Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
t,Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség* Az iroda falán bekeretezett oklevelek: összesen tizenhat. A legrégebbi már megsárgult, a számtalan elszívott cigaretta füstje csaknem égy- másba olvasztotta színeit. Huszonöt év története, legfontosabb állomásai — papíron. — Otthon is van még belőlük egy kötegrevaló — mondja Borsföldi Ferenc, a Somogy megyei Gabonal'elvásárló és Feldolgozó Vállalat 6. számú körzeti üzemének műszaki ve- , zetője. Többszörösen kiváló j dolgozó, kiváló újító. Az utóobi kitüntetésnek a bronz, ezüst és arany fokozatát is megkapta, a legmagasabbat kétszer is. Csaknem 70 újítása révén eddig körülbelül 3 millió forintot takarított meg a vállalat. Ehhez járulnak még a munkavédelmi jellegű újítások, melyeknek értékét elsősorban nem pénzzel mérik. Vajon mi lehet az az erő, mely hajtja, hogy mindig valami új, jobb megoldáson törje a fejét? — A beosztásom olyan, hogy az időm nagy részét az emberek között töltöm. Ismerem a munkájukat, a gondjaikat. Tudom, hogyan dolgoznak,' hogyan élnek. Az élet és a munka pedig nap mint nap olyan dolgokat produkál, olyan akadályokat gördít elénk, amelyek előtt értetlenül állunk. Látom, hogy az emberek sokszor miként kínlódnak, én pedig szeretném, ha ez a kínlódás megszűnne, könnyebbé tudnám tenni a munkájukat. Elsősorban ez az, ami hajt. A másik pedig a kíváncsiság. A műszaki dolgok érdekelnek. Az egyszerű, olcsó megoldásokat keresem. Az az elvem, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Mert aki állandóan keresi, kutatja a jobbat, az előbb utóbb meg is találja. Erre nem szabad sajnálni az időt. Ez a kutatás, keresés Borsföldi Ferencnek — ahogy mondani szokták —r már a vérében van. A szülői házból hozta magával. Apja «műhelyében nevelődött, ott vált felnőtté. — Apám vízvezeték-szerelő volt, apósom pedig gépész. Otthon nem álltunk olyan jól anyagilag, hogy mindent megvehettünk volna, amire a műhelyben szükség volt. Nekünk kellett egyes dolgokat elkészíteni, sokszor a semmiből lett a valami. Akkor tanultam meg, hogy a jó ötlet többet ér egy köteg pénznél. Az ötletek azonban nem mindig valósulnak meg, — Leggyakrabban azért, mert akinek eszébe jutott, az nem tudja lerajzolni, pontosan megtervezni. Így nem jut el oda, ahova el kéne jutnia. Vagy, ha valakinél ez a készség meg is van, esetleg a sok utánajárásba, levelezgetésbe fárad bele. Talán az értetlenség hangolja le, amellyel néhol találkozik az ember. Ha van valami ötletem, azt egy kis füzetbe fölírom, aztán később pontosan megtervezem. Ha üdülni megyek a családdal, ezt a füzetet akkor is magammal viszem. És hogy milyen érdekes dolgok esnek meg az emberrel, arra csak egy példa a sok közül. Hévízen nyaraltunk. Akkoriban egy vagonajtó-behúzó szerkezetet akartam készíteni. Addig ezt a munkát kézzel végezték, és nagyon balesetveszélyes volt. Egyszer magam is láttam, amint egyik dolgozónk így lapította szét az ujját. Amikor elutaztunk Hévízre, maga a szerkezet már megszületett, csak nem tudtam hova rögzíteni. Számtalanszor körbejártam a különböző típusú vagonokat, egy olyan pontot keresve, mely mindegyiken egyforma, de nem találtam a megoldást. És ott egy esős napon, a szobában ülve jöttem rá, hogy a keresett pont a vagonajtó beakasztó- szerkezetén levő lyuk. — A legelső újítás biztosan nagyon emlékezetes. Mikor volt ez? — 1949-ben fogadták el az elsőt. Éppen katona voltam, és egyszer jön egy levél, melyben ez állt: »Elfogadták az újításodat, gyere haza a kivitelezést. irányítani«. Nem volt nagy horderejű újítás. Egy szennyezést felfogó rácsot készítettem. A legjobban annak örültem, hogy hét napra hazamehettem. Az első igazán jelentős az volt, mikor a borsóválogató terem gépi kiszolgálásának a tervét készítettem el. Ezzel elértük, hogy a tárházból egy csőrendszer segítségével közvetlenül az asszonyok elé ömlött a borsó. Emlékszem, 5500 forintot kaptam érte, ami 1950-ben nagy pénznek számított, hiszen a havi fizetésem 600 forint volt. — És mi volt a legnagyobb horderejű újítása? — A szárítógépek a vessző- paripáim. A legjelentősebb újításom is velük kapcsolatos, a Farmer típusú szárítók kapacitásának növekedését eredményezte. Ez egyébként országosan is elterjedt, és 1 millió 48 ezer forint megtakarítást jelent évente. Milliók a biztonságunkért Évről évre nő a társadalom- biztosítási ellátás színvonala megyénkben is. Ezt egyre több ember élvezheti, hiszen tavaly is ezerhatszázzal nőtt a teljes jogú, tehát valamennyi szolgáltatásra jogosult biztosítottak száma az 1972. évihez képest. A társadalombiztosításra jogosultak száma tavaly már 204 300 volt. Egy érdekes ítdat: ezerrel csökkent a tsz- tagok száma, az iparban ugyanakkor négyezerrel emelkedett a létszám. Családi póflék 42 ezer gyereknek Ä Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság a közelmúltban jelentette meg Társadalombiztosítási Tájékoztatóját az 1973-as évről. Ez a kiadvány hű tükre annak: mit és mennyit kapnak a somogyi családok a borítékon kívül. S hogy egyre többet, erről vallanak a milliók. A múlt év végén megjelent társadalom- biztosítási szabályok nagyobb támogatást, kedvezményt adnak a szülő nőknek, a gyermeküket nevelő, ápoló anyáknak, magasabb összeggel járulnak hozzá a gyermeknevelés költségeihez. Ezerrel több gyermek kapott tavaly családi pótlékot. A negyvenkét ezer fiú és lány nevelésére több mint százhúszmilliót, az előző évinél 29 millióval többet fordítottak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy tavaly gyermekenként ötven forinttal fölemelték a családi pótlékot. A tíz évvel ezelőttivel összehasonlítva tavaly 6800-zal több családnak vitte a postás havonta a pótlékot, s ebből több mint háromezer termelőszövetkezeti család. Somogyra egyébként a két gyermek jellemző, összesen 13 346 család kap pótlékot két gyermek után. A háromgyermekesek száma már csak 2333, a négygyermekeseké 727. Az 1972. évihez képest tavaly háromszázhatvannal több, 3280 édesanya átlagosan 8780 forint terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Anyasági segélyt 4451-en kaptak, csecse- mőkelengye-segélyt pedig 4410-en. Többen vették igénybe a gyermekgondozási segélyt is: amíg tavalyelőtt 4980- an, addig tavaly már 5240-en. ötven forinttal emelték a gyermekgondozási segélyt tavaly, így az igazgatóság csaknem hatmillióval többet fordított e szolgáltatásra. Naponta 5770 beteg Két elgondolkoztató adat: táppénzre csaknem 111 milliót, gyógyszerre pedig több mint 103 milliót fordított az igazgatóság. A táppénzes napok száma ötvenötezerrel, a táp- j pénzköltség pedig 4,6 millióval nőtt. Naponta átlagosan { 5770 ember volt táppénzen. így I azután egy dolgozóra tizenhat ! nap jut átlagosan a statisztika szerint. Kiugróan sok volt a táppénzes februárban (7320), novemberben (6200) és decemberben (6070) a hűléses njgg- betegedések miatt. Érdemes kiemelni a kiadványból azt a megállapitást, hogy a biztosítottak és a táppénzesek arányszáma húsz év alatt évről évre emelkedett, 1954-hez képest az emelkedés 85,7 Százalék. A termelőszövetkezeti tagok kártalanítási segélyben részesülnek, ha üzemi baleset éri őket. Ilyen címen tavaly kevesebb volt a kiadás, s ez a | balesetvédelem javulásának köszönhető. A jogkiterjesztések miatt viszont nőtt a napi segély átlága. Cikkek, rádió-? tv-riportok emelnek szót a túlzott gyógyszerfogyasztás miatt. Ügy Játszik, kevés eredménnyel járnak, hiszen egyre több. receptet írnak az orvosok, nő a társadalombiztosítás kiadása, s ez nincs arányban a biztosítottak számának emelkedésével. Tavaly már négy és fél millió vényt váltottak be, s több mint 130 milliót térített az állam a gyógyszerek árából. Ez tizenegy és fél millióval több, mint 1972-ben! Egyre többen kapnak gyógyászati segédeszközöket évente. Szemüveget például meglenően sokan kérnek, tavaly 27 552 darabot. Ezután a lúdtalpbetét következik, ebből több mint 4700 párat Utaltak ki. 66200 nyugdíjas Változatlanul a nyugdíj a társadalombiztosítási kiadások legnagyobb tétele. Tavaly 4100-zal nőtt a nyugdíjasok és járadékosok száma, míg az aktív keresőké mindössze hatszázzal. 1745 idős emberrel több nyújtotta be az igényét, mint 1972-ben. Tsz-járadékot 1144-en kértek, négyszer any- nyian, mint tavalyelőtt. Ez az 1973. január 1-én bevezetett kedvezmény eredménye. S hogy mennyit fordít az állam nyugdíjra csak Somogy megyében? Tavalyelőtt 480, tavaly pedig már 626 milliót. E j.kiadás több okból emelkedett I 145 millióval: egyrészt a ma- I gasabb átlagjövedelmek miatt, másrészt a tsz öregségi, mun- j kaképtelenségi járadék 100 fo- : rintos, az özvegyi járadék és háztartási pótlék 60 forintos emelése miatt. Ugyanakkor a jogkiterjesztések, az 1973. ja- 1 nuár 1-től fizetett 50 forintos I rendkívüli pótlék hatása érző- j dik, valamint az, hogy az idős ! emberek kiválaszthatják a kedvezőbb nyugdíjéveket. Tavaly már 66 200 ember volt nyugdíjban, közülük 33 800 tsz-nyugdíjas. Az utóbbiak ellátása sokat javult tavaly, ezt pontosan kifejezi, hogy csaknem 62 millióval többet fizettek ki nekik. Nagy szerepük van az üzemi kifizetőhelyeknek a megyében. A százhuszonöt kifizetőhelyhez több mint 92 ezer biztosított tartozik, ez pedig az összes teljes jogú biztosított 82,5 százaléka. Ez indokolta, hogy az idei kiadványban behatóan elemezzék az ott dolgozó ügyintézők helyzetét és tevékenységét. Számok, adatok mindaijy- nyiunkról. Milliók a biztonságunkért. Még kimondani is sok, hogy a társadalombiztosítás megyei kiadása egymil- liárd 281 millió volt tavaly, 221 millióval több, mint 1972- ben. Érdem— ezt megjegyezni! L. G. A legutóbbi most van kísérleti stádiumban. Előkerül a papír, ceruza, lerajzolja, elmagyarázza, hogy is néz lei az a felfújható fóliasátor, melyben ezentúl a szemes termény egy részét tárolják majd. A régi, ideiglenes tárolóknál 20 százalékkal olcsóbb, azonkívül a gabona minősége jobban megóvható. Amíg az újításairól beszél, minden más megszűnik. Nem számít, hogy közben kialszik a pipa, hogy teljesen kihűl a kávé. Csak a telefon csengése szakítja félbe néha mondatait. A műszaki vezető elfoglalt ember. Bárhol történik valami, neki tudnia kell róla. Intézkedik, utasításokat ad, azután rohan egyik helyről a másikra. Mindenhol szeretne ott lenni. Este otthon megpihen, ám hogyan pihenhetne máshogy, mint a kis füzet társaságában. Ha pedig már összefutnak szeme előtt a betűk, összekuszá- lódnak a vonalak, az unoka mindent elfeledtet vele. Vele játszik ő is, hogy hamarosan újra a rajztábla mellé üljön, és a vonalak megint rendeződjenek ... Dán Tibor MAI KOMMENTÁRUNK A munkáltatók felelőssége — A munkáltatók kevés gondot fordítanak a már alkalmazásban levő dolgozók általános és szakmai műveltségének elismerésére — állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács vb. Nem először — és félő, hogy nem is utoljára — leszünk közzé ilyen vagy hasonló véleményeket, melyek azt tükrözik: a gazdasági vezetők a szűkebbi, közelebbi — mondhatnánk: napi — és távolabbi, a tervteljesítésen kívül egyéb szempontokat is érintő érdekek csatájában többnyire a pillanatnyi érdekek érvényesülését segítik. Mondhatná valaki: a dolgozók arra is szorítják őket, hiszen öle elsősorban azt nézik, mi van a borítékban, hogyan alakul az év végi nyereség- részesedés. Másrészt a terv- tejjesítés kötelezettsége sem ösztönzi a vezetőket arra, hogy vállalják a tetemes és rendszerint egy időben több dolgozót érintő tanulmányi szabadsággal járó átmeneti létszámcsökkenést, amely veszélyeztetheti az éves vagy időszakos terv teljesítését. Ismerjük el, mindegyik aggodalomban van reális mag. Két dolgot azonban soha nem szabad senkinek szem elől tévesztenie. Az egyik: a mai kor, a termelés jellege egyre gyakrabban követel gyors átállást, profilváltozást, újabb termékek gyártását korszerűbb módszerekkel, eddig ismeretlen technológiával. Egyetlen dolgozó sem lehet tehát nyugodt afelől, hogy azt a részműveletet, amelyet néhány hónapja vagy éve rábíztak, nem váltja-e föl merőben újszerű, szinte máról holnapra. És ez az átállás gyakran zsebre is megy. Különösen akkor, ha a dolgozónak nincs meg a kellő áttekintése a munkafolyamatokról, illetve az alapműveltsége ahhoz, hogy újabb fogásokat, eljárásokat sajátítson el, minél rövidébb idő alatt. Ha az átállás gyors, akkor csak kisebb zökkenőkkel jár, ami mind a dolgozók, mind a munkahely érdeke. Ez pedig a szervezés mellett elsősorban műveltségi kérdés. Hasonlóan közös érdek a dolgozók előbbre jutási lehetőségeinek a megteremtése is a szervezett továbbtanulással. A párthatározat szerint elsősorban a dolgozók általános iskolai végzettségéhez kell segítséget adni. Az idén valamelyest javult a helyzet, bár igencsak egyenetlenül, nagy eltéréssel a megye munkahelyein. Ennek ellenére a nyolc általános iskolát nem végzetteknek mindössze 3 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. Jó. ismerjük el, hogy a tömeges továbbtanulás zavart okozhat a termelésben. Ezen azonban lehet és kell is segíteni, talán elsősorban a tanév »széthúzásával«, vagy ahogy az egyik hozzászóló megjegyezte, keresztféléves rendszer bevezetésével. Ezzel elejét lehetne venni annak, hogy a dolgozók egy időben i'egyék ki tanulmányi szabadságukat. Persze, ne legyünk egyoldalúak, hisz természetesen nem csupán a gazdasági vezetőktől függ a továbbtanulás, í'ontos szerep jut a helyzet javításában a szakszervezeti bizottságoknak, valamint a pedagógusoknak, a tanügy irányítóinak, akik vonzóbb, oldottabb formák, változatosabb, a helyi sajátosságokhoz messzemenően alkalmazkodó módszerek kialakításával, a közművelődési lehetőségek kihasználásával segíthetik a dolgozók általános és szakmai műveltségének emelését. De mind az ösztönzésben, a tudás elismerésében, mind a tanulási kedvezmények biztosításában a munkáltatóké a meghatározó szerep. P. L. Tizenhárom kombájn a Tab környéki dombokon A HŐMÉRŐ árnyékban is harminc fokot mutat — igazi aratási idő van. Most már ismét egész nap, megállás nélkül mehetnek a kombájnok a gabonatáblákon, nem szakítja félbe munkájukat a meg-megújuló eső. A Tab és Vidéke Béke Termelőszövetkezet határában tizenhárom kombájn dolgozott kedden. Nekik is az időjárás miatt volt eddig a legtöbb gondjuk: ha kimehettek is a gépekkel, a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tabi átvevőhelyén levő szárítóberendezés kis kapacitása miatt nem adhatták át a kombájnok által betakarított napi 25 vagon szemet. A közös gazdaság a terményt saját, ezervagonos tárolójában helyezte el, s onnan szállítják folyamatosan az átvevőhelyre. Hétfőtől már szárítás nélkül veszik át a gabonát, s ez lehetővé tette a folyamatos szállítást, illetőleg a zökkenőmentes aratást. A kombájnosok — két brigádban — naponta olykor 13 órán át is dolgoznak. Két traktorvontatású pótkocsit a betakarítás idejére műhelykocsivá alakítottak át. Ezek járják a gabonatáblákat, fölkeresik a meghibásodott kombájnt, és gyorsan kijavítják. Az egyesült tsz-ben az idei aratásnál központi műhelykocsit is munkába állítottak, mely a nagyobb hibák kijavítására bármikor hívható a központi gépműhelyből. Ezt a kocsit a fontosabb és gyakrabban szükséges alkatrészekkel is ellátták. A kombájnok éjszakára sem vonulnak be a telepre, ha- j nem kint maradnak a táblá- J kon: központi tartálykocsi \ szállítja ki az ^üzemanyagot a. gépekhez. Ez a megoldás sokát lendít a munkán, ugyanis az aratók olykor a központtól meglehetősen nagy távolságra dolgoznak, a ki- és bejárás sok időveszteséget okozna. A szövetkezet gondoskodott róla, hogy az arató-cséplőket a reggeli indulásig őrizzék a mezőn. A közös gazdaságban az idén először valósítják meg az aratók régi kérését: kiviszik részükre a meleg ebédet a, helyszínre; térítésmentesen étkezteti a kombájnosokat és a kisegítő személyzetet a szövetkezet. A GAZDASÁG a 718 hektár takarmánybúza és az 1214 hektár étkezési búza aratásának a felénél tartott a hét elején. Ügy számolnak, hogy augusztus első felében befejezik az aratást. N. J. Kedvező tapasztalatok a mintaszervezésre kijelölt építőipari vállalatoknál Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium összegezte a mintaszervezésre kijelölt Fejér megyei, dél-magyarországi és Hajdú megyei épí- j tőipari vállalatoknál elért szervezésfejlesztési eredmé- | nyékét. Megállapította, hogy a tapasztalatok kedvezőek és a vállalatok gazdasági eredményei igazolják a szervezetfejlesztésben kialakított módszereket. A dél-magyarországi és a Hajdú megyei vállalatnál egyaránt alapvető feladatnak tekintették, hogy a munkákat centralizáltan programozzák valamennyi termelőegységre, építkezésre, s a gyors, korszerű megoldás érdekében mesz- szemenően figyelembe vették a számítógépes módszereket. 1 A korszerű termelésirányítá- | si módszer eredménye, hogy a ; munkák jó elosztásával egyenletesen használják ki a vállalat építési kapacitását, és a műszakilag lehetséges legrövi- I debb idő alatt hozzák létre az új létesítményeket. A Fejér megyei építőipari válalatnál a programozásban nemcsak a kapacitások és a megvalósítási idő összhangját vették figyelembe, hanem az önköltség tényezőit is, tehát a szervezés követelményei között nagyobb szerepet kapott az önköltség csökkentése. A részletes termelési programokat pedig nem központilag, hanem decentralizáltan alakítják ki a vállalat nagy termelőegységei. A dél-magyarországi és a Hajdú megyei mintaszervezési vállalatok már befejezték a ! termelésirányítási rendszer kísérleti programját, s most a ! gazdálkodás és a vállalatirányítás számitógépes megoldása érdekében kezdtek kutatásokat. A kedvező tapasztalatok alapján egyúttal megkezdték a korszerű termelésirányítási rendszer bevezetését hat építőipari szervezetnél, a Bács, a Borsod, a Szabolcs és a Pest megyei állami építőipari vállalatnál, továbbá egy tanácsi vállalatnál és egy építőipari • szövetkezetnél. Somofyl Néplap
