Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-08 / 56. szám
Javul! a kisz-tii Tudományelmélet és I# ■ ■ ' módszere szolgáltató tevékenysége taegyeszerte ezekben a javítás, napokban tartják az ipari szöa háztartási kisgépek i vetkezetek tnérlegzáró közgyűléseit. Huszonöt szövetkezetben több mint hatezer ember előtt ad számot a vezetőség arról, hogy miként gazdálkodtak tavaly, mennyi fejlesztés, beruházás valósult meg, s választ kapnak arra az izgalmas kérdésre is, hogy mennyi kerül a borítékokba. Biczó Pétert, a KISZÖV elnökét kerestük fel, hogy a szövetkezetek tavalyi gazdálkodásának főbb mutatóiról érdeklődjünk. Megtudtuk, hogy az ipari szövetkezetek tavalyi munkája jól alakult, a ktsz-ek termelési értéke meghaladta a 703 millió forintot, ami 15,2 százalékkal nagyobb az 1972. évi eredménynél. A szövetkezetek létszáma tavaly csak 2,2 százalékkal nőtt, tehát a többlettermelés 85,7 százaléka a ter- melékenysék növekedéséből származott. Az árutermelésnél szerényebben fejlődtek a szolgáltatások. A lakossági szolgáltatás értéke 1973-ban meghaladta az 55 millió forintot, s pontosan 4,4 százalékkal volt több, mint 197'2-ben. Ezen belül viszont meglehetősen nagy szélsőségek jellemezték a fejlődést. Igen dinamikusan növekedett — összesen 22,9 százalékkal — a négy kiemelt szolgáltatási ágazat: a gépkocsi- és motoraz elektroakusztikai cikkek (rádió, televízió) javítása, és a lakáskarbantartás, jelezve egyszersmind azt, hogy napjainkban átalakulóban van a szolgáltatások iránti igény. Ezt igazolja az is, hogy a hagyományos szolgáltatási ágak nagymértékben visszaestek; sokkal kevesebben rendeltek például vasipari és faipari javításokat, s vitték lábbelijüket a cipészhez. De vajon milyen munkát, törekvéseket, elképzeléseket találunk e többnyire csak a köz- gazdasági folyamatokat jelző számok mögött? A KISZÖV elnöke sok közgyűlésen vett részt, jól ismeri tehát azok hangulatát, lefolyását. — Sok helyütt találkoztam közönyösséggel — mondja Biczó Péter. — Ezért meggyőződésem, hogy változtatni kell a mérlegzáró közgyűlések lebonyolításának rendszerén. A szövetkezet tagjai számára a mérlegzáró közgyűlések egyre inkább egy évenként visszatérő szövetkezeti ünneppé, alakulnak át, ahol a ktsz gondjairól, termelési problémáiról legföljebb csak a mérlegbeszámolóban esik szó. De az is any- nyira tele van számokkal, a bevételek, a kiadások, a ráfordítások, az R-alap, az F-alap és egyebek részletezésével, hogy egyszeri elolvasásra legföljebb csak a beavatott érthet Egy műszakban dolgoznak a kismamák Ötödik éve működik a Kaposvári Ruhagyár kadarkúti telepe. A négyszáz személy foglalkoztatására tervezett gyáregység indulása óta munkaerőhiánnyal küzd. Pedig — mint ezt Szalavári László üzemvezető elmondta — tavaly már több mint háromszázan voltak. Az üzem dolgozói tizenkét község lakóiból kerülnek ki. Többségükben asszonyok dolgoznak itt. A sok régi munkaerő, begyakorlott asszony közül eddig csaknem százan mentek el szülési szabadságra. Helyükre a környék általános iskoláiban végzők közül jönnek sokan dolgozni, s folyamatosan képezik az ipari tanutókat is. A gyáregység csökkentett tervvel dolgozott. 1972-höz viszonyítva a múlt évben 15 százalékkal nagyobb teljesítményt írt elő a terv, s az év első felében ezt csaknem 102 százalékra teljesítették. Összesen 40 millió forintos termelési értéket értek el. Kabátokat, pantallókat varrnak az asszonyok, az előbbieket a Szovjetunióba és az NDK-ba exportálják, az utóbbiakat a belföldi piacra termelik. Megszervezték az egy- műszakos szalagot: itt azok a kismamák dolgoznak reggel 8-tól délután 4-ig, akik nem vették igénybe a szülés után a hároméves gyermekgondozási segélyt. A gyáregység 235 dolgozójának idei terve 45—48 millió forint. Átlagéletkoruk 21 év. Szalavári László szerint három-négy év múlva már teljes kapacitással dolgozhat a Kaposyári Ruhagyár kadar-/ kúti telepe. A jó kereseti le-| hetőségek vonzzák a környék asszonyait. Az ügyesebbek, szorgalmasabbak egy-egy hónapban 2800 forintot is megkereshetnek. Két jelentős évfordulóra hívja fel a figyelmet a Fáklya március 3-án megjelent száma. Március 8-a, a nemzetközi nőnap alkalmából külön — nőkről nőknek szóló — ciklusban emlékezik meg a lap a Rabotnyica című népszerű szovjet nőlap alapításának 80. évfordulójáról; statisztikai körképben vázolja fel a nők társadalmi helyzetét a Szovjetunióban ; riportokban, színes írásokban mutatja be a munkában és a közéletben, a művészetben és a tudományban kiemelkedő teljesítményeket elérő nőket. A másik jelentős évforduló: I az Orosz Tudományos Akadébelőle valamit. Én inkább azt javasolnám, hogy a mérlegbeszámolót először rövidítsék, majd sokszorosítva osszák szét a tagok között, hogy a közgyűlés előtt mindenki tanulmányozhassa. — De igazi, izgalmas és előrevivő vitákra így sem kerülhet sor a közgyűléseken ... — Tapasztalataim szerint az üzemek és az egész szövetkezet termelési, magatartásbeli, a munkamorált érintő és egyéb kérdéseit igazán hatékonyan csak kisebb csoportokban lehet jól megvitatni. Nagy plénumon ezek feszítő ereje és izgalma elvész. A megye ipari szövetkezeteinél nagy horderejű változások érlelődnek. A szövetkezetek egy része jól élt a nagyobb mozgás lehetőségeivel, s jól kihasználta a piaci igényeket. Mások olyan munkát végeztek, amelyek jellegüknél fogva kevésbé nyereségesek. A szövetkezetek egy harmadik csoportja pedig időközben mintha elaludt volna, nyereségét évről évre szinte teljes mértékben kiosztotta, a fejlesztésre csak igen kevés jutott. S most, amikor egy korábbi határozat értelmében valamennyi szövetkezetei 1980-ig le kell telepíteni végleges helyére, ezek a szövetkezetek időzavarba kerültek. Nincs elegendő fejlesztési alapjuk, sőt némelyiknek alig van valami, és hiteligényük aránytalanul nagy. A mostani közgyűléseken is él ez a dilemma: »Osszunk nagyobb nyereséget, vagy ne?« Lehet, hogy a nyereség teljes kiosztása népszerű, de hosszú távon mindenképpen hátrányos. Saját erő, előretekintő takarékoskodás és sok költséget megtakarító társadalmi munka — csak ezzel a fedezettel lehet a siker reményében fejleszteni hitelekért, kölcsönökért folyamodni. Ez is egyik fontos tanulsága a mostani mérlegzáró közgyűléseknek. mia megalapításának 250. évfordulója. Ebből az alkalomból a lap folytatásos tudománytörténeti sorozatot kezd Orosz nevek a világ tudományában címmel. Nagy cikkben mutatja be a kurszki mágneses anomáliát; a közgazdasági rovat pedig az 1974-es szovjet béremelésekkel kapcsolatban Borisz Szuhorevszkijnek, a munka- és bérügyi bizottság elnökhelyettesének interjúját közli. A szórakoztató rovat — szintén a nőnap alkalmából — egy moszkvai fodrászszalonról, és a messze földön nevezetes pavlovói kendőfestő üzemről közöl színes fotóriportot. Cs. T. Orosz nevek a világ tudományában nuiaio A Kaposvári Tanítóképző ; Intézet igazgatója nemrégiben azt nyilatkozta a Somogyi Néplapnak, hogy fejleszteni kívánják az intézetben a tudományos életet. Ezt a törekvést nemcsak a tanárok tevékenységére értette, hiszen éppen tavaly az intézet hallgatói a szegedi országos tudományos diákköri konferencián meglepetésszerű sikert arattak: a házi konferenciáról tizenhat dolgozat jutott tovább az országosra, ahol a részvevők eredményesen szerepeltek. Csütörtökön tanítási szünetet rendelt el az intézet igazgatója. Meghívót kaptunk a tudományos diákkör házi konferenciájára. Zsolnai József intézeti docens vezeti azt a tanfolyamok mely fölkészíti a hallgatókat a tudományos kutatásra. A diákkör egyéves képzést nyújt, tanév elején bármelyik — első-, másod- vagy harmadéves — hallgató beiratkozhat. Az 1973—74-es tanévben hetvenketten járnak a tanfolyamra. — Mit nyújt a tanfolyam? — A hallgatók a tudományelmélet alapjaival ismerkednek meg, mielőtt a módszerekre térnénk. Azzal kezdjük, hogy mi a kutatás, majd eszközöket adunk a hallgatóknak, hogy gondolataikat rendszerbe foglalhassák. — A tudományok mely területeire ösztönzi a hallgatók kutatását? — Arra kapnak ösztönzést a hallgatók, hogy mindennel foglalkozzanak, amihez egy tanító érthet. Ki mihez ért, és mihez érez kedvet. Olyan kutatásokra készítjük föl a hallgatókat, amelyeket viszonylag olcsó műszerezettséggel elvégezhetnek, még Kiskorpádon is. A pedagógiai kutatások az eddig vizsgált témák ötven százalékát tették ki, ez azt hiszem, jó arány. A kutatások másik része a népművelésben hasznosítható. — A házi konferenciára hány dolgozat készült? — Harminc dolgozatot adtak be a hallgatók a házi konferenciára, s itt dől el, hogy kik vehetnek részt az országoson. Néprajzi témák: Az andocsi csoda, Sumrnás- visszaemlékezés, Nyelvjárási jellegzetességek Táskán a második és negyedik osztályosok körében. Pedagógiai téma a harmadik osztályos olvasókönyv bírálata. Ezt azért is említem, mert módszere, a struktúravizsgálat alapján az első ilyen az országban. — Mi az alapvető haszna a tudományos diákkörben végzett munkának? — Becsülete lett hallgatóink előtt a tanítói pályának. Ezek a hallgatók már nem »kézművesként« dolgoznak a pályán. A tavaly végzett hallgatók közül négyen engedélyezett kísérletet folytatnak az iskolájukban, öten vinnnryvvvvvvvvvvvy¥vvvyvs»ri*»«»,i*A*A*AAAAAAA* »vwwwww«»wwwwwwwwwwwvwwwws^/wvwww^vwwwyvwwvwww»wwvwwwwww > o i. o txo 4» a szálak f Scliöiausen tábornokhoz vezetnek 22. Kopogtattak az ajtón, majd óvatosan kinyitották és a keskeny résen megjelent Heckert feje: — Szabad, tábornok úr? — Az ördögibe is! Kerek tizenöt percet késett — mondta durván Schönhausen. Odalépett egy székhez, hogy leüljön, de érezte a bútor forróságát és így inkább állva maradt. Heckert mögött a szobába egy alacsony termetű, rossz arcú, középkorú férfi nyomult be. A legfeltűnőbb az volt rajta, hogy vastag szemöldöke az orrnyereg fölött sűrűn összenőtt. Katonásan kihúzta magát Sohönhausen előtt. — Beszél németül? — kérdezte tőle Sohönhausen. A férfin látszott, hogy nem érti a szavakat, mert kérdően nézett Heckertre. — Herr Godzsajev nem tud németül — válaszolta helyette Heckert. — Ennek az úrnak a koncentrációs táborban lenne a helye. Valóságos banditafióka — dörmögte Schönhausen, aki sehogysem tudott úrrá lenni ingerültségén. — Válóban, régen bűnöző volt, de most, adott esetben, ez nem hátrány — mondta Heckert németül, és Godzsa- jevhez fordulva tolmácsolta Schönhausen szavait: — Azt kérdezi a tábornok úr, hogy kész-e teljesíteni a küldetését. Godzsajev elnevette magát. Hatalmas szája a füléig szaladt, s bólintott Schönhausen felé: — Jawohl, Jawohl! — Mégis csak beszél németül — nyugtalankodott Schön- hausen. — Ezt az egyetlen német szót tanulta meg. — Hogyan ajánlhatott nekem egy ilyen kretént? — Annyi szent, hogy sok nyelven nem beszél, de azért nem ostoba. Ellenkezőleg! Húsz évig páncélszekrényt nyitogatott, s több embert küldött a másvilágra, mint ahány ujj van a kezén. Mióta az eszét tudja, törvényen kívül él, de még egyetlen egyszer sem bukott le. Pokolian ügyes és ravasz fickó. Ha valaki. ő biztosan megbirkózik a feladattal. — Mondjon neki valami kedveset, azután vigye a pokolba! De maga jöjjön visz- sza. Nem vagyok olyan állapotban. hogy most beszélgetni tudjak vele . . . — A főnök nagyon örül annak, hogy megismerkedett önnel, és számít rá, hogy ön minden erejét latba veti majd megbízatása teljesítése érdekében — »fordította« le God.- zsajevnek Heckert udvariasan von Schönhausen szavait. A fickó ismét elhúzta a száját és meghajolt Schönhau- sen előtt. Amikor kimentek. Schön- hausen kikapcsolta a ventillátort. Nemcsak a hőség miatt volt annyira ingerült. Ma kapta meg ugyanis a soron következő levelet berlinből, s abban ismét csak a szokásos elmarasztalást olvashatta — »lassúsága« miatt... — Ugyanott dobják át a határon Tapasztaltat (no fene, de illő fedőnevet találtak ennek a bűnözőnek), ahol Bezrukov átment? — kérdezte a visszatérő Heckerttől. — Igen. — Ez nem nagyon ésszerű. — Tábornok úr, az átdobásban egy tapasztalt emberünk; segédkezik. Ezenkívül az orosz! oldalon ez a legkevésbé őri-! zett terület, s így garantálva] van a biztonsága. Különben is úgy vélem, hogy nincs időnk más lehetőséget keresni.! (Folytatjuk.) I a tovább tanulnak a pedagógiai I szakon. Sárái Edit másodéves hall- ! gató, a tudományos diákkör i tanácsának a titkára. A ta- I valyi házi konferencia után, ! melyen elsősként mint dolgozatbíráló vett részt, ieit a tanfolyam hallgatója. Az idén már, belevágott egy önálló munka elkészítésébe, melynek témája is érdekes. Azt vizsgálja, hogy az általános iskolában a gyorsolvasás segíthet-e a tanulóknak úrrá lenni az anyagon? — Terve? — Kísérletemet nem tartom befejezettnek, szeretném folytatni. Balogh Márta is másodéves. A tavalyi dolgozatbírálóból diákköri tag lett. Szennán, Pál-majorban az iskolában a cigány tanulók körében végzett fölmérést. Azt vizsgálta, hogy miként lehetne megkönnyíteni számukra a magyar nyelv elsajátítását. — Volt rá ideje? — A diákkör tagjai — engedéllyel — a fölmérések elvégzéséhez fölmentést kapnak a:: 6vált lalvg-láza a’ a arra az időre, míg a kirtí munka t:—t. — Hogyan £c. üt az idősebb pályatársak? — örültek, s-ó-,attek. . Kern László végzős hallgató. A civilizációs ártalmak témakörében mozgó dolgozatának legfontosabb megállapítása: a napközikben kialakult foglalkozásokon változtatni kell, hogy a tanulók fizikai erőnléte megfelelőbb legyen. Érdekes az is, amiről Ékes László irt. — Hiányzik az iskolából a humor. A megkérdezett tanulók csak a negyedik heiyen említik a humorforrás helyéül az iskolát. Pedig véleményem szerint fonlos szerepe lehet a humornak is a tanítás során. A humor nem megy a tanítás rovására. Arra azonban mindig ügyelni keli, hogy a nevetés ne kinevetéssé fajuljon. S bárhogy hadakoznak a lányok, fölmérésem igazolta, hogy a fiúknak jobb a humorérzékük. Horányi Barna fűrész a rönköt, néhány másodperc, és a levágott darab tompa puffanással hull a földre. A kézifűrész a múlté lett. Persze a motorfürészes dolga sem könnyű. Tartani, irányítani a 15 kilós gépet — erőt kíván. (1. kép.) Ahol délelőtt még a fűrész sírt, onnan délutánra már az alacsony, gumikerekes közelítő kocsi az út mellé szállítja a rönköket. (2. kép.) Innen indul a fa végső Rendeltetési helyére. És egy év múlva ezen a területen, a letakarított, felszántott földön az ültetőgép húzza a sorokat, fenyőcsemeték kapaszkodnak meg gyökerükkel a földben. (3. kép.) Ahol tavaly móp' prHrí állt ntt rr»nct iíi erdő Sziget az erdőben. A kidön- tött fák az egyik részen még tehetetlen összevisszaságban hevernek, de az út mellett már katonás rendben állnak. Vijjogva sír a motorfűrész, amint a kidöntött rönköket újra és újra kettéhasítja. Különös varázsa, különös hangulata van ennek a munkának. Egy fogalom a múlté lett. Ma már alig van fejszecsattogás, ma már nemigen hallani a szót: favágó. Helyette úgy mondjuk: fakitermelés, fakitermelő munkások. Nem csupán formai változás ez. Nem favágómunka, hanem egyre jobban gépesített, évtizedekre előre gondosan megszervezett termelés folyik az erdőben. Mint a vajat szeli
