Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-14 / 215. szám

1974. IX. 14.

A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE

Tiszteletet érdemelnek

DONNER

Fogadónap a városi tanács gyámügyi hivatalában. A szűk folyosó zsúfolt. Bent vékony fiatalember és gyors kezű gépírónő.

Öszes hajú, hajlott hátú férfi lép be. Rokkant nyugdíjas. Válása után a bíróság neki ítélte a három gyermeket. A legnagyobb csak érzelem szerint az övé. Volt felesége már állapotos volt, amikor ő feleségül vette.

— Tetszik tudni — mondja hosszú karjait ültében térdei közé szorítva —, a lány azt mondta, hogy ő bizony tanázer nélkül, rossz ruhában el pem megy az iskolába, mert a társai kicsúfolják. Meg, kellett hát vennem, ami kellett. Nem maradt tíz fillérem sem. Pedig a legkisebb hároméves. Annak nem mondhatom, hogy nincs. A baj az, hogy a feleségem nem fizet gyermektartást. A munkahelyén levonnák, de csak ímmel-ámmal dolgozik. Így rosszul keres. Bementem a bérelszámolókhoz, mert igen kevésnek találtam a kiküldött pénzt. Az ügyintéző foghegyről tárgyalt velem, bírósághoz utasított.

Az előadó a papírokba lapoz.

— Pedig magának igaza volt. Ne tűrje, hogy így bánjanak magával, ha a gyermekei érdekében, keres megoldást! — Rendeleteket szed elő. Diktálja a határozatot.

Az apa bizakodóan távozik. I

Nagymama jön, aki egyedüU neveli négy unokáját. Az apa | és az anya börtöhben ül, mert i nem fizettek tartásdíjat.

Dirrel-durral, az órák óta sorukra várókat »lekörözve«, jól táplált, vadászkalapos férfi csörtet be. Hangoskodva hadonászik. A biciklijét keresi, bár ez nem világos abból a két szóból1, amit összefüggéstelenül harsog. Annak ellenére, hogy többen ülünk a szobában, tartok tőle. Csodálom az előadó türelmét, aki iratokat kér tőle. Az »ügyfél« gondosan a földre helyezi toliakkal, jelvényekkel díszített kalapját. Kotorászik.

Ügynevezett láthatási ügy a következő. Elvált édesapa kéri: a nála elhelyezett gyermekek úgy találkozzanak édesanyjukkal, hogy az ne menjen a bizonyítvány, rovására. Az apa korrekt, belátó, körültekintő.

És jönnek egész nap — a legkülönbözőbb kérésekkel, sérelmekkel — a legkülönbözőbb emberek, a - legkülönbözőbb magatartással.

Munka után az igazgatási osztályvezetővel, a gyámügyi előadóval és a szabálysértési előadóval (aki munkaideje felét szintén gyámügyekre fordítja) ülök szemben, a hosszú asztalnál. Mindhárom jogász. Lelkesen, kedvvel, színesen beszélnek «a munkájukról. Néha azonban elborul a homlokuk. 1 Felelősségtudat érződik szavaikból.

— Segítik munkájukat a hivatásos pártfogók, a munkahelyek, a lelkiismeretes emberek, akik nem mennek el szó nélkül emberi sorsok mellett — mondja egyikük. — Sok gyermek él azonban áldatlan körülmények között, mert

!

Kevesen választják a lánynevet

Július 1. óta a már megszokottak mellett egy új kérdést is föltesz — a házasságkötést előkészítő eljárás közben — a városi anyakönyv vezetője. »A házasságkötés után férje nevét viseli, a házasságra utaló »né« toldással, vagy élni kíván a családjogi törvény által biztosított lehetőségekkel?«

A lehetőségek felsorolására legtöbbször nincs is szükség, hiszen az ifjú párok jól ismerik a törvénymódosítást. Általános viszont továbbra is az, hogy a menyasszony a leendő férj nevét választja — a »né« toldalékkal. A július 1. óta

Hinia — paSinta nélkül

| házasságot kötő lányok közül ! például mindössze öten éltek j a törvény adta más lehetősé- I gek valamelyikével. Volt olyan | eset is, hogy bár a házasság bejelentésekor a leánynév to- j vábbi viselését választotta a menyasszony. néhány nap j múlva visszajött, s mint mond- j ta: a »családi tanács« mégis j úgy látja jobbnak, hogy az | asszony a férje nevét viselje... Egy ízben csak a szertartás közben, döntötte el leendő nevét a menyasszony.

A törvény a már házasságban élő asszonyoknak is biztosítja a névváltoztatás lehetőségét. A Kaposváron élő mintegy tízezer házasságban élő nő közül mindössze ketten jelentettek be ilyen változtatási igényt.

B. F.

akik tudnak róla, nemtörődömségből, rosszul értelmezett szolidaritásból nem tesznek bejelentést a szülők ellen. Sokan visszahőkölnék a hivataltól. Pedig azt a sok-sok gyereket kellene nézniük, akik az utánunk következő nemzedék egy részét jelentik. Nem mindegy, hogy ezek milyen gyermekkori élményekkel terhelődnek.

— Nagy gondunk, hogy a' gyermekvédő intézet befogadóképessége véges, hogy sok szülő a magyar törvényekből csak annyit ismer: Irány napot kell dolgozni ahhoz, hogy családi pótlékhoz jusson. Rengeteg szabálysértési eljárást kell indítanunk olyan szülők ellen, akik nem járatják iskolába gyermekeiket. Cigányok között gyakori, hogy az anya a megszületett csecsemőt a kórházban hagyja. Csak akkor keresi, mikor már két-három éves. Akkor már nem kell pe- lenkázni, menni tud.

— Mondanom sem kell, mennyi lakás kellene — veszi át a szót az bsztályvezető. — De hihetetlen, hogy mennyi az összeférhetetlen ember. Kap egy lakást, aztán ismét jelentkezik, hogy »nem jön ki« a szomszédokkal. Adjunk neki máshol... A részegesek pedig képesek éjszakánként, akár télen is, kint hajkurászni a családjukat. Sok-sok megdöbbentő ésetet mesélhetnénk.

A gyámügyi előadó egy tragikomikusát mond el.

— Bejelentés érkezett az egyik vasútállomásról. Napok óta ott aludt egy elhanyagolt külsejű anya, a kicsi gyerekével, akit nem is etetett. Nekem kellett kimennem. A szur- tos gyereket beleraktam egy öreg, rozoga babakocsiba, és eltoltam a gyermekvédő intézetbe. Közben az asszony rikácsolt, rángatott. Én csak mentem, toltam a babakocsit. Közben velem egyidős fiatalemberek jöttek velem szembe. Hasukat fogták a nevetéstől.

Hát igen. ami azt illeti, szép jelenet lehetett.

Hallgatva őket eszembe jut egyik ismerősöm, aki azt mondta: a gyámügy olyan terület, ahol az előadó vagy lé- lektelenül ügyiratnak tekinti az embert, vagy lelkiismeretesen, emberként próbál segíteni. Akkor viszont képtelenség ép idegekkel hosszú ideig megmaradni ennél a munkánál.

Ez elgondolkoztató. Az a sokfajta, súlyos gond, amelyben ezeknek az embereknek segíteniük kell, elég nyomasztó. Tiszteletet érdemelnek.

Gombos Jolán

Messze kinyúló póklábakhoz | hasonlítja a Donner városrész új útjait a Magyarország vármegyéi és városai című, 1914ben kiadott kötet. Ebben olvashatjuk a városrész fejlődésének kezdeteiről: »Kaposvár város terjeszkedésének nagy lökést adott 1857-ben Donner János sörfőző, aki a Kapóson túli telkén házat épített és telkéből több parcellát eladott, melyeken újabb házak épültek. Példáját követték a szomszéd telektulajdonosok is, úgy, hogy másfél évtized alatt majd 100 ház sorakozott egymás mellé és ezt a kiterjedt városrészt még ma is Donnervá- rosnak nevezik.«

Mikor ezek a sorok íródtak még »minden nagyon szép és minden nagyon jó« volt. 1897-ben az új vasúti felüljáróról, 1907-ben a tisztviselőtelep építkezésének megkezdéséről, 1908-ban az Iszák-hegy parcellázásáról, 1910-beri a Sétatér utca (a mai Bartók Béla utca) kövezéséről, 1912-ben a Donnervárosi Tűzoltótestület megalakulásáról szóltak a — Donnerral kapcsolatos — fejlődést tükröző újsághírek.

Ne feledkezzünk meg a Duna—Dráva vasútról sem, amely a , századfordulóra már buda- pest—fiúméi vonallá bővült és a város fő ütőerévé vált! Ez a várost éltető ütőér vágta el örökre , a városközponttól a Kapos jobb partján kialakult városrészt. Mint Zádór Mihály Kaposvárról szóló könyvében olvashatjuk. »... A vasút egyszer és mindenkorra elütötte a várost attól, hogy a belvárossal szervesen kapcsolódó folyóparti sétányt és általában rendezett városias jellegű folyópartokat alakítson ki.«

Már a századfordulón nyil- ! vánvalóvá vált, hogy észak ! felé kell keresni a városfejlesztés lehetőségeit. Ez a mai } napig is érvényben levő vá- | rosfejlesztési alapelv volt az j oka, hogy a ddnneriak rövidesen a város »mostohagyermekeinek« érezték magukat. \ 1914-ben már önálló községgé akartak rendeződni, mert ; érezték a várostól való elszakadást.

A nagy gazdasági válság ,éveire már Donnert és a Csert úgy ismerték mint a szegények városát. A legszegényebb családok ott éltek az Iszák- domb nedves üregeiben. Ezekvei készültek el. Egy időbeli az új kaposvári sportcsarnokot is ide, az uszoda mellé tervezték ... És sajnos, még a bűzös Malom-árok megszüntetésével kapcsolatos több éves harcunk sé járt teljes eredménnyel.

Az emberek csak nehezen értik meg, hogy a városfejlesz- ; tés üteme itt — egyébként érthető okokból — lassúbb, mint a Kalinyin városrészben. Hogy miért épp a tv-adót vagy az óriásfelüljárót említettem a | meg nem valósult tervek közül? Hogy áll-e tv-adó a he- j gyen, az a donneri embernek mindegy. Ami azonban egy ' ilyen létesítménnyel vele jár

A tavasszal múlt két éve, hogy Kaposváron a Dimitrov közben fölépiilt a 4-cs jelű — ahogy a lakók nevezik — kockaház, j Környéke sokáig viselte az építkezés nyomait: törmelék, por, hulladék vette körül. Az j idei nyárra aztán a városi tanács építési osztálya rendbehozatta a területet: eltakarították a lim-Iomot, termő réteget hordtak a területre, és füvesítették a költségvetési üzem dolgozói. A gyerekek nagy örömére pedig egy háromrészes hinta állványzatát is elkészí- j tették. Lábait betonba ágyaz- | ták, kis vasrácsot is tettek elé- i je. Ha jól emlékszem áprilisban. Csak a lé&fontosabbat, a hinta lógóit és ülőkéit felejtették el felrakni. Akkor úgy gondoltuk és magyaráztuk a türel- : illetlen apróságoknak, hogy a betonkötésre kell várni. A lel- j kesebbek még öntözték is ese- [ tenként a hinta környékét.

Azóta elmúlt a nyár, dús fű borítja a játszóteret. És ezúton , jelezzük a költségvetésieknek: megkötött a beton, szerelhetik a hinta hiányzó részeit!

Luco-nap és h

Az elektroncsőgyár ifjúsági klubjának tervei

N. F.

A nyári szabadságok után az ifjúsági klubok tagjai is újra összegyűlnek, mindenhol megindul a munka. Feldolgozzák a nyár élményeit, tervezik a téli »hosszú esték« eltöltését. A Kaposvári Elektroncsőgyár ifjúsági klubjába látogattunk el, Merth Bernadette, a klubvezető mondta el a terveiket.

— Minden ősszel, vagy a tél elején, tartunk egy ötletbörzét. Érre eljönnek a fiatalok és mindenki elmondja, hogy mit szeretne. Ha a nyáron találkozott más városbeli gyerekekkel és beszélgetett velük az ottani klubéletről, azt is elmondja, hogy mit kellene átyenni tőlük. Az ilyen javaslatokat megbeszéljük, s ez a vázlatos program az alapja a továbbiaknak. Kiosztjuk a feladatokat: »Öregem, ezt az ötletet te adtad, hát szervezd meg!«

Jó kapcsolatot alakítottunk ki a budapesti Kassák-klubbal és sok közös rendezvényünk van a kaposvári FÉK ifjúsági klubbal. Tőlük veszünk át műsorokat, hívunk meg előadókat. Ha a pestiek szólnak, hogy volt egy jó vendégük, mi is meghívjuk, tartsa meg nekünk is ugyanazt az előadást.

— A klub' tagjai •— mint egy önképzőkörökben — vezelnek- e maguk is foglalkozásokat?

— Erre még nem volt példa, de ha jobban összerázódunk — fiatal klub a mienk — lesz ilyen műsorunk is. Hasonló volt már: együtt mentünk Pestre és a budai várban magunk voltunk az idegenvezetők.

Az idén igyekeztünk színes, sokrétű programot összeállítani. Például októberben szüretelni megyünk. Ennek a bevételéből egy jó vetítőgépet fogunk venni, mert a filmeseink eddig csak fölvettek, de nem volt alkalmunk bemutatni a tekercseket... A szabadban lesz egy táncestünk is. ezt minél hamarabb meg kell csinálnunk. amíg jó az idő.

Két érdekes, egyéni rendez- vrm "\ 'k ■ :■ '•••' egyik a hobbykiállítás. Itt minden tag bemutathatja, hogy »mihez ért«. A másik az »Enyém a szó«. Ebben még nem jutottunk közös nevezőre, nem tudjuk. hogy meghatározott témát adunk-e ki vagy kötetlen lesz. A lényege az, hogy mindenki kap három percet, és addig azt mondhatja, ami az eszébe jut.

— Lesznek- vetélkedők is — mondta még a klubvezető. — Egy »keresztrejtvény-verseny«,

j aminek a keresztrejtvényhez í van a legkevesebb köze. Annyi | az egész, hogy a versenyző j asztalcspportok válaszaiból ké- I sőbb egy nagy rejtvény kere- ; kedik ki. December elején pe- ; dig Luca-napi vetélkedőt rendezünk.

— Reméljük — tűzte hozzá —. hatvan klubtagunk — ők a tagdíjat is fizetik — és a sok érdeklődő az idén is megtalálja a helyét hálunk, és jól fog szórakozni, művelődni. I

I,. V.

ről így ír az Űj Somogy 1927. III. 20-i száma: »Olyan apró tömésházak lapulnak meg a lefaragott domboldalak tövé- ben, hogy azok ólnak is kicsinyek, nem emberi -lakásnak.«

Szabados József tizenhatodik éve a donneri körzet tanácstagja. 1918 óta él itt. Ö még jól emlékszik a vályoglakásokra.

— Nyolc és fél ezer cumber él ma a Donnerban. Mikor én kisgyermekként ide kerültem, alig laktak itt kétezren.

Később Széehényi-várösrész- ként emlegették a Donnert. Akkoriban alakult itt a Széchenyi Kör is. A harmincas években ez fogta össze a városrész lakóit, és az az érzés,- hogy »mi a város mostoha- gyermekei« vagyunk. Ez méj ma is él az emberekben.

Az évtizedek során felgyülemlett mulasztásokat a felszabadulás után nem lehetett egyik napról a másikra pótolni. Lassan mégis csak megindult a fejlődés . ..

Az emberek igénye persze itt is gyorsabban nőtt, mint a lehetőségek. Ez utóbbi ellentmondást továbbélezték azok a nagyszabású tervek, amelyekből jóformán semmi sem valósult meg. A hatvanas évek végén például egy . Kapós-hegyi »tv-mellékállomásrólszóltak a tervek Később “« "

| a Széchenyi teret a Donnerrel összekötő óriás felüljáró ter- ) — utak, közművek, üzletek i stb. — azokra nagy szükség : volna.

| Dr. Cáts Attila két évtizeden j át volt a városrész gyógyszeré-* . sze.

1 — .Szeretem a donneri' emi bereket. Saját erejükből tágítják a várost. Nem várják a kész dolgokat. Mindent maguk teremtenek elő. Itt nem gond társadalmi munkát szervezni ...

A ■ harmincas évek vályog- házainak munkásai közül azóta - sokan már vezetők lettek. Gyerekeik közül a legtöbb középiskolát vagy egyetemet végzett. Qk is itt épülnek. A Kapos-hegy tetején a víztároló árnyékában elterülő új városrésznek jórészt már ők a lakói.

Az már a jövő Donnere. Része annak a nagy kertvárosnak, amivé egy két évtizeden belül a Donner alakul. A fejlődést itt még nem látványos toronyházak jelzik, hanem az, hogy ahol egy hónapja még sárban jártak az emberek, most új járda van. s hogy már az Iszák utcában fektetik az épülő szennyvízvezeték csöveit.

Egyre messzebbre nyúlnak az új házsorok. Üj városrész épül itt. a- Kapos-hegy tetején.

";••!) Ferenc

/