Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

HÁROM ÉVTIZEDE SZABAD LENGYELORSZÁG n munkások helyzete Nemrégiben egy nszk­beli filmescsoport dokumen­tumfilmet készített egy-egy olasz, nyugatnémet és lengyel munkáscsalád életéről. Nos, az olasz és a nyugat-német munkáscsaládok életszínvona­la, a filmből úgy tűnt, maga­sabb, mint az ursusi családé — színes tv-készülékek, au­tók; a fogyasztói társadalom minden kelléke szerepelt a filmben. S mégis: a szerzők a filmből nyilvánvalóan kitűnő következtetést szavakban is megfogalmazták. A lengyel család élete a leggazdagabb. Richard Bryk, a LEMP Var­só megyei Bizottságának gaz­daságpolitikai titkára azt mondja, hogy a pórt tézisei szerint a munkahelynek egé­szen különleges szerepet kell betöltenie a lengyel munkás életében. — A gyár nemcsak munka­hely, ahol termékeket állíta­nak elő. A társadalmi problé­mák legalább olyan fontosak, mint az áru. A gyár vezetői­nek műszaki, gazdasági mun­kája a feladatoknak csak fe­lét teszi ki. Törődniük kell az­zal is, hogyan élnek, pihen­nek és szórakoznak a munká­sok. Most márciusban a LEMP KB Varsó megyében fölmé­rést végzett. A kérdések: ja­vulnak-e a munkások életkö­rülményei, biztosítottak-e a demokrácia fórumai? A vizs­gálat eredménye alapján in­tézkedtünk azokban a kérdé­sekben, ahol gyors orvoslást vártak. Most három hónap el­teltével ismét felkerestük azt a 2500 munkást, akinél a ta­vasszal jártunk. Tudja, hogy milyen politikai, erkölcsi ha­tása van ennek? A munkások­lehet érteni, figyelünk a sza- l lesznek — azaz 37 százalékkal vukra, s panaszaikra orvoslást keresünk. Katowicében a bányászok, Szczecinben kikötői munká­sok, Bialskó Bialában autó­gyári munkások között egy­formán azt hangoztatták leg­gyakrabban: fontos a fizetés, az autó, a lókás, a biztonsá­gos öregkor, de ugyanilyen fontos, hogy figyeljenek a szavunkra, hogy beleszólhas­sunk a dolgainkba. Az utóbbi években egyre jobban megva­lósul ez. Úgy látszik, a lengye­lek érdemesnek találják, hogy többet adjanak önmagukból: 1971 és 1973 között az ipari termelés a tervezett 26 száza­uuu cici az. uv w no lék helyett 36-tal emelkedett, , általános iskola befejezé- a munkatermelékenység pe- i se ulán a fiatal0k 95 százai­dig a várt 15 helyett 22 száza- | középiskolában folytatja a tanulmányait, a felsőfokú tan­intézetekben pedig mintegy növekszenek Az idei évtől Lengyelország­ban mind a fizikai, mind a szellemi munkások betegségük első napjától 100 százalékos táppénzjuttatásban részesül­nek. 1970 és 1973 között föl­emelték az alacsony nyugdí­jakat — 1975-től fokozatosan ismét emelik a nyugdíj és az öregségi járulék összegét, 1980-ra a nyugdíjak átlagos összege a teljes fizetés 70 százalékát teszik majd ki a jelenlegi 55 százalékkal szem­ben. Ma minden tízezer lakosra 55 kórházi ágy és 17 orvos jut. Hetvenezer gyermek ve­szi igénybe a bölcsődéket — 600 ezer az óvodások száma. ]Leonyid Brezsnyev könyve: Hz SZKP és a szovjet állam külpolitikája apjaink hazai szellemi I egyik alapgondolata, hogy nap- j — noha a személyes adottságo- ölnipnoL' aűviif fiöva. i ííiinW dinifimspifli eseményei- és clz egyéni meggyőződést nem lehet lebecsülni —, hanem pl életének egyik íigye- jaink diplomáciai lemre méltó vonása a lékkai volt magasabb. Az épí­tőiparban ennél is gyorsabb ütemben: a tervezett 17 he­lyett 29 százalékkal nőtt. Hogy miért tartják érdemes­nek? Bányászok és autógyári munkások, a kikötőkben és a hajógyárban egyaránt nagyon elégedetten beszélnek az utób­bi esztendőkben végrehajtott béremelésekről. A jelenlegi ötéves terv első három esz­tendejében 6,4 millió dolgozó — a munkaviszonyban levők kétharmada — kapott bér­emelést. 1974 elején, a LEMP KB 13. plénumán elfogadott elveknek megfelelően elhatá­rozták, hogy 1976 végéig újabb 4.9 millió munkás kap béremelést. Ez annyit jelent, hogy öt esztendő alatt vala­mennyi lengyel munkás bérét emelik. Az idén ebből 4.2 mil­lió dolgozó fizetése növekszik. 1974-ben az átlagos havi ke­resetek az 1970. évi 2232 ban megerősödött, hogy szót i zlotyval szemben 3053 zloty 370 ezer diák tanul. Lengyel- országban az oktatás vala­mennyi szinten teljesen ingye­nes. A lengyel dolgozók életszínvonalának illusztrálá­sára még följegyeztem néhány statisztikai adatot: ezer ház­tartásra 600 rádió és 590 tele­vízió jut. Tavaly 3,2 millióan vettek részt a munkásüdülte­tésben. Nos, a dokumentumfilmben a számok az olasz és a nyu­gatnémet munkás jobb élet- körülményeit kellett volna igazolják. A film mégis mást sugallt, illetve mondott ki: a lengyel munkás minőségi tár­sadalmi—kulturális előmene­tele a lengyel társadalom leg­dinamikusabb tendenciája. L. J. (Következik: A négy kerék álma) külpolitika, a diplomáéi irán­ti érdeklődés fokozódása. Elvá­laszthatatlan ez népünk táguló j látókörétől, mélyülő interna­cionalizmusától, a hazai és a nemzetközi események köl­csönhatásainak mélyebb felis­merésétől. Ez az egyik oka an­nak a nagy érdeklődésnek, amely Leonyid Brezsnyev új könyvét fogadta. Ez a könyv gyűjteményes kötet, mely az SZKP KB főtitkárának 1964— 1973 közötti időszakban külpo­litikai kérdésekről írt cikkeit, s az ebben a periódusban e té­máról elhangzott beszédeit tar­talmazza. Kivételesen fontos időszak ez, hisz.en ekkor ment végbe a történelmi jelentőségű fordulat a hidegháborútól, s a különösen kiélezett politikai feszültségtől a békés egymás mellett élés felé. A kötet szerzőjének nevét és tevékenységét jól ismeri min­den politika iránt érdeklődő ember. Közismert az a sokol­dalú és céltudatos külpolitikai tevékenység, melyet az SZKP Központi Bizottsága megbízá­sából folytat. A sajtó és a rá­dió napi híradásai azonban szükségképpen csak részben tudják érzékeltetni azt a feszí­tett diplomáciai aktivitást, a- elynek csupán egy részét I jelentik a csúcstalálkozó a tő­kés világ vezető államférfiai- I val. A kötet érdeme, hogy fo­lyamatában mutatja meg, amit részleteiben ismertünk, és som­mázva tárja elénk azt a rop­pant lényeges és hallatlanul fe­lelősségteljes feladatot, melyet a külpolitika formálása és kép­viselete jelent. A beszédeket és cikkeket tartalmazó gyűjteményes kötet ben növekvő, mindinkább meghatározó szerepet töltenek be a szocialista közösség or- azért, mert a történelem valós Mozgás — álló alakban Vilt Tibor szobrászművész kiállítása Tihanyban Merengő Egy évben született József Attilával. 1927- től kiállító művész. »...az európai avant- garde irányok legrangosabb magyar szob­rász képvise­lője. Két vi­lágháborút és a fásizmus éveit átélt nemzedék tag­ja. Ember- és világlátása tragikus* — írja róla Né­meth Lajos (1927). Egy régi mű­vészeti könyv szerzője így jellemezte: — »Az elmélet kedvéért szám­űzi a külső szépet, az em­bernek jófor­mán csak szobrászt csontvá­zát adja. A tiszta szobrászt forma híve, a művészetéből hiányzik az a felemelő ember- eszmény, amely kortársait el­sősorban jellemzi.« (1941) Vilt ekkor már kialakította elveit, teoretikusan is. Tanulmányoz­ta a régi korok plasztikáját. Kialakult elveit így foglal­ja össze: »mindennek az alap­ja a mozgás. Nem az alak egy­szerű értelemben vett mozgá­sára gondolok... Álló figurá­ban is lehetséges a már múló és eljövendő lelki s fizikai mozgásnak egymásba türem- léseit ábrázolni.« (1936) Az izmusok modern törek­vése és a magyar művészet között az »európai iskola« né­ven tömörülő művészek akar­tak hidat verni. Közéjük tar­tozott Vilt Tibor is. Ez az »is­kola« a felszabadulás után is egyik markáns csoportja volt művészeti életünknek. 1949- ben szüntette be működését. Vilt rendíthetetlenül járta saját útját. Ebben az időben született művei közül megem­lítjük a Magány és a Búcsú különös nyújtott alakjait. Ezek a művek az ember »tra­revettem munkáimon egy ha­tározott lírai gesztust, amely­re a továbbiakban, úgy érzem, nincs már szükségem« — mondotta egy akkori nyilatko­zatában. Az utat önmagának a még további egyszerűsítés­ben, a még tisztább, kemé­nyebb plasztikai nyelv kimun­kálásában jelölte meg: »Ma minden művészeti ág művelői érzik már, hogy a kevesebb több, és sűrítve drámaibb a kifejezés.« A művész szerint a* formanyelvi váltást »indokoljaJ ... az organizálás és c techni-1 ka rendkívüli bonyolultsága, f Erre a művész a maga vízió ' jával felel.* A hatvanas évek elején Vilt, behatóan foglalkozik az egy­re nagyobb méreteket öltő tár- gyiasulási folyamattal. (»Nem hiszek a külső és a belső dua­lizmusában. Nem hiszek ab­ban, hogy a gondolat, a szel-, | lem elválasztható az anyag-} tói« — mondja.) szagai, kétféle értelemben is: egyrészt összehangolt diplomá­ciai tevékenységükkel, más­részt pedig a szocialista építés sikereivel, eredményeikkel. Ép­pen ezért az SZKP a testvér­országokkal való barátság és együttműködés fejlesztését a párt egész tevékenysége szer­ves részének tekinti. Ehhez tartozik az a gondolat is, hogy — mint ezt 1973 novemberé­ben hangsúlyozta — még igen komoly tartalékai vannak a szocialista országok közötti együttműködés fejlesztésének, politikailag, gazdasági és ideo­lógiai téren is. A z egyes szocialista orszá­gok védelmének érde­kei, gazdaságuk, tudo­mányuk és kultúrájuk fejlesz­tésének érdekei megkövetelik a legszélesebb körű együttmű­ködést a testvérországok kö­zött. sokrétű kapcsolataik fej­lesztését, az igazi internaciona­lizmust — hangsúlyozza Brezs­nyev. Az SZKP KB főtitkára első­sorban a Szovjetunió, a szo­cialista testvérországok közös fellépése eredményének tartja azt, hogy a béke esélyei nap­jainkban jobbak, mint koráb­ban bármikor. Azok a változá­sok, amelyek egyrészről a Szovjetunió. másrészről az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország viszonyában végbementek, igen nagy mér­tékben erősítették a békés egy­más mellett élés pozícióit, el­szigetelték a hidegháború szél­sőséges híveit. Ezek a pozitív változások olyan céltudatos szocialista diplomácia eredmé­nyeként jelennek meg a kötet lapjain, amely tudományos ala­pokon nyugszik, a legmesszebb­menőkig figyelembe veszi a nemzetközi helyzet bonyolult­ságát, és számol az objektív folyamatokkal. Többször is van az öttételes, Változatok | hangoztatja: valóban olyan fő­címet viselő, szinte »kultikus | íyamatolcról van szó, amelyek- sorozat is — forgatható szobor s itt tárgyakat idéző- Anyagok, szerkezeti kapcsola­tok, emberábrázolási elvek (folyamatok), s alkotások együttesével valló, tömör, koncentrált felmutatása Vilt Tibor alkotói törekvéseinek; az eddigiek összefoglalása. Terényi Zoltán ne., alapjául a társadalmi fej­lődés egész menete szolgál. A burzsoá államférfiak tehát nem csupán személyes adottságaik­nál fogva válnak partnerekké az enyhülés és a békés egymás mellett élés előmozdításában törvényszerűségei mintegy megszabják pályájukat, beha­tárolják lehetőségeiket. Amiből természetesen következik, hogy a személyi változások a vezető tőkés országokban nem járnak szükségszerűen a poli­tikai vonal »váltásával« is. Leonyid Brezsnyev hangoz­tatja, hogy a közös fellépés egy másik nagy eredménye: meggyorsul az imperializmus gyarmati rendszerének fel­bomlása, s a felszabaduló né­pek, a »harmadik világ« orszá­gai segítő kézre találnak. Meg­győző erővel bizonyítja, hogy azoknak a népeknek vannak különösen kedvező esélyeik a szabadságharc sikerére, a poli­tikai, gazdasági függetlenség elérésére, melyek a Szovjet­unióval, a szocialista közösség országaival együtt haladnak. Olyan alapigazság ez, amely minden földrajzi térségre ér­vényes. és újra beigazolódott már a legutóbbi, a kötet lezá­rása utáni időszakban is. Jóleső érzéssel olvashatjuk e könyvben az SZKP KB főtit­kárának magyar földön elhang­zott meleg szavait a két nép barátságának történelmi gyö­kereiről s mai ereiéről. Való­ban a barát .a másik népet értő internacionalista politikus sza­vai ezek. E s mélységesen igazak maradnak azok a mon­datok, melyeket a cse­peli munkások előtt mondott: »Ha összehasonlítjuk a tegna­pot a mával, jobban fel tudjuk mérni, milyen nagy történelmi u* ,t tett meg az önök országa, hogyan mélyült a szovjet—ma­gyar barátság. Mind szorosab­bá válik a szocialista országok politikai együttműködése. Min- d i fenntartás nélkül állíthat­juk. hogy a nemzetközi küzdő­téren gyakorlatilag nincs egyet­len olyan nagyobb horderejű esemény sem. amellyel kap­csolatban nem volna egységes a fellépésünk.« Az SZKP KB főtitkárának könyve gondolatokban gazdag, gondolatokat és reflexiókat éb­resztő. előremutató, s épp ezért optimista olvasmány korunk fordulatairól és sorskérdései­ről. V. P. = LÁSZLÓ LAJOS ’ miP»™« == BRfiNBÁNY ÁSZOK 1,1 ■ ■■ : kedvező eredményt produkál­ni... hátam mögött ülőnek jó a füle. Túlkiabálja a csörömpö­lést. — Beszélj csak! A körlet úgy osztja a pénzt, ahogy akarja. Te is azok közé tartozol, akik jól kapnak. Azért dumálsz A vita itt megszakad. Meg­érkezünk az aknához. A kas vetettségét« sugallják. A Ket­rec az emberi kiszolgáltatott­ság megdöbbentő erejű meg­fogalmazása. A szobrok mö­götti élmények a háború, az emberi megpróbáltatások vi­lágát idézik, s a kifejezett életérzés szellemi rokonságot tart az egzisztencializmus tra­gikus emberképével is. Az ön­arcképek »nyúzottsága« is ha­sonló fájdalmat üzenet az em­berről (Ecsettel mintázott fej stb.). Ezek a monumentális hatású, méretre kicsiny bron­zok a művészi sűrítő munka remekei. Fájdalmas emberi szorongásokról vallanak az öt­venes évek kislapsztikái is. Az általános jelképi erejű témák feldolgozása (Krucifix, Bohóc, Közöny, A kentaur halála) tükrözi ezt. Az elidegenedés, a szorongások egzakt megfogal­mazását kapjuk az Anatómiá­ban. Ez a »portré« a látvány mögé hatoló, szürreális plasz­tika sok asszociációt mozdító példája. »A hatvanas éltek közepétől művészete szintetizálóbb* — állapítja meg Németh Lajos. A művész maga is az 1965-ös székesfehérvári kiállítását je­Űjabb mozgolódás, néhány heccelni, csak azt mondom, csörömpölve ereszkedik értünk. Az állvány, satu és szobor^ üreá kocsit rákapcsolnak még hogy itt is pofára megy a do- De utána a vita még folytató­i r» m c* i~\ 1 nkó KAI 1-, • 1 Km Xn —ki ■, rt 1- A , 1 r\ r-c A K: 4 A K r% — m — f Z? __»1_C1_ A , 1 - Te — —... —___1 _ _ u .t —___' 1. -----­a szerelvényre. Ügy látszik, in­dulunk. kapcsolatából különös műveki születnek. A munka eszköze, tárgya és eredménye (a mű)^ közötti határvonalak feloldód­nak. Az »objektiv« pop-arthoz# 1-nak a cigaretták. A Kossuth vezető tendenciák jelenlétéről* nstje marja a s2ememet. za­is vallanak ezek a szobrok Jelzik ezek a művek az em­ber különböző szintű alkotásai is. gikus egyedüllétét«, »világba- I löli meg fordulatként. — »Esz­értelemben, hogy a »az emberi lényegi erők nyi­tott könyve«. (Marx.) Dorottya (1968) alakjának mintázása alkalmat ad a fém játékos felületi alakítására: a teljesen sima és érdesen-rán- cosan munkált felületek üt­köztetésére. Kategóriák (19701 című nagy térplasztikája egyszerre idéz mítoszt és technikát. Anyag­alakítása a zsaluzott betonele­mek építészeti világára utal, a hármas tagolás és az egyes eavséeek »alakja« viszont a Bárkákat is asszociálja. Sok művében jut fokozott szerep­hez a ritmikus (legtisztábban a Reliefben). A kocsiban megint fölparázs­log. Aki jóban van a főnökök­kel, az fut. Az kap jó munka­helyet, ahol fütyülve megkere­si a napi kétszázötvenet, há­romszázat ... dik. És nemcsak a bányában. Az egész országban. AZ AKNÁSZ FÜLKÉJÉBEN — Hamar átejtik a járatlan embert. Sok fortélya van a bányamunkának és a teljesít­mény értékelésének. Termé­szetesen mindenki arra törek­— Még többet is — reccsen katolnak a népesnek nevezett valaki a kocsi végéből, bá 'ogkisznik, a váltókon na- — No, én nem szeretem közötti összhangot is, jelenl'gyot zökkennek. A vasúti uta- túlzásokat, azért mondtam csak szik, hogy minél jobb eredmé- esetben a technika és szobor^ »egynyelvűségét«, de nem fe nyegetően, inkább abban az cialista brigádok. Ezek már éppen szorgalmas. Megcsinálta zás illuzója tehát megvan. A ~ folytatja a hátam nyékét számolhasson el. Ez a melletem ülő bányász rágcsál rnoRott ulo. — Vannak ezek a jo svadaju vájár, aki szidta a nem tudom hányszoros szó- szocialista brigádokat, nem man azr vaiarnjt a szemben ülő technika* löki a karjával. Te jenki. . .! például azt, hogy a meddővel telt csillékre egy-egy ércrögöt Nem szé- hivatalból megkapják a kere­gyOled, mint a taknyos kama- setet. Ha maga tanult marxiz- helyezett. Mikor* a bányamérő szó ■, csámcsogsz azza a gu muci +,,aio mi.si ----- a műszerrel közelített, persze h ogy kilengett a mutató, és mival, mint a hízó ... De a másik nem zavartatja magát. Csámcsog és nevet. Él­vezi a szemben ülő bosszan- kodását. A hátam mögött vala­ki csizmájával rugdossa a sar­kam. Mit akarhat? Már mondja is: | — És hát maga elhitte a me­séket? — Milyen meséket? — Hogy mi ilyen jól kere­sünk .. . Biztosan ez.t mondták a főnökök. Szeretnek dicse­kedni ... Szólnunk kell még az utol- só teremben rejtőző érdekes* »kamarakiállításról«. Itt lát-* ~ Kotózkodni akar? ható egyik új műve, a »DNS* * — Nem akarom én magát must, akkor tudja, miről van szó ... Munkásarisztokrácia ... Mi meg néha olyan telepet ka­punk, hogy a belünk is ugrál már az erőlködéstől, aztán mégse keresünk többet százöt­vennél ... — Nem egészen így van — dörmögi a fülembe a rágógu­mival csámcsogó bányász. — Most már nem. Mióta az új mechanizmus van ... Ez a vál­lalat is a gazdaságosságra tö­rekszik. Kirakatpolitikából. Futtatott sztárokból pedig nem lehet jó, az egész vállalatra mindenki csodálkozott, hogy milyen nagyszerű telepre buk­kant az illető . .. Két hét után jöttünk rá a turpisságra. Vissza kellett számolni a csilléket, a brigád teljesítményéből levon­ták a meddővel telt csilléket. Mert a meddőért is fizetünk, csak kevesebbet. Ezért zabos, ha a fizetésről van szó. (Folytatjuk.) BaBHKgng^i w*gg rnSSSSüMéhM

Next

/
Oldalképek
Tartalom