Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Ö N MAR CAN G 0 LÓ K A mongol nép ünnepe C ikket írtam egyszer a hivatkozókról, s közös jellemzőjükként azt emlegettem, hogy nem vállal­ják önmagukat. Hogy kezük­kel mindig kifelé mutogat­nak: előre, hátra vagy fölfe­lé, sohasem befelé, annak a körnek a közepébe, amely sze­mélyiségüket határolja. Bezzek az önmarcangolók, akikről most beszélek! ök az­tán mindig befelé mutogat­nak, önmagukra hivatkoznak, saját ruhájukat tépik; soha, egyetlen mozdulatuk túl nem lendül a körön, amely szemé­lyiségüket határolja! Ezek után meglepően hangzik, ha közös jellemzőként róluk is azt állítom: nem vállalják ön­magukat. Hogy mit vállalnak szerintem? Szerepet vállalnak. Sajátos szerep ez: az éntu­dat zavaraiból, túldagasztott hivatás-, sőt küldetésérzetből, önkínzó hajlandóságból és rossz lelkiismeretből áll ösz- sze. Természetesen: ahány ön­marcangoló, annyi egyedi vál­tozat. Hogy világossá tegyem, kikre gondolok, két típusra egyszerűsítem a milliónyi vál­tozatot, s eszerint rajzolok vázlatos képet róluk. A magánéleti önmarcangoló az egyik, a közéleti önmarcan­goló a másik. Milyen a magánéleti ön­marcangoló? Segítség a háztájinak Olyan, hogy meg kell bo-[ minden lehetséges vádra! Igen, büntu- j miattam nem csinált karriert a gyerekem, lyukadt ki az élettársam gyomra, ázott bő­rig a barátom, pedig csak. ar­ról van szó, hogy egyszerűen alkalmatlan szülő, élettárs, ba­rát, kolléga, főnök vagy be­osztott vagyok. És milyen a közéleti ön­marcangoló? Ugyanilyen, de mindezt nagyban csinálja. Gyerek, élettárs,' kolléga? Nála ezt'a szerepet emberiség, de leg­alábbis nemzet, nép, felekezet játssza. 0 viszont úgyanazt a szerepet játssza a történelem­ben, mindvégig. Az ókori vi­lágban ő a vezeklő próféta. Az újkorban ő a népmegvál­tó! aki fekete kenyeret eszik, így vállalva magáiba az isten­adta nép szenvedéseit. Leg­újabb kominkban pedig ő a narodnyik, aki csizmát húz, bajuszt növeszt és tájszólással I leplezi, hogy akár franciául is megszólalhatna, hiszen I gyermekkorában nevelőnőt j fogadtak mellé a szülei. De ő | a hippirongyokba öltözött pol­gárgyerek is, aki úgy veszi ! magára az apák társadalmá­nak bűneit, hogy kilép a tár­sadalomból az álszegénység — de valódi mosdatlanság — álközösségébe. A közéleti önmarcangoló álszerepben vezekel ahelyett, hogy cselekedne. Kivonul a társadalomból, az osztályából egy álszerepbe ahelyett, hogy saját dolgát vállalná. londulni tőle. Csupa dat, bocsánatkérés, önvád. •Mindenről ő tehet. Ha a szü­lőm, arról, hogy leestem a szil­vafáról, rosszul választottam feleséget, nem csináltam kar­riert: »Hiúba, gyerekem, nem tudtam ott lenni minden lé­pésednél.« Ha élettársam, ar­ról, hogy ötről a hatra nem haladok, hogy kilyukadt a gyomrom, hogy másba szeret­tem bele: »Hiába, fiam, tu­dom ón, hogy teher vagyok a nyakadon.« Ha barátról, ar­ról, hogy részegen megyek ha­za reggel, hogy a közös ki­ránduláson bőrig ázunk: »Hiába, pajtikám, köpi sze­men, de én mindig csak bajt hozok rád.« És minden bűn­tudat, bocsánatkérés, önvád mögött a felmentés reménye bujkál. B ármilyen ellentmondás­nak látszik: az ön- marcangolás tulajdon­képpen az önigazolás egy for­mája. Eleve nem teszek meg valamit, s már föloldozást is nyertem, hiszen miatta én ha­ragszom magamra legjobban. Rosszul élek, ostobán cselek­szem, gyámoltalanul kapko­dok: ki vádolhatna érte iga­zán, ha nem egyedül én? Hi­szen én még rá is licitálok A háztáji gazdaság ma már elválaszthatatlan a mezőgaz­dasági nagyüzemtől. A terme­lőszövetkezeteket támogatják, segítik a gazdák munkáját, hiszen a jó kapcsolat mind­két fél számára fontos. Kü­lön bizottság foglalkozik min­den tsz-ben ezeknek a kisüze­meknek a munkájával, védi érdeküket, intézi ügyes-bajos dolgaikat Egy ilyen bizottság elnökét kerestük fel a szőlős- györöki Béke Termelőszövet­kezetben. Túli József Géza egyébként a szövetkezet pénz­tárosa, ezt a tisztséget csupán fél éve tölti be. — A három községben, melynek lakói a Béke Tsz tag­jai — kezdi a beszélgetést —, elsősorban az állattenyésztést kedvelik. Különösen a sertés- tenyésztés jelentős. Évente ' körülbelül két és fél ezer hí­zót értékesítenek a gazdák. A marhahizlalás nem számotte­vő. A régi tsz-tagok megöreg­szenek, a fiatalok pedig nem szívesen foglalkoznak vele. Az állatokat mindenki a gaz­daság segítségével értékesíti, így többet kapnak érte, hiszen a nagyüzemi felárat megfele­zi a tsz. A tagok állatainak legelte­téséről is gondoskodni kell. A »pásztorkérdés« faluhelyen sokszor szóba kerül. Erre Sző- lősgyörökön gyorsan találtak megoldást. A pásztor bérét a tagok fizetik, lakásról, tüze­lőről pedig a tsz gondoskodik. A háztáji földek kimérésé­vel ugyancsak sok munkája van a bizottságnak. — Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, ki igényel földet. Aki ugyanis nem akar vagy i nem tud vele bajlódni, az egy hold kukorica föld átlagtermé­sét kapja, az idén például 15 mázsa májusi morzsolta! A tsz a földet felszántja, beveti. Amikor a kukorica kikelt, csak akkor mérik ki. A vető­mag árát természetesen a ta­gok kifizetik. — Mindenkinek nem juthat ugyanolyan minőségű föld. Akik gyengébb területet kap­nak, azokat hogyan kárpótol­ják? — Ilyenkor általában vala­mivel többet mérünk ki az il­letőnek, vagy íerménykiegé- szítést kap. Ez mindig a kö­rülményektől függ.1 ősszel pe­dig, mikor a kukoricatörésnek vége, a terményt a tsz min­denkinek hazaszállítja. — A sertéstenyésztés ab­rakigényes ágazat... — A szükséges abrak nagy részét a tsz biztosítja. Takar­mánybúzát tagjaink — a le­dolgozott munkanapok ará­nyában — kedvezményes áron kapnak. Ezenfelül — a hiva­talosan megállapított áron — bármilyen mennyiséget vásá­rolhatnak, Zöld takarmánnyal is ellátjuk tagjainkat. Min­denkinek hatvan négyszögöl lucernaföldet mérünk ki. — A múlt félévben mi volt a háztáji bizottság legfonto­sabb feladata? — A kukoricaföldek kimé­rése, melyet a mezei gazdák bevonásával végeztünk. Ezt a lehető leggyorsabban kell végrehajtani, mert az embe­rek nyugtalanok, míg nem tudják, hol lesz a földjük. — A pénztárosnak napköz­ben rengeteg a feladata. A háztáji ügyek intézésére mi­kor jut idő? — A pénztári órák általá­ban délelőtt vannak. Aki ilyenkor keres háztáji ügyben, megtalál. A délutánt pedig már teljes egészében ennek a feladatomnak szentelem. D. T. A közéleti önmarcan­goló nem változtatni akar, hanem szerepel­ni és szenvedni. Inkább ma­gára vállalja a legnagyobb — kitalált *- felelősséget is, csakhogy ne kelljen szembe­néznie saját legkisebb — de létező és józan cselekvést kí­vánó — felelősségével. Aki be­felé mutogatva önmaecangol — bármely típusba tartozik is —, éppúgy nem vállalja önmagát, mint az, aki kifelé mutogatva folyton másra hi­vatkozik. Ugyanannak az éremnek a két oldaláról van tehát szó. Ezért mondom, hogy a közéleti önmarcangoló ugyanolyan, mint a magánéle­ti önmarcangoló. Az egyikre éppúgy haragudjunk, ha föl­fedeztük magunkban, mint a másikra. r. v. Szovjet szakemberek által épített lakótelep Mongóliában. A Mönh Hajrhan hegység sok ezer méteres, sziklás bér­cei között, majd Urgában — a mai Ulánbátorban — a jur­ták népének tanult fiai titkos forradalmi körökben találkoz­tak egymással. Szuhe Bator és Csolbajszan harcos társait megérintette a nagy északi szomszédnál győztes forradal­mi vihar szele. Űj világról ál­modtak ők is ott, ahol a siva­tag kövei, a vánszorgó tevék, s áz élőkön és holtakon ural­kodó lámák évezredes mocca- natlanságot őriztek. 1921-et írtak akkor. Abban az évben, a tavasz érkeztével a titkos körök tagjai előléptek illegalitásukból. Megalakult a Forradalmi Mongol Néppárt, majd a népi kormány. A for­radalom zászlaja alá screglett mongol harcosok még abban az évben kiverték országukból a hódító kínaiakat, s az orosz el­lenforradalmi bandákat, majd — most 53 éve — kikiáltották a forradalmi nép államát. A népi kormány eltörölte a jobbágyságot, az egyházi és a világi hűbérurak gazdasági és jogi kiváltságait, a nép tulaj­donába adta a földet, államo­sította az ipart és a bányákat. Valószínűleg nincs ország a földön, amely annyit fejlődött j volna századunkban, mint Mongólia az utolsó ötven év­ben. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a jurták egykori országában a mongol népi for­radalmi párt vezetésével im­már az ötödik ötéves tervet hajtják végre, s a feudalizmus­ból egyenesen a szocialista épí­tés korszakába léptek. Mérhető egységben mekkora ez a fej­lődés? Csupán egyetlen adat: 1970-ben mongólia üzemei 11 perc alatt annyi árut termel­tek, amennyit 1922-ben a sze­gényes mongol ipar összesen. Ma a gyárak száma már szá­zon felül van. s a földrajz­könyvek Mongólia ipari öveze­teiről beszélnek. A jelen öt­éves tervben az ipari termelés ismét 53—56 százalékkal emel­kedik. Fél évszázad alatt az állatállomány kétszeresére nőtt, s ma egy emberre átlag húsz állat jut. Számunkra külön öröm, hogy részt vehetünk mongol testvé­reink országának felvirágozta­tásában. Éppen ezen a héten avatták fel a, magyar mérnö­kök és munkások részvételével épült darhani húskombinátot, és már működik, évek óta ter­mel a szintén magyar közre­működéssel emelt ulánbátori ruhagyár' és szonginói biokom­binál. A Mongol Népköztársaság a szocialista közösség erős lánc­szeme, amely mindenkor biz­ton számíthat a testvéri népek segítő kezére, s amelyre — tudjuk — mi is minden hely­zetben számíthatunk. A barát­ság szálai az elmúlt hetekben még erősebbre szövődtek, ami­kor itt járt a Jumzsagijn Ce- denbal vezette párt- és kor­mányküldöttség. A testvéri mongol népnek forradalmi ünnepe alkalmából további sikereket kívánunk hazája felvirágoztatásához. Á stabilizáció éve Egymillió a por alatt KISZ-szervezetek a munkásfiatalok művelődéséért Az MSZMP Központi Bi­zottságának közművelődési határozata többek között megállapította: »A szocialista társadalom erdőke és pers­pektívája azt kívánja, hogy még nagyobb gondot fordít­sunk az ifjúság szervezett bevonására a közművelődés­be.« Az MSZMP Nagyatád vá­rosi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a városi KISZ-szervek és -szerveitek, munkásfiatalok közművelő­dését segítő munkájáról tár­gyait. * A jelentést a város öt leg­nagyobb üzemében végzett fölmérés alapján állították össze. Ezeken a munkahelye­ken a 30 év alatti fiatalok száma meghaladja az 1600-atv Közülük mintegy 80-an érett­ségizett szakmunkásként, 460-an szakmunkásként, 700-an pedig betanított mun­kásként dolgoznak. A KISZ-alapszerveaeteik | fontos feladatuknak tartot­ták, hogy azokat, akik nem végezték el az általános is­kola nyolc osztályát, meg­győzzék a tanulás szükséges­ségéről. Munkájuk eredmé­nyeként az elmúlt két évben a KISZ-korúak közül negy­venen tanultak a dolgozók általános iskolájában, 141-en szakmunkásvizsgát lettek, hetvenen pedig középfokú iskolákban tanultak. Bar je­lentősen nőtt a tanulási kedv, mégis mintegy százhúszra te­hető azoknak a fiataloknak a száma, akik még nem rendelkeznek a nyolc általá­nossal., A városi KISZ-bizottság és az alapszervezetek mun­kája nyomán eredményes volt az Olvasó ifjúságért mozgalom. A város tanácsi könyvtáraiban 1044 a KISZ- korosztályú beiratkozott ol­vasó. Az üzemek könyvtárait — elsősorban a konzervgyá­rét és a cémagyárét — éven­te mintegy hatszáz 30 éven aluli látogatja. Közülük 250 a szakmunkástanuló és 200 kö­rül van a középiskolások száma. A szakmunkások el­sősorban a szakirodalmat ke­resik, de sokan olvassák a szépirodalmat is. A fiatalok­nak egy kisebb rétege azon­ban a krimit és a fantaszti­kus könyveket keresi. A KlSZ-alapszervezeteknek fontos feladatuk, hogy a színvonalas irodalom olvasá­sára neveljék ezeket a fia­talokat is. Ezért több író- olvasó találkozót, könyvis­mertetőt és könyvtárlátoga- tást kell szervezni. Elenyésző volt a munkás­fiataloknak szervezett isme­Csak fehérneműt varrtak, l amikor egyesítették a szabók és a fehérneműkészítők szö­vetkezetét. Ez 1962-ben történt. Az új elnevezés: textilruházati ktsz, fő termékük pedig a férfi­ing volt. Alckor még a nagy gyárakban nem voltak meg azok a technológiai feltételek, amelyek segítségével ma már szinte másodpercenként ké­szülnek a divatos fazo­nú ruhák. A szövetkeze­tekben, így a kaposvá­ri textilruházatiban is kézzel varrták a mandzsettákat, gal­lérokat, s nem is keveset. Még a közelmúltban is garmadával A fiatalok művesei ízlésé- i álltak a két raktárban ... fiek fejlesztését szolgálták a közös színház- és mozilatoga­tások, illetve az ezeket kö­vető beszélgetések. Ezután is feladat felébreszteni, a helyes, az igényességet tükröző ér­deklődést munkásfiataljaink­ban. Jó volna, ha az ifjúsági hangversenysorozat előadá­sait a középiskolás tanulók mellett a szakmunkástanulók, az üzemi munkásfiatalok is látogatnák. Segítené ezt, ha szakember irányításával is­meretterjesztő beszélgetések­re, hanglameztbemutatókra és zenei ismeretterjesztő elő­adásokra kerülne sor. Megállapították, hogy az amatőr művészeti mozgalom még mindig nem terjed ki kellőképpen az üzemi fiata­lokra. Csupán egy üzemi iro­dalmi színpad működik, és a művelődési központban is ke­vés a tevékenykedő munkás- fiatalok száma. Az üzemi K ISZ-al apszervezeteknek célszerű lenne közös művé­szeti csoportokat létrehoz­niuk. Ehhez több segítséget Négy évvel ezelőtt kezdtek női felsőruhákkal foglalkozni, A szövetkezet 340-es létszá­ma ténylegesen harminc-negy­vennel mindig kevesebb: a dolgozók döntő többsége ugyanis nő, és sokan vannak szülési szabadságon, gyermek- gondozási segélyen.­Van még Kaposváron egy műhímző- és egy esernyöjaví- tó-részleg is, de ezekről nem sok szó esik. A tervezett bő­vítésekre ugyanis elsősorban a méteres részlegekben kerül sor. mindenekelőtt a nőiben. Dolgozik két konfekcióüzem Marcaliban is, Nagyatádon pe­dig egy-egy férfi, illetve női méretes szalon. A szövetkezet dolgozói eb­ben az évben a bérmunkák, a méretes szabászat, a konfek­reit terjesztő előadások száma, j ^ell kapniuk az üzemi szak Ugyanakkor szaporodtak a különböző vetélkedők, Ki mit- tud?-ok, s az \ ezeken részt vevők száma is nőtt. Ezek hasmos, jó művelődési formáknak bizonyultak, hoz­zájárultak a tanulás, a mű­velődés iránti érdeklődés föl- keltésiéhez. Az ismeretek szerzését segítették azok a kiállítások is, melyeket a művelődési központban és a nagyobb üzemekben rendez­tek. Hasznos lenne megszer­vezni ezek csoportos látoga­tását. szervezeti bizottságoktól és azok kultúrfelelöseitől. Még tartalmasabbá kell tenni a klubok programját, s a kon­zervgyárban, valamint a Da- nimában is megteremteni a klubélet íeltetelesi. A városi párt-vb java­solta, hogy a KISZ városi bi­zottsága készítsen részletes intézkedési tarvet a* Ifjú­munkások körében végzendő I közművelődési munkára. miután az ingek elvesztették | c,° mellett 135 ezer szoknyát versenyképességüket. Szép és i készítenek szovjet partnerük, a Raznoexport megrendelésére Ebből eddig 43 ezret szállítot­tak el Marcaliból. — A szövetkezet nincsen tel­jesen magára utalva —mond­ja az elnök. Legtöbben a kü­lönböző divatbemutatókon sze­repeltetett modellek alapján ismerik őket, azt azonban már kevesebbén tudják, hogy eze­ket az OKISZ Laborban terve­zik. Ez utóbbi nemcsak ebben ad segítséget, hanem például égy-egy darab gyártásának technológiai láncát is megter­vezik, beállítják. A divatbemu­tatók által biztosított propa­ganda, az együttműködés úgy fogalmazódik meg beszélgeté­sünk idején, mint »az új ala­pok megteremtésének nagyon is fontos eszköze«. — Minden körülmények kö­zött szükségünk van egy bolt­ra! — mondja Nagy Tibor, mi­kor az épülő szolgáltatóház ke­rül szóba. Itt egy mintaboltot terveznek, közösen a Deltával, a csurgói Napsugárral, az OKISZ-szal. — A közgyűlésen mondtuk: ez az év a tálpraállítás ideje, a tagok számoljanak ezzel, ha a nyereséget említik. Megértésre találtunk, ez önbizalmat ad. 2.6 millió forintos bruttó nye­reséget terveztünk, jövőre több lesz. M. A. csinos modellek készítésére tö­rekedtek, s »csinosították- a nevüket is: Lady Ruházati Szövetkezet lett. A hölgyekre utaló megjelölés azonban nem fedi a teljes valóságot: van férfiszalonjuk is. Nagy Tibor, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a ko­rábbi évek lemaradásainak kö­vetkezményeként most a sta­bilizáció a legfontosabb felada­tuk. Ez nem könnyű munka, leg­alább ez az év rámegy. Min­denekelőtt olyan termékeket kell csinálnunk, amelyek gyor­san elkészíthetők és keresettek. A kaposvári üzemben két mű­szakban — ha minden helyet kihasználnának — nyolcvan varrónő dolgozhatna. Csakhogy a hellyel némi baj van, nyu­godtan úgy is mondhatjuk — így mondta az elnök is —, hogy nagy a zsúfoltság. Ez elsősor­ban az adminisztratív dolgozó­kat érinti: »ha az egyik föld­szinti irodába bemegy egy vendég, két kolléganőnek ki kell jönnie!«. Az új alapok megteremtése érdekében márciusban állami leltározást kértek. Maguk a szövetkezet vezetői is megle­pődtek a raktárak vizsgálatá­nak befejezése után: egymillió forint értékű áru került ki a porlepel alól. Ennek hasznosí­tását — úgy látszik — sikerült megoldani. Létrehoztak egy ötfős részleget, s bébiruhák, tu­nikák, női és férfinadrágok készülnek az anyagokból. l Somogyi Néplap B

Next

/
Oldalképek
Tartalom