Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

A gyárépítő igazgató Embert próbáló hómapo-' kát idéz: azt az időszakot, amikor az első ötéves terv ki- j emelt beruházásaiként Kapos- j váron épült a textilművek. A gyár ma huszonhárom ! éves, az igazgató hatvan. — Életem legtermékenyebb ! időszaka volt ez a huszon­három év: a kukoricaföldön I szinte napról napra formáló­dott, alakult az új üzem.; 1951. április 29-én tartották az alapkőletételi ünnepséget, október elsejével pedig meg­alakult a gyár, s november 7-én a mostani raktárban fel- I állított gépekről lekerült az! első fonal. December 24-én 15 ezer orsó dolgozott. Építkez­tünk és termeltünk: ahogy el- 1 építés, és Róna Imre ismét költözött. A sártengerben építőkkel vitat­kozott, s nem számolta az időt. Aludni egy vaságyak­kal zsúfolt szo­bába járt. Va­csorát főzni ugyanoda, ha volt még rá ideje. Ennek 23 esz­tendeje már. — Én úgy nászúit egy szint a gyárban, rögtön beépítettük a gépeket. A munkások nem egyszer tyúklétrán jutottak fel a gé­pek közé, s nádpadló védte őket a tél hidegétől. Az új szovjet gépek kezelését azon­ban gyorsan megtanulták. Jó volt látni, hogyan válik a földhöz szokott emberből ön­tudatos ipari munkás, veze­tő, mit tud tenni a pártszer­vezet az emberek nevelése, szocialista tudatformálása ér­dekében. A gyár induláskor sok segítséget kapott: Győr, Szeged és Budapest hasonló üzemei olyan fiatalokat küld­tek ide, akik szívügyüknek tekintették a textilipart. Az első munkásokat is ezek az üzemek tanították a gépek szeretetére, s az új műveze­tők itt tanultak egy eszten­deig. A segítséget visszaadta a gyár; sok vezető nevelkedett a gyors pörgésű orsók között: megyei párttit^árt, vezérigaz­gató-helyettest;, igazgatót, bí­rót adott ez az üzem. Róna Imre, a gyárépítő igazgató a textilipar szerel­mese. Mindig ott volt, ahol az új dolgok születtek: 1948 má­jusában a győri fonoda veze­tője, 1950-ben Szegedre ke­rült. Ott akkor szerelték föl az érzem, somogyi lettem. El is felejtettem, hogy éveim egy részét Budapesten éltem le. Megszerettem ezt a megyét, és régóta somogyinak vallom magam. Munkaszerető, tehetséges nép lakik itt, s ha a vezető megfelelően foglal­kozik az emberekkel, nagy­szerű dolgokat alkotnak. A hatvanéves Róna Imre az igazgatói székből nyugdíj-* 1 ba ment, a közéletből azonban nem. Tizenkét éve tagja a j megyei párt-végrehajtóbizott-j Ságnak, s elnöke a Szakszer- | vezetek Megyei Tanácsának. | A pártnak 1932 óta tagja. | — A munka, amelyet meg- J becsülnek, s kedvvel csinál az ember, szórakozás is — j mondja. — Én soha nem érez­tem tehernek azt az időt, j amelyet a gyárban töltöttem. Voltak nehéz percek, amikor j arra gondoltam, jó lenne ab- j bahagyni, de ez mindig csak pillanatokig tartott. A munka | soha nem volt teher, és nem éreztem az idő múlását sem! években, sem napokban. Sza­ladtak, futottak a hónapok: mindegyiknek megvolt a ma­ga gondja, amelyet meg kel­lett — és mindig meg is le­hetett — oldani, s megvolt az j öröme is. A munkát nem azért hagytam abba, mert el­fáradtam: sokszor 16—18 óját töltöttem itt, és — legalábbis : akkor úgy éreztem — fáradt­Olaszországból, Párizsból, a Tátrából és a jugoszláv ten­gerpartról körülbelül három­ezer diapozitívem van. Most rendezni akarom országon­ként, városonként. Lesz időm arra is, hogy a képek mellé megírjam a szövegeket. Az­után egy-egy előadással elvi­szem majd az itteni KISZ-es barátaimat ezekre a tájakra. Alighanem a város egyik Legnagyobb magánkönyvtára az övé: csaknem négyezer kö­tetet gyűjtött össze műszaki könyvekből, szépirodalomból, természettudományos művek­ből és természetesen útleírá­sokból. A közéletben és a gyárban érveket sorakoztató, vitatkozó embernek ismerik Róna Im­rét. — Sokat vitatkoztam, de mindig az ügy érdekében. A vita szerintem növeli az új dolgok iránti fogékonyságot. A gyárban politikailag kép­zett, jó vezetőtársaim voltak. És a társadalmi, gazdasági szervek között mindig vitá­ban született az egyetértés, amelynek nyomán következe­tesen hajtottuk végre felada­tainkat. Az ország legnagyobb pamutfonodája dolgozik Ka­posváron. Az orsók 12 száza­léka van itt, s a pamutfonal- termelés 15 százalékát adja a gyár. A vita a százalékokért, a minőségért és mindig a munkásokért folyt. I ORR 11) iiVI MÚLTUNK Nosziopy Gáspár emlékezete Emlékülés Somogysárdon Somogysárd főterén három oldalú obeliszk magasodik: a forradalmi múlt kőbe vésett, ívelő szimbóluma. Az 1919-es évszám alá március végén he­lyeztek koszorút, az 1945-ös alá áprilisban, az 1848-as évr szám alá tegnap. A Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének történet- tudományi és hadtudományi szakosztálya emlékülést ren­dezett. A 125 éve lezajló for­radalom és a szabadságharc katonai története, illetve Nosz­iopy Gáspár személyisége volt az előadói téma. A községi és járási vezetők, helybeli és kaposvári diákok — a Táncsics gimnáziumból a történelem- és honismereti szakkör tagjai, a Nosziopy Közgazdasági Szakközépiskola diákjai jöttek el — néphadse­regünk több magas rangú tisztje, illetve tanárok, község- beliek voltak az emlékülés hallgatói. Szendi József ezre­des, a hadtudományi szakosz­tály elnöke köszöntötte a meg­jelenteket, majd dr. Borús Jó­zsef, a történettudományok kandidátusa, az MTA Törté­I nettudományi Intézetének munkatársa tartott előadást. I I Fiatat forradalmárok, lelkes tisztek A 125 év, a jubileum kétség­kívül felrázza az emlékezetet, s a történelmi tényanyag, bi­zonyos események és szemé- | lyek értékelése új megvilági- [ tűst kap a kutatások folyamán. | Amellett tehát, hogy átfogó is- | mertetést adott az 184S—40-es | forradalom hadtörténetéről dr. Borús József történész ki- I emelte azokat a tényeket és ! szólt azokról az egyéniségek­ről is, amelyekről és akikről többet vagy más megvilágiiás- ; ban kell beszélni. Például említette Fetter An- \ talt, aki kezdettől fogva ma­gas rangú tisztje, majd vezér- J kari főnöke volt a független, I forradalmi kormánynak. — I Többet kell beszélni róla, job­ban oda kell figyelni történel­mi alakjára — hangsúlyozta az előadó —, különösképpen azért, mert egyidejűleg más­ként ítélt meg egy csomó dol­got, mint ellenlábasa, Görgey tábornok. Kétségtelen, hogy Görgeyről alkotott véleménye sokban eltér a nemrégiben közismertté vált Görgey-ma- gyarázatoktól és mentegetések­131. Ügy véljük: tevékenysége még jó párszor szóba kerül a tudományos polémiák so:án. ; Dr. Borús J izset előadásá­nak nagyszerű fejezete volt, amikor összehasonlította a csá­szári sereg és a rr.-.y ’r hon­védség tiszti karát. Sz.r.ie a francia forradalom klassziku­san nagyszerű napjai és hősei jutnak eszünkbe e jellemzés­kor: a magyar sereg i ijs po- i zícióit, fiatal — az osztrák át- I lagéletkorná! tíz-tizenöt évvel j fiatalabb — L Tmlr.lrp.'.r vez :- j rek látták el. S olyan egyén i- I ségre irányította itt a fi gyei- j met, mint Klapka György, Ko- ( marom védője ... LJj átlátok a kormaoybiztosról És volt egy fiatal forradal- I már Somogybán is. Az itteniek ! »Kiss Kossuth«-ként emleget­ték az alacsony termetű, izzó tekintetű kormánybiztost, I Nosziopy Gáspárt. Róla tartott | előadást Andrássy Antal, a tör- J ténelmi szakosztály elnöke. Ez az előadásba foglalt élet- ! út-ismertetés tulajdonképpen | hézagpótló. De ez csali az : egyik értéke; Andrássy Antal j ugyanis kutatásai során új, je- j lentős adatokra is bukkant I Nosziopy személyére vj^iatko­új szovjet gépeket. A ko­rántsem egységes felfogású műszaki gárda nem ismerte ezeket a berendezéseket. Róna Imre akkor azt a feladatot j kapta, hogy bizonyítsa be: a | magas műszaki követelmé­nyeknek is eleget tesznek ezek . az egyszerű, de termelékeny! gépek. Az eredmény: az első j évben elnyerték a Könnyű-1 ipari Minisztérium és a szak- szervezet vörös vándorzászla­ját. Ezek a gépek jobb ered­ményt produkáltak, mint bár­mikor a magyar textilipar történetében a tőkés berende­zések. Szegeden megindult a termelés, Kaposváron a gyár­ság nélkül mentem haza. Életvidám, fiatal, tehetséges munkatársaim voltak, a leg­nehezebb tennivalókat is jó kedéllyel végeztük eL — Mi a kedvenc időtöltése? — Továbbra is dolgozni akarok: társadalmi munka- j ban kívánom végezni a párt- bizottságon és a szakszerve­zetnél kapott feladatokat. Az- | után egy sor dologra eddig | nem jutott időm, most szaki- I tok majd arra is. Szeretem a Kereza Imre Emlékülés a somogysárdi művelődési házban. Dr. Borús József tartja előadását. Ejjy kiállítás képei A címnek semmi köze nincs Muszorgszkijhoz; a kiállítás is sokkal szerényebb, mint az, amelyik őt híres zeneműve megalkotására ihlette. j A balatonszentgyörgyi őszinte mondanivalójuk > népművelőkre, a pedagógusok- Mégsem műelemzésre I ra vár, de sikere függ a köz­turisztikát, a Zselicet gyalog | velődési ház _ klubtermét már bejártam. A napokban jöttem haza a pécsi üdülés­ről: ott a Mecsekben minden­nap megtettem a magam 16— 18 kilométerét. Szeretek diáz- ni. Ütjaim során mindig ott volt velem a fényképezőgép is. A Szovjetunióból, Görög­országból, Törökországból, mu­né­hány hétig festmények díszí­tik. Alkotóik nem nagynevű, országosan ismert művészek, hanem két amatőr festő: Si­mon József postamester és Baditz Balázs rajztanár. Nem a képekről akarok szól­ni, bár figyelemreméltóak, Hetvenéves a Tóth Lajos iskola Sok víz lefolyik a Kapóson, mire az első osztályos az isko­lát elhagyni, búcsúzni készül, s úgy tud énekelni, mint itt, a kaposvári Tóth Lajos Általá­nos Iskolában. Ezt az időt vé­gig ki kell használni. A hetvenéves iskola a peda­gógusnapon szerette volna megünnepelni az évfordulót, de »közbejött« a siker: a Ma­gyar Rádió nagydíjjal jutal­mazta a kórust. A siker köte­lez, részt kell venni egy le­mezfölvételen. így a tervezett­nél egy héttel korábban, hét­főn rendezték meg az iskola önálló estjét a Csiky Gergely Színházban. Az esetleges kéte­lyeket, hogy az iskola »de föl- vágós«, szeretném eloszlatni. ! Nem a pedagógusok kívánsága volt, hogy a színházi deszká­kon szerepeljenek a gyerekek, Amíg a nagydii beérik határozott így, elfogadható magyarázattal, s ez csupán egy szó: megbecsülés. S ez most egyaránt szólt a lelkes tantes­tületnek és a dolgukat végző, mosolygós arcú gyermekeknek. A műsor »arról szólt«, hogy a zenei tagozatos általános is­kolában mind teljesebbé válik az ének-zenei nevelés. Már csak egy év kell a teljesség­hez, hogy az 1—8. osztályok­ban tagozatos programként folyjon az oktatás. A műsor azt mutatta be, hogy amíg a nagydíj beérik — beérett! — milyen úton járnak a gyere­kek. Az alsó tagozatos énekes népi játéktól a nagydíjas kó­rusig, mely Kodály Hegyi éj­szakák, Pünkösdölő című mű­vét énekli lemezre. Az iskola hagyományos hanem a szülői munkaközösségi hangversenyére minden alka-I lommal meghívnak a volt ta­nulók közül olyanokat is, akik azóta »befutottak« a zenei pá­lyán. Balázs István dombóvári és Kardos Kálmán kaposvári művésztanárok előadásában Beethoven G-dúr románcát hallottuk. Hatásos volt a befejezés is: a kisdobosok és a felső tagoza­tosok egyesített kórusa Kodály —Berzsenyi: Forr a világ című művét szólaltatta meg. Azért tervezték egy héttel későbbre a műsort, hoerv peda­gógusnapi ajándék legyen. Az ajándékot előbb kellett át­nyújtani. A teljes tantestület osztozott a sikerekben, s talán nem is kell hangsúlyozni, hogy Pytell Anna és Zákányi Zsolt különösen is megérdemelte a gyerekek virágcsokrait. H. B. | igaz, van. | vállalkozom, inkább arra a j szándékra szeretném fölhívni i a figyelmet, mellyel ez a kiál­lítás létrejött. Sokat beszélünk I az esztétikai érzék és igény, a j látáskultúra hiányosságairól, 1 de még keveset tettünk azért, j hogy kielégítő eredmények ! szülessenek. A városokban ! képzőművészeti klubok, szak- | körök működnek; múzeumok, j kiállítótermek várják a látoga- j tókat, öles plakátok adnak hírt egy-egy új tárlatról. A művé­szettel való találkozáshoz csak jó szándék kell és idő. A lehe­tőség adott. Sokkal nehezebb egy falu helyzete, még akkor is, ha jók a közlekedési viszonyai, és ha város közelében van. A gye­rekek tanulmányi kirándulá­sokon — ha ritkán is — eljut­nak egy-két múzeumba, végig­néznek néhány kiállítást. Szü­leik és az idősebb korosztály számára azonban szinte egyál­talán nincs erre alkalom. Leg­többjük nem is igényli a szó­rakozásnak, művelődésnek ezt a formáját. Az érdektelenség mégsem írható az ő rovásuk­ra Sokkal inkább tájékozat­lanságból, mint közömbösség­ből fakad ez a magatartás. Aki még nem ismeri, nem fedezte föl a szépet egy festményben, szoborban, fotóban, nem talál­kozott az igazi művészettel, nem is hiányolja azt. Először pótolni kell a falu J hátrányos helyzetéből adódó lemaradást, helyükbe kell vin­ségi vezetők hozzáállásától, tá­mogatásától is. Ha kellő ko­molysággal fogadnak egy-egy ilyen kezdeményezést, figye­lemmel kísérik fejleményeit, eredményét, már ez is biztosí­ték arra, hogy a szándék meg­valósul. A kiállítás azonban önmagában nem elég. Meg kell tanítani a közönséget a helyes látásmódra. Hogy igazi élményt jelentsen egy mű, ahhoz érte­niük is kell, bepillantaniuk az alkotás folyamatába. Ezért az író—olvasó találkozók mintá­jára meg lehetne hívni a kiál­lítókat, és személyesen, köz­vetlenül beszélgetni velük. A népművelőknek föl kellene kutatniuk elsősorban a környé­ken élő tehetséges amatőr kép­zőművészeket, népművésze­ket, akik szívesen veszik az ér­deklődést, hiszen ez jó alka­lom a bemutatkozásra. Az őszinte vélemények további j , munkájukhoz is segítséget ! Virágok Újvár fal váu zóan. A mezőcsokonyai egyhá­zi nyilvántartás alapján tisztá­zódott a születés időpontja is: 1820, és nem 1822, mint eddig hittük. Igen érdekes az az ügynöki leírás is, amely ugyancsak most látott napvilágot (a Ba­ranya megyei Levéltárban ta­lálta meg Andrássy Antal). A császáriak gyorsan fölismerték hogy a rebellis Somogy tüzét a huszonkilenc éves, plebejus érzelmű kormánybiztos szítja. Ráállították kémjüket, s mi­után a világosi fegyverletételt követően Nosziopy menekülni kényszerült, ő adott pontos sze­mélyleírást róla. Ezen adatok alapján tudjuk külsőjét is ma­gunk elé képzelni, mert a fia­tal hadvezérről nem maradt ránk hiteles portré. Szóban mégis egész, izgal­masan jellemző arcképet fes­tett Andrássy Antal — ismer­tetve Nosziopy Gáspár szár­mazását, bemutatva nevelkedé­sét, jellemezve egyéniségét, küldetését a forradalomban es a szabadságharcban. nyújtanak A balatonszentgyörgyi pró­bálkozás sikerrel járt, ezt bi­zonyítják a vendégkönyv be­jegyzései is. »Mi, fiatalok nagy szeretettel fogadtuk a kiállí­tást. Öröm számunkra, hogy saját szülőfalunkban ilyen te­hetségek élnek, akikre büsz­kék lehetünk.« »Sokat tanul­tunk, élmény volt. Köszönjük.« Az érdeklődéstől felbuzdul­va a művelődési ház igazgató­ja több hasonló, de már vita­estekkel egybekötött rendez­vényt tervez; legközelebb egy fotókiállítást, majd az iskolá- ni a művészetet mindazoknak, ! so^ rajzainak, kerámia mun­akiket lehetőségeik korlátoz- ká™k , , . . , , Érdemes követni a peldaju­nak abban, hogy maguk keres- ] j^at. sék fel. Ez a feladat jórészt a Kozák Viktória Nosziopy Gáspár szülőhaza előtt, Üjvárfalván úttörő mon­dott verset, és az egykori kú­ria — ma művelődési ház — falára tegnap babérkoszorú ke­rült. Ugyancsak megkoszorúz­ták a temetőben a három szé­pen gondozott Noszlopy-sirt, köztük az édesanyáét — akinek sírkövére Berzsenyi László, a költő fia írt búcsúztató hexa­metert —, akit jótékony csa­lással haláláig ámítottak hoz­zátartozói, hogy szeretett fia él, Törökországba bújdosott. Pedig harminckét évesen oda- állt a császári hóhérok elé — még akkor is példás hittel — a fiatal forradalmár, Nosziopy Gáspár. Tröszt Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom