Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-12 / 161. szám
A. jó munka jutalma — Amikor meghallotta a hírt, sírva fakadt örömében — mondja róla az édesanyja. Az örömhír pedig így hangzik: »A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége szeretettel üdvözöl abból az alkalomból, hogy eredményes úttörömunkádért nemzetközi úttörőtáborban veszel részi Finnországban.-"' A címzett: Szeli Éva, a Göl- lei Általános Iskola volt nyolcadik osztályos tanulója. Azért mondom, hogy volt ta- I nulója, mert a múlt hónapban »általános iskolai tanulmányait befejezte«, és fölvették a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumba. Éva közepes növésű, hosszú hajú, élénkszemű, mosolygós arcú kislány. Sokkal értékesebbek belső tulajdonságai: ha azt írnám, hogy magatartása, szorgalma példás, akkor keveset mondanék róla. Ehhez olyan tulajdonságok járulnak, amelyek azt eredményezték j csapatunk szamára, hogy elnyertük a KISZ kb vörös j selyemszahagját. Határozott. ! energikus, aktív, kezdeményező. A második osztálytól kezdve őrsvezető-helyettes, később \ őrsvezető, a legutóbbi évben CSUT-titkár. — Mint CSUT-titkár, mi [ volt a feladatod? — Az úttörőtanács összehí-; vasa, a feladatok kidolgozása, I megbeszélése, munkatervek, készítése és végrehajtásának, ellenőrzése. A csapatvezető szerint Éva ezt a feladatot is kiválóan ol- I .dolta meg. — Szeretem a mozgalmi I munkát — mondja szerényen — örömmel csinálom. És ez nem üres szólam, hi- I szén Éva olyan családban nevelkedik, ahol mindig szem előtt tartják mások boldoguló-1 sát is. Édesapja és nővére párttag és munkásőr. Éva a tanulásban is példamutató. Négyesek, ötösök sorakoznak a bizonyítványban. A táncszakkörben is a legaktívabb. A legutóbbi országos lövészversenyen, amelyet Hajdúszoboszlón rendeztek, a negyedik helyezést érte el. Nem beszélve a többi társadalmi tevékenységről. De térjünk vissza a jó munka jutalmára: a háromhetes finnországi útra. — Mit tudsz Finnországról? — Sok mindent... az ezer tó országa . . . — Tudod-e, hogy a finnek i rokonaink? — Igen. Történelemórán ta- . nullunk róla .. . még ötödik- ; ben. — Hogyan készültél fel az i útra? — Az osztályfőnökömtől j kaptam egy finn nyelvköny- j vet, azt tanulgatom. Néhány | szót már tudok is. Főleg üdvözléseket. Hát a nyelvről nem nagyon veszem észre a rokonságot — teszi hozáá mosolyogva. — Azután képeslapokat, jelvényeket gyűjtöttem, hogy cserélni tudjak Szeretnék magammal vinni néhány népművészeti tárgyat, somogyi hífnzéseket is, ajándéknak a finn pajtásoknak. A KÖLTŐ ÉLMÉNYEI Az ihlető városrész Bérház a Ferencvárosban, ] a Gát utca 3. szám alatt. Sze- j cessziós stílusban épült, tenyérnyi udvarra néző, nyitott folyósokkal, cellányi konyhákta brigádjai szinte mindennapos látogatók. Ám sokan jönnek más kerületből és vidékről is. A kerületi tanács népműve- kal, 5x4 lépésnvire nyújtózó I lesi csoportvezetője viseli. leg- szobákkal. A századfordulón a jobban szívén az emlékmúze- fővárosi élet elesettjei, hivatal- i um nemes ügyet. Végső soron Zs. J. Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről Sok szó hangzott már el az alkoholizmus káros hatásáról. Statisztikai adatok tanúskodnak arról, hogy a bűnözés alakulásában, a házasságok felbomlásában milyen nagy az alkohol szerepe. Az emberi méltóságot és megbecsülést igényesen szolgáló szocialista erkölcsi felfogásunk a jobb belátásra jutó, önkéntes fegyelem megvalósítására törekvő embert tételez föl társadalmunk valamennyi tagjában. A föltételezés igen sokszor tévesnek bizonyult, ezért a társadalom védelméért adminisztratív beavatkozásra van szükség, és nem nélkülözhető a kényszer sem. A jelenleg érvényes jogszabályok csak akkor adnak lehetőséget az alkoholistával szemben állami beavatkozásra, ha az alkoholista bűncselekményt követett el. Ilyen intézkedés a kényszerelvonó kezelés, melyet a Btk. 62. paragrafusa szerint akkor kell alkalmazni, ha a bűncselekmény elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ ösz- sze. Célja a bűnelkövető betegségének kikényszeríthető gyógyítása. Az idén alkotott . jogszabály szerint nem kell megvárni, hogy az alkoholista bűncselekményt is elkövessen. j Enélkül is — az alábbiak sze- ! rint — intézeti gyógykezelésre szorítható. A törvényerejű rendelet értelmében az alkoholista, aki rendszeresen és túlzott alkoholfogyasztásból eredő maga- J tartásával családját, kiskorú [ gyermekének fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, vágy a közrendet, illetőleg. munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zá- j varja, közvetlenül munkaterá- í piás intézetben történő gyógy- I kezelésre kötelezhető. | a) Az alkoholelvonó keze- | lésnek önként nem veti alá í magát, és a gondozóin főzetben, illetőleg az alkoholelvo- nó-osztályon történő gyógykezelésétől eredmény nem várható, vagy b) a két évnél nem régebben befejezett, illetve szándékos magatartása folytán félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai alapján a gondozóintézetben, illetőleg az al- koholelvonó-osztályon történő gyógykezelésétől már nem várható eredmény. Az intézeti I kezelés többször is megismételhető. Az intézeti kezelés elrendeléséről — a tanács egészség- j ügyi szervének javaslatára — j I az ügyész indítványa alapján [ j a járásbíróság határoz. . Az eljárás megindítását az ; egészségügyi szervnél bár- > mely állami vagy társadalmi j j szerv (intézet, intézmény, vál- j lalat stb.), továbbá szövetke- j zet, illetőleg az érdekelt sze- \ mély kezdeményezheti, j Az intézeti kezelés megszüntetése is a járásbíróság j I hatáskörébe tartozik. A be- ; utalt köteles a gyógykezelésnek magát alávetni, és a ré- ! szére meghatározott munkát elvégezni. A gyógykezelés tűrésére kényszeríthető is. A törvényerejű rendelet I 1975. január 1-én lép hatály- | ba. Addig az intézetek létesítéséről és működési rendjük megalkotásáról kell gondoskodni. Társadalmilag viszont az lenne kívánatos, hogy az alkoholisták önként gyógykezeltessék magukat. Dr. Mozsga.v Géza, l a Kaposvári Járásbíróság elnöke segédek, munkások, villamos- vezetők, mosóasszonyok stb. lakták. Olyanok, mint a Mama volt. Aki álmában hordott csak tiszta kötényt, és a postás olyankor köszönt neki. A földszinten, egv ilyen tenyérnyi, szoba-konyhás lakásban lakott a .József család, amikor 1905. április 11-én Attila megszületett. (Véletlen, hogy Somogy megye testvérkerületében, a Ferencvárosban van a szülőhelye. És ahol a gyilkos vonatkerekek halálra gázolták, az már a testvérmegye, Balatonszárszó. Itt. a szülői házban, és ott, az utolsó napok pihenőhelyén a költő nagyon jól érezte magát. Itt. a Ferencvárosban annyira, amennyire egy, a századforduló utáni nehéz években született proletárfiú érezhette: »Az utca és a föld fia vagyok« — vallotta büszkén.) Jellegzetes fővárosi külső kerület volt a Ferencváros abban az időben. Korábban zöldség- termelők, virágárusok és fuvarosok városrésze. Zegzugos utcákkal, magas tűzfalakkal, alacsony és magas bérkaszárnyákkal, kocsmákkal. Hol egy malom volt, hol egy gyár, azután a vágóhíd, a kikötő, kis üzletek. szappaníőzdék. Éjjel a lakásokban ágyrajárók, nappal sóhajtozó, tébláboló munkanélküliek. És zöldszagú, nagy piacok. Nyomor, legyek, keserű- | ség. És ebben a kényszerű kor- j nyezetben — érlelődő, növekvő gyerekek. Akiknek az ingyen- I levesosztás már ünnep volt. Ez volt az a környezet, ahol I az első életreszóló élményeket magába szívta. Ahol a proletársors költői elhivatottsága érte. Így vall erről: »Úgy segítettem anyámnak, 1 ahogyan tudtam. Vizet árul- ! tam a Világ moziban. Fát és Szenet Tóptam a ferencvárosi ( pályaudvarról, hogy legyen j- fűtenivalórík. Színes papírfor- ; gókat csináltam és árusítottam jobb sorban élő gyerekeknek. Kosarat, csomagot hordtam a Vásárcsarnokban .. .« József Attila szülőhelyét a testvérkerület tanácsa féltő gondcfal és szeretettel már , több mint egy évtizede gondoz- | za. A lakásban emlékmúzeum | van. Benne a hatvanas évek elején létesített emlékkiállítással, amely , ma már elavult, | sürgős felújításra szorul. És ; amelyet most méltó módon rendeznek be a Központi Múzeumi Igazgatóság és a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével, j Az emlékmúzeumot magáé- j nak érzi a kerület. A környék ^ lakói, iskolái, üzemei, szociális- | somogyinak vallja magát ő is, hiszen a csokonyavisontai Xaritus János unokája. Vele, és a készülő kiállítás forgató- könyvírójával.. Sára Péterrel, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársával beszélgetünk az új kiállításról. lámpafénnyel, egyszerű függönnyel, Kiállítjuk azokat az eredeti dokumentumokat, amelyeket — sajnos, igen kevés van csak belőlük — a József családtól hagyatékként őrzünk — mondja a kiállítás rendezője. — Olyan lesz a lakás festése is, mint volt akkoriban. Virágokkal az ablakban, falvédővel, mindennel. Sajnos, olyan család nem lakik itt, mely már abban az időben is itt lakott volna, amikor a József család — teszi hozzá Xantus Zoltán. (Sára Péter készítette a szárszó' és a Petőfi Irodalmi Múzeum nagy József Attila-kiál- litását. A somogyiak jól ismerik munkásságát, hiszen első nagyobb munkája a niklai múzeum berendező munkálatai voltak.) — Ennek a kiállításnak olyan hangulatot kell adnia majd, amelyik a nagyon fiatal költő lelkivilágát’ tükrözi. Olyannak kell lennie, hogy érezhessük belőle: ez a környezet adta az ihletet és a legmélyebb impulzusokat — mondja elgondolkozva Sára Péter. — Nem adhatunk egy s?.oba- konyhás lakásban egész életművet — egészíti ki Xantus Zoltán. Nem, nem is lehet. Az itteni emlékkiállításnak kapcsolódnia kell a szárszói és a nagy József Attila Emlékkiállításhoz — mintegy ki kell egészítenie. Olyan tárgyakkal, dokumentumokkal. amelyek máshova nem is illenek, amelyeket a hely varázsa is megkíván. — És mégis modern kiállítás lesz! A közönség megszokta már a korszerű illusztrációkat — a fémdomborítást, az üvegkompozíciókat és a festményeket — Szárszón és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sikerük van az elhangzó József Attila- verseknek is. A berendezések hangulatához sok segítséget fog adni József Eta. Ahogyan a másik kettőnél — lelkesül Sára Péter. — Csináljad ugyanolyan háromdimenziós irodalmi emlékkiállítássá, mint azt a bizonyos másik kettőt! Hogy ne csak | térben és időben, hanem !é- I lekben is megismerjük ferene- j városi éveit! — lelkesíti Sára I Pétert Xantus Zoltán. I — Természetesen! Egység lesz nemcsak gondolatban es ! stílusban, hanem lovábblépes- | b< i is a három kiállítás! — foglalja össze a tennivalókat a kiállítás »szellemi irányítója«Lelki szemeimmel már látom az új tablókat, a fel-fel - j villanó diasorozatot, hallom a —orr LÁSZLÓ LA/OS : .......A:..—.l* URANBjNYI ÍSZ0K Az aknász hozzám lép. Megölel, és így szól: »Megfizetted a tanulópénzt!« — Mikor fölmentünk, a brigádvezető int. »Gyere!« Egymás mellett fürödtünk, mint magával most. A gőzöm keresztül is láttam, hogy remeg a karja, rázkódik az ajka. »Csak nem sír?«, meditáltam magamban. De nem tudtam megállapítani. Felöltöztünk, s megyünk ebédelni. Mielőtt a kiadóhoz állok a tálcával, megfogja a karom: »Igyál!« És felém nyújt egy lapos üveget. Égette a torkom a pálinka, még akkor is, .mikor ebédeltünk. Aztán elhívott a családjához, bemutatta a feleségét, a gyerekeit. Beszélgettünk, de a bányamunkáról egy szót se. A kitolásról egy szót se. Azóta se. Attól kezdve mindent megmutatott. Nem olyan öreg betűje van ennek a munkának, inkább sok fortélya. De kitanultam. A második hónapban már ötezer forintot kerestem. Most több mint hatot. Brigadvezetö vagyok, jönnek hozzám is új emberek De én nem tolok ki velük. Ha arra a három műszakra gondolok, még most is remeg a gyomrom. Most nem viccelek. Hiába néz rám hitetlenül. Kérdezze meg az aknászt, a volt brigádveze- tömet! IZZADÓ ÖRDÖGÖK — A verejték eltakarta a könnyem. Sírtam, engem még úgy nem toltak le. — Szokás, hogy így bánnak a kezdőkkel ? — Hát... mondhatnám. De én azután senkivel se csinál tám. Az aknász fiatalabb, mint a brigádvezető. Alacsony, kövérkés, göndör hajú. Megkínál konyakkal, mielőtt le- szállnánk. — A szabályok tiltják ... — Tudom. Ma én kivételt teszek.. Névnapom van. Végigfut az ujja a bánya térképéin. Mint egv város alaprajza. Född alatti váró». — Sok kilométerre terjed a vágataink hossza. Egy műszak alatt nem járhatjuk be. A tizennegyedik szintre megyünk. Még egy konyakot belém diktál. A bódulat hamar kiszáll a fejemből; amikor a csöpögő kasból kiszállunk, olyan hideg' levegő lobogtatja a kabátomat, hogy megborzongok. Gyalogolunk. Nem jó a kifejezés. Futólépésben haladunk. Kanyargós folyosók kitérőkkel, föld alatti műhelyek, aztán egy hatalmas táró. Vágathajtó brigád Borsodból, ízes-zamatos beszédű, alacsony, szikár emberek. — Mi, maradtunk. Sokan jöttünk, kevesen maradtunk. Akik elmentek, arra hivatkoztak, nem kaptak lakást. Nem merték, vagy nem akarták megmondani, hogy féltek. Nem voltak igazi bányászok. — Keményen íiél. — Hitlek a szóbeszédnek. — Én úgy mondanám: nem volt elég kitartásuk. — A bányász kitartó ember. — Itt több a veszély. — Rosszul mondja, uram: csak más. — A szikla kiszedte az erejüket. — Nem jobban, mint a miénket. Lefut egy csille a vájvégre. Emelkedik a szkréper, dong, csattog a kő. Fölmorog a villa. Megindul a tele csille a sínpályára. A távolból berreg a szállitásvezelö csengője, küldi az újabb üreset. Visz szacsengetnek: várjon néhány? t0*5- most ezek. Érdeklődéssel figyelem a ter- vezgetést. Abban a szerencséi helyzetben vagyok, hogy ott lehettem a szárszói kiállítás ' bölcsőjénél, és végigkisérhet- f tem a nagy emlékkiállítás ké! születét is. Sorsdöntő pillana- !■ fogunk gyei percet. Keskeny arcú, feketej _ Egy 0]yan lakást bajuszú ember ül mellém a\ bemutatni itt, amilyen a szá- gerendára. x a zadfordulós évek proletárlaká— Zászlóaljparancsnok vol-i sah-a volt jellemző a Ferencvátam az egyik páncélosegység-\ losban. Csikótűzhellyel nél. Megszoktam a zajl, enj _ föl se veszem a fúró zakato-i lását. Nem akarom fölvenni./ De ide nézzen! ^ Beledugja a kezét a vízbe.J Bent tartja egy-két percig, le-/ törli az ujjait. Az ujjai, mint/ a halotté. Sárgák. a , - „„ . , . . , — A vibráció. J ‘Uetve a XX. szazad elejen haHozzám érinti. Jéghideg. — Én meg úgy érzem a maga testét, mintha sütne. Lóbálja, lengeti a kezét. Ujr jai kivörösödnek. / — Ha előbb megszúrja egy/ szeggel, semmit se éreztem/ költő gondolatát: »Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogyan a csillag megy az égen, úgy érdemes.« Minden remény megvan arra, hogy még ebben az évben szép, hangulatos, újszerű, jelentős kiállítással gyarapodik művelődésünk. Dravcc/.ky Balázs Obeliszk a középponton Még a XIX. század volna. Most már erezném. Az aknász sóhajt: r tóiható. — így van. Nagy a rezgés,J kemény a szikla. Mondják,f tározták meg bolygónk két legfontosabb földrajzi pontját. Európa középpontját és Ázsia középpontját. Európa középpontja Kárpát-Ukrajnában, J Rahow város környékén. Ázsiáé pedig a Tuvai Autonóm Szocialista Szovjet Köztársavégén. i központja lyutnenyi területen, az Ob és a Jenyiszej folyó között, a Taz folyó l'elsö folyásár nak körzetében található. Ezá hely távol esik a lakott településektől, és aránylag nehezen megközelíthető. sás fővárosában, Kazilben taNemrégiben meghatározták hogy érszűkület, ízületi gyul-f a. Szovjetunió területének kö- ladás. Én nem vagyok orvos,f képpontját is. Egy tudományos de a jelenséget látom. Hogyan\ szakértőkből allo kollektíva védekezzünk? Az a svéd fúró-'ül-van matematikai módszert amit nem kell fogni. haf dolgozott ki, amellyel kisza Az idén expedíciót indítanák erre a helyre. Ez viszi magával az emlékművet, egy eredet formájú obeliszket, amely 5.5 méter magas és titánból készült. A felirata: »A Szovjet unió területének központja. A Szovjetunió népei barátságának szentelt emlékmű.« gGP, ciiiüL nem Acu lugm, Jicti “ , ' - , . , i ----— • a z beválik, talán sok mindent\ m'thato, hol Jan a Szovjetunió tották, megold. Kísérlet. Egyelőre ne-f földrajzi modelljének »suly- hézkes vele a munka, sokáig' pontja«. A szovjet Földrajzi tart a beállítása, keveset ter-i Éársasag szerint^ a melnek vele. Ezek meg itt haj-J módszer lehetőre teszi hogy tós gyerekek. Keresni akar-ie'0» naST pontossággá] megnak. meg hát- népgazdasági/határozzák a Szovjetunió kö- érdek ... / zéppontjának területi koordi— Az ember érdeke erő-/natáit. A végső választ sebb, mint a népgazdaságé. / Miután az obeliszket felállí- az expedíció folytatja, útját északnak. Az obeliszk javasolt I azonban nem sokáig lesz magányos. Itt találkoznak majd a Szovjetunió különböző nemzetiségeinek turistái. (Folytatjuk) * végső elektronikus számítógép egy adta I 4 meg. A szovjetország földrajzi j Somogyi Néplapí 5