Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-06 / 130. szám

ÉVAD VÉCÉN N égy prózai színmű: a Farkasok, az: Egy csepp méz', a Tarelkin halála és a SzerelemKét operett: a Crerolsteini nagyherceg-nő és a Cigánybáró. Két zenés játék: a Tűzijáték és a Fekete rózsa, és két zenés klasszikus: az Ahogy tetszik és a Kurázsi mama. Arányosnak tetsző évad, s ha még tovább boncolnánk, to­vább színesedne a skála, hi­szen volt dráma, szatíra, ko­média, történelmi és jelenkori. Volt izgalmasan mához szóló, de volt avítt is. Az természetes, hogy egy évad során nem lehet vala­mennyi darab egyforma csúcs. Mégis, ha a néző magába te­kint — és bizonyára vannak, akik önmagukban is megvon­ják az évad mérlegét —, vajon tm az, ami több volt az esté- myi játék élményénél, mi az, amit magunkkal viszünk to­vább. Egy csúcsot hódított meg igazán a színház — viszont ez a vállalkozás a lehető leg­nagyszerűbb —: Shakespare-t, Az Ahogy tetszik volt az évad legnagyobb teljesítménye, rá­adásul- egységes teljesítmény, együttes produkció, társulati munka, ahol a díszlettervező érdemei éppúgy hozzásegítet­tek a sikerhez, mint a Próba­kő nagyszerű színre teremtése. Mögötte sorakozik több olyan darab, mely érdemes arra, hogy megőrizze az emlékezet, pél­dául Romain Roland színmű­vének okos forradalmiságát, a Tűzijáték friss üdeségét. a Tarelkin vitriolos humorát, az Egy csepp méz női főszerep­lőjének teljesítményét, több alakítás emlékét a Kurázsi mamából. Azt hiszem érezhető, hogy eme előadásoknak nem a teljessége, hanem valamely ré­tege, alakítása, tehát részletér­téke az, ami maradandónak látszik. Hogy lehetett volna több is? Bizonyára. Babarczy László rendező az évad két darabjában például egyszer sem ismételte meg, még ponto­sabban, egyszer sem érte el azt — pedig a Kurázsi mama alkalmas lett volna —, amit korábban a Koldusopera nagy­szerű színre vitelével nyújtott. A Fekete rózsa rosszul sike­rült választás volt; amióta lát­tuk az Engedetlen szeretőket, j tudjuk, hogy jobb mű is érke­zett a musicalpályázatra. A két operettet — a mai | témájú, vagy ha nem, hát az | operettnél izgalmasabb muzsi- \ kájú, történetszövésű művek előnyben részesítésével — egy­re is redukálhatnák. Hiszen valóban nincs a színházban külön operett-társulat és pró­zai: erre igen sok bizonyság ! idézhető az évadból" is. Elkép- | zelhető, hogy ezzel nem csupán egy jobb sorsra érdemes pró- j zai darabot vagy musicalt [ nyernénk, hanem egy jobb színházi estét. És elsősorban ez a fontos. A mai magyar darab bemu­tatása — mint az utolsó kriti­kánkban írtuk — adósság ma­radt. Ez nem jelenti azt, hogy a színházban ne foglalkozná­nak egy mai magyar dráma színre vitelének gondolatával, ne járnának utána, ne próbál­koznának. A kaposvári szín­házban — úgy tapasztalom — | a darabválasztással szemben I néha igényesebbek, mint a színre vitellel. (Leszámítva az j operettet és a Fekete rózsát.) Ez helyes, hiszen ha alkotó-1 műhely, igényes, feszült terem- I tő munka van, márpedig az j van, akkor valóban kár lenne j fércmüveket, gyenge kísérlete­ket, maisággal kérkedő, ál­konfliktusokat dagasztó szín­házi dolgokat művelni. Nem j biztatjuk megalkuvásra a szín­házat, hiszen nem született 1 olyan átütő sikerű darab, mai : magyar dráma mostanában, I amelyre azt mondtuk, hogy ezt feltétlenül a kaposvári szín­háznak kellett volna felkarol­nia. D e jobb-e az a megoldás, hogy visszanyúlunk egy század eleji színműhöz» —' amely azért jó alakításokat hozott — ahelyett, hogy job­ban megpróbálnánk felkarolni a szerzőket. Nehéz dolog ez, talán a következő évad meg­oldhatja majd e gondot. Kell jó mai magyar darab, mert éppen a kaposvári szín­házi találkozók egyikén hang­súlyozták a mai színházak ilyen irányú küldetését. A közönségről sok biztató adatot idézhetnénk: a színház körül igazi közönség kristályo­sodik ki. Ennek ellenére mégse mondanám, hogy a közműve­lődési feladatokban, a közön­séggel való kapcsolatok eleve­nebbé tételében nincs már ten­nivaló. A legfontosabb fóruma ennek persze a színházi est. Ezt nem helyettesítheti semmi­féle baráti találkozó vagy is­meretterjesztő fórum. De ha az estéken már szövődött kapcso­lat — s Kaposváron igen —, akkor ilyen fórumokkal ezt még tovább kellene szélesíteni. Csakhogy ez nemcsak szer­vezés vagy megállapodás kér­dése csupán, hanem a» közmű- | velödési szemléleté, igényessé­gé, eleven kulturálódási folya- j maté. Nem lehetünk azzal elé­gedettek, ahogyan a kaposvári közművelődési intézmények egymással kapcsolatban állnak. Több dicséretes példa felhoz­ható Barcsról, a zeneiskola és a művelődési ház kapcsolatá­ról, mint amennyit hirtelené- ben Kaposvárról fel tudnék idézni. És ez elszomorító egy kicsit. Miért éppen a színház ügyében teszem szóvá? Elsősorban azért, mert országos sikerénél, küldetésénél fogva egy ilyen közművelődési érdeklődés góca lehetne. Ha a színház jobban akarná, és ha a többi közmű­velődési intézmény is jobban akarná. Ha egy műkedvelőes­ten megjelenne teszem azt a színháztól is valaki, vagy a múzeum, a könyvtár, a levél­tár, vagy a fő-, közép- és ál­talános iskolák részéről, és | fordítva. Hatvanezer lakosú ! városban élünk, itt működnek ezek az intézmények. Elszo­morító, hogy ebben a jól moz- 1 gósítható közegben is ilyen nagy az elkülönülés. Ilyen éle­sen elválva intézi és végzi a dolgát mindenki. Hadd hivat­kozzam a legfrissebb, és azt hiszem, a legjobban megszív­lelhető dokumentumra, a köz- művelődési párthatározatra, amely egész szellemiségében az egységes közművelődési szemléletet tükrözi, s nem a kampányszerű feladatvállalá­sokat. Nemcsak akkor kell együttműködni a színházzal, ha egy színházi találkozó fel­adatköre ezt sürgeti, hanem akkor is, amikor a mindennapi színházi estéket kellene gazda­gítani egy évadon, át. És for­dítva. Nemcsak akkor kellene megpróbálni összehívni az üzemi vezetőket, ha a bérlet­akció beindításához kell tá­mogatás, hanem ennek elébe is lehet menni például egy jó előadóesttel a munkásszállá­son. Önismétlések? Sajnos. Ku­darcba fulladt tavaly a gazda­sági vezetők közönye miatt a közös megbeszélés? Sajnos. De vajon lesz-e a gazdaságirányí­tóknak elevenebb, igényesebb szemléletük, ha a közművelő­dési intézményvezetők is sa­ját konyhájukban főznek csu­pán? Ezt is szóvá kell termi, mert egy évad csak a nézők számára jelentkezik színházi estékben. Vannak a közműve­lődésnek szervezői, irányítói, akiknek ez többet kellene je­lentsen. Élünk, beszélünk — sajnos egymás mellett és nem eléggé egymással. Szemtől- szembe. Vajon értékelik-e — és miként — a kaposvári ve­zetők a színházat, amely ne­vében hordozza a város nevét is. T 'védés ne essék, nem va­gyok pesszimista. Be­számolok mindarról, ami biztató. Például örülök, hogy áttört a bűvös fal, egy klasszikus mű sikere mgha­ladta végre az operett népsze­rűségét. A színházban bizta­tóan fejlődik a pártélet, együtt­működnek a városi pártbizott­sággal, s ez további eredmé­nyekhez vezet. Talán a jövő évadban ... És ne csak mondjuk, hanem sze­ressük is jobban ezt a színhá­zat. Tröszt Tibor A közöny r Azt mond­ta : ha ránéz valakinek a kezére, látja az egész em­bert. Amikor nem figyelt rám, lopva »le­vizsgáztattam« a kezét. Sok­féle munkát — otthonte­remtésit. ker­tit, háziasszo­nyit, íróit — olvastam le róla. Több arcát láttam. Egy kicsit feszes, talán idegen­kedő volt a könyvesbolt­ban, ahol de­dikált. Szen­vedélyes, szi­porkázó volt a vízművek­ben beszélge­téskor. A nagy súlyú igazsá­gokat má higgadtan, egész napos prog-: könyvhétre jelent meg kisre- ““ >• I genye, a Morzsahegyek. ram után fáradtan mondta ki a cseri könyvtárban. Raffai Sarolta József Attila-díjas írónőnek több arcát láttam aznap, amikor köztünk járt, s mégis csak egyet. Egy igaz ember arcát. Ezt az újságcikket nem egyedül írom. A jól kérdező vízműd asszonyokkal, lányok­kal együtt. A cseri városrész két igazi irodalomszerető nyugdíjasával, Kovács József­fel és Kovács Imrével együtt. Tulajdonképpen ők fogták a kezemet: Raffai Sarolta olva­sói — Verseket írtam. Önök itt a Részeg virágzás kötetemből hallották az Autóbusszal két állomás között címűt. Ennek cselekménye van, versben írt tárca egy idős parasztasszony­ról, akiit becsap a busz kalau­za és vezetője. Az ilyen jelle­gű verseim vezettek a pró­zához. A »sűrűben« él. Érzékeny a társadalmi gondokra, erkölcsi } problémákra. Közéleti író. Ha I nem olyan meghitt a hangu- j lat, talán taps csattant volna, I amikor ezt mondta: Az írói pálya eddigi állomá- | ~ Nem hiszek abban hogy H a találkozók és kávéházi üvegablakon at ki sai ismertek. A találkozók és | a dedikálásra várók nagy tö­bámulva lehet a világról, s me^UMzonyftotta'ezt^S&vala- i egyáltalán: az emberről írni. hogy a jó irodalom győzelme I Manapsag sok az elbeszele- volt a találkozás. Raffai Sarolta Kalocsán él, a kecskeméti Forrás rovatve­zetője. Volt falusi tanítónő, dolgozott könyvtárban, majd lektori munkakörben. Az Egy- szál magam című regényével »szelet vetett«. Azt írta meg benne: hogyan zülleszthet le egyetlen aljasságra hajlamos ember egy egész közösséget, azaz egy falusi tantestületet. — A butább pedagógusok szidtak, fenyegettek miatta. A nyitott lélekkel olvasók tud­ták: értük írtam. Irt három színművet — egyet, az elsőt éppen az Egy- szál magamból —, publikált novelláskötetet, s most a sekben, a regényekben az »el­vonatkoztatás«, a ködösítés. Húsvér emberek helyett pa- pírfigurákkal találkozom a fiatalok írásaiban is. Pedig el­vonatkoztatni csak a valóság ismeretében lehet! A valóságot, a mindennapokat pedig élni kell! Részt vállalni a gondok­ból. Az író feladata minden­kor: javítani, s nem rontani. Ö naponta verekszik máso­kért. Országgyűlési képviselő­ként tíz község és sok tanya lakóinak ügyeit-bajait intézte. ! Utak. járdák, óvodák, viliany- j vezetékek épüljenek, a kultú- j ra lehet szerényebb keretek között is tartalomtól csillogó J — ezt vallja. Fölnevelt két gyereket, ápol! :tarom öreget — most a negyediket :: ríJozza —, ezek magánéle»-»»..K »titkai-. Ke* mérv ember. — Tehetségben, akarat bárt hiszek. Az emberséget. írni rangot nem az egyén neme adja. Fáj, hogy néha a tele­vízióba::. filmeken megaláz­za.. a nőt. Szexjelképpé álla- tiasítják. Amikor már »otthon voll* a kaposváriak kozott, s érez­te a bizalom melegét, nyílt »e« hangjai helyére zártabb ö« hangok csúsztak, a »megy* he,yét a nyájasabb »megyei:« vette át. A kalocsai lájnyeiv egy-egy jeilegzetessége. Örül­tünk ennek, meri é'tettük, hogy »kiadja magát« nekunn, bízik bennünk. — Veres Péter olvasta elő­ször az írásaimat. Azt mond­ta: »Tessék csinálni. Magának ez kötelező, ide, meg ide, meg ide küldjön a munkái­ból.« Körülbelül hat-nyolc év kell ahhoz, hogy az ember önmaga számára elfogadható írásokat produkáljon, fegyel­met tanuljon. Feltűnően sok fiatal volt kíváncsi rá a cseri könyvtár­ban is. A többség már olvas­ta két-három nappal előbb megjelent kisregényét, a Mor- zsahegyeket. — Felelősséggel tartozunk a fiatalokért. Azt. hiszem, vala­mit régóta elfelejtettünk hangsúlyozva tanítani nekik. j Nem készítettük fel őket az életre igazából. Hogy a jogok mellett kötelességeik is lesz­nek. Vallom, s nap mint nap tapasztalom, hogy a szak­munkás fiatal és sez érettsé- I gizett, vagy éppen főiskolát I végzett, tudásban egyre köze­lebb kerül egymáshoz. Mind­annyian nagy tudással rendel- j keznek egy-egy területen. ; Naponta új ismeretanyaggal i gazdagodnak a televízióból, j rádióból, újságokból. Míg tu- i dásban közel kerülnek, embe­rileg nem. Eljön ennek is az ideje. Most azonban még konfliktust okoz ez. A kisre­gény erről szól. A témát lezárva, mindenki­nek, mindenkivel szembenézv e mondta: — Sok mindent meg lehet bocsátani. Az ifjúság elleni bűntettet soha. A jövő ellen vét az, aki bármilyen módon összetör egy fiatalt. Olyan volt, amilyenek az írásai. Szókimondó, biztos itéletü. A közöny alattomosan és észrevétlenül rakódik le bennünk egy-egy robbanásig. Rafíai Sarolta egy a robban­tok közül. Leskó László A meteorológus válaszol Mikor menjünk nyaralni? Uj tudományos központok mos területen folyik, így pél­dául a matematikában, a szi­lárd testek fizikájában, a rá­dióelektronika és a kiberneti­ka területén. Foglalkoznak a talaj termőképességének foko­zásával, a bányászat fejlesz­tésével, a geológiai kutatások eredményesebbé tételével. A tervek szerint több új területen, így például az ál­talános és talaj-mikrobio­lógia, a genetika, a tengerek­kel foglalkozó geológiai kuta­tások és a víruskutatás terü­letén kezdenek új munkába. A központ egyik fontos kuta­tási feladata az iparban és a mezőgazdaságban alkalmazott irányítási módszerek tökélete­sítése. Az észak-kaukázusi felsőok­tatási tudományos kutatóköz­pont hidrotechnikai laborató­riumában a víztárolók és az öntözőcsatornák leggazdasá­gosabb felhasználási módsze­Az emberek évenként meg­ismétlődő kérdése ez, a nya­ralási idény kezdete előtt. Az üdülni indulók különö­sen sokat várnak az időjárás­tól. Szeretnék »kifogni« a leg­jobb két hetet a Balatonon. Éppen ezért sokat szeretnének tudni az időjárásról. Régi megfigyelések szerint az igen enyhe telek után gyak­ran következnek száraz, sőt aszályos nyarak. Tíz olyan enyhe telet találtunk az el­múlt 134 év alatt, amely ha­sonlított a legutóbbi, 1973/74. évi enyhe télhez. A rákövet­kező nyarak közül 7 volt szá­raz, és csak 3 volt esős. Bebizonyosodott tehát, hogy az igen enyhe telek után, ha nem is kivétel nélkül, de ál­talában az átlagosnál szára­zabb nyarak szoktak követ­kezni. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy mindhárom nyári hónap száraz lesz. Va­lószínűbb az, hogy a június szárazabb lesz, a július pedig esősebb, mint az átlag, és mindhárom hónap egy kissé melegebb az átlagnál. A kilencedik ötéves terv eddig élteit időszakában, a Szovjetunióban három új tu­dományos központ kezdte meg működését: egy az Uraiban, egy másik a Távol-Keleten, a i harmadik pedig az Észak- [ Kaukázusban. Az első két tu- J dolmányos központ a Szovjet- i unió Tudományos Akadémiá- j .iához tartozik, míg az utóbbi olyan felsőoktatási kutató- központ, amely 55 felsőokta­tási intézményt, és több mfnt- 200 kutató intézményt egyesít I A felsőoktatási intézmények között élő kapcsolatok ala­kultak ki, gyakran került sor szakembercserére, az egyes kutatások összehangolására. A tudományos központ te­vékenységét a népgazdaság igényeinek figyelembevételé­vel végzi. 1973-ban több mint 570 tudományos munkát pro­dukáltak. A kutatások gazda­sági eredményét több tízmil­lió rubellel lehet kifejezni. A tudományos munka szá­réit vizsgálják. A laborató­riumban modelleken végzik a kísérleteket. SOR.SZO aki nyaranKeni járt a Balatonnál, tapaszta latból tudja, hogy a balator Armand Lanoux Budapesten Szerdán néhány napos láto­gatásra Budapestre érkezett Armand Lanoux: Goncourt-dí- jas francia író. A kitűnő szer­zőt ar. Európa Könyvkiadó bői, hogy megjelent gondozá­sában »Maupassant, a szép­fiú« című életrajza. Lanoux a kritikai realizmus tehetsé­hívta meg abból az alkalom-1 ges és termékeny művelője. üdülés, de akár egy hétvégi ] vonalba rendeződött lánca, kirándulás a hegyekbe is, koc- | Heves záporokkal, zivatarok- kázattal jár. Az időjárást nem kai és gyakran viharos széllel lehet kinek-kinek a kedve i jár. Különlegessége az, hogy szerint alakítani, inkább ne­ellentétben a többi időjárási fronttal, igen rövid idő alatt künk kell az időjáráshoz iga­zodnunk. Borultabb, hűvö­sebb napokon is találunk meg­felelő szórakozást, moziba me­hetünk, hajókirándulásra in­dulhatunk. Egy meteorológus se mondhat mást, mint azt, hogy kéthetes zavartalan napsütésben reménykedni annyit jelent, mint 4 vagy 5 találatot várni a lottón. Ter­mészetesen ilyen is akad, csak nagyon ritkán. A magyar meteorológusok, éppen a balatoni viharjelző szolgálat során fedeztek föl egy érdekes nyári jelenséget az időjárásban. Az Egyesült Államokban már korábban is fölfedezték, nálunk csak az­után figyeltek föl rá. Ezért a jelenségnek angol nevet adtak, amit magyarra talán úgy fordíthatnánk, hogy zi­vatarfront vagy zivatar vonal. Többnyire délnyugatról, nyu­gatról érkezik hazánk terü­letére a zivatarfelhőknek egy alakul ki, és viszonylag ha» mar fel is oszlik, legtöbbször a Jugoszláviából, Olaszor­szágból vagy Ausztriából ér­kező időjárás jelentések adnak először hírt róluk. Néhány órával keletkezésük után már elérik a Dunántúlt, és fél nap alatt átvonulnak ha­zánk fölött kelet felé. sőt fel is oszlanak. Egész életciklu­suk nem hoszabb 12 óránál A jelenség tehát gyorsan jön létre, néhány órán belül eléri a Dunántúlt, és élettar­tama általában fél napnál nem hosszabb. Nem lehet te­hát napokkal előbb előreje­lezni egy zivatarfront érke­zését, legföljebb 2—3 órára si­kerül az előrejelzés. Végül álljon itt néhány adat a Balatonon előforduló ziva­tarok gyakoriságáról a Sió­fokon végzett sokévi megfi­gyelés alapján. I. A zivataros napok száma (sokévi átlag) Május Június Július Augusztus Szeptemb. össz. 5,2 7,9 6,5 5,5 1,8 26,9 II. A zivatarok előfordulása a imp különböző óraiban B—3 3—6 6—9 9—12 12—15 15—18 1 8—21 21—24 óra 18 ti 13 23 55 70 50 26 A legtöbb zivatar tehát jú-! niusban és júliusban tör ki, | a legkevesebb szeptemberben. A napszakok szerint 12 és 21 óra között forchtl elő-a leg-I több zivatar. 1 Or. Koppány György Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom