Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

Művezetők, technikusok és közvetlen termelésirányítók A munkásosztály fogalmához A munkásosztály fogal­mának helyes értelme­zése mindenkor elvi jelentő­ségű kérdés, meghatározásakor a marxizmus—len,inizmus ez­zel kapcsolatos iránymutató tanításait és társadalmunk je­lenlegi helyzetét kell figye­lembe venni. Anélkül, hogy elébe vágnánk a kérdésről folytatott tudományos viták­nak, a már eddig elért ered­mények alapján is meghatá­rozható a munkásosztály köre tudományos, szociológiai érte­lemben (a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt helye szerint) és szélesebben, politi­kai értelemben is. A munkásosztályhoz tartoz­nak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyárépítőipar), az állami me­ző-, erdőgazdaságok és a víz- gazdálkodás; a közlekedés, szállítás és hírközlés; az álla­mi és szövetkezeti kereskedel­mi és egyéb szolgáltatások fi­zikai dolgozói, valamint a fel­sorolt ágazatok művezetői- és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű (funkciójú) közvetlen termelésirányítók. Az összes foglalkoztatottnak így 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő tartozik a munkás- osztályhoz. Politikai értelemben a mun­kásosztályhoz tartoznak a fenti ágazatok nyugdíjas mun­kásai, valamint azok, akik ko­rábban munkásak voltak, és jelenleg a politikai, állami és kulturális élet posztjain dol­goznak. Velük kiegészülve a munkásosztály létszáma mint­egy 3,5 millió. A korábbi elméleti, szocio­lógiai vizsgálatok nyo­mán a munkásosztályhoz so­roljuk a művezetőket, techni­kusokat, illetve az ennek meg­felelő szintű (funkciójú) ter­melésirányítókat is. A hivata­los statisztika korábban csak a fizikai állományban lévőket sorolta a munkásosztályhoz. Ismeretes a tőkés országok kommunista ideológusainak a munkásosztály fogalmáról folytatott vitája. A vita egyik fő kérdése az volt, igáz-e, hogy a marxizmus—leniniz- mus csak a fizikai munkát végző bérmunkásokat tekinti munkásnak. A vitázók többsé­gének az volt a véleménye, hogy az alapvető osztályis­mérvek, a munkásosztály marxi meghatározása alapján a legfejlettebb tőkés orszá­gokban az üzemi műszaki dol­gozók zöme a munkásosztály­hoz sorolandó, mert 1. ezek a dolgozók sem rendelkeznek a termelés és a csere eszközei­vel; 2. a munkaerejük eladá­sából élnek, tehát bérmunká­sok; 3. értéktöbbletet termel­nek a tőkésnek, tehát kizsák­mányolt dolgozók. Különben maga Marx sem csak a fizikai munkásokat te­kintette munkásnak. Az »összmunkás« fogalmába azo­kat sorolta, akik részt vesznek a termelőmunkában. Ugyan­akkor rámutatott, hogy a tech­nika fejlődésével a termelő- munka kiszélesedik: a termék elkészítésében részt vesz a se­gédmunkás, a szakmunkás, de a tervezőmérnök és az igazga- gató is. Valamennyiük munká­ja a termék elkészítéséhez szükséges »összmunka« része. S mivel a termelés feltételezd a szállítást is, Marx termelő- munkásnak tekintette a szál­lítás, a közlekedés dolgozóit is. A z »összmunkás« közgaz­dasági fogalma azon­ban sokkal szélesebb a mun­kásosztály fogalmánál, amely politikai kategória is. A ter­melőmunka kritériuma csak egyik ismérve a munkásosz­tály meghatározásának, s pusztán aszerint, hogy valaki termelőmunkát végez vagy sem, nem lehet eldönteni az illető osztály helyzetét. Az osztályismérvek fontos tényezője ugyanis a termelés rendszerében elfoglalt hely is (nevezetesen, hogy beosztott részmunkát végző, vagy veze­tő), és- a jövedelemszerzés módja (bérjutalék, osztalék) és mértéke is. Így az elmaradott országokban a mérnök, a tech- •nikus olyan mértékben kivéte­lezett helyzetben van, olyan magas a jövedelme (amelyet különben tőkésíthet is), hogy ez már szociális különbség a munkásosztály zömét képező fizikai dolgozókhoz képest. A mi iparunk jelenleg a gé­pesített, futószalagos termelés szintjén áll; az automatizálás, a komplex gépesítés, egyálta­lán a tudományos és techni­kai forradalom új vívmányait tömegesen még csak ezután alkalmazzuk. Munkásosztályunk ennek megfelelő képzettsége, anya­gi-szociális helyzete mellett a termelés közvetlen irányítói — ideértve a technikusokat is — a munkásosztályhoz tartoz­nak. Az üzem műszaki, köz- gazdasági vezető értelmisége és a munkásosztály között is csökken a különbség, jelentős közeledés ment végbe az előbb említett tényezőkön túl a tár­,Szebbé tesszük városainkat, falvainkat“ Az NDK egész területére ki­terjedt a »Még szebbé tesszük városainkat és falvainkat!« jelszóval meginduló mozga­lom, amely része a német munkás—paraszt állam ne­gyedszázados évfordulóját elő­készítő programnak. Az ország polgárai szabad idejükben az utcákat szépítik, új kerteket és parkokat ültetnek, segítenek az iskolák, üdülők, sportléte­sítmények építésében. A la­kosság önkéntes munkájának eredményeként tavaly csak­nem 8000 óvodai és bölcsődei férőhelyet építettek terven felül, s 13 400 lakást újítottak föl. sadalmi kapcsolatok, szárma­zás vonatkozásában. Ez a fo­lyamat azonban még nem fe­jeződött be, így a műszaki ér­telmiségnek ez a része nem sorolható a munkásosztályhoz. A munkásosztály különböző kategóriáinak felsorolása bi­zonyítja, hogy nem értünk egyet a munkásosztály hatá­rait leszűkítő nézetekkel. Így azzal az állásponttal sem, mely a munkásosztályt azono­sítja az iparban foglalkozta­tott fizikai munkások statisz­tikai összegével. Részben ho­rizontálisan válnak szélesebbé e határok: a szállítás, a keres­kedelem, a szolgáltatások és a mezőgazdaság dolgozóinak egy része is a munkásosztály­hoz sorolható. A technikai fej­lődés következtében pedig ma már a közvetlen irányító sze- 'mélyzet (művezetők, techni­kusok) irányába vertikálisan is tágulnak e határok. Igen jelentős, mintegy 200 000 fős csoportról van szó. Nagy többségük munkás volt, vagy munka közben szerzett szaktudásával, vagy valami­lyen iskola elvégzésével vált a termelés közvetlen irányítójá­vá. A munkások nemcsak szak- képzettebb, legtehetségesebb és igyekvőbb csoportjáról van szó, hanem politikailag is ön­tudatos rétegről. A Csepel Vas- és Fémművek munkásai­ról végzett fölmérés adatai szerint a művezetők 68 száza­léka, a csoportvezetők 46,4 százaléka, a technikusok 46,4 százaléka, míg a szakmunká­soknak csak 21,8 százaléka és a segédmunkásoknak csak 7,3 százaléka lett párttag az üzem­ben. Ennek figyelmen kívül hagyása objektíve a munkás- osztály arányának, súlyának csökkentesével jár. ellenkező túlzásoktól is óvakodni kell. A múltban a munkásosztály fogalmáról, ki­terjedéséről folytatott vitában a kelleténél jobban előtérbe kerültek á munkásosztályon belül végbement változások, s háttérbe szorultak a munkás- osztály állandó vonásai, ame­lyek pedig minden változás mellett, vagy éppen azok révén folytonosan jellemzik az osz­tályt. A munkásosztály hatá­rainak, a határesetet képező rétegnek a vizsgálata eseten­ként háttérbe szorította a munkásosztály gerincét képe­ző ipari munkásság, ezen be­lül is a nagyipari, nagyüzemi munkásság kérdéseit. Márpe­dig a munkásosztály vezető szerepe és a szocialista építés szempontjából a legtipikusabb munkáscsoport a nagyüzemi munkásság. Politikánknak en­nek létfeltételeiből és érde­keiből kell kiindulnia. Ez ten mészetesen nem mond ellent annak a tények, hogy a gaz­daságii, társadalmi és politikai fejlődéssel fokozatosan egyre újabb és újabb csoportok és rétegek válnak a munkásosz­tály szerves részévé. 1 B. J. Kö uralkodik a zöld felett A városban állandóan harc folyik a zöldért. A több mint hatvanezer lakost számoló Kaposvárnak hét parkja van. 364 600 négyzetméter a pá­zsit, 12 555 négyzetméteren virágot ültettek. Ezenkívül — jelzőjéhez híven — eb­ben az évben 7288 négyzet- méteren pompázik a rózsa. A zöld — úgy tűnik — mégis kevés, pedig — a par­kokat nem számítva — az utak mentén 6278 platán- és díszfa ad árnyékot. Össze! és tavasszal évek óta folyik a faültetés a vá­rosban. A fiatal cserjék, su- hángok viszont mintha nem szaporodnának. — Évente 200—250 ezer fo­rint megy el faültetésekre — mondta Popp Béláné, a vá­rosi tanács költségvetési üze­mének részlegvezető-helyet­tese. — A múlt évben ennél is több került a lakótelepre, az utcákra. Az ősszel és az idei tavaszon — társadalmi munkában — 1581 fát, 447 fenyőt és 6165 cserjét ültet­tek ki a város lakói. — S mi marad meg ebből? — Nagyon kevés. Az em­berek nem vigyáznak rá. Rengeteg a rongálás, a lo- páfc. A fákat éjszaka viszik el, senki sem tudja hova. Fő­leg a tűlevelűek, a nemes fenyők kelnek lábra gyorsan. A lombos fákat pedig egy­szerűen derékba törik. De eltűnik a kiültetett egynyári virág még a Kossuth térről is. S hogy mi lesz ezekkel az ellopott növényekkel? A fenyőt rendszerint eladják. Centiméterenként 2—2,50 fo­rintot ér, tehát egy növé­nyért 150—200 forintot is le­het kapni. Persze jó lenne tudni, hogy ki veszi meg. A cserepes virágot pedig egy­szerűen hazaviszik, vagy ki­fordítják a földből. Higgye el, olykor szélmalomharcnak érzem a fásítást. A Kalinyin városrészben 1969 óta annyi fát ültettünk, hogy ha mind megvolna, négyzetméteren­ként talán még négy is jut­na. És nézze meg azt a lakó­telepet. Láttam már kis srá­cokat, amint a fiatal növényt ugrálták át, mások az éppen megeredt fák között ruha­szárító kötelet feszítettek ki, a friss fenyő hajtásait pedig — ki tudja milyen indokból — lecsípték. Aztán amelyik fa egyenesen nőtt, azt egy­szerűen megcsavarták. A részlegvezető-helyettes érthető indulattal beszél a rongálásokról. — Mondok magának vala­mit: a Berzsenyi utca 16. szá­mú ház előtt háromszor ül­tettünk fákat, s ha most megnézi, csaknem valameny- nyinek a töve oldalt dőlt. Mert állítom, hogy nem így ültették. A kidöntött fenyők még mindig kapaszkodnak a földbe, élnek, de a hajtásai­kat lecsipkedték. Kik tették? Kik a rongá­lok? Nincs rá felelet. — Utcai falopásért még senkit sem vontak felelős­ségre. Egyszerűen lehetetlen elcsípni. A tettesek ismeret­lenek. Ha vigyáznánk a fák­ra, a frissen ültetett növé­nyekre, liget lehetne ez a város. A kő azonban még mindig uralkodik a zöld felett. Va­jon meddig? Mit lehet ten­ni? A zöld mindenkiért van, aki ebben a városban él. Ezért mindenkinek köteles­sége rá vigyázni. — Lát megoldást? — Nem tudom. Talán a házfelügyelők kötelességévé kellene tenni, hogy vigyáz­zák a fákat, a zöldet. Ők naphosszat otthon vannak, látják, mi történik. K. I. Két éve vásárolták az első egyedeket I I gyanúkkor előjelű Ügetőlovak törzstenyészete a babócsai tsz-ben Azt hiszem, kevesen akad­nak, akik nem hallottak még az ügetőversenyekről. A ló­sportnak ezt a fajtáját az egyik ember a szépségéért szereti, a másik pedig azért, mert úgy véli: itt meggazda­godhat. Ez utóbbiak is inkább élményekkel gazdagodnak, és leggyakrabban üres zsebbel térnek haza. De vajon mi is az az ügető? Ez a szó elsősorban a jármodra vonatkozik, ahogy a lovak versenyeznek. A lo­vas, vagy ahogy ebben az esetben nevezik, a hajtó, a kis két kerekű kocsiból irá­nyítja az állatot. A minálunk tenyésztett üge­tőlovak nagy többsége az ame­rikai ügetőfajtából származik. Ennek a fajtának a kialakító.- ja a XVII. század hosszú távú kocsiversenye volt. Eleinte 100 mérföldet tettek meg 10 óra alatt, később 20 mérföldet 1 óra alatt, majd egy mérföldre csökkentették a távot. A múlt században ezen a távon na- gvon jó eredménynek számí­tott a két perc harminc má­sodperc, ma pedig a két perc­nél kisebb időt elért egyede­ket tekintik értékesnek. Hazánkban az ügetőlovak tenyésztésével kevés helyen foglalkoznak, így évente csak korlátozott számban kerülnek csikók a versenypályára. Hogy a helyzet valamiképpen vál­tozzon, az Országos Lótenyész­tési Felügyelőség fölkereste A legbarátságosabb kiscsikó, a Cecelégy, nem tágít gondo­zójától. A SZOVJET BÉKEALAP A Gorkij Autógyár mun­kásai tavaly százezer rubelt fizettek be a Szovjet Békealap számlájára, s úgy döntöttek, hogy az idén is ugyanennyit utalnak át. Ez az alap szovjet társadal­mi kezdeményezésre jött lét­re, és anyagi és más segítsé­get nyújt a nemzeti függet­lenségért, a fajüldözés és a gyarmatosítás ellen küzdő ázsiai és afrikai társadalmi szervezeteknek. Az alapot vállalati és mezőgazdasági kollektívák, szövetkezetek, kulturális intézmények és ma­gánszemélyek felajánlásai, adományai gyarapítják. A békealap most készíti elő azt az élelmiszerekből és más cikkekből álló küldeményt, amelyet az Afrikai Egység­szervezetnek továbbítanak. Elsősorban a lakosság részére .NINCSEN IPAROS! — hangzik el gyakran a panasz, amikor valakinek beázott a fürdőszobája, és sürgősen víz­vezeték-szerelőre lenne szük­sége, vagy hiába nyomkodja a televízió gombját, nem je­lenik meg a képernyőn a be­mondó arca. A megyében — az első ne­gyedév végén készített össze­sítés szerint — 4150 kisiparos dolgozik. Mint Endrédi Lajos, a KIOSZ megyei szervezeté­nek titkára elmondta, legfon­tosabb feladatuknak a lakos­sági szolgáltatások javítását tekintik, s ennek most foko­zott hangsúlyt ad a kongresz- szusi münkaverseny. A KIOSZ a július 1-én in­dított mozgalomban minde­nekelőtt azt szeretné elérni, hogy — ahol hiány van — az üzemekben dolgozó szakembe­rek másodállásban vállalják a kisipari munkát, s hogy a nyugdíjba vonult idős meste­rek ismét kiváltsák az engedé­lyüket. Ez a létszám bővülé­sét eredményezné. Céljuk még I körzeti csoport országosan a az úgynevezett »átjárásos | második helyen végzett.) Most módszer« kiterjesztése: az egy-egy községben dolgozó kisiparosok vonják be műkö­dési területükbe a környező falvakat is, ahol a szakmá­jukban dolgozó kisiparos nin­csen. Szeretnék általánossá tenni a készenléti szolgálatot is. A vízvezeték-szerelők, a gépjárműjavítók és még né­hány szakma képviselői ezt már vállalták. Elsősorban a lakosság által legtöbbször igé­nyelt szakmákban dolgozókra lenne itt szükség: a háztartá­si kisgépeket javítókra, a vil­lanyszerelőkre. A KIOSZ megyei szerveze­ténél ezekben a napokban sze­mélyekre lebontva várják a felajánlásokat. Már most van­nak jó példák, de a korábbi, hasonló megmozdulások ered­ményei alapján is számítanak a kongresszusi munkaverseny széles körű kibontakozására. (A X. pártkongresszus tiszte­letére rendezett munkaver­senyben például a kaposvári a kadarkútiak járnak elöl jó példával. A kontárok kikap­csolása végett táblán hirdetik, melyik kisiparos hol dolgozik. TÁRSADALMI MUNKÁ­BAN elkészítettek egy játszó­teret is. Volt olyan kisiparos — Kaposváron —, aki az egyik óvoda építésénél 1000 forint értékű társadalmi munkát végzett. — Negyedévenként összesít­jük a felajánlásokat és ezek teljeistését — mondta Sziko- ra Sándorné titkár helyettes. azokat a termelőszövetkezete­ket, ahol lehetőség van lóte­nyésztésre. Ez a tény, vala­mint a lótenyésztéséről híres Somogysárd közelsége — és nem utolsósorban Läufer Im­re tsz-elnök lószeretete — együttesen eredményezte, hogy 1972-ben a babócsai Új Világ Termelőszövetkezet 10 ügetőkancát vásárolt Somogy- sárdról. Ezekkel az állatokkal alapította meg tenyészetét. — Elsősorban magyar te­nyésztésű amerikai ügetőfaj­tájú lovaink vannak — mond­ja Läufer Imre tsz-elnök —, de néhány francia és orlovi vérrel keVeredett egyed is akad közöttük. Az első csikók tavaly lát­tak napvilágot a babócsai tsz rinyaújnépi ménesében: itt van a gazdaság ügetőistállója. Az idén már tizenhét szüle­tett. Amikor ottjártunk, a mé­nes békésen legelészett a ka­rámban. A harminc kanca kí­váncsian figyelte a fényképe­zőgépet. Az egyik kiscsikó. a Cecelégy, azonnal hozzánk dörgölőzött. — Nagyon barátkozó — mondta Kiss István, aki a mé­nesre vigyáz. — A többi állat j is szelíd, barátságos, de ez az > egy néha már szemtelenül to­lakodó. A csikó, mintha csak bizo­— Már egy hónap után el- nyítani akarná gondozója állí­mondhatom, hogy a megyében huszonkilenccel több kisiparos dolgozik a különböző körzeti csoportoknál. Erre Somogybán nagy szükség van. Elég ennek bizonyítására annyi, hogy pél­dául a siófoki járásban mind­össze öt cipész dolgozik. Sze­retnénk a jelenleg folyó kong­resszusi munkaverseny ered­ményeit állandósítani, így biz­tosítva a lakosság Jobb ellátá­sát tását, először a nadrágomat kezdte harapdálni, majd a csi­kós keze következett. A lovak közben egyre türelmetleneb­bül vágtattak fel-alá a ka­rámban. Hamarosan megtud­tuk ennek is az okát. — Ilyenkor szoktunk elin­dulni a legelőre. Általában a kora délelőtti és a délutáni órákat tölti kint az állomány. Délben az istállóban kapják meg a zabot. Az állatok másfél éves ko­rukban kerülnek a pályára. Ekkor kezdődik meg a tulaj­donképpeni idomítás. Trení­rozzák, előkészítik őket a ver­senyekre, azután kétéves ko­rukban már a közönség, a bí­rák előtt vizsgáznak. Babócsá- 1 ról szeptemberben viszik el az első hat csikót Budapestre, az ügetőre. Amíg versenyeznek, a Lóversenyvállalat bérleti díjat fizet értük. De mi történik azokkal az állatokkal, amelyek kiöregszenek, vagy nem felel­nek meg a versenylovakkal szemben támasztott követel­ményeknek? A kérdésre a gazdaság elnöke válaszol. — A pályán jó eredményt elért lovak később visszake­rülnek a tenyésztésbe. Előfor­dul, hogy kitűnő versenylovak tenyésztésre alkalmatlanokká válnak, elsősorban az erős igénybevétel következtében. Ha semilyen módon nem lehet őket »helyrehozni«, akkor iga­vonásra használhatók, vagy a vágóhídra vezet az útjuk. Ugyanez történik a fiatal, de rossz időt futó lovakkal is. Hazánkban jelenleg négy gazdaságban tenyésztenek üge- tőlpvakat. Mezőhegyes, So­mogysárd és Rádiháza nevét a lovak tették ismertté. A ne­gyedik, a babócsai gazdaság tenyészete, melyet törzstenyé­szetnek minősítettek, így ál­lami támogatást élvez, ezen a téren még nem büszkélkedhet nagy eredményekkel. ősztől azonban az itt tenyésztett lo­vak is ott lesznek a verseny- pályán, és talán akad majd köztük néhány, amelyiknek nevét hamar megismerik a ló­sport kedvelői. Dán Tibor Somogyi Néplap\ 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom