Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

Feszült a hangulat Olaszországban A robbanás következtében szétroncsolódott vonatkocsik. Élénk politikai élet Athénban A görög főváros politikai életét a katonai diktatúra sö­tét évei után ma a példátlan aktivitás és a felélénkülés jel­lemzi — írja a keddi Pravdá­ban a lap athéni tudósítója. A szovjet újságíró ezután megállapítja: — A közvélemény és a sajtó széles köreiben növekvő ér­deklődést kelt valamennyi po­litikai párt, köztük a Kom­munista Párt tevékenysége törvényesítésének kérdése. — Az athéni sajtó a legna­gyobb ügyeimet a következő kérdéseknek szenteli: a ciprusi probléma, harc Görögország demokratikus megújhodásáért azokkal az erőkkel szemben, amelyek a július előtti görög- országi helyzet viszaállításáró] álmodoznak. — Nyugati és görög megfi­gyelők véleménye szerint Gö­rögországban a pozitív válto­zások bonyolult körülmények, bizonyos NATO-körök állandó beavatkozása közepette men­1 nek végbe. Szófia Elégedetlenség a vállalatok gazdálkodása miatt (Folytatás az 1. oldalról.) követte el a borzalmas vé­rengzést. A sokszorosított röpcédulán kívül a nyomozók kezében ed­dig egyetlen tárgyi bizonyíték van csak: egy óraszerkezet megmaradt fele. A felrobban­tott vasúti kocsi roncsai kö­zött találták. A nyugatnémet márkájú óra hátlapjára elekt­romos érintkezőket szereltek, ezért feltételezhető, hogy ez volt a bomba óraszerkezete. Keresnek továbbá egy fiatal­embert, akinek személyleírá­sát egy szemtanú katona adta meg. Látta az illetőt felszállni a vonatra a firenzei állomá­son, majd röviddel később le- szállni. Taviani belügyminiszter, aki hétfőn este a parlamentben beszámolt a terrorcselekmény­ről, nyíltan az állam intézmé­nyei ellen törő felforgató terv­ről beszélt, amelynek része a vasárnapi vonatrobbantás. Megállapította, hogy egyesek a két évtizedes fasiszta ura­lom sötét korszakába akarnák visszavetni az országot; ezek­kel szemben határozott fellé­pést, új, szigorú antifasiszta intézkedéseket ígért, miközben az interpellációkra válaszolva felsorolta, mi mindent tettek a biztonsági szervek a bres- ciai vérengzés óta az újfasisz­ta terroristák ellen. Natta és Perna, a képviselőház és a szenátus kommunista csoport­jának vezetői, felszólalásuk­ban leleplezték a kormányzat és a biztonsági szervek fele­lősségét a történtekben. »A fasiszta terrorizmus elleni harc politikai elhatározás kér­dése, azon múlik, milyen eréllyel tud vagy akar fellép­ni a rendőrség a sötét csopor­tok, valamint megbízóik, pén- zelőik ellen.« « A Bolgár Államtanács, meg­hallgatva az Állami Ellenőrző Bizottság jelentését, megállapí­totta, hogy számos gazdálkodó vállalat a tervteljesítésekre vo­natkozólag nem a valóságnak megfelelő adatokat közöl fe­lettes hatóságaival, ugyanak­kor az anyagi ösztönzés eszkö­zeit nem a kívánt célok érde­kében használja fel. Mindez elősegíti a munkahelyi és tech­nológiai fegyelem megromlását és kedvezőtlenül hat a dolgo­zó kollektívák hangulatára. Az Államtanács megállapította azt is, hogy számos iparágban az adminisztrációs személyzet létszámának indokolatlan emelkedése tapasztalható. Ezek a jelenségek ellent­mondanak a legutóbbi párt­konferencia programjának — amely a munka társadalmi ter­melékenységének növelését jelölte meg központi feladat­ként — ezért az Államtanács felszólítja a kormányt és a mi­nisztériumokat: fokozzák a vállalatok elszámolási tevé­kenysége felett gyakorolt el­lenőrzésüket, szorítsák vissza az adminisztratív dogozók lét­számának növekedését. Watergate: az új A z Egyesült Államokban a belpolitikai életet oly hosszú ideje elbo­rító Watergate-ügvben augusz­tus 5-e olyan fordulatot ho­zott, amelynek 'következmé­nyei egyelőre beláthatatlanok. Sőt: az sem állapítható meg előre, hogy a következmények napokon belül, vagy csak eset­leg hetek-hónapok múlva bon­takoznak ki. Egészen hétfőig az volt a helyzet, hogy miután az ame­rikai képviselőház jogügyi bi­zottsága három pontban aján­lotta a vádemelést a képvise­lőháznak, valószínűnek lehe­tett tartani a képviselőház ne­gatív állásfoglalását Nixon el­nökkel szemben, miután a képviselőházban, amelynek 248 demokrata és 187 republi­kánus tagja van, egyszerű többséggel döntenek az elnök elleni alkotmányos vádemelés (impeachment) ügyében, már korábban feltételezték, hogy a Fehér Ház elleni támadásnak ez a szakasza a támadók győ­zelmével fog végződni. Ama bizonyos augusztus 5-i hétfő előtt azonban még erő­sen tartotta magát az a né­zet, hogy a döntő fórumon, a szenátusban nem hagyják jóvá a Nixon elleni vádemelést! Az alkotmányos eljárás lé­nyege ugyanis az, hogy a képviselőház negatív döntése »mindössze« a szenátus bíró­sággá történő átalakulását és a szenátus előtti alkotmányjo­gi per lefolytatását jelenti. Semmiképpen sem nyilvánítja tehát Nixon elnököt bűnössé az immár áthatolhatatlan szö­vevénnyé dagadt Watergate- ügyben! (Nem árt emlékeztetni arra, hogy az egész ügy gyökere az elnökválasztási harc során a Demokrata Párt Watergate- épületcsoportban lévő kam­pányirodájába végrehajtott betörés volt. Ez utóbb felve­tette az elnöki hatalommal való visszaélés problematiká­ját. A döntő kérdés azonban ságának az az egyhangúan ho­zott döntése, amely kötelezte az elnököt az összes fontos magnetofonszalagok kiszol­gáltatására. A magnetofonszalagok újra- hallgatása és átadása során jutott el azután az Egyesült Államok elnöke egy olyan szituációba, hogy hétfőn, augusztus 5-én, a késő esti órákban írásba nyilatkozatot tegyen. Ebben elismerte, hogy személyes védelmére korábban tett kijelentései és nyilatkoza­tai »-téves visszaemlékezése­ken« alapultak. Eszerint az elnök nem hónapok, hanem már napok múlva tudomást szerzett a Watergate-betörés- ről. Természetesen nem lehet tudni, hogy mi van még a sza­lagokon, ami az Egyesült Ál­lamok elnökét ilyen drámai beismerésre késztette! Az vi­szont a hét első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy az új fordulattal az elnök helyzete fordulat ják hivatalából és az 1976-os elnökválasztásokig Ford, je­lenlegi alelnök költözik a Fe­hér Házba. A Nixon-ellenes döntés azonban e politikai­alkotmányjogi következmé­nyeken túl büntetőjogi követ­kezményekkel nem jár. Amennyiben Nixon kitart eddigi magatartása mellett és nem mond le önként, akkor a szenátusi vita valószínűleg szeptember második fele és október közepe között kezdő­dik. Időtartamát azonban le­hetetlen megjósolni, mert sok jogi manőverrel lehet 'késlel­tetni az eljárást. A második lehetőség, amely Nixon előtt áll: a visszavonu­lás, a lemondás. Ebben az eset­ben az ügy lezárult. Az új fordulat után nyilvánvaló, hogy a republikánus párt ve­zetésének növekvő szerep jut, miután novemberben részle­Vállalat keres kaposvári telephellyel, egész éves foglalkoztatott­sággal BÉRBE 1 db MISA vagy ZSUK típusú, zárt kisteher- gépkocsit ClM A KIADÓBAN. (14887) mindvégig az maradt, hogy Nixon tudott-e előre a Water- gate-betörésről, ha nem, mi­kor szerzett róla tudomást és részt vett-e az ügy eltussolá- sának kísérletében.) Augusztus ötödiké előtt Ni­xon a támadások viharában viszonylag szilárdan kitartott amellett, hogy csak hónapok­kal utóbb szerzett tudomást az ügyről. A Fehér Házban folytatott beszélgetésekről ké­szült magnószalagok körüli hónapok óta tartó huzavona azért volt olyan éles, mert Nixon ellenfeleinek meggyő­ződése szerint azok a magnó­szalagok adtak vagy adhattak választ arra a kérdésre: mennyire tartható Nixon el­nök állítása. Éppen ezért visszatekintve nem annyira a képviselőház jogügyi bizottságának vád­emelési javaslata rontott drá­mai módon Nixon elnök hely­zetén. Sokkal inkább az Egye­sült Államok legfelsőbb bíró­saját pártján belül drámai módon megváltozott. A Nixon mellett eddig kitartó nagy te­kintélyű republikánus szená­torok közül többen már ked­den úgy nyilatkoztak: oko­sabb lenne, ha az elnök le­mondana. E fordulat után voltakép­pen két út áll a Fehér Ház előtt. Az egyik: hagyni, hogy alkotmányos mederben folyta­tódjék az ügy és a képviselő ház várhatóan Nixon elleni döntése után a bírósággá ala­kult szenátus döntsön az elnök sorsáról. A szenátusban az el­nök bűnössé nyilvánításához kétharmados többségre van szükség, tehát ha a száz tagú szenátusból harmincnégyen kitartanak Nixon mellett, vádlói már vereséget szenved­tek. Mindehhez hozzá kell tenni: a szenátus negatív dön­tése esetén Nixont elmozdít­ges választásokat tartanak, s a republikánus törvényhozók esetleg kedvezőbbnek ítélik pártjuk esélyeit, ha maguk kényszerítik lemondásra az el­nököt, és nem engedik, hogy a szenátusi procedura árnyé­kot vessen a részleges válasz­tásokra, sőt az 1976-os elnök- választás előcsatározásaira is. E lképzelhető tehát, hogy saját pártján belül nö­vekedni fog a Nixonra nehezedő nyomás. Az Egyesült Államok elnökének azonban igen széles hatalmi lehetősé­gei vannak, és ha elszánja magát, joga van kitartani minden belső nyomással szem­ben. Természetesen megjósolha­tatlan az új fordulat után, hogy az események miképpen alakulnak. Annyi tény, hogy az Egyesült Államok történe­tében eddig nem tapasztalt belpolitikai megrázkódtatáson megy keresztül. —i —e magyar—lengyel kapcsolatok j Mint már jelentettük, Fock j Jenőnek, a Minisztertanács el- ] nőkének meghívására — ba- 1 ráti látogatásra — hazánkba Piotr /aroszewiez életrajza 1909. október 8-án — népiskolai tanító fiaként — született Wies- wiez-ben. Tanítóként dolgozott. 1934—39-ig a garwolini járásban általános iskolai igazgató volt. Elvégezte a tanítói felsőfokú tan­folyamot, később Varsóban peda­gógiai és társadalmi tanulmányo­kat folytatott. A háború kitörése után a Szov­jetunióba ment, ahol eleinte taní­tóként dolgozott. 1943-ban önkén­tesként belépett a lengyel hadse­regbe, s ott elvégezte a tiszti is­kolát. Az I. lengyel hadsereggel Leninotól Berlinig és az Elbáig végigküzdötte a háborút, s ezre­desi rangot ért el. Helyettese volt az I. lengyel hadsereg politikai­nevelési parancsnokának. 1944-ben belépett a Lengyel ; Munkáspártba, s 1945-ben kül­döttnek választották az I. kong­resszusra. A háború után a len­gyel hadsereg politikai-nevelési főcsoportfőnökének helyettese lett, 1945 végén vezérőrnaggyá és honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1950-ben előléptették altábornaggyá és egyidejűleg az állami gazdasági tervezési bizott­ság elnökhelyettesévé választot­ták. 1952-ben a minisztertanács elnökhelyettese lett és 1954—1956 között — egyidejűleg — a szén- bányászati miniszter funkcióját is ellátta. 1948 Ota a Lengyei Lgyesuis Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja. 1947 óta a szejm kép­viselője. 1964-ben a LEMP KB Politikai Bizottsága póttagjává* 1970 decemberében pedig a politi­kai bizottság tagjává és a minisz­tertanács elnökévé választották. I érkezik Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Mi- j nisztertanácsának elnöke. Tóth Ferenc, az MTI diplo- | máciai tudósítója írja: Magyarország és Lengyelor­szág kapcsolatai az elmúlt több mint negyedszázados idő­szak alatt annak a fontos do­kumentumnak a szellemében fejlődtek és gyümölcsözőek ma is, amelyet a két ország közötti barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésként 1948. június 18-án írtunk alá, és 1968. május 16-án megújítot­tunk. Párt- és államközi kapcsolataink Teljes a nézetazonosság pártjaink — a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt — kö­zött az alapvető ideológiai és politikai kérdésekben. A két párt illetékes képviselői rendszeresen találkoznak, tá­jékoztatják egymást és véle­ménycserét folytatnak. Magas szintű párt- és állam­közi kapcsolataink fejlődésé­nek jelentős eseménye volt Edward Gierek és Piotr Ja­roszewicz baráti látogatása 1971 májusában Budapesten, Henryk Jablonski magyaror­szági útja 1972 novemberében: Kádár János és Fock Jenő 1973 májusában Varsóban tett baráti látogatása. E magas szintű események sorát foly­tatja most Piotr Jaroszewicz látogatása Budapesten. Esedé­kes — ugyancsak még ebben az esztendőben — Losonczi Pálnak, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének láto­gatása Lengyelországban. A pártközi együttműködési tervek alapján évente számos pártmunkás delegációt küld­tünk, illetve fogadtunk ta­pasztalatcsere céljából. Széles körűek a kapcsolatok a két or­szágban működő parlamen­tek, a tanácsok és a különbö­ző társadalmi szervezetek kö­zött. Gazdasági együttműködés Évről évre gyarapodnak a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok. Kétoldalú áru­csere-forgalmunk az elmúlt három évben esztendőnként átlagosan 15 százalékkal nö­vekedett. 1973-ban például a magyar—lengyel külkereske­delem összforgalma megha­ladta a 300 millió rubelt. 1974- ben — a tervek szerint — to­vább emelkedik a kölcsönös árucsere-forgalom. A különböző termelési te­rületeken mind élénkebbé válnak a két ország kapcsola­tai, kölcsönösen előnyös meg­állapodások jöttek létre. Ezek közül kiemelkedik a timföld— alumínium egyezmény, a lengyel kénszállítási megálla­podás, a műszálipari szakosí­tási megállapodás, az autó- ipaii kooperáció és egyéb sza­kosítási szerződések a szer­számgépipar, a gyógyszeripar és a gumiipar területén. Eredményesen működik a meddőhányókból kitermelhe­tő szén felhasználására létre­hozott magyar—lengyel kö­zös vállalat, a Haldex. Előrelépést jelentett a gaz­dasági együttműködésben a két ország miniszterelnökének 1973 augusztusi találkozója. Megállapodás jött létre komp­lett ipari berendezések szállí­tására: a lengyel partner vál­lalta egy nagy teljesítményű cukorgyár szállítását, vala­mint öt hajó építését magyar megrendelésre 1976—1980 kö­zött. Kormányközi megállapo­dást írtunk alá — a két or­szág gazdasági együttműkö­dési állandó bizottságának XIII. ülésszakán 1974 máju­sában — a harmadik világ, elsősorban a fejlődő országok piacain történő együttműkö­désről. Központi tervező szer­veink most dolgoznak a két országnak az 1975 utáni idő­szakra vonatkozó tervkoordi­nációs munkálatain. 1974 ja­nuárjában a két ország mű­szaki fejlesztési bizottságai­nak elnökei megállapodást ír­tak alá: »-a tudományos kuta­tás anyagi-technikai bázisá­nak kialakításáról«. Kultúra, tudomány, oktatás Munkatervek alapján a két ország kulturális és tudomá­nyos kapcsolatai megfelelően fejlődnek. Együttműködési és közös kutatási megállapo­dása van 1972—1975-re a két tudományos akadémiának. Felsőoktatási intézményeink közvetlen kapcsolatai is kielé- gítőek. Az idén tárgyalások voltak Budapesten a felsőok­tatási intézmények között 1980-ig terjedő együttműködé­si megállapodás aláírásáról. Aktívak a magyar és a len­gyel hírközlő szervek kapcso­latai. Rendszeres az újságírók és televíziós forgatócsoportok cseréje. A magyar televízió az idén — első ízben — megren­dezi a »lengyel fórumot«. Eredményes munkát fejt ki kulturális kapcsolataink bő­vítése érdekében a kulturális, tudományos együttműködési vegyes bizottság. Budapesten és Varsóban eredményesen működik a lengyel, illetve a magyar kulturális intézet. Vendégforgalom Magyarország és Lengyelor­szág testvérmegyéi és testvér- városai, valamint több ipari üzem között széles körű és bensőséges kapcsolatok ala­kultak ki. A turistaforgalom is jelentősen megnövekedett. 1973-ban például csaknem egymillió lengyel turista ér­kezett hazánkban és csaknem százezer magyar állampolgár járt Lengyelországban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom