Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

Tássactainmnk ressfcaí.vai, | Betegei egyetlen •aramkor-« resaei. Köztük a kommuniká­ció egyre zavartalanabb lesz; egyre saoroßabb kapcsolat fű­zi össae őket Ma már nerc i ritioa az olyan család, mely- í ben munkás, mezőgazdasági t| dolgozó és értelmiségi is van. j Az egy célért való munkálko- ] dás serkentőleg bat a műve- ! iődésre— ahogy ez az MSZMP i Központi Bizottságának már- I dusi ülésén elhangzott. Terjed az önművelés hasz- j nos és vonzó módja: külön­féle tanfolyamokon évente százezren tanulnak. A magas színvonalú művészet közön­sége a lakosság 5—10 száza­lékát teszi ki; további 20—25 j százalék is többé-kevésbé ál- j iandó nézőnek, művészetek j iránt fogékony tömegnek te­kinthető. E cikkben az önművelés, a szórakozva művelődés egyik I formájáról, a műkedvelő mű- J veszeti mozgalom jelenlegi j helyzetéről, szerepéről esik | majd sző. Annál is inkább je- j íentósnek tartjuk a közössé- j gi élményszerzésnek ilyen j módját, mivel ez ifjúmunká­sok, tsz-ben dolgozó fiatalok, értelmiségiek együttes tevé­kenysége — az esetek nagy részében. S mint ilyen, lehe­tőséget teremt arra, hogy az együttes munkában hidat ta­láljanak egymáshoz a más mi­liőben dolgozó emberek. Tud­nunk kell azt, hogy az ama­tőr művészeti mozgalmak­ban —• különböző korosztá- | Ivókról van szó! — kétszázez­ren tevékeny kertnek az or­szágban. És jó, ha figyelem-1 be vesszük ezt az adatot is: h csoportok tagságának több­sége ma még diák, és csak 16 százalékra tehető a mun­kásfiatalok száma. Épülnie kell a »hídnak«, hogy minél többen léphessenek rá ... Á csoporttagok egyharma- da több éve vesz részt a — nyugodtan nevezhetjük így — mozgalomban. Az a már­ciusi ülés, amelyre már hi­vatkoztunk, találóan állapí­totta meg azt is: -A csopor­tok tevékenységének szak­mai, politikai segítése, irá­nyítása és ellenőrzése azon­ban, még nem mindig kielé­gítő.* Sok tennivaló van még megyénkben is, hogy a cso­portok tevékenységének tár­sadalmi hátteret teremtsünk. Községi, falusi szinten, min­denütt, ahol a kezdeménye­zésnek legkisebb tanújele mutatkozik. Hogy ne »esse­nek szét« a csoportok — ama­tőr színpadok, táncegyütte­sek stb —, ha véget ér az évi .seregszemle. Ne alkalmi társulások, legyenek, melyek néhány héttel a fellépés előtt verbuválódnak! S ne »felme­legített-«, lényegében az elő­ző évi műsorösszeállítással akarják »meglepni« a közön­séget! Volt erre példa az idei rendezvénysorozaton *. Tartós funkció nélkül szél­be szóródik a kedv, az am­bíció. A feladatra, szerepkör­re — amit a faluban, köz­ségben betölthetnek — rá kell lelniük. Ez jelentheti az ösz- szetartó erőt a későbbiekben. & N«m kákán csomót keres­ni. nem kioktatni szeretnék, Iranern gondolkodni falusi, községi amatőr együttesekkel. Útra kelni. Induljunk ki egy példából! Az egyik járási szemlén nagyon igényes, va­lóban jól előadott produkció­nak voltam tanúja. Tetszett mint gondolatébresztő össze­állítás és mint színpadra va­lósított produkció. Egyetlen nyugtalanító észrevétel azon­ban maradt bennem. S ez a következő: az összeállítás fölvetette problémához ne­kik, akik községi mikroklímá­ban élnek, közük nem volt. Városi, nagyvárosi gondot »jártak körül«. Lépjünk tovább! Azt hi­szem a jövő útja egyre in­kább az, hogy arról a kör­nyezetről, azokról a gondok­ról kell vallaniuk a csopor toknak, melyben — s melyet — élnek, átélnek. A rádióban hallható volt a Szóljatok, ját­szók, regölök című jól sike­rült sorozat. Itt már sok együttes a saját lakhelye és e lakóhely környékének népi kultúrájából — ebből a mér­hetetlen kincsből — merí­tett. Szinte kiapadhatatlan forrás! Feldolgozni a méltat.1 a lakóhely történetét, s ezek közül a legjelentősebb ese­ményeket színpadra állítani. A legtöbbnek egyébként drá­mai magva van. Sok község­ben, faluban már csaknem j kész az anyag. S épülhet az j újabb »híd« az amatőr együt- j tes és a helytörténeti kör kö­zött. Sőt! Az egyik életre sei-- j ken ti a másikat. Még tovább is »merészke- J dek«. Egyszer talán valóban j orientáló szerepük lesz j ezeknek az együtteseknek. Munkahelyük, falujuk, élő, j jelen gondjait viszik majd »deszkára«, állást foglalva j abban. Vita mindenesetre j lesz ebből, erre föl kell ké­szülniük. Ha azonban van­nak elképzeléseik, érveik, j nem kell tartaniuk a »meg- | kövezéstől«. Volt már példa arra, amit e bekezdésben ír­tam. Volt példa a friss reá- galásra üzemi dolgok iránt. ! Kiss László hívott életre egy j csoportot Kaposvár egyik gyárában néhány évvel ezelőtt, j Vasas Irodalmi Színpad né- j ven. És ez a csoport a fel- dolgozás igényében jelentős sikereket ért el. A közöny fa- J lát akkor azonban még nem j tudták áttörni. A szocialista valóság fej­lődéséről szólhaénn.K'tü a > - szép szavak* ... Beszéltünk már a csupor- j tok működésének »háttere- | roä« ts. Tegyük hozzá azt, hogy a tanácsok a költségve­tésükben népművelési cé­lokra szánt összeget még nem mindig arra használják. Nem ugyanazt értik mindig népmű­velésen, amit érteni kell. Ezt támasztja alá a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság vizs­gálati anyaga is. Se* helyütt hiányoznak még a maximálisan kedvező feltételek — ezt nem egyszer hallani falvakban, községek­ben. Nincsenek mindenütt »palotái« a közművelődésnek, | a kultúrának. Ez azonban ■■ nem lehet ürügy a semmitte- \ vés re! Ahogy a Központi Bi­zottság üléséről — a Kossuth Kiadó által közzétett — ki­adványban olvashatjuk: »A kultúra, a művészet elemzé­sének további fontos tartalmi j szempontja kell hogy legyen ] — ismét csak a közművelő- | dés szempontjából érintve a I kérdést —, hogy av. amatőr- j mozgalmak helyét meg kell j találni, foglalkozni kell a I tartalmi kérdésekkel és irány- : elvek kidolgozásával is segí­teni kell őket.« Miért? Mert1 »a cselekvő részvétel, a kö- ; zösségi élmények hozzásegí- j tenek ahoz, hogy tovább erő­södjön a kultúra és a közön­ség, a kultúra és a nép kap­csolata. Ezáltal olyan mű­velődési formák alakulnak ki, amelyek a mindennapi élet­be » aaarvesen beépülnek.« Le*kó László Uj szobor Derkovilsról Derkovits Gyula születésének 80. évfordulója alkalmából Marosics István szobrászművész elkészítette -a művész élet- nagyságú szobrát. CSAK APÁNK — Köszönöm, Bözsikóm, nem kérek többet. De igazán, nagyon finom volt. — Egy kávét? — Azt igen, persze. Anél­kül talán már a vérkeringé­sem is megállna. — Szóval, építkeztek. Az­tán mekkora lesz a villa? — Ugyan, villa! Afféle kis I víkendház. Ötvenöt négyzet­méter meg egy kis padlás- szoba. Nézd, városi embe­rek vagyunk, egész héten ab­ban a mocskos, gázos le­vegőben élünk. Kell egy kis tiszta környezet. — Persze. És a Gizi? Meg a kislány? örülnek? — Igen. De valahogy már természetesnek tartják, hogy nekünk is legyen. Igaz, a fe­leségemnek nem nagyon tet­| szett, hogy kevesebbet tudok egy ideig hazaadni, de majd í lemond egy-két ruhadarab - 1 ról. Minden nem megy egy- i szerre... Rettenetes drága az 1 anyag. És a munkaerő!? Még jó, hogy egyáltalán vállalja j valaki. Alig lehet emberi \ szerezni. Tulajdonképpen ezért is jöttem. í — Innen akarsz kőművest vinni? — Azt még csak szereztem ; « környékünkön, ha méreg- i drágán is. Hanem apánkat I szeretném megkérni. hogy I jönne el arra a kél-hárotn hétre, amíg a nagyobb mun­kák tartanak. Bözsi, egyetlen testvére, két évvel volt idősebb. A kö­zeli nagyközség ruhaüzemébe, járt dolgozni. Férje a helyi tjs z sofőrje volt. Lányuk gimnazista, fiúk katonaidejét tölti. Sisteregve folyt ki a kávé a gázlángra tett főzöböl. Az asszony nem szólt, de öccse solcat értett a hirtelen csönd­ből. — Hány cukorral iszod? — Eggyel. Nővére a szekrény körül matatott, miután gyorsan elé­je tette a kávét. Háttal állt, nem láthatta az arcát, de tudta, hogy ezek után sokat már nem várhat. Megmondta ö a feleségének, de az csak erösködött, hogy ennyit iga­zán megtehet nekik is a pa­pa, hiszen Bözsiék az ö, mun­kájából gazdagodnak. Mohón itta a kávét, gyors, apró kortyokban. Ahogy le­tette a poharat, cigarettára gyújtott. — Nem szólsz semmit? Az asszony, még mindig háttal állva, egy kissé meg­vonta a vállát: — Mit mondjak? Apánk hetvenkét éves. — De igazán olyan fiata­los! Jó erőben van. És nem. kellene megerőltető munkát végeznie. Csak azért gondol­4 honvédek menyasszonya Van egy fate Európában, ahol a felszabadulás ünne­pén egykori magyar katonák sírjához mennek el az embe­rek, az ő sírjukra teszik le a tavasz virágait. Tizenkét fejfát fog össze az emlékmű, ötön közülük ez olvasható: Bence Pál honvéd, Berkes Mátyás honvéd, Gergely Mi­hály honvéd, Krivanjek György honvéd, Balázs La­jos zászlós. Ez a falu Csehszlovákiában van — közelebbről Csehor­szág déli részén —, a Moldva forrásának vidékén, Zlatá Ko­rtanában. A történet, - amely miatt az ősi cseh falu örökre szivébe zárta a magyar hon­védeket, nagyon emberi, szo­morú, és mégis felemelő. Azon az ígéretes 1945-ös ta­vaszon Csehország földjén még dúlt a háború. Hullámai magyar katonai alakulatokat sodortak messze, nyugatra. A mély erdők, magas hegyek kö­zé zárt kis falvak menedéket adtak nekik, befogadták őket a házakhoz. A honvédek pe­dig segítettek az ottaniaknak a ház körül, a földeken. így volt ez Zlatá Korunában is, ahol több száz magyar ka­tona várta rejtőzve Mars is­ten elvonulását. Számukra már véget ért az esztelen há­ború. Illetve mégsem... Egy napon valahonnan egy német tiszt vetődött az eldu­gott kis faluba. A közelgő ta­vasztól, a szabadság mámo­rától megittasodott falubeli legények alkalmasint néhány nyakleves kíséretében meg­szabadították revolverétől a nácit »és hagyták, hogy fus­son, amerre lát. Az meg ro­hant az alakulatához, és dü­hében csakhamar a falura zú­dította SS-cimboráit. A faluban levő magyar ka­tonák hallották, látták a bosz- szúra éhes német különítmény A magyar katonák emlékműv érkeztet.- és évek tapasztala­tából ismerték a fasiszta bosszút. A csendes tavaszi na­pon egy szempillantás alatt dönteni kellett. Ök, a faluban egyedül fegyveres emberek meglapuljanak, s hagyják a nekik menedéket nyújtó há­zigazdákat lemészárolni? Vagy álljanak mellettük, ahogy ezt a becsület kíván­ja? Balázs Lajos zászlós gép- puskásraja az utóbbit válasz­totta. A faluba vezető hídnál foglaltak túzelőállást, és ami­kor a hídon túl feltűntek a csukaszürke egyenruhák, megnyitották a tüzet A cseh falu kilencszáz éve vezetett krónikájában ezt Ír­ják halálos csatájuk percei­ről: »Nagyszerűen vereked­tek a magyarok. Nehézgép­puskájuk hosszú sorozataival megállították az SS-ek első hullámát. De ez sem segített. Mindannyian elestek ... Pa­rancsnokuk, a 93 éves Ba­lázs Lajos házról házra vísz­Ziutá Korunában. szavonulva az utolsó tölté­nyig harcolt. .« A német alakulat megszáll­ta a falut. Néhány óra alatt veres bosszúi állt, majd el­hordta az irháját. És Zlala Korunában megkezdődött a temetés. A falu az öt magyar fiút psi cseh szokás szerint he­lyezte örök nyugalomra. Ar­rafelé legényembert úgy te­metnek, hogy a parja meny­asszonyi fehérben búcsúzik tőle a sírnál. Akinek az élet­ben nem volt senkije, annak temetésére a falu legszebb lá­nya ölti föl a menyaszonyi fátylat, A magyar, honvédek sírjánál a kis cseh falu taní­tónője búcsúzott — a tá­voli kedves helyett. És ma, május 9-én, orszá­guk nemzeti ünnepén, Zlata Korunában ismét elzarándo­kolnak a falubeliek a sírhoz, a magyar fiúk emlékművé­hez, amelyen soha. soha nem hervad el a friss virág. F. A. Szobor — festmény — ro/z Lenin alakja a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában ismert szovjet képzőmé- \ Múzeum gyűjteményének egy vészek több mint ötven alko- részét képezik. tásából látható a kiállítás a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának kiállítótermében. A bemutatásra kerülő műveket | alkotóik a világ proletariátu­sa nagy vezére, V. I. Lenin életének és forradalmi tevé­kenységének szentelték. A bemutatott műveket tel­jes joggal sorolhatjuk a szov­jet festészet, szobrászat, va­lamint iparművészet remekei közé. A Központi V. I. Lenin j Figyelemre méltó, hogy ez a gyűjtemény először kerül I bemutatásra a Szovjetunió ha­tárain kívül. Nyikolaj Andre- jev, a kiváló szovjet szob- I rászművész Vlagyimir Iljics | Lenint ábrázoló szobraival azon kevesek közé tartozik, akiknek megadatott az a sze­rencse, hogy több alkalommal is találkozhatott V. I, Lenin­nel, és a nagy forradalmár I alakját személyes benyomások í ajapján formálta meg. Nyikolaj Andrejev munkás 1 sága — Lenin alakjának tel ! jes művészi feltárása. A mű­vész több mint háromszáz rajzzal, vázlattal. csaknem 1 száz szobrászati alkotássá1 | ajándékozta meg a szovie' népet. A változó világban, változik a- világ művészi, felfogása i>, ( de minden nemzedéknél a vi­lág forradalmi átalakításának minden időszakában Vlagyi­mir Iljics neve és tanitása K» bogóként, útmutató csillagként fog szolgálni az emberiség boldogságához vezető úton. Vlagyimir Iljics Lenin igazi alakjának megőrzése mellett a mai művésznemzedék igyek­MIATT tam rá, mert mindig olyan ügyes barkácsoló volt, min­dent meg tudott csinálni a ház körül... Inkább csak avégett kellene, hogy le­gyen valaki a munkásokkal. — Tudod jól, ha ott van valahol, akkor dolgozik is. Dirigálni sose tudott. Itthon is csak eltesz-vesz. — Na! Hát ott is ezt ké­ne tenni. — Gyógyszert szed. Tudod, mióta baja volt a fejével. — A tablettákat magával viheti. Van egy orvos bará­tom, fölír neki, ami kell. Megjött a férj. Kopaszodó, lassú mozgású, pocakos em­ber, valahol a negyven meg az ötven között. Meglepődött a ritka vendégen, de barát­ságosan kezet nyújtott. — Hát te, sógor? Mi já­ratban felénk? Felesége megelőzte a vá­lasszal: — El akarja vinni apánkat. — Hova? — Nyaralót építeni. A férfi kinyitotta a hűtő- szekrényt, sört vett elő. — Hát mi az apátok? Épí­tőiparos? Vagy járadékos tsz- tag? Én úgy tudom, az utób­bi. — Nem is úgy gondoltam, hanem ... — Ja! Kubikolni. maltert keverni, téglát adogatni. — Nem kellene megeről­tetni magát. — Tudod mit? Vidd! Az­tán tartsd is magadnál! Majd a feleséged mos, meg főz rá. Aztán mint aki befejezett­nek tekinti a beszélgetést, in­dult volna kifelé. Felesége azonban eléje állt: — Most itt maradsz! Ez nem olyan egyszerű dolog. Majd talán te szeded le a salátát, csomózod a hagy­mát, a retket, ülteted a krumplit ebben a hatalmas kertben? Aztán itt az eper­szezon a málnaszedés! Rá­érek én bajlódni ilyesmivel? örülök, ha megszervezem az eladásukat. A férje megvonta a vál­lát: — Jól van, na ... Ne velem csatázz, hanem az öcséddel! — Az is hallotta, mit mondtam. — Persze — állt föl a fér­fi. — Nem a fülemen ültem. — Ne haragudj, nem akar­talak megsérteni. — Nem érdekes. Azért a villát fölépítem, ha irigyked­tek is, hogy visszük valami­re. — Irigykedik a hétnyava­lya! Mi is megtehetnénk, de majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek. Nekik. Csak apánk miatt mondtam, hogy... — Persze, Na, isten vele­tek! Ha felénk jártok, azért csak nézzelek be hozzánk, Paál László I szik rögzíteni vonásait. E szempontból ítélve, ér­deklődésre tarthat számot Zárnyi festőművésznek V. I. Leninről készült portréja. A művész e portrét 1970-ben festette. Nagy hatású Babasz- juk Október című alkotása is, amely a világ forradalmi át­alakításának hősies, romanti­kus pátoszával van telítve. Ivanov festőművész Lenin a kommunista .szombaton című vásznán a szabad munka örö­mét mutatja be. Az első kom­munista szombat megszerve­zése óta a szovjet emberek minden évben ünnepként fo­gadják e napot, és közös, nagy teljesítményű munkával ün­nepük. A kiállításon bemuta­tásra került alkotások megis­merése lehetőséget nyújt a lá­togatóknak, hogy mélyebben megismerjék V. I. Lenin éle­tét. jobban érzékelhessék a forradalmár kimeríthetetlen energiáját és az életben tanú­sított rendkívüli egyszerűsé­gét, szerénységét. Vlagyimir Iljics Lenin szü­letésének 104. évfordulója tiszteletére a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában meg­nyílt kiállítás jelentős kultu­rális és politikai esemény a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság népeinek életében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom