Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

rrffl a nagyszabású — és nyu god tan mondhat j u k: nagyszerű — kötetről ma mágpiemcsak Somogy me- g^lMófesága tud. Nemcsak! aSrasMM&zak vagy taSSn ezrek. nkäfc kiadásának. lehetőségéig iraegáereaiielljék, össík- áJAátásafc •äfeBiaszägfc a -gyűj- títhálózatottcoe^EHrwezöek, -tudásukat, femeretanyagtikat, emlékeitoei adatközlőként a kérdezők rendelkezésére bocsátottak- Ismeri és elismeri e nagy munka értékeit egész hazai tndományos életünk, amint erről bárki meggyőződhetett, aki a kötet bemutatása alkalmából rendezett budapesti, akadémiai ünnepségen részt vett.

Tíz esztendő megfeszített munkája öltött testet e kiadványban. 1964-ben jelent meg a szomszédos Zala megye hasonló jellegű, úttörő jelentőségű kötete, és ekkor kezdték szervezni az ügy lelkes somogyi hívei, azt a balatonboglá- ri értekezletet, amelynek feladata volt a helyi gyűjtőgárda magjának kialakítása, felkészítése a gyakorlati munkára. A bogiári találkozó, amelyet Várkonyi Imre, a megyei tanács végrehajtó bizottságának akkori elnökhelyettese kezdeményezett, több volt, mint a helyi munkafolyamat megindítása. Országos találkozója volt ez azoknak a munkatársaknak, akik másutt hasonló feladaton dolgoztak, és vitafórum ahhoz, hogy a zalai gyűjtés tanulságait a következő kötetnél is felhasználhassák. Meglátszik ez a most megjelent somogyi kötetben, például a történeti adatok nagyobb arányában, az egyes nevekhez fűződő — a név- fejtés szempontjából lényeges — körülmények gazdagabb feltárásában.

Értelmetlen és méltatlan dolog lenne itt azt méricskélni, hogy miben és mennyiben nyújt többet a somogyi gyűjtemény a zalainál. Egyrészt azért, mert a később jövőnek nemcsak lehet, hanem illik is hasznosítania a korábbi tapasztalatokat. Másrészt pedig nagyrészt ugyanannak a tervező, irányító és vezető gárdának a közreműködésével született meg a somogyi kötet is, mint a zalai, tehát saját munkájuk tapasztalatainak felhasználásával, felfogásuk finomításával fejlesztették tovább adatfeltáró és közzétevő módszerüket. A zalai gyűjtés tudományos irányítója, a többi megyében folyó hasonló munkálatok fáradhatatlan szervezője és buzdítója, Végh József kandidátus, a somogyi munkákban is oroszlánrészt vállalt. Vele együtt dolgoztak ottani legjobb munkatársai: Papp László, Ördög Ferenc, Markó Imre Lehel. A helyszíni munkák irányítása Várkonyi Imre és Király Lajos vezetésével a legjobb kezekben volt.

A többi közzétevő, Balogh Lajos, Hajdú Mihály, Hosszú Ferenc, Pesti János, Rónai Béla, Szabó József, Szabó Lázsió, mind elismert szakembere a névtudománynak. Többségük erős szálakkal kötődik Somogvhoz, akkor is, ha ma nem itt dolgozik. A munkába való bekapcsolódásuk a szőkébb haza iránti önzetlen szeretetet tanúsítja, és ugyanakkor példát is mutat a többi megye számára: hogyan kell, és lehet megtalálni a szakembereket hasonló munkához.

SOMOGY MEGYE FÖLDRAJZI NEVEI

CSak az elismerés hangján említhetjük a helyszíni gyűjtőket, akiknek többsége — mint a címlap is kiemeli — pedagógus. Sajnos, nincs helyünk a esaknem háromszáz önkéntes gyűjtő nevének felsorolására, pedig megérdemelnék. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy az együttes felkészítés ellenére sem egyforma alapos, körültekintő, kimerítő az egyes gyűjtők munkája; hogy egy későbbi aprólékos átfésülés újabb adatokat hoz majd felszínre. De a teljesség elérése hasonló munkákban szinte sohasem megvalósítható cél, még kiváló szakemberek esetében sem. Ilyen hatalmas, egész megyére kiterjedő, egy nekifutásból elvégzett gyűjtés ma nálunk csak ezen a módon, tehát önkéntes, nem szigorúan szakember számba menő, nagy létszámú gyűjtőgárda kiépítésével bonyolítható le.

E

gy ilyen, méreteiben, is

hatalmas kötet megjelentetése anyagilag sem csekély terheket ró a kiadókra. Az utóbbi években sorra, rendre tapasztaljuk, hogy egyes községek, járások, városok és megyék különféle kiadványokat jelentetnek meg. Nincs országos áttekintés arról, hogy ennek a kiadói tevékenységnek milyen értékűek az eredményei, hiszen legtöbbjük nem is kerül könyvkereskedelmi forgalomba. Mindenesetre: amennyire örvendetes ez a mecénási munka, annyira vigyázni kel! arra is, hogy ennek révén ne holmi második vonalbeli, az országos kiadók rostáján kihullt, vagy oda el sem jutó művek lássanak nyomdafestéket; gyenge irodalmi alkotásokban, tudálékos, provinciális elmeszüleményekben amúgy sincs hiány. Legfőbb értéknek a hiteles helytörténeti, népéleti adatfeltárásokat tekinthetjük, amelyek egyszerre kettős szerepet is képesek betölteni : elévülhetetlen adalékok maradnak a feldolgozó tudomány számára mind a helyi, mind az országos kutatáshoz, illetőleg a bennük található gazdag ismeretanyag révén önismeretre nevelnek, a múlt tapasztalataival a jelen és a jövő alakítását könnyítik meg. Ha van valami, ami ebbe az értékkategóriába beso- rolhátó, akkor éppen az ilyen kiadvány az, mint Somogy megye földrajzi neveinek gyűjteménye.

A kötet tömör bevezető fejezete szinte minden lényeges információt tartalmaz, amit az olvasónak, használónak tudnia kell. A gyűjtés történetéről szólva azt is őszintén elmondja, hogy a munkát helyenként nem megfelelő alapossággal végezték a gyűjtők, s ezt az ellenőrzőknek kellett kijavítaniuk. Az / ellenőrzők és közzétevők feladatait szaporította a történeti anyag bedolgozása is, ami valóban nem bízható önkéntes vállalkozókra.

A történeti anyagnak — a Pesty Frigyes-féle 1864-es országos gyűjtés somogyi részének, az 1852-ből származó cro- quis-térképéknek, a kataszteri térképeknek és Jankó János néprajztudós feljegyzéseinek

— felvételét a kötet nagy nyereségének tartjuk. Igaz, a bevezetés szerzője számos itt adódó nehézségre utal — jogosan —, de mégis aat kell mondanunk: ezek nélkül

csonka lenne a mű. Kitűnő távlatot rajzolnak ezek a források a ma élő nevek mögé is: segítenek a kutatóknak abban is, hogy a névtípusok kronológiáját megállapíthassák, az egyes névfajták arányainak változásait felderítsék (például a tagosítások után kialakult, személynévi előtagú határrésznevek elszaporodására rámutathassanak.)

Bár a történeti anyag feltárása nem elsődleges célja a gyűjteménynek, talán mégsem ártott volna a korábbi nyelvészeti szakirodalom egy-két nagyobb monográfiájának anyagát is figyelembe venni. Ilyen mindenekelőtt Nagy József A csökölyi nyelvjárás (Bp. 1910.) című munkája, amelyet nem említ a falu egyébként rendkívül alapos, bőven kommentált gyűjtése. A magyar nyelvjárási bibliográfia nagy vagy közepes földrajzi qjéw közlést említ még Gugy, Kaposmérő, So- mogyszil, Szöllösgyörök községekből és kis adatközlést 3—4 faluról. Ezek összes terjedelme sem tenne ki többet néhány oldalnál, talán nem feszítette volna szét a kereteket.

E

gész további helynév - gyűjtésünk szempontjából is hasznosak a bevezetőben őszintén feltárt nehézségek. Elméleti tisztázás nélkül minden gyűjtésben problémát okoz például az épületnevek vagy objektum- nevek besorolása, felvétele (mint a Koplalta-lak villanév vagy a tanácsháza, futball- pálya, szeszfőzde megjelölések). Helyes a szerkesztőnek az a döntése, hogy a nevek jelölte terület nagyságát a térképvázlaton nem próbálták érzékeltetni. Az adott méretű és terep részletezésű térképek amúgy is nagyon kevés információt képesek közvetíteni. Az adatgyűjtők nagy számából természetesen következik. hogy eltérések vannak nemcsak az adatok teljessége tekintetében, hanem aszerint is. hogy mennyire körültekintő és részletes a nevek magyarázattal kísérése. Jogosnak és elfogadhatónak tartjuk, hogy ahol él a név népnyelvi formája, ott ezt közük, és figyelmen kívül hagyják a vele párhuzamos köznyelvi ejtésváltozatot. Nem problémátlan a nevek hangtani hűségének és morfológiai szerkezetének egyidejű tükröztetési szándéka, mert kevert fonetikus átírást kényszerít ránk, bár kétségtelenül sok teret megtakaríthatóvá tesz. A kötet újra meggyőz bennünket arról, hogy a földrajzi nevek helyesírásának

szabályozása megoldatlan kérdése nyelvtudományunknak. A gyűjtemény helyesírási gyakorlata egyszerűbb és jobb a hivatalos használatra előírtnál. A német és orosz nyelvű tájékoztató' és rövidítésjegyzék határainkon kívül is megkönnyíti a gyűjtemény használatát.

Rendkívül értékes újítása a kötetnek a vidék földrajzi közneveinek Markó Imre Leheltől összeállított értelmező listája. Ebben nem egyszerűen a gyűjtemény tájnyelvi szavainak magyarázatát kapjuk meg, hanem szinte önálló műfajjá kerekedik: a földrajzi fogalomkészlet tájnyelvi atlaszává. Ez a munka talán egyszer önálló nyelvészeti monográfiává növi ki magát, folytatójává válhatik a tér- színformanevek újabban háttérbe szorult kutatásának, a réginél magasabb fokon.

A zalai kötet bevált, igen hasznos hagyományát követi, fejleszti tovább a gyűjtemény méreteiben is impozáns mutatója. A csaknem 350 oldalra terjedő, önálló könyv méretű mutatója — Király hajós nagy körültekintéssel összeállított, alapos munkája i— már egyfajta tudományos feldolgozása a megye névanyagának.

M

ivei nemcsak a neveket és névváltozatokat, hanem a nevek egyes alkotó részelemeit is címszóként tartja számon, arra is módot nyújt, hogy egy rápil- lantással felmérjük: melyek a vidék helyneveinek leggyakoribb alkotó elemei, milyen közszók vagy tulajdonnevek fordulnak elő leginkább a nevekben. Az egyes községek neveinek olvasásakor az egyedi érdeaességek, az egyes esetek mögött rejlő népi szemléletmód, észjárás, ötlet ragad meg bennünket, itt viszont a vidék ma élő és valaha élt lakosságának tendenciákba rendeződő, tipikus elnevező tevékenysége domborodik ki, színkép módjára jelezve a helyi sajátságokat. A kitűnő mutató elkészítéséért a megyei könyvtár munkatársainak is hálásak lehetünk, akik közreműködtek a másfélszázezer szócédulat elkészítésében, rendezésében. Ez a mutató szinte csábít az egyes nevek vagy névtípusok tudományos feldolgozására, területi és történeti kibontására.

Természetesen nincs módunk egy-egy község névanyagának méltatására, a kötet egészéről azonban elmondhatjuk: nagy nyeresége

az egész magyar tudománynak, mindenekelőtt a nyelv- tudománynak. Névtani kutatásainknak nemcsak gazdag adattárat ad, hanem elméleti kérdéseit is előre lendíti. Példájával a többi megye vezetőit és közönségét is munkára serkenti, követésre csábítja.

Bízunk benne és nagyon reméljük, hogy Somogy megye vezetői és a kötet munkatársai nem tekintik munkájukat véglegesen befejezettnek, lezártnak. Jó lenne, ha a gyűjtés, ellenőrzés, kiadás során összekovácsolódott alkotó közösségek nem szűnnének moj, nem bomlanának fel: ha minden községben tovább folynék az adattár kiegészítése a véletlenül kimaradt nevekkel, a régi iratokban fellelhető nevek feltárásával, a régészeti, néprajzi, folklór adalékok, hiedelmek, népies névmagyarázatok gyűjtésével. A honismereti, helytörténeti munka- közösségek méltó feladata lenne a most meglévő anyag folyamatos bővítése, részletezése, finomítása.

És még tovább is léphetnénk. Milyen jó lenne, ha azt az érdeklődést, amelyet a gyűjtőmunka során sikerült felkelteni a nép néválkotó tevékenysége iránt, tovább lehetne vinni általában a nép nyelvi 'kincseire, nyelvjárására! Azt már szinte mindenütt elértük, hogy a népélet tárgyi emlékeit megbecsüljük, s ha van rá mód, egy-egy kis falumúzeumot is berendezünk a jövő tanulságára. Arra azonban igen kevesen gondolnak, hogy a ma még élő nyelvjárás is muzeális kincs már ma is, és még inkább az lesz holnap. A falumúzeumból, a helytörténeti szakkörből nem hiányozhatnának a helyi nyelvjárás magnetofonszalagra vett emlékei.

Prado. Vasco (Brazília): Rc- nény.

'A Nemzetközi Kisplasztikái 3iennálé anyagából.)

M

ennyivel hitelesebb volna a paraszti munka eszközeinek bemutatása, ha használatuk módját, készítésük fortélyait azoknak nyelvén tudnánk hozzájuk fűzni, akiknek sajátjuk volt, életük darabja, múltjuk visz- szamaradt emléke! Ha minden faluban lenne néhány szalagnyi jó minőségű nyelvjárási magnetofonfelvétel, felmérhetetlen kincs lenne országos méretekben, nemcsak a nyelvtudomány számára. És ennek létrehozása a technika mai állása mellett nem okozhat nehézséget.

Az eredmények kötelezlek. Somogy megye földrajzi neveinek nagyszerű kötete után joggal reméljük: folytatása következik.

Dr. Sebestyén Árpád

tanszékvezető egyetemi tanai

Új könyvek

AKADÉMIAI KIADÓ

Csokoni Vitéz Mihály poétái munkái. Hasonmás kiadás. (Hét kötet közös tokban, Vargha Balázs tanulmányával) .

Szántó Tibor: A szép magyar könyv. 1473—1973. (Az ötszáz éves magyar könyvművészet képeskönyve.)

A múlt magyar tudósai V. Beöthy Leó, Jedlik Ányos, Lóczy Lajos, Rodiczky Jenő, Wartha Vince. (Zsigmond Gábor, Horváth Árpád, Tasnádi Kubacska András, Gaál László és Korach Mór-Móra László tanulmáríyai.)

EUROPA KÖNYVKIADÓ

Mihail Eminescu versei. (Lyra mundi sorozat.)

Hans Magnus Enzesbcrger: A havannai kihallgatás. (Dokumentumdráma, Modern Könyvtár.)

Konsztantyin Fegyin: Városok és évek. Regény. (A szpv- jet irodalom könyvtára sorozat)

Marcus Aurelius elmélkedései. (Szilágyi János György utószavával.)

Robert Merle: Üvegfal mögött. Regény. (Köpeczi Béla bevezetésével.)

Alberto Moravia: Kisregények.

Eugene O'Neill: Drámák I—II. (Almási Miklós utószavával.)

Alekszandr Puskin versei. (Lyra mundi sorozat.)

Anatolij Zlobin: A város a hegyekbe megy. Antológia. (Riportok, publicisztikai írások, tanulmányok a szovjet életről. Modern Könyvtár sorozat.)

Dimitriosz Hadzisz: A bizánci birodalom kistükre. Antológia. (Kistükör-sorozat.)

Kukuzov, « fiatal szak- Andrei Kucsaiev

tnheff olnaiai átri'yfxtt hiiintnli * •

Régi malom Mezőcsoknyán

(Kertész Sándor grafikája.)

székében, majd így szólt:

— Kimegyek egy kicsit levegőzni ...

— És mit mondjunk, ha keresik? — kérdezte Válja, a műszaki rajzoló.

— Mondják azt, hogy itt vagyok.

— Már hogy mondhatnánk azt, hogy itt van, amikor nem lesz itt? — kíváncsiskodott Dvigbuszkij, a közgazdász.

— Ó, hát a séék támláján hagyom a zakómat — mondta Kukuzov.

— Így már egészen más! — helyeselt Tkácsuk, a technikus.

És Kukuzov elhagyta az

irodát.

Egy óra múlva benyitott a

főkönyvelő:

— Kukuzov hol van? Miért nincs a helyén?

— Hát nem látja? — kérdezte Válja.

— Kukuzov itt ixm, a széken a zakója — mondta Dvigubszkij.

— Ja, az egészen más. Tehát a helyén van... Mondják meg neki, hogy jöjjön be az irodámba.

A munka ment tovább. Egy óra múlva bejött a főnők.

A ZAKÓ

— Elvtársak, Kukuzov hal van? Miért nincs a helyén?

— De hát itt a zakója a széken — válaszolta Dvigubszkij.

— Látható, nem? — méltatlankodott Válja.

— Bocsánat, észre sem vettem . .. Mondják meg neki, hogy jöjjön be hozzám.

A munka folyt tovább, ám egy óra múlva újra nyílt az ajtó.

— Gyerekek, hol van Kukuzov? — kérdezte Petya, a segélypénztáros.

— Bejött, de el is ment — közölte Válja.

— Ott a zakója a széken —jegyezte meg Dvigubszkij.

— Ja ... Akkor mondjátok meg neki, hogy itt voltam.

A munka ment tovább, de egy óra múlva egy idegen kereste.

— Kukuzovval akarok beszélni.

— Most mással van elfoglalva — közölte Tkácsuk, a technikus.

— Itt a zakója — aatál Dvigubszkij.

— Akkor minden rendben ... Adják át neki ezt a levelet! — mondta az idegen, és elment.

Csengett a telefon.

— Sürgősen beszélni akarok Kukuzovval! Ott van?

— Persze. A zakója itt van — válaszolta Dvigubszkij.

— Azonnal adja át neki, hogy Nyina kereste.

A zakója egész nap a helyén maradt. Másnap Kukuzov szürke zakója volt az, amit a munkatársak elsőként észrevették.

— Nézzétek, Kukuzov már a helyén van! — kiáltott föl Dvigubszkij.

Mikor a munlcanap véget ért, a zakó továbbra is ott maradt.

— Nézzétek, Kukuzov még mindig a helyén van!

A zakó négy hónapig függött a szék támláján. Ö volt ott elsőnek a munkahelyén, ö maradt utolsóként.

Eltelt is'mét négy hónap. Az irodába bejött a főnök:

— Elutársak, hol van ...

— Hát nem látja igazgató elvtárs? A zakója...

— Ja, igen, igen... Adjak at neki, hogy kinevezlek helyettes igazgatónak.

A zakót leakasztották a székről, és áttették az igazgató foteljára, aki természetesen magasabb beosztásba került.

Az utolsó négy évben Kukuzov zakója jónéhány szék támláján függött, mígnem átszállították a központi igazgatási osztályra.

Bizonyos idő elteltével a kis irodában, ahol Kukuzov csodálatos karrierje elkezdődött, megjelent maga Kukuzov.

— Üdvözletem, elvtársak! Nem keresett senki, amíg nem voltam a helyemen?

— Közölnünk kell, hogy ez a hely már rég nem a magáé — mondta Válja. a technikus.

— Ez a. hely már egy új szakemberé — jelentette ki Tkácsuk, a mérnök.

■— Láthatja, munkatársunk a helyén van, ott a zakója érintetlenül — közölte Dvigubszkij, a főökonomista.

Fordította: Baraté Rozália

Somogyi Néplap