Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-11 / 108. szám

Kábelek a bányászatnak tElméletben igen, gyakorlatban nem Munkavédelem a DÉLVIÉP-nél A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban több ezer különböző terméket készítenek mű­anyagból. Fő termékeik között van a bányákban használatos erősáramú kábel és a Zsi- guB-programhoz kapcsolódó akkumulátoredény készítése. Gyártmányaikból jelentős meny- nyiséget exportálnak a szocialista és a nyugati országokba is. Képünkön: A kábelüzem. Drótozni, fotózni” Lassan, halkan beszél. ! Vigyázni kell a hangjáról, j mert télen a szilajon szágul- i dó szél támadja meg hang- 1 szálait, nyáron a port forgató szárazság tikkasztja, öregedik már. Mint mondja: a vér le­lassulva fut, és a sav csak keménvedik. — A kereset egyre keve­sebb — panaszolja Károli János rákó-pusztai drótos. — Több a műanyag, ritkább a fótozndvaló. A rossz, lyukas edényt eldobják, újat vesznek, »esikósparhelt«-ot meg ki csi­náltat már? — Vegyint. S a legyintés az elnyűhetetlen, aránylag olcsó és praktikus, műanyag edényeknek, a mel­lette elsuhanó, messze előtte , járó és számára érthetetlen fejlődésnek szól. A kaposkeresztúri hegyen átbukó tavaszi szél belevág mondókájába, ahogy föleleve- j niti a múltját. Iskolába keve­set járt, az életben tanulta I meg, hogy a hason bizony ndm.es ablak, nem látja azt más, ha üres. Alig műit tíz­éves. amikor a nagybátyjával együtt az országot járva meg­tanulta a mesterséget. A még alig legényt — 1927-ben szü­letett — a háború kiszámít­hatatlan forgataga dobálta, zaklatta, nyomorította. Majd megnősült és Baranyából Rá­kóba került. Most tizenegy élő gyereke van, ebből hét még otthon. — Azok nem igazi, amolyan himi-humi iparosok voltak — védi a mundért, amikor a gyerekkori emlékeim guban­cából egyről, anyám régimó­di vrzprobájárói, az akkor járt drótostótak nem éppé® dicsé­rendő munkájáról meséltem. — Bn is használok víz-liszt kevert ragasztót, no... — és magyarázza, hogy ha a folt pontosan sómul az edényhez, es ha a nittezeget jól eldol­gozza, az továíbb tart, mint maga az edény. Miért ne hinnék a szavának? Mutatja műhelyét, a pajkos matricákkal ékesített, festett faládikát. A hátán hordja; benne a szükséges szerszá­mok, eszközök és a megte­kert bádoglemez. A hosszú út és sok év alatt összenőtt ve­le, akár az ág a fával. Mint jó mester mondja — magya­rázza a szerszámok nevét, rendeltetését. Könnyű megje­gyezni, nem sok van belőle: kalapács, fogó, drótvágó olló, lyukasztó, gömbölyített vas­alátét; egy kis dobozban kü­lönböző nagyságú szegecsek, pár kisebb »hátba valamire jó lesz« kacat. — Kaposvártól Kapospu- láig van a körzetem — mond­ja, közben kutató szeme a szemközti fiatal nyárfásban keres és vél fölfedni valamit. Aztán mesél a máról, a rossz időnek fittyet hányó, gyalo­gosan megtett utakról; a jó emberekről, akik munkájáért I meleg étellel is megkínálják, ; és még valami kis elemózsiát ; — gyerekeknek valót — is tesznek a ládikójába. Ha messzebbre megy, vonattal utazik, de úgy indul, hogy ! estére hazaér. A pénz, amit j keres, bizony nem sok; kilen­cen vannak rá. »Csak rosz- szabb ne legyen« — mondja, és sorolja a gyerekek nevét, j A születési évek azonban se- j hogy se jutnak az eszébe. Egy hirtelen zivatar bever bennünket a kunyhóba. So­kan vagyunk ott: kíváncsi hallgatók, beszélők, bámészko- j dók és kócos, maszatos gye­rekek. ömlik a szó — ma­gyarul, cigányul, vegyesen; indulatok szabadulnak, vélt és való fájdalmakat pergetnek a nyelvek. Az évszázadokon át mélyre rakódott sérelem, félelem és kitaszítottság ke­veredik a reális, de többnyire teljesíthetetlen kívánságok közé. Elgondolom: hány száz- I szór, ezerszer volt vacsorá­juk a keserves kínlódás, és ittak rá, a jobbra, szebbre J vágyakozás mindig teli poha­rából ? — Egy igazi házat szeret- i nék — mondja ki a házi- j gazda élete 47. évének dédel­getett, de el nem ért vágy- j álmát... Ez a legkisebb eső­nél is beázik, meg... — és mintha csak a máris csöppe- j nő cseppek lennének az okai ' mondata megtörésének — el­akad a szó, mintha pengével metszették volna szét. A felhők fenn tömöttek, elnyomják egyelőre még a napot. — Dróótoani.., fóóótozni! Van-e valami? — hangzik másnap reggel korán a ská­lázott kiáltás az alsó faluvég felől. Károli János, a drótos, megkezdte aznapi munkáját. Góczán Gyula Bevált íaliáztípiisok a Balaton-parton A Balaton partján az egyik legkedveltebb nyaralótípus­nak számít a faház. Az ide­genforgalmi szervek többnyi­re kempingekben alakítanak ki faházakból üdülőnegyede­ket. A különálló, egy-egy csa­lád elhelyezésére alkalmas vízparti faházakat már »jegy­zik« a külföldi törzsvendégek. Ez az érdeklődés késztette a balatoni idegenforgalmi szer­veket arra, hogy tovább nö- ; véljék a faházak számát. Az északi parton Tihany és Kilián-telep »faház-negye- deit« bővítik. A déli parton BaLatonszemesen és Fonyód- I Bélatelepen már az elmúlt ! években jól bevált faháztí- ■ pusokból telepítettek újabba­kat. A »tarthatatlan állapot«, amelyet a jegyzőkönyv említ, egy kicsit erős kifejezés, de mindenesetre azt jelzi, hogy van mit tenni a balesetek megelőzéséért. Az országban hét olyan vállalat van, ame­lyik a Dél-dunántúli Víz­ügyi és Közműépítő Válla­lattal azonos feladatokat lát el. Somogy, Zala, Baranya és Tolna megyében dolgozik a vállalat. A baleseti statiszti­kában az ötödik helyen sze­repel a DÉLVTÉP. Vannak olyan körülmények, amelyek részben magyarázatot adnak erre. Fiatal vállalat, rendkí­vül gyors ütemben fejlődik, és sok az új munkaerő is. A balesetvédelem jobb megszer­vezését nehezíti, hogy szét­szórtan dolgoznak, és a bal­esetelhárítási oktatást pél­dául nehéz a központban dol­gozó hozzáértőbb szakembe­rekkel megoldani. Tavaly is készült intézke­dési terv, amely két alap­vető módszerrel kívánta megelőzni a dolgozók sérülé­seit. Fokozott gépesítéssel csökkenteni a nehez fizikai munkát (így a leggyakoribb baleseteket megelőzni), il­letve oktatással meggyőzni ar­ról az embereket, hogy a ba­lesetvédelmi, biztonságtech­nikai előírások betartása el­sősorban az ő érdekük. Az eredmény messze el­maradt a várttól, és az utób­bi időben még rosszabb lett a helyzet. A fizikai dolgozók létszáma 1100 körül van. A múlt évben harmincegy üzemi baleset történt, az azt meg­előző évben pedig harminc­öt. így ugyan csökkent az ezer főre jutó balesetek száma, vi­szont több lett a kieső mun­kanap. Hodics Bélával, a vállaial biztonságtechnikai vezetőjé­vel a kimutatásokat, a terje­delmes beszámolókat nézzük. Néhány figyelmeztető adatot j érdemes megemlíteni. Az év első negyedében bekövetke­zett balesetek általában a ke­vésbé súlyosak közé tartóz- i nak. Mégis jogosan állapítja meg a beszámoló: »1973-ban( egész évben 31 baleset volt, 845 kiesett munkanappal, most az első negyedévben 14 bal­eset, a kieső munkanapok száma 436 . .. Ha ez a töb- i bt negyedévben is hasonló arányokat ölt, a balesetek és a kiesett munkanapok száma az év végére a tavalyinak kétszeresére nőheti« — A legveszélyesebb az anyagmozgatás. Ezen a gépe­sítéssel segítettek? — Elsősorban azzal, de gon­dot fordítottunk az oktatásra is. A múlt évben szállító-, illetve rakodógépekre több mint 3 millió forintot költött a vállalat, a műhelyekben 5 millió 600 ezer forint érté- ; | kű gépet állítottunk munkába. Húszezer forintért vásárol- j tunk munkavédelmi, és nz- [ zel összefüggő propaganda ki- I adványokat. — Megpróbálták ezek sor- j sót figyelemmel kísérni? — Kedvezőtlen tapasztala­tokat szereztünk. A baleset­elhárítással kapcsolatos mun­ka súlya a közvetlen munka­helyi vezetőkön van: a hi­bákért elsősorban ők a íele­i lösek. Éppen ezért — ha sziik- ' séges — gyakrabban fogunk : fegyelmi büntetést kiszabni. | Üj intézkedési tervünk már j rögzíti ezt is. — Minden fizikai dolgozó, havonta egyszer köteles részt I venni balesetvédelmi okta­táson. Ez a rendszer már megvan a vállalat megalaku­lása óta. — Az eredménytelensége talán változtatást tenne szük­ségessé ... Az oktatás gépiessé, mono­tonná vált. Apra sem alkal­mas, hogy érezzék dolgozó­ink: az ő érdekükben van. Minden építőipari brigádve­zetőnek, hegesztőnek, a vil­lanyszerelőknek és az anyag­szállításhoz kapcsolódó elő­írásokból a gépkocsivezetők­nek munkavédelmi vizsgát kell tenniük. — Hogyan kisérik figye­lemmel, hogy kik vettek részt az oktatáson? — Jegyzőkönyvek készül­nek erről és ezt beküldik • vállalat központjába. Ebben sem értünk el kellő ered­ményt, s ezért a fegyelmezés­hez kell nyúlnunk. — Az idén eddig 14 bal­eset volt és 11-szer indítot­tunk fegyelmi eljárást. Há­rom már be is fejeződött. Egy elbocsátással, egy megrovás­sal, egy pedig szigorú figyel­meztetéssel zárult. A baleset- védelmi oktatáson a részvételt nagyon fontosnak tartjuk. A jegyzőkönyveket úgy kell ké­szíteni, hogy kitűnjön belő­lük, ki a felelős a balesetért. Üj módszerekkel is kísér­letezik a vállalat. Megszer­vezték a munkavédelmi őrhá­lózatot. Minden brigádban j van egy dolgozó, aki a bal­esetveszélyes körülményeket jelenti a munkahelyi vezető­nek, s ha az nem intézkedik, j jelzi a szakszervezetnek. Et­től is eredményt várnak, meg attól a tanfolyamtól is, ame- | íven közel ötven brigádvezető vett részt, s befejezésként munkavédelemből vizsgáztak. Itt meglepően jő eredmények születtek, tehát az elméleti fel- készültségük, tájékozottságuk jé. A gyakorlatban is alkal­mazni keil ezeket. Mészáros Attila Pedagógusjelöltek találkozója Szombathelyen Élmények és eredmények Zászlókkal és köszöntő fel­iratokkal fogadta a pedagó­gusjelöltek III. országos ta­lálkozójának részvevőit Szom­bathely, a parkok és a diákok városa. Az ország 19 pedagó­gusképző intézményéből mint­egy másfél ezer hallgató jött hímzéseket — is bemutatták. Itt Sándor Anikó Tardt faivé­dőjével szép eredményt ért el; a zsűri harmadik díjjal ju­talmazta. Délután — sajnos, záporesö kíséretében — kezdődtek a spartakiád versenyek, ahoi a el. A Kaposvári Tanítóképző kosár-, rop- és kézilabda­-PJk-r- Ván. . . ,, a-. Intézet 60 fő6 csoporttal kép­viseltette magát a május 4-én kezdődött négynapos ese­ménysorozaton. A megérkezést követő este a munkásfiatalok és pedagó- ■ azonban mégsem csapatunk is szerepelt. Ej utóbbi második lett a tanító­képzősök versenyébe®. Estére tábortüzet terveztek» de megeredt az eső, a műsor maradt cL gusjelöltek találkozóira kerüli sor. A kaposvári tanítókép­zősöket a Kőszegi Ruházati Szövetkezet fiataljai látták vendégül. A találkozó hivatalos meg­nyitóját másnap rendezték meg a felszabadulási emlék­műnél. Az ifjúsági nagygyű­lésen a művelődésügyi mi­niszterhelyettes, ár. Polinszky Károly mondott ünnepi be­szédet. Még ez- i a délelőttön megnyitották azt a képzőmű­vészeti kiállítást is, amelyen a kaposváriak munkáit — a rajzokat, népi batikokat és 1 Fefícíe Chilantí 1 Három zászlót | 1 Sa! Ivatore Giulian ónak I _________1 o Somogyi Néplap [37. A legközelebbi városkák­ból érkezett már néhány köz­üzemi autó, a többi sebesültet 1 kórházba viszik. Eleonora, a terhes fiatalasz- I szony férje mellett akart (maradni, aki szeretön-féltőn (karolja át, miközben óvatosan i vezeti lovát a hosszú, füves i úton. — Hogy vagy, kis boga­ram? Eleonora azonban nem vá­laszol rögtön. Egészen össze­görnyed, jobb karjával védőn átfogja hasát, a ballal a ló sörényébe kapaszkodik. Férje a sebet nézi, Eleono­ra hasát nézi. A golyó a magzatot is érhette. Ám Eleo­nora fölemeli fejét és köny­nyes arccal racnosolyog a fér­jére; — A pici él — mondja. — Mozog... érzem. A dzsip beér Mon reale el­ső házai közé. Ünnep van. Mint minden május elsején, most is Santo Crooifisso ün­nepét tartják. A körmenet éppen visszatér a templomba, itt is száll az ünnepi ének. — Még elérjük a lóversenyt. — Én rosszul vagyok, na­gyon rosszul, testvér. Megyek a kórházba — mondja Pis­ciotta. Giulian© kikukucskál a ponyva nyílásán és a zsúfolt utcát látja. A dzsip befordul egy szűk mellékutcába, igazi nyomo­rult, zegzugos szicíliai sikátor. Megáll egy magányos viskó előtt, amely mögött már a narancsligetek kezdődnek. Giuli-amo gyorsan kiszáll, s bemegy a Házba. A dzsip to­vábbindul. Gaspare Pisciotta Grad« doktor monrealei tüdőgondo­zójánál száll ki. A városkából idehallatszfh az ünnepi zajok, hangok for­gataga. A bandita az egyik fehér köpenyes ápolónőhöz fordul. — Mondja meg a tanár úr­nak, hogy megjöttem a rönt­genre. — A tanár úr nincs a kli­nikán ... Talán ebédel. Pisciotta felhívja az ápoló­nő figyelmét a zakója alatt rejtőzködő hatalmas pisztoly­ra. — Szóljon a tanár úrnak, hogy Faraci Giuseppe meg­jött a röntgenre — mondja azután. A rémült ápolónő gyorsan elindul, a bandita pedig be­megy a váróba és az ablakból nézegeti a nyüzsgő főutcát. És már itt vannak a por- tellai sebesülteket szállító ko­csik; hiába tülkölnek, a nép csak lassan húzódik félre. A két autó mögött jön az öreg busz, fájdalmas terhével, a nyöszörgő sebesültekkel. Pisciotta kinéz az ablakon, hallja a tömeget: — Honnan jönnek ? — Kicsodák? — Mi törten. Hátija a sofőrök éa a besültek válaszait: — Portellából jövünk. Nagy tapsot kapott a kapos­vári énektrió; bosnyák nép­dalokat adott elő. Hétfőn rendezték a szava­lok és prózamondóik verse­nyét. A szavalok erős mező­nyében Plánte k Mária kapos­vári I. éves második helye­zést ért eL Teljesítményéről a zsűri elnöke, Keres Emil is elismerően nyilatkozott Ugyancsak ezen a délelőttön kezdődött meg Vépen — a ta­lálkozó talán legjelentősebb eseménye — a XIII. országos I szakmai konferencia. Kiemel- | kedően szerepeltek a kapos­vári tanítóképző tudományos diákkörének tagjai. Mind a 14 bemutatott pályamunkájuk helyezést ért el. Kiemelt első díjat kapott Hársházi Sarolta II. éves hallgató dolgozata. — Belelőttek a tömésbe t Ezenkívül még két első, hat Halottak es sebesültek ” is# masodlfc es öl: harmadik dijat vannak nyertek el a kaposváriak, — Kicsodák? Kik lőttek? mgärizve az intézet tavaly — Nem lehet tudni. Fönt* szerzett hirn<™et­voltak a hegyen. f Hosszú volna felsorolni azt — Miéit lőttek? * a tucatnyi rendezvényt és ese­— Aljasságból. i menyt, amelyre még sor ke­— Halottak és sebesültek isi rült ezen a négy napon. Csak vannak. J néhány a legemlékezetesebbek — Mind jó pianai meg San* közül: színvonalas fotókiálü­Giuseppe-i keresztény. J tás, ritkaságokban gazdag — Nők és gyerekek. Égé-J bélyegkiállítás, izgalmas ma- szem apróságok is meghaltak. J tematikai feladatmegoldó ver­Es szájról szájra iár a hír.# ?«& » meff. « & A főutcáról átterjed a mel-#enet ™U6or­lékutcakra, ablakról ablakra,# kial ltas- u?1*' ajtóról ajtóra száll. $zetek KIBE-vezetőinek tanács­\ kozasa. Giuliano a sikátor végi vis-f kőbán egy dézsában fürdik, * A szombathelyiek példás „ .......... ,. . ... # vendégszeretete — no es per­Baratnoje önti ra a hideg- . sze az dlért szép eredmények, meleg vizet es simogatja. A J feledtették az időjárás okozta tuahelyen pompás ebed gőzo-j A város üzemei lo§i *ztaJ mar megtérít-. és intézményed is sokat tettek ve kettejüknek. ^ azért, hogy az ország pedagó­— Annyit hagysz egyedül,^ gusjelöltjei valóban birtokuk­bezárva ide... Csak várlak,^ ba vehessék a várost erre a mindig csak várlak. Hosszúak^ négy napra. Az intézetek a napok, szomorú gondolatok^ hallgatói ismerkedhettek egy- járnak a fejemben. f mással, bemutathatták egy­— Te csak ne gondolkodj!* másnak eredményeiket, kiese­in mindened megvan. Jövök,* rélhették tapasztalataikat^ szí - ha tudok. Mit csináljunk, ha* nes programok kereteben sok őeminenciája nem akar össze-# élménnyel gazdagodva. Újvári 'Antrim, adni minket? (Folytatjuk.) a tanítóképző hallgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom