Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-21 / 116. szám

Kinek jó a Pírázás? Jó reggelt, Somogytúr! M ástól-kél éve történt, hogy az egyik gépipari üzemben — elvileg — -megszüntették« a túlórákat, s ezt az elhatározást a kol­lektív szerződésben is rögzí­tették: »Túlórát — szólt a kollektív szerződés határoza­ta —a gazdasági vezetők a károk megszüntetése és meg­előzése érdekében kötelesek elrendelni, melyet a dolgozó köteles végrehajtani. A továb­biakban csak rendkívüli ese­tekben lehet túlórát elren­delni ...« Természetesen a szakszervezet engedélyével és a gyár dolgozóinak beleegye­zésével. Miután a szóban for­go üzemben hatvan százalék — az egyik vidéki gyáregy- - égben még ennél is maga­sabb — a lányok, asszonyok aránya, érthető öröm fogadta a rendelkezést, ám az öröm Korai volt. Hogy, hogysem. a ^várban elszaporodtak a rendkívüli esetek«, s az ze m vezetők, gyáregységve- zetők egymás után rendelték cl a túlórázást, mondván: .incs biztosítva az árbevétel, 'ehát fennáll az anyagi kár oszélye. Végül is parázs vita .törekedett az ügyből, s a do- iog vége egy új és egyértel­műbb túlóraszabályzat lett. A példa egy a sok közül, s jól illusztrálja, hogy túlóra- igyben a szakszervezet mi- iven könnyen sakk-matt hely­zetbe hozható. A statisztikusok időről időre újra és újra megállapítják, is­iiét növekedett a túlórák szá- na, még azokon a munkahe­teken is, ahol pedig egyér- :címűén tilos a túlórázás. 1 dőszakonként tapasztalható ugyan némi javulás — érde­kes módon általában akkor, amikor különösen nagy a mér­téktelen túlórázás elleni pub­licisztika, szakszervezeti és hatósági »össztűz« —, de még ezekben az időszakokban is furcsa jelenségek figyelhetők meg: a vállalatok ugyanis for­málisan csökkentik a túlórák számát, ugyanakkor rendre megtalálják a kerülő utakat. Például: a túlórákért járó munkabér fizetése helyett ju­talmat, célprémiumot tűznek ki, úgynevezett »mozgóbérrel« díjazzák az olyan határidős munkákat, melyek a napi nyolcórás munkaidőben nem végezhetők eL Ez a »fekete« túlórázás egyik kifinomult formája. A munkások egy része las­san hozzászokik ahhoz, hogy az aiUűa szükségesnek vagy méltányosnak vélt keresetet csak túlórával vagy céljutal­mak mögé bújtatott fekete túlórával tudja elérni. Nincs értelme tagadni: sokan van­nak, akik ezt a körülményt kihasználják. teljesítményü­ket tudatosan úg.v szabályoz­zák, hogy kikényszerítsék a legális vagy a fekete túlórát. Mindezek alapján könnyű­szerrel juthatunk el a felüle­tes következtetésig: a túlóra jó üzlet a vállalatnak (ellen­kező esetben vajon miért hajszolná minden lehető mó­don a túlórák szaporítását?), s jó üzlet — mert többet ke­reshetnek ezáltal — a mun­kásoknak is. A dolog azonban egészen másként fest: a vál­lalat kényszerből — sokszor az utolsó szalmaszálként — kapaszkodik a túlórákba. A j rossz munkaszervezés, a koo- I peráció megannyi buktatója, | a tökéletlen gyártáselőkészí- j tés és sok egyéb — a gazdái- j kodás módszereiben rejlő — | ok miatt Ami a munkásokat illeti: a j boríték vastagságát nézve te­hát kifizetődő a dolog. Ne fe­ledjük azonban, hogv még így se mindenkinek! Sőt: a több­ség a vastagabb boríték remé­nyében sem vállalja a túl­órát, vagy ha erre kötelezik, nem szívesen vállalja. Több­nyire ők azok, akik joggal kérdezik: miért csak különle­ges — és rendszerint többé- kevésbé szabálytalan — esz­közök igénybevételével lehet megoldani a hatásos anyagi ösztönzést? Miért honorálják túlóradijakkal, külön céljutal­makkal, extra prémiumokkal azokat a teljesítményeket, me­lyek a normális munkaidőben és a megállapított munka­bérért az esetek többségében — jobb munkaszervezés mel­lett — elvárhatók és megkö- vetelhetők? E gyszóval: a munkások számára is »jobb üzlet« lenne, ha napi rendes munkaidőben kereshetnének annyit, amennyit a túlórák­kal. Ez persze sok helyen nem tőlük függ, hanem azoktól, akik a megfelelő munkakö­rülmények megteremtéséért felelősek, akik olyan állapoto­kat hoznak létre vagy tűrnek el, hogy az üzemek dolgozói egy-egy naptári időszak vé­gén csak rohammunkával tel­jesíthetik vállalt kötelezettsé­geiket V. Cs. Az éjjeliőr — reggel. A reggelt, a mindenna­pi világosság születését rögzít­hettük. Amennyire a jegyzet­füzet, s az objektívebb fényké­pezőgép hű tükör tud lenni. Somogy túri reggel: május. Ne­hezen született a fény. Előbb a vad feketét kellett áttörnie, azután az ólomszürkét. Fák magukba burkolózott leveleit újra egyengetni. Levegőt me­leg]'ten:. Parancsolok a reggelek. A szemnek — a beragadtnak, ál­mosnak — parancsolják, hogy nyíljon ki. Bizalomra, látni dolgokat új színben. Amit este bajnak, reggelre megjavítha- tónak, helyrehozhatónak. Ka­nász kürtjének adni hangot, riogatót. Berregő járművek­nek sebességét. Ezernyi hang. moccanás, életjel. Somogytúron rendet vág a reggel. Kendet a csöndbe. S a suhintás nyomában éled a fa­lu. Mintha megremegne a mű- út mentén, mintha nyújtóz­kodna. Legalábbis így látja a gépműhely irányából érkező éjjeliőr. — Leteít a szolgálat? — Le, újra. Teknős Ferenc ballag haza­felé. Ilyenkor még hangosab­bak a madarak, mint napköz­ben. Hallgatja őket. Gangos, rangos ház hátsó udvara felől elnyújtott tehénbőgés érkezik. Nem panaszos. Az éjjel boci született. Ohó, János bátyám már kocsira ült! Jó reggelt! Jó reggelt! Mint a villa ágai: közös tő­ről ágaznak el az utcák. Oda. — A disznókat is mes kell etetni. A falun élő ember korán kel. ahol mintha dúsabb lenne a domb, tér meg az érkező. Ku­tya nem ugatja, Ismeri mind­ahány. Életet talál Teknős Fe­renc otthon is. Mesterember tüsténkedik az udvaron. Ma cementlapozas lesz. Igen rá­fért már a lakásra. Volt itt si­ma cement azelőtt, is. de vala­hogy rosszul simult a lábhoz. A felesége — ajaj. de sok munkának a végén van már, és de sok, amit még végbe kell vinni ma! — reggelivel kínálja. A mestert is. Esznek. Zsírjukat serpenyőben felej­tett sült húsok találnak gyá- í molítót. A fogak még bírnak ] velük. S ahol, mint itt is, kis | szőlő van, ott bor után sem Vágyik hiába a pince, fis az ] ember sem. Meg keli szentelni | ezt a reggelt is — megérdem­li, hiszen Teknősöknél fontos napot kezdett — pohárnyi aranyitallal. Bútorokat markolnak büty-1 kos kezek. Azután a mester ve­szi át a »parancsnokságot«. Gizi néni répát gyalul a disz­nóknak. Feri bácsi homokot lapátol a tragacsra állított ko­sarakba. Szól a rádió. Buga doktor ad tanácsokat az öre­geknek. Majd vad beatmuzsika rebbenti szét a fa ágán a ve­rebeket. Beatmuzsika és mai szem­nek már szinte mágikus, kul- j tikus szerszámok. Nem hasz­nálják Teknősék ezeket. A ko­csi is inkább »dísznek« áll ott hátul a pajta mellett. Egy öreg fa. Szögek hatoltak bele. A | szögeken istráng, csengő, va­karó. Mire indulunk, már hangos a falu. Csaknem nappali a zaj. Járművek bődülnek, hangjuk keményebb a már megetetett hasított körmúek lágy, hálás muuúzásánál. A kúria — ma múzeum — hónaljában régi, vakító falú épület. Fürge moz­gású asszony visz teli vödröt. Azután kukoricát szór a szár­nyasok elé. Pityegnek a sárga csibék is. ök kevésbé kemény »csemegét« kapnak. — Százhét baromfit gondo­zok. Enni kérnek, hát nem pi­henhetek Nem is pihen, míg beszélge­tünk sérti. A tűzhely fölött tesz-vesz, edények adnak han­gokat a skála különböző fo­kain. A lakásban egyébként már porszemet sem lehetne találni, nagyítóval sem. — Ja, leikeim a falun élő ember ahhoz van szokva, hogy amint fölkelt, rendet tegyen. Németh Istvánnénál rend van. Kívül-belül.. A lakásban, s a gondolatvilágában is. Leg­többször a fiára gondol; a vasúton .dolgozik, messze iár. Síneket újítanak fel, pálya­munkás. Még mint kisfiú mo­solyog ránk a falról, egy fest­ményről. — Bizony, hogy Kunffy La­jos festette! özvegy. Immáron több éve. — Elfoglalom magam. Van egv kis földem. Kukorica, krumpli van benne. Kapálom, fattyazom. De csak tízig. Mert akkor elballag a volt kúriához, meg­forgatja az ajtajában a kul­csot, és egyszeriben átalakul valahogy. Németh Istvánné hajdani summásasszonybó), majd szegénysorból szabadult tsz-tagból a múzeum terem­őre, szépre éhezők várója lesz. De erről most ne, hiszen ez már nem a reggel, hanem a délelőtt és az egész nap elfog­laltsága. Traktor mászik fölfelé a .lombon. A kertekben színes j ruhás, fejkendős asszonyok. Is- j kolások lépdelnek nagy komo­lyan a minden évben nehe- I zebbé váló táskával. Már az i újságos- is jár. Jó., reggeli, ,So- i mogytúr! Lcskó László Országos találkozó után „Hég többet kell tennünk a kulturált vendéglátásért" Szotntoathelyen a vendéglá­tóiparban dolgozó KISZ-fiata­lok első országos találkozóját. A házigazdán, a Vas megyei KISZ-bizottságon kívül, a KISZ kb, a KPVDSZ központi vezetősége és a Belkereskedel­mi Minisztérium is közremű­ködött a találkozó megrende­zésében, amelyre 60 vendég­látó vállalat kétszáz KlSZ-is- táiát hívták meg. Megyénk fiataljait egy öt­tagú küldöttség képviselte, amelynek vezetője Lukács Vera, a vendéglátó vállalat KISZ-alapszervezetének tit­kára volt. — Milyen kérdésekkel fog­lalkoztak az első országos ta­lálkozón? — Elsősorban is ifjúságpo- itikai kérdésekkel, hogy a vállalatok KISZ-szervezetei, az il'júkommunisták hogyan -.egíthetik a vendéglátás szín­vonalának emelését. Erről a I a feladatról a KISZ-titkárok szekcióülésén tanácskoztunk a KISZ kb munkatársának ve- I zetésével. Nagyon sok szó { esett a vendéglátás forgalma- j nak emelkedése kapcsán h ; korszerű táplálkozásról, a ka- i löriaszegényebb ételek készí­tőről és az alkoholizmus el- i küzdelemről is. A szaká- krászok és felszolgál­tok is szekcióülésen tanács­koztak tennivalóikról Országos hírű mestersaakacsok, cukrá­szok, tapasztalt vendéglátó szakemberek irányításával. — Adott-e a tanácskozás öt­leteket, módszereket munká­juk javításához? — Nagyon sokat. Egy éve vagyok titkára az alapszer­vezetnek. A háromnapos ta­nácskozáson, meg a többi alapszervezeti titkárral folyta­tott beszélgetéseken is nagyon sok jó ötletet kaptam mun­kánk eredményesebb folyta­tásához. Vállalatunk KISZ- alapszervezetében 45 fiatal tevékenykedik, a KISZ-korú fiatalok száma viszont csak­nem eléri a háromszázat. A tanácskozás is megerősített abban, hogy nem a magas taglétszám a cél, hanem arra kell törekednünk, hogy olyan fiatalokkal erősítsük sorain­kat, akin szívesen dolgoznak az jfjúsági szervezetben. A fiatalok nevelésére, tudatuk formálására a jövőben na­gyobb gondot kell fordíta­nunk, Jelenleg nincs külön KISZ politikai oktatás, a szakszervezet, illetve a párt- szervezet oktatasáoan ve­szünk részt mi is. Ü6ztől azon­ban megindítjuk a KISZ po­litikai oktatást is. Továbbra is tervszerűen kell folytatnunk a fiatalok kommunistává ne­velését, hogy a fontosabb he­lyeken mindenütt legyen olyan fiatal kommunista, aki a vállalatnál kezdte a szak­ma tanulását és itt érett kom­munistává is. A tanácskozás arra is fel­hívta figyelmünket, hogy ne csak a vállalat tanulóival foglalkozzunk, hanem segít­sünk a pályára alkalmas fia­talok kiválasztásában is. Ja­vasoljuk, hogy Kaposvár és más városok, járási székhe­lyek nagyobb általános isko­láiban osztályfőnöki órákon foglalkozzanak a vendéglátás­sal is. Ezeken szakembe­reink, tanulófelelőseink részt vennének, előadásokat tarta­nának, s bemutatnának egy- egy ételt, süteményt vagy hi­degkonyhai terméket. — Említette, hogy szóba került a korszerű táplálkozás Mit tehetnének ennek érdeké­ben? — Ügy érzem, elsősorban j felszolgálóink segíthetnének, ] ha a vendégek figyelmét a kalóriaszegcny ételekre hív­nák fel. Persze, együttműköd­ve szakácsainkkal, hogy azok meg készítsenek ilyen étele­ket. Több sajtot, gyümölcsöt, befőttet kell kínálni étter­j meikben, s ér­demes lenne az étlapokon feltüntetni, | hogy egy-egy | étel mennyi kalóriát tar- i talmaz. — Mit ter­veznek most az ifjúsági munka javí­tására? — Mi is ké­szülünk a párt XI. kongresz- szusára, fel- szabadulásunk 30. évforduló­jára. Védnök­séget vállaltunk a villany- nyal, a gázzal és a vízzel való takarékoskodás, a fogyó­eszközök megőrzése fölött. Az éttermek, presszók’, cukrász­dák szocialista brigádjaiban J fiataljainkat is megtalálni. ] Javasoljuk majd vállalatunk igazgatójának, hogy ha mód nyílik rá, akkor egy étterem­be vagy presszóba csak fiata­lokat helyezzen, hogy létre­hozhassunk egy ifjúsági szo­cialista brigádot is. Eddig csak harmadéves tanulók ré­szére rendeztünk szakmai-po­litikai versenyeket. Ősztől \ Befejeződött a megyei itjiigárdaszemle Szoros küzdelmet hozott a ] marcali kiképzési központja somogyi ifjúgárdisták harci : elől indultak a ^ fiatalok. s túrája szombaton. Az MHSZ • ugyanoda értek vissza a húsz­_________________kilométeres túra végén. Az id ő most is megtréfálta a gár­distákat, a kaposvári, a nagy­atádi lányok és fiúk teljesen eláztak, mégis énekelve és vidáman vonultak be Marca­liba. Szombat este a szolidaritá­si nagygyűlésen Kovács Lász­ló, a Hazafias Népfront já­rási titkára mondott beszédet a béke és barátság hónapja alkalmából, majd dokumen- tumfilmet vetítettek. A szem­le részvevői vasárnap dél­előtt megnézték az MHSZ honvédelmi napját, a hadi- technikai kiállítást. A háromnapos szemle va­sárnap délután a felszabadu­lási emlékmű előtt zárult. Ott volt dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság közgazdasági és adminisztratív osztályának vezetője is. Molnár Tibor fő­tiszt, a szemlebizottság tagja értékelte az ifjúgárda szemlet Elmondta, hogy a mostani az egyik legjobb megyei szem­le volt. Weisz Zoltán, a me­gyei KISZ-bizottság titkára. Vörös József, megyei IG-pa- rancsnokhelyettes adta át a díjakat a jó eredményt elért marcali járási, Kaposvár vá­rosi, siófoki járási szakasz­nak, az úszásban, fegyveres váltófutásban legjobban sze­repelt barcsi járásnak, a lö­vészeten első helyen végzett Kaposvár városi szakasznak. Az Ifjú Gárda országos szemléje augusztus 14-e és 20-a között Komárom megyé­ben lesz, erre a Marcaliban helytállt szakaszok legjobb gárdistái mennek el komogy- ból. 5^21223 EJ laimennyi tanuló részére ren­dezünk ilyeneket, és meghív­juk erre a többi vendéglátó — Utasellátó, szövetkezet stb. — tanulóit is. Itt a tanács­kozáson megállapodtunk a Dél-pe6t.i Vendéglátó Válla­lat KISZ-szervezetének kép­viselőivel, hogy rendszeresen küldünk egymáshoz fiatalo­kat. Ennek célja a szakma alaposabb megismerése, s az is, hogy átvegyük az ifjúság­politikai munka jó tapaszta­latait — mondta befejezésük Lijká«« Vera. Szalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom