Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
N apok óta érezte a feszültséget, de sem az idejéből, esem az erejéből nem Ártotta, hogy a vége*« járjon. Legidősebb fia, Tamás, amúgy is tartózkodó természet -volt, harapófogóval kellett kihúzni belőle minden szót. A puszta gondolat el bágyasztotta, hogy miután hazatért az irodából, megfőzött másnapra, kimosta a szennyes ruhát és éjjel a maszek munkájával szándékozott foglalkozni, leültesse a fiát szegény nagymama karoeszékébe, hogy szembe nézhessen vele, s mint egy nyomoBó, keresztkérdésekkel szedje ki belőle, mi bántja, miért duzzog. Tudta, hogy a jelenete« át kell esnie, különben a rossz hangulat hetekre elhúzódik, mégis halogatta a leszámolást Zajt hallott az előszobában, több t láb topogását; a három 'gyerek érkezett haza. Egyszerre! Ez még soha nem fordult elő. — Szia, anyui — köszönt a három gyerek. — Szervusztok — válaszolt, de nem nézett föl a munkájából, Tamás zokniját stoppolgatta. Máskor, mihelyt megérkez- I ek úgyszólván szétfröcs- rsentek, Tamás a konyhába, zsíros kenyeret enni. Erzsiké a leckéjéhez, Cieuka a legkisebb, előbb mindig őhozzá lőtt hízelegni. Most ó sem mozdult. Múltak a pillanatok, sokasodtak, mint az öltések a lyukas zoknin. Nem könnyítem meg a dolgukat — határozta el, s úgy tett, mint aki se lát, se hall, annyira leköti a munka. — Anyu — szólalt meg Tamás —, beszélni szeretnék ▼ eled. — Nem látod, hogy dolgom van ? A te zoknidat stoppolom. — Meghaladott álláspont. — Mit mondasz? — kapta föl a fejét a váratlan megjegyzésre. — A lyukas zoknit — mondta a fiú mély meggyőződéssel — el kell dobni, A te órabéredet számítva ez a munka veszteséges. Tátogott, mert nem jutott eszébe megfelelő visszavágás. Tamás volt a kedvence, és ahogy most félig félénken, félig nyeglén állt előtte, egyszerre szerette volna pofon vágni és megcsókolni. — Hagyjuk ezt! — legyintett. — Vagy erről akarsz beszélni ? — Nem egészen erről, de ilyesmiről... — Elakadt, s rövid szünet után hozzáfűzte: — Gazdasági dolgokról. r É rtetlenül pillantott föl. Tamás mögött a két lánya, Erzsiké tizenhat évesen, teljes virágjában, Cieuka a nővé válás fele útján. Egyikük sem mert a szemébe nézni, Erzsiké dacosan 'leharapta az ajkát, Cieuka — közel a síráshoz — a zsebkendőjét morzsolgatta. Ezt is meg kéllett érnem, gondolta keserűn, a gyermekeim úgy álnak szemben velem, mint ellenségek. — Hadd hallom, mit akarsz? Tamás leült, és halkan, folyamatosan beszélt, mintha memoritert mondana. Közlendőjének az volt a magva, hogy ők, azaz a három gyerek, ezentúl szeretne abbcá a pénzből élni, amit anyjuk gyermektartás fejében az apjuktól kap, meg abból, ami édesanyjuktól hasonló címen ugyancsak megilleti őket. Először megkövültén, aztán dühösen hallgatta a fia fejtegetését, de uralkodott magán, visszafojtotta a feltörő szemrehányásokat: hát ezt érdemiem tőletek, ezért dolgozom rátok, mint egy cseléd, áldozom fel az éjszakáimat különmunkára és vonok meg magamtól minden örömet? Ebbe a nyugtalan belső monológba villámcsapásként hasított bele a félelem: — El akartok költözni hazulról? Még be sem fejezte a mondatot, már tudta, hogy oktalan az aggodalom, A kettős tartásdíjból is alig futná egy albérletre. — Nem... — rázta meg fejét Tamas, maga is meglepetten. Téglásné tudta, hogy a lázadáson csak akkor lehet úrrá. ha belemegy a játékba. Más megoldás nincs. — Rendben \«an — mondta szokatlanul halkan. — De tulajdonképpen miért akarjátok így ? — Azért, anyu — folytatta Tamás továbbra is fenn- sőbbségesen, de már gyöngédebben —, mert te nem tudod beosztani a pénzt. Ha magunk gazdálkodunk, akkor jutni fog arra is, hogy biciklit vegyek. — Én meg báli ruhát — szólalt meg Erzsiké. Kolozsvári Grandpierre Emil Anya órabére — És neked mi hiányzik, Cieuka? Válasz helyett a kislány elpirult és az anyjához szaladt, hogy görcsösen átölelje. Most már tudta, honnan fúj a szél. Elvált férje sokszor vádolta ezzel. Nyilván ő tüzelte föl a gyerekeket. Eddig is mindent elkövetett, hogy anya és gyerekei kapcsolatát megmérgezze. M élyet lélegzett és a félig stoppolt zoknit maga mellé rakta. — Hadd hallom, hogy képzelitek. — Nem akarunk mi semmi rosszat, anyu. Mi szeretünk téged, csak... — Folytasd! — biztatta as asszony. — Csák szeretnénk egy kicsit jobban élni. Ügy gondoltuk, hogy a két tartásdíj összegéből magunk gazdálkodunk. A reggelit Erzsiké készíti, előfizetésben ebédelünk, vacsorára pedig hideget eszünk. Hát ennyi az egész — fűzte hozzá, és nagyot nyelt. — Próbáljuk meg — mondta nagyvonalúan ... — De ha nem költöztök el. aíkkor úgy hiszem, a közös költségeket igazságos volna megosztani. — Az természetes — hangzott a lovagias válasz. — Törlesztés a lakásra: havi ötszáz, aztán ott van a telefon, a tv, a rádió, a gáz, a villany, a Patyolat. A számlák összegét négy felé osztjuk. Helyes? — Hogyne, anyu. — A soron kívüli bevételeket tartalékoljuk a soron - kívüli kiadásokra. Az anyagi ügyeket mi ketten tárgyaljuk meg, Tamás. Most bonyolult volna, elsején kezdjük az új életet. Jó? Tamás sugárzó arccal csókolta meg az anyját: — Nem tudtam, hogy ilye« remek fej vagy, anyu. — Hízelkedni azért nem kell — tréfálkozott. — De valamiről megfeledkeztek Az én gyerektartásomról. Én ehhez nem értek — mondta, holott dehogyis nem értett, tudta, hogy rá többet havi hatszáznál nem róhatnak. — Szóval legokosabb, ha elmégy Józsi bácsihoz, ő ügyvéd, megmondod, mennyi a fizetésem, ő pedig megmondja, mennyi illet meg benneteket. Tamás elpirult: — Apu is ezt mondta. Ugyan mi mást mondhatott volna? — gondolta Téglásné. — Megegyeztünk! Most induljatok tanulni! Tamás szeme megakadt a fotel sarkába rakott zoknin: — Ha nem haragszol, anyu, ezt kidobom. Hidd el, a jövőben az eféle kispolgári spórolgatásra nem lesz szükség. Ha megstoppolom, még fél évig elhordhatod — ez a vészkiáltás rekedt meg Tég- lásnéban. Ehelyett így szólt- — Lehet, hogy igazad van. Tamás. Ha ők új életet kezdenek, miért strapálnám magam? — gondolta, és aznap este hozzá sem nyúlt a maszek munkához. Hónapok, nem is. évek óta először kedvére aludt, dudolgatva főzte meg a reggelit, és azon kapta rajta magát, hogy épp oly türelmetlenül várja az új gazdasági rendszert, mint a gyerekei. Elkövetkezett az elseje. Erzsiké állta a szavát, gondoskodott reggeliről, tízórairól, hazajövet az iskolából bevásárolt: csupa finom dolgot, sonkát, szardíniát, szalámit. Eleinte csak aznapra, később nagyobb mennyiséget vett, nogy ne vásároljon annyiszor. Téglásné visszahúzódott, parizert meg túrót vacsorázott a konyhában, de pompásan érezte magát. Már az első hét végén meghízott, az arca kikerekedett, kisimult, a férfiak ismét megfordultak utána az utcán. A gyerekek néha meghívták, hogy tartson velük. Azzal hárította el őket, hogy majd ha belejöttek a kerékvágásba. Közös vacsora helyett moziba ment, A tizedik nap körül Cieuka könnyes szemmel szaladt hozzá. így értesült arról, hogy Tamás és Erzsiké ösz- szeveszett, A kislány nem tudott felvilágositás adni az összeütközés okáról. Téglásné mosolyogva simogatta es vigasztalta. A vacsoramenű ekkortájt egyszerűsödött. Rövid pari- zerkorszak után hosszabb zsíroskenyér-korszak következett. Aztán megérkezett a gáz- és villanyszámla hat- százotvenhét forint ötvenkilenc fillérről. A fiú úgy révedt a számlára, mint aki kísértetet lát. — Fejenkint több mint százötven forint — nyögte ki végre rémülten. — Szívesen kisegítlesk — simított végig a fiú borzas haján az anyja. — Majd a jövő hónapban megadod. Elfogadod ? — EU — suttogta szégyenlőse®. — Ne légy zavarban! Hozzám mindig bizalommal forDarabos Zsuzsanna Emlékeimbe aludt Alföldi szél nem indul riogatni gyermekálmot lobogó csöndben nein táncol meleg a földes szoba közepére hórengeteg a ház korul kihűlt a kemence Szép öregek téli estek újbort kínáló vidám üveg fehér hajnali kenyér — nagyobb, mint a Hold — a tökéletesség felé biztató lámpafényből hova tüntetek és hova veszett a következő tanyára küldött kacagás? Emlékeimbe csöndesül a petróleumlámpa Trencsényi Imre NYÍRFÁS J. KALVELIS (Szovjetunió) fotója. Formahóbort dúlhatsz. De most ne haragudj, színházba megyek Katus nénivéL Telefonszámla, utána mindjárt a Patyolaté. Tamás ügy tántorgott mint a megszédült öklöző, akinek már védekezni sem fut az erejéből. Ráadásul kilyukadt a cipője talpa, Erzsikének iskolai kirándulásra kellett pénz. Cieuka a hátát fájlalta, az orvos tüdőgyulladást állapított meg. Téglásné Erzsikét a sorsára hagyta: kérjen pénzt az apjától. Cicu- kához orvost hívott, Tamást elvitte új cipőt venni a boltba. — Ezt ajándékba kaptad — mondta, s úgy tett. mintha nem vette volna észre, hogy fia arca lángba borul. Még három hétig kitartottak a gyerekek, konokul, de keservesen. Aztán eljött a régen esedékes nap, Tamás szinte lábujjhegyen settenkedett anyjához, aki ezúttal nem stoppolt, hanem egy képeslapban gyönyörködött. — Anyu ... — szólalt meg a fiú halkan, bűntudatosan. Nem nézett föl a lapból, úgy kérdezte, színlelt közönnyel : — Törleszteni akarsz, fiacskám? — Hogy válasz nem érkezett, tovább lapozott. — Nem mintha sürgetni akarnálak. Még várhatok ... — Anyu! — Ez már úgy 'hangzott, mint a segélykiáltás. Ismét csend, majd a megtört vallomás: — Nem sikerült. . . Téglásné nem diadalmaskodott, Sőt. elmagyarázta, hogy nem szabad könnyen feladni a harcot. És csak nehezen hagyta meggyőzni magát, hogy térjenek visz- sza a régi rendhez: — Hát ha olyan nagyon akarod. B oldog volt. Régóta nem feszítette ennyire a boldogság. Mit számított ehhez képest az a néhány száz forint, amibe a kísérlet került. Aznap este nem feküdt le korán. Mielőtt folytatta a félbeszakított maszek munkát, hosz- szan elnézte magát a tükörben. Búcsúzott a szabad estéktől, a mozitól, a baráti társaságtól, megfiatalodott, megszépült arcától. A ferde vonalakra esküdött Éles Pál Lendületet, erőt, változékonyságot, fölfelé tartó, végtelen fejlődésvonalat látott bennük — akár a többi fiatal formatervező. Diplomamunkáját egy autógyárban készítette. Olyanformán kellett valami sivatagi terepjárón a vezetőfülkét kiképeznie, hogy a jármű álló helyzetben is a száguldás érzetét keltse. Megoldotta. Aztán egy kutatóintézethez hívták, ahol mindennapi életünk kellékeinek ideális formáját kereshette. A jó tervező szerencsére minden feladatban megtalálja a lehetőséget. Nem hiába tanult annyit, tartalom és forma egységéről, minden munkát alaposan átgondolt; hagyta magára hatni az életet, hogy az anyag lelke megszólaljon és a funkció esztétikus vonalakat sugározzon. Itt volt például ama emlékezetes fogkefetartó. Sokan beérnék annyival, hogy beleférjen a fogkefe, de ő bizonyítani akart, és így gondolkodott: a fogkefét az ember otthon a pohárban vagy a pohár peremére fék-/ tetve tartja. A íogkefetartó csak utazásnál szükséges. A fonnának is ezt kell hát kifejeznie. Namármost! Mivel szokott az ember utazni? Vonattal. Repülővel. Hajóval. Vagy éppen gépkocsival. A hajón történő utazásról nehézkes hajóbörönd jut eszünkbe. A vonat füstös és fekete. A repülőn túl sok a kiszögelés — bár az igazi az lenne!... A gépkocsi túlságosan közönséges. Különben is. csak balhé támadna, ha a célnak legjobban megfelelő, hosszúkás kocsitípusokból választana... Szinte hallotta a főkonstruktőr kiáltozását: — Nem az a dolgunk, hogy valamely autómárkának reklámot csináljunk... Maradt a repülőgép-forma. Ezt igen felemelő hatásúnak érezte, de a kollégák — már akik előtt meg merte kockáztatni ötletének felvillanását — azt tanácsolták: ne sárletezzék repülővel, mert ördög nem alszik: megidézhetik, hogy miért nem alumíniumból van a fogkefetarto! Nem is beszélve arról a támadási felületről, hogy a repülőgép a fémes csillogásra, az pedig a fogtömésre emlékeztet — ez pedig egyáltalán nem cél. mert borúlátóvá teszi a fogyasztót. fölébreszti benne a fogmosással szemben amúgy is lappangó szkepszist. Azon a ponton volt. hogy föladja. Gondolataiban már egy robogó vonaton ült. hogy mennél jobban eltávolodjék a repül témától. Ekkor fölragyogott az arca. — Hálókocsi! Szép, fényes, világos tetejű, szivarhosszúságú hálókocsi! Látta magát és az utókort, amely Pullmann utón őt is emlegeti, mint a korszerű fogkefetartó föltalá- lóját, a lekerekített. lágy vonalak szerelmesét.,. Azért ez sem ment égés? simán. Az illetékesek — noha osettinteni szerettek volna a csodálatos modellt forgatván kezükben — nem mutattak különösebb lelkesedést. — Igen, igen, kétségtelen ... — hümmögött mindenki. Tagadni sem lehetett a hálókocsi és a fogkefe közti ideális kapcsolatot. Az álnok, féltékeny öreg rókák azonnal meglátták a nagy exportlehetőséget.. Minthogy a hálókocsi este indul, reggel érkezik — kétszeres fogmosás! alkalmat kínál az utazóközönségnek. Mégis megpróbálkoztak az elmaradhatatlan ellenvetésekkel: — Jó, jó, látszólag kellemes képzetet kelt a suhanó szerelvény, ruganyos fekhelyeivel. De mi van ébredéskor?! Ha ezek a kis féltékeny- kedő gáncsoskodások végül is erejüket vesztették, részint azért történhetett, mert a zseniális találmányok szükségszerűen győzedelmeskednek, részint, mert egy tekintélyes intézmény friss észjárású szakértője olyan értelemben foglalt állást, hogy »rossz szájíz« ébredéskor más okból is keletkezhet, tehát utazás és fogmosás képzetének összekapcsolása csak oszlathatja a szorongásokat. Következésképp: a hálókocsi alakú fogkefetartó — minden más előnye mellett — még Az apostol franciául A nemrég megtartott nemzetközi műfordítói konferenciát Petőfi és Madách születésének ISO., Csokonai születésének 200. évfordulójának tiszteletére rendezték meg fővárosunkban. E konferencián Jacques Gaucheron, a jeles francia költő, nagy ajándékot tett le a Magyar Tudományos Akadémia asztalára. Elhozta Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményének teljes kéziratát. A műfordítónak is kitűnő költő hazánkban bejárt több helyet is. ahol Petőfi megfordult — és miként mondotta — »húszéves gyönyörűséges és fáradságos munka után boldog vagyok, hogy a háromezer soros nagy költemény lefordításával hozzájárulhatok Petőfi ünnepléséhez.« Joggal és büszke hivatástudattal mondhatta magáról Petőfi : »Az én pályám nem mindennapi palya«. Valóban, mert zsenijének fénye egyre fényesebben ragyog a múló időben, és csaknem félszáz nyelvre lefordított költeményei szinte a föld minden zugába eljutottak. Eljutottak, és azokat egyformán a legnagyobb lelkesedéssel magasztalták — hogy csak ; '»híresebbeket említsük Bé- ranger, Nyekraszov, Heine, Úhland, Bettina von Armin, Herman Grimm, Lenau, Frei- lümath. Gy. Z. az utazási kedvei is fokozza. Nagy nehezen elfogadták hát az Éles-féle modellt, és a dokumentációt átadták termelő vállalatoknak. A forma - tervet általában dicsérték, és hamarosan Éles leopárd alakú benzines kannája is dijat nyert. Idővel nagyobb intézethez csábították. több pénzért. — Végeztem a piti ügyekkel! — ropogtatta derűsen a csontjait. — Eljött a komoly munka ideje! ... — A csavart vonalaké a jövő! — vallotta akkoriban, és hűtőszekrényének tormajával kívánta őszintén megmutatni a hűtőrendszer csöveinek okos tekervényessé- gét. olyan spirálvonalba nyújtotta tehát a hűtőteret, hogy ez a fogyasztás utáni vágyakozást fejezze ki, Hosszú ideig kellett az új elképzelés elismertetéséért küszködnie. Bolondnak nézték. fantasztának, sznobnak, utópistának. Később ellenfelei főleg a raktározás nehézségeire hivatkoztak, de aztán egy szakértő bizottság megái lapította. hogy a hagyományos formájú hűtőgépek iránti kereslet — az eladott példányok egy részének túlzott tartóssága miatt — erősen megcsappant. A modern formájú hűtőszekrénytől remélték a kereslet föllendülését. A csigavonalú hűtőgépformát végül is elfogadták. Éles Pál nagy összeghez jutott, és számos vállalat legfőbb tekintélyévé lépett elő. Egy névnapi összejövetelen pgd'S megismerkedett a tröszt vezérigazgatójának lányával. .. Nem sokkal később karonfogva vonultaié, beletörődve, hogy némely utcába még ők se hajthatnak be gépkocsival. — Micsoda modernkedó erecletieskedés ez! — állította meg hitvesét Éles egy kirakat előtt, amelyben külföldi hűtőgép szemérmetlen - kedett. A hűtőteret függőleges és vízszintes síkok határolták. nem éktelenkedett elő a szerkezet, s a kilincset is az ajtólap síkjába süllyesztették, feltehetőlég. hogy ne ütközzön neki senki. ha netán a konyhában szűk a hely ... Sokáig fog! alkozía tta Élest ez a jelentéktelennek látszó bosszúság. Később aztán munkatársaival is megtárgyalta annak a fiatal kollégának az esetét, aki talán egy kissé merészen kezeli a ceruzát, mikor gömb alakú hűtőszekrényeket tervez, de végül arra a megállapításra jutottak: talán mégsem kellene rögtön idiótának nevezni. Elvégre kezdetben az Éles-féle »esigaházak« is szokatlannak látszottak.
