Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-12 / 135. szám
I fUkshoazzík határozoiiablian a vétót Egy főorvos naplójából l«á© & megfogalmazás is |VJ Tap-mónv volt, vitára ingerlő. jSe egyik újságíró kolléga az iránt érdeklődött a rádió hétfő esti sajtó- konferencia műsorában, amely most a SZOT székházában volt, hogy miért élnek ritkán a szakszervezeti bizottságok a vétójoggal. S mintegy mellékes megjegyzésként elhangzott, hogy egynémely helyen bizony amolyan »nem szocialista« dolognak tartják. A SZOT titkára pontos adattal cáfolta meg, hogy nem éppen így van, hiszen többször alkalmazták, mint a nyilvánosság tudja. A műsort vezető riporter — egy kicsit a közvélemény szószólójaként is — rögtön közbeszólt, hát éppen ■nem ártana, ha mindezt ttid- ná a nyilvánosság. Azt hiszem, hogy jogos igény fogalmazódott meg nemcsak ebben a kérdésben, hanem másban is: fontos, hogy a szakszervezeti tagok tudják, ismerjék, mit tesznek az általuk választott tisztségviselők értük. Ez mindenképpen növeli a szakszervezetek tekintélyét, eloszlatja azokat a véleményeket — kiváltképp, ahol ez nem is jellemző a szakszervezeti bizottságra —, hogy hivatal, a »pénzbeszedők gyülekezete«. Ez a sajtó- konferencia éppen ilyen szempontból tárt nagyon sokat a több millió hallgató elé. ! Például a vétóról megtudhat-| tűk, hogy kétszázszor alkal-1 mázták. Ez azonban nem fejezi ki pontosan, hányszor1 álltak ki nagyon határozottan a közösség mellett, érték el, hogy változtassák meg az emberek érdekeit sértő vagy netán törvénytelen intézkedést. A SZOT titkára ezt a módot »rejtett vétójognak« nevezte. A szakszervezeti bizottságok ilyenkor bejelentik, hogy alkalmazzák a vétójogot, ha bevezetik az embereket sértő intézkedést. A tapasztalatok szerint ilyenkor a vezetők megfontolják még egyszer a döntésük politikai hatását, átlapozzák a jogszabályokat, s megszívlelve a jó szándékú figyelmeztetést, másképpen döntenek. Nagyon érdekes példa hangzott el az adásban a Csepel Vas- és Fémművek életéből. A tröszt szakszervezeti bizottsága nem értett egyet az idei bérfejlesztési tervvel, s kilátásba helyezte a vétót. A Csepel újság jelenlevő szerkesztője alátámasztotta, milyen hatást vált ki az ilyen kiállás a munkások körében, elismerik, hogy jól foglalkozik a szakszervezet az ügyükkel. A közelmúltban sokat beszélgettem az egyik megyebizottság titkárával a vétójogról. Ö is felhozott néhány kaposvári példát — ezek szintén a »rejtett vétójog« esetei —, amikor a jogos kifogásolás bejelentésére mindjárt kifizették az elmaradt túlórákat, gyorsan megszűnt a fiatalkorúak törvénytelen éjszakai foglalkoztatása. S hogy szocialista vagy nem szocialista dolog-e a vétójog? Azt hiszem, nagyon tévesen értelmezik, leegyszerűsítik a szakszervezet teváienységét, akik így fogják fel. Éppen a X. pártkongresszus mindta ki, hogy a szocialista állam szavatolja, törvények, kollektív szerződések biztosítják ugyan a dolgozók jogait, de pártunk tapasztalatai azt mutatják, ez önmagában nem elegendő. A törvényeket, a dolgozók munka- és életkörülményeit meghatározó rendelkezéseket és megállapodásokat is emberek hajtják végre, ezért esetenként jogsérelmek, érdekütközések is lehetségesek. A szocialista társadalmi viszonyok között is szükség van rá, hogy a szak- szervezetek védjék a dolgozó kollektívák és az egyes emberek jogait, képviseljék napi érdekeiket. Ezt azzal egészíteném ki, amit Gáspár Sándort a SZOT főtitkára hangsúlyozott egy tájékoztatón, amelyet újságíróknak tartott: a párt részéről követelmény, hogy a szakszervezeteknek legyen saját, önálló véleményük minden gazdaság-, kultúr-, szociálpolitikai kérdésben. ' Ez természetesen nem úgy értendő, hogy csak fent, hanem lent is. S a vétójogot éppen a hétfői sajtókonferencián helyezték arra a helyre, amely megilleti, mégpedig az ország egész nyilvánossága előtt. A SZOT titkára elmondta, hogy hat évvel ezelőtt a szakszervezeti vezetők óvatosságra intettek a vétójog alkalmazásában. Ez azonban túlzott óvatosságra vezetett, s itt az ideje, hogy bátrabban, határozottabban alkalmazzák mindenhol, ahol arra szükség van, például megsértik a Munka' Törvénykönyve rendelkezéseit stb. Ez persze nem jelent merevséget. Ha a gyár, az üzem, az intézmény vezetői elfogadják a helyes, igaz véleményt, akkor ne vétózzanak. vétójog alkalmazása megyénkben is gond. Éppen ezért döntött | úgy a Szakszervezetek Megyei | Tanácsa három hónappal ezelőtt, hogy minden támogatást megad az alapszervezeteknek a kifogásolási jog gyakorlati érvényesítéséhez. A SZOT vezetőinek hétfőn elhangzott bátorítása biztosan megerősítette a somogyi szakszervezeti tisztségviselőket is abban, ne nézzék tétlenül a rossz vagy nem törvényes intézkedések bevezetését. Lajos Géza Nyár eleji intelmek A Párhuzamok a csenddel A nap melegen süt, a színek felerősödnek a fehéren vakító házfalak előtt. A zajok tompábbak, a délelőtt csendje bóbiskol az északnyugati városrész hol széles, hol feltúrt útjain. A füvet kaszálók pengéjének csengése talán a legerősebb hang a Fodor János téren. Arrébb ásnak. Mély árkot vágtak már, az emberek feje sem látszik ki. Időnként felvillan a lapát, ahogy szétfröccsen róla a hűvös, nedves föld. A munkának ritmusa van, a kibukkanó lapátok szerint két ember dolgozik az árokban, pontosan váltva egymást: metronóm sem jelezhetne pontosabban. Hol ,az egyik, hol a másik szerszáma villan elő ... A Honvéd utca lezárva, a gyalogosok a szemközti oldal járdája fölé rakott nádpallók alatt sietnek. Nem figyelnek az ásókra, a repülő rögökre. Talán az sem, akinek lakásához most vezetik a gázcsöveket, a konnektorba az áramot. Végül is »csak«' ez történik: a metronóm jár, az- utca álmos a melegben. Az árok azonban egyre hosszabb lesz, s a gödörben dolgozók hatna háta j egyre fényesebb. A városrész pedig épül, a I kék égre felrajzolódik a kél sárga daru hatalmas gémje. Munkájuknak inkább van látszata: az emberek szívesebben néznek föl a daru fülkéjében ülő gépkezelőre, mint az árokban dolgozókra. Egy-egy elem magasba emelésekor a környék lakói már szakértő megjegyzéseket mondanak, s fent, az épülő szinten dolgozókért izgulnak. Födémelem, falak, ablaknyílással és anélkül, mél- | tósógteljesen emelkednek a helyükre. A nap pedig gazdagabb lesz néhány félig kész lakással. Percekre bomlik a fényben áztatott délelőtt: egy lapát földre, egy előre gyártott elemre, a búgó csengöjú daru egy mozdulatára. A hetedik emeleten lakd háziasszony széles mozdulatokkal csapkodja az éjszaka laposra feküdt párnákat az ablakban. Aztán — hosszan néz utána — a nagyobbik leesik. Huppanva ér földet. Az egyik' munkás felpillant, de már későn: lapátjáról a pár- j nára hull a föld. Nagyot kiált, fel a hetedik emeletre: — Fölvigyem? A háziasszony nem pöröl: a földet majd lerázza, s egy fröccsel szalad le az árok mellé. Zúg a kompresszor, a légkalapács kattogása elnyomja az emberek beszédét. A tér felől érkező gépkocsik lassan fordulnak jobbra, megváltozott a forgalom rendje. Dudaszó nincs, kipillantanak a volán mellől a kompresszor mellett álldogálókra, egy futó pillantás jut a magasodó házakra is. Az állványt szerelő akrobatákra, akiket a hétköznap építőipari munkásoknak nevez. * * * Ha végigmész a Honvéd ut-< cán, ezt látod. Sok minden történik, ha mindenre figyelsz. | Egyszerre magasodik az épü- j let, s mélyül az árok. Gúrul J hangtalanul a hatalmas daru, ; s dörren a légkalapács. Köny- j nyen lépsz a sárba, botiasz el egy betondarabban, hullik nyakadba a por. Mégis a háziasszonyra emlékeztetlek: előbb-utóbb itt zöld lesz a pázsit, meleget ad a konvektor, messzire láthatsz a kilencedik szinti lakásod ablakából. A sár eltűnik, a törmeléket markoló falja föl, a port összesöprik. Lehet, hogy mindezt egyszerre, egyik napról a másikra. Nem neked lesz fényes a hátad a verítéktől, hanem a füvet kaszálóknak, az árkot mélyítőknek, a magasban a darusnak és az épületelemeket helyükre illesztőknek. Egyszerre, mindannyiunknak. Mészáros Attila Hogy a rohanó életnek, a nagyvárosi hajszának milyen ártalmai vannak, arról eleget hallunk. Csakhogy a pihenés- ! nek is lehetnek'ártalmai, ami igazán kellemetlen, mert ezek után mit tegyen az ember, ha az egész élet, úgy ahogy van, veszélyes. Víz + jó levegő + napfény = jó egészség. Ez az egyenlet nem mindenki számára érvényes. Akadnak, akiknek a tó párás melege, a magas sugárzás nem használ, sőt kifejezet- I ten ártalmas. Nem szeretném j ijesztegetni a betegeket, akik a Balatonra vágynak pihenni és gyógyulni, de az utazás előtt okvetlenül kérdezzék meg a kezelőorvosukat. Azon is el kell gondolkoznunk, miért visznek a hozzátartozók nyaralni olyan súlyos beteg, idős embereket, akik otthon az ágyat is alig tudják elhagyni, és állandó orvosi kezelés alatt állnak. A számukra szokatlan környezet és a megváltozott klíma hatására a nyaralásból kórház lesz. Az a gyanúm, hogy a család a nyaralást elhatározta, s mivel a beteg nagymama mellé gondozót fogadni drága, »vágjunk hát neki, majd csak lesz valahogy«. A másik típust örömfalónak nevezném. Egész évben gürcölt a nagyvárosi kőrengetegben, s most két h.ét alatt szeretne bepótolni mindent. Sportolni (ez jó), szórakozni hajnalig, hatalmasakat enni, s még nagyobbakat inni, minden egyéb földi örömöt lefölözni. Mindez bizonyos koron túl, szűkült koszorúerekkel nem mindig sikerül, s az eredmény: szívroham, mentők, kórház. Ami a napozást illeti, az orvos is csodálkozik, hogy főleg a szőkék és a fehér bőrűek, akik tisztában vannak a pecsenyére sülés minden keservével, milyen könnyelműen fekszenek az első napokban órákig a tűző napon, hogy azután napokig szenvedjenek, s elrontsák amúgy is rövidke szabadságukat. Mindenki tudja, milyen nagy az országúti balesetek száma, bár úgy érzem, kezdünk fegyelmezettebben, okosabban, felnőtthöz méltóan vezetni. öt nyár tapasztalatai azt mutatják nekem, hogy vannak »fekete« napok, amikor a közúti balesetek száma erősen felszökik. Ez is lehet persze merő véletlen, elég egyetlen ember meggondolatlan mozdulata, hibás reflex, hogy két vagy három gépkocsi utasai súlyos, esetleg végzetes balesetet szenvedjenek. Szinte törvényszerű, hogy a frontbetörések idején, nagy viharok előtt is sok a közlekedési baleset. Ilyenkar a járművek száma is megnő, a fürdőzés, napozás helyett az autósok nyüzsögni kezdenek a Balaton körül. Nagyon ajánlom ilyenkor az autósoknak és a motorosoknak a defenzív (védekező, megelőző) vezetést. Persze máskor is. Aki netán nem hallott volna róla. annak egy példával megmagyarázom, miről van szó. Zamúrdi előtt, a régi 7-es úton haladok, az új M 7-es útról nagy tempóval egy autó akar “rácsorogni« a régi útra. Neki stoptábla jelzi a kötelező megállást, ám hogy megáll-e, az kérdéses. A KRESZ szerint nekem van előnyöm, nem vitás, mégis lassítok. sőt ha kell, meg is á!’ mert fabatkát se ér az én jogi előnyöm, ha egymásba rohanunk. Gyakori jelenség a kóros autósöntudat is. Erre egy példa: egy hetvenkilométeres sebességgel haladó Zsigulit előzni akar egy Trabant. A zsigu- lisban feltámad az önérzet, »engem akarsz elhagyni, kispajtás?«, és gyorsítani kezd. A trabantos felméri a helyzetet, ö is gyorsít, szívét, tüdejét, 25 lóerejét beleadja az ádáz küzdelembe, rohan autóstestvére bal oktelán. míg egy szembejövő jármű vagy egy Eejrcállás jobb belátásra bírja. Kinek voit igaza ? En • azt hiszem, egyiknek sem. Hiányzott belőlük a józan belátás és a vezetési intelligencia, melynek semmi köze nincs az iskolai végzettséghez. Gyakorin látunk diplomás ámoklutoxat, akik még nem jöttek rá, hogy jobb 10 perccel később otthon, mint 20 perccel hamarabb a kórház baleseti osztályán. Egy elmegyógyasz főorvos ismerősömet megkérdeztem, nem fél-e nyaranta nekivágni sok ezer kilométeres külföldi autóstúráknak, nem éppen tintái fejjel. így feleli: »Nézd, en nagyon sok autóstársamát úgy tekintem, mintha kezelt betegem lenne. így aztán, ha valamelyik szabálytalankodik, nem lepődöm meg. hiszen számítottam rá.« Dr. Oláh Vilmos főorvos. Siófoki Kórház Faszobrászok A budapesti Faszobrász Ktsz tíz kirendeltségében 120 faszobrász dolgozik. Az eddig készült alkotásaikhoz tartozik a Szovjet Kultúra Házának fadíszitése, valamint a Nemzeti Galéria kapujának elkészítése. Képünkön: Gudricza István barokk tükörkeretet farag. (MTI fotó) Várják a művelődési intézmények a gyerekeket Tartalmas vakáció Három találkozás / Másik találkozásom — igaz, csak levélben — Nagy János bácsival: Levelet hozott a postás. Az eléggé vaskos borítékra a következő cím volt írva: ’Helyőrség... Laktanya ... Annak a magas rendfokozatú tiszt elvtársnak, aki 1070 . . .hó nap ... szolgálatban volt, és Nagy János és Károly elvtársakkal elbeszélgetett.« A levél, természetesen megtalált. Csodálkozva bontottam fel. Őszintén szólva én már nem is igen emlékeztem az előbb leírt epizódra, hiszen ez már több mint két hónapja történt. öreges, szálkás betűkkel János bácsi igen-igen megköszönte az akkori , kedvességemet, az udvariasságomat, hogy annyi időt rájuk áldoztam ... stb., stb. A levél utolsó oldalán volt azonban a lényeg, amely így hangzott: »Kedves Elvtárs! Miután tudom, hogy jó szívvel van, egy ilyen magamfajta öreg kiszolgált katonához és igen jó szívvel viseltetett az unokámhoz (Nagy János honv. Pf.:... II/7) most már csak arra kérem, hogy mivel maga biztos megteheti, hát tegye meg, hogy engedje haza az unokámat legalább egy hét szabadságra. Már engedje meg, hogy megírjam, hogy szégyenletemben írtam ezt a levelet, mivel a Jani unokám barátai már mind voltak idehaza, már van olyan, aki kétszer is« ... stb. Nem sok közöm volt éhhez az egész ügyhöz a már elöob leírtakon kívül. Azonban a levelet én kaptam, kérés is1 van benne. Igen furcsának találtam, hogy egy háromhónapos katona, aki ráadásul a szomszéd községben lakik, még egyetlen esetben sem volt otthon. Megkerestettem Nagy János honvédet, beszélgettem vele. majd ugyanezt tettem a századparancsnokával is. Nagy János és Károly biV-si a demizson átvétele ulá vélyes búcsút vett tőlem — es a kimaradást kapott unokájukkal egyenesen a vasúti 'restibe mentek« Itt a fiút degeszre etették, berúgatták, és mint akik jól végezték dolgukat, a 22.10-es vonattal hazautaztak Nagy János honvédet a készültség mentővel szállíttatta be a helyőrségi kórházba, ahonnan csak egy hét kezelés után küldték vissza a századához. (Ezért természetesen nem járt sem eltávozás, ' sem szabadság.) Ezt követően még egy hónap sem telt el, amikor Nagy János honvéd — aki egyébként gyenge akaratú, önállót- lan, kényelemre nevelt »egyke« gyerek, igaz mindezek mellett szorgalmas, becsületes katona — a nagyapja kérő, könyörgő, fenyegető levelei hatására megpróbált »illegálisan hazalátogatni«. Részlet a nagyapa egyik leveléből : » ... milyen rongyember lehetsz te, Jani, ha egy köpésre levő faluba nem tudsz hazajönni? Amikor én katona voltam. egy éjszaka 40 km-t is elgyalogoltam oda—vissza, de mégis hazamentem. De ha te nem akarsz... Te tudod az okát . . .« Nagy János honvéd, sajnos megpróbálta a nagyapját utánozni, az illegális haza- látogatás nem sikerült. A szolgálat időben fölfedte távollétét, a helyőrségi járőr még a város területén elcsípte... (Ezért sem szokták megdicsérni és szabadsággal jutalmazni a katonákat.) Szendi József (Folytatjuk.) , í Csúnya esős idővel, de hamisítatlan gyermekörömmel megkezdődött a vakáció. Különösen nehéz ilyen időben jó programot összeállítani, mégis — és ezt nagy örömmel tesszük közzé — lehet válogatni, mert a művelődési intézmények tartalmas .időtöltést szerveztek a gyerekeknek. A szülők nyilván nem tölthetik az egész nyarat szabadságon, de a gyerekek sem lehetnek program, felügyelet nélkül. A megyei tanács művelődésügyi osztályán arról tájékoztattak bennünket, hogy a nagyközségekben és a városokban napközi otthonos iskolákat jelölnek ki. Kaposváron két iskolában helyezik el a napközis gyerekeket: a Berzsenyiben és a Gárdonyiban. De nemcsak az iskolák, hanem a művelődési intézmények is várják a fiatalokat. Most. a vakáció elején úgy látszik, sokkal színesebb, izgalmasabb programmal, mint az elmúlt vakációkon eddig. Igaz, a küszöbön levő úttörő-olimpiának, ha nem is versenyzőként, de szurkolóként. nagyon sok gyerek lesz a részvevője. A kaposvári nyár izgalmas nagy eseménye ez. A tanítóképző intézet aulájában gyermektárlat lesz. Itt állítják ki az olimpia alkalmából meghirdetett gyermek- rajzpályázatra beérkezett alkotásokat, és itt lesz a díjkiosztó ünnepség is. A Latinca Művelődési Központban Játssz velünk! címmel vidám vetélkedőt rendeznek. azonkívül rádiósvetélke- dő is lesz a megyeszékhelyen az úttörő-olimpia alatt. A Csiky Gergely Színház június 25-én újra bemutatja a Pinokkiót. Persze, az olimpia befejeztével sem szűnik meg a rendezvények sora. Szinte a hét minden napján lesz olyan esemény, melyre a gyerekek örömmel jelentkezhetnek, neA vezhetnek. Lesz sportvetélkedő meg agytorna, kinek-kinek kedve szerint. A Kilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központ a cseri parkban ügyességi bicikliversenyt rendez, a Szabadság-parkban pedig akadályverseny lesz. A részvevők a helyszínen jelentkezhetnek. A megyei könyvtár gyermekkönyvtára június 19-én mesemondó versenyt rendez. Július 24-én a termálfürdőben a vakációzó úttörők nagyszabású úszóversenyen vehetnek részt. Július utolsó napján úttörő- túra indul a Gyertyánosvölgybe. A művelődési házakban működnek a szakkörök, ide is várják a fiatalokat. A Latinca Művelődési Központban minden csütörtök délelőtt kisfilméket vetítenek, az ÉDOSZ Művelődési Otthonban minden szerdán délelőtt gyermekklubot tartanak, délután pedig ifjúsági kalandfilmeket vetítenek. Ugyancsak ifjúsági témáiű filmek kerülnek a kaposvári mozi matiné műsorára is — közölték tegnap a megyei moziüzemi vállalat illetékesei. A részletes és pontos programról a városi tanács műsorfüzetéből értesülhetnek a tanulók és a szülők. T. T. Somogyi Néplap 0
