Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
Tizenö!1 asszonynak ad munkát Kábelt bontanak Siójuton Vállalatközi kapcsolatok A kertészet ogy-egy, szövetkezet asz- szonyainak kitűnő munkalehetőséget ad. Az, hogy a tsz- tagok egy évben hány napot dolgozhatnak itt, elsősorban a kertészet fölszereltségétől • függ. Gyakori azonban, hogy a munka hetekig szünetel, vagy olyan jellegű, hogy csak néhány asz- szonyra van szükség. A többiek számára más munkalehető,- ségről kell gondoskodni. Siójuton, a siófoki tsz üzemegységében egy melléküzemet hoztak lét-: re,' ahol a kertészetben munkát nem találó asszonyokat foglalkoztatják. A már nem használható kábeleket szedik elemeikre. Az alapanyagot Budapestről, a Kábelművektől hozza a gazdaság. A szövetkezet kis üzemében a vastag kábeldarabokat először forró vízben áztatják. Ezután a vastag szigetelőanyag könnyen leválasztható a dróthuaaloíkról. (Alsó kép.) j A másik helyiségben az alumínium huzalokat egy kissé összepréselik, így már köny- ! nyen különválaszthatok a mű- ! anyag szigetelőhüvelytől. (Fel- | ső kép.) Az elemeire szedett í kábeleket visszaszállítják Budapestre. Ebben a kis üzemben tizenöt asszony talál állandóan munkát. Naponta mintegy 170—220 kiló kábelt bontanak szét, tesznek alkalmassá az újrafelhasználásra. \ < Felicie Chilanti 1 Három zászlót | | Sál Ivafore Giuli adónak | 1 20. A kövér Santo bátya meg- á Hittattá a kocsit egy dűlőút végiben — ahogyan Giuliano embere meghagyta —, de csak egy géppisztollyal fölfegyverzett fiút talált, aki újabb találkozási pontot mutatott a sofőrnek: a monrea- lei maffiások házát. A kapu előtt azonban újabb legény állt, s azt tanácsolta Santo bátyának, hogy ha igazán találkozni akar Giulianóval, próbálja meg a Carolina-vil- lában. Végül a maffiavezér itt talált egy csapatkapitányt a monteleprei bandából, aki beszállt melléje az autóba. És megparancsolta a sofőrnek, hogy induljon a ... Santo bátya ekkor vesztette el a türelmét: — Mi ez a cirkusz? Hová akarsz vinni? Az érsek házába? Én azt kértem, hogy Tu- riddo Giulianóval találkoz- hassam. Vele van beszélniva- lóm, nem őeminenciájával! A bandita elmosolyodott mellette: — Jöjjön csak velem, lovag! Jó helyre vezetem. A kocsi a főpap nyári rezidenciája előtt állt meg. Kívülről kihaltnak látszott. Ám a maffiavezér tapasztalt szeme nyomban észrevette, hogy a félig behajtott zsaluk mögül puskacsövek kandikálnak ki. Itt várta Giuliano. Hát van ennél biztosabb menedék? Ki gyaníthatná, hogy a banda vezérkara épp a monrealei érsek villájában található? Giuliano dühös volt, és fenyegetőzött: — Azok a kisebb-nagyobb uracsok, akik a hullámat akarták eladni a monarchiának, nem tudják, hogy nemcsak én játszom a fejemmel, hanem ők is? Szeparatista csapataki parancsnokának jó voltam, most hirtelen a közrend útjában állok .,. Címeket és politikai tisztségeket ígértek a majdani független szicíliai kormányukban, most A munkamegosztás növekedése, a termelés bonyolultságának fokozódása elkerülhetetlenné teszi a vállalatközi kapcsolatok tökéletesítését. Természetesen akkor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi többet, csupán az adok-veszek , viszonyt értik kapcsolatokon, erre pedig ott vannak a szerződések ... Valóban ennyire I egyszerű lenne az együttműkö- j dés? Szerződéskötési kötelezett- I séget viszonylag szűk körben írnak elő a rendelkezések. Mégis, ennél jóval tágabb a szerződők tábora, mert a biztonságos gazdálkodás útját szerződéssel is igyekeznek egyengetni a vállalatok. Nincs is ebben hiba. A baj ott kezdődik. hogy már a szerződések teljesítése sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok megrekedésével, a partneri viszony kialakításának elmulasztásával.'Holott a termelés zavarainak tetemes része a vállalatok tökéletlen együttműködésével, annak alacsony színvonalával, vagy éppen teljes hiányával magyarázható. Márpedig a hatékonyság növelése, a szervezettség javítása vállalaton belül csakis akkor lehetséges, ha a vállalat külső kapcsolatai szintén fejlődnek, igazodnak a változó követelményekhez. Beérheti-e a gépipari vállalat azzal, hogy megköti a szállítási szerződéseket a részegységek, alkatrészek előállítóival? Ha pusztán erre szorítkozik, váratlanul érik a szállító típusmódosítási, fejlesztési lépései, ahogy a maga hasonló igényei a partnert lepik meg. S ez csali egyetlen a kapcsolatok ezerféle szálából. Elég-e, ha az építőipari vállalat aláírja a szerződést az alvállalkozókkal, de például fogalma sincs az azok felhasználta anyagok műszaki jellemzőiről — mondjuk a műanyag csövekről, melyek a hő hatására meglágyulnak —, a cégek korábbi, hasonló munkáinak tapasztalatairól, és igy tovább. A szerződés fontos mozzanata a vállalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok másnak kell sorakoznia. Egyebek között a gyártás- és gyártmány- fejlesztés kölcsönös egyeztetésének, a jövőbeni minőségi követelmények pontos meghatározásának, a technológiai folyamatok összehangolásának. S ez megint csak maroknyi a teendőkből. Nem tulajdonítunk túlzott fontosságot a vállalatok együtt, működésének? Hiszen végül is üzleti kapcsolatokról van szó, ahol eladó és vevő áll egy asztalnál. Igen ám, de két vállalat viszonyának zavarai gyakran húsz-huszonöt cég mindennapi munkájában okoznak fennakadásokat, éppen azért, mert a termelés ma. bonyolultabb, a munkamegosztás jelentősége növekvő. S ilyen helyzetben nem lehet arra berendezkedni, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, követeli. Azaz a vállalatközi kapcsolatoknak csak akkor adható meg az igazi értelme, ha hosszú távra kovácsolódnak, ha felszínre hozzák az ellentéteket — s ezzel azok forrásainak felszámolását —, ha az egyenrangúságra alapozódnak. A vállalati kapcsolatok kezdetlegességének, akadozásának egy része objektív okokra, a termelési állapotok és a gyártmányszerkezet korszerűtlenségére vezethető vissza. Ezen csak fokozatosan lehet változtatni — s a folyamat megindulása lemérhető —, de elengedhetetlen, hogy társuljon hozzá a vállalati szemlélet módosulása. Először is annak a felismerésnek a térhódítása, hogy még a monopolhelyzetben lévő cég erőfölénye sem örökös tényező, mert ugyan élhet, sőt, esetleg visz- sza is élhet ezzel, mint termelő, ugyanakkor viszont mint megrendelő maga is kiszolgáltatottá válhat. Bumerángot dobnak el tehát ott, ahol úgy vélik, megengedhetik maguknak a minőségi követelmények félretolását, a szállítási határidők tetszés szerinti megállapítását, a fizetési késedelmeket, a saját érdekeik mindenáron való érvényesítését. E z a bumeráng olykor fájdalmas sebet ütve tér vissza elengedőjéhez, s ilyenkor hangos a jajszó. Felborítják az üzem- és munka- szervezési intézkedéseinket, állandó bizonytalanságot okoznak — hallatszik a panasz, csak éppen akörül nagy a csend, hogy másokkal ők tették ugyanezt. A pénzügyi szervek megállapítása szerint egyetlen vállalat fizetési nehézségei nyolc-tíz másik céget sodornak kellemetlen helyzetbe! Azaz nem vállalati bel- ügy, hogy erőn félüli beruházásba kezdenek-e, késve, vagy egyáltalán nem teljesíthető megrendeléseket fogadnak-e el stb. Hát még mennyire nem vállalati belügy az, hogy mi történik a termelési, fejlesztési, értékesítési kapcsolatokban, az állandó, hosszú távra szóló együttműködésben! Ez már összességében a népgazdaság ügye. A vállalati teendők súlyát — a szerződések megkötésétől a rendszeres személyes találkozásig — ez adja, a felelősséget ez teszi áthárít- hatatlanná. M. O. Meg több szakember kell a termelőszövetkezetekbe Keszthelyi beszélgetések »1970-tö! kétszáznegyvennel nőtt a felsőfokú, a középfokú és mintegy ötszázzal a szakmunkás végzettségűek száma a megye mezőgazdasági üzemeiben. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek közül száztizenheten távoztak el a megyéből. Tizenhét tsz-ben nincs felsőfokú végzettségű szakember.« (Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága által 1973. szeptember 28-án tárgyalt és elfogadott végrehajtó bizottsági jelentésből.) viszont, hogy meghajoltak a király előtt, el akarnak tüntetni, mint egy közönséges gonosztevőt vagy útonállót... A maffia vezér minden ügyességét, tapasztalatát latba vetette, hogy Giulianót lecsillapítsa és előhozakodhasson javaslataival. Ezeket a javaslatokat nemcsak a palermói »kisebb-nagyobb uracsok« nevében tette, hanem a RómábóL érkezett nagyfejűek megbízásából is. — Űj egyezséget ajánlanak azok az uracsok? Miért n<«n jöttek hozzám ők maguk? — Nyugalom, Turiddo, megváltoztak az idők! A Ponté Sagana-i megegyezés idején féltek, el voltak szigete- lődve... de ma más a helyzet. Vannak már összeköttetéseik Rómában. Még szükségük van rád, de most már neked is szükséged van rájuk. És a nagy tekintélyű parti- nicói maffiavezér megértette Giulianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor komoly veszélynek teszi ki magát. Egyébként »azok az uracsok« nem adták el Giulianót, sem embereit a király kegyeiért. Csak egy kis rendet akarnak teremteni Szicíliában; és a tiszteletre méltó társaság (a maffia) vezetői segítő kezet nyújtanak a rendőrségnek. De nem Giuliano ellen! Sőt: a társaság meg »azok az uracsok« számítanak Gvuliano égj üttműködésére. És cserébe mit adnak? Santo bátya tudta, hogy | pénzt hiába ajánlana. Cserébe — mint mondta — a sza- | badságot kínálják. Azt mondta, hogy a gyo- , zelem után a király nyomban \ teljes amnesztiát rendel el; \ akinek pedig amnesztiát nem J adhat — a reménytelen ese- * teknek —, azoknak kegyelmet fog adni. Csütörtökön Solymossy Dezsőnek, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettesének, dr. Earner Zoltánnak, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztálya munkatársának és Tóth Józsefnek, a • megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettesének vezetésével népes somogyi küldöttség találkozott Keszthelyen az agrártudományi egyetem .vezetőivel és az egyetem somogyi diákklubjának tagjaival. A megyei tanács járási hivatalainak, illetőleg a városi tanácsok illetékes osztályainak vezetői, valamint a járási és városi párt- bizottságok munkatársai az egész napos program során az egyetem életével, oktató- és kutatómunkájával ismerkedtek, a somogyi diákklub fiataljaival beszélgettek. Mint ismeretes, megyénk 1970-ben szocialista szerződést kötött a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel, s azt követően megalakult az ott tanuló somogyi diákok klubja. A megye és a felsőoktatási intézmény, illetőleg annak diákklubja között azóta is élő a kapcsolat, többször került sor találkozásra és megbeszélésre. Ezúttal dr. Végh György dékán köszöntötte az egyetem vendégeit, és tájékoztatott az oktató és neVelő munkáról. A fő cél: komníunjsta szakemberek képzése, emellett hatékony tudományos kutatómunkát folytatnak. E tennivalók során szoros kapcsolatot tartanak a gyakorlattal, a mező- gazdasági termelőüzemekkel. Feladataik között első helyen áll az általános mezőgazdasági mérnökök képzése. Tudományos tevékenységük között négy, országos témáért felelnek, ebből egy Mosonmagyaróvárra, három Keszthelyre tartozik. Keszthelyen folyik például a talajerő-kutatás, a burgonya nemesítésének és termesztésének komplex kutatása, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek vezetésfejlesztésének kutatása. Ezenfelül tizenhét témában tevékenykednek »bedolgozóként« más intézmények részére. Jelentős a tájjellegű kutatómunkájuk — például a somogyi savanyú homoktalajok növénytermesztési problémakörének vizsgálata —, azután a szerződéses kutatás és a kiterjedt szaktanácsadás. Ez utóbbi különösen nagy segítséget jelent a zárt, iparszerű burgonyatermesztési rendszerek sikeres működéséhez. Az egyetem dékánja a továbbiakban az intézmény fejlesztési terveiről beszélt, majd Solymossy Dezső a vendégek képviseletében mondta el, hogy Somogy mezőgazdasága jelentős mértékben támoszko- dik a Keszthelyen végzett és végző fiatal agrárszakemberekre. Különösen nagy az igény a termelőszövetkezetekben — az egyesülések révén kialakult területi koncentráció, valamint a szakosodási törekvések megvalósulása nyomán — a jól képzett, felsőfokú végzettségű szakemberekre. ■ A keszthelyi látogatás alkalmából a somogyi vendégek megnézték az egyetem fejlesztésére kijelölt területet, majd" a toxikológiai laboratóriumot, ahol dr. Bordás Sándor laboratóriumvezető, egyetemi tanár adott részletes tájékoztatást. Ezt követően dr. Sárvári István, az egyetem burgonyanemesítő intézetének vezetője ... . .. JWW ismertette, meg megyénk kgp- viselőit az itt folyó munkával, az eddigi eredményekkel 'ék a nemesítés további terveivel. A találkozó lehetőséget adott arra is, hogy a részvevő somogyiak elmondják tapasztalataikat és kívánságaikat az intézmény munkájával kapcsolatban. Tájékoztatták a vendéglátókat a megye igényeiről, beszélgettek * 1 a somogyi diákklub részvevőivel az egyetemisták terveiről, elhelyezkedési lehetőségéről. (Folytatjuk) Hernesz Ferenc Horgászok paradicsoma Kiskorpádon w így emlegették azok, akik [ szeretik a csendet, a nyugalA szeparatizmus válságba fnyújtó kik,aP; T csolodast a napi vagy a heti jutott, különböző áramlatokra esett szét. A zászló, amelyet Giuliano igazolásul ragadott a kezébe, vereséget szenvedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki: a királyét. Éppen neki, aki a szeparatizmus nevében őfelsége csendőreit gyilkolta és gyilkoltatta halomra. A bandita biztosítékokat kért. Mégpedig azt, hogy személyesen tárgyalhasson a mo- narchista vezetőkkel. % Április vége felé olyasmi történt, ami a monarchizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt megnyitó beszédében azt javasolta: ne járjanak el túl szigorúan azok ellen, akiket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cselekményeket követtek el. A bíró lényegében azt kérte, [munka után. így beszélgetőnek róla a Kutasi Állami ^Gazdaság üzemi horgászegye- Jsóletének tagjai is. A kelle- [mes időtöltésről váltottunk ^szót Gagyi Kálmánnal, az , egyesület elnökével. — Horgászterületünk jelenleg hat tóegységből áll. A I napokban telepítettünk át két (egységbe méretes pontyot, (egybe nyújtottat, egybe pedig (ivadékokat a telelőből. Egy (rekeszben pedig a »szemét - i halak« vannak, melyeket Ivadhalaknak is nevezünk... — Ez utóbbira miért van [szükség? — Azért, hogy azok, akik •tilalom idején is hódolni •akarnak horgászszenvedé- Hyüknek, ott kiélhessék masukat. Ugyanis a »szemétha- 'lak« horgászására nem vo- •natkozik a tilalmi idő. Azhogy gyakoroljanak kegyelmet i után, ha a nemes hal horgáa szeparatista mozgalom har cosai iránt ' Giuliano banditái visszatértek Monteleprébe; ügy látszott, véget ér a bújkálás hosszú lidércnyomása. (Folytatjuk.) szása is lehetséges, egy jó halászlé elkészítéséhez a sokféle »szeméthal« is szükséges, mert ez adja a halászlé jó ízét . — Mikor lehet horgászni? J — Pontyra már lehet. Szabályzatunk érteimében mé- j > i'etes halakra az áttelepítés I után tíz nappal, ami már lejárt. Szabályzatunk azt . is ldmondja, hogy hetenként négy napon lehet horgászni, ezt a területi engedélyre rávezetjük. Ennek megtartására a vezetőség és a halőr is . gondosan ügyel. Még nem tapasztaltuk a szabályzat megsértését. — Hány tagja van az egyesületnek? — Jelenleg 44 felnőtt és 7 fiatal a tagja. Az a célunk, hogy a fiatalok is minél nagyobb számban bekapcsolódjanak a hasznos, egészséges időtöltésbe, ezért ők lényegesen kevesebb tagdíjat fizetnek a felnőtteknél. A helyi vezetőség napi horgászjegyet, is ad ki 35 forintért a vendégeknek. — Ügy hallottuk, hogy az egyesület horgászversenyt is szokott rendezni ? — Igen. Tavaly is volt ilyen, s az idén is — előre- .láthatóan június végén — megrendezzük. — Miben nyújt segítséget a gazdaság? — Anyagot adott a telelő bekerítéséhez, ezenkívül 10 ezer forintot. Kapunk még hulladék gabonát, kukoricát a halak etetéséhez. A tagok társadalmi munkát végeznek a horgászterület rendben tartásánál. K. J.