Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-23 / 118. szám
II közművelődés minden pártszervezet ügye A kísérleti bértömegszabályozás tapasztalatai A beszélgetés meglehetősen nehezen kezdődött. A pártszervezet vezetői zavartan válaszolgattak a járás képviselőinek kérdéseire. Viszonylag kis telephely ,az övék — mondták —, nincs itt művelődési otthon, még külön terem sem, az ebédlőben tartják a rendezvényeket, már csak ezért sem foglalkozik a pártszervezet közművelődési kérdésekkel, tulajdonképpen hiába is jöttek hozzájuk a járási pártbizottság megbízottai, nem tudnak ők kulturális témákban semmi érdemlegeset mondani. A látogatók azonban makacs emberek voltak, tovább kérdezősködtek erről-arról. Persze, felelték az alapszervezet vezetői, az ő üzemükben is többen tanulnak a munka mellett, a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek igyekeznek segíteni, minél jobb feltételeket teremteni. A szocialista brigádok vállalásaiban is szerepel ez a célkitűzés — tették hozzá —, s elmondták, miféle tanulási-művelődési programjaik vannak ezeknek a kollektíváknak. Előző hónapban tárgyalta a taggyűlés a brigádmozgalom helyzetét — magyarázta a párttitkár —, így elég pontos képük van erről. Azután szóba került, milyen jól sikerüli a KISZ-szervezet által rendezett vetélkedő. A fiataloknak van egy kis zenekaruk is, az adott műsort a vetélkedő után, gitárszó mellett énekeltek maguk szerezte tréfáscsípős strófákat üzemi problémákról. Volt, akinek nem tetszett, de a pártvezetőség megvédte és bátorítja a fiatalokat. » Az egyik részvevő még elmondta, milyen vita volt a nagyvállalati szakszervezeti tanács ülésén a különböző alapok felosztásáról. A párt- vezetőséggel való előzetes megbeszélés alapján 6 is felszólalt ott, s remélhetőleg ennek hatására bővülhet viajd az üzemi könyvtár, amit ő mint régi olvasó igen fontosnak tart A legújabb szakkönyveket is meg kellene venni — tette hozzá a termelési felelős —, a taggyűlésen is szóba került, hogy az őeszel beállítandó új gépek újfajta szakismeretet igényelnek kezelőiktől. Hát maguk túlzottan szerények voltak, amikor azt állították, hogy nem foglalkoznak művelődési témákkal — jegyezte meg búcsúzáskor mosolyogva a látogatok egyike, S az alapszervezet vezetői egy kissé zavartan néztek össze. Tényleg, erre ők így nem is gondoltak. Foglalkoztak a napi problémákkal, egyikkel a másik után, s most kitűnt, hogy ennek következtében valójában a köz- művelődési tevékenység is jelen «an a pártszervezet életében. Ügy járlak az elvtársak — nevetett a járási brigád másik tagja —, roirt Möllere egyik színművének hőse, ' aki egy napon meghök- kenve értesül arról, hogy évtizedek óta prózában beszél. Nem tanulság nélkül való ez a történet. Hiszen sok olyan üzemi, szövetkezeti, hivatali pártszervezet található, amely közvetlenül nem kerül kapcsolatba művelődési intézményekkel, s nem tartozik hatókörébe szervezett kulturális tevékenység politikai irányítása és ellenőrzése. Ára a művelődés valamilyen formában az ő mindennapi politikai munkájukkal is érintkezik. Amikor az ifjúság vagy a nők helyzetére vonatkozó párthatározat megvalósulásán munkálkodnak, amikor a kádermunkával foglalkoznak, amikor a műszaki fejlesztést igyekeznek elősegíteni, amikor a szakszervezet vagy a KISZ tevékenységét ellenőrzik, avagy a szocialista brigádmozgalom helyzetét elemzik — óhatatlanul találkoznak a művelődési kérdésekkel. D e »asztalukra-« kerül e téma akkor is, amikor a tudatformáló, ideológiai nevelő munkát tűzik napirendre, sőt a tagfelvétel tervezésekor is. S ez természetes, hiszen napjainkban a közművelődés, a kultúra mindinkább összekapcsolódik az élet egyéb területeivel, áthatja mindennapjainkat Voltaképpen nincsen tehát olyan munkahelyi vagy lakóhelyi pártszervezet, amely ne foglalkozna valamilyen módon a közművelődéssel, a kulturális nevelő munkával. Egyáltalán hem ' mindegy azonban, hogy ezt miképpen teszi. Spontánul, ösztönösen, vagy pedig felkészülten, tudatosan, tervszerűen. Nem mindegy, hogy célirányosan törekszik-e a párt kulturális politikájának helyi érvényesítésére, vagy pedig ez csak véletlen »mellékterméke« egyéb irányú fáradozásainak. Hiszen ez utóbbi esetben az a veszély is fennáll, hogy egyes helyi elgondolások el- . len tétbe kerülnek a párt általános törekvéseivel, s a kérdéseket rosszul, tévesen ítélik meg. Beszélhet szépen, ízesen, szabatosan az is, aki nem ismeri a próza fogalmát — de közművelődési politikánk nem valósíthátó meg eredményesen e politika ismerete nélkül. A Központi Bizottság ez év márciusi ülésének a közművelődéssel foglalkozó határozata világosan megfogalmazza a pártszervezetek ilyen irányú tennivalóit. E határozat minden alapszervezet kötelességévé teszi, hogy megfelelő gondot fordítson a párt kulturális politikájának megismerésére és megismertetésére, az ilyen jellegű színvonalas tájékoztatás és tájékozódás rendszerességére, a hatékony kulturális nevelő munkára. Minden pártszervezet kötelessége a határozat szerint, hogy gondoskodjék a tanulás, az önművelődés megbecsüléséről. Valamennyi munkahelyi pártszervezethez szól a határozatnak az a része, mely szerint ösztönözniük kell a művelődéshez fűződő személyes érdekeltség kialakítását, a vezetők példamutatását az önművelésben, s a munkahelyi közösségek — mindenekelőtt a szocialista brigádok — kulturális nevelő szerepének érvényesülését. De a kulturális alapok fel- használásának figyelemmel kísérése is olyan feladat, amely valamennyi pártsze;’ vezet tevékenységébe beilleszthető. M emcsak a »kultúros« ügye tehát ez a párt- határozat, s nem is csupán az ágit.-prop. felelősöké, bár az alapszervezeti vezetőségen belül közvetlenül ez utóbbiak reszortjához kapcsolódik, így elsősorban az ő dolguk a megvalósítás feladatainak számbavétele és előmozdítása. Nem árt ezt sem hangsúlyozni, hiszen még távolról sem értük el, hogy a tömegpolitikai munka és a politikai oktatás mellett a kulturális nevelést is az agitáció« és propagandamunka egyenrangú részének tekintsék. De mint minden alapvető párthatározat, ez sem lehet csupán »reszortfeladat«, hanem a pártszervezet egész kollektívájának ügye. Annak a gondolatnak a jegyében, melyet a határozat úgy fogalmaz meg: »A kulturális nevelő munka legyen a párt- munka szerves része.« Gy. L. A Minisztertanács határozatának megfelelően — mint ismeretes — a múlt év január 1-től kétéves időtartamra 14 ipari és építőipari vállalatnál, valamint két ipari szövetkezetnél az általános bérszínvonal-szabályozás helyett kísérleti bértömeg-szabályozást vezettek be, ami mintegy 120 ezer dolgozót érint. Az első év tapasztalatait a Munkaügyi Minisztérium összegezte, s a kísérletről, a legfontosabb megállapításokról Bánki Pál főosztályvezető tájékoztatta Sas Bélát, az MTI fómunka- társát. A kísérlet célja az élőmunka hatékonyabb felhasználásának ösztönzése olyan bértömegszabályozással, mely a tapasztalatok szerint szükséges módosításokkal alkalmassá tehető a szélesebb körű bevezetésre. A kísérletbe bevont vállalatok többsége körültekintően készítette elő a bértömeg-szabályozást, felmérte az újfajta szábályozásban rejlő lehetőségeket, és ennek megfelelően alakította ki beiső érdekeltségi rendszerét. A kísérlet első évében került sor központi intézkedésekre az ipari munkások bérének emelésére, a gazdaságos termékstruktúra fejlesztésére és más tennivalókra, ezért a tapasztalatok ösz- szegezésekor, elemzésekor a lehetőség szerint külön kellett választani azokat a hatásokat, amelyek kizárólag a bértömeg- szabályozással függnek össze. A zavaró értékelési körülmények ellenére is megállapítható, hogy a kísérletbe bevont vállalatok többsége következetesebben törekedett az ésszerű munkaerő-gazdálkodásra', s változatlan számú dolgozóval — tehát létszámemelés nélkül — növelte a termelést. Ezzel tehát a termelékenységet javította. Így általában kedvezően alakult az egy foglalkoztatottra jutó teljes termelési érték. A kísérletben résztvevő vállalatok fele a termelés növekedési üteménél nagyobb arányban emelte a termelékenységet, két vállalatnál pedig teljes egészében a termelékenység növekedése alapozta meg az előző évinél magasabb termelést Az elemzésekből kitűnt, hogy a bértömeg-szabályozást alkalmazó vállalatok termelékenysége — néhány kivételtől eltekintve — kedveFóliás kertészetben láttuk Új, tökéletesebb megoldásra A fóliasátrat levették a keretről, s a zöld levelek alól diónyi nagyságú, pirosló szamócák kandikáltak elő. A szép termést ígérő parcellát néztük Kisbajomban, Harangozó Lászlónál, aki a kutasi fóliás zöldségtermelő szakcsoport tagja. — 250 négyzetméteren termelünk fólia alatt Gorella fajta szamócát. Jó két héttel előbb érik, mint a szabadföldi. Így hetenként ebből már két-három alkalommal lehet szedni és szállítani. — Miért van törekes szalmával behintve a tövek alja és a köztük levő terület? — A szamóca nagyon kényes. Így, ha eső esik, nem veri föl a termésre a sarat. Amint látható, szinte teljesen tiszta a gyümölcs. A parcella végében egy árok húzódott, tele vízzel. Ezt a vizet használják öntözésre: egy régi Warszawa gépkocsi motorja és az azzal összekapcsolt szivattyú nyomja a vizet a csövekben elhelyezett szórófejekbe. Az ügyes megoldást az egyik Harangozó fiú fundálta ki. Három nagy fiú van a családban, és közösen mindig valami újításon törik a fejüket, s nem is eredménytelenül. Ezt igazolják azok a fóliás sátrak, melyek bizonyos mértékig eltérőek a megszokottól. Meg is kérdeztük, hogy miért nem a műanyag vagy törekszenek alumíniumbordázatot használják? — Fából léceket vágtunk, oszlopokat állítottunk le, s erre húztuk föl a fóliát. Így akkora sátrat készíthetünk, amekkora a mi véleményünk szerint legjobban megfelel az eredményes termeléshez. — A kettős fóliapalást milyen célt szolgál? — Ugyanazt, mint a kettős ablak. Nincs még fűtőberendezésünk. A két palást közötti levegő nem engedi, hogy éjszaka nagyon lehűljön a belső fólia alatti hőmérséklet. Így nincs nagy hőingadozás, jobban fejlődik a kiültetett palánta. A kiültetett paprika- és paradicsompalánta szépen virágzik, hozza a kis terméseket. Nemcsak a fólia alattiak, hyanem azok is, melyeket már kiültettek a szabadba. Folyik a kapálás, a gyomtalanítás. Megkérdeztük, hogy mikor van idő a pihenésre. — Ha esik az eső, és részben télen. Bár, aki kedvvel végzi a kertészkedést, az mindenkor talál foglalatosságot. Vagy olvas, tanul, vagy valami újításon töri a fejét. Harangozó Lászlóéknál mindezt együtt láttuk: szorgalmas munkát, az újra, a jobbra, az eredményesebb terrpelésre való törekvést. K. J. Az elmúlt száz év somogyi juhászata A Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség tájékoztatójában olvashatjuk, hogy 1972-höz képest tovább csökkent termelőszövetkeze- teinkíben a juhállomány és ezen belül az anyajuhok száma. Tavaly az előző évi állománynak csak 98,9, illetőleg 93,3 százaléka volt a somogyi közös gazdaságokban. Különösen számottevő a visszaesés a barcsi, a kaposvári és a nagyatádi járásban — rosz- szabb-a megyei átlagnál —, az anyajuhok száma főként a kaposvári és a nagyatádi járásban csökkent. Azt is a felügyelőség tájékoztatójából tudjuk, hogy ez idő alatt Karádról és Siófokról 571, illetve 150 anyajuhot adtak el a szőlősgyöröki és a csokonyavisontai tsz-nek, a nagyberényiek pedig 242 jerke toklyót a pusztaszemesiek- nek. A Kaposvári Állami Gazdaság 61, a nagyberki tsz 51, a balatonszabadi tsz 13 tenyészkost adott a szennai, a vízvári és a kányái tsz-nek, illetőleg köztenyésztésre Somogyba és az ország másik négy megyéjébe. A Központi Statisztikai Hivatal ez év áprilisi adatgyűjteményéből érdekes visszapillantást — és összehasonlítási lehetőséget — kaphatunk az 1870—1970 közötti, tehát egy évszázad alatti juhtenyésztésről. Néhány tekintetben persze sántítana az összehasonlítás a száz évvel ezelőtti számokkal. De vegyünk egy adatot: 1935-ben több mint 135 ezer juhot tartottak Somogybán. A második világháború az állatállományt is sújtotta, s ez alól a juhá- szatok sem voltak kivételek. A felszabadulást követően, majd pedig 1950-től egyenletes fejlődés volt tapasztalható, s 1953-ban már ismét több mint 88 300 juhot számláltak megyénkben. Innen visszaesés következett — 1958: 62 788 —, azután ismét gyarapodás. sőt olyan nagy fejlődés, hogy 1964-ben 128 300 fölött volt a juhok száma Somogybán. 1970-ig újra csökkenés következett: mintegy 26 500 darabbal elmaradt az állomány a hat évvel korábbitól. Az 1960. március 1-i fölmérés szerint az állami gazdaságokban 44 200. a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben — a közösben és a háztájiban együttvéve — 40 300 juhot tartottak, azóta azonban ez az arány alaposan megváltozott a tsz-ek javára: 1970-ben az állami szektorban 26 000. a szövetke zetiben pedig 74 000 juh'" számláltak. zöbb, mint az ágazatukhoz tartozó vállalatok átlaga. Az újfajta szabályozás ösztönző hatása tehát érvényesült a élőmunka hatékonyabb kihasználásában. Ezt a megállapítást támasztják alá a minisztériumhoz beküldött vállalati vélemények is. A bérszínvonal és a személyi jövedelmek alakulásánál a múlt évi központi bérintézkedéstől elkülönítve Vizsgálták a bértömeg-gazdálkodás hatá- l sát. A vállalatok zöme 3,1—5 százalék közötti bérszínvonalemelést hajtott végre. A legkisebb mértékben, 2,9 százalékkal az Egyesült Izzónál, a legnagyobb ütemben, 11,8 százalékkal pedig a Híradástechnika Szövetkezetnél növekedett a bérszínvonal. Azok a vállalatok, amelyeknél az 5 százalékot meghaladta a növekedés, részben az előző évről áthozott kedvezményezett bérfejlesztés, másrészt pedig a progresszív bérfejlesztési befizetés mellett növelték jobban a bérszínvonalat. A kísérletbe bevont vállalatok zöménél a bértömegszabályozás lehetővé tette, hogv a személyi jövedelmeket — vagyis a bért és a részesedést együttvéve — 6 százalékot meghaladóan emeljék. A korábbi bérszínvonal-gazdálkodás esetén három vállalat a jelenleginél nagyobb, három a mostaninál kisebb bérfejlesztést és személyi jövedelemnövelést hajthatott volna végre. A többi vállalatnál lényegében a béremelés megegyezik a bérszínvonal-szabályozás esetében alkalmazottal, de a személyi jövedelemben az új rendszer szerint 1-2 százalékkal nagyobb emelkedést valósíthattak meg A bértömeg-szabályozásról kialakult vállalati vélemények zöme kedvezően értékeli az új módszert. A vállalatok kisebb része, ahol a bérszínvonal-szabályozás a jelenleginél magasabb béreket és személyi jövedelmeket eredményezett volna, fenntartással fogadta. A vállalatok túlnyomó része egyetértett azzal is, hogy a bérszínvonal növelésének bizonyos határa után szükségszerűen külön adóval, prog- resszíven kell terhelni a további emelést, mert különben túlzott béraránytalanságok jönnének létre. Ezzel a »fékezéssel« szemben tehát nem emeltek kifogást, legföljebb a mértékhatárt vitatják. Egyébként a vállalatok zöme a tavalyinak megfelelő béi> és személyi jövedelemnövelést tervezett 1974-re is. Összefoglalóan megállapítható, hogy a bértömegszabályozás általában kedvezően segítette a belső tartalékok feltárását, a termelékenység emelkedését, s közvetlenebbül hatott a vállalaton belüli anyagi érdekeltségi rendszer fejlesztésére. Ugyanakkor fontos tapasztalat, hogy az újfajta szabályozás érzékenyebb a külső hatásokra, a központi intézkedésekre, mint a bérszínvonal-szabályozás. A negatív hatásoknak tulajdonítható, hogy a Chinoin Gyógyszergyár saját kérésére fölmentést kapott a kísérlet folytatása alól. Végeredményen az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a későbbiekben a bértömeg-szabályozási rendszert megfelelő módosítás után azoknál a vállalatoknál célszerű alkalmazni, amelyeknél a fejlődést a munkaerő lényeges emelése nélkül, a termelékenység növelésével lehet biztosítani, és a vállalat termékstruktúrája is viszonylag állandó. Ezenkívül hatékony lehet a bértömeg-szabá- ’yozás az idényjellegű termelésnél. amelyben a természeti tényezőknek fontos szerepük van. Termel a sertésgyár A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet sertéskombinátja tavaly kétezer, az idén hatezer-ötszáz hízósertést valamint kilencezer malacot szállított a pápai húskombj nátnak. Ha majd a sertéskombinát teljes kapacitással üzemei, akkor évente mintegy 10—12 000 hússertés hagyja el t I telepet A teljp madártávlatból i Havonta 1400—1500 kismalac születik a telepen,
