Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-08 / 81. szám
Rádió-és tévéadók tegnap, ma és holnap Hamarosan két és fél millió tévékészülék működik az országban — ugyanannyi, amennyi rádiót vásároltunk az elmúlt években, évtizedekben. Egyszerű a számítás: szinte valamennyi magyar család otthonában található valamilyen készülék — ezért rendkívül fontos az a munka, melyet a Magyar Posta vegez a rádió- és televízió- műsorok mind jobb sugárzása érdekében. Kezdetben két ragyadó működött: a rádióműsort Laki-hegy juttatta el a készülékekig, a tévéét pedig a Szabadság-hegyről sugározták. De ez már régen kevésnek bizonyult, s az országban szaporodni kezdtek az adóállomások. Ma a szabadság-hegyivel együtt kilenc tévéadó dolgozik hazánkban: Pécsen, Sopronban, Kab-hegyen, Komódiban, Szentesen, Tokajon, Miskolcon és Kékestetőn. Az év végére elkészül az országos televizióhálózat utolsó nagyadója, a nagykanizsai, és utána már nem épül több. Hamarosan befejezik a szabadság-hegyi adó rekonstrukcióját, az 50 emelet magas acélantenna az év végére állni fog, s nemsokára sugároz Is. A régi antennarendszert és a berendezéseket pedig lebontják. A további fejlesztés keretében valamennyi adónak megépül a tartaléka is, és ezáltal megszűnik majd az adáshibák, a műsorkimaradások egyik legfőbb oka. De ez sem elegendő. A hegyek, a nagy épületek beárnyékolják az adásokat, s a nagyvárosok forgalma zavarja is a jóvételt. Különösen hazánk hegyes területein — a Bakonyban, a Mecsekben, az Északi Közép- hegységben. Jelenleg az ország lakosságának 90 százaiéi«! foghatja zavartalanul a tévé 1-es programjának műsorát Ha a többiekre is ki akarnánk terjeszteni a kört ugyanannyiba kerülne, mint az első 90 százalék. A folyamat azonban nem állhat meg. Jelenleg hat úgynevezett átjátszó adó erősíti a nagyadók sugárzását: Budapesten — a Hotel Intercontinental tetején —, Debrecenben, Ózdon, Zalaegerszegen, Salgótarjánban, Szegeden és Szekszárdon. Jövőre pedig újabb három ilyen kisadó áll üzembe: Tatabányán, Esztergomban és Kaposváron. A második műsort ma még csak a budapesti, a pécsi és a környékbeli nézők láthatják, de az év végén üzembe áll a tokaji második adó is, és az ötödik ötéves tervben megépül Szentesen és Kab-hegyen, s valószínűleg a Kékesen is a második program adója. Solton új, 2000 kilowattos Kossuth adó épül. Kétségtelen, hogy az ország területén egységesen jobb lesz a vétel — de az ultrarövid hullámsávban már most is sokkal élvezhetőbb a műsor, mint a 2000 kilowattosé lesz. Budapest, Győr, Pécs, Miskolc, Tokaj és Kab-hegy sugározza az URH-programot (a 3. műsort), és a legtöbb közülük a Kossuth és a Petőfi rádió műsorát is. Az adatszerű felsorolás többet takar, mint egyszerű ismertetést, mert választ ad arra is, hogy a Magyar Posta egyik legfontosabb közönségszolgálati feladatának, szolgáltatásnak tekinti a rádió- és a televízióadók fejlesztését, a műsorszórás színvonalának emelését. A posta milliárdokat költ erre — és az eredmények azt mutatják: sikeresen. Ahol pedig ma még hiányosságok adódnak, türelemre van szükség. Mert a türelem — ha nem is rózsát — előbb-utóbb jó veteli lehetőségeket teremi. Gy. Z. SZEMLE & o m « «■ y Megjelent a megyei kulturális, társadalmi és gazdasági szemle, a Somogy idei első száma. Változatos tartalom, gazdag lírai anyag jellemzi a számot, ' Papp Árpád öt költeménye nyitja a válogatást, a Hátország mellett tömör epigrammák, melyek közül az Ügyis és az Argonauták című verseket olvastuk különös örömmel. Kárpáti Kamill poétikus vallomásai szülőföld ihlette versek, s kiemelkednek még Bencze József lrgalmazz otthoni föld, és Szerelem című költeményei. A nemrég Fonyódon megtartott tanácskozás szülőföldközpontú gondolatát húzza alá Bernáth Aurél új könyvének itt közölt részlete is; a változatos emlékező vallomás szép bizonysága e táj kiapadhatatlan ihlető voltának. A világirodalomra is kipillanthatunk Somlyó György új versfordításai révén: Mallar- biét, Graves-t és Nervdát tolmácsolja a költő. Csokonaira emlékezni jóval többet jelentett a jubileumi alkalomnál — tanúsítja a Somogy e száma is. Kovács Kálmán bevezetője izgalmas esszé, s nemcsak Galambosi László Visszhang című verse jelzi, hogy az előd pályája visszhangzó, gondolatteremtő a mában is, hanem Nagy László és Csorba Győző lírai vallomása is. A szemle rovatai közoktatásunk mozgalmas jelene köré gyűjtötték a tanulmányokat. Kiemelkedően nagyszerű teljesítményt nyújt a levéltár két munkatársa — Szili Ferenc és Takács Éva. — Ök aktuális és hasznosítható módon A reformkor és az 1848l49-es forradalom és szabadságharc dokumentumainak felhasználása történelemtanításunkban címmel forrásokat tesznek közzé, forrásokat vallatnak meg. Szeretnénk remélni, munkájukat — amely jóval több, mint egyszerű forrásközlemény, izgalmas, tanulságos olvasmány. is — gyümölcsöz- teti majd á közoktatás. Korunk sürgető igénye a permanens önművelés címmel Bernáth József írt a kilenc különböző iskolatípusban megtartott nevelési értekezlet tapasztalatairól. A tanulmány — elsősorban következtetéseiben — túlmutat a néhány iskola problémakörén, jól általánosítva foglal állást a permanens művelődés ügyében, polemizálásai szellemesen bizonyítják igazát. »Országunk társadalmi, gazdasági fejlődése ezernyi szállal kapcsolódik a világban végbemenő műszaki haladáshoz. A hatékonyabb nevelés, a korszerűbb iskolai munka nemcsak következménye a fejlődésnek, hanem feltétele is« — írja. Úgy véljük, igen helyérovalóan összegezi a véleményeket — más helyütt —, amikor arra utal, »hogy a pedagógiai munka hatékonyságát 20 százalékkal lehetne emelni anyagi többlettel, még több pénzzel, jobb, szebb iskolákkal, berendezésekkel, felszereléssel. Jó pedagógusokkal, dolgukat értő igazgatókkal és felügyelőkkel 200 százalékkal«. Igen frappáns es igaz következtetés ez, még nagyobb örömmel olvasnánk a tanulmányt. ha bőségesebb példaelemzéssel egészülne lei. A közoktatásbeli előrelépés alapvető gátjai — tapasztalataink szerint — nem az általános pedagógiai értelmezésben vannak — jóllehet e kérdésben feltétlenül hasznos az ilyen egyértelmű állásfoglalás —, hanem a végrehajtás hétköznapjaiban, néha aprócsep- rőnek tetsző dolgokban. A szemlében Kellner Bernát ír a somogyi munkások könyvtári ellátásáról, folytatódik a vita Szili Ferencnek az iskolai demokratizmust érintő cikkéről — dr. Kelemen Elemér és Bohony Nándor hozzászólásával. A Visszhang rovatban Zsolnát József fűz megjegyzéseket a Somogy múltkori számának lapunkban megjelent recenziójához. örülünk annak, hogy cikkünk elvezette néhány kérdés »tisztázásához« — »legalább önmaga számára« is. Cikkünkben akkor is — most is — azt emeltük ki, amit a recenzió írója, mindennemű »zsurnalisztikái didakticiz- mus« mellőzésével — figyelemre méltónak tart. Továbbá: szeretnénk hinni abban, hogy a Somogy olvasótábora része annak az olvasótábornak, melyet a Somogyi Néplap is magáénak tekint. Hogy a tanulmány másfajta érvelést követel, abban egyetértünk, ha az alapossága mellett közérthető is. Eddig úgy tudtuk, hogy a Somogy általános szemle. Meglepne bennünket, ha a megyei tanács kiadványa a megyei terjesztés ellenére — idézve Zsolnait — »kicsit az ország szakmai közvéleményéhez« óhajtana szólni, s nem egyszerűen az értelmes olvasóhoz. T. T. Természetvédelem Somogybán Védjük a megye ritka virágait! Nemrégiben a magyar televízió adásában dr. Bélák Sándor, a keszthelyi mező- gazdasági egyetem rektora, a parlament mezőgazdasági osztályának az elnöke az új környezetvédelmi törvényről szólott. Hangsúlyozta, hogy egy emberi létesítmény, egy gyár elpusztulhat, helyette új létesül. De ritka, régebbi korokból itt maradt növények és állatfajok, ha egyszer kipusztulnak a természetből, örökre elvesztek a mi számunkra és utódaink részére is. Ezért jelentős és időszerű, hogy Somogy megye ritka és védelemre szoruló növényfajtáival foglalkozzunk. Az ilyen irányú természet- védelmi mozgalomnak Somogybán hagyománya van. Földváry Miksa 1932-ben az Erdészeti Lapokban cikket írt »Természeti emlékek a Mecsekben és környékén« címmel. Ebben a tanulmányában foglalkozik Somogy megye védelemre szoruló tájaival, így a rigóéi természetvédelmi ligettel. Felvételeket is hoz a belső-somogyi savanyú futóhomokon levő, szép középri- goci természetvédelmi táj bo- rókás-nyires erdeiről. Ez a táj északkelet-európai fajokat őrzött meg az utókor számára. Felkutatása elsősorban a nemrég elhunyt Boros Ádám professzor érdeme. Ugyancsak természetvédelemre ajánlotta Somogyból Földváry Miksa a gyöngyösi, felsőzsitvai (so- mogyzsitfai) és vései bükkösöket is. Az öreg fák védelmére is volt gondja a szerzőnek. így védelemre ajánlotta a rigóéi kocsányos tölgyet So- mogytarnóca határában, a ri- nyabesenyői négy, hatalmas tölgyfát, az Ötvös község belterületén levő 450 centiméter kerületű öreg tölgyet, a vis- nyei 776 centiméter kerületű, 1885-ben villám sújtotta, de még 1932-ben is jó állapotban levő tölgyet. A somogyi hársfák 'közül í védelemre ajánlotta a szőke- dencsi és ötvösi hársakat, valamint hazánk egyik legöregebb fáját Felsősegesdnél, melynek nevét a Héthársfa- vár is őrizte. Vannak olyan öreg fák, melyekhez történelmi mondák, legendák, híres vagy hírhedt személyi kapcsolatok fűződnek. Ilyen Patkó Bandi tölgyfája a rigóéi csárdánál, Barcs és Darány között, ahova a hírhedt somogyi betyár gyakran betért. Rendellenes növésű, érdekes fa a rigóéi erdőben a péos— barcsi vasút mellett egy 1932- ben 80 éves fekete fenyő. Végül a védelemre szoruló ritkább somogyi növények közül megemlíti Földváry Miksa a két csodabogyót, és a Somogy nyugati felében mind ritkábbá váló Cylament is. Somogy növényvilágát elsőként a nagy magyar bota-. nikus, Kilaibel Pál kutatta 1799-ben és 1808-ban. amikor 19 napot töltött Somogybán, főleg a Zselicben. Somogy flórakutatására elég későn került sor. A Balaton környékét, így a somogyi partot is Borbás Vince botanikus tanulmányozta. A megye többi részének felkutatását később végezték el. Bel- ső-Somogy flóráját Boros Ádám a húszas években, Zse- licét és Külső-Somogyét elsőnek. e sorok írója fedezte föl a negyvenes években. E kutatások alapján most már össze tudjuk állítani Somogy védelemre szoruló, ritka virágait. A megye legritkább növényei a Belső-Somogy és Za- i la határán találhatók. Zákány térségében. Ezek a következők : A már úgy látszik kipusztult komlógyertyán, melynek egyetlen példányát Zákány mellől jelezték. Hazánkban sehol másutt nem terem ez a Balkánon, Itáliában, de még a Francia Alpokban Is gyakori délvidéki (szubmediter- rán) fafaj. A hármaslevelű szellőrózsa csak örtilosnál és a Pilisben Budánál található Igen ritka alpesi-illyr-balkáni növényfaj. Ugyancsak a zákányi virág ritkaságokhoz tartozik a nagy növésű, ernyős. magas szárú kocsord, melyet bőven láttam a Karavankákban (Jugoszláviában) és Észak-Olusz- országban. Nálunk azonban nagyon ritka ez a Somogyon kívül Zalából is előkerült alpesi-balkáni növényfaj. A zalai bükköny a Zseiieig elhúzódik. Itt a kaksamandi- I kával, együtt legkeletibb lelőhelye a böszénfai vasútállomással szemben levő farkaslaki erdőben van, ahol a nagyfokú erdővágás miatt igen sürgős és hathatós védelemre szorul. A Baláta-tó természetvédelmi jelentősége közismert. Csak itt terem hazánkban a rovarfogó, a nálunk ritka tö- zegeper. A Nyírség és Belső- Somogy homokjának közös ritkaságai az ibolya kökör- csiny. Somogyig eljutnak ritka nyugati (szubatlanti) fajok is, így a gázló és a Csepelen. Nyugat-Dunántúl, Bakony és Somogy közös virágritkaságai: a sásliliom, a királyné gyertyája. Védelemre szorul a szépséges csillagos nárcisz Barcsnál és Babócsánál, valamint a Somogybán több helyen is termő kockás liliom. Az eddig felsorolt növények Belső-Somogy ritkaságai. Külső-Somogyban szépek a Balaton közelében a hatalmas c serszömörce állományok. Külső-Somogynak és Zseüc- nek sok ritkasága van, mely közös a Mecsek flórájának jellemző fajaival: ilyen a piritkó gyökér, a déli és szakállas szegfű, a francia len, a fürtös türempik, hogy csak a legritkábbakat említsem. íme, van tehát Somogynak a flóráján belül számos országos virágritkasága. mely sürgős és hathatós természet- védelemre szorul, míg a még megmaradt természetes táj nem alakul át környezetei ’ennyezte kultúrává., Dr. Horváth Adolf Olivér Pasztell-lágy nyugalom A tavasz kéket dob az égre, piruló barnát a mezőkre, zöldet a vízre. A színek ezrei — furcsa! — nyugalmat teremtenél«. Fonyódon, a Szabadság utca egyik szemet tapadásra késztető házában vagyunk. Hatalmas ablakokon árad be a fény. »Napimádó« lakja e házat. »Raffay Sándor vagyok. Nyugdíjas módra éldegélek itt, egyedül. Még sohasem unatkoztam, mióta kiköltöztem ide Kaposvárról. Az ember az emlékeivel együtt költözik; azok kísérik, vele vannak. Lehetetlen batyuba kötve. Mindenem a fény. Ügy kell, mint másnak a kenyér. Azért is építettem ezt a házat ilyen nagy ablakokkal. Minden a kezem munkáját viseli magán. A környezet is. A virágok, növények nekem köszönhetik létüket, én neveltem valamennyit? Néha kijön hozzám a feleségem, néha én megyek be hozzá Kaposvárra. Ö még dolgozik.« Egyformán, s mégis megkülönböztethetően telnek a nyugdíjasnapok. Mély alvás után — a városban nem tudott jól aludni — reggel a boltba megy, megvásárolja az aznapi éle- lemnekvalót. Beszélget az emberekkel, hazaballag. Rendbe- leszí a lakást, főz. Délután a kertben dolgozgat, vagy olvas. Pihenget. Vasárnap moziba megy. Bérlete van. Nyugdíjasbérlet. »Nagyon szeretem a filmeket. Ezek közül is a művészfilmeket. Televízióm is volt, de tudja, nem bantam, hogy eli romlott! Leköti az embert, elvonja a figyelmét mástól, olykor fontosabb dolgoktól. Rádiót hallgatok néha, hogy tájékozódjam a világról.« A világról, melyben egyedül, az ’épületbe zárt csöndben is otthon van. Csak néhány dolgot sorolunk fel, mi mindent csinál. Vegyészkedik, erről árulkodik az íróasztalán a patikamérleg. Egy nagyítógép meg arról: valaha ő volt az ország első tíz fotográfusának egyike. A Városligetben tanulta a szakmát. Elbabrálgat régi pénzei között. Más dolgok viszont hajdani sporttevékenységére emlékeztetik. Orth Györggyel, Kertész Vilmossal kötött barátságot azokban az időkben. Mi mindent csinál még? »A múltkor egy sétámon lepillantottam a íonyódi szakadék pereméről. Elgyönyörködöm a végtelennek látszó vízfelületben. Most azonban közelebb akadt meg a szemem valamin. Valami négyzeten. Megnéztem távcsővel. Festmény lehet! Kötéllel leereszkedtem. Nem volt gyerekjáték, elhiheti. Most is láthatja azt a képet. A sümegi várat ábrázolja. 1922-ben. Kicsit renovál- gattam. Nem ez az első ilyen munkám. A mi családunkban valahogy benne volt a szép iránti szeretet, öten voltunk testvérek, valamennyien fogékonyak a művészetek iránt. Egyik testvérem tízéves korában zongorahang versenyt adott. Meghalt szegény. Az édesapám még másik két gyermekét is eltemette később. Akkoriban egészségtelenek voltak a kántortanítói szolgálati lakások. Tízegynéhány éves koromban én is majdnem ennek az áldozata lettem.« / l Raffay Sándor lakása tele van képekkel. Mindig is rajzolt, festett, de amikor nyugdíjba ment, akkor jött el számára az igazi idő, hogy legkedvesebb szenvedélyének hódoljon. »Elbúcsúztattak, mint «vám- és pénzügyőrtisztet, s én másnap már Ruisz György rajz- iskolájában voltam. Meg Szekeres Emilében. Sokat tanultam tőlük. Mert addig is rajzoltam, festettem én. Itt van mappákba gyűjtve az egész ország. Mindenhol megörökítettem a tájat, az embereket, amerre csak jártam. Leginkább a pasztellkréta és a szén áll biztosan a kezemben. Festettem olajjal, meg akvarellt is. De valahogy úgy érzem; az nem én vagyok. Jobbanmond- va, nem vagyok benne a képben annyira. Ott ; sok minden az ecsetre bízatott. Míg a grafikában és a pasztell műfajában a kézre.« Sok-sok emberi arc van itt vele a műteremnek is beillő szobában. Öreg parasztok, munkásemberek, az édesanyja, nagyanyja, unokái, > lánya, festők, friss húsú lányok — mind itt vannak a falon képre fogalmazva. S tájak, világok, állatok. Virágok. "Tudom én, hogy nem mind egyformán sikerült. Egy azonban bizonyos, a magam gyö-, nyörűségére csinálom a képeket, s ha valamelyik nem üti meg az én mércémet sem, nem jut el innen. Nálam marad. Néha a városból kijönnek hozzám festőbarátaim gyönyörködni, dolgozni. Mert nekem is az a legnagyobb gyönyörűség, ha tetszik az, amit csináltam. Ezt semmi meg nem haladja, egyetlen érzés sem. Az ember cselekvésre, alkotásra született ...« Barna szeme világol a szemüveg hideg csillogású lencséje mögül. A könyvespolcán rengeteg művészeti tárgyú könyv. Anatómiával foglalkozó művek. A másik szobában egy harmonium. »Mostanában kezdtem el tanulni rajta. Zeneiskolába beiratkozni már röstelltem. így aztán magamtól kellett rájönnöm a fortélyára. Hegedűn tudtam játszani, majd csak | győzök e felett is. Ezek a kot- j ták az enyéim. Bennem volt a J muzsika, csak le kellett jegyezni. A versek is az enyéim. Béke kell az embernek; erről szólnak. Ezt itt ni, ezt meg Bódás János versére szerzettem. Minden éjjel születik meg bennem a képek, és a zene is. Nappal azután csak papírra, vászonra kell tennem.« Az íróasztalán egy újabb könyv. A Szovjet Kommunista Párt története. Mostanában új- j ráolvassa. Mikor a két párt egyesült, akkor lett ő Is kommun isi a. Kérdezem tőle: ha egyszer lehetősége adódna szólni az emberekhez, mit mondana. »Tanuljanak, mert akkor sohasem fognak unatkozni. S akkor mindig csak a jót csinálják ...« A teraszról latszik a túlsó part. Leskó László Somogyi Néf>/af>| 5
