Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
HÁROM ÉVTIZEDE SZABAD LENGYELORSZÁG A fekete Szilézia A Katowicét övező zöld Sziléziában két négyzetkilométer területbe behatolt a fekete Szilézia. Andzrej Salamon, a Trybuna Robotnycza külpolitikai szerkesztője mondja, hogy itt Sziléziában él a lengyelek mintegy 15 százaléka, de az ipari termelés negyedét ezen a területen produkálják. Elképzelhető, menynyire koncentrálódnak itt az üzemek, s az ezzel együtt járó környezetszennyezés is. Nos, hát ezért a fekete Szilézia elnevezés, de innen ered a »zöld« is. Lengyelország legnagyobb erdőségeit telepítették ide, s a szinte teljesen ösz- szeépült nagyvárosok, Glywi- cze, Katowice, Bytom, Chor- zów, Zabzre, Dobrowa Górni- cza 2,5 millió lakosa viszonylag tiszta levegőben él. A »Jan« bánya, Lengyelország első automatizált kísérleti bányaüzeme a zöld övezetbe épült. Az üdülőre, motelra emlékeztető narancssárga, fehér, zöld csíkos, kockás pavilonok aligha hasonlítanak bányaüzemre. Mindössze a toronyban forgó aknakerék árulkodik; a vasvázas akna egyébként egészen a kerékig szintén festett lemezekkel fedett. Katowice belvárosában lép- ten-nyomon bányaüzembe botlik az ember: az új város- központban nem lehet úgy el- kattintani a fényképezőgépet, hogy a képmezőben aknatorony ne látszana. A »Katowice«, a »Gottwald«, a »Wujck«, a »Kleotas« bányaüzem a szó szoros értelmében az utcák alatt épült. Nagyon elkalandoztam a »Jan« bányától. Amikor a kapun beléptünk, Andzrej Salamon azt mondta: mostantól szerepelünk a tv műsorában. Később, amikor Fryderik Kul- czycki mérnökkel, a bánya irányításszervezési főnökével leültünk a bánya agyközpontjában, megértettem a »tv-mű- sort«. A tucatnyi képernyő közül ugyanis az egyik a portát A »Jan« bánya agyközpontja. Alpári Gyula emlékére H arminc évvel ezelőtt, 1944. július 17-én Németországban, a Sa- chsenhauseni koncentrációs táborban meggyilkolták Alpári Gyulát, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségét. Alpári 1882-ben Faddon született. és alig volt 16 éves, amikor mint pozsonyi diák a marxizmussal ismerkedett. A marxista tanokat terjesztette a cserépfedő-, falazómunkások között és a lakatosok szakszervezetében. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy eltiltották az érettségitől. Budapestre ment. A Népszava közölte egy-egy cikkét, ez volt minden megélhetési forrása. Röpcédulák osztogatása miatt a pesti iskolából is kitiltották. 1902-től a Népszava munkatársa volt, s amikor behívták katonának, tudósításokat küldött a lapnak a hadseregben uralkodó embertelen viszonyokról. Az 1905-ös oroszországi forradalom hatására fölismerte, hogy a cél: »a tömegakció és az ifjúság meghódítása«. Leszerelése után minden energiáját az ifjúmunkás-mozgalomnak szentelte. Szerkesztette az Ifjúmunkást, közreműködött az ifjúmunkások első országos értekezletének szervezésében. Az ő javaslatára csatlakoztak a szocialista Iíjú- sá ti Internacionáléhoz, melynek alakuló kongresszusán, Stuttgartban Alpári is részt vett. Hazatérése után a szociáldemokrata párt baloldalához tartozott. Szigorúan bírálta a pártvezetőséget, amiért lepaktált a kormánnyal. Éppen ezért a pártvezetőségben megoszlottak róla a vélemények. Alpári határozott fellépése következményekkel járt. 1910- ben a párt kizárta soraiból, és a II. Internacionáléhoz fellebbezett. A harcos baloldal tagjai összeadták az utolsó filléreiket útiköltségre, hogy Koppenhágába utazzon, és az ülésező kongresszus előtt fedje föl a magyar pártvezetőség árulását. Az opportunista többség megerősítette a kizáró határozatot, de a forradalmi kisebbség Alpári mellé állt: Lenin, Clara Zetkin, Roza Luxemburg. Liebknecht. Lenin magyarázta neki, hogy ne adja fel a harcot. Térjen haza, s próbáljon forradalmi munkáspártot alakítani. »Meglepő — írja —, hogy Lenin a legapróbb j részletekig tájékozott volt a magyar munkásmozgalom és a pártélet részkérdéseiről, és minden kérés nélkül a legmesszebbmenő támogatást ígérte meg a magyar ellenzék részére«. Az első világháborúból betegen tért haza. Cikkeiben élesen bírálta a reakciós kormányzatot. Támogatta a nemzetközi szocialista baloldalnak a béketörekvéseit. Hitet tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméje mellett. A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után másaival is segítette a párt- munkát. Részt vett az Inter- nacionálé és a Vörös Üjság szerkesztésében. A Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztoshelyettes volt. A proletárdiktatúra megdöntése után Csehszlovákiába, onnan Németországba, Ausztriába, majd Svájcba, Franciaországba emigrált. L enin javaslatéra 1921-ben a Kommintern harmadik kongresszusán Alpárit bízták meg az Intema- cionálé nemzetközi sajtótájékoztatójának, az Inprekorrnak a szerkesztésével. Rendszeresen dolgozott a Sarló és Kalapács, az Üj Március és a Proletár című magyar kommunista folyóiratoknak. Életének hátralévő húsz esztendejében ez a munka alkotta politikai tevékenységének a gerincét. 1940-ben a párizsi utcán Hitler kopói elfogták. Ettől az időtől fogva várta a halált. Berlinbe hurcolták, megismerte a Gestapo minden kínzását. Űjabb vallatások után a sa- chsenhauseni internálótáborba vitték. Tanítása itt is bejárta a tábort, pedig cellája ajtaját jóformán másért sem nyitották ki, csak azért, hogy a testi és lelki kínzás minden fajtáját megismertessék vele. Azt követelték tőle, hogy írjon becsmérlő visszaemlékezést »Hogyan lettem kommunista?« címmel. De Alpárinak a biztos halál árnyékában írt sorai is az igaz kommunista meggyőződését hirdették: »... a nemzeti szocializmusnak nincsen helye Németországban ... meg fog semmisülni!« Ezért és egész életéért — életével fizetett. Varga Téré« a megyei pártbizottság munkatársa mutatja. A lesötétített teremben félkör alakú »asztal« mögött ül a hiedelmem szerinti diszpécser. Később kiderült, hogy a nagy tapasztalaté, magas képzettségű mérnök abban a pillanatban a bánya igazgatója. Szolgálata alatt ugyanis az agyközpontból egymaga irányítja az egész üzemet. A szemközti falon a bánya axo- nometrikus rajzán rengeteg sötét karika: így jó, ha sötét. Amikor kigyullad valamelyik, jól láthatóvá válik a rajta levő jel: CO gáz, metán, füst, tűz, víz, oxigénhiány. A bányában ezernyi érzékelőt helyeztek el, mely az agyközpontban jelez. Az igazgató gombnyomásra intézkedik: növeli a szellőztető kapacitását,' légajtókat nyit és zár. Közvetlen kapcsolatban áll a bánya valamennyi »munkásával« (azért írom idézőjelbe, mert a 230 dolgozó közül tulajdonképpen csak 30 a munkás, a többi technikus és mérnök), mindenkit lát, hall. s mindenkivel beszélhet. A másik táblán a szállítási utak, a 160 méteres fejtési front és a szénkombájnok láthatók. Most mindössze két ember tartózkodik a fejtésben. A 2500 tonna szenet termelő kombájnokat irányítják. — Látom, csodálkozik — mondja Fryderik Kulczycki. — Mi a bányászat nemzete vagyunk. Félmilliárd tonna ércet, szenet, ként bányászunk. 160 millió tonnás fekete- és 40 millió tonnás barnaszéntermelésünkkel a negyedik helyen állunk a világon. A lengyel energetikai iparag alapját a szén biztosítja. így természetesen rohamos ütemben fejlesztik a bányászatot: csak a legutóbbi időkben hat magas szinten gépesített bányát adtak át, többet pedig korszerűsítettek. A »Bierun« akna napi termelése 24 ezer tonna lesz, a »Visztula« ennél is nagyobb: 40 ezer tonnát termel naponta, a Lublin melletti új bánya aknái 70 ezer tonna szenet küldenek a felszínre. — Ilyen bányákat építünk majd, mint a »Jan« — mondja a mérnök. Itt a termelékenység ötszöröse, mint a hagyományos bányákban, sokkal kevesebb ember kell, egy tonna szén önköltsége 231 zloty — 40 százalékkal kevesebb, mint másutt. Az irányító mérnök mögött állunk néhány pillanatig: az asztalba épített képernyőn a számítógép írja a bánya adatait. Létszám, termelés, a gépek termelékenysége, kihasználása, a javítások állása, a bánya hőmérséklete. Az »igazgató« elégedetten végigfutja — egy pillantás a képernyőre: a »Jan« bányában minden rendjén ... L. J. (Következik: Hogyan él a lengyel paraszt?) — Kérem, ismételje utánam: »Én, Darius Gripsz- kij...« — Én, Darius Gripszkij ... — ... házasságra akarok lépni... — ... házasságra akarok lépni... — ... Marianna Krisztinával ... — ... A ... á ... izé ... — Nem értem. Ismételje hangosabban: »Marianna Krisztinával...« — Az lehetetlen. — Miért? — Egyszerűen azért, mert ezen még gondolkodni kell. — Gondolkodni? Miről? — Ajkról, hogy feleségül vegyem-e. Marjecska, vagy ahogy ön nevezi: Marianna Krisztina, igen aranyos, kedves teremtés, az égegyvilágon semmi kifogásom nincs ellene. De feleségül venni? És most azonnal?... — Már megbocsásson, kedves házasulandó, nem öntött maga föl a garatra, hogy ilyen vicceket talál ki? — Hogy tételezhet föl rólam ilyet? Hetek óta nem láttam egy korty italt sem! Reggel igazi téboly kezdődött nálunk: hogy a csokor nem elég szép, hogy sötét ruhát kell öltenem, hogy nem Balatoni filmhetek Pendragon legenda Ősbemutatóval kezdődött A Pendragon legenda főszereplője: Latino* vits Zoltán. Nyolcadszor kerül sor a balatoni filmhetekre. A parti szezon kedvelt eseménye lett a tizenegy moziban — a déli oldalon — ilyenkor sűrített program: kalandfilmekből, krimikből, vígjátékokból, olyan alkotásokból, melyeknek elsődleges célja a szórakoztatás. Tizenöthúsz film pereg a kertmozikban, a fedett kertmozikban és a teremmozikban. Az érdeklődés pedig növekszik. 1972-ben a filmhetek során majdnem nyolcvanezer nézőjük volt a filmeknek, tavaly pedig több mint százezer. Nyilván szép hasznot hoz ez a vállalatnak, de igyekszik is nyújtani cserébe: általában olyan filmek kerülnek műsorra, melyek év közben kiállták a próbát. A többi mozival párhuzamosan vetítik például a Folytassa- sorozat legújabb darabját Folytassa külföldön címmel — nagy közönségsikerrel. A budapesti bemutatóval egy időben mutatják be a Francia kapcsolat című krimit. És egy igazi csemege volt Révész György legújabb filmjének, a Pendragon legendának a hétfő esti ősbemutatója. A filmheteket a siófoki Május 1. moziban Klujber László, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának közművelődési csoportvezetője nyitotta meg. Torma Károly, a moziüzemi vállalat propagandacsoportjának a vezetője szólt röviden a filmhetek további — augusztusi — rendezvényéről: a kritikusok és szakemberek részvételével megrendezendő vitáról, melynek témája a magyar filmvígjáték és kalandfilm helyzete lesz. Zsúfolásig megtelt a siófoki mozi. Az érdeklődés egyrészt Révész Györgynek és a neves főszereplőknek szólt. A rendező munkásságát jó néhány filmsiker fémjelzi. Másrészt szólt az érdeklődés a film alapjául szolgáló regénynek, Szer b ( Antal népszerű, több kiadást megért, azonos című könyvének. Révész György játékfilmjei igen jó bizonyságok arra, hogy a rendezői vénához miként párosul igen nagy irodalmi, irodalom- történeti érzékenység. Az általa filmre vitt regények kivétel nélkül önvallomás jellegűek, mint például a Karinthy könyvéből készült Utazás a koponyám körül, vagy a Goda Gábor önéletírását filmre építő Volt egyszer egy család. Szerb Antal könyve látszatra csavaros história, sokan paródiát látnak benne, mások az entellektüel vonzódását ^ a misztikus témákhoz — több novella is jelzi Szerb Antal ilyen irányú érdeklődését. Van olyan méltatója is, aki a »hatványozott sznobizmus« példájának tartja ... Egy bizonyos, a két világháború közötti prózairodalom egyedülálló műve, az irodalomtörténész játékos, humoros kirándulása, szinte önmaga által előírt üdülés a nagyszerű Magyar irodalom története és a Világirodalom története megírása után. A rendező igényesen közeledett a regényhez. Szabadon bánt vele, de nagy tisztelettel. Érződik filmjén, hogy a mű írója legalább annyira érdekli, mint maga a mű. Mikor a regény hősét, Bátky Jánost filmre teremi, abban karakterisztikus portrét is rajzol az íróról, Szerb Antalról. S ez korántsem valamiféle eredetieskedés, ezt a lehetőséget maga a regény kínálja. Ha nem lennének benne Szerb Antal személyes sejtései, életérzése, a néhány szabadon futtatott gondolatban nem élne a kor levegője, nem szólna másról sem a regény, sem a film, mint egy magyartanár kalandjairól, nem I lenne más, mint egy misztikus bestseller, egy történelmi horror; véres emberáldozattal, feltámadó halottakkal, a rózsa- keresztesek históriájával és egy vagyonszerzési kalanddal. Nem meglepő, hogy a főszerepet ezúttal is Latinovits Zoltánra bízta. A feladatot éppoly jól oldotta meg, mint a Karinthy- és a Goda-filmben, karakterformáló eszköztárából azonban új vonásokat vett elő. Látszott: a rendező, a főszereplő pontosan érti és érzékelteti Szerb Antal egyéniségét, az álmodó filológust, a kalandéhes könyvbogarászt, a jó humorú pesti tanárt. A pi- pogya katedrakirályt és az éjszakai dandy kettősét. A többi főszerepben — ugyancsak kiváló alakításban — Darvas Ivánt, Torday Terit, Kállai Ferencet, Bujtor Istvánt, Halász Juditot látjuk. Egy bizonyos: a film nem pótolja a könyvet, de a könyvhöz még új felfedezéseket is ad — érdemes megnézni, érdemes elolvasni. Tröszt Tibor A népszerű Folytassa külföldön egyik jelenete. Sztefánia Grodzenyszka ESKÜVŐ jelenhetek meg pulóverben, mint egy idióta, hogy a taxi miért nincs megrendelve ... Ebbe meg lehet bolondulni! — Elnézést: önök tulajdonképpen minek jöttek az anyakönyvvezetőhöz? — Hogy is magyarázzam meg önnek? Tulajdonképpen én is ezen gondolkodom. — Eh! Te!... — förmedt rá a menyasszony a vőlegényre. — Hagyd abba azonnal a hülyeségeidet, és feleségül veszel, de rögvest! — No, tetszik látni! — kiáltott föl örömében a vőlegény. — Ez mindig így van. Marjecska lealacsonyít, gyaláz engem. A házasságot illetően ezért vannak kételyeim ... — Eh, te ... te! — kiabált a menyasszony. — Amikor kétszemélyes sátorban töltöttük el a szabadságunkat, akkor nem voltak kételyeid ... — A sátorban nem kény- szerített senki semmire, ami pedig a házasságot illeti, az egészen más dolog ám ... — Kérem, tegyék lehetővé, hogy befejezzem az esketést — mondta az anyakönyvvezető. — A következő pár türelmetlenül vár. Kérem a vőlegényt, ismételje utánam: Marianna Krisztinával... — Tenném is örömmel... de mégis félek. Ügy érzem, nem vagyok eléggé felkészülve a házasságra .., — Nézze csak meg! Nézze meg jól — hadonászott kezével a menyasszony. — A sátorban föl volt készülve ... — A sátorban, az egészen más ... — Ez tisztességtelen dolog! A sátorban megesküdött ... — Megesküdtem. Ez igaz. De annak az eskünek nincs törvényes ereje ... — Tudod mit?!! Nekem ebből elég. Vagy most itt és azonnal mondod, hogy: Marianna Krisztinával, vagy nem állok jót magamért. Nézz az órára, te tökk'el- ütött szerencsétlen! — Marianna Krisztinával... — Na végre — sóhajtott föl megkönnyebbülten az anyakönyvvezető, és gratulálva kezet szorított az új házasokkal. A tanúk aláírták az anyakönyvet. A barátok jókívánságai csókokban jutottak kifejezésre. Amikor az esketési ceremónia befejeződött, az anyakönyvvezető félrehívta a menyasszonyt, és megkérdezte: — Magyarázza meg kérem, hogy sikerült végül is kimondatni a vőlegényével a boldogító igent? Mert én már föladtam a végső reményt is! — Az úgy van, hogy még nem veszítette el végérvényesen a lelkiismeretét. Meg azonkívül Pavlik és Bozseny- ka rögtön otthon lesznek az iskolából. Ebédet kell nekik adni. Mi meg ostobaságokkal fecséreljük itt az időnket. Az igaz, hogy vőlegénynek nem ideális, de apának a legjobb, az szent. Fordította: Sigér Imre Megjelent a Krokogyil 1974/9-es számában.
