Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

SZÍVÜL, FEGYVERREL, TOLLAL

Kapálják a cukorrépát

Először ír portrét róla a lapunk. S hogy miért? Somogyi Pál mosolyogva jegyezte meg, talán túl sokat beszélt magáról az újság hasábjain versben, elbeszélésben, regényrészletben. Ez persze csak irónia, hiszen nem magáról, hanem a korról vallott minden írásában. Ma, amikor nyolcvanadik születésnapját ünnepli, mindenképpen ide kívánkozik, hogy romantikus, harccal, ( véletlenekkel, nem várt fordulatokkal teli volt az élete.

— Három eszközöm volt nekem a munkásmozgalomban: a szó, azaz az agitáció, azután a fegyver, s a toll — : vallotta magáról.

ták akkor, szükség volt az Oroszországot megjárt, tapasztalt fiatalokra. Somogyi Pál

első dolga volt, hogy belépett a pártba. Ma büszkén mondhatja el, hogy ötvenhat éve tagja a pártnak.

A Tanácsközötársaság kikiáltása után igyekezett hasznosítani tudását. Megválasztották a megyei munkástanács, a megyei intéző bizottság tagjának. Ö volt az egyik szervezője a híres Latinca- századnak is. Somogyi Pál a kaposvári munkászászlcálj politikai biztosaként harcolt a cseh fronton. Azután jött a fehérterror, őt is börtönbe zárták.

Az egész megye jól ismeri, j hiszen régi párttagként, mun- j kásmozgalmi harcosként,!

munkásíróként tisztelik "Somogybán, s a megye határain kívül is.

i " j Még ma is áll

Gyermekkor..1 a Kovesi-féie

______________I l\áz Kaposváron, a Kanizsai utcában. A hét gyermekes család negyedik

— Utoljára a kaposvári bőr- ! tön lépcsőjén találkoztam! Latinca Sándorral. Így szólt hozzám a tilalom ellenére: -Mindenre én adtam parancsot, ti csak végrehajtottátok.« Megdöbbenve bámultam véraláfutásos, dagadt arcába, mire ismét megszólalt nagyon határozottan: »Mindenért én felélek .. .<•

fia itt lett munkás- és sze- gényemberpárti egész életére. Testvérei közül már csak Rezső, a hajdani neves birkózó él.

— Anyám mesélte, hogy vézna, beteges csecsemő voltam. Iskolába szívesen jártam, de hat eleminél többet nem végezhettem sem én, I sem a testvéreim. Szegények voltunk, inasnak adtak. Inas-1 eveim nehezek voltak. Több ( pofont kaptam, mint kenyeret.

Persze, a kárpitosság sokszor kihúzta a bajból még később, az emigráció éveiben

is.

j Kitört az elForradalmak. - világhábo_____________I rú, négyen

k

erültek ki az orosz frontra a családból. Édesapja valahol Tarnopol környékén elesett, ő pedig fogságba került, s odakint élte át az októberi forradalmat. Egy bútorgyárban dolgozott Jeiksz városában, az Azovi-tenger partján, itt kötött szoros barátságot a bolsevikokkal. Ez adta kezébe a fegyvert, amikor a fehér kozákok megtámadták a várost. Fogságba esett, de sikerült megszöknie, s Rosztovon áí hazajött. 1918 novemberét írj ; Somogyi Pált

Emigráció. ; négyévi fegvi___ ___________I házra ítélték.

d

e csak tizenegy hónapot ült | le. Amikor a sopronkőhidai fegyházból a szegedi Csillagbörtönbe vitték, egy Cálosi József nevű elvtárssal — ma Bécsben él — megszöktek a vonatról. Huszonöt éves emigráció kezdődött ezzel. S az

állomások: a szerbek meg- , szállta Pécs, azután a jugoszláviai Szabadka. Belgrád. j Újvidék, majd amikor kiuta- \ sították az országból Bécs. Prága, Berlin.

A tízéves jugoszláviai harc ma is nagy jelentőségű az életében. Két átélt forradalom tüzét hirdette előbb csak szóban, majd tollal is. Verseket, novellákat, később színdarabokat kezdett írni, föllépett munkások előtt magyar költők forradalmi verseivel és saját írásaival. Laták István azóta elhunyt jugoszláviai magyar költő-író, színigazgató írta: »Akik ott ültünk lelkes arccal a hallgatóság között, éreztük, hogy a munkásköltök méltán foglalnak helyet a kultúra pódiumain. Bátorítást kaptunk, hogy tollal is harcoljunk.« Somogyi Pált — aki

] í. Uyomos néven (nevének anagrammája) kopogtatott be a szabadkai Szervezett Munkás szerkesztőségébe — ma is számon tartják a szomszédos országokban, sőt szerzői estre is meghívták négy évvel ezelőtt, hiszen az -Alok-áldott tűz« költője a vajdasági munkáskultúra előfutára volt. Bori Imre értékelése szerint munkássága értékes hagyománya a vajdasági magyar szociális irodalomnak.

Pavlov Ivanov névre kiállít tott igazolvánnyal indult el az emigráció utolsó állomáshelyére. Moszkvába. 1982-ben Berlinből. Hathetes jaltai üdülés után a kárpitosszakmában kezdett dolgozni, s közben rendszeresen irt a Sarló, és Kalapácsnak, az Üj Hangnak. a moszkvai rádió magyar ( adásának. Sokszor találkozott j a szintén somogyi Gábor An- i dórral, Magyar Lajossal, nagy érdeklődéssel hallgatta Hun ! Béla, Bokányi. Vágó Béla, Münnich Ferenc előadásait, járt a »vörös professzor«, Sziklai Sándor pártiskolájára. Amit látott, tapasztalt, a rádió hullámain közvetítette haza, hogy felnyissa az emberek szemét.

Az acat. a szagos menta az eső hatására együtt nőtt a határban a cukorrénával. A gyomokat pusztítja kapával a nyolctagú asszony brigád: valamennyien a «/enlbalázsi Surjánvölgye Egyesült Termelőszövetkezet tagjai.

, _ _ ' j Amikor megüira itthon. halt a felesége,

Gruber 1

Klára tanárnő, elhatározta, hogy kislányával, Erzsikével — ma orosz nyelv- és irodalomtanár a Munkácsy Gimnáziumban — hazajön. 1946 óta vesz részt ismét a megye munkásmozgalmában, s tizennyolc éve nyugdíjas. Nyolcvan éve ellenére még ma-is végez pártmunkát, tagja a városi pártbizottságnak és a Partizánszövetségnek is. Gyakran fölkeresik iskolások, katonák, munkásfiatalok a lakásán, s ő megosztja velük élményeit, föleleveníti a forradalmakat.

Íróasztala fölött egyszerű Lenin-dombormű. Itt dolgozik mindennap. Most az életrajzát folytatja Idegenben címmel. Munkájában mellette áll társa, felesége, a Jugoszláviában megismert Kovács Anna. akivel harminc év után hozta össze a sors 1962 májusában.

Villanások egy gazdag életből. Egy olyan harcról, amelyet érdemes volt megvívni.

Fajos Géza

Helyi járat kellene

Nagyatádon is zsúfoltak az autóbuszok

dEl-somog V közúti közle- I kedéséről és áruszállításáról ! volt szó a nagyatádi városi ! párt-végrehajtóbizottság leg- I utóbbi ülésén, melyen a Volán 113. sz. Vállalat nagyatádi j üzemegységének munkáját ér- ! tékelte a testület. A fiatal vá- 1 ros ötödik legnagyobb üzemé- i ben 280 ember dolgozik. Munkájuk azonban átfogja a nagyatádi és a barcsi járást: a 84 teherautó és a 29 autóbusz személyzete mind nagyobb feladatokra vállalkozik. Barcs, Csurgó és Nagyatád — a terület három vonzáskörzete — igényeinek kielégítése egyre- szervezettebb munkát, korszerűbb technikai fölszerelést igényel.

Nagyatád üzemeibe naponta 2200, Barcsra és Csurgóra 700 —1000 munkást szállítanak az autóbuszok. A diákokkal együtt havonta 4500-an váltanak bérletet.

Azt, hogy miként erősödik Nagyatád vonzáskörzete, bizonyítja egy adat: három év | alatt 82-ről 96-ra nőtt az ide í érkező vagy innen induló ! autóbuszjáratok száma. Dina- ! mikus a teherforgalom emel- 1 kedése is: három évvel ezelőtt

j 1715, tavaly pedig 3815 vagon ! árut fuvaroztak a teherautók.

Nagyatád kereskedelmi há- j lózatának fejlődése, az üzemek létszámnövelése új gondot is fölvet: szükség lenne a helyi járat megindítására, és — a forgalom igényeinek megfelelő — autóbusz-pályaudvart kellene építeni. Jelenleg — helyi közlekedés hiányában — öt kilométert is gyalogolnak vagy kerékpároznak az üzemek Nagyatádon lakó dolgozói. A peremterületekről sok vásárló is a központba jár. A pártBcrklcs I.ászló

Ma is emlékszem a felejthetetlen percekre. A barcsi sportpályán gyülekeztek a járás munkásörei több mint másfél évtizeddel ezelőtt, hogy fölvegyék a közeli Rinyaújnép szülöttének, a forradalmár író, költő, újságíró, Gábor Andor nevét, s felavassák a csapat- zászlójukat.

A zászlót a Vörös Csillag Tsz adományozta a járás mun- kásőregységének. Losonczi Pál, a termelőszövetkezet akkori elnöke az ünnepélyes percekben ezeket mondta:

— Ez a zászló kötelez. A munkásőröket arra, hogy névadójuk emlékéhez méltóan lássák el önként vállalt fegyveres szolgálatukat, a termelőszövetkezetet pedig arra, hogy mindenkor javasoljon a munkásőrségbe olyan szövetkezeti dolgozókat, akik erre munkájuk és magatartásuk alapján is érdemesek ...

!949-ben fiatal gyermekként,

Barcsi munkásőrök

A zászló kötelez

szüleivel együtt került a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe Berkics László. Elsőként küldték traktorosiskolára, a munkát akkor egy kormos traktorral kezdte. Ma MTZ- vel dolgozik.

— Bizony, volt olyan időszak, hogy hetenként csak kétszer jutottam haza családomhoz. Éjjel, nappal dolgoztunk, mert a munka ezt kívánta. Érdemes volt, ma jól elünk.

Berkics Lászlót a tsz párt- szervezete javasolta 1961-ben a munkásőrségbe. Azután a munkásőrség javaslatára a Vörös Csillag pártszervezete 1963-ban soraiba fogadta.

Évekkel ezelőtt két határsértő elfogásáért Kiváló határőr kitüntetést kapott. S csaknem 15 éve, hogy Berkics Lászlót a Parlamentbe hívták: a közös gazdaság érdekében végzett munkájáért a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki.

Fehér köpenyén vörös csillag. Ez is jelzi, hogy Szelei Katalin a szövetkezethez tartozik. Szeretne olyan szakképzett emberré válni, akire a szövetkezet hosszú időn át számíthat. A sertéskombinátban dolgozik, mely az idén már 6500 hízott sertést és 8—10 ezer választott malacpt ad a népgazdaságnak.

— Szarvasmarha-tenyésztő

szakmunkástanulóként kezdtem 1962-ben a munkát. Szüleim alapító tagok voltak. Azóta édesapám meghalt, édesanyám nyugdíjas. Négy leánytestvérem, két sógorom is a szövetkezetben dolgozik. Jelenleg törzskönyvező vagyok a sertéskombinátban, nagyon szeretem ezt a munkát. Most

Szelei Katalin

végzem Szentlőrincen a mező- gazdasági szakközépiskola

utolsó évét. Szeretnék e munkahelyen technikus lenni.

Szelei Katalin már korábban is jelentkezett a munkásőrségbe, tavaly került a Gábor Andor egységbe. Híradós. Egy jól sikerült harcászati gyakorlat után, az összeköttetés kiváló megteremtéséért a megyei pa icsnok dicséretben részesítette. A szövetkezetben vált ő is kommunistává. Felvételekor ajánlói elsősorban példamutatásáért és a szövetkezethez való ragaszkodásáért javasolták a kommunisták soraiba.

— Csak olyan embereket javasolunk — kommunistákat v-agy pártonkívülieket — a munkásőrségbe, akik erre valóban méltóak. Évenként rendszeresen számon kérjük tőlük, hogy pártmegbízatásukat miként teljesítik. Ugyanakkor elvárjuk tőlük, hogy a szövetkezetben is példát mutassanak társaiknak — ezt mondta Losonczi Mihály a tsz elnöke — aki az alakulástól 1964-ig volt munkásőr — és Berkics Mihály, a szövetkezet párttitkára is.

Borbás Sándor a szövetkezet belcsa-pusztai sertéstelepén kezdte a munkáját, ma 6 is a Viktor-puszta melletti korszerű sertáskombinátban dolgozik, több száz állatot gondoz.

_ Ma jóval könnyebb a

m

unkánk, mint néhány évvel ezelőtt volt, s nagyobb hasznot adunk a népgazdaságnak, mint korábban. Nem kell annyit éjszakázni, nyolc órát dolgozunk, ami egykor elképzelhetetlen volt. Megtalálom számításomat a szövetkezetben, s ez arra ösztönöz, hogy munkámat kifogástalanul lássam el.

Munkája ellen nincs kifogás. Ezért javasolja a szövetBorbás Sándor

I kezet pártszervezete a munkásőrségbe, azért vették föl a kommunisták soraiba. A nemrég tartott jubileumi közgyűlésen Borbás Sándor megkapta a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést.

A zászló kötelez.

A termelőszövetkezet és a munkásőrség közötti erős, elszakíthatatlan kapcsolatról Szabados István, az egység parancsnoka egy megható példát : mondott, amikor Szilt Istvánt,

'■ a régi kommunistát, a tsz és ! a munkásőrség egyik alapító tagját kerestem, akivel húsz , évvel találkoztam először:

I — Nemrégen halt meg. Utol- j só kívánsága az volt, hogy te- j i metésén munkásőrök álljanak I díszőrséget. A végtisztesség adásakor munkásőrök bú- j csúztatták, kísérték utolsó útjára. Megőrizzük emlékét, mert a termelőszövetkezetben és a munkásőrségben is példaadó an dolgozott.

Szabii I,ászló j

végrehajtóbizottság vélemé- I nye szerint ennes érdekeben kéréssel kell fordulni a Közlekedés- és .Postaügyí Mínisz- ! tóriumhoz. Az uj Buszpályaudvar kiviteli tervei készen vannak már. A 6,2 millió forintos beruházást akadályozza.

! no.rv a Nagyatádi Városi Ta- [ nács nem tudja teljesíteni eb- j ben az ötéves tervben vállait ! kötelezettségeit. Ideiglenesen i megoldották az égető gondot ; a minimális igényeket Kielégi- j tő pályaudvart feláULották a j Szabadság tét en. Alapvető | változást azonban csak az új elkészítése hozhat.

Javult az autóbuszok műszaki állapota: a múlt évben már minőségi cserére is sor került, s ebben az évben hét felújított kocsit kap a város. A személyszállítás azonban nem 1 gond nélküli: egyes vonalakon — a Taranyból, Háromfáról, Segesdről érkező járatokon —

| nagy a zsúfoltság. (A közlekedési szakemberek véleménye szerint a késésekhez nemegyszer az utak állapota is hozzájárul.) Másutt viszont nincsenek eléggé kihasználva az autóbuszok. Azonban nem lenne célszerű megszüntetni a járatokat azokba a községekbe, ahol veszteséges az autóbuszközlekedés. Több helyen arra van szükség, hogy növeljék a személyszállítás kulturáltságát: néhol már két kocsi is indul műszakkezdésre, de az esetek többségében ez is kevés.

A JELEN gondjait és a jövő j célkitűzéseit figyelembe véve a nagyatádi városi párt-végrehajtóbizottság ‘ kívánatosnak tartja, hogy az üzemegység dolgozóinak műszaki felkészültsége növekedjen. Az ipa- ritanuló-műhely már elkészült, de a szerelő kevés. Arra lenne szükség, hogy a korábbinál több szakmunkástanulót vegyen föl a vállalat Nagyatádról és a környékről.

K. I.