Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

Üj parkolóhelyeket jelöltek ki A közlekedési csúcs kezdete Siófokon Gondok a 65-ös csatlakozásánál — Lovas fogatok galibái Még nem volt év, hogy el ne mondtuk volna, miként növelik Siófokon a forgalom biztonságát. Az intézkedések nem hoztak — nem is hozhat­tak — nagy eredményt, mert igencsak -tüneti kezelésről« van szó. Tévednénk, ha pusz­tán emiatt bárkit is pellengér­re akarnánk állítani, hiszen nem az akarat hiányzik, ha­nem leginkább a pénz. Jobb a gondolattal a kezdet kezdetén j megbarátkozni: a tennivalókat, a kiadásokat ebben a városban is sorrendbe kell szedni. Nem \ megy minden egyszerre, ter- j mészetesen ennek ellenére i akad, ami mehetne ... A közelmúltban számot ad­tunk róla, hogy nagy költség- j gél új csatlakozót építették a I 65-ös — közismertebb nevén: a szekszárdi — útnak. A 65-ös út eddig közvetlenül a Sió- hidra öntötte járműáradatát, s ez tetézte a bajokat. A szek­szárdi út ugyanis a siófoki köz­lekedés egyik meghatározója, nemcsak a tolnai megyeszék­helyről, hanem Pécsről, a Du­na—Tisza közéből, sőt még az Alföldről is hoz autókat, mo­torokat. Többen szóvá tették, talán helyesebb lett volna szé­lesebb torkolatot építeni, s a kilátást akadályozó szomszédos vendéglőt is lebontani. Az igazi j gond azonban más. Az eredeti j elképzelés szerint az útcsatla­kozó átadásával egy időben működni kezdtek volna a vá­rosban a forgalomirányító j lámpák. Ebből semmi sem lett. Korábban importalkatrészek I hiányára hivatkoztak az illeté- | kesek, ma arról beszélnek, j hogy be kell programozni a I lámpákat, és ez nem megy olyan gyorsan. Igen ám, csak­hogy az útburkolati jeleket a ként teljesen lehetetlen • hely- . zetbe hozzák a sorompók. Csu­pán a belvárosban négy vet í gátat a forgalomnak. A sínek­kel kettészelt város néhányf esztendő múlva változásra számíthat, talán jövőre meg- ! kezdik a Sió-hid közelében az alagút építését. Ez ma még nem vigasztalja azokat, akik a.! pesti útról jövet kocsijukkal a Csárdás étteremnél szeretné­nek a szállodasor felé kanya- | rodni. Itt a sorompó tíz per- j cen túl zárva tartható, még l jó, ha az autós egyáltalán be \ tud állni a várakozók sorába, j Hogy biztatót is mondjunk: az idén talán kevesebben mér­gelődnek a parkolás miatt. A Siófoki Városi Ta.nács május­ban bizottságot küldött a vá­rosba. nézzen szét, hol lehetne parkolóhelyeket kijelölni. : Nyolcvan-száz kocsinak ele- , gendő teret találtak a Sió ut­cában, s a Csárdás közelében a Fő utcán is, egy lebontott épü­let helyén. Az új piactéren is lehet parkolni, bár ezt egyelő- j re tábla nem jelzb A 65-ös csatlakozásánál száz gépjármű számára van hely. Sokat jelentene, haa víztorony mögött az autósok rendelkezésére bocsátanak a most még néhány elárusító- hellyel tarkított területet. Ügy j tudjuk, a Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetke- j zet nem gördít akadályokat a terv elé, rögtön lebontja a hurkasütőjét és a borozóját, ha [ erre a tanácstól felszólítást j kap. Jó lenne ezt minél előbb kézbesíteni. Ahol nincs mód új parkoló- j helyek létesítésére, úgy köny- i nyítenek a gondokon, hogy j előírják a járdaszélen két ke­rékkel való várakozást. Már most szólunk: a tábla nem le- i 65-ös csatlakozásánál már a közlekedési lámpáknak megfe­lelően festették föl. Néhány útburkolati jelet semmibe kell venni, ha el akarjuk kerülni a bajt. A közlekedésrendészet azonnal intézkedett: a délelőt­ti csúcsidőben, héttől tíz óráig és délután háromtól este hétig rendőr irányítja a forgalmat. (Hasonlóképpen a Sió-hídon,1 esetenként pedig a Csárdás ét- \ teremnél és a zamárdi vasúti fénysorompónál is. Hétfőtől a 65-ös torkolatánál és a hídon az irányítás egész nap tart.) A szekszárdi úttal tehát még sok a baj. Gyökeres változást hoz­na, ha az út nem vezetne a város szívébe — így azokat is odakényszeríti, akik más Ba- laton-parti településre készül­nek —, hanem csatlakoztatnák az autóúlra. Siófok közlekedését időn­hetöséget kínál erre a parko­lásra, hanem kötelezővé teszi az egyirányú Petőfi sétányon, a Kele utcában és a Széchenyi utcában. A városban elképesztően sok galiba előidézői a lovas foga­tok. A 70-es útról és az üdülő­körzetből kitiltották őket, de sokszor engedni kell a lovak végigkocogását. Az áruszállítás jó részét Siófokon ugyanis fo­gatokkal végzik, s ezt több okból sem lehet késő éjszaká­ra, illetve kora reggelre előír­ni. A TÜZÉP sokat segíthetne, ha korán és este későn is ki­nyitna, így a tüzelőanyagot szállító fogatok a közlekedési csúcsra már elvégeznék a dol­gukat. A lovas fogatok további gon­dokkal fenyegetnek, ha mű- i ködnek majd a forgalomirá- j nyitó lámpák. Ha a lassú jár- * müvek akadályozzák a forgal­mat, semmit se ért a sokmilliós kiadás, a rengeteg huzavona. Nem ártana, ha fölkeltenék a Volán érdeklődését, hátha már most is megoldható lenne a te­herautós szállítás. Nem sza- [ bad vesztegetni az időt, a for- \ galomirányító lámpák augusz- I tusban föltehetően már mű- j ködnek, s akkor a lovas foga­toknak nem lesz keresnivaló- j juk a forgalmas szakaszokon. A gyalogosok az idén is fe­gyelmezetlenek, még szeren­cse, hogy csúcsidőben az autók, motorok csak lépésben haladhatnak. Már gondoltak rá, hogy a járdák mellett lán­cot húznak ki, csakhogy így még szükebbék lennének az amúgy sem széles siófoki jár­dák. Más gyalogosokkal is sok a baj: a stoposokkal. A város ha­tárában elunják a várakozást, és majdnem a felező vonalig kiállnak integetni. Este az effajta merészség — vagy erő­szakosság — tragédiát okozhat, hiszen a szemből érkező jár­művek miatt az autók csak tompított világítással halad­nak. Arra kérjük a vezetőket, j a -stopveszélyes« helyeken o j megszokottnál is jobban vi- \ gyázzahak, s tompított világí­tásnál ötven-hatvan kilómé te- J rés sebességnél gyorsabban semmiképp se hajtsanak. így I a stopos váratlan felbukkana- j sakor harminc méteren belül j lefékezhetnek. A rendkívüli forgalom és a J súlyos gondok ellenére az i idén javult a városnak és kör- j nyékének a baleseti statiszti- j kája. Az első félévben ugyan [ tavaly is és az idén is hatvan­nyolc személyi sérüléssel járó baleset volt, de a múlt évi öt­tel szemben az idén két halál­eset történt, és valamelyest csökkent a súlyos sérülése« szerencsétlenségek száma is. (A j félévi kimutatásban a június a legbiztatóbb, harminckét szá­zalékos csökkenést mutat.) Az eredményekkel természetesen a hivatalos szervek nem elé­gedettek. A rendőrség minden eddiginél több feladatot vállalt magára. Erről meggyőződhe­tünk, hiszen az utakon igen sokszor találkozunk a kék-fe­hér csíkos kocsikkal. Siófokon hamarosan meg­alakul a közlekedésbiztonsági tanács, melynek munkájától sokat remélünk. Jó példáért nem kell messze menni, a me­gyei közlekedésbiztonsági ta­nács nyomdokain haladva ké­sedelem nélkül tehetnek a sú­lyos betegségekben szenvedő siófoki közlekedésért. Pintér Dezső Még ez évben 40 féle új szemléltetőeszköz Javul az általános iskolák eszközellátása Az 1973. évi 530 milliós árukészlettel szemben a Tan­ért Vállalat 1974-re mintegy 600 milliós árukészletet biz­tosított, vagyis csaknem 15 százalékkal több szemléltető­eszközt, óvodai és iskolai bútort és különböző felszere­lést tud szállítani az okta­tási intézmények részére, mint 1973-ban. A többlet fe­le a 113 alapvető eszközből áll. Az általános iskolák az I. számú alapfelszerelés eszkö- zeiböil 1974-ben előrelátható­lag 126 millió Ft értékű tan­eszközt kapnak. Ez azt je­lenti, hogy lényegében az 1974—75-ös tanév első felé- I ben. már az általános isko- ! Iák 76 százalékában ott lesz­nek a tanulók, tanárok j munkájához elsőrendűen fon­tos taneszközök. Ar. általános iskolák ellá­tottsága az alapvető eszkö­zökből országos átlagban eléri a 85—90 százalékot. A 1T. számú alapfelszere­lési jegyzék további 147 féle tteneszköztt tartalmaz. Az el­látás ezekből 1975-ben kez­dődik. Üj eszközként forgalomba l kerültek a Diakor oktatógép, a Medirex nagy teljesülné- ! nyü diavetítő, a lengyel : gyártmányú cenlrifugálgép, az oktatási célnak megfelelő mikroszkópok, továbbá prog­ramozott orosz, illetve angol nyelvi gyakorlatok a gimná­ziumok számára, a gyors- és , gépírás tanulását segítő hang­szalagok. Még ebben az év­ben forgalomba hozzák az Iskolarádió legújabb műso­rait (osztályfőnöki órák, nvit- nikék. ének-zene tanítás, nyelvtanulás) hangszála go- ! kon. Az oktatás-nevelés hatéko­nyabbá tétele végett ország­szerte nagy lendületet vett a szaktantermek létesítése. A Tanért Vállalat a szaktan- termek létesítésére, berende­zésére több mint 20 millió forint értékben fizikai, to­vábbá kémiai és biológiai ta­nulói kísérletező asztalt, ta- ; nári előadói asztalt, szék- j rénvt, «tantermi ABC varia- | falat-« és « hozzá tartozó ' úgynevezett gépi katedrát hozott forgalomba. Az 1974—75. tanévijén kez­dődik az általános iskolák új matematikai tantervének fo- i koziatos bevezetese. Ez az l.< I és 5. osztályos tanulók mint- | egy 6 százalékát érinti. Az j új matematikai tanterv beve- ! zeteséhez 14 000 darab kész- i letet (színes rudak, logikai j játék, tanulói lyukas tábla) biztosított a minisztérium a ; tanterv bevezetésében érde­kelt iskolák részére. Ez évben. 40 féle új szem­léltető eszköz, 20 új oktató- j film, 7 új diasorozat és 4 j hangszalag sorozat tervezése és mintapéldányainak elké­szítése szerepel a Tanért ter­vében. Az új matematikai tanterv j ajánlott tanulói eszközei ! lesznek a Dienes-féle koc- ] kak, a számolóléc, és a sík­és térmértani modellezőkész­let. Régi igényt elégítenek kl I a gyógypedagógiai iskoláknak. I készülő új szemléltető fali- I képek (logopédiai táblák, írott és nyomtatott kisbetűk, betűképek). Az évi boltfejlesztési prog-' ramban szerepel a pécsi tan­szerbolt megnyitása, amely Dél-Dunántúl iskoláit látja el taneszközökkel. A bolt nyitását tn. év végére terve­zik. H. B. A szövetkezeti nőbizottságok szekcióülésein rr Őszintén, nyíltan szóltak a nők gondjairól HlKl)L ADTUK, hogy szcmoaton délelőtt Kaposvá­ron tanácskozott az országos öesz-szövetkezeti nökonie- rencia, Ennek folytatásaként délután a termelő-, az ipari és a logyasztási szövetkeze­tek küldöttei — a nöbizott- ságok elnökeinek irányításá­val — szekcióüléseken vitat­ták meg a tapasztalatokat, illetve tanácskoztak a továb­bi feladatokról. A tanácskozásról Gyors Lajosné. a MÉSZÖV nőbi- zottságanak titkára elmond­ta: időszerű volt. hogy meg­ismerjék egymást és lássák, hol tartanak munkájukban. Nagyon sok rejtett gond fel­szírre jött. A megyék képvi­selői a legkü’önbozöbb észre­vételeket hozták magukkal. Legélesebben azt kifogásol­ták. hegy a nők aránya csök­kent a vezetésben. Természe­tes folyamat, hogy a nagyobb szövetkezetek > magukba ol­vasztják a kisebbeket, de az már nem, hogy ennek során a nő.k rendszerint elesnek a vezető beosztástól. Érdekes, hogy ha egy nőnek felaján­lanak valamilyen vezető ál­| last, már eleve elbálortala- 1 nítják. Előszeretettel hangoz- : tátják, hogy ők azt úgysem i lesznek képesek ellátni, hi- i szén késő estig is elnyúlhat- j nak a tanácskozások, és ak- ! kor a család majd ferde szemmel néz rájuk. Ezzel az egyébként is bátortalan, sok tennivalóval birkózó nőket könnyen elriasztják. A vá­lasztott testületekben, például az áfész'-igazgatóságckban. MESZÖV-elnökségekben is kevés a nő. Ebben az évben új választások lesznek akkor, erre ügyelni kell. Nem igazságos — vetődött fel —. hogv a nők mindenütt ott várnék, ahol dolgozni kell. de ahol beszólhatná­nak sorsuk irányításába, on­nan kirekesztik őket. A sta­tisztikákat pedig csak koz­metikázza az. hogy az egé­szemé'vés bobokban zömmel nők dolgoznak, és egv sze­mélyben ők ott a vezetők is. A küldöttek beszéltek ar­ról. hogv a szolgáltatások tervezésénél minden hivata­los szerv véleményét kiké­rik. de a nőket, akik érdé-, kében létrehozzák a szolgál­A réz mestere Zoltán Tamás ötvös 15 eve foglalkozik a rcz megmun­kálásával. Lakásának pincéjében berendezett műhelyében készülnek a hamutartók, gyertyatartók, dísztárgyak. Müvei a jabloneci, zürichi kiállításon szerepeltek. (MTI-fotó) i | tatásokat, ritkán kérdezik meg, hogy nekik mi lenne a ! legjobb. Pedig hátha szol­gálhatnának okos ötletekkel. A felszólalásokból kiderült, hogy sok javítanivaló akad a ■szociális ellátottság terén. Az sem helyénvaló, hogy ugyan­olyan munkát végző nő ke­vesebb fizetést kapjon, mint férfi munkatársa. A munkaerő-vándorlás okát több hozzászóló abban látja, hogy a munkakörülmé­nyek .nem nevezhetők ideá­lisnak. Például: nehéz súlyo­kat emelgetnek a kereske­delmi dolgozók, akiknek nyolcvan Százaléka nő. Ha véletlenül valamelyik bolt­ban akad egy-egy férfi, ak­kor az azért megy el, mert mindent vele cipeltetinek. na­ponta bizony több mázsát is. Az elvándorlás másik oka, hogy az emberi kapcsolatok nem kifogástalanok. Pél­dául a tanulókkal való bá­násmód nem a legjobb. Az új munkaerők fogadtatását sok­kal barátságosabbá kellene tenni. A felszólalók szemléletében tisztelni lehel, hogy amikor a fluktuáció okait feszeget­ték, utolsóként említették az anyagi okokat. A BONYHÁDI küldött ar­ról beszélt, hogy az oszlott munkaidő és az úgynevezett túra járatok (tej-, kenyérszál­lítás) miatt, nem 44 órát dol­goznak hetenként, hanem jó­val többet. Az ipari munka- beosztás sokkal kedvezőbb, mint a bolti. Nyirbálja a szabad idejüket, hogy a ke­nyérgyár rém a boltok nyit­vatartási idejében küldi az árut. Gyors Lajosné a szekció­ülésen vitatott témákból meg megemlítette a továbbkép­zést. Elmondta. hogv idén há ro m sz á -/h u svon,kelten je- lentkevtek megyénkben fel­nőtt szakképesítőre. Most számolják össze a gyermek­gondozást segélyen levő anyákat, akiket szakmumkás- kér>7és,-e . szeretnének beisko­lázni. Ezt a kezdeménve'/óst az. édesanyák örömmel fo­gadták. Női széki mondással sok «rázós« témát tárt föl a szö­vetkezeti küldöttek szekció- ü’ése. A feladatok megoldá­sában most a lendületen a sor. G. .1. Gépbe írt negyedszázad Vékony, törékeny asszony, a kézfogásnál vigyázni kell, nehogy fájdalmat okozzak ne­ki. Pedig erős keze van: ha a szükség úgy kívánta, olyan erővel ütötte az írógép bil­lentyűit, hogy nyolc-tíz pél­dány is olvasható volt. Sötét színű, nagy szemében ritkán csillan vidámság. Csak ami­kor egy kérdésem után meg­ígérem, hogy leteszem a tol­lat, neveti el magát — és vá­laszol. ür. Csanádi Józsefné hu­szonöt éve dolgozik a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mindig írógép előtt ült. Először a városi ta­nácson, azután 1949. augusz­tus 22-e óta itt. Sok főnöke volt, sokféle gépen dolgozott. A keze elfárad egy-egy mun­kanap után, örök nyoma ma­rad a sok százezer leütött bil­lentyűnek a megerőltetéstől a kezén keletkezett két dudor. Nem irigyli a fiatalokat, de leszögezi: sokkal jobb dolguk van, mint nekik volt a »hősi időkben«. Volt olyan főnöke, aki — valamikor az ötvenes években — megkövetelte a va­sárnapi munkát is. — Be kellett jönnöm dél­előttönként, mert a vidéki munkavezetők csak vasárnap tudták otthag.yni az építkezé­seket. Néha délután két óra volt, amikor hazaértem. Ak­kor még sokkal kevesebb volt a gépíró, a vállalatnál jófor­mán egyedül voltam. Nem­csak írni' kellett, hanem ad­minisztrálni, iktatni, a tele-1 ío-nküzpuntban ügyelni. — Mi az, arrú a vállalatnál : tartotta? — Nem könnyű erre vála- i szólni, az idő magától ment. I Vannak kellemes és kellemet­len emlékeim is. Szeretem a munkámat, az írógépemet, ez­zel keresem a kenyeremet. A gépírónő a háttérben dolgo­zik, legföljebb azzal tűnik fel, ha túl hangosan zakatol a gé­pe, vagy nem jól csinálja a munkáját. Szinte természetes, | hogy hibátlan, formájában is megfelelő oldalakat húz ki a gépből. Pedig nehéz fizikai j munkát végzünk. A sokféle leírandó szöveg a vállalat j munkájának nagy részével megismertet bennünket. Lát- I ja, ez is egy előny, válasz a j kérdésre. Szeretem magát a vállalatot is, immár negyed- J százada ide kötődöm. Itt dől- | gozik a férjem is, jogtatácsos, vele ugyancsak itt ismerked- | tünk meg. Kezében zöld színű kis jegy- ! zetfüzetet szorongat. Ebbe ír- j ta fel a fontosabb dátumokat, j 1949-ben lépett be a vállalat- j hoz, húsz év múlva megkapta ( a kiváló dolgozó kitüntetést, 1973-ban pedig negyedszáza­dos munkaviszonya után a ju­talmat. Ebben az évben újabb{ dátum kerül a noteszbe: a vállalatnál eltöltött idő éri el I a huszonöt évet. — Soha nem volt a mun­kám ellen kifogás, fegyelmit, figyelmeztetést nem kaptam.! Mégis úgy érzem, hogy a I megbecsülés nem éri el a kí­vánt szintet. 1967-ben a fize­tésem 1350 forint volt, most, a negyedszázad küszöbén 1300 forint. Ezt — a más helyeken sokkal rövidebb ideje dolgo­zókéhoz hasonlítva — kevés­nek találom. A kezemet már mutattam, de a szemem is elromlott ebben a munkában. Este már fáj, nem megy ott­hon a varrás. Amikor bonyo­lult, nagyméretű kimutatást kell leírnom, rendszerint 10— 15 példányban, olyan erővel kell ütni a billentyűket, hogy ujjaim a szó szoros értelmé­ben felszakadnak estére. — Elektromos írógépen ta­lán könnyebb lenne. — Tény, ám az igazi gép­írónő a hagyományos gépeket szereti, mégpedig azért, mert a másik gyakran meghibáso­dik. De nem is a legkorsze­rűbb eszközök biztosítása vol­na a megoldás! Még tíz évem van a nyugdíjig, ezt itt sze­retném eltölteni. Amikor mi, alapító tagok összedugjuk a fejünket, mindig valami ilyes­mi kerül szóba: érezni sze­retnénk negyed százados mun­kánk megbecsülését, hogy még ránk is szükség van. Nem ar­ra célzok, hogy -mostohagye­rekek« vagyunk, de a huszon­öt év nagyon hosszú idő. A mi életünkben is, a vállalat történetében is. Mészáros Attila Somogyi gun

Next

/
Oldalképek
Tartalom