Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-29 / 123. szám
A gyárépítő igazgató Embert próbáló hómapo-' kát idéz: azt az időszakot, amikor az első ötéves terv ki- j emelt beruházásaiként Kapos- j váron épült a textilművek. A gyár ma huszonhárom ! éves, az igazgató hatvan. — Életem legtermékenyebb ! időszaka volt ez a huszonhárom év: a kukoricaföldön I szinte napról napra formálódott, alakult az új üzem.; 1951. április 29-én tartották az alapkőletételi ünnepséget, október elsejével pedig megalakult a gyár, s november 7-én a mostani raktárban fel- I állított gépekről lekerült az! első fonal. December 24-én 15 ezer orsó dolgozott. Építkeztünk és termeltünk: ahogy el- 1 építés, és Róna Imre ismét költözött. A sártengerben építőkkel vitatkozott, s nem számolta az időt. Aludni egy vaságyakkal zsúfolt szobába járt. Vacsorát főzni ugyanoda, ha volt még rá ideje. Ennek 23 esztendeje már. — Én úgy nászúit egy szint a gyárban, rögtön beépítettük a gépeket. A munkások nem egyszer tyúklétrán jutottak fel a gépek közé, s nádpadló védte őket a tél hidegétől. Az új szovjet gépek kezelését azonban gyorsan megtanulták. Jó volt látni, hogyan válik a földhöz szokott emberből öntudatos ipari munkás, vezető, mit tud tenni a pártszervezet az emberek nevelése, szocialista tudatformálása érdekében. A gyár induláskor sok segítséget kapott: Győr, Szeged és Budapest hasonló üzemei olyan fiatalokat küldtek ide, akik szívügyüknek tekintették a textilipart. Az első munkásokat is ezek az üzemek tanították a gépek szeretetére, s az új művezetők itt tanultak egy esztendeig. A segítséget visszaadta a gyár; sok vezető nevelkedett a gyors pörgésű orsók között: megyei párttit^árt, vezérigazgató-helyettest;, igazgatót, bírót adott ez az üzem. Róna Imre, a gyárépítő igazgató a textilipar szerelmese. Mindig ott volt, ahol az új dolgok születtek: 1948 májusában a győri fonoda vezetője, 1950-ben Szegedre került. Ott akkor szerelték föl az érzem, somogyi lettem. El is felejtettem, hogy éveim egy részét Budapesten éltem le. Megszerettem ezt a megyét, és régóta somogyinak vallom magam. Munkaszerető, tehetséges nép lakik itt, s ha a vezető megfelelően foglalkozik az emberekkel, nagyszerű dolgokat alkotnak. A hatvanéves Róna Imre az igazgatói székből nyugdíj-* 1 ba ment, a közéletből azonban nem. Tizenkét éve tagja a j megyei párt-végrehajtóbizott-j Ságnak, s elnöke a Szakszer- | vezetek Megyei Tanácsának. | A pártnak 1932 óta tagja. | — A munka, amelyet meg- J becsülnek, s kedvvel csinál az ember, szórakozás is — j mondja. — Én soha nem éreztem tehernek azt az időt, j amelyet a gyárban töltöttem. Voltak nehéz percek, amikor j arra gondoltam, jó lenne ab- j bahagyni, de ez mindig csak pillanatokig tartott. A munka | soha nem volt teher, és nem éreztem az idő múlását sem! években, sem napokban. Szaladtak, futottak a hónapok: mindegyiknek megvolt a maga gondja, amelyet meg kellett — és mindig meg is lehetett — oldani, s megvolt az j öröme is. A munkát nem azért hagytam abba, mert elfáradtam: sokszor 16—18 óját töltöttem itt, és — legalábbis : akkor úgy éreztem — fáradtOlaszországból, Párizsból, a Tátrából és a jugoszláv tengerpartról körülbelül háromezer diapozitívem van. Most rendezni akarom országonként, városonként. Lesz időm arra is, hogy a képek mellé megírjam a szövegeket. Azután egy-egy előadással elviszem majd az itteni KISZ-es barátaimat ezekre a tájakra. Alighanem a város egyik Legnagyobb magánkönyvtára az övé: csaknem négyezer kötetet gyűjtött össze műszaki könyvekből, szépirodalomból, természettudományos művekből és természetesen útleírásokból. A közéletben és a gyárban érveket sorakoztató, vitatkozó embernek ismerik Róna Imrét. — Sokat vitatkoztam, de mindig az ügy érdekében. A vita szerintem növeli az új dolgok iránti fogékonyságot. A gyárban politikailag képzett, jó vezetőtársaim voltak. És a társadalmi, gazdasági szervek között mindig vitában született az egyetértés, amelynek nyomán következetesen hajtottuk végre feladatainkat. Az ország legnagyobb pamutfonodája dolgozik Kaposváron. Az orsók 12 százaléka van itt, s a pamutfonal- termelés 15 százalékát adja a gyár. A vita a százalékokért, a minőségért és mindig a munkásokért folyt. I ORR 11) iiVI MÚLTUNK Nosziopy Gáspár emlékezete Emlékülés Somogysárdon Somogysárd főterén három oldalú obeliszk magasodik: a forradalmi múlt kőbe vésett, ívelő szimbóluma. Az 1919-es évszám alá március végén helyeztek koszorút, az 1945-ös alá áprilisban, az 1848-as évr szám alá tegnap. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének történet- tudományi és hadtudományi szakosztálya emlékülést rendezett. A 125 éve lezajló forradalom és a szabadságharc katonai története, illetve Nosziopy Gáspár személyisége volt az előadói téma. A községi és járási vezetők, helybeli és kaposvári diákok — a Táncsics gimnáziumból a történelem- és honismereti szakkör tagjai, a Nosziopy Közgazdasági Szakközépiskola diákjai jöttek el — néphadseregünk több magas rangú tisztje, illetve tanárok, község- beliek voltak az emlékülés hallgatói. Szendi József ezredes, a hadtudományi szakosztály elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Borús József, a történettudományok kandidátusa, az MTA TörtéI nettudományi Intézetének munkatársa tartott előadást. I I Fiatat forradalmárok, lelkes tisztek A 125 év, a jubileum kétségkívül felrázza az emlékezetet, s a történelmi tényanyag, bizonyos események és szemé- | lyek értékelése új megvilági- [ tűst kap a kutatások folyamán. | Amellett tehát, hogy átfogó is- | mertetést adott az 184S—40-es | forradalom hadtörténetéről dr. Borús József történész ki- I emelte azokat a tényeket és ! szólt azokról az egyéniségekről is, amelyekről és akikről többet vagy más megvilágiiás- ; ban kell beszélni. Például említette Fetter An- \ talt, aki kezdettől fogva magas rangú tisztje, majd vezér- J kari főnöke volt a független, I forradalmi kormánynak. — I Többet kell beszélni róla, jobban oda kell figyelni történelmi alakjára — hangsúlyozta az előadó —, különösképpen azért, mert egyidejűleg másként ítélt meg egy csomó dolgot, mint ellenlábasa, Görgey tábornok. Kétségtelen, hogy Görgeyről alkotott véleménye sokban eltér a nemrégiben közismertté vált Görgey-ma- gyarázatoktól és mentegetések131. Ügy véljük: tevékenysége még jó párszor szóba kerül a tudományos polémiák so:án. ; Dr. Borús J izset előadásának nagyszerű fejezete volt, amikor összehasonlította a császári sereg és a rr.-.y ’r honvédség tiszti karát. Sz.r.ie a francia forradalom klasszikusan nagyszerű napjai és hősei jutnak eszünkbe e jellemzéskor: a magyar sereg i ijs po- i zícióit, fiatal — az osztrák át- I lagéletkorná! tíz-tizenöt évvel j fiatalabb — L Tmlr.lrp.'.r vez :- j rek látták el. S olyan egyén i- I ségre irányította itt a fi gyei- j met, mint Klapka György, Ko- ( marom védője ... LJj átlátok a kormaoybiztosról És volt egy fiatal forradal- I már Somogybán is. Az itteniek ! »Kiss Kossuth«-ként emlegették az alacsony termetű, izzó tekintetű kormánybiztost, I Nosziopy Gáspárt. Róla tartott | előadást Andrássy Antal, a tör- J ténelmi szakosztály elnöke. Ez az előadásba foglalt élet- ! út-ismertetés tulajdonképpen | hézagpótló. De ez csali az : egyik értéke; Andrássy Antal j ugyanis kutatásai során új, je- j lentős adatokra is bukkant I Nosziopy személyére vj^iatkoúj szovjet gépeket. A korántsem egységes felfogású műszaki gárda nem ismerte ezeket a berendezéseket. Róna Imre akkor azt a feladatot j kapta, hogy bizonyítsa be: a | magas műszaki követelményeknek is eleget tesznek ezek . az egyszerű, de termelékeny! gépek. Az eredmény: az első j évben elnyerték a Könnyű-1 ipari Minisztérium és a szak- szervezet vörös vándorzászlaját. Ezek a gépek jobb eredményt produkáltak, mint bármikor a magyar textilipar történetében a tőkés berendezések. Szegeden megindult a termelés, Kaposváron a gyárság nélkül mentem haza. Életvidám, fiatal, tehetséges munkatársaim voltak, a legnehezebb tennivalókat is jó kedéllyel végeztük eL — Mi a kedvenc időtöltése? — Továbbra is dolgozni akarok: társadalmi munka- j ban kívánom végezni a párt- bizottságon és a szakszervezetnél kapott feladatokat. Az- | után egy sor dologra eddig | nem jutott időm, most szaki- I tok majd arra is. Szeretem a Kereza Imre Emlékülés a somogysárdi művelődési házban. Dr. Borús József tartja előadását. Ejjy kiállítás képei A címnek semmi köze nincs Muszorgszkijhoz; a kiállítás is sokkal szerényebb, mint az, amelyik őt híres zeneműve megalkotására ihlette. j A balatonszentgyörgyi őszinte mondanivalójuk > népművelőkre, a pedagógusok- Mégsem műelemzésre I ra vár, de sikere függ a közturisztikát, a Zselicet gyalog | velődési ház _ klubtermét már bejártam. A napokban jöttem haza a pécsi üdülésről: ott a Mecsekben mindennap megtettem a magam 16— 18 kilométerét. Szeretek diáz- ni. Ütjaim során mindig ott volt velem a fényképezőgép is. A Szovjetunióból, Görögországból, Törökországból, munéhány hétig festmények díszítik. Alkotóik nem nagynevű, országosan ismert művészek, hanem két amatőr festő: Simon József postamester és Baditz Balázs rajztanár. Nem a képekről akarok szólni, bár figyelemreméltóak, Hetvenéves a Tóth Lajos iskola Sok víz lefolyik a Kapóson, mire az első osztályos az iskolát elhagyni, búcsúzni készül, s úgy tud énekelni, mint itt, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában. Ezt az időt végig ki kell használni. A hetvenéves iskola a pedagógusnapon szerette volna megünnepelni az évfordulót, de »közbejött« a siker: a Magyar Rádió nagydíjjal jutalmazta a kórust. A siker kötelez, részt kell venni egy lemezfölvételen. így a tervezettnél egy héttel korábban, hétfőn rendezték meg az iskola önálló estjét a Csiky Gergely Színházban. Az esetleges kételyeket, hogy az iskola »de föl- vágós«, szeretném eloszlatni. ! Nem a pedagógusok kívánsága volt, hogy a színházi deszkákon szerepeljenek a gyerekek, Amíg a nagydii beérik határozott így, elfogadható magyarázattal, s ez csupán egy szó: megbecsülés. S ez most egyaránt szólt a lelkes tantestületnek és a dolgukat végző, mosolygós arcú gyermekeknek. A műsor »arról szólt«, hogy a zenei tagozatos általános iskolában mind teljesebbé válik az ének-zenei nevelés. Már csak egy év kell a teljességhez, hogy az 1—8. osztályokban tagozatos programként folyjon az oktatás. A műsor azt mutatta be, hogy amíg a nagydíj beérik — beérett! — milyen úton járnak a gyerekek. Az alsó tagozatos énekes népi játéktól a nagydíjas kórusig, mely Kodály Hegyi éjszakák, Pünkösdölő című művét énekli lemezre. Az iskola hagyományos hanem a szülői munkaközösségi hangversenyére minden alka-I lommal meghívnak a volt tanulók közül olyanokat is, akik azóta »befutottak« a zenei pályán. Balázs István dombóvári és Kardos Kálmán kaposvári művésztanárok előadásában Beethoven G-dúr románcát hallottuk. Hatásos volt a befejezés is: a kisdobosok és a felső tagozatosok egyesített kórusa Kodály —Berzsenyi: Forr a világ című művét szólaltatta meg. Azért tervezték egy héttel későbbre a műsort, hoerv pedagógusnapi ajándék legyen. Az ajándékot előbb kellett átnyújtani. A teljes tantestület osztozott a sikerekben, s talán nem is kell hangsúlyozni, hogy Pytell Anna és Zákányi Zsolt különösen is megérdemelte a gyerekek virágcsokrait. H. B. | igaz, van. | vállalkozom, inkább arra a j szándékra szeretném fölhívni i a figyelmet, mellyel ez a kiállítás létrejött. Sokat beszélünk I az esztétikai érzék és igény, a j látáskultúra hiányosságairól, 1 de még keveset tettünk azért, j hogy kielégítő eredmények ! szülessenek. A városokban ! képzőművészeti klubok, szak- | körök működnek; múzeumok, j kiállítótermek várják a látoga- j tókat, öles plakátok adnak hírt egy-egy új tárlatról. A művészettel való találkozáshoz csak jó szándék kell és idő. A lehetőség adott. Sokkal nehezebb egy falu helyzete, még akkor is, ha jók a közlekedési viszonyai, és ha város közelében van. A gyerekek tanulmányi kirándulásokon — ha ritkán is — eljutnak egy-két múzeumba, végignéznek néhány kiállítást. Szüleik és az idősebb korosztály számára azonban szinte egyáltalán nincs erre alkalom. Legtöbbjük nem is igényli a szórakozásnak, művelődésnek ezt a formáját. Az érdektelenség mégsem írható az ő rovásukra Sokkal inkább tájékozatlanságból, mint közömbösségből fakad ez a magatartás. Aki még nem ismeri, nem fedezte föl a szépet egy festményben, szoborban, fotóban, nem találkozott az igazi művészettel, nem is hiányolja azt. Először pótolni kell a falu J hátrányos helyzetéből adódó lemaradást, helyükbe kell vinségi vezetők hozzáállásától, támogatásától is. Ha kellő komolysággal fogadnak egy-egy ilyen kezdeményezést, figyelemmel kísérik fejleményeit, eredményét, már ez is biztosíték arra, hogy a szándék megvalósul. A kiállítás azonban önmagában nem elég. Meg kell tanítani a közönséget a helyes látásmódra. Hogy igazi élményt jelentsen egy mű, ahhoz érteniük is kell, bepillantaniuk az alkotás folyamatába. Ezért az író—olvasó találkozók mintájára meg lehetne hívni a kiállítókat, és személyesen, közvetlenül beszélgetni velük. A népművelőknek föl kellene kutatniuk elsősorban a környéken élő tehetséges amatőr képzőművészeket, népművészeket, akik szívesen veszik az érdeklődést, hiszen ez jó alkalom a bemutatkozásra. Az őszinte vélemények további j , munkájukhoz is segítséget ! Virágok Újvár fal váu zóan. A mezőcsokonyai egyházi nyilvántartás alapján tisztázódott a születés időpontja is: 1820, és nem 1822, mint eddig hittük. Igen érdekes az az ügynöki leírás is, amely ugyancsak most látott napvilágot (a Baranya megyei Levéltárban találta meg Andrássy Antal). A császáriak gyorsan fölismerték hogy a rebellis Somogy tüzét a huszonkilenc éves, plebejus érzelmű kormánybiztos szítja. Ráállították kémjüket, s miután a világosi fegyverletételt követően Nosziopy menekülni kényszerült, ő adott pontos személyleírást róla. Ezen adatok alapján tudjuk külsőjét is magunk elé képzelni, mert a fiatal hadvezérről nem maradt ránk hiteles portré. Szóban mégis egész, izgalmasan jellemző arcképet festett Andrássy Antal — ismertetve Nosziopy Gáspár származását, bemutatva nevelkedését, jellemezve egyéniségét, küldetését a forradalomban es a szabadságharcban. nyújtanak A balatonszentgyörgyi próbálkozás sikerrel járt, ezt bizonyítják a vendégkönyv bejegyzései is. »Mi, fiatalok nagy szeretettel fogadtuk a kiállítást. Öröm számunkra, hogy saját szülőfalunkban ilyen tehetségek élnek, akikre büszkék lehetünk.« »Sokat tanultunk, élmény volt. Köszönjük.« Az érdeklődéstől felbuzdulva a művelődési ház igazgatója több hasonló, de már vitaestekkel egybekötött rendezvényt tervez; legközelebb egy fotókiállítást, majd az iskolá- ni a művészetet mindazoknak, ! so^ rajzainak, kerámia munakiket lehetőségeik korlátoz- ká™k , , . . , , Érdemes követni a peldajunak abban, hogy maguk keres- ] j^at. sék fel. Ez a feladat jórészt a Kozák Viktória Nosziopy Gáspár szülőhaza előtt, Üjvárfalván úttörő mondott verset, és az egykori kúria — ma művelődési ház — falára tegnap babérkoszorú került. Ugyancsak megkoszorúzták a temetőben a három szépen gondozott Noszlopy-sirt, köztük az édesanyáét — akinek sírkövére Berzsenyi László, a költő fia írt búcsúztató hexametert —, akit jótékony csalással haláláig ámítottak hozzátartozói, hogy szeretett fia él, Törökországba bújdosott. Pedig harminckét évesen oda- állt a császári hóhérok elé — még akkor is példás hittel — a fiatal forradalmár, Nosziopy Gáspár. Tröszt Tibor