Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

Szakmai bértáblázat MAI KOMMENTÁRUNK Arányok és aránytalanságok A szocialista bérezés alapelve a végzett munka szerinti díjazás. A vállalatoknál azonban a dif­ferenciálás általános követel­ménye mellett hosszabb idő alatt torzulások is keletkez­tek. Ez sérti a dolgozók igaz- ságérzetét és csökkenti a bér ösztönző hatását. A vállalaton belül egyenlősdit, a vállalatok között az azonos képzettségű és teljesítményű dolgozóknál pedig túlzott bérkülönbséget idéz elő. Az érvényes bérkategória­rendszer célja is a helyes ará­nyok kialakítása. A követel­ménynek azonban csak rész­ben tudott megfelelni, mert a tarifarendszer túlzottan nagy különbségeket tesz lehetővé. Az alsó és felső bérhatár elő- írása között órabérben általá­ban 5-8 forint — mintegy 60- 70 százalékos — a különbség. A túlzott bérkülönbségek ki­alakulásához vezetett az is, hogy az utóbbi években igen eltérőek voltak az egyes vál­lalatok fejlesztési lehetőségei. Jelentősen módosította az egyes szakmák béremelkedé­sét a munkaerő hullámzása is. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. évi novem­beri határozata állást foglalt, hogy csökkenteni kell az azo­nos szakmájú és teljesítményű munkások bérkülönbségét ha­sonló munkafeltételek esetén. Ki kell dolgozni a minden szektorra érvényes szakmai bértáblázatot. Az új bértáblá­zatot a Minisztertanács dön­tése alapján 1975. január 1-vel vezetik be. | dolgozó, hasonló teljesítmé- ; nyű és munkakörű emberek között; a különböző szakmá­ban dolgozó, de hasonló köve­telményű munkát végzők kö_ zött, illetve az ugyanabban a szakmában, de más népgazda­sági ágban (állami vállalat, szövetkezeti ipar,, tsz) vagy az ország különböző területén dolgozók között A bértáblázat a tarifarend­szertől eltérően az alapbérek alsó és felső határait nem szakképzettség szerint, hanem, szakmánként határozza meg.' A bértétel alkalmazása tehát nemcsak attól függ, hogy va­laki szakmunkás-e vagy se­géd- esetleg betanított mun­kás. Más kategóriát kell al­kalmazni például a lakatos, az esztergályos, vagy a kőmű­ves esetében. A bértáblázat hatékonyabb alkalmazását biztosítja majd az is, hogy'a régi rendeletben kialakított 60-80 százalékos alsó és felső határ között a bérkülönbsé­gek 1975 után 30 százalékra csökkennek. Ebből arra is kö­vetkeztetni lehet, hogy a bér­tételek alsó határai szükség­szerűen emelkednek és sok munkás 1975 január 1-én nem éri azt el. Ha a táblázat al­kalmazását kötelezővé ten­nénk, a vállalatok a bérfej­lesztés nagy részét a fizeté­sek alsó határainak fölemelé­sére fordítanák. Az intézkedés azonban nem jár együtt kü­lön központi támogatással, ezért a bérfejlesztést a válla­lat hosszabb távon csak sa­ját erejéből oldhatja meg. Alkalmazásának az 3 célja, hogy csökkentse a bérkülönb­ségeket az azonos szakmában A szakmai bértáblázat ép­pen ezért csak orientálja a vállalatokat. Egyelőre a ko­rábbi MÜM-rendelet marad kötelező érvényű. Ha nem kötelező, mi a biz­tosíték arra, hogy a bértáb­lázatban megfogalmazott el­vek érvényre jutnak? A ha­tározat előírja: a vállalatok­nak részletesén és folyamato­san elemezni kell azt, hogy miként alakul a különböző szakmák alapbére. Meg kell, tevezni, hogy mennyi idő alatt és milyen ütemben tudják ki­küszöbölni az aránytalanságo­kat. Az évenkénti bérfejlesz­tésnél ezeket az elveket érvé­nyesíteni kell. B iztosíték az is, hogy a bértáblázatból adódó feladatokat a kollektív szerződések meghatározzák. A vállalat dolgozói pedig figye­lemmel kísérhetik a tervek megvalósulását. A táblázat al­kalmazását. — ellenőrzéseik során — vizsgálják a felügye­leti hatóságok is. Sok szó esett a somogyi üze­mekben a dolgozóknak az or­szágos átlaghoz viszonyított bérelmaradásairól, a gyár­egységek hátrányos helyzeté­ről — a nagyvállalati közpon­ti átlagokhoz képest. A szak­mai bérek táblázata ezt is re­álisan világítják meg. Nem le­het ugyanis csak az országos (nagyvállalati), valamint a megyei (gyáregységi) átlag­béreket összehasonlítani. Me­gyénk iparának jellegéből adódik, hogy a szakmai össze­tétel, a szakmunkások aránya bizonyos bérkülönbséget in­dokolttá tesz. Azt, hogy meny­nyi ez a különbség, túlzott-e vagy tükrözi a szakmunkások arányának megfelelő bérigé­nyeket, csak az azonos szak­képzettségű, azonos munkát végző dolgozók bére alapján lehet megvizsgálni. A Szakszervezetek megyei Tanácsának közgazdasági bi­zottsága a közelmúltban né­hány jelentős üzemben vég­zett hasonló vizsgálatokat. Az elemzések egyértelműen azt mutatták: a szakmák és mun­kaköri kategóriák átlagának összehasonlításával nincs olyan feszültség, mintha az átlagokat hasonlítjuk össze. Az esetek többségében így is alacsonyabbak a megyei bé­rek, de ennek mértéke sok esetben nem jelentős. Vannak azonban az egyes szakmai bércsoportok között is olyan feszültséget okozó átlagbér- különbségek, amelypk alkal­masak arra, hogy sokan — különösen az érintett dolgo­zók — az össz-bérhelyzetet kedvezőtlenül ítéljék meg. Szükség van tehát arra, hogy az üzemek már most, az elő­készületek során elemezzék a különböző szakmák alapbérét, hiszen a táblázat hamarosan rendelkezésükre áll. A gyár­egység szakszervezeteinek ré­gi törekvése, hogy a vállalati átlaghoz közelítség az átlag­bért. Reális, elérhető a célki­tűzésük akkor, ha szakmán­ként vizsgálják az eltéréseket. Ezért a szakszervezeti bizott­ságoknak különös gonddal kell figyelemmel kísérni a bértáb- lázttal kapcsolatos feladatok végrehajtását. A munkások helyes és következetes bérezése, a bérarányok tervsze­rű javítása találkozik a párt­nak a munkásosztály helyze­tével kapcsolatos határozatai­val. A szakmai bértáblázat hatékony alkalmazása tehát nemcsak népgazdasági érdek, hanem találkozik a dolgozók igazságérzetével is. Müller Lajos, az SZMT közgazdasági > bizottságának vezetője 1 Verseny közben Magtárban a kenyerünk Az alkotmány ünnepe előt­ti napokban — képletesen szólva — az egész országban hallani lehetett azt a meg­könnyebbült sóhajt, amely a mezőgazdasági szakemberek­ből felszakadt. Befejeztük az aratást. Véget ért tehát az utóbbi esztendők egyik leg­kockázatosabb. ám legsikere­sebb termelési periódusa. A sikert nem adták olcsón. Gabonáink a . kitűnő vető­magfajta és bőséges műtrá­gya hatására átvészelték a szélsőséges időjárást. A hoz­záértő, lelkes munkának és az utolsó években megújult technikai szintnek köszön­hetjük, hogy időben magtár­ba került a termés. Néhány évvel ezelőtt még várnunk kellett volna, amig fölszá- Tadnak a földek és a nedves magvakkal sem tudtunk vol­na mit kezdeni. Most a mag­tárakba száraz szem érke­zett, és mire eljött a régi ér­telemben vett aratási idő, mi már a munka 40 százalékánál tartottunk. Az illetékes vállalatok ki­tűnőre vizsgáztak. Az utolsó pillanatban megjöttek az ú) szovjet kombájnok is; voll pótalkatrész, gyorsan javí­tották az elromlott gépeket, fennakadás nélkül vették át a termést. Amint az erős üze­mek végeztek, kombájnjaink már vonultak is a gyengéb­ben gépesített gazdaságokba. Megszakítás nélkül ment a munka, amig összefüggő táb­lák álltak valahol. A statisztikusok még dol­goznak, végeredmény csak néhány hét múlva várható. A részjelentések »magánössze­sítése« azonban már kétség­kívül mutatja, hogy gabona- termésünk még a tavalyi szintet is felülmúlja. A mi­nőség kifogástalan. A második világháború előtti évtizedben Magyaror­szágon 2,9 millió hektáron termeltek kalászost. A búza átlagos hozama hektáronként 13.7 mázsa volt és évenként 3.7 millió tonna gabona ter­mett. Az idén már csak 1,74 millió hektáron termeltünk kalászost, de a búza termés­átlaga több mint két és fél­szerese a réginek. Az összes kalászostermés pedig — »ma­gánszámítás« szerint — több mint másfélszerese a réginek. Olyan tény ez, amire szocia­lista mezőgazdaságunk és az egész ország büszke lehet. A szakemberek megköny- nyebbült sóhája azonban csak pillanatnyi. Az esztendőnek nincs vége, sőt most jön a nehezebb rész: az ősz. A ku­korica, a cukorrépa, a napra­forgó még sokszor »kint al­szik «. Mai állapotuk szerint egyenként és összesen is a terméseredmény felülmúlhat minden eddigit. De amint előrehaladunk, a kockázati tényezők is halmozódnak. Az időjárásban a kéthetes csúszás most is megvan. Min­den növény 10—14 nappal »hátrébb tart«, mint más esztendőkben. Nagyon való­színű, hogy késve tudjuk már elkezdeni a betakaritást. És a kukoricát is — 0 búzához hasonlóan — szárítani kell. Háromszor annyi szárítóra lenne szükség, mint amennyi van. És magtárak is kelle­nek. Olyan gondok ezek, ame­lyek a búzával kapcsolatban is gyötörtek bennünket. Bú­zagondjainkat végül is »köz- megelégedésre-« megoldot­tuk. Elképzelhető, hogy egy szép »vénasszonyok nyara« az őszi kilátások egéről is elfújja a felhőket, de a sze­rencsére tartósan nem épít­hetünk. Be kell látnunk: a mezőgazdaság szépen kama­toztatja azokat az áldozato­kat, amelyeket a népgazdaság hozott. A beruházások meg­térülnek. Félúton azonban nem lehet megállni. Egyenle­tes ütemü, további beruházá­sok kellenek ahhoz, hogy szélsőséges viszonyok közölt is bizton számit^"vsunk a si­kerre. F. D. Egy kis részt mindenki vállal A mezőgazdasági KISZ-szervezetekről A több is kevésnek bizonyul SOKSZOR elhangzott már, sokszor leírtuk, hogy a falusi KISZ-szervezetek hátrányos helyzetben vannak. A mező- gazdasági nagyüzemeknél a legkevésbé jó az ifjúsági szö­vetség munkája. Somogybán a megyei KISZ-bizottság Me­zőgazdasági és Falusi Ifjúsági Tanácsa áprilisban egy felhí­vást tett közzé, amellyel se­gíteni kívánja a falun élő iatalok munkáját. Ugyanak­kor fogadta el a KISZ kb azt a határozatot, amelyben hang­súlyozza az egyéni feladat­vállalások szükségszerűségét. A somogyi felhívásban min­den pont után ott .szerepel a kérdés: Ki lesz felelős mind­ezért? Ráéreztek tehát ők is arra, hogy minden KISZ-tag- nak vállalnia kell egy rész* az egész alapszervezet munkájá­ból, és annak teljesítéséről be is kell számolnia. A felhívás első pontja az if­júsági parlamentek megren­dezéséről szól. Az idén ezek a tanácskozások már lezajlottak, nemrég a megyei KISZ-bi- zottság is tárgyalt a tapaszta­latokról. A parlamentek a ki­sebb hiányosságoktól eltekint­ve teljesítették feladatukat. A nemzetközi szolidaritási akciók megszervezése is fon­tos része a KISZ-munkának. örvendetes, hogy a fiatalok igen gyorsan reagálnak a nem­zetközi élet eseményeire. A gyűléseken, rendezvényeken ugyan még elég bátortalanul szólnak, de ha egymás közt beszélgetnek, könnyebben megoldódik a nyelvük, és ál­talában helyesen ítélik meg a bonyolult, nehéz kérdéseket is. A KISZ-vezetők feladata az, hogy jó politikai munká­val, jól szervezett oktatások­kal segítsék őket, és ha egy Vita kialakul, ne állítsák meg azzal, hogy »majd a gyűlé­sen«, hanem az adott helyzet­ben próbálják azt irányítani. A szolidaritási akciókra jó példa a somogyudvarhelyi termelőszövetkezetben ma (augusztus 24-én) megrende­zésre kerülő vietnami műszak, amelynek bevételét a vietna­mi szakmunkásképző Intézet építéséhez ajánlják föl. Ilyen kezdeményezésre eddig csak ipari üzemeknél került sor. A felhívás foglalkozik a szocialista munkavereeny és brigádmozgalmak megszerve­zésével, erősítésével is. A ve­zetők feladata itt az, hogy a körülményeknek megfelelően alakítsák ki ennek a mozga­lomnak a kereteit. Ifjúsági brigádot létrehozni csak azért, hogy »legyen«, nem érdemes. Ha a fiatal idősebbek közt dolgozik, az nem von le sem­mit a teljesítményéből: a fon­tos mindig az, hogy jól dol­gozzék. Senkinek sem árt, ha van egy idősebb, tapasztalt munkás is a brigádban, aki­től tanulni lehet. A kiváló­mozgalmak terén még sok a javítanivaló, mert nem eléggé vagy csak kevéssé ösztönzik a fiatalokat a kiváló ifjú mér­nök vagy kiváló ifjú szak­munkás és hasonló címek el­érésére. A MEZŐGAZDASÁGI nagy­üzemekben és falun a legfon­tosabb feladat — itt van a legnagyobb lemaradás: — »ne legyen olyan KISZ-tag, aki nem végezte el az • általános iskola nyolc osztályát!« A gazdaságok és az iskolák kö­zötti kapcsolat jó, a tanulási lehetőség megvan. A nehéz munka itt a meggyőzés. Volt rá példa, hogy a gazdaság ve­zetője a KISZ segítségét kér­te:, vegye rá dolgozóját az ál­talános iskola befejezésére. A továbbiakban a patronáló­mozgalom és a sportélet kér­dései szerepelnek. A nagyobb állami gazdaságoknál és az élelmiszeripari üzemeknél jól kialakult a pályakezdő fiata­lok segítése, a termelőszövet­kezeti KISZ-szervezetek több­ségénél — sók közülük nem­rég alakult — kevésbé jó a helyzet. Igaz, ők még arra vannak rászorulva, hogy »ma­gukat patronálják«. A sport­rendezvényekben — mint azt tapasztalhatjuk — nincs hiány, és bár a fölszerelés sok he­lyütt kezdetleges, pótolja a lelkesedés. Az utolsó pont a szervezett­ség növelése. Ezen a terüle­ten van a legnagyobb előre­lépés. Elég csak két statiszti­kai adatot említeni: tavaly a somogyi termelőszövetkeze­tekben a fiatalok 24 százaléka volt KISZ-tag, az idén 33 szá­zalék fölött van már az arány. A VERSENYFELHÍVÁS is mindenhol visszhangra talált, dolgoznak a fiatalok. Az eredményhirdetés 1975 áprili­sában, a forradalmi ifjúsági napokon lesz. Az eddigi ered­mények azt bizonyítják, hogy nemcsak az akkori első he­lyezettek »nyernek« majd. Luthár Péter A tárolók majd segítenek, addig nem szűnik a gond Hiába több az értékesített műtrágya a tavalyinál, a me­zőgazdasági igényeket így sem elégítheti ki a kereskedelem — országos tapasztalat ez a: idén. Dr. Kopácsi Ernő, az AGROTRÖSZT vezérigazga­tója mondta augusztus elején, az országos operatív bizottság ülésén: jóllehet műtrágyából nem tudják teljes mértékben kielégíteni a megnövekedett igényeket, a helyzet mégis kedvezőnek mondható, mert az idei őszön 15 százalékkal több műtrágya áll a gazdasá­gok rendelkezésére, mint a múlt év hasonló időszakában. Hogy az országos ellátás ho­A megyeri határban A bő eső földre terítette a lövényzetet Tab környékén. Míg régebben a szárazságtól, most a csapadéktól szenved­ek. Gumicsizmás, hajladozó isszonybrigádot láttunk a Tab §s Vidéke Béke Tsz bábony- negyeri üzemegységének ker­tészetében. Konecsni László kertészet- vezető elmondta, hogy a má­sodvetésű uborka egy hold­ján dolgoznak beosztottjai. A növény leveleit szabadítják ki a sárból. Szinte éledni lát­szottak a haragos zöld leve­lek. így a jövő héten már áru lesz az uborkából. De nem­csak ebből: szállítják innen a paprikát, paradicsomot, ká­posztát is. gyan tükröződik megyénk­ben, erről kértünk tájékozta­tást a Somogy megyei Mező- gazdasági Ellátó Vállalat osz­tályvezetőjétől, Márton János­tól. fl 25 574 tonna plusz sem eleg Somogybán az igény mint­egy .30 százalékkal nőtt az idén (a tavalyihoz képest) a különböző műtrágyák iránt, ennek a többletigénynek azon­ban csak körülbelül a felét tudják kielégíteni a kaposvá ri AGROKER-nél. A hiány — az ismert okok miatt — a nit­rogén, a foszfor, a kálium és a komplex hatóanyagtartalmú szereknél egyaránt mutatko­zik. Kétségkívül kitűnik az ellá­tás javítására irányuló törek­vés , azokból az adatokból, amelyeket az ellátó vállalat osztályvezetője ismertetett. Eszerint tavaly a kaposvári AGROKER 123 533 tonna nit­rogén, 66 280 tonna foszfor, 46 848 tonna kálium és 43 765 tonna összetett hatóanyagú — komplex — műtrágyát, tehát összesen 280 426 tonna talaj­gazdagító, táperőpótló anyagot adott el a gazdaságoknak, s ebből 171 213 tonnát az év el­ső felében. Az idén az első félévben 194 351 tonna műtrá gya ke't el. Mindegyik fajtá­ból — de különösen kálisóból és komplex műtrágyából — jó­val több került a gazdaságodé­ba, mint a múlt év azonos időszakában. Az idén az ellátó vállalat rendelkezésére áll 131 ezer tonna nitrogén, 68 ezer tonna foszfor, 52 ezer tonna kálium és 55 ezer tonna komplex ha­tóanyagú műtrágya, tehát minden fajtából gazdagabb az ellátás a tavalyinál. A múlt évi 280 426 tonna és az idei 306 000 tonna közötti különb­ség sem elég azonban Somogy­bán: ez a számottevő plusz is kevésnek bizonyul, ugyanis az igények teljes kielégítésé­hez 330—340 ezer tonna mű­trágya kellene. Szállítás — saját fuvarral A műtrágyával kapcsolat­ban igények nemcsak meny- nyiségi és minőségi vonatko- zásúak. Korábban is várják a szállítmányokat a gazdasa­gok, mint a korábbi években: mind több mezőgazdasági nagyüzem előrehozza a mű­trágyázást, már a tarlóhántás idejére, és így jóval előbb szórják ki a különféle ható­anyagot tartalmazó szereket, mint ahogy az őszi talajelőké­szítés ideje elérkezik. Ami a jelenlegi szállításokat illeti: a nitrogénnél mutatkozik némi zavar, mert a péti gyár szo­kásos évi nagyjavítása miatt szeptember közepéig áll a kar- bamidgyártás. Peremartun- ban van anyag, ott viszont va­gonhiány miatt akadozik a szállítás. Az utóbbinál előállt helyzeten sokat segíthetnének a gazdaságok — különösen a gyárhoz viszonylag közel fek­vő észak-somogyi mezőgazda- sági üzemek — azzal, ha saját járműveikkel is szállítanák a foszforműtrágyát, a gyártól a felhasználás helyére. (A fu­vart az AGROTRÖSZT megté­ríti.) Nemcsak idei tapasztalat, mert a múlt évek gyakorlatá­ból is erre lehet következtet­ni: jó volna, ha a műtrágya a felhasználás időpontja előtt már legalább negyedévvel a rendeltetési helyre kerülne, s így akkor nyúlhatnának hozzá a gazdaságok, amikor éppen kell. Most ugyanis az a hely­zet, hogy a rakományokat, ahogyan érkeznek, máris köz­vetlenül felhasználják. így az­tán a megfelelő készlet hiánya is gyakran okoz gondot; a szállítások üteméhez — és nem egyszer akadozásához — kell Igazítaniuk a felhaszná­lást. Ezen csak raktárak épí­tésével, tárolók létesítésével lehet segíteni — ez viszont a jövő feladatai közé tartozik. Mindenesetre sürgető feladat­ról van szó, erről tanúskodnak napjaink műtrágyaellátási gondjai is. H. F

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom