Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

Ünnepi műsor a Latinca Művelődési Központban

(Folytatás az L oldalról.)

munkás—paraszt szövetség. Az értelmiség döntő többsége egyetért alapvető céljainkkal, magáénak vallja azokat, és eredményesen dolgozik.

— Napjainkban azon munkálkodik, hogy közéletünk alakítójává, példaképévé váljon a szocialista ember. Egyre többen fáradoznak a közösségi gondok megoldásán, egyre többen vállalják a cselekvést is azért, hogy társadalmunk hétköznapjait a dolgozó tömegek, kollektívák igényeihez és szo- úalista szemléletéhez igazítsák. Ezt tették a szocialista brigádok tagjai, amikor városunk centenáriumának tiszteletére óvodát építettek, segítettek a városfejlesztésben, szabad idejük egy részét is feláldozva a közért.

— Csak meghatottsággal és mély tisztelettel szólhatunk azokról a harcokban kipróbált elvtársakról, akik legfontosabb feladatuknak tekintették a közösségi eszmék terjesztését és annak gyakorlati megvalósítását az új tavasz első napjától kezdve. Mennyivel, más ma társadalmi életünk, ahol szemünk fénye lett a gyermek, és reményünk az ifjúság. Olyan fiatalokról beszélhetünk, akik ezrével hódítják meg a tudományt, helytállnak a munkapadoknál, és segítik azt a nagy történelmi átalakulást, amely korunkat jellemzi. A nevelés legjobb műhelyeit az iskolákon kívül az új gyárak adták, ahol a dübörgő gépek mellett a sikerek és kudarcok gyúrták az embert. Megyénkben különösen nagy feladat hárult a néhány meglevő, majd az újonnan telepített üzemekre, hiszen nem volt számottevő munkásság, és nem voltak képzett, tapasztalt vezetők. A munkások legjobbjaiból és a fiatal értelmiségiekből kellett kiválasztani a vezetésre rátermetteket. E nehéz, áldozatos munka meghozta gyümölcsét; az ipari üzemek közösségei, pártszervezeti teljesítették feladatukat, hiszen a legnehezebb munka közben is a káderek egész sorát nevelték a gazdasági és politikai élet különböző posztjaira.

Deák Ferenc végezetül az előttünk álló feladatokról beszélt;

— A szocializmus győzelméért vívott harcban nincs megállás, tovább kell munkálkodni a IV. ötéves terv teljesítéséért, a X. pártkongresszus határozataiban foglalt feladatok megvalósításáért. Terveink teljesítése szükséges ahhoz, hogy országunkban mindenütt bizakodó, nyílt tekintetű, béliét és alkotást vágyó embereket láthassunk. így készüljünk pártunk XI. kongresszusára. Elveink megvalósításának biztosítéka az MSZMP töretlen, következetes, internacionalista politikája, a szocialista országok szövetsége és felszabadítónk, a Szovjetunió állandó segítsége. így érjük el célunkat, a szocializmus teljes felépítését szabad hazánkban.

Ezután ünnepi műsor következett. Ebben föllépett a szovjet öntevékeny együttes, a Somogy Táncegyüttes, a kaposvári szimfonikus zenekar, Do- mahidy László operaénekes, Nagy Miklós, Balogh Zoltán versmondó. Az ünnepi műsor az Internacionáléval fejeződött be.

Ünnepeitek az építők

Maguk emelte emlékműnél ünnepelték hazánk felszabad dulásának évfordulóját a Somogy megyei Építőipari Vállalat fiataljai. A forradalmi ifjúsági napok záróeseményeként rendezték meg ezt a megemlékezést. A vállalat KISZ- bizottsága hagyománnyá szeretné tenni, hogy fiataljaik minden évben ennél a ma építőiparát is jelképező emlékműnél ünnepeljenek. A talapzaton három évszám: 1848, 1919 és 1945.

Hazánk hős felszabadítóira emlékeztetett Győré Imre verse, a Ne felejtsétek el. Ezután Balajcza János, a vállalat párt- bizottságának titkára mondott beszédet. Méltatta a KISZ kezdeményezésit, hogy e három jelentős tavaszi évfordulót a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatával egyetlen nagy ünneppé olvasztotta. Egyszerű szavakkal emlékezett a huszonkilenc év előtti harcok hőseire, akik kivívták nekünk a sza hgdságot.

Az Internacionálé elhangzása után a vállalat fiataljai koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán.

a nagyatádi cérnagyár

Bensőséges ünnepség volt tegnap délután az Üj- pesfi Cémagyár nagyatádi telepén. Munkások, műszakiak és alkalmazottak gyülekeztek az üzemben, hogy részesei legyenek az élüzemavató ünnepségnek. Tavalyi jó eredményeik alapján ismételten kiérdemelték ezt a megtisztelő címet. Kovács Ferencné, a pártszervezetek csúcsvezetőségének titkára köszöntötte a vendégeket, majd Gregor István telepvezető emelkedett szólásra. Beszédének első részében megemlékezett felszabadulásunk 29. évfordulójáról, majd a gyár múlt évi eredményeiről szólt.

— Terveink, célkitűzéseink valóra váltásán odaadóan dolgozott mindenki — mondta. — A jó munkának meg is lett

Négymilliós beruházás

SzoSgáStatóházat avattak Barcson

Üj szoígáítatőházat avattak tegnap Barcson. A Dráva-híd- hoz vezető út mellett egy lakóház földszintjén nyitotta meg a Barcsi Vegyesipari Szövetkezet a csaknem négymillió forintos költséggel épített szolgáltatóházat.

Több mint hatszáz négyzet- méter alapterületen helyezték el a fodrászrészleget, a fényképészüzletet, a rádió, a televízió és a háztartási kisgépek javítására szolgáló — műszerekkel jól felszerelt — műhelyeket. A szövetkezet új szolgáltatásokat is bevezetett, itt kapott helyet a méretes szabóság, a kozmetikai szalon, a manikűr és a pedikűr.

Az új szolgáltatóház nemcsak a gyorsan iparosodó Barcs növekvő igényeit képes kielégíteni: a nyitás előtt szinte az egész járás területén megszervezték már a felvevőhálózatot. A nagyobb községekbe pedig a hét meghatározott napjain műszeres kocsival mennek a szerelők, s a barcsi központba csak azokat a készülékeket viszik be, amelyeket nem tudnak a helyszínen megjavítani.

A szolgáltatóházban egy elárusítóhely is nyílt: a szövetkezet termelőüzemének prototípusait, kis szériában készült termékeit vehetik itt meg a barcsiak és a környék lakói.

Az új létesítmény közös ösz- szefogással készült: a nagyközségi tanács a közművesített telket biztosította, a megyei tanács iparfejlesztési alapjából több mint egymillió forinttal támogatta a beruházást. Az OKISZ 1,3 millió forinttal, a KISZÖV pedig 400 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A Barcsi Vegyesipari Szövetkezet saját fejlesztési alapjának felhasználásán túl bankhitelt is fölvett.

Az árutermelés mellett — a gyorsan növekvő igények kielégítésére — egyre többet fordít a szolgáltatásfejlesztésre is a szövetkezet: dolgozóinak 12 százaiéira végez jelenleg ilyen munkát. S a jó szakemberekért mind többet áldoznak: a szolgáltatást végző dolgozók átlagbére mintegy 13 százalékkal magasabb a szövetkezeti átlagnál. Jelentős összegeket fordítottak a szakmunkások képzésére és a továbbképzésre is. Ennek eredménye, hogy jól képzett fiatal gárda kezdte meg a munkát az új «zolgál- ta tóházban.

a gyümölcse: az élüzem cím. Készárutervünket mintegy 10 tonnával teljesítettük túl, termelékenységünk pedig 12 százalékkal emelkedett. A gyár történetében először sikerült túllépni az évi 1900 tonnás termelést.

A gyár kommunistái és a KISZ-fiatalok termelést segítő tevékenységének éppen úgy része van ebben, mint a szocialista brigádok munkájának. Az üzemben csaknem fél ezer dolgozó tevékenykedik a szocialista brigádokban. Harmincöt brigád nyerte el a szocialista címet, nyolc pedig ennek eléréséért dolgozik. Az ünnepségen vette át a Hámán Kató és a meó labor brigád az aranykoszorús kitüntetést. Az ezüstplakettet négy, a bronzot ugyancsak négy brigád érdemelte ki. Az üzem termékei a világ minden tájára eljutnak, és sok elismerést szereznek a magyar iparnak. Termékeik felét exportálják, különösen jelentős vásárlójuk a harmadik világ több fejlődő országa.

A gyár munkásainak bére 1973-ban 17,84 százalékkal

emelkedett, ebből 14,21 százalékot alapbéresítettek. A havi átlagos fizetés 1900 forint körül van, de szép számmal akadnak olyan munkakörök

is, amelyekben 2200—2300 forintot keresnek. A múlt évben jelentős munka- és üzemszervezési intézkedéseket hajtottak végre. Átrendezték a cér- názórészleget, nagyobb teljesítményű gépeket állítottak üzembe. Űj üzemrészbe került a motringoló és a perzselő is. A munkások és a műszakiak húsz újítást adtak be ;— lehetne ez több is! —, amelyből tizennégyet bevezettek. A jól szervezett munkavédelem eredményeként jelentősen csökkent a balesetek száma.

Gregor István szólt a tervekről, feladatokról is. Idei célkitűzésük, hogy az 1973. évi eredményüket — amely nagyobb volt a tervezettnél — ismét elérjék. A korszerűsítések során a kikészítő részleg teljes csatornázását — ez kb. 10 millió forint — megkezdik, és 1975-ben befejezik. Ugyancsak ebben a csarnokban kicserélik a födémet.

Az Ünnepség végén Széles Istvánné, Kovács Istvánná, Péter Oszkárné, Szalai Csabáné, id. Greller Gyula, Karafa László és Jüngling János kapta meg a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést, hatvanan pedig Kiváló dolgozó kitüntetést kaptak.

D. S.

íestvérmegyénk üdvözlete

Táviratváltás Kalinyinnal

NEMETH FERENC elvtársnak,

az MSZMP Somogy megyei Bizottsága első titkárának,

BÖHM JÓZSEF elvtársnak,

a Somogy megyei Tanács elnökének

Kaposvár

Kedves Elvtársak!

A Szovjetunió Kommunista Pártja Kulinyin területi Bizottságának és a területi tanács végrehajtó bizottságának tagjai forrón és szívből köszöntik Önöket és Somogy megye valamennyi dolgozóját a testvéri magyar nép felszabadulása 29. évfordulójának alkalmából.

Területünk dolgozói együtt ünnepük Önökkel ezt a jelentős napot, őszintén örülünk azoknak a hatalmas sikereknek, melyeket a dicső magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtása során a szocializmus építésében elért.

A kalinyiniak büszkék arra, hogy a magyar és a szovjet nép, megyéink dolgozói közötti barátság, Kalinyin és Kaposvár barátsága a szocialista internacionalizmus lenini elveihez híven évről évre fejlődik és erősödik.

Mindnyájan azt kívánjuk, hogy tovább erősödjék a barátság, mely kölcsönösen gazdagít bennünket, s a kommunizmus, a szocializmus ügyét szolgálja.

Magyarország nemzeti ünnepén teljes szivünkből kívánunk új sikereket Önöknek és a testvéri magyar népnek munkájukhoz, a szocialista internacionalizmus további erősítéséhez. \

Kalinyin, 1974. április 3.

Elvtársi üdvözlettel:

N. G. KORITKOV.

a területi pártbizottság első titkára

V. I. BELCSENKO,

a területi tanács vb-elnöke

N. G. KORITKOV elvtársnak,

az SZKP Kalinyin területi Bizottsága első titkárának,

V. I. BELCSENKO elvtársnak, a területi tanács vb-elnökénelc Kalinyin Kedves Elvtársak!

A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és megyén': egész lakossága nevében szívből köszönjük hazánk felszabadulása 29. évfordulójának alkalmából küldött jókivánságai- kat. Népünk nagy nemzeti ünnepe alkalmából elvtársi szeretettel üdvözöljük a Kalinyin területi és a városi pártbizottságot, a területi és a városi tanácsot, Kalinyin valamennyi dolgozóját.

A Szovjetuniónak a II. világháborúban aratott történelmi győzelme hozta meg számunkra a szabadságot és a függetlenséget. A szabadság birtokában, a szovjet nép önzetlen támogatásával eredményesen munkálkodunk a szocializmus teljes felépítésén, és készülünk az MSZMP XI. kongresszusára. valamint felszabadulásunk 30. évfordulójára.

Nemzeti ünnepünkön további nagy sikereket kívánunk önöknek, Kalinyin terület valamennyi dolgozójának a kommunista társadalom építéséhez, és közös ügyünk, a béke javára végzett önfeláldozó munkájukhoz.

Kaposvár, 1974. április 3.

Elvtársi üdvözlettel:

NÉMETH FERENC, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titlcára, BÖHM JÓZSEF, a Somogy megyei Tanács elnöke

LEVÉL SZIMFER0P0LBÓL

»Budapest felszabadításában én is részt vettem a 7. gárdahadsereg katonájaként. Nehéz harcok közepette vonultam át az Önök országán. A Budapestért folytatott csata részvevői emlékeznek, milyen kemény harcot kellett folytatni minden emeletért, szobáért, pincéért, padlásért, alagútért, csatornáért, minden utcáért. A budapesti harcokért én is kaptam kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet, és természetesen a Budapest bevételéért emlékérmet. A háború befejezése és a fasiszta Németország teljes megsemmisítése után ismét vissza kellett térnem az Önök, országába, ahol 1946. júliusáig szolgáltam. A hosszú szolgálat alatt alakulatommal együtt, amelynek én voltam a parancsnoka, a legtöbbet Ba- latonfüreden, Siófokon, Bala- tonbogláron, Kaposváron tartózkodtam. Különösen sok kellemes emjákem maradt a kaposvári tártózkodásomról. Kaposváron a Honvéd utca 33. szám alatt laktam, Tóth Lajos házában. A családdal való kapcsolatomról a legmelegebb és legjobb benyomásom maradt. Tóth Lajossal 1946 óta nem találkoztunk. Ö és a családja Vladimir kapitánynak ismert engem. Hazatérésemkor 1946- ban Tóth Lajos adott egy nyilatkozatot, ezt mellékelem a levelemhez. Szeretném, ha felkutatnák Tóth Lajost. Ha lehet, küldjék el neki zenés üdvözletemet, a Hol kezdődik a haza című dalt Mark Bernyesz előadásában.

Szimferopolból, a nálunk is jól ismert Krím-félszigeti üdülőhelyről érktezett ez a levél a Magyar Rádió és Televízióhoz

' még az év elején. Vladimir ka- ] pitány, teljes nevén Vlagyimir j Grigorjevics Mihajlov adta postára abból az alkalomból, hogy közelgett Budapest fel- szabadulásának 30. évfordulója. A levél — amelynek természetesen csak egy részét sűrítettem a bevezetőbe — következő állomása a városi tanács volt. Nem okozott nehézséget Tóth Lajos »felkutatása«, hiszen az 1919-ben Latinca Sándorral együtt kivégzett Tóth Lajos fiát jól ismerik, köztiszteletben áll, s nem is lakik messze attól a helytől, ahol valamikor a házuk volt. Csak hát a földszintes házak sorai eltűntek, négy- és tízemeletes lakóházak sorakoznak mindenhol. Ahol akkor Vladimír kapitány lakott, most a Kalinyin emléktábla található.

Sokszor írtam Tóth Lajosról, beszélgettem már vele a nála lakó szovjet tisztekről, talán már említette is a kapitány nevét, csak megfeledkeztem róla.

Lajos bácsi kezembe adta a mór megsárgult és most visz- szakapott nyilatkozatot: »Mihályion Wladimir kapitány, aki nálam 1946. február 10-től május végéig lakott, mindenben a legnagyobb megelégedésünket váltotta ki. Kedves, közvetlen modorát, udvariasságát soha nem felejtjük el. Nagyon örültem, hogy az orosz hadseregnek ilyen kiváló tisztjét láthattam vendégül és kívánom, hogy éljen sokáig erőben és egészségben.«

Huszonnyolc éve ismerte meg egymást egy szovjet és egy magyar férfi. S az ismeretségből barátság lett. Most ennyi év után újra egymásra találtak, hiszen útban van a válasz is.

— Milyen ember volt a kapitány? — kérdeztem, amikor mindent elolvastam, amit Tóth Lajos elém tett az irodájában.

— Magas férfi... Igazi katona. Ahogy mesélte, Moszkvában végzett katonai iskolában. A páncélos divízió parancsnokának volt a segédtisztje. Megragadott az embersége, a kedvessége. A lányomat, Annuskát csak úgy hívta, docska, kislány. Nusika akkor nyolcéves volt — most már asszony, két nagy gyerekkel —, s egész szépen beszélt oroszul. Akik Vladimir kapitány előtt nálunk laktak, azok is tanították, aztán ő meg a barátja, aki tanár volt.

— Milyen emlékei maradtak róla?

— Általában reggel elment, este megjött. Egyszer azonban délben állított haza, éppen ebédeltem. Látja ám a kapitány, hogy kenyér nélkül eszem az ebédet. Akkor még jegyre adták, s kevés volt belőle. Azonnal elment biciklivel a laktanyába, s hozott egy kenyeret. Utána mindennap ott szorította a veknit a hóna alatt. Nusikának meg a cukoradagját hozta el. Nagyon szeretett bennünket, elmesélte az életét, megmutatta a felesége fényképét. Emlékszem, hogy egyszer még az orosz moziba is elvitt, a Béke nagytermébe. A kapitány délceg ember volt hatalmas léptekkel ment előre mi meg utána három-négy lépéssel. Ebből majdnem félre-1

értés támadt, de gyorsan visz- szafordult, s mutatta, hogy engedjenek csak be minket, a barátai vagyunk.

— Mi a története a megőrzött nyilatkozatnak?

— Mindhárman nagyon szerettük a kapitányt, mintha a saját gyermekünk lett volna. Aztán 1946. május másodikén megkapta a parancsot, hogy megy haza a Szovjetunióba. Mondta, hogy mamka, papa, holnap délben majd elbúcsúzunk. Éjjel fél kettőkor jött haza, bezörgetett a szobába, hogy megkapták a parancsot, s máris mennek, a szerelvény bent áll az állomáson. Azonnal felöltöztünk, lekísértük a vasútra. Ránk borult, azt mondta, papa, téged sohasem felejtelek el. Bizony nagyon nehezen váltunk el egymástól, még a vagonba is bevitt, megmutatta a helyét... Előző nap írtam meg ezt a nyilatkozatot, le is pecsételtem, s odaadtam. Hát így volt!

Lajos bácsi megmutatta a kapitánynak írt levelet, azután a Budapestről, Kaposvárról. Balatonról szóló könyveket amelyeket szintén elküld neki. hadd lássa, mennyit változott a világ nálunk.

— A város felszabadulásának 30. évfordulójára meghívom Vladimir kapitányt. Biztosan örül majd neki. ,

Nem tudom, hogy a rádióban elhangzik-e a Hol kezdődik a haza című dal. Aki ismeri, azt mondja, hogy nagyon szép. De ha nem, az se baj. Lajos bácsit az is örömmel tölti el, hogv tud'"’ a mi szí murikra lC-lí ín-'' - ’ k?7

"’’dött az igazi é’?t.

Lajos Géza

Somogyi Néplap] 3