Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

GYŐZELEM NAPJA 1,4 millió pb-gázfogyasztó Gázkonferencia Siófokon P ontos és találó volt a kórkép, amelyet József Attila 1937-ben, a Thomas Mann budapesti fel­olvasására írott versében a fasizmusról adott. »... s az emberségen mint... a rák, nem egy szörny-állam iszo­nyata rág« — írta a költő. Akkor kezdett ugyanis bur- jánzani Európa közepén a zsarnokság, az elnyomás, akár csak a beteg sejtek a rákos daganat környékén, hogy az­tán a kór a berlini meg ró­mai betegséggócból szétterjed­jen a földrész többi országai­ban is. A rák elhatalmaso­dott; a szervezet, az emberi­ség egész erejére szükség volt, hogy legyőzze a betegséget. Huszonkilenc éve, 1945. má­jus 9-én — Moszkvában ezer ágyú harminc üdvlövése szó­lalt meg, Londonban sok éves lesötétítés után minden utcai lámpát, kirakatfényt, reflek­tort meggyújtottak, New York­ban pedig konfettivel, szer­pentinnel borított vidám tánc járta Manhattan utcáin — a győzelem napján véget ért a második világháború európai rombolása; Hitler »-harmadik birodalma«, a fasizmus törté­nelmi múlttá lett. Igaz, olyan múlttá, amelynek keserű em­lékei mindenütt jelen voltak e földrész országaiban. Teme­tők végtelen sorában pihen­tek akkor a harcokban el­esett katonák és a légitámadá­sok polgári halottal, millió- számra váltak a náci krema­tóriumokban fekete füstté a meggyilkolt áldozatok; váro­sok és falvak ezreiben üszkös romok emlékeztettek a fasiz­mus rombolásaira A náci fegyverletétel okmá­nyának hivatalos aláírásán, erről magának Zsukov mar­sallnak emlékirataiból tu­dunk, Keitel náci vezértábor­nagy öntelt arcán rosszindula­tú kifejezéssel — kezével le­hulló monoklija után kapva — lépett a karlshorsti német tiszti iskola egyik termében az asztalhoz, hogy kézjegyével hitelesítse a történelem leg­pusztítóbb háborúját kirob­bantó náci hadsereg feltétel nélküli kapitulációját. (Az előzetes jegyzőkönyv aláírásá­nál, Reimsben, Gustav Jodl nácitábornok még »nemes lel­kű bánásmódot« kért a vele szemben ülő Bedell-Smith amerikai és Szuszlaparov szovjet tábornokoktól, holott jól tudta: őt is és a többi há­borús, emberiségellenes bűnt elkövető személyt a szövetsé­gesek, megállapodásuk sze­rint, felelősségre vonják majd.) Esztendőkön át taposta ná­ci csizma a szovjet földet, raboltak, dúltak a fasiszták. Több mint húszmillió szov­jet ember adta életét azért, hogy 1945. május 9-én a győ­zelmet ünnepelhesse a világ. Mintegy hetvenezer szovjet várost és falut pusztítottak el részben vagy egészben a ná­cik, a szovjet népgazdaság harminc százaléka megsemmi­sült. z Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának egyik 1945-ös kiadvá­nya, a győzelem tavaszának hangulatában így fogalmazott: »Az európaiak többsége úgy tekint a Vörös Hadseregre mint felszabadítójára. Még Nyugaton is azt vallják, hogy elsősorban a Vörös Hadsereg­nek köszönhető az európai tengelyhatalmak szétzúzása«. Azt mondhatja bárki, mi­nek ezeket a már történelmi értékeléseket újra meg újra megismételni, hiszen már nemzedékek nőttek föl úgy, hogy nem is tudják, mit je­lent a »tengelyhatalmak« el­nevezés. Vajon ki emlékszik még például arra, hogy egy magyar fasiszta .miniszterel­nök — Gömbös — büszkélke­dett mindig azzal, hogy ő ta­lálta ki a két fasiszta ország szövetségének elnevezésére a »Berlin—Róma tengely« kife­jezést?... Ám a múlt felidé­zésére — túl a győzelem nap­jának 29. évfordulóján — szükség van. A múlt, a tegna­pi küzdelmek tanulságaiból következik a jelen: a győze­lem napjának egyenes, termé­szetes folytatása, a szocialista külpolitika küzdelme előbb a hidegháború ellen, a hideghá­ború utáni időszakban pedig a békés egymás mellett élés^ Gyárexport — négy földrészre Egyre több külföldi meg­rendelő kéri nemcsak a gépi berendezések szállítását, ha­nem a különböző gyárak tel­jes fölépítését is. A KGM Gép­export vállalat 1969 óta 147 ezer dollárról 5,5 millió dollár­ra emelte tőkés-árbevételét. Az idén 6—8 százalékos, jö­vőre újabb 10 százalékos dol­lárbevétel-növekedést várnak. Jelenleg gépi berendezéseket szállítanak Algériába, a tahe- ri és el-kseuri konzervgyárak­hoz. Irakba is hasonló beren­dezéseket küldenek, Deukba szőlőfeldolgozó gépegységgel kiegészítve. gondolatának mindennapi gyakorlattá válásáért. A fasiszta támadástól, rab­lástól és elnyomástól legtöb­bet szenvedett és a fasizmus elleni harcban legtöbbet áldo­zott ország, a Szovjetunió állt kezdettől fogva a nemzetközi enyhülésért folytatott küzde­lem élén is. Mert a győzelem napja után jó ideig csak a Szovjetunióban őrizték meg az egykori antifasiszta koalí­ció tagjai közül a fasizmus elleni harc közös alapelveit; a szövetség tőkés államainak reakciós vezető körei szinte már a győzelem másnapján a szocialista nagyhatalom ki­játszására szőttek terveket és szerveztek akciókat. A szov­jet politika alapja az volt: a háborús győzelem után meg kell nyerni a békét is; a fa­sizmus leverése után az oly sokat szenvedett Európa or­szágainak meg kellett talál­niuk á békés együttműködés, a szavatolt biztonság szilárd rendszerét. Huszonkilenc évvel a győze­lem napja után éppen ennek a gondolatnak a jegyében te­vékenykednek a szocialista országok küldöttei a Genfi tó partján, az európai biztonsági értekezlet zárószakaszának előkészítésén. Ezt az értekez­letet pedig a Varsói Szerződés országai az emlékezetes buda­pesti felhívással kezdemé­nyezték, a békés egymás mel­lett élés gyakorlatának világ­rész méretű megvitatására és el fogadására. A z 1945-ös május a fa­sizmus katonai meg­semmisítése mellett jó néhány országban azt is je­lentette: a felszabadult népek hozzáláthatnak a minden be­tegség elleni küzdelemben oly fontos megelőző gyógymódhoz is; a politikai—társadalmi— gazdasági változások, másszó­val a szocialista forradalom útjára lépéssel eleve megaka­dályozzák, hogy a szörnyű kór, a fasizmus — amelyet József Attila a rákkal azonosított — újra fölburjánozhassék a földrész testén. A győzelem napja egyúttal a lehetőségek napja is volt millió meg millió dolgozó em­ber előtt. Azért, hogy maguk vegyék kezükbe sorsuk kor­mányát. Azon az 1945-ös má­juson virradt föl a Szovjet­unió mellett kialakuló szocia­lista országok hajnala is. Gárdos Miklós Magyarországon jelenleg csaknem 650 ezer fogyasztó­hoz jut el földgáz. A pro­pán-bután gázt használó ház­tartások száma pedig több, mint egymillió 400 ezer. Az utolsó tíz évben a fejlődés hazánkban meghaladta a vi­lágátlagot. A hazai föld kin­csének — a földgáznak — fel- használása 1960 óta a tizen­ötszörösére emelkedett. Tegnap Siófokon megnyílt a 18. országos gázkonferen­cia. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület által rendezett három napos tanács­kozáson a szakemberek azt vitatják meg, hogy milyen műszaki feltételei vannak a gáz gazdaságosabb felhasz­nálásának. A vitaindító elő­adást dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium fej­lesztési főosztályvezetője tar­totta. Világviszonylatban vizs­gálta ennek a viszonylag új energiának a felhasználását. A tanácskozáson Bencze László, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vezérigazgató­helyettese munkatársunk kér­désére elmondta, hogy ha­zánkban az energiastruktúra korszerűsítése változatlanul folyik. Az ország gázigényét eddig nagyrészt hazai ter­melésből elégítették ki: 1975 elején azonban megkezdik a szállítást a Testvériség veze­téken. Szovjet földgázimport segítségével 1980-ra már a mainak a duplájára emelke­dik a felhasznált földgáz mennyisége. Az országban je­lenleg kétezer kilométer hosz- szú gázvezeték segíti a váro­sok ellátását: a negyedik öt­éves tervidőszak végére vár­hatóan 4—500 kilométer épül még meg. Ez teszi lehetővé egyebek mellett Győr és Szombathely ellátását. A fejlődés a következő terv- időszakbah is dinamikus lesz. A kormány által jóváhagyott fejlesztési elképzeléssel a prog­ramnak megfelelően készül­nek, s ha befejeződnek a tárolótér bővítését célzó be­ruházások, a mostaninál gyor­sabban elégítik ki a rohamo­san növekvő propán-bután gáz iránti igényt is. A tanácskozáson dr. Hajdú István az Energiagazdálkodá­si Tudományos Egyesület Ot község közös Somogy északnyugati ré­szén, a Balaton legdélibb csücskénél — a tó felé szelí­den lejtő lankák között — öt község alkot szinte külön táj­egységet. Baíatonszentgyörgy, Balatonberény, Vörs, Hollád és Tikos sorsa és fejlődése szo­rosan kapcsolódik egymáshoz. Népességük összetétele, élet­módja, a gazdasági adottság és a szolgáltatás színvonala egymástól eltérő, igazgatásuk viszont egy közös tanácshoz tartozik. A tanács elnöke Ri- gó Lajos mondta: — Az öt község lélekszáma csaknem ötezer, és ez nagy­községi mércével is tekinté­lyes szám. A környék termelé­si hagyományait tekintve nem egyértelműen mezőgazdasági vidék. Igaz, a lakosság jelen­tős hányada a múltban is a mezőgazdaságban kereste a kenyerét, de Balatonszent- györgy vasúti csomópont, és nagy hagyományai vannak a környéken a vasúti munkának. Néhány családban valóságos vasutasdinasztiák alakultak ki. Ezenkívül a múlt század végétől Balatonberény a tó­part egyik legkedveltebb für­dőhelye lett: Bartók Béla is többször megfordult itt, nyá­ri pihenést, felüdülést keresve S ezt a hatást csak fokozta Keszthely közelsége: vonaton még öt perc sincs az út. Az üdültetéssel csaknem száz éve foglalkoznak kisebb-nagyobb mértékben, és érzik a hagyo­mányos falusi életmódot bom­lasztó-átalakító hatását. A halász-pákász mesterségnek is évezredes hagyományai van­nak különösen Vörsön. — És ma? Lehet-e valami közöset fölfedezni az öt köz­ség sokszínű arculatán ? — Feltétlenül. Ez a közös­ség erőteljesen fejlődik. Haj­tóerői között az iparosítást, az idegenforgalmat és a termelő- szövetkezet munkáját említe­ném. Az ipar és a mezőgazda­ság súlypontja Balatonszent- györgy. A közeli Battyán- pusztán van a szövetkezet köz­ponti majorja és Szentgyör- gyön települtek a különböző ipari létesítmények. Ezeknek sorában a foglalkoztatottak számát tekintve változatlanul a legnagyobb »üzemnek« szá­mít a vasútállomás. Ezenkí­vül két téglagyár, egy ER- DÉRT-telep, egy magtisztító telep, valamint egy nád- és ládaüzem működik a faluban. A tsz is mind jobban az ipar­szerű termelést valósítja meg; például a megyében elsőként tértek rá a korszerű üzemági művelésre. Az ilyenfajta mű­velési rendszernek sajátossá­ga, hogy gyakorlatilag figyel­men kívül hagyja a faluhatá­rokat, mert üzemágak szerint szervezik meg a termelést. így az egyes faluk közötti hajdani különbség — vagy lokálpatri­óta ellentét — fokozatosan el­tűnik. — És az idegenforgalom? — A fejlődésnek ez a másik segítő-erjesztő tényezője. Ba­latonberény a központja, de van idegenforgalma a közeli Csillagvár révén Balaton- szentgyörgynek is. Elkészült a Balaton-part rendezési terve, és az ott lefektetett elképze­lések fokozatos megvalósítá­sával jelentős üdülőterületté fejlődik Balatonberény. Nyolc- kilenc nagy üdülő épül majd, egyéni villatelkeket parcellá­zunk, és a partvédelmi mű is lassan kiépül egészen Máriá­ig. Az üdülési lehetőségek ja­vulásával a környék lakói egy­re több munkahelyhez jutnak. E kedvező változásra máris két jó példát tudok monda­ni: az OKISZ-üdülőben téli foglalkoztatót rendeztünk be azoknak, akik nyáron a kör­nyék üdülőiben dolgoznak. Másrészt örömmel tapasztal­tuk, hogy a korábban szinte csak mezőgazdasági községek — Vörs és Hollád, amelyek­ből éppen ezért évről évre köl­töztek el az emberek — né­pessége ma már nem apad to­vább. A legutóbbi statisztikai fölméréseink alapján az öt község népességének már csak a kisebb része dolgozik a mezőgazdaságban. útja Milyen a szolgáltatóhá­lózat? — A szolgáltatásokat fő­ként a kisiparosok végzik ná­lunk. Ennek az oka Fonyód, de még inkább Keszthely kö­zelségében van: egyelőre még az ottani szolgáltatóegységek vonzása megakadályozza a nagyobb fejlődést. Egyre erő­sebb viszont Balatonszent- györgy központi szerepe, mind az egészségügy, mind pedig a művelődés tekintetében. Egészségügyi hálózatunk fej­lettségével elégedettek va­gyunk: Szentgyörgyön példá­ul két körorvos, egy fogorvos és egy gyermekorvos lakik; jelenleg is folyik egy rende­lő-váróhelyiség építése. Né­hány hete adtuk át Berényben az orvoslakást, meg a rende­lőt, ami főként társadalmi munkában készült el. Az el­múlt hetekben szocialista szerződést kötöttünk a nyék- ládházi épületelemgyárral: ők Berényben szeretnének üze­met létesíteni. Mi kedvezmé­nyesen adjuk nekik a telket, s ők vállalták, hogy a leendő művelődési ház falait társa­dalmi munkában fölépítik. Itt kap helyet majd a KISZ-klub, a könyvtár és egy preszó, hogy a nyáron megfelelő körülmé­nyek között tudjuk fogadni a különböző rendezvények sze­replőit és látogatóit. Csupor Tibor gázszakosztályának titkára hangsúlyozta: alapvető fel­adat ennek az energiának a takarékos és ésszerű fel- használása. A döntéseknél te­kintettel kell lenni az ener­giahordozók egymás közötti cseréjének és kiegészítésének lehetőségére is. A lakosság jobb és gazdaságosabb ellátá­sának érdekében szükség van arra, hogy az eddig gázzal el nem látott településeken és lakónegyedekben teremt­sék meg a gázbevezetés mű­szaki és gazdasági feltételeit. Ennek megvalósítása komp­lex feladatot jelent: vizsgálni kell, hogy miként lehet a la­kóházakba a legcélszerűbben eljuttatni a földgázt. A gáz­felhasználással kapcsolatos extenzív fejlesztések mellett meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen körülmények között le­het a legkönnyebben eljutni az intenzív fejlődés szakaszá­ba. A tegnap kezdődött három napos tanácskozás előtt a Ba­laton étteremben nyitották meg azt a kiállítást, ahol 14 hazai és külföldi vállalat mu­tatja be új berendezéseit. Ez a bemutató nemcsak a szak­embereknek, hanem a nagy- közönségnek is sok érdekes új­donsággal szolgál. Itt állítot­ták föl egyebek mellett azt a — háztetőn elhelyezhető — gázkazánt, amellyel 50—00 la­kás fűtését lehet megoldani. A biztonság növelését szolgál­ják azok a műszeres kocsik, amelyekkel pillanatok alatt meg lehet határozni a szi­várgás helyét. Bemutattak új típusú foga­dóállomásokat, gázzal műkö­dő hűtőszekrényt és az új . konvektorokat. A kiállítás ér­dekessége az a ragasztható, szalmaszálnál alig vastagabb gázvezeték, amelyet felbon­tás nélkül — mint mondották: szinte fehér kötényben — le­het fölszerelni a lakásokban. Ez még a jelenleginél vala­mivel nagyobb nyomású gáz­zal biztonságosan szolgálja ki a rákapcsolt berendezéseket. Mesterré leit tanítvány — ö az? — fordulok Mol­nár Lászlóné oktatási elő­adóhoz. — Kozári Zoltán. A leg­újabb szak­munkásunk. Tizenöt éves­nek nézem, pe­dig három év­vel már »öre­gebb«. Kes­keny az arca, vékony az alak­ja is. A róla hallottak alap­ján én egészen másképp kép­zeltem el. Az egész or­szág megis­merte a nevét. Kozári Zoltán mechanikai műszerész, a budapesti Fi­nommechani­kai Vállalat 3. számú kapos­vári Gyárában, és a , tavasz- szal megnyerte az ipari ta­nulók országos versenyét. A mestere, Kertész Ferenc ezt mondta: a fiú rendkívüli szorgalmának és akaraterejé­nek köszönhette a sikert. A tanítvány pedig — most már maga is szakmunkás — a mes­tert dicséri, aki szinte »elker­gette« az országos döntőre. Mert ő — mint mondta — először húzódozott; nehéz­nek látszott a feladat. — A döntő előtt három nap­pal kaptuk meg a rajzokat. Egy kicsit megijedtem, mert vagy tizenötöt küldtek. Olyan műszerről — a teodolit víz- szintbeállítójáról, az úgyne­vezett libelláról —, amit az­előtt én soha nem szereltem. A MOM tanulói pedig már hónapok óta... — Legalább az első négy között ott kell lennie, ezzel eresztettem el Budapestre — mondja Kertész Ferenc. — Az eredmény azonban nekem is meglepetés volt, hiszen az otta­niaknak nagyobb volt az esé­lyük ... Zoltánnak a beszéde is csen­des. Szabatosan fejezi ki ma­gát: s közben — látva, hogy a fotós előkészíti a gépet — gyorsan megfésüli világosbar­na haját... Minden reggel fél hatkor kel — Bodrogról jár be dolgozni, ahol a nagyszülei­vel együtt lakik —, és este hat óra körül ér haza. — A jövődről milyen el­képzeléseid vannak? — Pontosan meghatározni nem tudom. El szeretném vé­gezni a gépipari tecnikumot, aztán továbbképezni magam, valahol egy még magasabb szintű iskolában. — Hamarabb lett szakmun­kás, mint az iskolatársai; ki­emelt órabért kap. Mit csinál a keresetével? — Egy részét ifjúsági taka­rékbetétben gyűjtöm — mond­ja. Aztán egy kis szünet után hozzáteszi: — Mindenekelőtt a lakás, és csak azután a ko­csi... A mechanikai műszerészi szakma ma már bonyolult is­mereteket követel. Munkájuk a gyárban sem egyhangú, mert sokféle feladatot kell megol­datniuk: nyolcvanezer rajz alapján kell szerelni, összeál­lítani a gyártmányokat. Ha önálló munkával bíznak meg valakit, az már szakmai tudá­sának elismerését jelenti. A volt oktató azt is elmondta: Zoltánra már másodéves ta­nuló korában nyugodtan rá­bízhatták az egyszerűbb fela­datokat. Most brigádban dolgozik, önállóan szerel, és szakmai szempontból tekintély a töb­bi — hasonló korú — fiatal előtt. — A szabad idejét mi töl­ti ki? — Nem sok van, de olyan­kor a legszívesebben horgá­szom. Otthon, a Bodrogban. A személyzeti vezető — Lovró Mihály — elmondta, hogy a dolgozók átlag élet­kora náluk 27 év. Sok a ma­gasan kvalifikált szakembe­rük, az oktatásra és tovább­képzésre a gyár vezetősé­ge nagy gondot fordít. — Aki bizonyítja tehetsé­gét, szorgalmát, azt a válla­lat a tőle telhető módon se­gíti, hogy továbbtanuljon. Ezt Kozári Zoltánnak is meg tudjuk ígérni. Ügy érzem, rajta sem fog múlni. Van tehetsége, aka­ratereje, és tanulni szeretne. Mészáros Attila Somogyi Népi api 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom