Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

Kettős röpiahdagyőzekm Veszprémben A pápa és a martinászok A K. Dóssá tavaszi első, a Vasas Izzó harmadik Idényzáró fordulóra kerüli sor-a röplabda NB IX-ben. A ICijDózsa férfi- és a K. Vasas Izzó női csapata egyaránt Veszprémben fejezte be ta­vasza sorozatát. Mindkét csa­patunk győzelemmel zárta az évadot. Amikor a dózsás fiúk Veszprémben lejöttek a pályá­ról, még nem tudták, hogy ta­vaszi elsők» Az történt ugyan­is, hogy a Pécsi Vörös Meteor legyőzte az eddigi éllovas NTM-et, s ezzel a dózsásoké lett az első hely, a P. Meteor a 2., a NIM pedig 3. A nőknél nagy küzdelemben győzött a Vasas Izzó. A ka­posvári női együttes a 3. he­lyen zárta a tavaszi idényt. Megjegyezzük, hogy az Izzó csupán rosszabb játszmaarány révén került az azonos pont­számú 1—2. helyezett csapat mögé. K. DÓZSA— BAKONY VEGYÉSZ 3:0 (30, 13, 11) Dózsa: Zóka, Witz, PaJczai. Katona, Török, Déri. Csere: Kreiner, Hódost, Tukacs, Szik­lai. A Dózsa gyors és támadó- szellemű játékának köszönhe­ti elsősorban győzelmét. A kaposvári csapatnak nem volt gyenge pontja. Tavaszi bajnok lett a K. Dózsa férfi röplabdacsapata. Gás­pár István edző tanítványai szép reményekre jogosítva ját­szottak az első fordulóban. Álló sor balról jobbra: Déri László, Burcsa Tibor, Zóka Ferenc, Witz István, Kreiner János, Katona János. Guggolnak: Zóka Csaba, Nagy Lajos, Balogh István. Női mérkőzés: K. VASAS IZZÓ— BAKONY VEGYÉSZ 3:2 (—13, fi, —13, 1, 7) Izzó: Vermesnc, Csonka. Csorba, Kiss, Nagy, Kutas. Csere: Bogdánné, Gadár, Mol­nár, Böröczfi, Erdős. Horváth. Végig izgalmas mérkőzés volt, a kaposváriak küzdőképesség és erőnlét, valamint lelkese­dés tekintetében felülmúlták ellenfelüket. Jó az egész csa­pat. Vermesné, Csorba, Kiss, Bogdánné és Kutas játéka kü­lön kiemelkedett. Megyei bajnokság fl Marcali és a Taszár idegenben győzött Három kiállítása van most I a kaposvári Somogyi Képtár­nak. Legbelül Rippl-Rónai Jó­zsef munkáinak egy szerény válogatása látható, s ahogy kifelé megyünk a képtárból, Németh Aurélia szobraival és Szabó Lajos Munkácsy-díjas festőművész festményeivel ta­lálkozunk. Kétféle világ ütközik össze, semmiképpen sem szerencsé­sen. Németh Aurélia munkás­sága javarészt az egyházmű­vészet területére esik, Szabó Lajosról azt lehetne mondani, hogy a munkásság festője. A tárlatlátogatókat sem le­het egy kalap alá venni, lesz­nek, akiknek tetszenek Né­meth Aurélia szobrai, vagy élményt jelentenek Szabó La­jos festményei. Ez a tény is alapul szolgál ahhoz, hogy fontos közügynek tartsuk, mi­lyen műveket mutatnak be itt. Feladatunk, hogy egyrészt áttörjük a méltatlan meg nem értést, másrészt olyan veszé­lyekre hívjuk föl a figyelmet, amilyenekre példát a Somogyi Képtárban most megnyílt ki­állítás szolgáltat. Németh Aurélia Kisfaludy Strobl Zsigmond és Laborcz Ferenc szárnyai alatt lett szobrász. 1963-ban a római Magyar Akadémia ösztöndíját élvezte, ebben az időben ké­szítette el XXIII. János pápa portréját, mely a kiállítás leg­jobb alkotása. De nem jellem­ző erre a bemutatkozásra az ilyen igényesség. Vessük egy­be az'említett. plasztikával a BALATONFENYVES— KAKÁD 2:« (1:0) B alatonfenyves, 300 néző. V.; Mátés. Közepes rain vona­lú mérkőzés, melyen a hazai csapat, jobban játszott, mint az ideges vendégek. A 71. percben Kovács (Karád) és Fábián (Balatonfenyves) kiál­lítva. G.: Fábián, Kővári. Jók: Bogdán, Pernecz, Búza, illet­ve Keresztes, Lepenye, Hu­szár. Szabó Ernő LABOD—K. V. LOBOGÓ 5:0 (2:0) Lábod, 200 néző. V.: Rózsa. Élénk iramú mérkőzés, me­lyet végigtámadott a hazai csapat. A MEDOSZ a helyze­tek felét sem tudta kihasz­nálni, négy kapufát is lőtt, de így is fölényesen győzött. G.C Luczek (3), Kozma (2). Jók: Luczek, Lieber, Csabi, illetve Striteczki, Nagy, Peti. Tóth Sándor FONYÓD—3ÄLATON- BOG'LÁR 5:0 (0:0) Fonyód, 300 néző. V.: Du- csai. Már az első félidőben is nagy fölényben volt a hazai csapat. Ekkor a helyzetek ki­maradtak. Szünet után meg­tört a jég, s szinte tetszés szerint rúgta a gólokat a min­den részében jobb Fonyód. G.: Tavaszi (2), Borsós, Marko- vics, Bognár. Jók: Bognár, Gyuricza, Tavaszi, Farkas. A bogiári csapatban nem volt kiemelkedő teljesítmény. Zákányi Kálmán I TASZÁR—LENGYELTÓTI 3:2 (1:1) Lengyeltóti, 300 néző. V.' Vajda. Az első félidőben gó- j lókkal vezethetett volna a j hazai együttes. Szünet után a vendégek jutottak előnyhöz, azután a hazaiak vezettek I 2:l-re. A hajrában a Taszár a győzelmet is kicsikarta. A döntetlen igazságosabb lett volna. G.: Vágvölgyi, Gala- vics, Rónai, illetve Komócsin, Oszlánszki. Jók: Galavics, I Rónai, illetve Smida, Osz- { lánszki. Dr. Körmendy István MARCALI—BAsBÓCSSA 2:1 (1:0) Babócsa, 200 néző. V.: Mó- I ritz. Síkos, csúszós talajú pá- I lyán nem alakult ki jó játék. Idegesség viszont annál több I adódott. Az 50 percben Taká- I csőt (Babócsa) a játékvezető I visszahúzásért kiállította. A tíz lőre olvadt hazai csapat- I nak már nem volt esélye az egyenlítésre. G.: Izsák, Vuk- mann (öngól), illetve Bakó. Jók: Szántó, Kozári, Skáfár, illetve Oszlánszki. Bakó, Vuk- manm. Kovács Tibor CSURGÓ—K. VASUTAS 2:1 (0:1) Csurgó, 200 néző. V.: Krei­ner. Két ellentétes félidő volt, sok-sok idegeskedéssel, amely­hez hozzájárult a játékvezető erélytelensége is. A négy ki- | állítás semmit sem oldott meg. G.: Mód II., Szabó II., il­letve Kéki. Jók: Szmolek, Ko­vács, Mód II., illetve Kaszás, Kéki, Takács. Törzsök és Tal- üán (Vasutas), valamint Nagy 1 és Péntek (Csurgó) kiállítva. Vörös István ! KAPOLY—SOMOGY- TARNÓCA 3:1 (i:l) Kapoly, 200 néző. V.: T&th Gy. Végig jó iramú, kemény, de sportszerű mérkőzés. A j vendégek kitűnő védelme j hosszú ideig kétessé tette a j hazaiak különben megérde-1 melt győzelmét. G.: Szőcs, Puha, Fazekas, illetve Ben- csik (U-esből). Jók: Savanyó, Fazekas, Pordán, Szőcs, illet­ve Bencsik, Kótai, Sípos. Kálmán Ferenc M. LATINCA—K. GAZ-DÁSZ 3:1 (1:1) Marcali, 200 néző. V.: Fel­legi. Szünet után elfogyott a vendégcsapat ereje. A fölény­ben játszó Latinca nagyon sok helyzetet kihagyott. G.: Berta, Huszár, Tomasovszki, illetve Lukács. Jók: Pólyák. Halász, illetve Bakos. A játékvezető az 50. percben Kolozsvárit (K. Gazdász) és Kalászt (Latinca) kiállította. Kisborsó Imre többit, mondjuk Pintyé ter­rakotta portréját, melyhez foghatót többet találunk itt. Nyárspolgári családi vitrin őrizhet ilyen művészietlen al­kotást, de kiállításnak nem lenne szabad effélékkel fog­lalkoznia. Németh Auré,:u Petöfi-áorázolása is hami;, mintha Rómában a nagy köl­tő szentté avatására készült volna a két költőportré... Az anyagszerűség pedig egv ha­mis művészetszemiéiet miatt sikkad el Németh Aurélia munkásságában. Kritikatlan méltatást a katalógus produ­kál csak, dr. Pogány Frigyes tollából. Szabó Lajos Munká­csy-díjas festőművészről ha­sonló szellemben vall Pogány ö. Gábor. Szavai próbálhatják »befolyásolni« a nézőt, de aki szembesíti a leírt szót a látott festményekkel, inkább önma­gának higgyen, hogy a látott munkásábrázólás valójában igényes-e. Aradi Nóra most megjelent tanulmánya — »A szocialista képzőművészet jel­képei« — talán meggyőzőb­ben foglal állást ebben a kér­désben, mintha magam pró­bálnám saját szavaimmal ki­fejteni a véleményemet. »Munkástípus esetében a téma nemcsak a fizikai munkafo­lyamat — Oxigénbefúvás, Próbavétel a martinban; Sza­bó Lajos képeinek cimeit idéztük föl, hogy a szerző ha­sonló témákra gondolhatott —, hanem az egyénnek ahhoz való pszichikai, tudati viszo­nya is.-I Majd alább: »A munkás­oszt.Jy összetételének, jellegi­nek változása, főként a szo­cialista tó -szidalomban, oda vezet, hogy hiteléi veszíti, anakronisztikussá válhzt min­dén korábbi attribútum, illet­ve mun kásafak-érteJ mezes.« A nak. on Izmus — csak ezt a Ikittj-zést erősiti meg bennünk I Szabó Lajos I Tv-.kácsy-díjas j festő kaposvári kiállítása. Nem is hiszünk a s< nmünk - ! nek, hogy a képek az utóbbi j évek terméséből valók. És az is egészen különösnek tűnik előttünk, hogy a kutató- ! gus címlapjára lefényképezett I Durchs kislány helyett egy másik Durcás kislányt látunk a kiállításon... No és senki se keresse a katalógusban jel­zett valamennyi festményt, mert tizenkilenc (!) meg so érkezett a harminckilencből Kaposvárra. A tematikus egységet pedig fölborítja az a négy városi életről készült festmény, j melynek ízlésvilága alátá- j maszthatja . véleményünket, i azt, amit az iménti képekről ! mondtunk. A szocialista képzőmű­vészet már akkor bontogatta szárnyait, amikor még nem értek meg a társadalmi fölté­telek a szocialista társadalom létrehozására. (Derkovits.) Van miből merítenie — s nem is csak Derkovitsék tapasztala­tából — annak a nemzedék­nek, mely a szocialista társa­dalom a munkásábrázolást tűzi ki feladatául. Horányi Barna Ki van a tojásban? Szomorú vígjátékok Három rosszul sikerült új magyar filmvígjáték után az ember önkéntelenül is vala­miféle közös eredőjét keresi a bajoknak. A filmvígjátékok gyengéje rendszerint a ,forga­tókönyvben keresendő, nem kisütésre alkalmas kovászt dagasztanak meg, hanem zab- pelyhet... De álljunk csak meg. Hiszen a három legutób­bi film írója nagyon is ért a »kovászhoz«, hiszen Csurka Istvánra, Bacsó Péterre, és a most bemutatott film írójára, Simonffy Andrásra gondolunk. Akkor a rendezők vétettek volna? Meglehet, de alapjá­ban véve itt is az alapanyag­gal, a forgatókönyvvel van baj. Ezek a forgatókönyvek ál­arcot viselnek. Azt hiszem könnyen felidé­zi az olvasó a görög tragédiák maszkját. De most ne a félel­metes, legörbedt szájú masz­kot idézzük magunk elé, ha­nem a vidámat, a széles mo­solyát, amelyen elömlik a derű, az elemi vidámság vagy a kaján vigyor. Ezt a maszkot ölti magára a most bemuta­tott Ki van a tojásban? című film is. Ám a viselője kora­vén keserűséggel megáldott, igen nagy előszeretettel kapja le arca elől a maszkot, és rá­vicsorít a nézőre, melldöngető pesszimizmussal. Vegyük csak Simonffy And­rás filmjét. A maszk csodálatosan jól sikerült. Vidékre érkezik egy fiatal tudományos kutató. Alig száll le a vonatról, máris ott a taxi, egy falusi szekér, vasalt kerékkel, saroglyával, de garantáltan pontos taxi­Testnevelésora a medencében A testnevelésórák egy részét a fürdőmedencében tartják Igáiban. Az általános iskolás gyerekek itt sajátítják el az úszás tttdomaHják Három találkozás Első találkozásom Nagy Já­nos bácsivaj. (igaz történet, költött nevekkel): Egy zimankós, hideg regge­len szolgálati kötelmeim vég­zése közben nagy kiabálásra lettem figyelmes. A hangos­kodás a laktanya bejáratánál várakozó látogatók csoportjai közül mind erőteljesebben hangzott. Egyes megjegyzések már a sértegetések, sőt még a trágárságok határát is sú­rolták. A kapuügyeletes tiszthe­lyettes — megőrizve higgadt­ságát — a szolgálati kötelmé­nek megfelelően, két idősebb kapatos embert akart meg­győzni arról, hogy -a látoga­tóknak tilos a laktanyába sze­szes italt bevinni. Kérte őket, hogy adják le a pálinkás de- mizsont a kapuügyeletes szo­bába, arról nyugtát kapnak, és a látogatás végén a de- mizsont — tartalmával együtt — átvehetik. Nem és nem! A szesz hatására az öregek igen »erősek« voltak, és oda- érkezésemkor már ilyen han­gokat ütöttek meg: »Maga öcsém, még a por­ban játszott a ... amikor én már ilyen — vagy még kü­lönb katona voltam, mint ma­ga ...« Félrehívtam a két atyafit, tisztes távolságra a kaputól, és megpróbáltam velük szót érteni a demizson dolgában. Nem és nem! Tovább replikáztak. »Hát mit gondol maga, öcsém — mert már engedje meg. hogy így szólítsam, bár úgy látom, | igen nagy sarzsija van —, hogy ki vagyok én? Égy sen- kijancsi? Egy jött-ment se- honnai? Vagy Nagy János ... községből? Tudja meg maga is, hogy én a falumban, meg a járásban is, meg itt is »va­laki« vagyok. Hát mit gondol maga rólam, öcsém? Hát be­állíthatok én az unokámhoz, az én magam módija mellett, csak úgy csupasz kézzel? Meg hát a falu is mit mondana? Elment Nagy Jankó a katona unokáját meglátogatni, osztán úgy állított oda, mind a kó- dus. Azt vitte neki, amit visz- sza is hozott. Hát én nem gú- nyoltatom ki magam a falu­val. Vagy beenged a tisztelt tiszt elvtárs, vagy a Károly- lyal együtt — ez a bátyám — rögtön hazamegyünk. Mert hát, ha egyszer adott a de­mokrácia a szegénynek lehe­tőséget az evésre meg az ivás- ra, akkor* maguk, katonák ezi már csak ne sajnálják el tő­le ...« Érveltem, vitáztam. A harc­készültség, a technika, a sza­bályzat, a szolgálati rend .tilt­ja stb. Mint a falra hányt bor­só, úgé peregtek le érveim a »nem akárki« atyafiakról. Szinte önkéntelenül meg­kérdeztem: — Mondja, János bácsi, otthon mennyi pálinkát iszik meg naponta az uno­kája? Erre meghökkent egy kicsit a kérdezett, és helyette Károly bácsi nyögte ki a választ: »Nem iszik ez a gyerek otthon egy kortyot sem, még a presz- szóban is inkább a Colát ked­veli ...« Ezek után, mindjárt más vágányra terelődött a beszél­getés. Hát ha otthon nem iszik a Jani gyerek, altkor itt most miért akarják megitatni, csak azért, mert van miből? Csak azért, hogy lássák, a Ja­ni bajtársai is, hogy ő nem akárki unokája ... Szó szót követett! Lassan- lassan meghunyászkodott a két atyafi. Ügy éreztem, hogy győztem, hogy érdemes volt a hangoskodásra odamennem. A I végén már csupán az volt az ! atyafi kikötése, hogy a demi- j zson pálinkát csak nekem ad- 1 ják oda, személyesen én őriz­zem. Mert — mint mondogat­ták — félő, hogy a kapuügye­letestől vagy elviszik, vagy a sok demizson között az övé­két esetleg máséval elcseré­lik. Azt pedig nem szeretnék. De ha nekem jólesik, csak húzzak bele nyugodtan, mivel ilyet még én úgysem ittam amióta »kétágú« vagyok! De a látogatás végén feltétlen én adjam vissza személyesen a demizsont, és senki más. Megkötöttük az egyezséget, kezet ráztunk. Ma is úgy tar­tom, hogy mindhárman örül­tünk ennek. Az egyezség feletti örömöm­ben soron kívül lehivattam a nagyapjához a látogatószobára a legifjabb Nagy János hon­védet. Ügy gondoltam, hogy ez az ügy részemről végérvé­nyesen rendeződött, azaz lezá­rult. De tévedtem! SzeiuK József j folytatjuk.) | órával. Megállnak egy Shell - kútnál, ahol Shell-vödörből itatják a lovakat, és elegáns pincérnö bújik ki a Sheil- emb'lémás, szalmaletös viskó­ból, kávét kínál. Eddig jó a film. Az első öt perc. Utána következik a kastély, ahol az eltunyult professzor, a Széler- vé igazgatója tyúktenyésztés­sel foglalkozik, és két helyet­tesével egyetemben népes és igen tetszetős háremet tart fenn, csodaszép és többnyire meztelen lányokból. A fiatalembert alávetik a szoktatási tortúrának, meg­próbálják maguk közé idomí­tani, de az csak tudományos mérésekkel óhajt foglalkozni és jelzi, hogy hamarosan a kastélyra omlik a hegy. Es valóban. A kafkai szorongást ab­szurd tragikomédiákra emlé­keztető humoros elemekkel oldja a film, egy pillanatra sem hagyva kétséget afelől, hogy mind a valóságos hely­zetekkel, mind a groteszk jel­zésekkel azt óhajtja kifejezni: ez a história ma játszódik, és a mi társadalmunkról szól. És jó lesz a fiatalok hegyomlást jelző szavára előbb odafigyel­ni némely intézménynél, s nem akkor kinevezni őket igazgatónak, amikor fölülről már megindul a vizsgálat és a hegyről a lavina. Ez lenne a társadalomban általános? Lehet, hogy a film­író így érzi, ezért alkalmaz szimbólumrendszert, amely félreérthetetlenül arra hiva­tott, hogy elterelje figyelmün­ket az egyedi esetről, és álta­lános következtetésekre jut­tasson. Azt hiszem, ha így van, akkor humorára a koravén jelző túlságosan is enyhe, ak­kor inkább hibás szemléletről kell beszélnünk. Ezzel persze nem állítom, hogy nincsenek »lavinás« ese­tek, de nem hiszem, hogy ezt ilyen keserű humorral kellene ábrázolni, hanem sokkal in­kább olyan direkt, közérthető, megvallató, ráébresztő alapál­lásból, mint ahogyan Bacsó Péter tette a Jelenidőben a Ki­törésben. és sajnos már nem tette a Szikrázó lányokban. Is­métlem: alapállásból, mert a módszer sokféle lehet. Talán nem eltúlzott, tálán nem maximalista nézői óhaj: szeretnénk már a magyar filmvigjátékokon egy kicsit többet nevetni, s egy kicsit kevesebbet bosszankodni. Tröszt Tibor Somogyi «átofl 5 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom