Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-12 / 59. szám

NB Ill-os csapataink közül csak a Siófok nyert

Porrogszentkirály ternap, ma, holnap

Nyájas beszélgetés emberről, menői

Kikapott az ellenlábas Szigetvár

Rajtoltak az NB ITI-as bajnokság csapatai is. A délnyugati csoport tavaszi nyitányán a mieink közül csak a Siófoki Bányász tudott győzni. Nagyatád hazai pályán döntetlennel kezdett, a Barcs meg a Kaposvári Vasas idegenben vereséget szenvedett. A forduló legnagyobb meglepetése Szigetváron született, ahol a Volán 12. SC meg a Szigetvári Afész SK fúziója nyomán újjáalakult Szigetvár hazai pályán vereséget szenvedett a mohácsiaktól.

Siófok-PEAC 2:0 (1:0)

Siófok, 600 néző. V.: Má- tyus.

SIÖFOK: Málícs — Heller, Szila- gryi, Babán, Kékesi, Horváth, Ká- tai, Dróth, Bihari, Vass Z. (Vass J.), Johan. Edző: Papp Gyula. PÉCS: Kovács I. — Jankó, Szigetvári, Poór, Harasztia, Bánk (Kódosi), Tallér, Kovács T., Németh, Kovács J., Zsolt. Edző: Kertész Tibor.

A siófoki edzőpályán egy kis ünnepséggel indult a tavaszi évad. A Somogyi Néplap Kupában második helyezett Siófoki Bányász labdarúgóinak lapunk munkatársa, Kovács Sándor nyújtotta át a Lapkiadó Vállalat tiszteletdíjait. A PEAC-labdarúgók sorra gratuláltak az SN Kupában jól szereplő siófokiaknak.

40. perc: Szilágyi labdáját Bihari úgy küldte a hálóba, hogy előbb a pécsi kapust, majd egy berohanó pécsi védőt is kicselezett. 1:0.

78. perc: Dróth középen kiugrott, két védőt maga mögött hagyva tíz méterről a sarokba bombázott. 2:0.

A napok óta tartó csapadékos időjárással még a homokos talajú siófoki pálya sem tudott dacolni. Mind a hazai, mind a pécsi játékosok szomorúan vették tudomásul, hogy a mérkőzésre a kis méretű edzőpályán került sor. A viszonylag keskeny és rövid pálya kedvezett a védekezésre berendezkedett pécsi csapodnak. A vártnál nehezebbén, de biztosan és megérdemelten győzött a Siófok. Jók: Szilágyi, Babán, Kékesi, Bihari, illetve Kovács I., Szigetvári, Harasztia, Kovács T.

Bátaszék-K. Vasas

2:0 (0:0)

Bátaszék, 500 néző. V.: Schneider.

BATASZCK: Pénze, — Pomár (Zákányi), Makk, Hollósi (Kaposi), Topor, Hurtonyi, Zágonyi, Kovács, Holacsek, Tóth I., Tóth II. Edző: Tóth János. KAPOSVÁR: Rácz — Ernyes, Pataki, Küher, Mali, Poór, Fülöp, Bíró, Túli, Herbei, Laczko- vics. Edző: Csanda István.

SS. perc: Pataki elcsúszott a síkos talajon, ott termett Kovács, aki nyolc méterről Rácz mellett a hálóba lőtt. 1:0.

70. perc: A kitörő Fülöpöt a 16-oson belül buktatták. Vitathatatlan 11-es. Bíró gyatrán a kapus kezébe lőtte a

labdát.

75. perc: Holacsek kapta a labdát, kézzel maga elé tette, s a kifutó Rácz mellett a hálóba lőtt. A játékvezető nem látta a szabálytalanságot és gólt ítélt. 2:0.

A mezőnyben egyenrangú

csapatok küzdöttek a jó iramú, végig küzdelmes mérkőzésen. Sorsdöntőnek bizonyult, hogy Bíró elszalasztoVta a 11-es rúgásnál az egyenlítési lehetőséget. Jók: Pénzes.

Makk, Zágonyi, Kovács, illetve Rácz, Pataki, Poór, Fülöp.

Pécsi Porcelán-Barcs

2:0 (1:0)

Pécs, 50 néző. V.: Andorka.

PORCELÁN; Kubatov — Szajkó, Heim, Balogh I., Szabó, Balogh II., Szűcs, Koch, Milkovics, Lő- rincz, Anzil. BARCS: Piros — Dóczi, Karsai, Winkler, Kiss, Bőrösök, Otárties, Gulyás (Porrogi), Gyergyák, Tóth, Bcncsik. Edző: Mayer György.

7. perc: A pécsiek gyors támadása után Balogh II. talált Piros hálójába. 1:0.

58. perc: Koch jó labdát adott Lőrincznek, aki kiugrott a védők mellett és nem hibázott. 2:0.

A csúszós, mély talajon küzdelmes mérkőzést vívott a két csapat. A Barcsi SC-nek volt több helyzete, ezek azonban rendre kimaradtak. A hazaiak a két gólon, kívül nem is igen veszélyeztették a BSC kapuját. Végeredményben a két támadósor közti különbség döntött.

Nagymányok-Nagyatád

1:1 (1:0)

Nagyatád, 300 néző. V.: KöNagy érdeklődés mellett kezdődött meg az 1974. évi MB II-es kosárlabda-bajnokság Kaposváron, a Munkácsy Mihály Gimnázium tornatermében. A szurkolók kíváncsian várták a Táncsics új csapatának bemutatkozását. Aztán jöttek a régiek, akik határtalan lelkesedéssel és becsvággyal küzdve mindjárt az első mérkőzésen beléptek a »százasok klubjába-«. 107 ponttal kezdett a kaposvári együttes, pedig az ellenfél a nagyon ponterős Pécsi Postás csapata volt. A pécsiek sem adták 90 ponton alul. A Táncsics SE csapata a következő összeállításban szerepelt a

NAGYMANYOK: Szerlics — Bíró I., Koczka, Gyöngyösi, Zsemle, Bíró II., Bajon (Hanok), Sárközi, Nádasdi, Balázs, Tóth. NAGYATÁD: Márkus — Varga, Kömpf, Deák, Bicsáki, Oláh, Fehér (Hofmann), Gelencsér, Balogh, Ilics, Segesdi, Zákányi.

30. perc: Tóth 20 méteres szabadrúgásból vezetést szerzett a nagymányoki csapatnak. 0:1.

77. perc: Nádasdi és Ilics szabálytalanul összecsapott, Köves játékvezető mindkettőjüket kiállította.

78. perc: Varga 25 méterről rúgott szabadot. Zákányi fejjel védhetetlenül továbbította a labdát a mányoki kapuba. 1:1.

85. perc: Bíró Il-t a játékvezető durvaságért kiállította.

87. perc: A kapura törő Vargát a nagymányoki védők a 16-oson belül felvágták. A játékvezető habozás nélkül 11-est ítélt. Bicsáki büntetőjét a kapus kiütötte.

A felsorolt események hű képet festenek az izgalmakban bővelkedő összecsapásról. Bicsáki a 11-es kihagyásával biztos és különben megérdemelt győzelemtől fosztotta meg csapatát.

További eredményék az 1VB III délnyugati csoportjában: Steinmetz SE—Mezőfalva 1:0, Mohács—Szigetvár 1:0, Pécsi BTC—Szekszárd 2:0, Véménd —Paks 2:0.

A csoport állása:

1.

Siófok

16

12

2

2

36:14

26

2.

Véménd

16

11

3

2

32:12

25

3.

Szigetvár

16

10

4

2

33:13

24

4.

N.-mányok

16

6

7

3

19:15

19

5.

PBTC

16

7

4

5

29:18

18

6.

Bátaszék

16

7

3

6

20:22

17

7.

Porcelángy.

16

6

5

5

26:29

17

8.

K. Vasas

16

5

5

6

23 :22

15

9.

Barcs

16

5

5

6

17:20

15

10.

Mezőfalva

16

4

6

6

14:18

14

11.

Mohács

16

5

4

7

19:24

14

12.

Steinm. SE

16

6

2

8

15:21

14

13. Nagyatád

16

4

4

8

19:24

12

14.

Szekszárd

.16

4

2

10

11:29

10

15.

PEAC

16

3

3

10

12:28

9

1«. Paks

16

1

5 10

14:32

7

nyitó mérkőzésen: Gödöny (25), Tóth P. (2), Hirt (10), Hidasi (7), Tót J. (20). Csere: Fodor (7), Valaczkai (8), Lévai (14), Horváth (11), Bocs- kor (3).

Györke István, a Táncsics SE szakvezetője így összegezte a történteket: — Érthetően idegesek voltak a fiúk, noha csapatunk jól felkészült a bajnoki rajtra. Azután fokozatosan megnyugodott a gárda, melyet azért tudok dicsérni, mert senki sem az egyéni játékot erőltette, hanem a csapatmunkát igyekezett segíteni. A védekezést most egy kissé elhanyagoltuk. Bízom a további jó szereplésben is.

A Táncsics-kosarasok máris a „százasok klubiában“

K. Táncsics—Pécsi Postás 107:90 (44:35)

A tegnap és a ma egymásba épül bennünk. Tartásunkban, egy-egy mozdulatunkban az elhaltak térnek vissza. Egy- egy mozdulatunkat — olykor nem is vesszük észre — már figyelik, -kopírozzák- a gyerekek.

A tegnap és a ma egymásba épülésekor veszítünk is. Néha a veszteség: nyereség. Régi, rossz életforma múlása. Máskor viszont valóságos veszteségről van szó: nemes hagyományok fakulásáról, a nyelv romlásáról.

Porrogszentkirály 525 lakosú község Somogy' déli részén, a magyar—jugoszláv határon. A régit és az újat próbáljuk egymás mellé állítani egy emberi közösségen, egy gazdasági egységen belül. Szeretnénk néhány vonással felvázolni a jövőt is.

Matuzsálemek, nevek, házak

az anyakönyvből kiderül, hogy ezen a környéken az 1840-es években hárman is száz éven felüli kort értek meg. A 116 éves Bíró József jobbágy nem is ágyban halt meg, hanem egy esés következtében. Egyébként is: bajban, vészben gyakrabban hánytak el itt, mint végelgyengülésben. Mert a természet dédelgette, egészséges levegővel táplálta a szentkirályi embert, dombjaival, völgyeivel, erdeivel a szemét gyönyörködtette.

Hajdan minden név foglalkozást jelölt: Kovács, Szabó, Varga, Biró, Karde*. Mikor aztán egyből-egyből több is volt, kezdték megkülönböztetni egymást. Így ragadt a Horváth név után a »lapu-«, a Varga után a -kisferkó«, a másik varga után a »buri«, a harmadik Varga után a »goreson«, a

Kovács István.

Kardost megkülönböztető »sitiin«.

Miért éppen ezek a -melléknevek«? Elég magyarázatnak ennyi: Varga Jánost kiskorában annyira szerették szülei, hogy úgy hívogatták haza. ahogy a pelyhes, sárga kis lényeket: -buri, buri«. Egy másik Vargát meg azért neveztek »bintusnak«, mert az emberi itt úgy mondják a rossz kezű embert: »bintus«.

Éltek, éldegéltek itt az emberek, huszonhat lovas és ötvenkét gyalog napszámot leszolgálva a mindenkori uraságnak. Csak a kiegyezés után kezdtek néhányan -tollasod- ni«; ezeket, hogy ellenérzésüket kifejezésre juttassák, versbe vették: -Toldi Gyura, Hadi Jancsi, Mikica, ez a három a faluban nagykutya--. Ahogy a -járódó« embereket is: Patkó Bandit, Druzsint és Kulupács

két időről időre el kell végezni. És lépni kell, minden évben tovább ...

Mi van a fazékban?

r eietnellüs a fedőt, megnéztük, mit eszik a porrogszentki- rályi ember ma. Megkínállak bennünket jóféle -bürkés- bablevessel, fánkkal.

— Már csak a hús esik legjobban az embernek, ne.n igaz? Sokféleképpen meg lehet készíteni. Minden évben vág az ember egy-kél hízót, akkor aztán egy ideig nincs gondja a húsra. De azért halli, egy bót elkelne ide ..,

Mit evett hajdan a szentkirályi ember?

— Dödöllét. Az ócsó vöt. Répás bélest. A tarlórépát kockákban a kenyér közé rakva, tejfölös zsírral öntözték, sütőbe tették. A porosza is megszokott étel vöt. Furcsa, hogy ezekben a mostani edényekben nem sül olLan jól meg, mint a. nagyanyáméba. Kenyérsütéskor langalinak valót szaggattak az asszonyok.

A -gólyák« a nagy réten szénát gyűjtöttek. Fekete-fehér öltözetükről így hívták az öregasszonyokat. A férfiak bő gatyában gyűrkőztek a munkának. Mindent • maguk csináltak. A ruhájukat is.

— Kendör termött a környéken, szépön. Ketten-ketten ösz- sz.eálltak a gazdák, evitték a kendört a Barákára, vagy a Góla melletti jeskói vízre. Áztatni. Aki aztán nagyon szőke vót, arra azt mondták: -A Jes- kóban ázott a haja.« Dráva holtág ez. Egynapi járásra vót Szentkirálytól. De nem restelltek elmenni -látó szálért«. Nem ám! Hol az egyik, hol a másik. Hét napig ázott a kendör. Aztán párolták, tilolták, gerebenezték, áspafára fölhajtották. Akkor már persze nem

A falu arca.

Szóljatok játszók, regölök!

A népélet as ihlető

Területi elődöntő Zalaegerszegen — Első a Fónómunkás

A rádió a társrendezőkkel, szervezőkkel immár hagyományt teremtett a Szóljatok játszók, regölők! sorozatból. Korábban Szóljatok szép szavak ... címmel hallhattuk az igen színes és nívós adásokat, amelyek meggyőző bizonyságok voltak arra, hogy az amatőrmozgalom olyan forrás, melyre érdemes odafigyelni, mely remek perceket szerez a rádió hallgatóinak. Ezúttal reméljük a tv-nézöknek is, mert a vasárnapi zalaegerszegi területi bemutató elődöntőn a televízió munkatársa is részt vett válogató. megfigyelőként. Már ez is nagy eredmény, hiszen az amatőr együttesek szerfölött ritkán bukkannak fel a képernyőn.

Azon talán lehetne vitatkozni, hogy kell-e előre megkötött tematikus keretet adni ennek a versenynek, nem köti-e gúzsba ez a szerkesztő kedvét, nem öltözteti-e népköltészet-feldolgozó uniformisba az együtteseket. Ilyen veszélyt már a zalaegerszegi bemutató is jelzett. Más jelzések viszont arra engednek következtetni, hogy nem erőltetett a kiírás, hiszen az amatőröket bámulatos sokszínű- íégre ihleti a tegnapi népélet es népművészet.

Első helyezést ért el a kaposvári Fonómunkás Kisszín- pad. A kitűnő együttesmunkán, biztonságos játéktudáson túl — úgy vélem — az a sikerük legfőbb titka, hogy' helyes intellektuális és érzelmi arányok kialakításával az eredetit bányásszák a felszínre. A szerkesztő rendező Vértes Elemér nem a balladákhoz —körített« a jobbágyleve- lekböl életanyagot, hanem a színpadra adaptált somogyi történelmi tényanyagba épített költészetet. És tanulságképpen: nem nyugszik a babérokon, hanem szüntelenül jobbítja, csiszolja a műsort, amely már Zalaegerszegen is jobb volt, mint az első bemutatón.

Balladisztikus hangvétel és oratórikus külsőségek jellemezték a harmadik helyezett ajkaink, keszthelyi egyetemisták és csabréndekiek műsorát. A keszthelyiek Gyönyörű Bán Katája igen érdemes műsor, de agyondramatizált;

csabrendeki — Veszprém megye — még fiatal csoport, nem sikerült meggyőző képet adni a tehetségükről. Nagy figyelmet érdemel viszont az ajkai városi irodalmi színpad igen nívós produkciója. A halálba táncoltatott lány feldolgozásában olyan magas színvonalon éltek a pantomim lehetőségével, hogy az meghaladta még a versmondási szintjüket ii. Sajnos, abból vajmi keveset tudnak kamatoztatni egy rádiós versenyen.

Számomra — hibái ellenére is — igen nagy élmény volt a herendi színjátszó irodalmi színpad produkciója. Lengyel népi komédiát mutattak be, egy nemzetközi komédiamotívum feldolgozását. Ez a motívum épp úgy ott él az olasz reneszánsz történetekben, mint a török Naszreddin Hod- zsa mulatságos históriájában. Az életteli, virgonc színi játszadozás igen meggyőzően mutatta, hogy miként kapcsolható össze a modern irodalmi színpadi törekvés a műkedvelő színészet nemes és oly gyakran alábecsült hagyományaival.

Az i irodalmi színpadok mellett egy pávakör is indult a versenyen. A lovászi-letenyei népdalosok -kenderes« műsorát első díjjal jutalmazta a zsűri. Végül és utolsósorban említjük a zalaegerszegi Reflex színpad produkcióját. Pedig tehetségben, tudásban az ország legjobb amatőr színpadai között jegyzik. A most látott -bibliafeldolgozásnak« csak látszatra van köze a folklórhoz, és még kevesebb köze van ahhoz a célhoz, amelyet amatőr együtteseink elé képzelünk, illetve amelyet a hasonló együttesek már maguk elé tűztek. Hiába bigy- gyesztették a golgotái história mellé, hogy Allende emlékének ajánlják, azt hiszem, egy ilyen politikus neve semmiképp sem alkalmas arra, hogy fémjelezzen egy hibás produkciót.

Tröszt Tibor

Pistát, akiről így szól az ének: -A Kulupács életébe, de sok lovat lopott, Balog molnár két szép lanya abból ruházkodott. Hej, Kulupács, Kulupács, most már többet nem danász. Megkötötték a nyakkendőd, sirathat a szeretöd.Régen volt, talán igaz sem volt. Abban az időben itt még vastag tölgyfatalpakra épültei? a házak, tömött vagy vert sárfalból, zsúppal a tetejükön. Idő, viharok, tűz kapaszkodtak beléjük, cibálták, verték, égették őket.-Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.- Innen, embertávlatból csinos, módos falu ma. Nagy ablakú, bevakolt házak sora, sok helyütt tábla hirdeti: -Tiszta udvar, rendes ház«. S így igaz ez, erről azonnal meggyőződik az idegen. Virágos kertek, nagy gazdasági udvarok, gyümölcsfákkal teli kertek, melyek kifutnak egészen a mezőig. Sok mindenről árulkodik már az első séta is. Üj, meg nem rongált buszmegálló és váró. Ifjúsági klub. Könyvtár. Ha magasba téved a szem, kevélyen álló tévéantennákra lát. Személyautók kanyarognak az úthoz igazodva.

— Sokat látott itt, elismerjük. De ez a járda, ahol megyünk, ez is a tavalyi őszön épült. Nemrég van a sportpályán öltöző. Tatarozták az iskolát, a kultúrtermet. Ezek, persze olyan munkák, melyevót -nyálas fonal«. Gombolf-' tották a gomboléttón. Az egész szobát betöltötte, mintha szélmalom, olyan vót. A mestergerendára oda vót szögezve a bőr, abba bedugva a gombolét- tó vége, a palló közepén a vájt lukban a másik.«

Szó esik még vonyogatóról, garabicáról, nyistről, vetélőről. Családi foglalatosság volt ez a munka a pipics lángjánál. -Ki miilen réfet akart. Egy pászmában tizenkét szál vót. Megkülönböztettünk tiszta vásznat, darócot, vegyes vásznat. Ez utóbbi, evvót a parasztvászon.«

Miközben erről mesélnek, kinézek az ablakon. Pelerines kislány lépked gangosán midikabátos anyja mellet. A midikabát — elég jó idő van — kigombolva, alatta jersey miniruha. Elképzelem csodálkozásukat, ha most szembe jönne velük egy hajdani viseletbe öltözött kislány az anyjával ...

A beszélgetés megy tovább a régi mederben. Jelen vannak: Horváth János tsz-elnök, Kovács István főkönyvelő, Kardos János nyugdíjas, s »ételügyben« megkérdeztük Bebök Jó- zsefné és Horváth Lászlóné tsz-tagokat, mint háziasszonyokat is.

Leskó László

(Folytatjuk.)

Somogyi Néplap! 5

a