Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

SZÍNHÁZI LEVÉL Lemesfigyelö Siker Pesten és Szentendrén „Játszani is engedd... V életlenül belecsöppen­tem egy társaságba, amelyben több külföl­di is volt. A főváros nyári színházi életéről folyt a szó, mégpedig felsőfokokban. Visszatérő refrénként csen­dült ki az angol és a francia vendégek beszédéből, néz­zék meg, kérem, a nyugati fővárosokat, egyik sem kínál ennyi értékes színházi és ze­nei csemegét. S hadd jegyez­zem meg, hogy a vidék — Szeged, Gyula, Sopron, Szent­endre, Visegrád, Kőröshegy — szóba sem került! A főváros gazdag lehetősé­geiből először a Meíistofelét választottam, Boito szinte időtlen idők óta nem játszott operájának kitűnő reklámot csinált a televízió a próbákat bemutató és az előadás egy részletét felvillantó riport­filmjével. Ez az operaelőadás igazi szenzáció a maga nemé­ben. Arrigo Boito zenéje na­gyon modern — nagy hatás­sal volt rá Wagner —, szinte meglepi a mai hallgatót. A Faust-legendának ez a feldolgozása parádés olasz nyelvű előadásban, igazi nem­zetközi produkcióban került színre. A margitszigeti sza­badtéri színpad fái és bokrai kitűnő keretet adtak az elő­adáshoz, s Mikó András ren­dező jól ki is aknázta a kör­nyezetet. A MÁV Szimfoniku­sok kitűnően szólaltatják meg az operát, s ebben nagy része van a temperamentumos ven­dégkarmesternek, Lamberto Gardellinek is. Kaposvár gyakori vendége, a Pécsi Ba­lett is közreműködik az ope­rában, Eck Imre merész ko­reográfiája a boszorkányéj jelenetben érvényesült iga­zán. Az opera címszerepét nem énekelhette volna más, mint Jevgenyij Nyesztyerenko, a moszkvai hí agy Színház ve­zető basszistája, akit négy év­vel ezelőtt ismert meg a ma­gyar közönség, akkor a Faust Mefisztóját énekelte. Ezen a n váron még egy szerepet vál­lalt, az Aida főpapját alakít­ja a szigeten. Nem véletlen, hogy a csodálatosan szép han­gú énekest Saljapinhoz hason­lítják. Kár, hogy Michele Mo- lese, a New York City Center Opera tenoristája jóval hal­ványabb Faust szerepében. Viszont AI aria Chiara líraian szólaltatja meg Margeritát. A magyar szereplők közül a ka­posvári származású Szirmay Mártát szeretném megemlíte­ni Marta szerepében. Boito Mefistofeléje a nyári színhá­zi idény kimagasló és sokáig emlékezetes bemutatója. öt éve változik nyaranta teátrummá Szentendre főte­re. A fél évtized alatt felnőtt a többi nyári színpad mellé, s a nyári estéken buszon, gép­kocsin, HÉV-vél sokan kelnek útra a hangulatos és roman­tikus Duna-parti városba. Egy szabadtéri színpad helye ele­ve meghatározza, mit játsz- szon: a komor várba nem na­gyon illik a bohózat, a ro­mantikus térre a tragédia. Éppen ezért kitűnően válasz­tott Zsámbéki Gábor, a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház főrendezője, a szentend­rei teátrum művészeti vezető­je. Goldoni vígjátékának, A kávéháznak sikere volt annak idején a kaposvári színház­ban is, és éppen a helyszíné­vel szinte erre a térre terem­tették. A fények még nem gyúl- nak ki, a nézőtéren he­lyet foglaló néző azon­ban kíváncsian pásztázza vé­gig tekintetével a kávéházat, a borbélyműhelyt, a terecske közepén egymásra dobált, durva faragott asztalokat, a távoli sikátorokban kiterege­tett fehérneműket. Nagyon hétköznapi célú üzletek ved- lenek át velencei helyekké, Szinte Gábor díszlettervező jó érzékkel igazítja a teret a darabhoz, egy-egy ügyesen elhelyezett tábla, füzér, dra­péria elegendő neki ehhez. Amikor aztán megkezdődik a teátrum előadása, s valahon­nan a sikátor mélyéből feltű­nik a láb nélküli koldus a harmonikájával, azután a templom küszöbére telepszik, már el is felejtjük Szentend­rét, Velencében érezzük ma­gunkat. Goldoni hajdani kedves ol­vasmányom, majd amikor új­ra feltűnt a színpadjainkon, kedvenc szerzőm volt. Garas Dezsőt főiskolás kofában ép­pen egy Goldoni-vígjátékban, a Mirandolinában láttam ki­tűnni rövid, ám sok-sok öt­lettel és élettel megtöltött szerepben. Most a megformá­lás szempontjából elegáns dón Marzióként láthattam viszont. === LÁSZLÓ LAI os z==±m J IRfiNBMSZOl yj Nekem is vörösödik a fü­lem. A gyomrom émelyegni kezd. A fiú rángatja a kabá­tom: — És azt hiszi, most vége? — Minek? — Hát annak a nyomorult életének... Hogy ilyen linkó- ci alak mellé ült. Mert maga olyan becsületes ember. Olyan száraz, ravasz pofa. Kérdez­get, hümmög, érti is, nem is, amit mondok. Nem nyilvánít véleményt, forgolódik minden­felé, betolakodik közénk, hogy vamzoljon majd a főnököknek. Valaki megbízta, hogy lesse ki, hogyan köpünk, aztán sza­lad árulkodni. Ide hallgasson! Menjen innen, mert ha az- apámmal elkapjuk, megope­ráljuk ... A kézbesítőnő hátranéz. A fiú elhallgat. Bóbiskol. Már látszik a toronyház, amikor fölébred és a kezemet keresi. — Néhány forinttal segítsen ki! Nyújtok egy húszast. A le­gényke ráüt a kezemre, a pénzt darabokra szaggatja. És ordít: — Ez pénz?! Százast! A kézbesítőnő föláll. Elhall­gat a motor. A sofőr hátrajön. — Tessék felállni... ! Nem értem. Kidobnak a ko­csiból? Mindenesetre kilépek a középre. A sofőr megfogja a fiút, és az ajtó felé taszítja. A kézbesítőnő előremegy, meghúzza a kart. Nyílik az ajtó. A fiú már az útpadkán rázza a haját. Az ajtó becsu­kódik, a tarajos nyakú megint előveszi az újságot. Az első ülésen a bányász a zsebébe nyúl, de meggondolja magát. Néhány perc, és otthon lesz. Már nem érdemes összeveszni a sofőrrel. POR LESZ A SZIKLÁBÓL A bányákban éjjel-nappal dübörög a fúró, sivít a sűrí­tett levegő, csattog a kalapács. Az ércdúsítóban, ahol a szik­lából sárga koncentrátum lesz, éjjel-nappal dübörögnek a szállítóautók, a törőmalom gé­pei, a technológiai csarnok fortyogó kádjai. Itt dolgozzák föl az atom­reaktorok legfontosabb üzem­anyagát, az uránt. Kívülálló­nak bonyolult, szakembernek természetes munkafolyama­tok soráról van itt szó. Költ­séges munkáról. De megéri, mert egy tonna többszörösen dúsított urán hasadásakor annyi energia keletkezik, ami egyenértékű ‘egymillió tonna szén elégetésekor felszabaduló energiával. A világ urántartalékai több­szörösen fedezik a föld ener­giaszükségletét. Erőművekben gazdaságos az urán felhaszná­lása, mert szinte teljesen meg­szűnnek a szállítási költségek. Az egész előadás sikere első­sorban neki köszönhető; ak­kor telik meg feszültséggel a tér, amikor ott csoszog-mo- szog a tér kövén földet ver­deső köpenyében, mindig ré­sen minden pletykára. A da­rab másik oszlopa — s ez ne­künk külön öröm — Vajda László, a kaposvári színház tagja. Mackós-kedvesen ala­kítja a jólelkű Ridolfót, a ká­véház tulajdonosát. A szünet­ben elsősorban kettőjükről esett a legtöbb szó. Aki még nem ismerte, igyekezett meg­tudakolni, hogy melyik szín­házban játszik ez a »kávés«. Goidoni a polgár szemszö­géből nézte a velencei életet, kicsúfolta a nemeseket. Don Marziót — aki az utóbbiak képviselője a vígjátékban — fel is ruházta minden rossz tulajdonsággal: pletykaéh­ség és magába fojthatatlan pletykálkodás, rosszindulat, baj keverés. Vele szemben áll Ridolfo, a vajszívű, csak a jót, a békét áhítozó polgár. A szentendrei előadásban sok­kal jobban a mai emberekhez hangolt, viszont a szükséges­nél erősebben ironikus Ridol­fo beállítása, s ez gyengíti a vígjátékot. /, kávéház nem a legjobb műve Goldoninak, s talán ez — a rendezés minden igyeke­zete ellenére — a kelleténél jobban kiütközik, mert a sok színházból verbuvált szi- nészgárda nem válik igazi együttesé, nem minden fontos szerep talált jó alakítóra. Pél­dául Egri Kati főiskolai hall­gató még nem érett'a feleség, Vittoria szerepére; ha ő van a színen, nagyot zuhan az előadás színvonala, sőt a han­gulata is. Kitűnő viszont Ma­jor Pál a borbély szerepében. Kottái Róbert, a kaposvári színház tagja szintén tetszett mint Trappola pincér. A rá annyira jellemző kamaszos bájjal, dacossággal alakította ezt a nyüzsgő, ide-oda sza­lasztott, mindig éhes legényt. A néhány kifogás ellenére érdemes volt elmenni Szentendrére a teátrum idei előadására. Elsősorban az tetszett, ahogy Zsámbéki Gá­bor megújította és a hangu­Igy írt magáról: »Én egész élelemben hiába törekedtem, hiába voltam jó, hiába voltam rossz ,..« Fájdalmas összege­zés. S még fájdalmasabb az, hogy nem tudhat a holt az utókor hálájáról, szeretetéről. Lemezen adták ki Berek Kati és a Sebő—Halmos duó József Atilla-mű sorát. Jól fel­épített, gondosan szerkesztett összeállítás. Keresztmetszet az életműből. A költő sok arcát bemutató válogatás. A tiszta gondolatok, az eszmétől fűtött magatartás bizonysága. Szabad ötletek jegyzéke két ülésen. Részletek abból a nap­lótöredékből, melyet pszicho­analízisben orvosa tanácsára írt. Kérdez: »vajon arányos-e hozzám most minden, ami van«. Nem volt arányos, most már tudjuk. Nyomasztó erők súlyosodtak rá. Hetyke, kamaszmódra el- csukló hangú verseket foglal össze a műsor első egységé­ben Berek Kati: »Hej/» bur- zsoá! hejh proletár! — én, Jó­zsef Attila, itt vagyok!« S hoz­zá a Medvetánc: »Brumma, brumma, brummadza.« Aztán a játékosságot fel­váltja a meditáció. A meditá­ciót a harag. »De jogom van és lélek vagy agyag / még nem vagyok s nem oly be­cses az irhám, hogy érett fő­vel kibírnám, / ha nem va­gyok szabad!- Szűkül a hu­rok; levegő után kiált. Örök kötődése az eredethez gyönyörű verseket szül. »Fut­tám, mint a szarvasok .. .<• Merített tiszta forrásból, a népköltészetből. Félreveri ' a vészharangot: »Nem én kiáltok!... 'l'űz van!« Aztán megcsöndesedve, kimondja a legnagyobbat: »A Dunának, mely múlt, je­len s jövendő, / egymást öle­lik lágy hullámai... s ren- ; dezni végre közös dolgain­kat, ! ez a mi munkánk, és \ nem is kevés.- Kristálytiszta gondolatzuhatagok, selyme­sen lágy érzések a szeretett nő iránt. Leltár. »Irgalom, édes­anyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!« Milyen versmondó Berek Kati? »Megfoghatatlan.« Né­ha értékének háromszorosára duzzasztja a szavak magán­hangzóit. Néha fölöslegesen vészjósló. (Lidi nénémnek öccse.) Néha rosszul hangsú­lyoz. A Tiszta szívvel című versben például a »betörök« a hangsúlyosabb nála az »em­bert is ölök« helyett. .Néha in­dokolatlanul sértődött a hang­ja. Néha mintha magát hall­gatná, nem a versre figyelne. (Levegőt!) Úgy mondja a »Te szülj nekem rendet«-félsort, mintha a szeretőjét becézné. Holott az még nem jött el, tehát kívánásnak kellene fe­szülnie ebben! Széttördeli a szavakat: »El-ég a búzánk, el—ég a lisztünk«. (Tűz van!) Pedig a magyar az igekötőt, ha az az ige előtt áll, egybe­írja, egybemondja az igével. Néha monoton. Szinte fáradt. Kizökken a ritmusból. (A Du­nánál.) Ezt — »ez az elmúlás« — mintha nem ő, hanem Tö- rőcsik Mari mondaná. Mitől olyan szép, annyira igaz mégis a produkciója? Még egyszer mondom: »meg­foghatatlan«. Az ő titka S alighanem: József Attiláé. Így még senki sem mondta el a Kész a leltárt, mint Berek Kati. S a Tudod, hogy nincs bocsánatot sem. Ilyen táncot a pokol tornácán még senki sem lejtett, mint ő A Hetedik­ben. Aki hallgatja, felfedezi: még tud sírni... Sebőék zenéje gyönyörű. Magyar, s környező népek dalainak stílusa elegyedik benne, ezeknek »egymást öle­lik lágy hullámai«. József At­tila szel len»ű zenéről van szó tehát. A Rejtelmek vagy az Áldalak búval, vígalommal felejthetetlen első hallásra is. »Bebújtattál engemet / tal­pig nehéz hűségbe.« Leskó László latos térhez formálta a négy évvel ezelőtti rendezését. Lajos Géza Az alon\erőművek építése ^ mégsem halad olyan ütemben, t mint azt az ötvenes évek vé- f gén sejtették. Több oka van. Az egyik: a felhasznált hasa­dó anyag hulladékát nem tudják hova tenni. Különö­sen a sűrűn lakott országok­ban okoz ez gondot. A másik az, hogy nincs még tökéletes fékezőrendszer az atomreak­torokban, és így csak rendkí­vül költséges apparátussal tudják megelőzni az esetleges robbanást. Az sem mellékes, hogy a fölhasznált anyagnak egyelőre csak a töredékét tud­ják elektromos energiává ala­Néhány szó a munkára nevelésről kítani. De az ember nem áll meg félúton. Ezerkilencszázötvenhat ele­jén döntött a kormány arról, hogy Magyarország első érc- osztályozóját felépítik. S öt­venhat júniusában már műkö­dött is a Mecsek oldalában, közvetlenül az egyik bánya mellett. Rövidesen kiderült, hogy nagyobb mennyiségű érc földolgozására nem alkalmas. A másodikat, amelyben már törték a sziklát, és szitával osztályozták, egy évvel ké­sőbb osztályozták, egy évvel később építették. De ez a fajta osztályozás sem felelt meg a bánya termékeinek korszerű feldolgozására. A harmadikból 1958. március 17-én indult el az érccel megrakott szerel­vény. Az utolsó »ércvonatot« 1964 szeptemberében ünnepé­lyes körülmények között bú­csúztatták a mecseki dúsító­üzemben. Ettől kezdve sárga por, az uránkoncentrátum uta­zik konténerekben további fel­dolgozásra a ■ Szovjetunióba. De a két dátum között sok minden történt. (Folytatjuk.) E 1 J t t e ül fél tucatnyi könyv a »Munkára nevelés« fejezeténél kinyitva. Kiváló pedagógusok, pszichológusok írásaiból újra elolvasom azo­kat a sorokat, melyek igazol­ják eddigi meggyőződésemet: ... a szocialista társadalomban az ember erkölcsi értékét az általa végzett munka határoz­za meg ... Az alkotó munka örömet okoz... A munka ala­kítja ki azokat a tulajdonsá­gokat, melyek a szocialista embert jellemzik, úgymint: a szorgalom, kitartás, pontosság, fegyelmezettség, felelősség és még jó néhányat írhatnék. De hogy ezek a tulajdonsá­gok kialakuljanak, néhány feltételre van szükség. A munka ugyanis önmagában nem nevel. A tevékenység ve­gye igénybe a gyermek fizikai rejét, teljesítőképességét, mozgósítsa energiáit, ösztönöz­ze erőkifejtésre. Csak így le­het a munka vonzó, alkotó jel­legű, ösztönző hatású. Ilyen feltételek i$ kellenek, hogy az pozitív hatással legyen testi fejlődésükre és erkölcsi tulaj­donságaik kialakulására. A felsoroltakban azokat a részleteket emeltem ki, me­lyek a gyakorlatban tapasztal­tak összevetéséhez szüksége­sek. A mi falunkban bőven akad munka a gyerekek szá­mára is. A nyári szünetben reggel 6 óra előtt indulnajt a 10—14 éves fiúk a termelő- szövetkezet földjére. Egyik nap szénát gyűjtenek, máskor sarlóval tisztítják meg a cse- .metekertet a gyomtól. Tizen- ihárom éves fiam az első na- i/pokban fáradtan, sérült kéz­zel vánszorgott haza. Néhány hét után megedződött a kis brigád. Most gabonát lapátol­nak. Csörgő órára ébred ő is, és jó korán, biztatás nélkül indul dolgozni. Kell hozzá ki­tartás, felelősség, szorgalom ? De még mennyire! A júniusi fizetést már megkapták. A termelőszövetkezet megfelelő bért adott munkájukért. Bol­dogok voltak a szülők, de még inkább a gyerekek. Most áttérek egy másik példára. Már a múlt évben visszás érzéseket keltett ben­nem az az eset, amikor Tra­bantunkkal egy Balaton-parfi benzintöltő-állomáshoz men­tünk és az ott »dolgozó« fiata­lokkal találkoztunk. Igaz, ha sok kocsi volt, a külföldiek mellett nem jutott idejük ar­ra, hogy rólunk is gondos­kodjanak, de ha nem volt más, nem zavarta a kis­lányt a tény, hogy éppen né­hány perce mostuk tisztára: kecsesen libbenő szoknyával fordult felénk és megtörölte | szélvédő üvegünket. Akkor még abban remény­kedtem, hogy illetékesekben is hasonló kellemetlen érzést kelt a tevékenység látványa, de — úgy látszik — tévedtem, mert az idén újra ott dolgoznak ezek a 18—20 éves, erős, egész­séges fiatalok. Kérdéseim: — Miért végeznek olyan szolgáltatást, amelyet nem ké­rünk? Valóban a munkára, a munka becsületére akarjuk ezeket a fiatalokat nevelni? — Elhiszi azt valaki, hogy ez a néhány sikkes, de megmoso- lyogtatóan könnyű mozdulat erőfeszítést igényel egy jól fejlett, egészséges fiataltól? megelégedést munka? A — Bennük vált ki maga a nehézségek leküzdése? Ki­alakít bennük megfelelő szo­cialista erkölcsi tulajdonságo­kat? — Hogy hitetem el a kis­fiámmal a látvány után, kinek figyelmét nem kerülték el a csörrenő forintok sem, hogy a szocializmusban mindenki ké­pességei szerint dolgozik, és teljesítménye alapján részesül az anyagi javakból? Ezek a fiatalok jóval idősebbek és fizikailag sokkal fejlettebbek nála. Erőkifejtésük lényegesen kevesebb, a borravalóként ka­pott forintjuk legalább, dup­lája az ő becsületesen szerzett keresetének. A gondolatok már tavaly ébredtek bennem, de az utol­só indítékot Bajor Nagy Ernő­től kaptam, aki szintén ezzel a problémával foglalkozott nemrég a rádió egyik műso­rában. Sok feladat megoldá­sához kérik bizonyos szervek a közvélemény segítségét. Ne csak akkor kérjük a tömeg aktivitását, amikor betörőket kell elfogni, vagy ehhez ha­sonló ügyekben. Kezdjük előbb! Ezeknél a látszólag ki­csiségeknél! Ilyen apróságok­tól sok függ ifjúságunk mun­kára nevelésében, szocia'ista társadalmunk építésében. Ugv érzem, van még tennivalónk nekünk, nevelőknek, de leg­alább annyi gyermekeinknek. Szecsődi Árpádné nevelő, Kéthely Somogyi Néplap P £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom