Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
NERUDA EMLÉKEZETE A ndrás már egy perc óta fogta a cigarettát a zsebében — végre kihúzott egy szálat a csomagból. Figyelmesen nézte a gyufa lángját és a lángon keresztül a másik szoba ajtaját. Hallgatózott.; A szemközti ház ablakán leeresztették a redőnyt. Elnyomta a cigarettát és kiment a konyhába. Leguggolt a kredenc elé, megszámolta az edényeket: hatot talált. Akkor hát tizenkettő volt, állapította meg. Most legalább ezt is tudta. Az edények mellett egy kishal ka hevert a kredencen. Kivette, megforgatta, visszatette. Balta csak egy volt mindig. Vigyorgott. Visszament a szobába, újra rágyújtott, és vakargatta i hátát. Olyan csend volt, logy világosan hallotta garbója pattogását a körme alatt. Kinyitotta a szekrényt: •endben lógtak a ruhái. A >olcos részen a fehérneműk, elükre hajtva. Leakasztotta a ruhákat, és hármasával az ágyra dobta őket. Kidobálta i fehérneműket is, aztán be- aozta a baltát, és rávágott a szekrényre. Reccsent a zár, a deszka hosszában kettére- >edt, de nem nyílt ki az ajtó. Még egyet rá vágott, mi- "e a repedt deszka bezuhant .1 szekrénybe. Kirángatta az íjtót, visszaakasztotta a ru- láktit. A fehérneműt is visz- izadobálta a polcos részbe, ztán két kézre fogta a baltát, s teljes erőből aprítani kezd- e a szekrényt. Most már nem dongott annyira a ruhák miatt. Utána a balta élével lehasogatta a könyvespolc zsa- lérjait. Szédülten zuhantak i könyvek egymás hegyére- látára. Kiütötte a fotel karait, hátára fordította, és el- iörte á tartókeresztet. Felállította a teaasztalt. Lassan iőlt előre a sötétsárga üveg, mintha gondolkozna. Elkapta, az ablakhoz vitte és kidobta az udvarra. Az asztalt a szoba közepére vágta: lerugdosta a lábait. A televíziót és a rádiót kicipelte a fürdőszobába, bedugta a ká- . lat, s rájuk eresztette a vi- .et. Visszafelé betért a konyhába is: néhány mozdulattal elintézte a poharakat és a tányérokat. Az edényeket a .-tőre vagdosta. Egy zománcszilánk az arcára pattant. .Megvakarta a helyét, aztán visszament a szobába és hozzávágta a baltát az ablakkerethez. Éppen középen találta el, így mind a négy üveg kitört. A felső ablakszemet egy vállfával zúzta be. V égül fölborította a he- verőt, lerugdosta a lábát. Megint hallgatózott, a másik szoba ajtaját nézte. Aztán rágyújtott, és leült a padlóra, a kandalló tövébe. Lehunyt szemmel élvezte a füstöt és a huzat mozgását az arcán. Keresztüljárt a szél a lakáson a kitört ablak miatt. Végre zajt hallott: lassan kinyílt a másik szoba ajtaja, egészen addig, amíg fordulni tudott a sarkán. Feltápászkodott, odament, és becsukta. Tökéletesen üres volt a másik szoba, csak egy papírzsebkendő hevert a padlón. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Vlagyimir Iljics Lenin: Ösz- szes Művei 41. kötet. (1920. május-november.) Pálos Tamás: Mi az anti- kommunizmus? (Napjaink kérdései sorozat.) Rácz Zoltán: Jezsuiták tegnap és ma ... Szónokok, előadók kézikönyve. (Összeállította Deme László.) KOZMOSZ Zágoni Ferenc: Emberek, utak, sorsok. Portrék. G. Szabó Judit: Bezzeg a más gyereke! Humoreszkek. Galaktika. Tudományosfantasztikus antológia 8. Fenákel Judit: Májustól Jól megnézte ezt a papírzsebkendőt. Az ajtó elé rúgott egy deszkadarabot, hogy ne nyissa ki többet a huzat. Visszaült a kandalló elé, szívta a cigarettát. Egy idő után ismét megvakarta az arcát. Csengettek. Csörsz István A szoba lakója Odakint lassan kinyílt az ajtó, hallotta, hogy bement valaki a konyhába, aztán a fürdőszobába. Elzárta a vizet. Végül megállt az ajtóban. András még mindig nem nyitotta ki a szemét. — Alapos munkát végeztél — mondta Mária. Nagyon tiszta, fehér ballont viselt, nyakában vörös kreppnylon kendőt. Sápadt volt egy kicsit, egyébként nyugodtnak látszott. — Állítólag ezt szeretted bennem a legjobban — morogta András. — Vagy nem? Így emlékszem. Megnézte az asszonyt. — Ezt — mondta Mária. Átlépett az asztal roncsai fölött, és arra a helyre ment, ahol a fotel áUt azelőtt. Megfordította, de amint talpra állította, összenyeklett. Leporolta a balonját, aztán csak állt. Végül fölvette a könyvek közül a Mici mackót. A fürdőszobában lassan csöpögött a víz. — Nem tudtad rendesen elzárni? — sóhajtott András. M ária újra átlépett az asztal fölött, kiment a fürdőszobába, és elzárta a csapot. A Mici mackót magával vitte. — Ha ezt meglátja valaki, a diliházba csuknak — mondta, amikor viszajött. — Ez a legfőbb vágyam — mondta András. — Csakhogy nem fognak oda csukni — mondta az asszony gúnyosan. — Hát igen — sóhajtott András. — Túl drága hely. Úgyis mondhatnám: előkelő. Mária pislogva nézte az összedőlt fotelt. — Két évig gyűjtöttünk rá — mondta halkan. — Megmondtam, hogy vigyél el mindent — vonta meg a vállát András. — Nem akartalak kifosztani, te hülye! — Mária letette a retiküljét és a Mici mackót a fotel roncsaira. Cigarettát vett elő, és idegesen rágyújtott. — Bagózz csak — morogta András. — Ez most a legfőbb problémád? — kérdezte Mária. — Ez. — Akkor jó. András ásított egyet, és odament az ablakhoz. — Mivelhogy nincs helyette jobb — mondta. Nézegette az utcát. Az asszony csak májusig. Kisregény és elbeszélések. Földes Pál: így kezdődött. (Az európai népek antifasiszta harca 1936—1941.) TANKÖNYVKIADÓ Boross Margit—Kőrössy Ilona—Váli Dezsőné: Vakáció. Szórakozás, rejtvény, játék általános iskolásoknak. Harsányi István: A tanulók megismerése. (Elméleti és gyakorlati útmutató osztály- főnököknek.) Lengyel Dénes: Irodalmi kirándulások. Ligeti'né Verebély Anna: Az esztétikum felfedezésének útjai. (Korszerű nevelés.) szívta a cigarettáját a fal mellett. — És most mihez kezdesz? — kérdezte. — Most elmegyek az uszodába — mondta András. — Ma még nem úsztam, és ilyenkor rosszkedvű vagyok egy kicsit. — Rosszkedvű — mondta az asszony. — Bizony. — És utána mit fogsz csinálni. amikor már jókedvű leszel? András megfordult, és vigyorogva körülnézett a szobában. — Utána folytatom — mondta. — Van még tennivaló, nem ? — Iszonyú vagy! — mondta az asszony. András odament hozzá, és megcirógatta az állát az ujja hegyével. — Mindig is az voltam — ismerte be. / Mária lelökte a kezét. — Dehogyis voltál — mondta dühösen. — De most az vagy. — Jó, jó — mondta a férfi. — Tudom, hogy az vagyok. Senki se vitatkozik veled. Az asszony megint a bútorroncsokat nézte. — Azért ezt nem értem — mondta végül. — Pedig egyszerű — morogta András. Odébbrúgta a fotel karfáját. — Volt valami bajunk egymással, amíg albérletben laktunk? Amíg semmink se volt, csak az a tetves epedánk? Ezek a szemetek rontottak el mindent! — Biztos? — kérdezte az asszony. — Azonkívül mi is. Te meg én. Ez már vele jár. — Mivel? — kérdezte az asszonyt A Mici mackóra | mutatott. — Övele? Ezt is a szemetek közé soroltad? — Leesett a többivel — morogta András. — Leesett a többivel — bólintott az asszony. — Úgy, mint az a tíz év az életünkből. Gyerekünk is lehetett volna. Kétgzer. András most már nem vigyorgott. — Minek jöttél ide? — kérdézte. — Megmondtam, hogy nem akarlak látni többet. — Én viszont látni akartalak — sóhajtotta az asz- szony. — Vagy úgy — morogta András. — Azt hittem, az egyik gyerekért jöttél. Az asszony erre teljes erőből pofon vágta. András elismerően biccentett, megfordult és kiment. Körbejárta a kocsit a ház előtt: letépte róla a Casco-matricát. — El ne felejtsd bezárni az ajtót! — kiáltotta. — A kulcsot tedd a helyére! Magára vágta a kocsi ajtaját, és indított. Szent Péter rámnézett, megvakarta a szakállát, és így szólt: — Tudod-e, hogy a bűnösök nem juthatnak be a paradicsomba? — Büntetlen vagyok! — jajdultam föl panaszosan. — Engedj be, kérlek! — Előbb ellenőriznem kell, hogyan csöppentél ide. — Kizuhantam a harmadik emeletről. — öngyilkosság, mi? Takarodj innen! Ilyeneket nem engedünk be. — Dehogyis! Véletlenül estem ki... De ezzel én boldoggá tettem jónéhány embert. A jövőt nézve még talán többet is. — Mondd el, hogyan történt a dolog! De csak az igazat. — Természetesen ... Szóval az úgy volt, hogy sok-sok várakozás után hozzájutottam egy háromszoba-összkomfor- hoz. Zalivajko, egyik ismerősöm majd beleörült, amikor ezt megtudta. * Lengyel íré. Nem egészen háromnegyed esztendővel Pablo Neruda halála után Buenos Aires-ből keltezett jelentés, adta hírül, hogy a Nobel-díjas chilei költő emlékiratai megjelentek Argentínában. A 470 oldalas kötet Bevallom, éltem címmel számol be Neruda egész életéről, gyermekkorától az 1973. szeptember 11-i chilei ellenforradalmi puccsig. Ki volt Pablo Neruda? i Peralban született, 1904. július 12-én, igazi neve Neftali Ricardo Reyes Bascalto. Gyermekkorában írta első verseit, akkor vette föl a Pablo Neruda írói nevet, az általa csodált és nagvrabecsült cseh író, Jan Neruda nevét választva. Apja vasúti munkás volt, anyja tanítónő, ő maga tanítóképzőt végzett, majd Santiá- góban a pedagógiai főiskola tanára lett, később diplomáciai pályára lépett. A francia nyelv és irodalom tanári diplomájával rendelkezve már korán, 1923-ban (19 éves korában) megjelent első verses kötete. Mint diplomata Sziámbán, Burmában, Kínában, Japánban, Indiában, majd Spanyolországban szolgált. Elég korán — 1936-ban — szenátusi képviselő, mégpedig kommunista programmal. 1949-ben betiltották a Chilei Kommunista Pártot, és Neruda is — mint sok más kitűnő hazafi — emigrálni kényszerült. 1952- ben térhett ismét haza. Míg korábban diplomataként járta be a fél vi— Neki nem volt lakása? — Volt. Kétszobás. Központi fűtéssel, de ugye ez egy szobával kevesebb az enyémnél. — És neki a háromszobás kellett? — De még mennyire! Haragudott rám, nem is köszönt. Mindenkinek azt híresztelte, ki akarom túrni a házából... Nos, az biztos, hogy ő ki is szekál engem a három szobámból, ha nem kell tartania Gzsibektöl, aki ugyanott lakik, ahol ő. — Mit akart ez a Gzsibek? — Zalivajko két szobáját! — Miért? Neki nem volt lakása? — Volt. De csak egyszobás .. . Azt mondta, az nagyon szűk neki és a feleségének. Nos7 ki is túrja Zalivaj- kot, ha nem kell résen lennie Obrabjalszkijjal szemben. — Ennek a Gzsibek lakása kellett, mi? — Pontosan! Látom, már egészen jól érted a földi problémáit összefüggéseit. Hát figyelj: Obrabjalszkijnak is volt lakása, de hát csak féllúgot, ezekben az években ismert íróként utazott. A szocialista országokban is gyakran megfordult, természetesen járt Magyarországon is. Az Ajneri'ka (1948), az Ébredj favágó / (1951), A szőlők és a szél (1954), az Elemi ódák (1961), a Száz szerelmes szonett (1962), a Válogatott v.er- sek (1969) — hogy csak a magyarul is, többnyire Somlyó György értő-érző fordításában megjelent műveit soroljuk — nagy latin-amerikai költője 1953-ban elnyerte a nemzetközi Lenin-békedíjat, 1965- ben pedig az irodalmi Nobel- díjjal tüntették ki. Ez a két kitüntetés rendkívül pontosan és plasztikusan fejezi ki Nekomfortos. És Obrabjalszkij minden bizonnyal ki is túrja Gzsibeket, ha nem kell Bljuc- jaktól tartania. — Én ennek mi volt? — érdeklődött Szent Péter. — Hát ennek semmije. Egy öreg asszonynál vett ki egy kis szobasarkot. — Áhá! — simogatta elégedetten a szakállát Szent Péter. — Azt hiszem, értem... Te azért ugrottál ki az ablakon, hogy segíts ezeken az embereken. — Nem egészen — vallottam be őszintén. — Én ugyanis lakásszentelőt tartottam, és a vendégek érkezését az ablakon át lestem. Az ablak nyitva volt, mélyen kihajoltam, és zutty ... De hát ezzel én az embereknek segítettem! Most mindnek beteljesedett az álma: Bljucjak elhagyhatja azt a sötét odút, beköltözik Obrabjalszkij helyére; Obrabjalszkij megkapja Gzsibek lakását, Gzsibelc a Zalivajlcoit. Zalivajko pedig az enyémet. Szent Péter figyelmesen nézett rám. ruda életének lényegét: költő volt ízig-vérig. az irodalom egyik nagy alkotója és nagy szerelmese. És közéleti férfi: kommunista, békeharcos volt utolsó csepp véréig, költészetében és minden más megnyilvánulásában. Luis Aragon Chile csalogányának nevezte. Teljes ének című művéről így lelkesedett llja Ehrenburg: »Hatalmas elbeszélő költemény ez, költői enciklopédia, modern biblia, a kontinensek története es földrajza...« Halála után fasiszta parancsra földúlták lakását a katonák és sok értékes dokumentumot megsemmisítettek. Sírját is feltörték, hamvait tömegsírba szórták. D. T. — Engedj be a paradicsomba! — kérleltem újra. A szent intett a kezével. Megjelent a lakásfelelős angyal. — Adjon ki neki lakrészt a ' ' felhőn. Nos, mit mondjak? Királyiam élek. Van négy szobám, két balkonnal, saját garázsom, telefonom, színes televízióm ... Mindenem van, de azért valami, illetve valaki nyugtalanít: Zalivajko. Bizony! Mert mi lesz, ha tudomást szerez minderről, és elkezd engem szekálni? Kitúr innen. Zalivajkőt persze meg Gzsibek, Gzsibeket meg Obrabjalszkij. öt viszont Bljucjak . . . Mit csinálok akkor? A paradicsom nem háromemeletes ház, innen nem zuhanhatok ki... Fenti nagy töprengéseim közepette fülembe jutott, hogy a szomszédomban ötszobás varadicsomi lakás van, amelyben egy magányos szent lakik. Azt hiszem, a biztonság kedvéért megkérvényezem ezt a lakást a paradicsomi lakásügyi osztályon... Fordította: Baratc Rozália MüMffll Q ÚJ KÖNYVEK Pablo Neruda SZAVAK EURÓPÁHOZ Amerika fia én a meddő földeknek s égbenyúlt, érces csúcsoknak, ahol az ember és ember köZötti harcot az ember és a föld harca tetézi, én, Amerika bolyongó fia, árvája s szülői ' tűzhányóknak s folyóknak, azt mondom nektek, Európa görcsös kis utcáinak fiai, jámbor birtokolói békének és olajnak nyugalmasak, akár a füst, azt mondom nektek: én azért jöttem, hogy tőletek tanuljak, ettől s attól, mindegyitektől, * mert mi másra is volna jó nekem a föld, mi másért lettek volna utak és tengerek, ha nem azért, hogy nyitott szemmel járjak rajtuk, s tanuljak egy kicsikét mindenkitől? Csukott ajtó ne várjon (mint a vérrel fröcskölt fekete ajtók anyai szép Hispániámban), ne mutassátok a gyilkos kaszákat, se a vasbabújt hadseregeket, se ősi bitókat az új Athénben a régi-régi utakon, miket már elkoptatott a szülők ragyogása, ó, ne lássák egy halott katonát se üreges, vájt szemekkel! Mutassátok meg mindegyik hazában az élet véghetetlen gombolyagját, mely a tavasz köntösét varrogatja. Vezessétek a termő Volga habját az aranyos Arno vizéhez. Hozzátok el a felkelt Lengyelország ragyogó magvait, s borotok édes, vörös tüzét vigyétek Észak fehér havához! Én, Amerika fia, gyermeke a legkivertebb emberi magánynak, az életet jöttem ide tanulni, nem a halált, nem a halált! Az élet ősi mézeihez és új ragyogáshoz jöttem én el, békétekhez s ajtótokhoz, világló lámpásaitokhoz jöttem, mennyegzőtökre jöttem én. Ünnepi könyvtáraitokhoz jöttem el ilyen messziről, Káprázatos gyáraitokhoz jöttem dolgozni egy kicsit, s falatozni a dolgozókkal. Házaitok ajtaján ki- s bejárok. Velencében, a szép Magyarországon s Koppenhágában látni engem, Leningrádban, ahol az ifjú Puskinnal társalgók, s Prágában, hol Fucikkal, minden halottal s minden élővel, Északon fent minden zöld ragyogású érccel, a Salerno minden szegfűjével. Tanútok vagyok én, ki messziről jött tihozzátok látogatóba. Fogadjatok borral s békéyel. Holnap korahajnalban indulok. S a tavasz vár rám minden oldalon (Somlyó György fordítása) Adam Ohockij * Hogyan jutottam a paradicsomba?
