Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-11 / 84. szám

Szülőföld és irodalom Réssietek a fonyódi alkotó húsban tartott előadásból 4 modem irodalomtudo- mányban ma már köz­helynek számító megállapítás, hogy az irodalmi műalkotás egy zárt struktúra, zárt szer­kezet, amelyben a részek egy­mással és a mű egészével vám nak kölcsönhatásban. Ugyan­akkor azonban minden irodal­mi műalkotás, mint zárt struk­túra, beletartozik más egysé­gekbe, amelyek nélkül az iro­dalmi mű sem jöhet létre. Az irodalmi műalkotást nem le­het leszakítani a létrehozó mo­tívumoktól Ilyen befolyásoló tényező a kor, a történelmi szi­tuáció is. A másik pedig az al­kotó személyisége, életrajza, amely összekötő kapocs a mű és a kor, a mű és a művész más művei, egész életműve között Az alkotó élete, egyé­nisége meghatározza a művet A művészt nem lehet elszakí­tani környezetétől, kiszakítani abból, és ha ezt az igazságot elfogadjuk, akkor nyilvánvaló, hogy a szülőföld, is egy olyan motívum, mely az író szemé­lyiségét, egyéniségét, életét be­folyásolja. Mi is az a szülőföld? André Gide beszél a külön­féle műalkotást létrehozó ha­tások között úgynevezett vá­lasztott és nem választott ha­tásokról. Tehát olyan hatások vannak, melyeket az ember maga választ, az utazás, tanu­lás, és vannak az emberi életet alakító, nem választott hatá­sok. Nem mi választjuk a szü­lőföldet, hanem a szülőföld vá­laszt bennünket. A szülőföld társadalmi tudatforma. Jelenti az embert meghatározó él­ménytartalmaknak az összes­ségét. Takáts Gyula szerint: a szülőföld az embert meghatá­rozó élménytartalmakat jelen­ti. A szülőföld egyszerre jelent történelmi és társadalmi való­ságot, azonkívül jelent egy sa­játos és egyéni színű kultúrát a haza, az ország egészében ... 4f ivei hat a szülőföld? Mi által lesz a környezet szülőfölddé? Mi a különbség általában a környezet és a szü­lőföld között? Az egyik a család, a szár­mazás, a társadalmi miliő. Ez azt hiszem az, ami az ember­ben a szociális problémák iránti érzékenységet kialakítja. A család mindig egy társadal­mi adottságot is jelent a bele­születő számára, ós hogy ké­sőbb milyen lesz a társadalmi kapcsolata az embernek, azt lényegesen befolyásolja, hogy hol, milyen családban szüle­tett ... A szülőföld ad egy táj­élményt is, amely elsősorban vizuálisan megragadható él­ménytartalmat hordoz, tehát rányitja az ember szemét a látváriyra, és amit lát maga ' körül, befolyásolja azt, hogy később mit lát szépnek. A harmadik érték, amit szülőföld ad, az a nyelv. A negyedik érték az ifjúság és a gyerekkor. Az ember éle­tének a legérzékenyebb idő­szaka az a három vagy öt év, amikor megtanul járni, be­szélni, megtanul egy nyelvet. Azt hiszem, hogy életünkben nincs még egy olyan periódus, amikor olyan sok élményt gyűjtünk, mint ebben az első időben. Hogy a gyerekkornak milyen szerepe van, azt Fodor András így fogalmazza meg — de ugyanezt mondja Móricz Zsigmond is: — Az ember életéből a szülőföldhöz első­sorban az ifjúság és a gyerek­kor, az a 3-tól 10—15 évig ter­jedő idő kötődik. 4 z irodalmat sem lehet övezetek, tájak, szülő­földek szerint tagolni. Ez idő­szerűtlen, elavult. A nyelv sa­játosan vidéki, hatásai is hal­ványabbak. Nem olyan nagy­mértékben érvényesülnek, mint például Zrínyi korában. Nem szükségszerű azt hi­szem, hogy minden elszárma­zott író vállalja, hogy somo­gyi. A szülőföld jelenléte kü­lönböző fokú, mértékű lehet. Gyergyai Albert könyvének címe Anyám meg a falum. Mi­kor éri utol az embert a szü­lőföld emléke? Gyergyai túl életének 70. évén, Flaubert világán, tanulmányok és mű­fordítások sokaságán túl, for­dul szülőföldje felé, és állít emléket édesanyjának és falu­jának, Nagybajomnak. Mintha el kellene távolodni, meg kel­lene járná Európa tájait, hogy visszatérjen a falhoz. Mintha az életút végén jutna az em­ber eszébe a honi kérdés. Egy emberi élet vége felé tekint vissza Gyergyai ugyanazon emberi élet kezdeteire. Ö ma­ga mondja meg, hogy meny­nyire fontos a gyerekkor, még fontosabb, mint az érett fér­fikor alkotóévei. Lírai emlék- albumnak nevezi ezt a köny­vet, ifjúságának kulcsa, és kedves figuráit vonultatja fel. Azt mondja róluk: »Beleivód­tak vérembe és csontjaimba, beszédmodoromba és emléke­zetembe, ha meglátogatnak ál­maimban és merengéseim­ben.« Hadd hivatkozzak egy köl­tői idézetre, Fodor András Pannónia című versére. Ebből a versből a szülőföldhöz tar­tozásnak, a szülőföldhöz kötő- désnek'egy sajátos képe rajzo­lódik ki az olvasó előtt. »Azt mondják, hogy a lélek vizek fölött lebeg. / Vizek színén megismerem a szülőföldemet / ... Ne legyen jelképpé a táj, legyen csak önmaga.« A szülőföld nem jelkép, ha­nem rálátás a költő számára. kommunikacionak a legfon tó- | A szülőföld elsősorban gyer- sabb formája és eszköze, es | rn€j5jíor; gs egyként magában később az alkotásokban, a mű ! foglalja a kin és öröm motí- megformálásában a, legfonto- j vumát... való kötődést is. Két póluson nyugszik ez a szülőföldszere­tet. Egyszerre magában foglal­ja Ozorát és Párizst. A szülő­föld mindig a világ vállalását is jelenti, jelenti elsősorban Kelet-Európának, a szocializ­must építő országok együtte­sének a vállalását. És a szélrózsa tájain kalan­dozó Somlyó György is a vi­lágban járva a szülőföld jelen­létét érzékeli, azt a különbsé­get, mely az innenső és a túlsó part között van. Ö mondja: »Hiába járom meg akárhány­szor a túlsó partot, az mindig a túlsó part marad, bármilyen messze kanyarogjon, bárhová torkolljon, a te belsődnek ez a forrásvidéke.« És a szülőföldhöz, a somogyi szülőföldhöz tartozásnak egy sajátos formájáról is hadd szóljak. Vannak, akik mindha­lálig hűek egy tájhoz, akiknek a szülőföld egy életforma, akik vállalják is. Erre Takáts Gyu­la adott példát. Mit adott a szülőföld az ott élőnek? Egy­részt életközelséget. Ha olyan munkája van az írónak, me­lyet mindenkor belülről ihle­tett hivatásának érezhet, fel­adatnak a szülőfölddel szem­ben. Vannak jegyek, melyek az itt élő vagy az Innen elszár­mazott írók műveiben föllel- hetők. Mi a közös vonás, ami ösz- szeköt a Dunántúllal, az or­szággal, de ezen belül sajáto­sat is hordoz? Az egyik az a gondolat, amelyet Takáts Gyu­la is említ, hogy jelképeket ad a táj a költőnek. Eszembe jut Bernáth Aurélnak az így él­tünk Pannóniában című műve. Elmondja, hogy egész képi vi­lágának kiformálásában mit jelentettek a somogyi ország­utak mellett látható »nyárfák vonuló sora«. Ugyanígy jelkép, amit csak Somogy adhat a költőnek, például Takáts Gyu­la költészetében a Balaton vi­lága, a víz, a szőlő, a présház. De ez a táj és a jelképi anyag iránti tisztelet nem idilli nem derű és szelídség, hanem egy természetes és emberi harmó­niakeresés. 144 it lehetne, kellene tenni, hogy ez a somogyiság mint érték megmaradjon, to­vább éljen, gazdagodjon, új tartalmakkal bővüljön? Mi kell, hogy kibon takozzék az el­származókban és az itt mara­dókban? Azt hiszem tudomá­sul kell venni, hogy a vidék mindig a kiröptető fészke lesz a tehetségnek ... Az elvándorlókban marad­jon meg a kötődés a megyé­hez most is, amikor jobbak a helyi viszonyok, mint a múlt­ban. Az itt maradóknak egész­séges helyi klíma kell. Ahogy I nem mindegy az, hogy milyen képet visznek el magukban az A vers újjászületése Balatonszárszón A másodszor is győztes Tóth Erzsébet. A költészet szeretetét cso­dálhattuk meg az V. országos József Attila szavalóverse­nyen. A múlt évi ünnepségek, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója, a Csokonai- évforduló, úgy tetszik, fiatal versmondóinkban mély gyö­keret vert: az áprilisi szárszói találkozóra többségük komoly fölkészültséggel jött el. A kétnapos találkozó sike­réhez a pergő rendezésen kí­vül nagymértékben hozzájá­rultak a szárszóiak is, ennek köszönhető, hogy valamennyi részvevő kellemesen érezhet­te magát a fejlődő községben. A helybeliek szeretete vette körül a fiatalokat, a verseny­zők lelkesedése átszállt a vendéglátókra is. A hétfői és keddi ünnepi műsorokra min­den hely megtelt a szárszói művelődési házban, sokan át­jöttek a szomszéd falvakból is. ■ > Az elégedettséget táplálta az igaz vcrsszaretet, az elmé­lyültebb versmondás, a vál­tozatosabb válogatás. Szeren­csére a sztárkodásnak nem találtuk jelét, kiugró tehetsé­gek — Színművészeti Főisko­lára »éhes« versmondók — helyett tehetséges mezőny vo­nult föl Szárszón. A versek újraalkotásában elsősorban a tudatosságra lehettünk figyel­mesek. Az érzelmi töltéssel azonban többen adósak ma­radtak. sabb anyag. Nemzetközi numizmatikai kiállítás Mexikóban Luis Echeverria mexikói ál­lamfő nyitotta meg a mexikói szépművészeti múzeumban az első nemzetközi numizmatikai kiállítást, amelyen 28. ország kiállítói vettek részt. A kiállítás, melyet a mexi­kói idegenforgalmi hivatal patronál, egy héten át mu­tatja be a különböző régi és modern ezüstpénzeket. Ebből az alkalomból kulturális prog­ramokat is szerveztek a lá­togatók részére. Hangversenyt, balettelőadást, színíelőadást, filmvetítést és konferenciákat tartanak. A kiállítás részvevői a kö­vetkezők: Argentina, Kanada, Kolumbia, Chile, Guatemala. Peru, az Egyesült Államok, Mexikó, Ausztria, Csehszlo­vákia, Dánia, Spanyolország. Franciaország, Nagy-Britan- nia, Hollandia, Magyarország. Írország, Olaszország, Len­gyelország, a Német Szövetsé­gi Köztársaság, Románia Svédország, Svájc, a Szovjet­unió, a Fülöp-szigetek, Irán, Ausztrália és Üj-Zéland. A következő példát egyszer­re szeretném Illyés Gyulától és Somlyó Györgytől választa­ni. Ma a szülőföldszeretet, a Kevés a bátor, kísérletező fiatal, a hagyományokat át­törő egyéniség. A találkozót értékelve elmondhatjuk, hogy hiányzott a programból a be­szélgetés, melyen ezekről szó , , . , eshetett volna a selejtező ta­elszarmazok, nem mindegy, j paEztalatainak birtokában. A hogy mi veszi körül azokat, ; hogyan tovább?-kérdés bi- akik itt élnek. Az utóbbi évek j zonyára sok versmondóban el- pozitív intézkedései elismerés- | hangzott belül, kár, hogy fe­re méltóak. Az elszármazbttak és az itt élők összefogásából helyhez való kötődés szükség- valósult meg a fojjyódi tanács­képpen magában rejt egy má- kozás is. sík pólushoz, a nagyvilághoz I Tüskés Tibor leletet, útra bocsátó szót nem kaptak Szárszón. Amit kap- ; hattak, az sem volt kevés: a közönség szeretetét, de eb­ből csak a tizenhatos döntőn ‘ legjobbnak bizonyult tíz vers­Határjárás, mátkatál küldés, tojásgurító verseny lúűwítl iLépszökásők mondó részesülhetett a kedd esti »gálán«. Érdekes megfi­gyelés: mennyit változtatott a produkciókon, hogy a sza­valok közönség előtt szere­peltek. Az első helyezett ek­korra már »kiadta« magából tudását, a tizedik pedig új­jászületett a közönség előtt! Tóth Erzsébet megérdemel­ten kapta a Somogy megyei Tanács 1600 forintos első dí­ját. Mészöly Dezső Versek egy várkapitány hagyatéká­ból című művét adta elő a selejtezőn; a produkció való­sággal fölgyújtotta a hallga­tóságot. Tetszett szemérmet nem bántó pajkossága, fiata­lossága. Róla valóban el­mondható, hogy bátran újra alkotta a verset. Kedd este Kiss Benedek Van egy tavasz című versét szólaltatta meg a tatabányai versmondó, aki­ről azt is tudjuk, hogy ta- valv szintén első helyre ke­rült Szárszón. Pobozsnyi Ág­nes budapesti versmondó — Vas István Rapszódia József Attiláról című versét adta elő — a második helyre került; Horváth Ildikó győri szavaló a harmadik lett, József Attila Medáliák ' című versével a “gála« legforróbb sikerét aratta. A zsűri a negyedik dijat Munkácsy Ildikó deb­receni versmondónak ítélte. Tolnai Mária kaposvári sza­való hatodik helyet szerzett. A találkozó megbecsülését fejezi ki, hogy jövőre, József Attila születése 70. évfordu­lójának alkalmából Szárszón tartják meg az országos rá­diós szavalóverseny győzte­seinek bemutatóját. A vers­mondók további útjáról azt is megtudtuk, hogy Keres Emil kezdeményezésére a Népmű­velési Intézet Budapesten fó­rumot biztosít, s erre meg­hívják az V. országos József Attila szavalóverseny legjobb­jait is. Kulcsár Katalin, a rá­dió irodalmi lapjának, a Gondolatnak ismert riporter- nője a három első helyezettel beszélgetett, műsorát bizo­nyára hamarosan hallhatjuk a hangos újság következő szá­mában. Horányi Barna <1 nagyba omi diákoknak Gyergyai­alapítvány Különös véletlen. hogy amikor Tüskés Tibor cikké­nek közreadásává! egyebek között Gjergyai /Ub~rl szü­lőföld vonzalmának sí. p példázatára irányíthatjuk az olvas.) figyelmét, h'.l !v' >- tunk arról, hogy a ne-, es író-professzor, Nagybajom szülötte és dis.tpolj.'. a ala­pítványt létcritrtt a ív ,yba­jomi iskolában. Évek óta jutalomban ré­szesítette a magyra- írod i- io»n- és nye'‘'tanulásban je­leskedő tanulókat, s most ezt a jutalmat renos -.eressé te­hetik az általa felajánlott tízezer forintból. Az össze­get az iskola a helybeli ta­karékszövetkezetnél helyez­te letétbe azzal, hogy az ajándékozott pénzt - olyan alaptőkének tekinti, amely más célra nem használható fel. Évi kamatát, 500 forintot a minden évben meghirde­tett irodalmi pályázat díja­zására fordítják, az első há­rom helyezett jutalma lesz ez. Az iskola tanulói az édesanya, a szülői szeretet, a szülőföld szeretete téma­körből pályázhatnak. Dolgo­zataikat tanárokból, tanu­lókból alakult közösség bí­rálja el. A pályázatot első ízben a mostani tanévre ír­ták ki. Május elsejéig kell benyújtaniuk a diákoknak a dolgozatot, és a díjakat az ünnepélyes tanévzáró ün­nepségen adják át. Díszes albumot készítettek, s a díjazott pályaműveket ebben örökítik meg. Az alapítvány felhasználá­sával az az iskola célja, hogy elmélyítsék a tanulók hazaszeretetét, irodalmi mű­veltségét, nyelvi jártasságát, és iiy módon ápolják a helység nagy egyéniségei — ott született, vagy egy ideig ott élt alkotók —: Virág Be­nedek, Pálóczi Horváth Adám, Csokonai Vitéz Mi­hály emlékezetét. Az is cél, hogy az irodalom megsze­rettetése mellett önálló mű­vek ,írására, alkotásra ösz­tönözzék a fiatalokat. T. T. r Uj tv-filmeket készít a Pannónia 1974 a televíziófilmek éve lesz a Pannónia rajzfilmstú­dióban. Szabó Sipos Tamás Magyarázom a magyaráza­tainkat című, oktatási, neve­lési problémákat és lehetősé­geket feltérképező sorozatának eddig tíz filmje készült el. A napokban kezdődtek el a Kis- polgáriság című ú.i. 13 részes tv-sorozat munkálatai. Űj rajzfilmíró is bemutat­kozik Komlós János szemé­lyében: »Ez volt a divat« cí­mű, hatszor húszperces, szati­rikus ismeretterjesztő soroza­ta a divatokról szól, s ennek tükrében a társadalom maga­tartásáról. Az általános jogi állapotot igyekszik tükrözni, s az állampolgári jog fogalmai­nak közérthetővé tételét cé­lozza a Magyarázom a parag­rafust című, hatszor tízperces i filmsorozat. Intézeti nap Nagyatádon Se szeri, se száma a hús­úéihoz fűződő népszokások­nak. A patinás' rítusok között valósággal újdonságnak szá­mít a zalaegerszegi határjá­rás, amely »alig« néhány év­százados múlttal dicsekedhet. Előzménye történelmi ese­mény volt: a nagykanizsai tö­rök pasa egykor hatalmas se­reggel ostromolta a zalaeger­szegi várat. A védők azonban húsvét napjára virradóan megfutamították az óriási túlerőben levő török hadat. E győzelem emlékére vonult vé­gig a fiatalság dobpergés, énekszó mellett a városon, és járta körül a határt. Ez azon­ban nem maradt a zalaeger­szegiek »specialitása«: az or­szág más részein is szokássá vált a húsvéti határjárás, hogy a körüljárt területekről a rossz szellemek eltávozza­nak, a természet csapásai el­maradjanak, a termést meg­oltalmazzák, és szép, bö ara­tásnak örülhessenek. Az egyik legnagyobb bara­nyai községben, Bolyban hús­vét hétfőn az egész falu ki­vonul a szőlőbe. Azokat is meghívják, akiknek nincs szőlőjük, sőt vendégül lát­ják a községben tartózkodó idegeneket is, majd pincéről pincére járva, étellel, itallal kínálják egymást. Szép és el­terjedt szokás a húsvéti ko­matál és mátkatál küldése. Az ínyencségekkel megrakott tá­lat olyan házhoz küldik, ahol eladó lány vagy férjnek való legény van. Ha a mátkatálat hasonlóképpen viszonozzák, minden bizonnyal lehet ké­szülődni a lakodalomra. Érdekes szokás a porcelán­járól hires Herenden a tojás­gurító verseny. A tojások és »Uányítójuk« rajta a környe­ző dombok egyikének tete­jén, a cél a völgyben van. A fűben guruló hímes tojásokra sok »veszély« leselkedik: kö­vek, faágak, amelyek megre- peszthetik, eltörhetik a szé­pen festett héjat. A verseny­nek az a győztese, aki olyan ügyesen és szerencsésen gu­rított, hogy a hímes tojás épen, sértetlenül »érkezik« be a célba. A Balaton-felvidék falvai­ban népszerű a pénzdobálós tojásverseny. A földön szét­szórtan helyezik el a hímes tojásokat, amelyeket megha­tározott távolságról fémpén­zekkel kell eltalálni. Aki a legjobban céloz, azé a leg­több díszes célpont. L. A. Hatodszor rendezte meg a nagyatádi József Attila Kollé­gium névadója tiszteletére az í intézeti napot. A programban j a hagyománynak megfelelően szavaló- és sportverseny szere­pelt. Huszonöt versmondó je­lezte érkezését. Közöttük a versengés már a délelőtt befe­jeződött. A zsűri kétfordulós döntőben állapította meg a he­lyezéseket. A kötelezően kiírt József Attila- és Ady Endre- versek meghallgatása után a következő sorrend alakult ki: Korpácsi Géza budapesti kol­légista lett az első, a Marcali­ból érkező Gajer Tamás a má­sodik, a harmadik helyet pe­dig a nagyatádi Kovács Erika szerezte meg. Pellérdi Gyula, a zsűri el­nöke összegező értékelésében hangsúlyozta, hogy az intéz- i meny és a versmondók egy­aránt méltóan emlékeztek meg József Attiláról. Az idén, a szűkített sport- programban, leány és fiú ké­zilabda-mérkőzés szerepeit. Hat kollégium küldött leány-, nyolc pedig fiúcsapatot. A lá­nyoknál a kaposvári Kállai Éva Leánykollégium lett az első, a fiúknál pedig a kapos­vári Latinca Kollégium. Ez. a két csapat kapta meg a ván­dorserleget, amely eddig a bu­dapesti kollégistáknál volt. A döntők befejezése után került sor a találkozóra Kiss Dénes költővel és Pál Rita prózaíróval. Ezt követte a diákbál. —8«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom