Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-28 / 200. szám
Irányelvek a demokrácia munkahelyi fejlesztésére A Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége együtesen irányelvet adott ki a munkahelyi demokrácia fejlesztésére. Az irányelv szerint a munkahelyi demokrácia intézményrendszerét az eddig követett formák alkalmazása mellett — mind tartalmi követelményeit tekintve, mind módszereiben — indokolt tovább javítani, fejleszteni. A munkahelyi fórumrendszeren belül hangsúlyozott szerepe van a jövőben is az ósszdolgozói és az osztályértekezleteknek, a vezetői tanácskozásoknak, megbeszéléseknek, fogadónapoknak stb. A végrehajtó bizottság hivatali szervezetében valamennyi dolgozó részére évente legalább egy alkalommal össz- dolgozói (apparátusi) munka- értekezlet megtartása szükséges. Ennek keretében — a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben — indokolt az eimúlt időszakban végzett közös tevékenység átfogó értékelése mellett a dolgozók tájékoztatása az előző javaslatok sorsáról, véleményük igénylése az apparátus előtt álló legfontosabb feladatokhoz, a munka- és életkörülményeiket alapvetően meghatározó kérdésekhez (például jutalmazási elvek, munkarend -kialakítása, különböző kedvezmények biztosítása, üdültetés rendje, étkezési feltételek javítása). összdolgozói értekezlet — a munkahely jellegétől függően — szükség szerint évente több alkalommal is összehívható. Indokolttá teheti ezt a dolgozók kérése, a szakszervezett bizottság javaslata vagy meghatározott nagyobb célfeladat (választási előkészületek, komplex felügyeleti vizsgálat megállapításainak értékelése, következtetések levonása) érdekében történő mozgósítás. A fővárosi és megyei főosztály-, osztály- (csoport)-munkaértekezlet megtartása általában negyedévenként indokolt. Napirendjére elsősorban az elmúlt időszak munkájának értékelését, a testületi döntésekben és az összdolgozói munkaértekezleten meghatározott célok megvalósítását, a következő időszak feladatainak meghatározását, a személyes teljesítmények értékelését lehet kitűzni. A osztály- (csoport)-vezetői értekezleteken — általában kéthavon- ként — indokolt az általános és szakfeladatok mellett a munkamegosztásból eredő és koordinációt igénylő kérdéseknek, valamint a dolgozókkal való kapcsolat egyes jelenségeinek, a munkahelyi demokrácia hatékonyabb érvényesítését célzó javaslatoknak megvitatása. Hasonlóképpen a városi tanácselnökök, járási hivatali elnökök, illetve a községi tisztviselők, a különböző intézmények vezetőinek megyei, járási értekezletein — kiegészítve a szervek sajátosságaiból adódó témákkal. Valamennyi fórumra meg kell hívni a párt-, a szakszervezet, a KISZ-szervezet képviselőjét. A vezetők és a dolgozók közvetlen és közvetett találkozásának különböző formái lehetnek: viták, ankétok,szakmai konzultációk, csoportos összejövetelek, nők, fiatalok fórumai stb. Annak érdekében, hogy a vezetőkkel való találkozás rendszeres legyen, a fővárosi, a megyei, a megyei városi, a városi és a nagyközségi tisztségviselők meghatározott napokon külön fogadóórát jelölnek ki a dolgozók meghallgatására. A vezetők iránt — a jogszabályi előírásokat meghaladóan is — minden szinten általános követelmény a Köz- alkalmazottak Szakszervezetével való rendszeres együttműködés mindazokban a kérdésekben, amelyek összefüggnek a munkahelyi demokrácia témakörével, fejlesztésének, kialakított elveinek és követelményeinek érvényesülésével. Hétezer hízósertés évente A múlt év áprilisában helyezték üzembe a karádi Aranykalász Tsz-ben a 34 millió formt költséggel létesített szakosított sertéstelepet. Huszonkét apaállattal folyamatosan 451 KA—HYB anyakocát állítottak tenyésztésbe, és évi 4000 hízósertés folyamatos kibocsátását tervezték. Tervezési, elhelyezési és egyéb problémák miatt a múlt évben meglehetősen magas — 20 százalék körüli — volt a malacok elhullási aránya. Részben ezért, részben pedi^ gazdaságosságból a sertéstelepet ez év áprilisában korszerűsítették, komplettírozták és áttértek az ISV-rendszerü, battériás malacnevelésre. Ezzel elérték, hogy azóta egyrészt a malacok elhullási aránya a felére esett vissza, másrészt a hízókibocsátás a malacok születésétől számított 205 —210 napról 200 alá csökken. Ugyanakkor megteremtették annak a lehetőségét is. hogy a sertéstelep az eredetileg tervezett '4000 helyett a jövőben évi 7000 hízósertés kibocsátására legyen alkalmas (annak ellenére, hogy az anyakocák számát időközben 380-ra csökkentették, és az anyaállományt ezen a szinten kívánják tartani). Ennek a nagyszámú hízósertésnek az érté- j kesítését évente 2,2-es koca- forgóval és 20-as fialási átlaggal tervezik. A telepen kivétel nélkül szakmunkások dolgoznak — a képzett vezetővel és technikai személyzettel összesen tizenhatan —, akik az idén eddig több mint 4500 kismalacot segítettek a világra, s gondoskodnak azok fölneveléséről és hizlalásáról. A hízott sertések elszállítása a telepről az idei év elején kezdődött, és az idén eladásra tervezett 2500- ból eddig 840-et értékesítettek, 105—110 kilós súlyban. A sertéstelep takarmány- szükségletét — a fő alapanyagokból — a tsz a saját termel vényei bői elégíti ki. A telep létrehozására, majd komplettírozására a termelő- szövetkezet önerőből mintegy 20 millió forintot fordított. A tsz vezetői a KA—HYB sertés jó tulajdonságait egyebek mellett abból is tapasztalják, hogy az elszállított hízók főként sonkakészítményként kerülnek a bel- és külföldi piacra, s ezért a húskombinát ezeket a hízókat 28 forintos kilónkénti áron veszi át tőlük. P. F. Az őszi vásárra készülnek a MEZŐGÉP-nél Föld alatti kincsek útmutatója Az AGROMASEXPO őszi vásárjára készülnek a MEZŐGÉP kaposvári gyárában. Két új géppel mutatkoznak be, ezeket már most is nagy érdeklődéssel figyelik a szakemberek, pedig még csak a kísérleti műhelyben vagy próba közben láthatják őket. KCR-—2000 — így nevezik azt a gépkocsira szerelhető darut, amelynek elkészítését svéd CRANAB-licenc alapján kezdték el. A KCR—2000 üzemi próbáját augusztus közepén tartották a miskolci erdőgazdaságban. Az akkor föllelhető hibákat, hiányosságokat most javítják ki. Mint a kivitelezők elmondták: rendkívüli előnye e gépnek az, hogy a daru segítségével a pótkocsi is közvetlenül rakható. A jó kapcsolat eredménye a KCR—-2000 jelű gép, az ország egyik legkorszerűbb gazdasága ugyanis a miskolci, amely gépesítés tekintetében felülmúlja az összes többi gazdaságot. Náluk került előtérbe a rakodási idő meggyorsítása is, ennek pedig egyik Szerelik a HTF—02 fejőgépet. feltétele a korszetű rakodógép. A vállalat vezetősége tárgyalásokat folytat az AUTÖ- KER-rel, hogy 1976-tól kezdődően IFA gépkocsialvázra szerelve készítsék; a rakodódarukat. A tervek szerint az AU- TÖKER adja a gépkocsit, a platóíelületet és a darut a MEZŐGÉP szereli föl. A gyár a tervek szerint évente 500 darab ilyen rakodó gépkocsit készít. Paleotektonikus térképet állítottak össze Ukrajnában. A térkép elkészítését a köztársaság területén folytatott hosszadalmas geológiai kutató munka előzte'.meg. A hét kilométer mélységig terjedő vizsgálatok során a tudósok új, gigantikus repedéseket és törésvonalakat mutatlak ki — ezek ugyanis számos hasznos ásványi lelőhely kísérői. A térképen rögzített adatok többek között megkönnyítették az Azovi-tenger és a Feketetenger medre alatt található olajmezők, illetve a Kárpátok vidékén előforduló ritka és elszórtan jelentkező fémek A HTF—01 elnevezésű háztáji fejőgép már ismert a mezőgazdasági szakemberek előtt. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kísérleteinek és kutatásainak eredményeként készült el, a háztáji kis gazdaságok számára. Ennek a gépnek javított, nagyobb teljesítményű változata a HTF—02. amelyet két fejőberendezéssel és két fejősajtárral láttak el. A korszerű kisgép bizonyai a nemcsak a kiállításon, de a háztáji gazdaságokon is megállja a helyét, hiszen lényegesebben nagyobb teljesítményre képes, mint elődje, a 01-es. kimutatását. | A KCR—2000 próba közben. N. J. Megfontoltabban A mai jegyzetnek először azt a címet akartam adni, hogy »Megsegítés*. Csakhogy a szónak mell ék ize van. Címnek sem jó, hát még ahhoz, hogy vele fejezzük ki egyik legnemesebb elhatározásunk lényegét■ Pedig az utóbbi időben gyakran hallok, olvasok “O fizikai dolgozok hátrányos helyzetben levő gyermekeinek megsegítéséről*. Miért kell *megsegíteni* őket? És miért pont őket kell? A kérdés leginkább akkor vetődik fel az emberben, ha a hatalom birtokosai oldaláról vizsgálja a munkásgyerekek életre készülésének anyagi, szellemi feltételeit. De van-e bárkinek joga más oldalról vizsgálódni? És szabad-e egyáltalán »megsegítésnek* minősíteni legtisztább törekvéseinket? Nem volna jobb alapvető kötelességről, felelősségről beszélni a megkülönböztetés legcsekélyebb mellékíze nélkül? A gondolattal persze sokáig el lehetne *►játszadozni«, de nem célom rágódni a szavakon. E néhány sort csupán elgondolkoztató bevezetésnek szántam. Mondanivalóm a módszerek köré csoportosul, s ha nincs is erőm kibogozni a kusza szálakat, azért megkísérlek eligazodni közöttük. Szerencsére — de inkább a becsületes munka, a jó vezetés révén — nem vagyunk már az a harminc év előtti *szegény kis ország*. És mégsincs mindenre pénzünk, önmagunk igényei mindig nagyobbak, mint lehetőségeink; ez a hajtóerő. Legközösségibb társadalmunkban — legalábbis elméletileg — bizonyítható, hogy nemcsak az enyém minden, ami az ország kincse, gazdagsága: hanem, ami az enyém, az is az ország nemzeti vagyona. E leegyszerűsített tényből következik: fejlődésünk minden biztosítékát — noha mi vagyunk az állam — nem. várhatjuk csak az állam erőfeszítéseitől. Hozzá kell tennünk a magunkét is. Alighanem ez az alapja minden társadalmi megmozdulásnak, még a fizikai dolgozók gyerekei »megsegítésének* is. Így indulnak a különböző akciók, mozgalmak, fel-fellendülő társadalmi »akarások*- Szépen, tiszta szándékkal, lelkesedéssel. Sajnos azonban nem mindig a legmegfontoltabban. Ez utóbbi csak akkor derül ki, amikor nem következik be gyors változás, azaz a siker várat magára, vagy a fellángolás után feledésbe merül az egész akció. Meg azután néha türelmetlenségünk is határtalan. Itt van például az a nagyszerű program, amit a megyei tanács, a KISZ és a népfront indított 1973 februárjában. Végignéztem a táblázatokat és jelentéseket: máris nagy érték halmozódott fel a kezdeményezés nyomán. Gondoljanak csak az óvodaépítési akció sikereire. Nemcsak a kaposvári Centenáriumi óvoda, a szocialista brigádok munkafelajánlásai jelezték az utat, hanem az elektroncsőgyár, a textilművek, a Napsugár Tsz új óvodái is. Vagy említsük az Egy üzem — egy iskola mozgalmat, amely egy év alatt hat és fél milliós többletfejlesztést hozott a megyének. Mondhatnám tovább. Mégis elégedetlenek vagyunk, sokszor nem is ok nélkül. Minden akcióból vannak »kimaradók«. Helyenként fehér foltok mutatkoznak; másutt az ígéretekben nincs hiány, de a megvalósítás rendre elmarad. Azokra a melldöngetökre gondolok például, akik szóban bőkezűen »adakoztak* a kollégiumépítéshez, de »elfelejtették* befizetni »obulusukat*• Az utóbbiakra a felelőtlenség, az előbbiekre rendszerint a »szemléletbeli problémák« bélyegét nyomjuk, holott a tartózkodás, a kimaradás más okokra is visszavezethető. P ontos adatok állnak a rendelkezésemre. Ha csak a kollégiumépítésröl beszélünk, kiderül: 1974. június 10-ig mindössze 44 helyet váltották meg a megyében. (Ez is 2 220 000 forint?'.) Feltűnt például, hogy a nagyatádi járás gazdasági egységei egyetlen egyre sem vállalkoztak. Jú- •lius 9-én feljegyzést kértem a járásból. Kiderült: 32 helyet váltottak meg. Egy hónap alatt? Aligha hiszem. Szóval sokkal nagyobbak az eredmények, mint amennyiről tudunk. De hát nemcsak akcióprogram zajlik a megyében. Korábban azt szokták mondani: az állam nem fejőstehén- Nem túl szép. de igaz megfogalmazás. »Degújabbkori« tapasztalataink szerint hozzátehetjük: a vállalat, a gazdaság, a gyár, a helyi tanács sem az. Mégis fejőstehénnek tekintjük őket. Mi m-'ndenhez várunk tőlük támogatást? Csak felsorolásképpen : a művelődési házak közös fenntartásához, az egy üzem — egy iskola mozgalomhoz, az óvodaprogramhoz, az iskolaépítéshez és felújításhoz, az öregek napközi otthonának fenntartásához, az ifjúságpolitikai alaphoz, a nőpolitika megvalósításához, a sport támogatásához, létesítményépítéshez, a községfejlesztési célok megvalósításához, a könyvtárfejlesztéshez, a szakkörök és klubok támogatásához, a lakásépítési akciókhoz, de nem i folytatom tovább. Ki állapítja meg a sorrendet? Ki határozza meg, hogy mi a fontosabb, az előreva- lóbb? Tervszerűen és megfontoltan nyújtjuk-e be igényeinket? Meggondoljuk-e, hogy milyen ellentétes ösztönzők hatnak; s hogy a látszólagos — de a tudatban élénken élő — érdekellentétek feloldásával kellene kezdenünk minden akciót? Lehet, hogy. túl szigorú és kemény kérdések ezek. Megpróbálom indokolni őket. A vállalatvezetők és a gyárak munkáját azon mérik, hogy mennyi nyereséget termelnek. Miből támogathatják az akciókat? A fejlesztési és a részesedési alapból.. Igen, tudom, közvetve visszatérül. Ha visszatérül. Vegyünk egy példát. A társadalom érdeke az, hogy a legkülönbözőbb munkahelyeken művelt emberek dolgozzanak. Ezért van a művelődésre szánt állami támogatás- Az egyén érdeke, hogy kielégíthesse kulturális igényeit. Ezt megfizethetné ugyan, de sokan még nem ismerték fel ezt az egyéni érdeket, ezért az állam személy szerint is támogatja művelődésüket vagy annak egy részét. A vállalati érdek kimaradt a sorból, legalábbis ami a támogatást illeti. Persze minden gyárnak és vezetőnek föl kell ismerni, hogy ma már legfontosabb érdekük a munkások szakmai, politikai és általános műveltségének felemelése. De vannak-e ehhez megfelelő kulturális intézmények? Jó helyre adják-e a pénzüket, s az visszatérül-e? A befektetés később fokozza-e a nyereséget, amelyen tevékenységüket mérik? Üjabb példa. Vegyük a nagyatádi Danúviát. Somogyszob- ról, Taranyból, Lábodról, Ötvöskónyiból járnak be a dolgozók. A vállalatnak nincs annyi pénze, hogy mindegyik községnek adjon támogatást. Azután: nem kötelezheti a dolgozóit, hogy vegyék igénybe az otthoni kulturális szolgáltatást. És' végül: nincsenek olyan intézmények, amelyek a nyereségközpontú vállalati érdek szerint megérnék a befektetést. A gyárból hazamennek az emberek, ott aligha tudnak hozzájárulni kulturális felemelkedésükhöz. Mi a teendő? Hogyan születhet meg például az eméletileg célravezető közös fenntartás? Vagy tudja-e a gyári közösség, hogy ha 100 000 forintot szakítottak ki a nyereségből kollégiumépításre, akkor évente hány munkásgyerek jut el tőlük a kollégiumba? Mondhatnám tovább, de ennyi is elég. Azt hiszem, kár csak a szemléletet ’ibáztatni, ha valahol nehezen születik meg a hozzájárulás- "Nemesebb föltárni és megszüntetni a húzódozús okait. V égtére is azt szeretném mondani: egy kicsit pontosabban, nagyobb rendben kellene indítani és levezetni az akciókat. A jó elképzelés nagyon fontos, de azt sem art megfontolni, hogy milyen adottságok és körülmények között akarjuk végrehajtani. A »megsegítés« mozgalmát például az ötéves terv harmadik évében(l) indítottuk. Addigra minden gazdaság és vállalat elkötelezte magát. A tanácsok költségvetését öt évre elosztották s a fejlesztést is régen megtervezték már. Népi késtünk egy kicsit az akcióval? Így is hallatlan eredményei vannak, tudom. A türelmetlenséget semmi sem indokolja. Csak az értetlenség bírálatéra van okunk, s arra, hogy kijelentsük: a tömegszervezetektül és mozgalmaktól sem elég aláírni egy-egy felhívást. A szervezést, a cselekvést semmi sem pótolja. Jávori BélI
