Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-14 / 215. szám

A tanácsi iparvállalatok féléves munkája Őszi munkacsúcs Kapospulán Rekordtermés burgonyából, várhatóan a répa is jól fizet Hét megyei vállalat tar­tozik a megyei tanács ipari osztályának felügyelete alá. Ezek a vállalatok több mint 1600 embert foglalkoztatnak. Termelésük évről évre dina­mikusan bővül, s a szolgálta­tásokból is mind nagyobb részt vállalnak. A megyei tanács ipari osz­tálya és az igazgatók, főköny­velők, párt- és tömegszerve­zeti vezetők minden évben át­tekintik a vállalatok helyze­tét. Ezt tették tegnap is. A tanácsi vállalatok mun­kája az első félévben általá­ban jó volt. Termelésük a ter­vezett 8 százalék helyett 9,6 százalékkal magasabb, mint tavaly az első félévben. Ösz- szesen 16,4 millió forinttal több terméket állítottak elő, s a termelésnövekedés 75— 80 százalékban a termelékeny­ség emelkedéséből származott. Javító-szolgáltató tevékeny­ségük is szépen fejlődött: 7,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. En­nek megfelelően 7,9 százalék­kal több volt a nyereség is. A nyereségnövekedés tehát megközelítően azonos mérté­kű volt a termelés növekedé­sével. Ez különösen jó ered-, menynek számít akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a fél­év folyamán valamennyi vál­lalatot nagymértékben érin­tette az alapanyagárak emel­kedése, illetve egyes fontos nyersanyagok (például a vas) viszonylagos hiánya. A nyere­ségnövekedést így csak üzem­és munkaszervezési intézke­désekkel lehetett biztosítani. A gazdasági eredmények ja­vulásával növekedett a dol­gozók keresete is. A taná­csi iparvállalatoknál a bérszín­vonal 4 százalékkal, a mun­kások átlagkeresete 4,4 száza­lékai, az alkalmazottaké, pe­dig 1,4 százalékkal nőtt. Ezek­ből a számokból -világosan lát­szik, hogy a vállalatok külö­nösen a., fizikai- dolgozók kere­setének növelésére fordítot­tak nagy gondot. Kedvezően alakultak a munkás átlagke­resetek a Fonyódi Tőzegkiter- melő Vállalatnál, .a Tabi Cam- pingcikk Vállalatnál, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál és a Patyolatnál. Nem növekedett ugyanakkor a nyomdaipari vállalat és a Kaposvári Bú­toripari Vállalat dolgozóinak átlagkeresete az első hat hó­napban. Örvendetes dolog, hogy a tanácsi iparvállalatok munkásainak havi átlagkere­sete azonos szinten van a megye szocialista iparában fog­lalkoztatottak átlagával. A kedvező számok ellenére még mindig1 akadnak a válla­latok tevékenységében olyan jelenségek, amelyek akadá­lyozzák a hatékonyabb mun­kát. Sok helyen nem elég kor­szerű a vállalati szervezet, a vállalati döntések decentrali­zálása során nem kaptak az egyes osztályok, üzemrészek megfeílő hatáskört vagy dön­tési jogkört. Az üzerrti demok-. rácia egyik akadálya: a dol­gozókat alig ösztönzi valami arra, hogy véleményt nyilvá­Kézikcnyvtár fél áron Keresettek a politikai művek Nagyüzem van'-most a poli- j tikai könyvierjesztés somogyi j központjában, a Kossuth I Könyvkiadó 'kaposvári kiren­deltségén. Rugya Béla, a ki- rendeltség vezetője a padlón felhalmozott csomagokra mu­tat: — Most küldjük el a párt­oktatás tananyagát azokra a helyekre, ahova még nem ad­tuk fel. — Hány könyvet kaptak a somogyi pártszervezetek? — Húszezret. Évről évre több ember ke­zébe jutnak el a Kossuth Könyvkiadó brosúrái, füzetei, könyvei a pártszervezetek megbízott terjesztőinek jó munkája révén. Érdemes számvetést végezni. Tavaly 1 400 000 forint értékű köny­vet vettek a somogyi üzemek­ben, tsz-ekben, állami gazda­ságokban, intézményekben és iskolákban. Ez hétszázezer po­litikai kiadványt jelent! A legjobb eredménnyel a mar­cali járás dicsekedhet: tavaly hetvenötezer könyvet vettek meg az emberek, s ez har­mincnégyezerrel több, mint ta­valyelőtt. — Mit mutatnak az idei eredmények? — A Kossuth-kiadványok iránti még nagyobb érdeklő­dést: már több mint egymil­lió forint értékű könyvet ad­tunk a somogyi emberek ke­zébe, s minden reményünk megvan arra, hogy az év vé­gére elérjük az 1 600 000 forin­tot. Ez kétszázezerrel haladná meg a tervezett összeget­— Hói értéle el a legjobb eredményt a politikai műveli terjesztésében? — A Kaposvári Húskombi­nátban, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a cukorgyárban, az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalatnál, a ^Kaposvári Kefe- és Műanyag- ! ipari Vállalatnál, az ÄGRO- j BER-nél, a nyomdaipari vál­lalatnál, a Siófoki Állami Gaz­daságban, a barcsi Vörös Csil­lag Tsz-ben, a esokonyavison- tai tsz-ben. Náluk 4000—12 000 forint értékű könyv talál gaz­dára. Rugya Béla egy listát tesz elém, olvasom a címeket: Esz­tétikai, Filozófiai, Közgazdasá­gi, Munkásmozgalom-történeti Lexikon, Lenin Válogatott Művei 1—3, Marx—Engels Vá­logatott Művei 1—2, az SZKP története. — Szép sikert értünk el a politikai könyvtárak megala­pozásában. A pártszervezetek féláron, 2400 formt helyett ezerkétszázért kapták meg a csomagokat, • amelyekben e fontos művek voltak. — Hány kézikönyvtárt küld­tek szét a megyében? — 'Negyvenötöt. Az asztalon szétterítve a nagy sikerű Ország—Világ­sorozat néhány műve. Vszevo- J lód Ovcsinnyikov A cseresz­nyefa ága című művét máso­dik kiadásban jelentették meg. A közeljövőben lát napvilágot F iron András Szomszédunk Csehszlovákia című műve ugyanebben a sorozatban. — Milyen művek voltak a legkeresettebbek az utóbbi idő­tlen? — Csak néhány könyvet emelnék ki: először- is Kádár János beszédei, az MSZMP ha­tározatai és dokumentumai, Ez olyan mű, amelyre minden pártszervezetnek szüksége van- Sikere volt Bácskai— Huszti-Simon Péterné A pénz című művének. Kedvelt a Mit kell tudni, az Univerzum Könyvtár, a Népszerű törté­nelem, az Űj falu sorozat, az esztétikai kiskönyvtár, a köz- gazdasági ismeretek. — Milyen érdekességre szá­míthatnak-e az olvasók? — Második kiadásban jele­nik meg a Legyőzhetetlen erő, a magyar kommunista mozga­lom szervezeti fejlődésének 50 éve. — Sikerült-e újabb ered­ményt elérni a pártfolyóiratok terjesztésében? —-. Jelenleg 4756 Pártélet, Társadalmi Szemle, Nemzett közi Szemle, Béke és Szocia­lizmus jár Somogyba. A pártszervezetek négyszázhet­venhat új olvasót toboroztak az idén, s így értük el ezt a példányszámot. A kirendeltség három mun­katársa szocialista brigádtag. öt megye — Baranya, Tolna, Vas, Zala, Somogy — kiren­deltségének dolgozói alakítot­ták meg a Marosi Gyula szo­cialista brigádot. A találkozó­kat mindig máshol tartják, legutóbb Zalaegerszegen ta­nácskoztak arról, hogy mit te­hetnek közösen a politikai művek népszerűsítéséért. A hasznos tapasztalatcserék mind az öt megyében előre­lendítik a munkát. Lajos Géza A IV. ötéves terv negyedik évében vagyunk, így egyre job­ban közeleg a vállalati' közép­távú tervek elkészítésének ide­je. Tóth Lajos, a megyei ta­nács elnökhelyettese felhívta a vállalatok figyelmét, hogy tervezéskor ügyeljenek az üzemi, a megyei és az orszá­gos információkra, és a közép­távú tervben hasznosítsák is ezeket az ismereteket. A teg­napi tanácskozás tapasztalatai ebben is segítették a vállala­todat. ■ Egymás után érkeznek a kukoricával telt pótkocsik, perc­ről percre magasabb lesz a silókazal. Gyorsan telnek a zsákok, jól fizet a burgonya. dik kosarakba, hogy azután a sorok között egymás mellé ál­lított több száz zsák vala­melyikébe öntsék. A gép fel­kavarja a port; nem könnyű az asszonyok dolga., »Csak amíg a gép újra ideér, addig van idő szusszanni egyet, megropogtatni a fájó dere­kat.« Az öt lovas kocsi hajtójá­nak, a traktor vezetőjének sem könnyű a dolga. Rakják, hordják a teli zsákokat, és a tábla szélén nőnek, sokasod­nak a prizmák. Ezekre nagy szükség van, hiszen nem győ­zik elszállítani a termést. És hátravan még a Desirée sze­dése, amelyből több mint 3U0 mázsás átlagterrriésre számí­tanak. Hat-hét vagonnyi sárga-pi­ros gumót forgat ki naponta a verbecs, ennek egy részét a kaposvári MEK-nek szállítja a gazdaság. Ami pedig már »nem fér fel a pótkocsira«, azt prizmázzák. A tsz-tagoknak is jut belőle bőven, bárki tetszés szerinti mennyiséget vásárolhat. A burgonyaszedés tíz nap múlva véget ér. az emberelv, a gépek a répaföldekre in­dulnak. A termésátlagok itt is jóval nagyobbak lesznek a tervezettnél. Az előzetes becs­lések szerint eredményes évet zár majd a kapospulai Ezüst­kalász Termelőszövetkezet. D. T. nítsanak, és a saját műhelyük­ben folyó tevékenység észsze- rűsítését javasolják. Az1 6em teszi hatékonyabbá a munkát, hogy sok vállalatnál minden az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő kezében összpon­tosul, gyakran ők foglalkoznak a termelészérkézet módosítá­sától kezdve a piackutatásig mindennel. A vállalati belső ellenőrzés szervezete is kor­szerűsítésre szorulna. A tanácsi iparvállalatok munkájában az első félévben meglepően sok volt a túlóráz­tatás. A hét vállalat összesen 12 ezer túlórát vett igénybe hat hónap alatt, a tavalyinál 140 százalékkal többet. Kü­lönösen sokat dolgoztak a nyolcórás műszakon kívül a nyomdaipari vállalat és a Ke­fe- is Műanyagipari Vállalat dolgozói. Kelemen Ferenc, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője szerint a sok túl­óra felhasználása öszefügg az egyes vállalatoknál tapasztal­ható munkaszervezési hiányos­ságokkal. Más oldalról nézve viszont az is igaz, hogy a túlóra elrendelésének oka egy- egy rövid határidejű, nagy munka elvállalása, mint azt Farkas Béla, a nyomdaipari vállalat igazgatója ' elmondta. Hogy ez ne vezessen torló­dáshoz, ezen a vonalasabb pi­ackutató munka segíthetne; erre azonban ilyen kis válla­lat nem képes. A túlórák elrendelésé­nek másik oka az anyaghiány­ban is keresendő; a Finom- mechanikai Vállalat például eddig csak annyi vas- és acél­alapanyagot kapott, mint ta­valy, pedig lényegesen több- ■re lenne szükség! Az anyaghi­ány pedig gátolja a munka jobb szervezését. Eljött az őszi munkáknak, a télre készülésnek az ideje. Ka- pospulán is benépesült a ha­tár. Ahogy az Ezüstkalász Termelőszövetkezet főagronó- musa, Ezeres Béla mondotta: — Aki épkézláb ember csak van, az mind a földeken dol­gozik. Valóban. A majorban »épü­lő« silókaz.al körül, a bprgo- nyaföldön - hangya módjára nyüzsögnek az emberek. A si­lókazalnál egymást érik a pót­kocsik. A kék Dutra pöfögve préseli egymásra a kocsik tartalmát. A jó tömörítés, elő­feltétele apnak, hogy a még zöld kukoricaszárból, levélből elsőrangú téli tömegtakar­mány váljon az ötszáz szarvasmarha számára. A gazdaság hatvan holdon termesztett silókukoricát az idén. Ebből körülbelül 120 va­gonnyi takarmány készül. Egy részét falközi silókban er­jesztik, a többit pedig kazal­ba rakva tömörítik. A kazlak az istállók közelében épülnek, így a hideg hónapokban nem kell nagy távolságra szállíta­ni a takarmányt. A másik, az őszre jellemző munka a burgonyaszedés. Burgonyából négy fajtát ter­mesztettek Kapospulán: kis-, várdai rózsát, gülbabát, keszt­helyi sárgát és Desirée-t. Az eredményekkel méltán büsz­kélkedhetnek a pulaiak. A kisvárdai rózsa kétszáz má­zsa termést adott holdanként, ugyanígy a keszthelyi sárga is. Ezen a vidéken évek óta nem volt ilyen termés. Tavaly fele ennyit szállítottak be a táblákról. Hogy minek kö­szönhető ez a változás? A fő- agronómus szerint: — Az idén minden jól »ösz- szejött«. Vásároltunk egy fél­automata burgonyaültető gé­pet. Az ültetés százszázaléko­san sikerült, minden gumó ki­hajtott. Műtrágyából is ki­szórtuk az optimális mennyi­séget. Repülőgépről lombtrá­gyázást hajtottunk végre, és a vegyszerezést is részben re­pülővel végeztük. Semmilyen kártevő nem ^dézsmálta a bur­gonyát, amelyet hetven hol­don termeszt a gazdaságunk. Az egyik negyvenholdas táblán a verbecs által kifor­gatott gumókat asszonyok sze­Oldódnak a gátlások HAJA konzervatívan rö­vidre vágott, mintha legalább ' az ötödik X felé tartana. Pe­dig Szalay Ferenc, a balaton­szentgyörgyi tsz traktorosa, csak .25 éves. Holládon, a sző­lőhegy lábáig nyújtó,zó, köve- zétlen utca utolsó házainak egyikében lakik a szüleivel. Innen jár be motorral a né­hány kilométerre levő mun­kahelyére. Este hat óra tájban, mun­kaideje után, hiába kerestem a lakásán. — A műhelyben van — mondta az apja. — Ja­vítják a gépét, és ilyenékor nemigen mozdul el a szerelők mellől. Valóban a traktora mellett találtam. Néhány szót váltott még hasonló korú munkatár­saival, azután kis időre ma­gukra hagyta őket. A major egyik megvilágít­ható zugában, a fűrészgatter irodának és műhelynek is használt helyiségében ültünk le beszélgetni. Amit tudok róla: 1973-ban megyei tanács­taggá választották. A balaton­szentgyörgyi közös tanács küldte képviselőjeként a fia­tal traktorost a megyei tes­tületbe. Arra kértem, beszél­jen életének e jelentős for­dulatáról, a tisztségével járó tennivalókról, a megbízatás örömeiről, gondjairól'. — Azzal kezdem: igazán sajnálom, hogy csak nyolc osztályt végezhettem. Nagyon érzem a több tudás hiányát. De hát amikor befejeztem az általánost, éppen építkeztünk. Kellett a pénz. Az erdészet­ben, majd a tsz-ben dolgoz­tam segédmunkásként. Het­venben traktoros tanfolyam­ra küldtek. Azóta gépen va­gyok. Szeretem a munkámat, meg a munkahelyemet is. Többet erről nem tudok mon­dani. Ja, még annyit, hogy szeretnék szakmásított gép­kocsivezetői tanfolyamra menni. A tsz támogat ebben. A mozgalommal a KISZ- ben ismerkedtem meg. Hat­vanötben már vezetőségi tag voltam. Nem tudom, miért esett rám a választás. Talán azért, mert kpmolyan vettem, amit csináltam. Hetvenegyben meg a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságába kerültem. Ott is tettem, amit kellett. A megyei tanácstagi jelölés nagyon meglepett, őszintén mondom, meg is ijedtem tőle. Igaz, nem voltam teljesen gyakorlatlan a közéletben, de mennyire más volt hasonló korú fiatalokból álló közös­ségben valamit elmondani, megszervezni, vagy később a csupa ismerősből álló nép­frontbizottságban véleményt mondani, mint ilyen rangos testületben tevékenykedni. Ugye, naphosszat egyedül dol­gozom, a beszédem sem lehet olyan, mint aki közösségben tölti el a nyolc órát. Meg az a sok ismeretlen, az ilyen ügyekben jártas ember! Mind sokkal többet tud, mint én. Mit keresek hát köztük? Szó­val, féltem. Lajos bácsi (Rigó Lajos, a balatonszentgyörgyi közös tanács elnöke) vígasz­talt. Majd segítenek, minden­ről tájékoztatnak, fölkészíte­nek, nem lesz semmi baj. Tar­totta is a szavát. Bármikor mehetek hozzá, vagy ha itt Holládon találkozunk, érzem, nemcsak azért hallgat meg, beszélget velem, ad tanácso­kat, «kert kötelességé. Jüabe­rileg is szeretné, hogy ne vallják szégyent. Ez már egy kicsit megnyugtatott. Aztán itt a gazdaságban is kezd­tem másként nézni a dolgo­kat, megismerni a körülmé­nyeket, azokat is, amelyek távolabb estek a beosztásom­tól. A tsz vezetői nem akadé­koskodtak soha, ha közügy­ben valahova el kellett men­nem. Ez is biztatást adott. Legtöbbet azonban a i csoport­ülések segítettek. Az első idő­szakban volt olyan tanács- ülési anyag, amelyet három­szor is elolvastam, mégsem értettem meg. Fonyódon azon­ban, ahol szakemberek is vol­tak abban a témában, meg gyakorlottabb tanácstagok, gyorsan világosabbá vált a szöveg. így aztán én is hozzá mertem tenni a magam gon­dolatait, észrevételeit. Közben elküldték öthóna­pos pártiskolára Kaposvárra, mert hogy el ne felejtsem, még hetvenegyben fölvettek a pártba. Igen sokat épültem az előadásokból meg a viták­ból is. Egészen más szemmel nézem még az embereket is. Két dolog különösen megra­gadott: egy pszichológiai elő­adás, amelyből megtanultam, hogyan lehet megismeVni az embernek önmagát és társait, meg az egyik oktatónk sza­vai, aki a körülmények, az összefüggések gondos felmé­résére és mérlegelésére hívta fel a figyelmünket. Persze, ezek csak kiragadott példák, sok egyébről is tudnék be­szélni. De inkább a tanácsi munkáról. Jaj, az az első megyei ülés, j as Alakuló! A szünet búaz 1 perce volt a legkínosabb. Mindenkinek volt jó néhány ismerőse, azokat üdvözölte, csak én tébláboitam ott a za- jongó. ünneplő ruhás sokaság­ban. Persze, most már más­ként megyek oda1 is. Sok az ismerősöm azóta, és nemcsak a járási ^csoport tagjai. Az első tanácstagi beszá­molóm Balalonberényben volt. Ott tartották akkor a tanács­ülést. Éppen pártiskolán vol­tam, esténként, de még oda­felé a vonaton is írtam a be­számolómat. Rettenetesen iz­gultam. Azt terveztem, hogy saját szavaimmal mondom el, amit följegyezgettem. De megijedtem a rengeteg isme­rőstől, hirtelen melegem lett a közeli kályhától meg a lám­paláztól, hát úgy olvastam föl. De úgy éreztem, nem buktam meg, mindenki iól fogadott utána is. Voltak egyedi ügyeim is: kenyérellátás, a fűtőolaj szál­lítása, építkezési engedélyért közbenjárás. Persze, olyan is, amelyben el sem indultam, mert lezárt bírósági ügy volt. Az illető mégis neheztelt miatta. HAT ENNYIT tudok mon­dani erről a másfél évről. Nem sok, tudom. De mennyi mindent le Icellett gyűrni magamban ehhez is: a gátlá­sokat, a szorongást, az újtól, az ismeretlentől való félelmet. Az idén rám bízták azí alkot­mány napi ünnepség beszédét. Ez is vizsga volt mások és magam előtt. A legfontosabb: már oldódtak a gátlások, ke­vésbé izgultam, mint koráb­ban. És nekem ez is nagy dolog. Paál László Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom