Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

Százéves u fogas Á karcsú Budapest-szál- lovai átellenben, a Városma­jorból indul útjára — immár 100 éve — a fogaskerekű vas­út. Pályája majd négykilomé­teres távon (3733 méteren) emelkedik 315 méternyit, egé­szen a Széchenyi-hegy tetejé­re. Amikor megépítették, 3 kilométer utat tett meg, 277 méter magasságot győzve le. A Svábhegy a múlt század közepéig valóságos vadon volt. Dús növényzettel, ritka állatokkal, gadzag madárvi­lággal. Azután a színészek, írók fölfedezték mint üdülő­helyet, menekülve — már ak­kor! — a nagyváros ártalmai­tól. A Svábhegy divatba jött. Csakhogy a hegyre »az apos­tolok lova volt az egyedüli közlekedési eszköz«. »A véletlen — azt mondják egy regénynek a hatása — ho­zott egy svájci vállalkozót, aki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaske­rekű vasútnak az építését, föl, egészen a Svábhegy tetejéig« — írta Jókai Mór a fogas megszületéséről. S az 1874-es Vasárnapi Új­ságból így értesülünk: »Cath- ry, svájci születésű mérnök volt az, akinek a fejében 1872 őszén a svábhegyi vasút esz­méje megfogamzott és aki a szükséges méréseket megté- vén, azon vonalat kikereste, amely műszaki tekintetben úgy, mint a közönség kényel­mére a legcélszerűbbnek mu­tatkozott, s amelyet ma tény­leg kiépítve látunk«. Tény, hogy a budapesti — a világon a harmadik — fo­gaskerekű vasutat Cathry ter­vezte, sőt még a megépítés­hez való pénzt is előteremtet­te. Miután a hazai bankokhoz hiába fordult, megnyerte azt Éjszaka a telepen Fáradt buszok pihenője A megújított fogaskerekű. a Baselben székelő nemzetkö­zi társulatot, mely a fogas vaspályák terjesztésére ala­kult. Ezzel a társulattal kö­tött szerződést a főváros — »mely szerint 40 évre az épí­tendő pályára nézve a tulaj­donosi jogok és kötelességek Cathry és érdekíeleinek bizto­síttatnak«. Még 1873 nyarán megkezd­ték a földmunkákat, s a kö­vetkező év áprilisában készen állt az összes alépítmény, megkezdték a sínek rakását. Néhány hónap múltán, június 23-én át is adták a forgalom­nak a gözvontatású fogaskere­kű vasutat. A nagyszabású ünnepségen ott volt a mi­niszterelnök, négy miniszter, ott Jókai Mór, s a közélet számos kiválósága. Az akkori végállomáson, a Svábhegy te­tején, a volt Eötvös-nyaraló- ból alakított vendéglőben tar­tották a bankettet. Az első állomás homlokzatára ezt ír­Fantos a vizsgálatok száma Mikor jár anyasági segély? A napokban járt le a tü­relmi időszak határideje, me­lyet az év első napjától ha­tályos anyasági segélynél en­gedélyeztek. Mint ismeretes, a háromszori terhességi vizs­gálat alapján járó korábbi 600—700 forint összegű anya­sági és 400 forintos csecsemő­kelengye segély helyett 2500 forint anyasági segélyt (eb­ben a kelengyejuttatás is benne van) kapnak a január elseje után szülő anyák. Július elseje után a maga­sabb összegű segély annak a szülő nőnek jár, aki a beteg­ségi biztosítási szabályok alapján orvosi gyógykezelés­re jogosult, négyszer megje­lent terhesgondozáson, és az első orvosi vizsgálat a ter­hesség kezdetétől számított 140 napon belül volt. Aki nem jelenik meg leg­kaphat. Aki egyetlen terhes­ségi orvosi vizsgálatot sem tud igazolni, nem kaphat anyasági segélyt! Viszont aki az előírt orvosi vizsgálato­kon részt vett, de nem jogo­sult betegségi biztosítás ke­retében orvosi gyógykezelés­re, méltányossági alapon — tanácsi javaslatra — meg­kaphatja az anyasági segélyt a Megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóságtól. - *Az orvosi vizsgálaton való megjelenést a kismamák ter­hesgondozási könyvében iga­zolják. Ezeknek a társada­lombiztosítási szabályoknak az a céljuk, hogy az anya, at magzat, a születendő gyér-' mek egészségét segítse meg­védeni és a káros következ-i menyeket megelőzni. Bármely^ oldaláról is nézzük: a legfon­ták: Per ardua ad astra — a meredélyeken át a csillagokig. A korabeli krónikás így ír­ja le első utazását: »A máso­dik csengetésre beszállunk a nyitott kocsik egyikébe, amelynek ülései úgy vannak elhelyezve, hogy az ember háttal megy fölfelé, s amint emelkedik, úgy bontakozik ki szeme előtt Budapest és kör­nyékének gyönyörű panorá­mája«. Az első évben, 1875. április 10-től október 15-ig 05 490 utast szállított a fogaskerekű. Csak a századforduló után, 1910-töl közlekedett egész éven át a vasút, amikor is 320 ezer utas vette igénybe. A vasúttársaság a gazdaságta­lan üzemeltetésről, az utasok a drága vitel.iíjról panaszkod­tak. Pedig azt is följegyez­ték, hogy voltak olyan, a du­nai propellerekről a budai ló- vasúton át a fogasra» érvényes átszállójegyek. melyek az Eötvös-nyaralóban elfogyaszt­ható ebéd és 2 deci bor árát is magukban foglalták. Már a fogas működésének első évtizedében felmerült az igény az útvonal meghosz- szabbítására, s nem sokkal ké­sőbb tovább vezették a vas­pályát a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyre. Az időköz­ben megalakult Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Rt. »szük­ségesnek tartja a vasút villa­mos üzemre alakítását« — ami 1922-ben meg is történt. LvS Utóbb a főváros cen­tenáriumának évében újítot­ták fel a fogaskerekű vasutat. Korszerűsítették a pályát, a megállókat, új osztrák sze­relvényekre cserélték a ré­gieket. Az üde zöld dombok, a vi­rágzó ágak közt megújulva kúsznak a hegyre a százéves fogas élénkpiros kocsijai. K. M. Éjfélre bejön az összes busz a Volán 13-as kaposvári központi telepére, hogy meg­pihentesse fáradt dugattyúit, elnyúzott fékjeit, • és asztmá­sán szuszogó légsűrítő beren­dezéseit. Az utolsó járatok a 22 óra­kor végző délutáni műszako­sokat viszik haza. A 12-es helyi járat 11 óra előtt ér­kezett a telepre. A volánnál ülő Tóth Károly gépkocsi­vezető ezen a napon utoljára nyomta le a fékpedált. A pa­norámás Ikarus sziszegve le­állt. — Reggel 4.30 órakor in­dultaim, összesen 24 fordu­lóm volt a vasútállomás és a Komárom utca között. — Elfáradt? — Egy kicsit. Évekig vezet­tem régi Ikarust, amelyiken ogy-cgy kuplungolásnál 25— 30 kilót kell . nyomnia a láb­nak ... (Az egyik vezető ki­számolta, hogy naponta kö­rülbelül 2500-szor kell kup- lungolni!) Ehhez képest az új kocsit vezetni valóságos pihenés. Persze azárt nem bánom, hogy hamarosan ágy­ba kerülök. Néhány perccel később Lengi Gyula garázsmester a kettes helyi járat vezetőjét hallgatta: — Baj van a fékkel és az egyik helyzetjelző lámpa nem ég.... A kocsit nyomban, a mű­helycsarnok elé állították, ahol már javában dolgozott az éjszakai szerelőbrigád. Nyolc »pácienst« részesítet­tek sürgős elsősegélyben. Kö­zülük háromnak hajnalban már ismét utasakkal kell járnia az utcákat. A buszok évente átlagban 60 ezer kilométert mennek. Nagy az igénybevétel, s kü­lönösen a régebbi típusoknál gyakoriak a meghibásodások. — A kettesen csak kisebb »műtétre« van szükség — ál­lapítja meg a diagnózist Gróf István művezető, az­után még hozzáteszi —: Amit megjavítottunk, azért felel­nünk kell. Nem csinálhatunk selejt munkát, hiszen az embe­rek életébe is kerülhet... A 24 kaposvári helyi járaton 50 ezer ember utazik naponta! 60—70 busz pihen éjjelen­te a kaposvári :-?lepen. Va­lamennyinek tucatnyi műsze­res ellenőrzésen kell átesnie, hogy másnap forgalomba áll- hasson. Az egyik műszer ke­rekenként méri a fékezőha- tásit. Egy másik a fényszórók beállítására . szolgál. A feke­te füstöt eregető motoroknál bemérik az üzemanyag-fo­gyasztást. Fontos a kormány- szerkezet rendszeres átvizs­gálása is. Éjjel egyre a legtöbb kocsi mar túljutott a gyorsanoson is. Közben újabb »beteg« ér­kezik. Még 11-kor hívták az autómentőt Kaposújlakra, hogy bevontasson egy buszt, amelyiknek elromlott a kompresszortartója. Egy óra­kor már ezen a kocsin is dol­goztak a szerelők. A javítá­son túlesett, kitakarított bu­szok egymás után álltak út- rakész társaik mellé. 4 óra 10 perckor friss haj­nalhidegben állt a kijárati sorompó elé az első induló járat. Gyors fékpróba és az irányjelzők ellenőrzése után felnyílt a sorompó. A garázs­mester kurta intéssel jelez­te a vezetőinek: indulhat. Néhány perccel később njjir korai utasok népesítették be a hűvös utasteret. Almosán hunyoroglak, mikor az első homályos napsugarak arcuk­ra vetődtek. Húsz ember dol­gozott az éjjel azért, hogy ez a busz és több tucatnyi tár­sa pontosan érkezhessen a megállóba. Bíró Ferenc Mit válaszoljunk? Utazom. Döcög a busz. las­sít a vonat. Jegyze leimet százszor átlapoztam már. A tájat úgy ismerem, hogy minden fa visszaköszön. Eb­ben a kilátástalanságban csak annak tudok örülni, ha kisgyermek van útitársaim között. Űk kérdeznek a vég­telenségig, nem lehet meg­unni. Az »Ez mi ez«? még egyszerű. — Hamutartó, kisfiam. Van ravaszabb is: — Miért mozog a vonat? Egy kis gondolkodás után válaszol valaki: — Húzza a mozdony. — Á! — jön a kaján vá­lasz — Tolja a bakterbácsi. Megkaptuk a leckét. Fel­szólítás volt ez: mit nekem mozdony, ha még gőzös len­ne, azon van sok mindenféle billentyű. Ez a sima diesel. Én játszani akarok. A bakter sokkal érdekesebb. Tányér­sapkája van meg palacsinta- sütője. Most csönd van. Valami készül. Még gyanútlanok va­gyunk. Aztán fölcsillan a kis­lány nagy szeme. — Apuka, miből lesz a föld? — ujjacskája kimutat a mellettünk húzódó vado­natúj töltésre. Növény még sehol, a vonatba beszáll a friss föld szaga, a papa meg­próbál újságba merülni a kérdés elöl. Gyermekének fontos a válasz. Elszedi tőle az újságot, és újra megkér­dezi : — Miből lesz a föld? — Lábával toppant, követeli a választ. Apja gondolkodó ar­cot vág. — Nem tudom — vallja be, —, nem tudom, kislányom. A gyerek csalódott. Ujját vádlóan emeli a töltésre: — Miből lesz a föld ? — kiáltja a levegőbe életének talán első nagy problémá­ját. Buksi fejében kergetik egymást a gondolatok. Miből lesz a föld? Rádöbbenek, hogy nem tudom. Hányán nem tudják még? Nem is gondolok rá. Milyen csodák teremnek meg egy apró gyer­mekészben. Egy másik utamon egy kis­fiú nézegetett az ablakon ki­alább négyszer terhesgondo-> tosabb, hogy a terhes anya) zást rendelésen, vagy az el- minél korábban keresse föl a) sö vizsgálat a terhességének 140. napja után volt, csak 1000 forint anyasági segélyt szakorvost, és vegyen részt a) rendszeres tanácsadáson. S. Gy. ANYASZOK Gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat Balatonboglárra és Siófokra, ad in i n iszt rátört, autószerelő csoportvezetőt, autószerelőket, autóvillamossági szerelőket Balatonboglárra FÖLVESZÜNK állandó munkára. Útiköltséget felvétel estén térítünk. Jelentkezés: a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat kirendeltségén, Balatonboglar, Erzsébet u. 46. sz. alatt. Telefon: 133. (731S3) — Nemcsak az — nyújt fe­lém egy sízertdvicset H. J. a mélyedésbe, ahová leültünk —, a fúró, a kalapács, a csil­lék. Ha nagyon csináljuk, olyan ziaj van, mint a csatá­ban. Akkor füldugót hasz­nálunk vagy fülvédőt. De én nem szerelem, bár kötelező csak eléri az embert, ha ke­nyeret keres. Egyőnket előbb, a másikat utóbb. A szénbá­nyában is kaphatsz reumát, metán is van, meg szilikózis­veszély is, de emiatt ne bá­nyásszák a szenet? Te... nagyokos. — De a sugárveszély — a használata. Egyszer meg is vetem én közbe. észrevették, Én arról nem tudok ér­demben beszélni — áll fel H. J. — Az én paraszti eszem csak annyit formált ki az elmúlt tíz év alatt er­ről, hogy nem szükségsze­rűen betegszik meg itt vala­ki, ha vigyáz, és ha vigyáz­^ büntettek, mert " hogy kiszedtem. Vajas zsemle turistaszalá- mival — ez az uzsonna. Le­szállás előtt esirkepönköltet kaptak. Kell a jó .kondíció. »Nehéz a munka. Vagy másért ds? f — Beszélnek mindent az nak rá. Márpedig vigyáznak. ^ ■emberek — mormog H. J. — mert orvosi felügyelet alatt ^ Sugárveszélyről, szilikózisról, vagyunk, rendszeresen és } vibrációs betegségekről, reu- alaposan vizsgálnak bennün- ) ináról. két.. Persze, nekünk is kell f — És nincs igazuk? — Vigyázná magunkra, értem t gyűri csomóba az uzsonna- ezen azt, hogy kapzsiságból t papírt az alacsony bányász, nem szabad poros munkahe- t — Dehogy nincs! Nézze — és lyen dolgozni, hanem, amint f megropogtatja az ujjait. — telőírták, csak nedvesített t Mintha diót törnének. (anyaggal kell tölteni a csil­it — Nagy a te szád, Józsi — léket. Aki kapizsi, és nem ön- t tíörasölgeti az öklét tűnődve tözi meg jól a követ, beszív- r H. J. — Ha a mezőn dolgoz- Íratja a port, ami mínden- f nál vagy a traktoron, amit a képpen egészségtelen. szRikó- t bányáért hagytál ott, talán «1st okozhat, ha sugárbeteg- * nem volna reumád? Valami séget nem is, mert ahhoz, én szerintem, nagyon is vékony' itt az uránmező. Persze, én laikus vagyok, kérdezze meg majd a mérnökökét, az orvo­sokat. Elindulunk a váj vég felé. Mielőtt elöntőnk a szürkés- barna kőhalmot, dübörgés kö­zeledik felénk. H. J. a fal­hoz nyom. Piros, törpe Sie­mens-mozdony és hosszú csil- lesor. A csillék megpúpozva szürke, sáros kővel, törme­lékkel. Némelyik csille száraz követ szállít. — Látja — ordít H. J. —, ez az! Itt is kapzsi volt egy- pár ember, nem nedvesítette meg a követ, mert az idő- veszteség. S akkor jár a szá-» juk . .. A bányavonat elrobog. Az egyik bányász elkiáltja ma­gát. — Gyerünk az üres csil­lékkel ! EZER MÉTER MÉLYEN... Cuppog a csizmánk, ahogy a sínek menték baktatunk N. T. üzemvezetővel és Sz. P. aknásszal. A fülledt leve­gőt hirtelen friss áramlat váltja fel. — Az áthúzó légáramlat — magyarázza N. T. — Ebből tápláljuk a ventillátorokat a fejtésekben. Itt csak szellőz­tetéssel lehet dolgozni, még a feltörésekben is dolgoznak a ventillátorok. Látott már fel­törést? Nem? — Tovább im- boiyognak lámpáink. Az ak­nász előrelép, és megáll. — Itt van egy, igaz, a ki­felé. Csöndes gyerek volt. próbáltam beszélgetni vele. Nem válaszolt, csak nézett kifelé. Egyszer csak vissza­fordult és nekem szegezte: — Hogy lát messze a szem? Nem azt kérdezte, hogyan látok messze én vagy más. Tudta, hogy mindenkié mesz- sze lát. Föl akart fedezni va­lamit. Lencsékről, fénykép­ről. idegenről beszéljek? Nem érti — tudom. Nem is hin­né el. Sokkal nagyobb cso­da az annál. Ott egy falu — ö még nem tudja — tán tíz kilométerre. Látjuk a temp­lom tornyát. Hogy lát mesz- sze a szem? A ő kérdése is válasz nélkül marad. Vissza­fordult, és nem szólt többé. Szomorú voltam. Elfelej­tettem gyermekül gondolkod­ni. Nem jut eszembe, miből lesz a föld és hogyan látok messze, szemüvegem mögül. Tanuljunk a gyermekektől, mert egyszer ők fognak taní­tani. És. ha rájöttek a meg- megoldásra, válaszolnak kér­dezés nélkül. Akkor majd pi­rulhatunk. Luthár Péter sebbek közül való, de mu­latóul jo lesz. A lámpa sziklába vágott ajtóra világít. Az ajtó, mint kiderül, egy akna bejárata Az aknán vaslétrák. Felné­zek és szédülök. Az üzemve­zető megindul előttem, már öt-hat méterre jár fölöttem, amikor az aknász hozzám lép. — Tessék követni ... Megindulok. Ügyetlenül ra­kom a gumicsizmámat a vasfogakra. Rakom, rakom, (és egyre nagyobb a félel­mem. Megcsúszom és ... De tesak tovább. Felnézek, az üzemvezető már messze jár, »mintha felülről is emberi »hangokat hallanék. Vagy mégsem? És egyszerre, mint ia gépfegyver, kattogni kezd .a műanyag kobak a feje­imen. Megállók. Kezdem fel­emelni a fejemet, dé felül­ről lámordítanak. — Csak maga elé nézzen, se le, se föl! Egyre kevesebb az erőm, a kattogás most már teljesen bevette magát az agyaimba, mást nem is hallok, csak ezt., közben a lábam dermed, merevedik, s aztán megáll. Lenézek. Alattam imbolygó fény. — Csak lefelé lépjen; ne félien.. De én' már nem tudok to­vábbmenni. Arra gondolok, ha visszalépnék és megcsúsz­nék, lesodornám az alattam levőt. Itt pedig nem marad­hatok. Nem marad más hát­ra, én is ordítok. , 1 Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom