Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Százéves u fogas Á karcsú Budapest-szál- lovai átellenben, a Városmajorból indul útjára — immár 100 éve — a fogaskerekű vasút. Pályája majd négykilométeres távon (3733 méteren) emelkedik 315 méternyit, egészen a Széchenyi-hegy tetejére. Amikor megépítették, 3 kilométer utat tett meg, 277 méter magasságot győzve le. A Svábhegy a múlt század közepéig valóságos vadon volt. Dús növényzettel, ritka állatokkal, gadzag madárvilággal. Azután a színészek, írók fölfedezték mint üdülőhelyet, menekülve — már akkor! — a nagyváros ártalmaitól. A Svábhegy divatba jött. Csakhogy a hegyre »az apostolok lova volt az egyedüli közlekedési eszköz«. »A véletlen — azt mondják egy regénynek a hatása — hozott egy svájci vállalkozót, aki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését, föl, egészen a Svábhegy tetejéig« — írta Jókai Mór a fogas megszületéséről. S az 1874-es Vasárnapi Újságból így értesülünk: »Cath- ry, svájci születésű mérnök volt az, akinek a fejében 1872 őszén a svábhegyi vasút eszméje megfogamzott és aki a szükséges méréseket megté- vén, azon vonalat kikereste, amely műszaki tekintetben úgy, mint a közönség kényelmére a legcélszerűbbnek mutatkozott, s amelyet ma tényleg kiépítve látunk«. Tény, hogy a budapesti — a világon a harmadik — fogaskerekű vasutat Cathry tervezte, sőt még a megépítéshez való pénzt is előteremtette. Miután a hazai bankokhoz hiába fordult, megnyerte azt Éjszaka a telepen Fáradt buszok pihenője A megújított fogaskerekű. a Baselben székelő nemzetközi társulatot, mely a fogas vaspályák terjesztésére alakult. Ezzel a társulattal kötött szerződést a főváros — »mely szerint 40 évre az építendő pályára nézve a tulajdonosi jogok és kötelességek Cathry és érdekíeleinek biztosíttatnak«. Még 1873 nyarán megkezdték a földmunkákat, s a következő év áprilisában készen állt az összes alépítmény, megkezdték a sínek rakását. Néhány hónap múltán, június 23-én át is adták a forgalomnak a gözvontatású fogaskerekű vasutat. A nagyszabású ünnepségen ott volt a miniszterelnök, négy miniszter, ott Jókai Mór, s a közélet számos kiválósága. Az akkori végállomáson, a Svábhegy tetején, a volt Eötvös-nyaraló- ból alakított vendéglőben tartották a bankettet. Az első állomás homlokzatára ezt írFantos a vizsgálatok száma Mikor jár anyasági segély? A napokban járt le a türelmi időszak határideje, melyet az év első napjától hatályos anyasági segélynél engedélyeztek. Mint ismeretes, a háromszori terhességi vizsgálat alapján járó korábbi 600—700 forint összegű anyasági és 400 forintos csecsemőkelengye segély helyett 2500 forint anyasági segélyt (ebben a kelengyejuttatás is benne van) kapnak a január elseje után szülő anyák. Július elseje után a magasabb összegű segély annak a szülő nőnek jár, aki a betegségi biztosítási szabályok alapján orvosi gyógykezelésre jogosult, négyszer megjelent terhesgondozáson, és az első orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül volt. Aki nem jelenik meg legkaphat. Aki egyetlen terhességi orvosi vizsgálatot sem tud igazolni, nem kaphat anyasági segélyt! Viszont aki az előírt orvosi vizsgálatokon részt vett, de nem jogosult betegségi biztosítás keretében orvosi gyógykezelésre, méltányossági alapon — tanácsi javaslatra — megkaphatja az anyasági segélyt a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól. - *Az orvosi vizsgálaton való megjelenést a kismamák terhesgondozási könyvében igazolják. Ezeknek a társadalombiztosítási szabályoknak az a céljuk, hogy az anya, at magzat, a születendő gyér-' mek egészségét segítse megvédeni és a káros következ-i menyeket megelőzni. Bármely^ oldaláról is nézzük: a legfonták: Per ardua ad astra — a meredélyeken át a csillagokig. A korabeli krónikás így írja le első utazását: »A második csengetésre beszállunk a nyitott kocsik egyikébe, amelynek ülései úgy vannak elhelyezve, hogy az ember háttal megy fölfelé, s amint emelkedik, úgy bontakozik ki szeme előtt Budapest és környékének gyönyörű panorámája«. Az első évben, 1875. április 10-től október 15-ig 05 490 utast szállított a fogaskerekű. Csak a századforduló után, 1910-töl közlekedett egész éven át a vasút, amikor is 320 ezer utas vette igénybe. A vasúttársaság a gazdaságtalan üzemeltetésről, az utasok a drága vitel.iíjról panaszkodtak. Pedig azt is följegyezték, hogy voltak olyan, a dunai propellerekről a budai ló- vasúton át a fogasra» érvényes átszállójegyek. melyek az Eötvös-nyaralóban elfogyasztható ebéd és 2 deci bor árát is magukban foglalták. Már a fogas működésének első évtizedében felmerült az igény az útvonal meghosz- szabbítására, s nem sokkal később tovább vezették a vaspályát a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyre. Az időközben megalakult Svábhegyi Fogaskerekű Vasút Rt. »szükségesnek tartja a vasút villamos üzemre alakítását« — ami 1922-ben meg is történt. LvS Utóbb a főváros centenáriumának évében újították fel a fogaskerekű vasutat. Korszerűsítették a pályát, a megállókat, új osztrák szerelvényekre cserélték a régieket. Az üde zöld dombok, a virágzó ágak közt megújulva kúsznak a hegyre a százéves fogas élénkpiros kocsijai. K. M. Éjfélre bejön az összes busz a Volán 13-as kaposvári központi telepére, hogy megpihentesse fáradt dugattyúit, elnyúzott fékjeit, • és asztmásán szuszogó légsűrítő berendezéseit. Az utolsó járatok a 22 órakor végző délutáni műszakosokat viszik haza. A 12-es helyi járat 11 óra előtt érkezett a telepre. A volánnál ülő Tóth Károly gépkocsivezető ezen a napon utoljára nyomta le a fékpedált. A panorámás Ikarus sziszegve leállt. — Reggel 4.30 órakor indultaim, összesen 24 fordulóm volt a vasútállomás és a Komárom utca között. — Elfáradt? — Egy kicsit. Évekig vezettem régi Ikarust, amelyiken ogy-cgy kuplungolásnál 25— 30 kilót kell . nyomnia a lábnak ... (Az egyik vezető kiszámolta, hogy naponta körülbelül 2500-szor kell kup- lungolni!) Ehhez képest az új kocsit vezetni valóságos pihenés. Persze azárt nem bánom, hogy hamarosan ágyba kerülök. Néhány perccel később Lengi Gyula garázsmester a kettes helyi járat vezetőjét hallgatta: — Baj van a fékkel és az egyik helyzetjelző lámpa nem ég.... A kocsit nyomban, a műhelycsarnok elé állították, ahol már javában dolgozott az éjszakai szerelőbrigád. Nyolc »pácienst« részesítettek sürgős elsősegélyben. Közülük háromnak hajnalban már ismét utasakkal kell járnia az utcákat. A buszok évente átlagban 60 ezer kilométert mennek. Nagy az igénybevétel, s különösen a régebbi típusoknál gyakoriak a meghibásodások. — A kettesen csak kisebb »műtétre« van szükség — állapítja meg a diagnózist Gróf István művezető, azután még hozzáteszi —: Amit megjavítottunk, azért felelnünk kell. Nem csinálhatunk selejt munkát, hiszen az emberek életébe is kerülhet... A 24 kaposvári helyi járaton 50 ezer ember utazik naponta! 60—70 busz pihen éjjelente a kaposvári :-?lepen. Valamennyinek tucatnyi műszeres ellenőrzésen kell átesnie, hogy másnap forgalomba áll- hasson. Az egyik műszer kerekenként méri a fékezőha- tásit. Egy másik a fényszórók beállítására . szolgál. A fekete füstöt eregető motoroknál bemérik az üzemanyag-fogyasztást. Fontos a kormány- szerkezet rendszeres átvizsgálása is. Éjjel egyre a legtöbb kocsi mar túljutott a gyorsanoson is. Közben újabb »beteg« érkezik. Még 11-kor hívták az autómentőt Kaposújlakra, hogy bevontasson egy buszt, amelyiknek elromlott a kompresszortartója. Egy órakor már ezen a kocsin is dolgoztak a szerelők. A javításon túlesett, kitakarított buszok egymás után álltak út- rakész társaik mellé. 4 óra 10 perckor friss hajnalhidegben állt a kijárati sorompó elé az első induló járat. Gyors fékpróba és az irányjelzők ellenőrzése után felnyílt a sorompó. A garázsmester kurta intéssel jelezte a vezetőinek: indulhat. Néhány perccel később njjir korai utasok népesítették be a hűvös utasteret. Almosán hunyoroglak, mikor az első homályos napsugarak arcukra vetődtek. Húsz ember dolgozott az éjjel azért, hogy ez a busz és több tucatnyi társa pontosan érkezhessen a megállóba. Bíró Ferenc Mit válaszoljunk? Utazom. Döcög a busz. lassít a vonat. Jegyze leimet százszor átlapoztam már. A tájat úgy ismerem, hogy minden fa visszaköszön. Ebben a kilátástalanságban csak annak tudok örülni, ha kisgyermek van útitársaim között. Űk kérdeznek a végtelenségig, nem lehet megunni. Az »Ez mi ez«? még egyszerű. — Hamutartó, kisfiam. Van ravaszabb is: — Miért mozog a vonat? Egy kis gondolkodás után válaszol valaki: — Húzza a mozdony. — Á! — jön a kaján válasz — Tolja a bakterbácsi. Megkaptuk a leckét. Felszólítás volt ez: mit nekem mozdony, ha még gőzös lenne, azon van sok mindenféle billentyű. Ez a sima diesel. Én játszani akarok. A bakter sokkal érdekesebb. Tányérsapkája van meg palacsinta- sütője. Most csönd van. Valami készül. Még gyanútlanok vagyunk. Aztán fölcsillan a kislány nagy szeme. — Apuka, miből lesz a föld? — ujjacskája kimutat a mellettünk húzódó vadonatúj töltésre. Növény még sehol, a vonatba beszáll a friss föld szaga, a papa megpróbál újságba merülni a kérdés elöl. Gyermekének fontos a válasz. Elszedi tőle az újságot, és újra megkérdezi : — Miből lesz a föld? — Lábával toppant, követeli a választ. Apja gondolkodó arcot vág. — Nem tudom — vallja be, —, nem tudom, kislányom. A gyerek csalódott. Ujját vádlóan emeli a töltésre: — Miből lesz a föld ? — kiáltja a levegőbe életének talán első nagy problémáját. Buksi fejében kergetik egymást a gondolatok. Miből lesz a föld? Rádöbbenek, hogy nem tudom. Hányán nem tudják még? Nem is gondolok rá. Milyen csodák teremnek meg egy apró gyermekészben. Egy másik utamon egy kisfiú nézegetett az ablakon kialább négyszer terhesgondo-> tosabb, hogy a terhes anya) zást rendelésen, vagy az el- minél korábban keresse föl a) sö vizsgálat a terhességének 140. napja után volt, csak 1000 forint anyasági segélyt szakorvost, és vegyen részt a) rendszeres tanácsadáson. S. Gy. ANYASZOK Gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat Balatonboglárra és Siófokra, ad in i n iszt rátört, autószerelő csoportvezetőt, autószerelőket, autóvillamossági szerelőket Balatonboglárra FÖLVESZÜNK állandó munkára. Útiköltséget felvétel estén térítünk. Jelentkezés: a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat kirendeltségén, Balatonboglar, Erzsébet u. 46. sz. alatt. Telefon: 133. (731S3) — Nemcsak az — nyújt felém egy sízertdvicset H. J. a mélyedésbe, ahová leültünk —, a fúró, a kalapács, a csillék. Ha nagyon csináljuk, olyan ziaj van, mint a csatában. Akkor füldugót használunk vagy fülvédőt. De én nem szerelem, bár kötelező csak eléri az embert, ha kenyeret keres. Egyőnket előbb, a másikat utóbb. A szénbányában is kaphatsz reumát, metán is van, meg szilikózisveszély is, de emiatt ne bányásszák a szenet? Te... nagyokos. — De a sugárveszély — a használata. Egyszer meg is vetem én közbe. észrevették, Én arról nem tudok érdemben beszélni — áll fel H. J. — Az én paraszti eszem csak annyit formált ki az elmúlt tíz év alatt erről, hogy nem szükségszerűen betegszik meg itt valaki, ha vigyáz, és ha vigyáz^ büntettek, mert " hogy kiszedtem. Vajas zsemle turistaszalá- mival — ez az uzsonna. Leszállás előtt esirkepönköltet kaptak. Kell a jó .kondíció. »Nehéz a munka. Vagy másért ds? f — Beszélnek mindent az nak rá. Márpedig vigyáznak. ^ ■emberek — mormog H. J. — mert orvosi felügyelet alatt ^ Sugárveszélyről, szilikózisról, vagyunk, rendszeresen és } vibrációs betegségekről, reu- alaposan vizsgálnak bennün- ) ináról. két.. Persze, nekünk is kell f — És nincs igazuk? — Vigyázná magunkra, értem t gyűri csomóba az uzsonna- ezen azt, hogy kapzsiságból t papírt az alacsony bányász, nem szabad poros munkahe- t — Dehogy nincs! Nézze — és lyen dolgozni, hanem, amint f megropogtatja az ujjait. — telőírták, csak nedvesített t Mintha diót törnének. (anyaggal kell tölteni a csilit — Nagy a te szád, Józsi — léket. Aki kapizsi, és nem ön- t tíörasölgeti az öklét tűnődve tözi meg jól a követ, beszív- r H. J. — Ha a mezőn dolgoz- Íratja a port, ami mínden- f nál vagy a traktoron, amit a képpen egészségtelen. szRikó- t bányáért hagytál ott, talán «1st okozhat, ha sugárbeteg- * nem volna reumád? Valami séget nem is, mert ahhoz, én szerintem, nagyon is vékony' itt az uránmező. Persze, én laikus vagyok, kérdezze meg majd a mérnökökét, az orvosokat. Elindulunk a váj vég felé. Mielőtt elöntőnk a szürkés- barna kőhalmot, dübörgés közeledik felénk. H. J. a falhoz nyom. Piros, törpe Siemens-mozdony és hosszú csil- lesor. A csillék megpúpozva szürke, sáros kővel, törmelékkel. Némelyik csille száraz követ szállít. — Látja — ordít H. J. —, ez az! Itt is kapzsi volt egy- pár ember, nem nedvesítette meg a követ, mert az idő- veszteség. S akkor jár a szá-» juk . .. A bányavonat elrobog. Az egyik bányász elkiáltja magát. — Gyerünk az üres csillékkel ! EZER MÉTER MÉLYEN... Cuppog a csizmánk, ahogy a sínek menték baktatunk N. T. üzemvezetővel és Sz. P. aknásszal. A fülledt levegőt hirtelen friss áramlat váltja fel. — Az áthúzó légáramlat — magyarázza N. T. — Ebből tápláljuk a ventillátorokat a fejtésekben. Itt csak szellőztetéssel lehet dolgozni, még a feltörésekben is dolgoznak a ventillátorok. Látott már feltörést? Nem? — Tovább im- boiyognak lámpáink. Az aknász előrelép, és megáll. — Itt van egy, igaz, a kifelé. Csöndes gyerek volt. próbáltam beszélgetni vele. Nem válaszolt, csak nézett kifelé. Egyszer csak visszafordult és nekem szegezte: — Hogy lát messze a szem? Nem azt kérdezte, hogyan látok messze én vagy más. Tudta, hogy mindenkié mesz- sze lát. Föl akart fedezni valamit. Lencsékről, fényképről. idegenről beszéljek? Nem érti — tudom. Nem is hinné el. Sokkal nagyobb csoda az annál. Ott egy falu — ö még nem tudja — tán tíz kilométerre. Látjuk a templom tornyát. Hogy lát mesz- sze a szem? A ő kérdése is válasz nélkül marad. Visszafordult, és nem szólt többé. Szomorú voltam. Elfelejtettem gyermekül gondolkodni. Nem jut eszembe, miből lesz a föld és hogyan látok messze, szemüvegem mögül. Tanuljunk a gyermekektől, mert egyszer ők fognak tanítani. És. ha rájöttek a meg- megoldásra, válaszolnak kérdezés nélkül. Akkor majd pirulhatunk. Luthár Péter sebbek közül való, de mulatóul jo lesz. A lámpa sziklába vágott ajtóra világít. Az ajtó, mint kiderül, egy akna bejárata Az aknán vaslétrák. Felnézek és szédülök. Az üzemvezető megindul előttem, már öt-hat méterre jár fölöttem, amikor az aknász hozzám lép. — Tessék követni ... Megindulok. Ügyetlenül rakom a gumicsizmámat a vasfogakra. Rakom, rakom, (és egyre nagyobb a félelmem. Megcsúszom és ... De tesak tovább. Felnézek, az üzemvezető már messze jár, »mintha felülről is emberi »hangokat hallanék. Vagy mégsem? És egyszerre, mint ia gépfegyver, kattogni kezd .a műanyag kobak a fejeimen. Megállók. Kezdem felemelni a fejemet, dé felülről lámordítanak. — Csak maga elé nézzen, se le, se föl! Egyre kevesebb az erőm, a kattogás most már teljesen bevette magát az agyaimba, mást nem is hallok, csak ezt., közben a lábam dermed, merevedik, s aztán megáll. Lenézek. Alattam imbolygó fény. — Csak lefelé lépjen; ne félien.. De én' már nem tudok továbbmenni. Arra gondolok, ha visszalépnék és megcsúsznék, lesodornám az alattam levőt. Itt pedig nem maradhatok. Nem marad más hátra, én is ordítok. , 1 Folytatjuk.)