Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-20 / 142. szám

Országos kaláka

SiÓjUtOU — Bafetonsza-. badi közegre igében* —, valahol'. Kossuth szobor környékén tnegszom jaztunk. Volt otl egy kút, abböí ittunk. De már jött is ki a házigazda az utcára.

— Hoztam egy poharat..;

Köszöntük nagyon. Kísérőnk, az iskolaigazgató azt mondta:

— Ilyen emberek élnek itt, Jutón. Nagy a szívük. Mindenki belelér, akit nem ismernek, az is. Talán, mert sok szegény ember élt itt valaha. Egymás segítségére voltak szorulva.

ka volt. Közeli hozzátartozómnak emeltünk falakat, teremtettünk otthont. Összejött a rokonság színe-java. A férjé, a feleségé. Sokan először látták egymást. De hát végül is munka közben ismerkedik legkönnyebben az ember! Smunka közben derül ki igazán: mennyit ér. A munka mérték is.

Ennyi vidámságot, ennyi derűt soha máskor nem éreztem. Benne vibrált a levegőben, s a sűrűsödő esőcseppek sem tudták elmosni. Ugratás, fog- csikordulás együtt. Húszan- huszonöten »gyerekjátékként*

Tudják, mi az a kaláka? Mert j magasították a falakat, ha nem, kérdezzék meg az it- j — Gyorsabban a »pocsétát«

lenieket.

Tudtuk, mi az a kaláka. De, hogy pontosan fogalmazzunk,

gyerekek! Gyerünk a téglával, ne kíméljük magunkat ott!

A kőművesek — ha jól emtelmező Szótárát. Ez áll ne:

elővettük p Magyar Nyelv Ér- ' lékszem, fecskéknek becézték ben- őket valami ősrégi, számomra | ismeretlen eredetű ugratás jogfolytonosságából« — alig

*Kaláka: 1. Falusi dolgozók

önkéntes, segítő szándékú al- j győzték az iramot.

Mire a gyerek megszületik,

kalmi összeállása egyes mun- __

kák (aratás, házépítés) közös, ; beköltözhet a fiatal pár.

ingyenes elvegzesere. 2. A kalákában végzett munkát követő vigalom, fnellyel a házigazda a segítséget meghálálja«.

Ez hát a kaláka, pontosan, körülhatároltam Érzelmek nélkül. Az Értelmező Szótár definiál, meghatároz. Tényközlő könyv. Ez a feladata.

Magam is részt vettem nemrégiben egy közösen végzett munkában. Igen kedves munKaláka. Hogy mi is ez, csak az tudja, aki már részt vett benne. Azt mondják: valaha, ha kalákát hirdettek, az zeneszóval, dalolással történt. Végigmentek a falun, »toborozták« a rokonságot. A kalákaidő rendszerint a vasárnap délelőtt volt. Evvel a nappal szabadon rendelkeztek. Nem

kellett urasági robotra menni, »nem ült a nyakukba Lackó«...

Arany János egyik versében találjuk e sorokat: »Siti galamb, borral folyó ér / És ingyen kaláka ...« Mert fizetséget senki sem várt a munkájáért. Viszontszívességet — ha alkalom adódott rá — annál inkább. S ez alól nem volt kibúvó. Kivetette magából a közösség azt, aki nem hálálta vissza a neki végzett munkát. Erő volt ebben a szokásban. Az összetartozás ereje nyilvánult meg. »Kalákázik« — mondták arra, aki ilyen munkában vett részt.

Mostanában egyre többet jut eszembe a szó: »kaláka«. Mert valami ilyesminek vagyunk tanúi, részesei nap mint nap. Az újságok gyakran közölnek hasonló tartalmú híreket, tudósításokat: »Ez és ez a gyár, az ott dolgozók vállalják, hogy a kongresszus tiszteletére ...« És a felsorolásban a tervezettnél nagyobb eredmények, határidők lerövidülése, új üzemrészek, a munka szervezettségének javulása szerepelnek. Sok szép dolog. Sok új dolog. Mennyi energia! Mennyi lendület! Nagyobb figyelem, még pontosabb koncentrálás. Sodrásban... .

Országos kaláka ez. Épül a szocializmus.

Leskó László

„Emlékszik?

Eldugott udvar eldugott sarkában egy kis öregember táblából a fadarabok, a bokáig érő forgács között. Szemét fekete keretes szemüveggel védi, inas kezeibe mozdulatlanul szorul a forgó fakoronghoz tartott kés. Amikor megáll munka közben beszélgetni, karjait összefonja, nekidől a fűrészgépnek. Az egyetlen faesztergályos Kaposváron,

I án az

s ta- utolsó.

Rádió-televízió mozaik

. ,x,... ! számokat. Látja, az egvik még

Nincs mar j 1 mindig megvan, legalább anya szakmának, nem tanuljak a j nyj mint én. Két pénzKamerák előtt

»Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol« — ; ía bemutatni, olvashatták Bornemissza Péter könyvének címlapján, akik an nak idején az 1558-ban meg

nyavilág ügyes és furfangos, gondban is felderülni képes »szegényembör« világát kívánSzerb Antal igazi emberi és írói nagyságát talán csak a

jelent Magyar Elektrát kézbe J legutóbbi időkben kezdtük igavették. A bécsi Tanner György zán értékelni. Pendragon-leprofesszor tanácsára fordította, vagy inkább: magyarrá teremtette Bornemissza a drámát, melynek televízióváltozatát Vámos György rendezi. A szándék természetesen most sem lehet más, mint az átköltött darab hiteles »továbbítása« a képernyőre. A Mohács utáni Magyarország rajzát várhatja tehát a nézőközönség — az ismert sophoklesi klasszikus keretben. Az Elektra című film stábja júliusban költözik az I-es stúdióba.

A pasaréti filmgyárban készül, ugyancsak az év hetedik hónapjában, a Tömörkény István írásaiból egybeötvözött »Hühü« című tévéprodukció. A »huhu« a tanyai ember hazárdjátéka: aki nyer, az parancsol a másiknak. De: érdemes-e a szegénynek a gazdag ellenében is próbálkoznia? ... A »Tömörkény szerkesztő úr« történeteiből forgatásra kerülő tévéfilm a Szeged környéki táléi is ebben a hónapban készülnek (a szereplők: Tomanek Nándor, Csákányi László, Bi- licsi Tivadar, Prókai István, Császár Angéla); Ránki Dezső Mozart Esz-dúr zongoranégyesét és Chopin négy scherzóját játssza felvételre; a 6-os stúíiatalok. Nincs is sok megrendelés — mondja. A szavakat kissé nehezen formálja, erősen érezni a nómetes kiejtést. így mondja: ezt nem csinál senki ...

— Hatvannégy éve szabadultam. Egy dombóvári mesternél tanultam, utána fél évig Kaposváron voltam. Volt egy bátyám, az elment Budapestre, én is utána indul- ! tam. Egy kőbányai szerszám- gépgyárban .dolgoztam, amikor ; részt vettem egy sztrájkban, j Nem volt maradásom Magyarországon, elmentem Bécs- [ be. Nemsokára már Berlin- j ben voltam, de ott is hiába néztem kenyér után. Gyalog mentem Brandenburgba, ez hetven kilométer Berlintől.

genda című könyvéből film készült( mely még bemutatásra vár), most pedig az Utas és holdvilág című regényének részletei kerülnek a televízió ! »Nyitott könyv«-ébe. Az fró főhőse olaszországi nászútján — meggyűlölve a polgári életforma konformizmusát — hirtelen elhatározással elhagyja feleségét... A készülő műsor e történetszemelvények mellé kívánja felvázolni Szerb Antal portréját. Katkó István szerkeszti, Horváth Z. Gergely rendezi majd az irodalmi sorozat újabb darabját.

Rádiómuzsika

Néhány érdekesség a rádió júniusi zenei felvételei közül: az MRT szimfonikus zenekara Lehel György vezényletével, Szirmay Márta közreműködésével Handel-operaáriákat rögzít hangszalagra; Gyulai Gaál János — Csiky Gergely — Görgey Gábor Az udvari kalap című zenés játékának felvéte— Földgömböket csináltunk,

.... , .. ,. , . : meg lábakat nekik. Iskolai

dióban két yendegkorus szere- , ta,neszkÖ2Öket gyártott a mes_

rwn • a I .inhli on üi Radm oJ7Ar- . . _. .

pel: a Ljubljanai Rádió gyér mekkórusa és a Finn Espooi ! kamarakórus énekel — szte- reo rögzítésre.

Mikrofon előtt

i

A fiatal Pós Sándor rádiórendező nevével először a Képzelt riport... kapcsán ismerkedett meg a közönség: ő volt az a fiatalember, aki Dé- ry Tibor minden kétkedése ellenére színpadra írta az azóta már külföldön is ismert köny- I vet. Hogy milyen sikerrel, | arról legutóbb a Vígszínház bécsi vendégszereplésekor ol- { vashattunk ... Mostanában azonban rádiórendezőként is "jegyzik« rangosabb vállalkozásait, így pl. a 12 szék című Ilf—Petrov regényből készített ; rádiósorozat rendezését. Pós Sándor legfrissebb munkája ismét Déry-mű: A befejezetlen \ mondat című »maratoni« hosz- szúságú regény rádióadaptációjának egyik szerzője.

T. T. ;

tér, ebben kellett segíteni. Itt se maradtam sokáig: nem tetszett a koszt. Tudja, mindig krumplit kellett enni. Meg a cigaretta sem volt jó. Azután jött a háború. 1913-ban besoroztak, egy német tábornoknak voltam a tisztilegénye. Amikor másodszor szájon vágott, megszöktem tőle. De nem ám haza, rosszul is jártam volna! Három nap múlva már elkaptak, de a hadbíróság nem ítélt halálra, mert én a ^ front felé szöktem.

— Naponta két órára kikötöttek a csendőrök. Sajnos, a tábornokhoz vissza kellett menni. Az továbbra is ivott, mindig részeg volt, aztán olyankor pucoltam előle, nehogy megint szájon vágjon...

Égtek a gyertyák Klagenfurtban meg Salzburgban, mikor a háború befejeztével hazafelé jöttem. Itthon megint hem volt munka. Megvettem a volt mesterem fölszerelését, két esztergagépét és a szerbe került a felszerelés, talán emlékszik rá. akkor csak lepecsételt bankókkal lehetett fizetni. Tizenöt ezer forintot ért a két pénz.

Jól beszélek németül, ezért voltam a tábornok mellett is. Most is gyakran jönnek hozzám olyanok, akik németekkel leveleznek, hogy írjam meg nekik, vagy fordítsam le. Én nem szívesen utaznék ki: még' mindig emlékszem a cigarettáikra. Pedig most már régóta nem dohányzom, eltelik az idő a munkával is. Reggel hétkor már a műhelyben vagyok, este hét van, amikor lekapcsolom a villanyt. Most kaptam engedélyt a KIOSZ országos központjától, hogy a nyugdíjam megmaradása mellett is dolgozhatok. Eddig minden jól ment. Tudja, a boronákhoz csak a fából készült csapágy jó, mert nem ég be a beszorult sártól. A mezőgazdasági gépgyárnak csináltam havonta ezer darabot, de most már ötezer kéne. Csak hárman tudjuk ezt a környéken megcsinálni: egy mohácsi, egy pécsi faesztergályos, és én. En meg már beleuntam, abbahagytam.

Talán emlékszik rá, a harmincas években a Convinban fából faragott gyertyatartók i

71

■ ■■

voltak. Én csináltam őket, meg a picsa kesztyűgyárnak a kesztyűtágítókat. A brüsz- szeli világkiállításra pedig dohányzókészleteket faragtam Még most is van belőlük vagy nyolcvan darab ...

Egyedi darabok ? Egyszer nyugatnémet megrendelésre kezdtem el csinálni egy rokkát. Elkészült a talpa meg a kereke, de látja, még mindig itt van. Nem vitték el, mert az új rokkára magas volt a vám. Inkább vettek három régit. Majd egyszer befejezem, Különben is: soha nem volt időm arra. hogy egyszer a magam kedvére kezdjek el valamit csinálni.

»Köszönjük az elmúlt időszakban végzett pontos és eredményes munkáját . . .« Ezt a levelet már többször is megkaptam a Pécsi Kisipart Termelő Vállalattól. Mindig elégedettséggel tölt el, ha elolvasom. Ha van jó fa — márpedig juhart és körtéi mindig tudok szerezni —,»meg jó szerszám, öröm a munka. Négyféle késsel egy jó esztergályos már mindent meg tud csinálni! Magam készítettem a faragókései.met is, a nyeleket, a pengéket. A dohányzókészletekre a mintát kézzel kellett faragni, meg a tányérokba is úgy kellett be- leégetni a rajzot, Ezt nagyon szívesen csináltam. Nézze csak, nem mindegy, hogyan tartom a sima talapra az izzó szálat

__

R

öppen a rengeteg apró

forgács az öreg gép fölött Hirtelen megállítja, átszalad a »lomoskamrába«.

— Hová tettem azt a dobozt, no, hová, tudja, amelyikben a hangulatlámpák talpa van! Meglesz ám, amikor nem kéne, de meg akartam mutatni. Nem baj, itt vannak a brüsszeli maradványok, meg még sok minden elszórva. Ezt még 1923-ban csináltam, emlékszik, akkor olyan idők voltak ...

Gieszler Fülöp nyolcvankét éves. Fürgén lépdel a szétszórt rönkök között.

— Most, hogy pár hele megkaptam az engedélyt, már a magam kedvére is logok dolgozni. Talán a rokkát is lesz időim befejezni, fonja rajta valaki a szálat.

Mészáros Attila

IVobel-díjasok kislexikona

Nagyon értékes könyv je- I mányokat, 1914-ben kapott

E

lőször azt hittük, hogy lakodalmat ülnek, de azonnal kétségeink is támadtak. A társaság túlságosan is vidám volt. Végül azt a benyomást keltették, hogy államköltségen dorbé- zolnak.

— Kik azok ott, és mit ünnepelnek? — kérdeztük Zoszjácskától, amint kihozta az előételt meg a fél liter vodkát.

— Nem tudom — felelte. — Valamiféle kompánia az ipari áruk termelési szférájából ... Dél óta ülnek itt.

A társaság tagjai erre az alkalomra valamennyien sötét ruhát öltöttek. Az ablaknál összetolt asztalok mellett foglaltak helyet. A hangulat emelkedett és jócskán szabados volt.

Jó hosszú ideje lármáztak már egyfolytában, amikor végül valaki kopogott az asztalon meg késsel egy pohár szélén.

— Csend legyen! — kiáltották többen is a társaság tagjai közüt. — Csend! Az igazgató úré a szó.

— Hallgassatok már el ti isi — kiabálták rá azokra, akik elsőnek intették csendre a társaságot. — Hagyjátok

Anatolij Patyemkovszkif

■ ■

Ünnepség

már szóhoz jutni1 Legyen csend!

Az asztalnál fölállt egy nyílt tekintetű férfi. A kezében egy deci vodkát tartott.

— Barátaim! — kezdte. — Azért jöttünk össze, hogy megüljük mai ünnepélyünket.

— Éljen! — kiáltották valamennyien. — Az igazgató, Ambrozynak egészségére!

— Köszönöm — mondta az

igazgató —, köszönöm ...

Ma a mi cégünknek van a napja, mivel meg vagyunk róla győződve, hogy az út, amelyiken haladunk, helyes.

— Egészségére! — kiáltotta valaki.

— Köszönöm — mondta a főnök szokásból. — Évek hosszú sora óta a jogos kritika pergőtüzében álltunk. Belénk kötöttek minden apró-cseprő dolgok miatt. Ám rosszakaróinknak beföllcg- zett.

— Igazságtalanság történt! — bizonygatták többen az asztaloknál.

— Mi félredobtuk a megalapozatlan, kellően át nem gondolt koncepciót, a kivitelezhetetlen újításokat, a fantazmagóriákat — folytatta az igazgató. —- Mi a saját utunkat jártuk, és most, barátaim,öröm van a mi utcánkban ... Éveken keresztül bíráltak bennünket, és most mégis ki futott be a nemzetközi piacra? Kérdem én önöket: ki?

— Mi! — rikácsolták egyszerre. — Mi jutottunk be a nemzetközi piacra.

— Igen. Pontosan így van. Mi, és nem más — egyezett bele az igazgató. — A gáláns ruhákat gyártó részleg »KITŰNŐ ÜZEM* címet kapott. A munkában kitűnt dolgozókat pénzjutalomban részesítjük, meg dicsérő oklevelet osztogatunk a számukra. A jutalmazandók között elsőnek említem a raktárvezető, L obljánov kolléga nevét, azután Paszazsikovét meg Rokosanszkijét.

— Hurrá! — kiáltották az

egybesereglett könnyűipari

dolgozók.

— Igazuk van. Megérdemlik a hurrát — mondta a direktor. — Ha ők nincsenek, akkor nem érhetjük el ezt a kimagasló sikert.

lent meg az idei ünnepi könyvhétre, mely hétszáz oldalon ismerteti a Nobel-díj történetét, a jutalmazottakat. (A Gondolat kiadásában Veszíts Ferencné szerkesztette.)

Megismerhetjük a kislexikonból az Alfréd Nobel által alapított díj jutalmazottait, akik az egyes tudományágak és az irodalom terén az emberiség szolgálatában jelenté;

J kényét alkottak. ;

1973 végéig 442 tudós, író, J költő, közgazdász, békeharcos

dijat. Zsigmondy Richard a kolloid kémiában ért el nagy eredményeket, az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban vette át.

Egy másik jeles magyar kémikusunknak, Wiegner Jenőnek maga a svéd király adta át a kitüntetést.

Hevesy György József, aki később Németországban és Svédországban működött, izotópokkal foglalkozva érdemelte ki 1943-ban a Nobel- díjat.

Nincs terünk felsorolni az

Munlcáiuk révén van okunk í nyerte el a megtisztelő díjat, j összes jutalmazottat, ezért í: .T mely nemcsak pénzértékénél ! csak a legismertebbek közül

az ünneplésre, az örömre. Közös erőfeszítéssel üzemünknek új távlatokat nyitottunk __

A

z igazat megvallva a látottak meg a hallottak bennünket egy kissé izgattak, annak ellenére, hogy pontosan nem is értettük meg, hogy tulajdonképpen miről is volt szó. A dolog nyitjára csak másnap jöttünk rá, amikor Bezpalcsik arról olvasott az újságban, hogy külföldi cégek egyik üzemünkben nagy mennyiségű olyan ruhát rendeltek, ami most éppen nagy kelendö; fogva jelentős, hanem nem- j zetközi tekintélyt is biztosít.

Az első díjat 1901-ben adták ki és azóta — a két ví- 1 lágháborút kivéve, amikor a bizottság nem működött ■— minden évben odaítélik. Az öt egyenlő részre osztott ösz- szeget a legkiválóbbaknak juttatják.

A könyv bevezetőjéből megemlítünk még néhányat.'

Albert Einstein, a nagy német matematikus már 1921- ben megkapta a díjat. Henri Bergson híres francia filozó- i fus 1927-ben..

A szovjet tudomány kiemelkedő tudósa, a fizikus I Lev Landau 1962-ben kapott díjat. 1966-ban Nelly Sach nc- I met származású költőnő és

tudjuk, hogy a Nobel-emlék- i írónő és S. J. Agnon híres iz- érem jelmondata: »Szép do- í?, regényíró között osztotlog az életet találékony művészetekkel nemesíteni.-*

Büszkék lehetünk, hiszen a jutaknazottak sorában több

ségnek örvend a nyugati if- j magyar is van. Köztük elsőjúság körében: olyat, amelyik rosszul van összevarrva, maszatos, meg rég divatját múlta, és inkább rongy, mint ruha.

Lehetséges, hogy ez az

újságcikk erős összefüggésben van azzal az ünnepséggel, amelyiknek tegnap mi is szemtanúi voltunk?

Fordította: Sigór Imre

nek említjük $zentgyörgyi Albertet, aki 1937-ben a biológiai égés folyamata és a C- vitanún kutatása terén tett nagy felfedezéseiért kapott jutalmat. Gábor Dénes elektromérnök 1971-ben nyert fizikai díjat. Dr. Bárány Róbert, aki később Svédországban élt, az egyensúlyszer) kortanával és fiziológiájával foglalkozva írt értékes tanulták meg egyenlő arányban a jutalmat.

I Bár az új lexikon tudomá- j nyos igényű mű, az olvasók nagy része örömmel és élvezettel fogja olvasni. A régen várt, hézagpótló munka nagy gonddal és körül tekintéssel nyújt adatokat, ismertetéseket, és minden bizonnyal fokozott érdeklődést vált ki az egyes tudományágak iránt.

Gy. Z.

Somogyi Néplapi 5