Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

Tizenö!1 asszonynak ad munkát Kábelt bontanak Siójuton Vállalatközi kapcsolatok A kertészet ogy-egy, szö­vetkezet asz- szonyainak ki­tűnő munka­lehetőséget ad. Az, hogy a tsz- tagok egy év­ben hány na­pot dolgozhat­nak itt, első­sorban a kerté­szet fölszerelt­ségétől • függ. Gyakori azon­ban, hogy a munka hete­kig szünetel, vagy olyan jel­legű, hogy csak néhány asz- szonyra van szükség. A többiek szá­mára más munkalehető,- ségről kell gondoskodni. Siójuton, a siófoki tsz üzemegységében egy melléküzemet hoztak lét-: re,' ahol a kertészetben mun­kát nem találó asszonyokat foglalkoztatják. A már nem használható kábeleket szedik elemeikre. Az alapanyagot Budapestről, a Kábelművektől hozza a gaz­daság. A szövetkezet kis üze­mében a vastag kábeldarabo­kat először forró vízben áztat­ják. Ezután a vastag szigete­lőanyag könnyen leválasztható a dróthuaaloíkról. (Alsó kép.) j A másik helyiségben az alu­mínium huzalokat egy kissé összepréselik, így már köny- ! nyen különválaszthatok a mű- ! anyag szigetelőhüvelytől. (Fel- | ső kép.) Az elemeire szedett í kábeleket visszaszállítják Bu­dapestre. Ebben a kis üzemben tizen­öt asszony talál állandóan munkát. Naponta mintegy 170—220 kiló kábelt bontanak szét, tesznek alkalmassá az újrafelhasználásra. \ < Felicie Chilanti 1 Három zászlót | | Sál Ivafore Giuli adónak | 1 20. A kövér Santo bátya meg- á Hittattá a kocsit egy dűlőút végiben — ahogyan Giuliano embere meghagyta —, de csak egy géppisztollyal föl­fegyverzett fiút talált, aki újabb találkozási pontot mu­tatott a sofőrnek: a monrea- lei maffiások házát. A kapu előtt azonban újabb legény állt, s azt tanácsolta Santo bátyának, hogy ha igazán ta­lálkozni akar Giulianóval, próbálja meg a Carolina-vil- lában. Végül a maffiavezér itt talált egy csapatkapitányt a monteleprei bandából, aki beszállt melléje az autóba. És megparancsolta a sofőrnek, hogy induljon a ... Santo bátya ekkor vesz­tette el a türelmét: — Mi ez a cirkusz? Hová akarsz vinni? Az érsek házá­ba? Én azt kértem, hogy Tu- riddo Giulianóval találkoz- hassam. Vele van beszélniva- lóm, nem őeminenciájával! A bandita elmosolyodott mellette: — Jöjjön csak velem, lo­vag! Jó helyre vezetem. A kocsi a főpap nyári re­zidenciája előtt állt meg. Kí­vülről kihaltnak látszott. Ám a maffiavezér tapasztalt sze­me nyomban észrevette, hogy a félig behajtott zsaluk mö­gül puskacsövek kandikálnak ki. Itt várta Giuliano. Hát van ennél biztosabb menedék? Ki gyaníthatná, hogy a banda vezérkara épp a monrealei érsek villájában található? Giuliano dühös volt, és fe­nyegetőzött: — Azok a kisebb-nagyobb uracsok, akik a hullámat akarták eladni a monarchiá­nak, nem tudják, hogy nem­csak én játszom a fejemmel, hanem ők is? Szeparatista csapataki parancsnokának jó voltam, most hirtelen a köz­rend útjában állok .,. Címe­ket és politikai tisztségeket ígértek a majdani független szicíliai kormányukban, most A munkamegosztás növe­kedése, a termelés bo­nyolultságának fokozó­dása elkerülhetetlenné teszi a vállalatközi kapcsolatok töké­letesítését. Természetesen ak­kor, ha van mit jobbá tenni! Sok helyen ugyanis semmi többet, csupán az adok-veszek , viszonyt értik kapcsolatokon, erre pedig ott vannak a szer­ződések ... Valóban ennyire I egyszerű lenne az együttműkö- j dés? Szerződéskötési kötelezett- I séget viszonylag szűk körben írnak elő a rendelkezések. Mégis, ennél jóval tágabb a szerződők tábora, mert a biz­tonságos gazdálkodás útját szerződéssel is igyekeznek egyengetni a vállalatok. Nincs is ebben hiba. A baj ott kez­dődik. hogy már a szerződések teljesítése sem zavartalan, s folytatódik a kapcsolatok meg­rekedésével, a partneri vi­szony kialakításának elmulasz­tásával.'Holott a termelés za­varainak tetemes része a vál­lalatok tökéletlen együttműkö­désével, annak alacsony szín­vonalával, vagy éppen teljes hiányával magyarázható. Már­pedig a hatékonyság növelése, a szervezettség javítása válla­laton belül csakis akkor le­hetséges, ha a vállalat külső kapcsolatai szintén fejlődnek, igazodnak a változó követel­ményekhez. Beérheti-e a gépipari válla­lat azzal, hogy megköti a szál­lítási szerződéseket a részegy­ségek, alkatrészek előállítói­val? Ha pusztán erre szorítko­zik, váratlanul érik a szállító típusmódosítási, fejlesztési lé­pései, ahogy a maga hasonló igényei a partnert lepik meg. S ez csali egyetlen a kapcsola­tok ezerféle szálából. Elég-e, ha az építőipari vállalat aláír­ja a szerződést az alvállalko­zókkal, de például fogalma sincs az azok felhasználta anyagok műszaki jellemzőiről — mondjuk a műanyag csö­vekről, melyek a hő hatására meglágyulnak —, a cégek ko­rábbi, hasonló munkáinak ta­pasztalatairól, és igy tovább. A szerződés fontos mozzanata a vállalatközi kapcsolatoknak, de melléje még sok másnak kell sorakoznia. Egyebek kö­zött a gyártás- és gyártmány- fejlesztés kölcsönös egyezteté­sének, a jövőbeni minőségi követelmények pontos megha­tározásának, a technológiai fo­lyamatok összehangolásának. S ez megint csak maroknyi a teendőkből. Nem tulajdonítunk túlzott fontosságot a vállalatok együtt, működésének? Hiszen végül is üzleti kapcsolatokról van szó, ahol eladó és vevő áll egy asz­talnál. Igen ám, de két válla­lat viszonyának zavarai gyak­ran húsz-huszonöt cég min­dennapi munkájában okoznak fennakadásokat, éppen azért, mert a termelés ma. bonyolul­tabb, a munkamegosztás jelen­tősége növekvő. S ilyen hely­zetben nem lehet arra beren­dezkedni, hogy a partner hol ezt, hol azt gondolja, közli, kö­veteli. Azaz a vállalatközi kapcsolatoknak csak akkor ad­ható meg az igazi értelme, ha hosszú távra kovácsolódnak, ha felszínre hozzák az ellentéte­ket — s ezzel azok forrásai­nak felszámolását —, ha az egyenrangúságra alapozódnak. A vállalati kapcsolatok kez­detlegességének, akadozásá­nak egy része objektív okok­ra, a termelési állapotok és a gyártmányszerkezet korszerűt­lenségére vezethető vissza. Ezen csak fokozatosan lehet változtatni — s a folyamat megindulása lemérhető —, de elengedhetetlen, hogy társul­jon hozzá a vállalati szemlé­let módosulása. Először is an­nak a felismerésnek a térhó­dítása, hogy még a monopol­helyzetben lévő cég erőfölénye sem örökös tényező, mert ugyan élhet, sőt, esetleg visz- sza is élhet ezzel, mint ter­melő, ugyanakkor viszont mint megrendelő maga is kiszolgál­tatottá válhat. Bumerángot dobnak el tehát ott, ahol úgy vélik, megengedhetik maguk­nak a minőségi követelmé­nyek félretolását, a szállítási határidők tetszés szerinti meg­állapítását, a fizetési késedel­meket, a saját érdekeik min­denáron való érvényesítését. E z a bumeráng olykor fáj­dalmas sebet ütve tér vissza elengedőjéhez, s ilyenkor hangos a jajszó. Fel­borítják az üzem- és munka- szervezési intézkedéseinket, állandó bizonytalanságot okoz­nak — hallatszik a panasz, csak éppen akörül nagy a csend, hogy másokkal ők tet­ték ugyanezt. A pénzügyi szer­vek megállapítása szerint egyetlen vállalat fizetési ne­hézségei nyolc-tíz másik céget sodornak kellemetlen helyzet­be! Azaz nem vállalati bel- ügy, hogy erőn félüli beruhá­zásba kezdenek-e, késve, vagy egyáltalán nem teljesíthető megrendeléseket fogadnak-e el stb. Hát még mennyire nem vállalati belügy az, hogy mi történik a termelési, fejleszté­si, értékesítési kapcsolatokban, az állandó, hosszú távra szóló együttműködésben! Ez már összességében a nép­gazdaság ügye. A vállalati te­endők súlyát — a szerződések megkötésétől a rendszeres sze­mélyes találkozásig — ez adja, a felelősséget ez teszi áthárít- hatatlanná. M. O. Meg több szakember kell a termelőszövetkezetekbe Keszthelyi beszélgetések »1970-tö! kétszáznegyvennel nőtt a felsőfokú, a középfokú és mintegy ötszázzal a szakmunkás végzett­ségűek száma a megye mezőgazdasági üzemeiben. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségűek közül száztizenheten távoztak el a megyéből. Tizenhét tsz-ben nincs felsőfokú végzettségű szakember.« (Az MSZMP Somogy megyei Bi­zottsága által 1973. szeptember 28-án tárgyalt és elfoga­dott végrehajtó bizottsági jelentésből.) viszont, hogy meghajoltak a király előtt, el akarnak tün­tetni, mint egy közönséges go­nosztevőt vagy útonállót... A maffia vezér minden ügyességét, tapasztalatát lat­ba vetette, hogy Giulianót le­csillapítsa és előhozakodhas­son javaslataival. Ezeket a javaslatokat nemcsak a pa­lermói »kisebb-nagyobb ura­csok« nevében tette, hanem a RómábóL érkezett nagyfejűek megbízásából is. — Űj egyezséget ajánlanak azok az uracsok? Miért n<«n jöttek hozzám ők maguk? — Nyugalom, Turiddo, megváltoztak az idők! A Pon­té Sagana-i megegyezés ide­jén féltek, el voltak szigete- lődve... de ma más a hely­zet. Vannak már összekötte­téseik Rómában. Még szüksé­gük van rád, de most már neked is szükséged van rá­juk. És a nagy tekintélyű parti- nicói maffiavezér megértette Giulianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor ko­moly veszélynek teszi ki magát. Egyébként »azok az uracsok« nem adták el Giu­lianót, sem embereit a király kegyeiért. Csak egy kis ren­det akarnak teremteni Szicí­liában; és a tiszteletre méltó társaság (a maffia) vezetői segítő kezet nyújtanak a rendőrségnek. De nem Giuliano ellen! Sőt: a társaság meg »azok az ura­csok« számítanak Gvuliano égj üttműködésére. És cserébe mit adnak? Santo bátya tudta, hogy | pénzt hiába ajánlana. Cseré­be — mint mondta — a sza- | badságot kínálják. Azt mondta, hogy a gyo- , zelem után a király nyomban \ teljes amnesztiát rendel el; \ akinek pedig amnesztiát nem J adhat — a reménytelen ese- * teknek —, azoknak kegyelmet fog adni. Csütörtökön Solymossy De­zsőnek, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztály­vezető-helyettesének, dr. Ear­ner Zoltánnak, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztálya munkatársának és Tóth Józsefnek, a • megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezető-he­lyettesének vezetésével népes somogyi küldöttség találkozott Keszthelyen az agrártudomá­nyi egyetem .vezetőivel és az egyetem somogyi diákklubjá­nak tagjaival. A megyei ta­nács járási hivatalainak, ille­tőleg a városi tanácsok illeté­kes osztályainak vezetői, vala­mint a járási és városi párt- bizottságok munkatársai az egész napos program során az egyetem életével, oktató- és kutatómunkájával ismerked­tek, a somogyi diákklub fia­taljaival beszélgettek. Mint ismeretes, megyénk 1970-ben szocialista szerződést kötött a Keszthelyi Agrártu­dományi Egyetemmel, s azt követően megalakult az ott tanuló somogyi diákok klub­ja. A megye és a felsőokta­tási intézmény, illetőleg an­nak diákklubja között azóta is élő a kapcsolat, többször ke­rült sor találkozásra és meg­beszélésre. Ezúttal dr. Végh György dékán köszöntötte az egyetem vendégeit, és tájékoztatott az oktató és neVelő munkáról. A fő cél: komníunjsta szakem­berek képzése, emellett haté­kony tudományos kutatómun­kát folytatnak. E tennivalók során szoros kapcsolatot tar­tanak a gyakorlattal, a mező- gazdasági termelőüzemekkel. Feladataik között első helyen áll az általános mezőgazdasá­gi mérnökök képzése. Tudo­mányos tevékenységük között négy, országos témáért felel­nek, ebből egy Mosonmagyar­óvárra, három Keszthelyre tartozik. Keszthelyen folyik például a talajerő-kutatás, a burgonya nemesítésének és termesztésének komplex ku­tatása, a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemek vezetésfej­lesztésének kutatása. Ezenfe­lül tizenhét témában tevé­kenykednek »bedolgozóként« más intézmények részére. Je­lentős a tájjellegű kutatómun­kájuk — például a somogyi savanyú homoktalajok nö­vénytermesztési problémakö­rének vizsgálata —, azután a szerződéses kutatás és a ki­terjedt szaktanácsadás. Ez utóbbi különösen nagy segít­séget jelent a zárt, iparszerű burgonyatermesztési rendsze­rek sikeres működéséhez. Az egyetem dékánja a to­vábbiakban az intézmény fej­lesztési terveiről beszélt, majd Solymossy Dezső a vendégek képviseletében mondta el, hogy Somogy mezőgazdasága jelentős mértékben támoszko- dik a Keszthelyen végzett és végző fiatal agrárszakembe­rekre. Különösen nagy az igény a termelőszövetkezetek­ben — az egyesülések révén kialakult területi koncentrá­ció, valamint a szakosodási törekvések megvalósulása nyomán — a jól képzett, fel­sőfokú végzettségű szakembe­rekre. ■ A keszthelyi látogatás al­kalmából a somogyi vendégek megnézték az egyetem fejlesz­tésére kijelölt területet, majd" a toxikológiai laboratóriumot, ahol dr. Bordás Sándor labo­ratóriumvezető, egyetemi ta­nár adott részletes tájékozta­tást. Ezt követően dr. Sárvári István, az egyetem burgonya­nemesítő intézetének vezetője ... . .. JWW ismertette, meg megyénk kgp- viselőit az itt folyó munkával, az eddigi eredményekkel 'ék a nemesítés további terveivel. A találkozó lehetőséget adott arra is, hogy a részvevő somogyiak elmondják tapasz­talataikat és kívánságaikat az intézmény munkájával kap­csolatban. Tájékoztatták a vendéglátókat a megye igé­nyeiről, beszélgettek * 1 a somo­gyi diákklub részvevőivel az egyetemisták terveiről, elhe­lyezkedési lehetőségéről. (Folytatjuk) Hernesz Ferenc Horgászok paradicsoma Kiskorpádon w így emlegették azok, akik [ szeretik a csendet, a nyugal­A szeparatizmus válságba fnyújtó kik,aP; T csolodast a napi vagy a heti jutott, különböző áramlatok­ra esett szét. A zászló, ame­lyet Giuliano igazolásul raga­dott a kezébe, vereséget szen­vedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki: a királyét. Éppen neki, aki a szeparatizmus ne­vében őfelsége csendőreit gyilkolta és gyilkoltatta ha­lomra. A bandita biztosítékokat kért. Mégpedig azt, hogy sze­mélyesen tárgyalhasson a mo- narchista vezetőkkel. % Április vége felé olyasmi történt, ami a monarchizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt megnyitó beszédében azt javasolta: ne járjanak el túl szigorúan azok ellen, aki­ket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cse­lekményeket követtek el. A bíró lényegében azt kérte, [munka után. így beszélget­őnek róla a Kutasi Állami ^Gazdaság üzemi horgászegye- Jsóletének tagjai is. A kelle- [mes időtöltésről váltottunk ^szót Gagyi Kálmánnal, az , egyesület elnökével. — Horgászterületünk jelen­leg hat tóegységből áll. A I napokban telepítettünk át két (egységbe méretes pontyot, (egybe nyújtottat, egybe pedig (ivadékokat a telelőből. Egy (rekeszben pedig a »szemét - i halak« vannak, melyeket Ivadhalaknak is nevezünk... — Ez utóbbira miért van [szükség? — Azért, hogy azok, akik •tilalom idején is hódolni •akarnak horgászszenvedé- Hyüknek, ott kiélhessék ma­sukat. Ugyanis a »szemétha- 'lak« horgászására nem vo- •natkozik a tilalmi idő. Az­hogy gyakoroljanak kegyelmet i után, ha a nemes hal horgá­a szeparatista mozgalom har cosai iránt ' Giuliano banditái visszatér­tek Monteleprébe; ügy lát­szott, véget ér a bújkálás hosszú lidércnyomása. (Folytatjuk.) szása is lehetséges, egy jó halászlé elkészítéséhez a sok­féle »szeméthal« is szükséges, mert ez adja a halászlé jó ízét . — Mikor lehet horgászni? J — Pontyra már lehet. Sza­bályzatunk érteimében mé- j > i'etes halakra az áttelepítés I után tíz nappal, ami már le­járt. Szabályzatunk azt . is ldmondja, hogy hetenként négy napon lehet horgászni, ezt a területi engedélyre rá­vezetjük. Ennek megtartásá­ra a vezetőség és a halőr is . gondosan ügyel. Még nem tapasztaltuk a szabályzat megsértését. — Hány tagja van az egye­sületnek? — Jelenleg 44 felnőtt és 7 fiatal a tagja. Az a célunk, hogy a fiatalok is minél na­gyobb számban bekapcsolód­janak a hasznos, egészséges időtöltésbe, ezért ők lényege­sen kevesebb tagdíjat fizet­nek a felnőtteknél. A helyi vezetőség napi horgászjegyet, is ad ki 35 forintért a ven­dégeknek. — Ügy hallottuk, hogy az egyesület horgászversenyt is szokott rendezni ? — Igen. Tavaly is volt ilyen, s az idén is — előre- .láthatóan június végén — megrendezzük. — Miben nyújt segítséget a gazdaság? — Anyagot adott a telelő bekerítéséhez, ezenkívül 10 ezer forintot. Kapunk még hulladék gabonát, kukoricát a halak etetéséhez. A tagok társadalmi munkát végeznek a horgászterület rendben tar­tásánál. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom