Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-09 / 57. szám

fiz árellenőrzés tapasztalatai

G

azdaságpolitikánk szerves része az árpolitika. Az árak és az életszínvonal alakulása között szoros a kapcsolat: érthető, hogy a közvélemény is figyelemmel kíséri az árak — elsősorban a lakossági fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások árainak — alakulását.

A vállalati önállóság növelése árkdalakító és árváltoztatási lehetőségeket adott a termékek és szolgáltatások jelentős részénél. Egyben jóval nagyobb mértékben érdekeltté tette a vállalatokat, szövetkezeteket a nyereség növelésében. Anélkül, hogy érdemben elemeznénk, ez a két változás — tekialakító és árváltoztatási lehetőség, minél nagyobb nyereség elérése — esetenként a jogszabályokkal ellentétes tevékenységre vezetett. Előfordult, hogy helytelenül értelmezett csoportérdek érvényesült a társadalmi érdek rovására.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. november 14—15-i ülésén hozott határozatok végrehajtásaként a kormány és az országos hatáskörű szervek további intézkedéseket tettek azért, hogy az új ármechanizmus maradéktalanul érvényre jusson, az árszínvonal, illetve az életszínvonal alakulása megfeleljen a tervezettnek.

A gazdaságirányítás rendszerének reformját követően az új árrendszer, az ármechanizmus változása az árható- ságok tevékenységét — ezen belül elsősorban az árellenőrzést — a korábbinál sokrétűbbé, egyben fontosabbá is tette.

A tanácsok szakigazgatási szervei 20 év óta látnak el helyi árhatósági feladatokat A tanácsi árhatósági feladatok a jogszabályokban meghatározott körben árak. illetve szolgáltatások díjainak megállapítására, az ágazati ánhatóságok hatáskörébe tartozó árkérdések véleményezésére, valamint árellenőrzésre terjednek ki. Az ipari szak- igazgatási szervek árellenőrzési jogköre lényegében a tanácsi ipari vállalatokra, az ipari szövetkezetekre, valamint a magánkisiparra terjed ki. Lényeges változást jelentett az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 1972. november 17-én hozott rendeleté, mely a magánkisiparral kapcsolatos árellenőrzési feladatokat a panaszok kivizsgálásával együtt a helyi tanácsok (városi, nagyközségi, községi) hatáskörébe utalta. A megyei tanács ipari osztályának jogköre a felsorolt gazdálkodó egységeknél egyes maximált árformába sorolt szolgáltatások (fodrászat, mosás, vegytisztítás, lábbelijaví- tás) díjainak változtatására, és a magánkisipar helyi irányárainak megállapítására és megváltoztatására terjed ki (férfi, nőd méretes szabóipar, bútorfényezés, kádáripar,

órajavítás).

Mint az előbbiekből is érzékelhető, a tanácsok árhatósági munkájának egy részét — de főként a lakosságot közvetlenül érintő egyik legfontosabb részét — az árellenőrzés képezi. A tanácsok ipari szakigazgatási feladatot ellátó szervei 1973-ban 486 esetben végeztek árellenőrzést: tanácsi ipari vállalatoknál 7. a szövetkezeteknél 10, a magánkisiparban 469 esetben.

S

zabálytalanságok, az árhatósági jogszabályok megsértése miatt büntetőeljárást 2, szabálysértési eljárást 6, fegyelmit egy esetben kezdeményeztek, figyelmeztetést pedig 146 esetben alkalmaztak. Az esetek többségében nem árdrágítás, hanem az árhatósági rendelkezések megsértése adott okot a szankciókra. Tekintettél arra, hogy a tanácsi vállalatoknál és az ipari szövetkezeteknél sem volt megfelelő tapasztalatuk az árkialakítást végző dolgozóknak, a nagyobb szabálytalanságoknál éltünk eddig szigorúbb bün- tetésseL

A kezdeti időszak nehézségein azonban túlvagyunk, és 1974-től az eddiginél következetesebb, határozottabb munkára és szigorúbb elbírálásra van lehetőség és szükség is. Büntető-, szabálysértési és fegyelmi eljárásra árdrágítás miatt két ipari szövetkezetnél került sor. A lezárult ügyekben a szövetkezeti vezetők nyereségprómi urnának 50 százalékát megvonták. A károsultak részére pedig a jogtalanul elszámolt összeget visz- szafizették. A büntetőeljárások még nem fejeződtek be. Az árellenőrzések során megállapított nagyobb hiányosságok a következők: az árvetésekbe a tényleges költségeknél magasabbat számoltak el, a belső szervezetlenségből adódó költségnövekedést beépítették az árakba, a fogyasztókra igyekeztek áthárítani.

Tapasztaltuk azt is, hogy a gazdasági vezetők nem foglalkoznak jelentőségének megfelelően szervezetük ármunkájával. Főként ipari szövetke- j zeteknél tapasztalható, hogy a hatósági árformába sorolt termékek gyártása és a szolgáltatások helyett a szabad árformába sorolt tevékenységre igyekeznek áttérni.

Előfordult, hogy a termék vagy szolgáltatás nem felelt meg az árhoz viszonyított minőségnek, annál kisebb értékű. A magánkisiparban szintén tapasztalható az anyag- és bérköltség indokolatlanul magas kalkulálása. A lakosság figyelmét felhívjuk, hogy a magánkisiparos 1000 forintot meghaladó megrendelés esetén mindig, 1000 forint alatt pedig a vevő kívánságára számlát köteles adni.

Az árellenőrzési munkában mind nagyobb részt vállal a Népi Ellenőrzési Bizottság, a PM Bevételi Főigazgatóság és az Illetékkiszabási Hivatal is. Kérésünkre 1973-ban bekapcsolódott munkánkba a Szak- szervezetek Somogy megyei Tanácsának közgazdasági bizottsága: társadalmi aktívái az eltelt rövid idő alatt is sok segítséget nyújtottak. A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1973-ban kétszer is tárgyalt olyan előterjesztést (fogyasztói érdek- védelem, a magánkisipar helyzete), mely az ármunkával, árellenőrzéssel is foglalkozott Határozataiban feladatokat szabott meg a gazdálkodó szervek vezetői és a tanácsi szervek részére. E határozatok az ártevékenységet, az árellenőrzéseket fontosságuknak megfelelően sorolják a” végrehajtandó feladatok közé.

A

z elmúlt években megjelent jogszabályok, az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint a minisztériumok irányelvei, állásfoglalásai megteremtették az árképzés, árellenőrzés, általában az ármechanizmus egészére azt az alapot, mely az ármunka megfelelő végzését biztosítja, megszabja a gazdasági vezető feladatait és felelősségét, egyben meghatározza az egységes élveket, teendőket az ellenőrzéseknél Nagyon lényeges, hogy meghatározták a tisztességtelen haszon fogalmát.

Kelemen Ferenc,

a Somogy megyei Tanács V. B. Ipari osztályának vezetője

A „talált” üzem

Pasztellszínű falak között 203 asszony és lány dolgozik a »•Budapest« Kötőipari Szövetkezet lengyeltóti üzemében. A korszerű gépekkel gyapjúból j és színes műszálakból készítenek kötöttárut, gyermekholmit.

A Lengyeltótiban készült termékek nagy része exportra megy.

A nagyközség szélén — pattanó rügyű gyümölcsös szomszédságában felépült üzem a nők foglalkoztatásának nagy gondját oldotta meg nemcsak Lengyeltótiban, hanem a környező községekben is.

4*

Az új üzemet a fonyódi járás képviselőnője, Szokola Ká- rolyné dr. »találta«. A Lánc- híd-emiblémát viselő »Budapest« Kötőipari Szövetkezet vidéki telephelyet keresett kapacitásának bővítésére. Elképzelései találkoztak a lengyeltóti törekvésekkel, s 1969-ben megkötötték a szerződést az üzem telepítéséről.

Az épület — melyben most az asszonyok dolgoznak — 7,8 millió forintba került. A községi tanács magára vállalta a vízvezeték és a transzformátorállomás megépítésének költségeit, s pénzzel is hozzájárult az építkezéshez.

A tanácson kilónyi aktája van az üzem telepítésével kapcsolatos ügyeknek. A szerződések, jegyzőkönyvek és számlák egy tiszteletre méltó törekvés sikeréről beszélnek. A megyei tanács segítségével a lengyeltótiak megoldották a községben a lányok és asszonyok foglalkoztatásával kapcsolatos gondokat. Nem volt könnyű.

Sípos Ferenc, a végrehajtó bizottság titkára papír nélkül is sorolja a számokat. Sckszor átgondolták a beruházás során ezt, s ki tudja hányszor vitatkoztak késő estig azon, hogy honnan teremtik elő a pénzt.

— Amikor a községi tanács kötelezettséget vállalt — mondja —, még nem tudta, honnan veszi el a pénzt. Azután döntöttünk : fontossági sorrendet kell felállítani a különböző tervezett beruházások között. Tanácstagi beszámolókon — olykor tanácsülésen is — elhangzik még, hogy a »megígért« út, híd vagy járda építése elmaradt. És nem épült meg a régóta tervezett vágóhíd sem. Nekünk akkor azt kellett figyelembe venni: ha megépítjük a tervezett kommunális létesítményeket, nem lesz üzem; az új járdán és úton nem lesz hová menniük az asszonyoknak. Mi a másik lehetőséget választottuk: néhány évig sárosak lesznek még

az utcák eső után, de tudunk kereseti lehetőséget biztosítani a község asszonyainak, leányainak.

A döntés helyességét az élet igazolta.

Szentgyörgyi Gyula üzemvezető tömören fogalmaz:

— A síkkötőgépek és a különleges varrógépek kezelését gyorsan megtanulták a lengyeltóti üzem új dolgozói. Legtöbbjüknél rövidebb volt a betanulási idő, mint amennyire számítottunk.

A »talált« üzem már bedolgozókat is foglalkoztat: azok, akik családi elfoglaltságuk miatt nem tudják vállalni a műszakba járást, otthon készítik el a termékeket.

A kötődében kétezer forint az átlagkereset, a varrodában 1700. Van több olyan munkásnő is, aki 2800—3000 forintot visz haza a borítékban.

— A munka Lengyeltótiban a szerződés aláírása után gyorsan megkezdődött. Amíg épült az üzem, a község művelődési házában állítottuk fel a gépeket. Már van törzsgárdánk:

ebben az évben azt mondjuk,

hogy vannak négyéves munkásaink. Számunkra ez azért is fontos, mert — levelező tagozaton — megkezdhetjük a szakmunkásképzést. A gyakorlat megszerzése után vizsgát lesznek az asszonyok. A sikeres vizsga pedig »zsebre megy«, hiszen utána magasabb bérkategóriába kerülnek.

O

Az üzemnek 203 dolgozója van. Aki otthoni elfoglaltsága miatt nem tudja vállalni a két műszakot, az reggel nyolctól dolgozik nappali műszakban.

Az átlagéletkor 23—24 év.

— Nálunk nem megy ritkaságszámba az esküvő, s rendszeresen tartunk névadó ünnepséget.

Az üzem előtt gyakran lehet gyerekkocsit látni, mert a kismamák többsége otthon marad gyermekgondozási segélyen, de a napsütéses séták egyik úticélja mindig az üzem. S a harmincegy kismama mindig meghívót kap, ha ünnepre készülnek a pasztellszínű csarnokokban.

Kercza Imre

Ügyeletes riporterünk jelenti:

Nőnapi krónika

Tegnap nyolc órakor az osztálytermekben már a tanárnők kezében volt a virág, és bizonyára nemcsak a jegyközpontúság elleni küzdelem miatt szünetelt a felelés.

Nyolc órakor a Kaposvári Ruhagyárban megálltak a gépek, s a szalagok mellett hallgatták végig a nődolgozók a hangosbeszélő közvetítette ünnepi köszöntőt.

A kórházban nincs sok idő ünnepelni, hiszen a betegellátás nem tűr halasztást. Dr. Viczián AnUU, a siófoki kórház igazgató főorvosa elmondta: a férfikollégák azért szakítottak időt arra, hogy köszöntsék a kórház és a rendelőintézet háromszáznegyven nödolgozóját. Az osztályokon külön köszöntötték a női munkatársaikat, és virággal

A fiatalokra vár a váltás...

Korszerűsítés — nemcsak nagyüzemben

Tanácskozás a kisgazdasági árutermelésről

A mezőgazdasági nagyüzemek árutermelése mellett fontos szerepet játszanak azok a termelvények, melyekkel a kisgazdaságok segítik a lakosság ellátását, őket, a kisgazdasági árutermelőket hívta össze tegnap megyei tanácskozásra Kaposváron a MÉSZÖV. Több mint kétszázan — szakcsoportok tagjai, fogyasztási szövetkezetek vezetői — hallgatták végig Nemes Kálmán MESZÖV- elnökhelyettes vitaindító előadását és Bódi István SZÖVOSZ-főosztályvezető kiegészítését, majd dr. Kiss József MESZÖV-elnök vitavezetésével kicserélték tapasztalataikat.

Megyénkben is számottevő szerepe van a kisárutermelés- nek, akár a helyi és a nép- gazdasági, akár az exportigények kielégítését nézzük. A fogyasztási szövetkezetek termeltetési és felvásárlási tevékenységén belül legjelentősebb a kisállattenyésztés, itt is különös figyelmet érdemel a nyúltenyésztés (a fogyasztók keresik, exportértékesítésre nemcsak Olaszország és az NSZK kínál piacot). 1969- ben 59, 1971-ben 86, tavaly

pedig már 122 vagon nyulat vettek át a megyében. Mézből • múlt évben 102 vagonnal vásároltak meg, harmincegy vagonnal többet az 1969. évinél. A szövetkezetek nagy mennyiségű — 2900 vagonnyi — szemes és keveréktakarmánnyal segítették a kisáru- termelőket. Több száz vagon áru a kiskertekből: ez a kisgazdaságok kertészeti árukibocsátása egy év alatt. Jelentős a fejlődés a kisüzemi zöldségtermesztésben, hiszen

1970-ben még csak 164, tavaly már 410 vagon zöldséget vettek át az áfész-ek.

Százhatvannégy szakcsoport működik a megyében, maguk mögött érezve a fogyasztási szövetkezetek támogatását. Meghaladja a 65 millió forintot az általuk termelt áruk értéke. Biztató, hogy ez idő szerint már 18 kertészeti szakcsoport van a megyében, ezek összesen több mint 800 tagot számlálnak, s négy fóliás csoport is található közöttük. Mintegy 300 fóliasátor van a kisgazdaságokban, körülbelül 3 hektárnyi összterületen.)

A tegnapi tanácskozáson több felszólalóban és az előadásban is elhangzott, hogy a nagyüzemek korszerűsödése, a tsz-ek és az állami gazdaságok termelésében alkalmazott modern termelési eljárások mellett nem állhat meg a jelenlegi szinten a kisáruter- melés sem. A baromfi- és a nyűltenyésztésben vonatkozik ez a tartási és a takarmányozási körülményekre, a kertészkedésben a fóliasátrak alkalmazására és a szabadföldi termesztés kiszélesítésére, általában pedig a szakcsoportok és az áfész-ek, illetőleg tsz-ek kapcsolatának az erősítésére. Hogy mindez miért indokolt? Egyrészt az eredmények fokozása végett, másrészt azért, mert a nemzedékváltás folyamata arra figyelmeztet: a fiatalok nem szívesen dolgoznak a régi módszerekkel, inkább fogékonyak az új technológiák iránt. Márpedig a stafétabotot nekik kell átvenniük nemcsak a nagyüzemben, hanem a kisgazdaságokban is. Megszerettetni velük ezt a munkát csak,

úgy lehet, ahogyan azt a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolában is tették: mintakertet létesítettek a munkák »megíz- leltetésére«, kísérletek és bemutatók céljára. Jó volna több ilyen mintakert a megyében — az általános iskolákban —, akkor talán többen éreznének vonzalmat a középiskolába jelentkezéskor a mezőgazda- sági szakmák iránt. Az iskolai szövetkezetek újraélesztése főképp a zöldségkertészkedésben célravezető, de hasznos lehet a nyúltenyésztés- ben, sőt a méhészkedésben is.

A kisárutermelők összejövetelén a legtöbb hozzászólást a méhészektől hallottuk. Az orvoslás — az illetékesek távollétében — nyilvánvalóan várat magára, pedig érdekes kérdések várnak feleletet. Ettől a részterülettől eltekintve hasznos tanácskozásnak bizonyult a tegnapi, s joggal várható további előrelépés a kisgazdaságok árutermelésébe».

H. F.

Farkas Imre, a ruhagyár párttdtkára:

— Több mint kétezer-kétszáz dolgozót köszöntöttek ma a férfiak itt a központi üzemben és a telepeken. Kilencig tartott az ünneplés. Később újra összejöttünk egy szűkkörű ünnepségre, itt azokat a nőket köszöntöttük, akik megkapták a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Bertalan Jánosnénak Keserű Jánosné könnyűipari miniszter adta át még csütörtökön, de együtt ünnepelt ő is négy másik kiváló társával: Buzsáki

Györgynével, Kovács Máriával, Perényi Miklósnéval és Szíjártó Antalnéval. Az ő külön jutalmuk még 1590 forint.

Nemcsak a városi üzemekben, hanem a termelőszövetkezetekben is ünnepeltek a nőket. »Szomszédasszonyok« gyűltek össze az egyesült Vörös Október Tsz-ben. No nem egy utcabeli szomszédok csak, hanem a szomszéd községek asszonyai. A kaposfüredi tsz nőtagjai együtt ünnepelték a somogyaszalói és a magyaregresi lányokkal, asszonyokkal. Az általános iskola tanulói és az ifjúsági klub tagjai köszöntötték őket kedves műsorral.

helyeket, ahol nincs férfidolgozó.

Angyal József, a siófoki OTP-fiók igazgatója ugyancsak sok örömet szerzett tegnap. Először a nőkollégák körében : harmincnégy lánynak és asszonynak nyújtott át egy cserép virágot és ajándékot. Majd délután három órakor ő adta át a Sió-parti tízemeletes épületben negyven fiatal családnak az OTP-lakások kulcsát. Gratulált az ifjú feleségeknek, akik a szép napot az új otthonban ünnepük.

Eddig a nőnapi krónika. Nem teljes a körkép, hiszen nagyon sok szónok elmondta tegnap, hogy a nőket ne csak egy nap ünnepeljük. Az ügyeletes riporternek az idén rendelkezésére bocsátottak egy emociopszichométert, melynek segítségével az is kimutatható volt, hogy' nemcsak több csokoládét, hanem több segítséget is kaptak az idén a nők, mint tavaly. Mert »elhull a virág«, de az utóbbiak iránt változattad az érdeklődés, s mindez nem lehet »hiánycikk« sohasem.

Somogyi Néplap I 3