Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-31 / 125. szám

A hallgató A tanár viszony A szép tófű Somogy jellegzetesség« pedagógusképzés haté­konyságának egyik je­lentős tényezője a hall­gató—tanár ■wszany alakulása, fejlődése az egyes intézmé­nyekben. A hallgató—tanár kapcsolat fejlesztésének 'irányát elvben könnyű megfogalmazni: a jo­gokon és kötelességeken ala­puló, kölcsönösen indokolt kí­vánságok és igények össz­hangját kell megteremteni. Mi a hallgatók igénye az ok­tatókkal szemben? Az egyik fölmérés elemzése szerint a szakmai felkészültség, a köz­vetlen hangnem, a türelem, a megértés. Az első tulajdonság sokrétű megnyilvánulási területe közül a hallgatóság részéről az okta­tási formákat éri a legtöbb bírálat. A hallgatók — kevés kivétellel — a hagyományos, »■prelegáló-« előadások meg­szüntetése végett szólnak. Az előadások jelentős részét — mert előadott anyag a tan­könyv egyes részleteinek fel­idézéséből és passzív befoga­dásából áll — nélkülözhetőnek tartják, és ezeknek az előadá­soknak a megreformálását vagy elhagyását kívánják. Az elmúlt tíz év során jelentős lejlődés mutatkozott ugyan a gyakorlatok és a szemináriu­mok vezetésének színvonalá­ban, korszerűsítésében, de az előadások tartásának módszere változott a legkevesebbet az eiöző harminc évben. A Művelődésügyi Miniszté­rium az egyes tárgyakon belül csak órakeretet állapít meg, a tanszékek belátásuk szerint óöntik el, milyen arányban kí­vánják az egyes formákon be­lül a keretszámot felosztani. A Keretszám ösztönzi a tanszéke­ire t az egyes oktatási formák (előadás, szeminárium, gyakor­lat) közötti merev választóvo­nalak megszüntetésére. Az ol­dódás ellen hat az a tény, hogy az azonos szaktárgyak elmélete i*s gyakorlata gyakran két ok­tató kezében van. Az előadáso­kat általában a nagy oktatási és szakmai tapasztalattal ren­delkező, az idősebb generáció­hoz számító oktatók tartják, a gyakorlatokat, szemináriumo­kat pedig a fiatalabb tanárse­gédek, adjunktusok vezetik. Kí­vánatos lenne tehát az elmé­let és a gyakorlat személyi egységének a megteremtése, ami az előadások színvonalá­nak emelését is szolgálná. A tanári türelmet hallga­tóink elsősorban a vizsgán igénylik az oktatóktól. E terü­leten jelentős az előrelépés: i tes. Nehézségek főként a ta­i nagyon ritkán lehet hallani ; ideges, türelmetlen vizsgázta- j tokról, a vizsgalégkör általá- j ban jó. Egyre gyakrabban ta- [ lálkozunk viszont a másik ; véglettel: a túlzott türelemből j eredően meghosszabbodik a | vizsgáztatási idő. A gyakran j előforduló 50 perces, sőt más- [ fél órás vizsgáztatás fölöslege- ! sen megterheli a hallgatók | idegrendszerét, kellemetlen | órákat okoz a várakozóknak. | A hosszú ideig tartó vizsgáz- j tatás még az oktató barátsá- j gos, a vizsgadrukkot feloldó ; közvetlensége esetén se ment­hető. A délután négy-öt órakor sorra kerülő hallgató teljesít­ménye várhatóan alacsonyabb i szintű lesz, mintha a délelőtti órákban vizsgázott volna. Az oktatók hangnemére rea­gálnak a hallgatók a legérzé­nulmányi fegyelem területén mutatkoznak. Az egyes cso­portokon belül időnként jelent­kező »vizsgahalasztási láz«, a mulasztások pótlásának hiá­nyosságai, a gyakori késések az oktatók és a hallgatók kö­zött konfliktushelyzetet te­remthetnek. Bizonyos aránytalanság fi­gyelhető meg — elsősorban ta­nulmányi területen — a hall­gatók részéről a jogok és kö­telességek értelmezésében. Így például a zárthelyi dolgozatok számát és időpontját szabályo­zó, a hallgatók érdekében, a »dolgozatdömping« ellen ho­zott, egyébként helyes intézke­dés gyakran válik viták for­rásává. A rögzített időpontok betartására egyrészt előre nem látott okok, másrészt koordi­nációs nehézségek miatt nincs Osborókás Barcs és Bárány közölt Felavatták az ország negyedik tájvédelmi körzetét kenyebben. Ez érthető, hiszen ! mindig lehetőség. Kétségtelen, * hogy a hallgatók jogainak ki­szélesítése, ami kívánatos es szükséges, bizonyos szélsőséges csak a jogok érvényesítését célzó törekvéseknek is tápot ad. Fokozottan igényük a peda­gógusképző intézmények a hallgatók közéleti-mozgalmi tevékenységét. Az utóbbi két- három évben sokat fejlődött a KISZ-szervezet és a tanács- adó-patronáló tanárok együtt­működése. A kölcsönös infor­mációáramlás, ha lassan is, de javul. Az oktatók — a KISZ- szervezet döntési eíkötelezett- alán a tanári segítőkész- I sége nélkül — igénylik a cso- legköze- j portjukban lévő hallgatókról az utóbbi minősége meghatá­rozója az emberi-szakmai kap­csolatoknak. A közvetlenség, a segítőkészség, a hallgató egyenrangú partnerként való kezelése előfeltétele a gyakran hangoztatott s célul kitűzött »»murfhatársi kapcsolat« kiala­kításának. Oktatóink részéről előfordul még a kettős hang­vétel is: az intézményen belül a merev, »tanári« magatartás jellemzi őket, az intézményen kívül viszont barátságosak, közvetlenek a hallgatókkal. Ki érti ezt? Közkincs lett ax ország egyedülálló tája, a barcsi osborókás. | seg foka áll lebb a »szocialista« jel­ző tartalmi jegyeihez. Pedagó­gusképző intézményeinkben magas szinten áll a hallgatók fejlődésének követése, fokozot­tan igyekeznek megoldani problémáikat. Egyes helyeken már-már a »túlpatronálás« je- • lensége figyelhető meg. Az egyik főiskolai hallgató je­gyezte meg: »KISZ-tanácsadó tanárunk sokszor kér bennün­ket, mondjuk el problémáin­kat. Ki kellene találni már va­lamilyen problémát, mert ko­molyan mondom, nincsen. Ha lenne, úgyis kérnénk a segít­séget.« Lényeges kérdés, mit várnak az oktatók a hallgatóságtól? A becsületes, a képességnek megfelelő felkészülést a gya­korlatokra és a vizsgákra, köz­életi-mozgalmi tevékenységet, az emberi kapcsolatokban megkívánt magatartási normák betartását. Az első kívánság természe­Tanácskozás a balatoni idegenforgalomról A balatoni idegenforgalom jelenéről, s jövőjéről rende­zett fórumot tegnap Balaton- iőldváron az üdülőhelyi klub­ban a Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei szer­vezete. Az előadásokat és a vitát az indokolta, hogy az idegenforgalomnak fontos sze­repe van a megye gazdasági fejlődésében, s a Balaton déli partja idegenforgalmának sú­lya országosan is igen jelen­tős. »Az idegenforgalom a me­gye gazdasági fejlődésének fontos motorja« — mondta Z ákonyi János, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa megnyitó beszédében, s alig­ha kell külön bizonyítani az igazát. Hiszen csak 1960—70 között a tóparti települések lélekszáma összesen 19 száza­lékkal nőtt, s ez az ütem sok­szorosan nagyobb a természe­tes szaporodási rátánál. A hatások azonban nem egyér­telműen kedvezőek: például évről évre növekszik a zajár­talom az üdülőövezetekben, a nagy forgalom miatt több a szemét és főszezonban nagy­mértékben romlik a szolgál­tatások, bevásárlások színvo­nala. Ugyanakkor az évről évre növekvő forgalom újabb beruházásokat és igényeket szül. A tópart további fejlesz­tésében talán még sosem volt annyira szükség egy átgon­dolt, egységes koncepcióra, mint éppen most. Ehhez a munkához adott fontos segít­séget a tegnapi tanácskozás. Sivó Tibornak, * Belkeres­kedelmi Miniszter;- im vendég­látó- és idegenforgalmi főosz- ‘élvának vezetője az ágazat következő tervidőszakra vo­natkozó főbb elképzeléseiről és a fejlesztésekről tartott előadást. Részletesen elemezte a Balaton szerepét az ország idegenforgalmában. Eszerint az országhatárra érkező ide­gen turisták 20 százaléka ki­zárólag ezt a népszerű üdülő­övezetet választja úticéljául. Miért akadozik akkor még mindig a balatoni idegenfor­galom gépezete? Több dolog is kedvezőtlenül befolyásolja. Például rövid a szezon, s ezért néhány közgazdasági szabá­lyozó kedvezőtlenül érinti a vállalatok működését. Ezen — bár még nincs véglegesen ki­dolgozott terv — a különféle differenciált kedvezmények­kel próbálnák majd segíteni. Súlyos gond jelenleg, hogy az 4 üdülőövezet közművekkel és 4 különböző szolgáltatásokkal 4 való ellátása aránytalan, ál- 4 tálában nem magas színvo- ' nalú, de igen magas befek­tetéseket igényel. Ezzel függ szorosan össze, hogy az úgy­nevezett üdülőhelyi kínálat nem elég sokrétű, sőt, sok alkotott véleményük, jutalma­zási vagy elmarasztaló javas­lataik meghallgatását, illetve az ifjúsági szervezet erre vo­natkozó döntéseinek visszajel­zését Van olyan nézet, mely az oktatók és a hallgatók véle­ménycseréjét elsősorban az úgynevezett közös -tanszéki ér­tekezletek keretében képzeli el. A hallgató—oktató viszony értékmérőjének az értekezle­tek számát (és talán időtarta­mát? !) tartja. Véleményünk szerint az eredményesen fejlő- i dő tanszéki képviseleti rend- j szernek csak egyetlen, talán nem is a legeredményesebb | fóruma a tanszéki értekezlet. A kötetlenebb, egyéni és cso­portos beszélgetések, a kirán­dulások, rendezvények, szak­mai és terepgyakorlatok az előzőnél kedvezőbb lehetőséget és légkört teremtenek az infor­mációcserére. E lgondolkodtató véle­ményt hallottam a múlt héten: »Ha valaki azt hiszi, hogy mi, pedagógusok, szülök egyoldalúan neveljük a fiatalabb generációt — téved, ök is nevelnek bennünket, időnként eredményesebben, mint mi őket.« A hallgatók jó ötleteinek, véleményének meghallgatása, elfogadása a munkatársi kap­csolat kialakításával az okta­tó-nevelő munka hatékonysá­gát fokozza, lehetőséget te­remt az önkontrollra, választ adhat arra a kérdésre: mit kell tennünk munkánk javítá­sa érdekében? Di. Vuics Tibor Enyhét ad a megfáradt nak. A zaklatottnak békessé­get kínál. Elsimítja a redőt, feledteti a tegnapi gondot. Kuporgó boróka bokrok, fe­nyő, tölgy, fehér szemérmes nyírfák. A természet nagyszerű ajándékát az ember a saját érdekében most tudatos vé­delme alá vonta. Ismét gaz­dagabbak lettünk. Tegnap délelőtt felavatták a barcsi ősborókás tájvédelmi körzetet. Országos irányítók — t Mezőgazdasági és Élelmezés ügyi Minisztérium, az Orszá­gos Tájvédelmi Hivatal kép­viselői — megyei, járási párt-, tanácsi, vállalati és tömeg­szervezeti vezetők, dolgozók, fiatalok, KISZ-isták (akik maguk is tevékenyen is részt vettek az enyhet adó parker­dő létrehozásában) gyűltek össze azért, hogy hosszú hó­napok áldozatos munkája után felavassák az ország ne­gyedik tájvédelmi körzetét. Mintha csak az időjárás is köszönteni akarta volna az önzetlen, példás munkát, ve­rőfényes napsütésben üdvözöl­te az egybegyűlteket dr. Né­meth Jenő, a Barcsi Nagyköz­ségi Tanács elnöke. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő, a ter­mészet és a környezet védel­me érdekében végzett munkát méltatta. Az ünnepi esemény alkalmából emlékeztetett ar­ra, hogy a tájvédelmi körzet kialakítása csak az első lépés; az országban egyedülálló ter­mészeti kincs megőrzése és fenntartása nemcsak érdeke mindannyiunknak, hanem szép és közös felelősségünk is. A szép tájú Somogy egy I káját veszi az ember védelme alá a tájvédelmi körzet meg­nyitásával — mondotta. — Ez mutató ismertetőben. És köz­ben megpihen tekintetünk a csúcsos kanadai esőbeállón, az egyedülálló vidék nemcsak ; az ötletesen berendezett erdei a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja, botanikusoknak, ku­tatóknak, diákoknak segítsé­get jelent munkájukhoz, ta­nulmányaikhoz. Beszéde végén köszönetét mondott mindazoknak, akik önzetlenül, példás odaadással működtek közre a tájvédelmi körzet kialakításában. — Hazánkban nyolcvanezer hektár került eddig védelem alá — mondta megnyitó be­szédében Keszthelyi István, az Országos Tájvédelmi Hi­vatal főosztályvezetője —, a távlati programban összesen négyszázezer hektáron való­sítjuk meg a védelmet. En­nek a programnak a része a barcsi ősborókás. Akik ott voltunk az avató ünnepségen, hallgattuk a megnyitó szavakat, s tekinte­tünk újra meg újra végigsik- lott a csodálatos tájon. »... 34(H) hektár élővilága, főként növényvilága igen ér­tékes, és ritka elemeket, ha­zánkban egyedülálló növény­társulásokat tartalmaz. Kaán Károly, a magyar természet- védelem megteremtője, már 1931-ben javasolta e táj vé­delmét. Itt találkozik az at­lanti elemekben gazdag du­nántúli flóra a keleti és bennszülött elemekben bővel­kedő alföldi, balkáni és szub- mediterrán flórával... a ro­hamosan pusztuló lápvidékek közül jelentősek az itteni táj­védelmi körzet vízililiomos és tőzegmohás, égeres láperdői, szőrfüves nyíresei és külön­leges iszaplakó növénytársulá­sai« — olvashatjuk az ősbo­gyermekjátszótéren, a nagy­szerűen kiépített szalonnasü- tő-helyelcen — mindazon, amit már emberi kéz alkotott, harmonikusan beillesztve a tájba, az ember érdekében. Amikor dr. Veress László, a megyei természetvédelmi bi­zottság elnöke jelképesen át­vette a tájvédelmi körzetet, arra utalt, hogy ennek a ne­mes, szép munkának még nincs vége. Az ősborókás ava­tása csak egy állomás a me­gye nagyszabású programjá­ban. Szántó Gábor, a MÉM Kaposvári Állami Erdőrende­zőség igazgatója, a tájvédel­mi körzet »főgondnoka« kísér­te végig a vendégeket a vé­dett táj egy részén. Ismét gazdagabbak let­tünk. A természet nagyszerű ajándékát az ember a saját érdekében tudatos védelme alá vonta. Becsüljük meg! Vörös Marta Eletmenlo kész ülé k EKG — tcldonun kivételesen jellegzetes darab- i rókás tájvédelmi körzetet be­FEKETE KRÓNIKA Tűzhalá! a berekben 1905. vü 2 február 8-án éves kislánya Gosztol ai István vasúti pályaőr Erzsébet a megg yújlott berekben égett. Hamarosan lángnyelvek csapnak fel a Zala mellett a nádból, és ropogva, gyorsan szalad a tűz mindenfelé. f utnak a gyerekek, terelik a teheneket a töltésre. Sival- kodnak, jajgatnak, kiabálnak. Mar a biztos helyen veszik észre, hogy nincs meg Er­zsiké. Olyan szép idő van, mintha tavasz lenne. Ragyog a nap, szikrázik a jég. Hó csak a be­vágásokban, árkokban lapul. A berek rozsdabarna, titokza­tos nádrejteke embert, állatot helyütt kimondottan szegé- 4 csalogat. A jeges kemény alj nyes. Ez megszabja a követ­kező évek tennivalóit is: nem arra kell törekedni, hogy mi­nél több vendég érkezzen a tóparthoz, hanem arra, hogy az üdülők minél sokrétűbb és máskor nem járható utakra csábít a vasút mellett. A Zala melletti őrházban Gosztolai István pályaőr la­kik. Nagy családját nem tud­ja a bakteri fizetésből eltar­színvonalasabb kereskedelmi 4 tani, állatokkal is kell foglal- ellátást, üdülőhelyi progra-4 koznia. Tudja ezt a MÁV is, mókát kapjanak. 4 mert ólakat, istállót építtetett Ezután Bölcsföldi Tibor, a 4 az őrházhoz. Itt is, ott is akad SZOT üdülési és szanatóriumi 4 egy kis krumplinak, kukori- főigazgatóságának helyettes 4 cának való föld egy-egy vas­vezetője az üdülési lehetősé-4 út melletti szögletben, a pe- gek fejlesztéséről beszélt, Jsungoldal meg szénát terein, majd az előadásokat vita k8- 4 Gosztolaiéknak még szeren- vette. ^cséjük is van, mert itt a be­Cs. T. 4 rek, s három tehenet is ki­tarthatnak. Csak az a baj, hogy a nyáron a berket elön­tötte a víz, a töltés oldalán pedig a fű sok helyen kiégett, nem sok szénát takaríthattak be. Az állatokat legeltetésre kellett fogni. Ilyen szép időben szívesen rágja a marha a nádlevelet, száraz füvet, szükségből a sást is megeszi. A gyerekek alig várják, hogy kimehessenek a tehenek mellé a nádasba, mert a buj­kálás még a jégen csúszkálás­nál Í6 jobb. Még a kétéves Erzsiké is kint van, boldogan bolyong a nád között, és kia­bálja testvéreinek: Je! A szél­től meghajlott nádfejekkel ci- róka-marókázik. Prüszkölve, sziporkázva za­katol a síneken a keszthelyi vonat. Édesanyjuk is jajgatva sza- 4 lad ki a sínek közé. Látja a f mipánttal teheneket és a gyerekeket. Már megnyugodna, amikor hallja: — Erzsi! Erzsiké... Hol vagy? Az anya dermedten áll meg. A lángokba akar rohan­ni a legkedvesebbért, a leg­kisebbért. De hová? Ájultan dől el a töltés oldalán. A kis Erzsikét arcra borul va találták meg a zsombék mellett, feketén, holtan. Sokáig tanakodtak, ki gyújthatta meg a nádast. A vonat vagy a csősz? Gosztolai Istvánná Víg Má­riának ez volt élete legszo­morúbb napja. És éttől a nap­tól kezdve minden berekége­téskor rosszul lett. 4 (Folytatjuk.) 4 I Simon József ^ Az érrendszeri megbetegedé­sekben szenvedőknek gyors el- sősegély nyújtási lehetőséget biztosít a Varsói Műszaki Egyetem finommechanikai és elektronikai intézetében szer­kesztett kis berendezés. Ez az apró készülék — amely még egy női retikülben is el­fér — a szivlökésimpulzuso- kat közönséges telefonon át. egyenesen a kardiológiai ren­delőbe továbbítja. A beteg — 4ha állapota hirtelen rosszabbra 4 fordul — saját maga is elké- iszitheti elektrokárdiogramját, 4 telefonon továbbíthatja az or­vosnak, aki ennek alapján azonnal megállapítja a diagnó­zist. A készülék kezelése rendkí- vül egyszerű. Az elektrokar- ^diográf elektródáit maga a be­teg vagy egy más személy gu- a végtagokhoz erő­síti. A beteg testének bio­áramait ez a készülék külön­böző frekvenciájú hanghullá­mokká alakítja, melyeket a berendezés hangszórója felerő­sít. Elegendő tehát a hang­szóró közelében elhelyezni a telefonkészüléket, és feltár­csázni a kardiológiai rende­5 löt, melyben a megfelelő »ve­ivőkészülék« a hangjelzéseket J szívlökés impulzusokká re_ 4transzformálja, és nyomban el­készíti az EKG-t. Az elcktro- kardiogram alapján a kardio­lógus megállapítja a diagnó­zist, és ugyanezen a telefon- vonalon kiadja a betegnek a szükséges utasításokat. Somogyi Néplap k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom