Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-05 / 155. szám

Poionéz, polka, mam i lánc Buddha, miért vagy szomorúi Az Olsztyn vajdasági népi együttes sikere Marcaliban A tipikusát — amennyi­ben ez nem sértő — a szal­maszőke Demczuk Laurencja személyében találtam meg. — A többiek is mind lengyel lá­nyok — mondta, de nem sza- bódott, hogy vele beszélges­sek. — Mióta dolgozik az együt­tesben ? — Egy éve, előtte az olsztyni rádióban énekeltem. Az ériek hozott a népi együt­tesbe is. A férjem szintén tagja, ő is itt van. «Civilben« a biztosítónál dolgozom. — Hogyan tudja össze­egyeztetni a családi életet és a próbákat, a rengeteg sze­replést? — Amit az ember nagyon akar, mert szereti, arra jut idő. — Hányszor próbálnak? — Hetenként kétszer. Laurencja büszkén mondta el, hogy van egy ötéves gye­reke. Ilyenkor, mint a mos­tani vendégszereplés is, a nagyszülőknél van. Hol az egyiknél, hol a másiknál. Azt már mástól tudom, hogy húsz éve működik az olsztyni népi együttes a vaj­dasági művelődési ház igaz­gatóságának irányításával. Csaknem négyszáz föllépés, több . mint kétszázötvenezer néző, televíziós szereplések, rádiófelvételek, hazai fellépé­sek és külföldi vendégszerep­lések — a Szovjetunióban, az NDK-ban és most Magyaror­szágon — a kitüntetések, dí­jak mind azt bizonyítják, hogy az Olsztyn vajdasági né­pi együttes rendkívüli képes­ségű. Somogyi itt-tartózkodásunk során kedden a magyar—len­gyel barátsági nagygyűlésen léptek föl, szerdán — ahol műsorukat megtekintettük — Marcaliban arattak sikert, s ennél is többet jelentett a kö­zönségnek a nagyszerű talál­kozás, hiszen barátoknak örülhettünk. Az Olsztyn vajdasági népi együttes programja egy 19. század első feléből való po- lonézzel kezdődött, melyet bá­lok alkalmával táncoltak. Uszályok, udvarias és talán | csábító mosolyok, nemesi tánc. Fantáziánk is lángra I gyűl, fényes bálteremben va­gyunk, minden csupa csillo­gás, és ezután jött az áram­szünet . .. A szerdai vihar kioltotta a villanyt egész Marcaliban. A kórus és a zenekar azonban föltalálta magát, s hamaro­san gyenge gyertyafény vilá­gánál folytatták programon kívüli műsorukat. Azután le­jöttek a színpadról és a kö­zönség beletanult egy lengyel dalba. Hosszú sorban kígyó­zott a kórus a széksorok kö­zött, s a lengyel énekesek szá­ma megkétszereződött a mar­caliakéval . . . A látványos nyitánnyal megalapozták a sikert a len­gyel táncosok. És micsoda ki­váló a kórus! A lengyel paraszti élet szá­mos jelét idézte a műsor; a férfiak széles karimájú szal­makalapjától a mezőn félbe- | hagyott munka szünetében fölcsendült énekig ... Azt hiszem, az Olsztyn vaj­dasági népi együttes sikeré­nek kovácsa nemcsak a tagok tehetsége, hanem az, hogy egy rutinos, szívből táncoló és éneklő — egyszóval játszó — középnemzedék fogja össze a fiatalokat és az idősebbeket. Ki kit »fog be?« Lakodal­mi tánc. Élcelődés. A lengyel tánc legfőbb sajátja, úgy lát­tuk, a játékos elemek válto­zatossága. Jerzy Wojciech Muchlado koreográfus és a műsor ren­dezője elmondta, hogy sok olyan produkciójuk is van, amelyet közvetlenül gyűjtöt­tek az idős lengyel parasztok­tól. Ök jegyezték le először ezeket a dalokat. Nyomtatás­ban pedig még nem jelentek j meg. Mazuri tánc. Rókaprémsap­kás, vadászgató nemesek jár­ják előkelő hölgyekkel. A [ 17—18. századból való. A városok terein járták a vármai polkát, ezt az' izig- vérig lengyel táncot. A hordó- I tánc amolyan élcelődő játék, i mely a pártában maradt j lányról szól — ünnepélyei; befejező tánca egyébként. A koreográfus, a kórus- és a zenekarvezető, valamint a technikai rendező neve itt most munkájuk elismerésén j kívül szimbólumként is szere­pel, hiszen az Olsztyn vajda- ! sági népi együttes minden I tagját föl kellene sorolni, mi- | vei valamennyiüknek része volt a nagyszerű sikerben Marcaliban. Alicja Gotoeic, | Wlodzimierz Jarmolovcicz, \ Alicja Mclinoivska, Lucyna j Medzik és Felicja Sujecka [ az együttes vezetőgárdája. Ma este a balatonboglári , művelődési ház szabadtéri j színpadán lép föl a lengyel ! népi együttes. A környék I üdülővendégeinek szívből ! ajánlom a műsor megtekintő sét. Horányi Barna \ hetedik könyvének ezt j a címet adta: Buddha szomorú. Hajdani, szép I számú albérleményeim egyi- ; kébe »felugrott«, amikor Ta- j káts Gyulához jött Kaposvár- | ra interjút készítem az Élet és Irodalomnak. Ez az »ug­rás« jó négy és fél, öikilomé- ! teres volt, mivel a város pere­mén éltem akkoriban. Min­denkihez »felugrik«, aki hív- | ja. Ilyen. Utál egyedül lenni. f azt hiszem. Ezért hagyta ott | az összes munkahelyét, i lett szabadúszó. Pestről ki- j költözött egy közeli községbe, a családjának élt. .imikor albérleményem- hez értünk, a házigazda gya- i nús szemmel nézegette. Majd- j nem vállig ért — azóta azt s hiszem el is érte a vállát — ( a haja. »lomp« a bajsza. Ke- l gyetlenül büdös pálinkát it­tunk, s amikor elment, a há- j zigazda — tulajdonosi mi- I voltának teljes tudatában — | rákérdezett: —r Ki volt ez? — Író — mondtam. — Gondoltam — mondta a hangsúlyában biggyeszléssel így volt. Amikör én jártam »fenn«, lecibált valami kocs­mába. ahol bort. és zsíros ke­nyeret mértek. hagymával. Kikottyantottam, hogy a gye­rekeim is a közelben — a ját­szótéren — vannak. Karon ragadott és mentünk. Barát­kozni akart velük. Ilyen. Üj kötetének címében Buddhára utal. Nem vagyok járatos a buddhizmusban, a fejemet sem nyirattam soha kopaszra, csak egyszer, ami­kor a Mód borbély — meg­halt a napokban szegény — véletlenül belenyírt a »csi­kómba«. Akkor az anyám visszaküldött, hogy vágja le a hajam egészen. No, de most hajtűkanyar, vissza az eredethez! Szóval: annyi ragadt meg bennem Buddháról, hogy mindent — nemcsak az em­bert, de a környező világot, a fákat, kövekét, füvet a sze- retetébe fogadott. Egyetemes szeretetet hirdetett. „Honfoglalás” Bogláron Egy ház egy Iád Valóságos honfoglalás volt tegnap Balaton,bogláron. ■Negyven család indult el az ország minden részéből sok csomaggal és sok gyerekkel, hogy két kellemes hetet tolt- Böm a tegnap megnyílt Cam­ping Üdülőben. Nem volt ün­nepélyes avatás, sőt, a szak­munkások még az utolsó si­mításokat végezték a roham­munkában nyolc hónap alatt j elkészített üdülőtelepen, meg­ás ünnepi volt a hangulat. Elsősorban a sok aranyos gyerek tetté azzá. Sorban ér- ! keztek a házaspárok, nyo- inukban három-négy gyerek. I Nagyon sok család most ka-f pott először lehetőséget arra.f hogy együtt nyaraljon, s rá-) adásul a magyar tenger part-f ján. A SZOT Dél-balatonii •Igazgatóságának vezetői és^ munkatársai nagy szeretettel i és izgalommal fogadták aj családokat, hűsítővel vendé- f gelték meg. é A formaságok elintézése? után elvezették őket a ké-\ nyelmes faházakba. Mind­egyikben egy-egy család la­kik: az első szoba a felnőt­teké, a másik a gyerekeké. A szobákban hideg-meleg víz, zuhanyozófülke van. A családos üdülőtelep na­gyon szép helyen fekszik, közel a bogiári kikötőhöz. Negyven faház, két társalgó,? parkoló, röplabdapálya, ját-? szótér, strand épült itt. Egyf turnusban nyolcvan felnőttet $ és százhúsz gyereket fogad. ? A beutaltak a közeli Fém- J munkás üdülőben étkeznek, f Az első vendégek az elfő- J gulatlan zsűri szerepét is fie-i töltötték. Elmondhatom, högy^ mindenkinek nagyon tetszetté az üdülőtelep. Beszéltem? pesti, szolnoki, pécsi család-^ dal, mindnyájait örültek,# hogy ide utalták be őket. Egy ^ péceli munkás a családjával f életeben először nyaral, s tré- f ) } t t fásán azt mondta: évről évre kiveszi, olyan szép ez a hely. Halász Ferencék, akik Kis­kunfélegyházáról jöttek há­rom gyerekkel, most kaptak először szakszervezeti beuta­lót. — Nagyon szép minden. *A vállalati üdülőben ötünk­nek volt akkora helyünk, mint itt az egyik szoba/ Hamarosan a bogiárinál jó­val nagyobb családos üdülő­telepet építenek Földváron. ’Az Üdülési Főigazgatóság — mint e telep megépítéséhez is | — minden támogatást és ösz- i 'iönzést megad, hiszen szeret- \ ne minél több nagy családot j üdültetni. Egyébként e szép elképzelés megvalósulását I jelzi, hogy a 39-es és 40-es íaháziban egy tizenegy gyer- | miekes csepeli munkáscsalád ! nyaral tegnap óta. A bogiári Camping Üdülő i tízmillió forintba került, a sok-sok gyermek és szülő őrömét azonban nem lehet forintban kifejezni. L. G. ===== LÁSZLÓ LAjOS üü BRANBÁNYI ISZOK U De szanatórium is ez a szálló. A fotelokban, a ké­nyelmes székekben rokkan­tak, betegek, lábadozók ül­nek, olvasgatnak, beszélget­nek és dohányoznak. Nem éppen szívderítő látvány, ha egy mankós vagy alig bicegő ’bányász végigmegy a folyo­són. Az étteremben réggel hat órától éjfélig váltják egymást az emberek. Három műszak önti a bányászokat, s ez a szálló nagyobb, mint Pécs patinás és egyetlen szállodá­ja. sőt annál is nagyobb, amilyent építeni terveznek. A presszós se unatkozik. Ci­garettát vettem, s pillanat- nvilag nem tudott százast váltani, mert mindenki azzal fizetett. Nem kellett: sokáig várnom, .kiadta a jelszót, hogy csak tízest fogad el. Néztem az órámat, két és fél perc alatt összegyűlt a visszaadni való kilencvenöt forint. A vegyesboltban sok friss felvágott, de Pick-sza!ámi is állandóan kapható, ha pedig valaki karórát, olcsóbb ék­szert ém bármilyen inget akar venni, kaphat. Persze, nem havi elszámolásra, mint a régi bányaboltokban. Kint a tábla: hitelt nem adunk. De ez nem mindenkire érvé­nyes. A törzsvásárlók fizetés előtt már kapnak kontóra is árut. A cipészműhely nagyon csendes. Nemigen javíttatnak a bányászok. Ki talpaltat ci­pőt havi öt-hatezer forintos kereset mellett? Legföljebb akkor keresik meg a susztert, ha leválik az új cipő sarka vagy talpa. És ez is előfordul néha. A könyvtár délután nyit. Nem tudtam bemenni. A hallban időző bányászok sze­rint harmincezer kötetes. Szakmai és szépirodalmi állo­mánnyal. Tehát minden egyes lakóra harminckét kötet jut. Vajon olvasnak-e ennyit? A fodrásznál se ülnek. Job­ban bíznak a városi borbé­lyokban. A fiatalok nem ma­radnak szabad idejükben a szálló falai között. Az. öre­gek meg? Ki tud.ja? Talán ha hazautaznak a falujukba, ott adják át magukat az ollónak. Borotválkozni meg ki iár ma már borbélyhoz'’ Vannak azért egypáran. Főleg a rok­kantak, akik nehezebben in­dulnak el városportyára. Eddig jutottam, amikor jött egy fiatal száilóiakó, hívott: menjek a szomszédba, a klubba. Az ifjúságiba. Klub­délutánra. De ez egyszer nem találó a kifejezés, mert dél­előtt tartják, állítólag dél­után más célra kell a te­rem. Sivár terem. Aztán rá­jöttem, hogy becsaptak. Nem klubdélután ez, se nem klub- déielőtt, hanem beszélgetni akarnak velem. Kiderült ez már az első mondatokból. — Miről akar írni? Csak a bányászokról vagy a válla­latról, átfogóan? — Engem a bányász érde­kel, de az ember és a kör­nyezete együvé tartozik. Nem érthetjük meg az embert, ha. nem ismerjük a körülmé­nyeit. a munkáját, az ottho­ni helyzetét, a szórakozását. — Értjük. És reméljük, hogy nem kerüli el a fiata­lokat. — Sőt övék a fő hely a műben. Miéit ahogy a bá­nyában is. Ez a fiatalok bá­nyája. — Ne higgye — szól az egyik hosszú hajú, nagy orrú fiú. »KISZ-titkár«. súgja a fülembe a szomszédom. — Van elég öreg is. A fiatalok nagyon mozognak. Főleg az új aknán, ahol nagy mélv- ség'ben. és nehéz körülmé­nyek között do’sóznak. Nem örülök én énnek, de a fia­tal keresi a könnyebb éle­tet, az öreg meg úgy van ve­le, ha már kihúztam itt tíz­tizenöt évet, innen megyek nyugdíjba .. . — Már aki megéri — jegy­zi meg a szomszédom. — Meg ha bírja szuflával ... A KISZ-titkár a szemével int, hogy hallgasson. Még nem fejezte be. — Mert azért akad ám sok emberi probléma nálunk. Hogy csak egyet említsek. Két cigánybányász jár az üzemünkbe. Messziről, a he­gyekből. Putriban laknak, tá­vol a közlekedéstől, a boítok- tól. Megsajnáltam őket. Ad­dig, amíg lakást adhat nekik a vállalat, szeretném elérni, hogy beköltözhessenek a mór kiüresített raktárba vagy. fel­vonulási épületbe. Nem össz­komfortos lakások ezek, de százszor jobbak, mint ahol most élnek, és főleg közel vannak a bányához. — Egyetlen vezetőt sem si­került meggyőznöm arról, hogy ez jó lenne. Hivatkoz­tak arra. hogy az épületeket le kell bontani, mert köz­művezetéket építenék a he­lyükön. Hát megnéztem, ha egyenesen megy a vezeték, éppen elkerü'i. de ha karivart csinálnak, akkor... Azzal is érveltek, hogy közel van a bányához. Zajos, egészségte­len helv. No de máshol is van zai. és ezek az emberek egyébként is leiárnak a bá­nyába. Most má- am gon­dolok. hátba k»" .az anvag valakinek, ami ki ion a bon­tásból. Esetleg hétvési hág­nak, mint arra már volt pél­da. (Folytatjuk.) I Ezért szerepe1 Hét Buddha j.Lázár Ervin, friss József At- I tila-díjasunto új könyvének j címében. Lázár Buddha min- S denkit, mind.enl szeret. Hogy j csinálja? ' Nem. tudom. Nem csodálnám, ha egyszer vala­milyen orvosi műszer kimu­tatná: nagyobb a szíve a mi­enknél. rrialán ezért is sértik I meg sokan. Én is. Ril- 1 ka — kétévenkénti ta­j lálkozásainkkor — mindig, j Legutoljára a Rádió várako- ' zójában. Kölcsönös üdvözlés. — Lefogytál — mondja. — Lefogytál — mondom, 'írülök neki, de közben sű­rűn pislogtak a lépcső felé; megismerem-e azt, akit eddig csak képen láttam, s most in­terjúügyben kell jönnie. Ez tesz Buddha iránt figyelmet­lenebbé. Pillanatok alatt »ve­szi a lapot«, s még mielőtt magyarázkodnék, nyújtja a kezét. Kész. Rohannék utána, de tart a kötelesség . .. Ilyesmik miatt szomorú Buddha. Megcsalatások miatt, közöny miatt, szeretetnélkiili- ség miatt, s — maga miatt. Igen. Ha úgy érzi, hogy ben­ne hunyt ki egy pillanatra a láng, ha ő vált egy pillanatra fásulttá. ha tetten éri mago­ban a haragot. Nem lehet az írásairól sza­bályszerűen írni. Mindaz, amit ,eddig elmondtam róla: benne van ezekben az írások­ban. Lehet aztán szürrealiz­must emlegetni, groteszk ele­meket ragadni ki belőlük. Minek? Ha nem írjuk meg ugyanúgy ezeket, ahogy meg­írta, akkor kár a szóért. Mi­vel viszont ö megírta ezeket, ez is fölösleges, és amúgy sincs, aki így meg tudná írni »őket«. Azért egyet hadd meséljek el közülük. A retemelcsz cí­műt. (Jaj, csak jól szedjék a nyomdában!) Erika belibeg hozzá. Sír. Most már Buddha »szeméből is áradt a szomo- *rúság, rézsút lefelé, éppen a kislány tágra nyitott, szép vi­rágszemébe. Jó szomorúság volt, lilásvürös, fénylett tőle az asztal«. Buddha reteme- teszt — mi ez? ök tudják! — Jrajzol neki. Belerajzolja a ta- ?vaszt is. S mindent, amit a Jkislány akar. Aztán, sokáig ?nem találkoznak. Buddha a ? boldogságot keresi; utazik, ? lerajzol mindent. Megtanul \bánni a ceruzával. S akkor iújra találkozik Erikával. Ruj- ?zol neki. Pontosan, tudomá­nnyá birtokában. Retemeteszt ■is. kéri a kislány. Már nem tud. Ilyennel nem találkozott a világcsavargásban.’ S a tu­datlan, a gyermek rajzolni kezdi. Buddha szomorú. ^»Most már tudta, hol kellett ivolna tüzet raknia.« 4 Ilyen. Az ember ül, mintha n fejbe verték volna. S egyszer­ire érzi. hogy van valami ben­őne. teste skatulyájában. Szív. ^Mert szorul. í vrissza a gyermekhez! ^ V Egykori tisztaságunk- i hoz. A lehetőségek for­i rásához. A szeretethez. Ezt Jír.ja Lázár Ervin mindig. Ke- iresik — mert megrögzött szo- Jkás keresni — »szent élő­idéit«. Gellert Andor Endrét i emlegetik. Ugyan kérem! ^Nincs előd.- így nincs. Lcg- iföljebb így: Móra Ferenc-i Íí- Jra, kosztolányis szellemesség, • milnei fantázia, Exupéry köl- f tői sége. ? Utánzói, stílusteremtöl ha­jtásának eoigon.iai lesznek f számosán. De Lázár Ervin csaá egy van. S lesz. Lcskó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom