Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-29 / 74. szám
Hatósági ügyintézés a tanácsoknál A zt hiszem, senki nem mondhatja magáról, hogy életében nem akadt dolga a tanácsnál, és így nem is érdekli, hogyan intézik ott az ügyeket: megtartják-e a törvényességet, helyesen értelmezik-e a jogszabályokat, milyen gyorsan válaszolnak egy-egy beadványra, sőt az se mindegy, hogyan — már ami a megfogalmazás kulturáltságát illeti. Nem érdektelen tehát áttekinteni, hogyan állunk e téren Somogybán. A megyei tanácsnak az e témában készített összegezése és saját tapasztalatunk alapján mindenekelőtt azt lehet megállapítani, hogy lassan bár, de javul a hatósági munka, egyre szakszerűbb lesz az ügyintézés, mind gondosabban és körültekintőbben alkalmazzák a különböző szabályokat. A fejlődéssel azonban még nem lehetünk elégedettek. Mert igaz ugyan, hogy a vizsgálatok során az ügyintézésben nem tapasztaltak tudatos törvénysértést egyetlen tanácsnál vagy osztályon sem, de találkozni lehetett önkényes jogi értelmezéssel és alkalmazással, ami a hiányos jogszabályismeretre vezethető vissza. Sajnos, az is igaz, hogy nincsenek könnyű helyzetben a tanácsok dolgozói, különösen néhány szakosztály munkatársai. Egyes területeken ugyanis lazult az állampolgári fegyelem, és megnőtt a tudatosan szabálytalankodók, a jogszabálysértők száma. Ez elsősorban az engedély nélküli építkezésekben nyilvánul meg, mindenekelőtt a Balaton-par- ton. Gyakori szabálysértés, hogy engedély birtokában ugyan, de attól eltérően építik fel a nyaralókat. Sok gondot okoz az illetékes hatóságoknak, hogy az állampolgárok egy része afféle bocsánatos bűnnek tekinti ezt a gyakorTanuló elnökök B alaton földváron vesznek részt ezen a héten továbbképzésen a megye termelőszövetkezeteinek elnökei (ugyancsak itt voltak tanfolyamon a hét elején a közös gazdaságok személyzeti vezetőd is). Kedden délután meglátogattuk őiket. A megye három területi tsz-szövetsége tagszövetkezeteinek a vezetői — három csoportban — a munka- és üzemszervezésről tanácskoztak. A dél-somogyiak foglalkozásán időztünk, ahol Gergő Sándor szövetségi tifkáinhelyetites tartott előadást a témáról. Az előadó visszatért azokra az ajánlásokra, melyeket a szövetség adott a gazdaságoknak az üzem- és munkaszervezés hatékonyabbá tételére. Beszélt a termelőerők koncentrálásáról, a termelés szakosodásáról, a tagság rendszeres foglalalkoztatásáróL Ez utóbbira a miikei tsz példáját említette, ahol a dohánytermesztéssel biztosítanak munkalehetőséget az asszonyoknak. Szóit az egyszerűsítésre irányuló törekvésekről a növénytermesztésben, az iparszerű termesztés térhódításáról, a beruházások összevont erőből történő megvalólsításáról. Ennek a szövetségnek a területén kezdődött a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés keretében a szabadtartásos módszer, mely jó tőkebefektetésnek bizonyult, és egyre több követőre talál. Természetesen ennek szerves tartozékát, a takarmány termesztést és -hasznosítást is biztosítaná kell, így előtérbe kerül a korszerű gyepgazdálkodás és talkarmánytartósitás jelenAz előadó hangsúlyozta: a technikai és személyi föltételeiknek meg kell felelniük az üzem- és munkaszervezés követelményeinek, a szakem- bertétszámot kell a termelés- Bserkezethez igazítani, és Mm fordítva. Különösen a közép- és alsó szintű vezetőknél indokolt a szakmai erősítés, hogy hosszú távon megfeleljenek a gazdasági céloknak. A munkakörülmények könnyítésére több példa is van a szövetség területén: autóbuszokat vesznek a gazdaságok a dolgozók szállításához, üzemi konyhák létesülnek a szövetkezeti gazdák étkeztetésére. A korszerű technika nem tűri meg az elavult munkadíjazásd formákat, elkel az évenkénti normák arbanitar tás. Az üzemméretek növekedése az üzem- és munkaszervezésben is érződik. 1973. január'1-én 36, az idei év elején 32 szövetkezet kezdte az évet, s ezek már átlagosan 2959 hektár összterülettel rendelkeznek. A további, már kimondott egyesülések eredményeként a jövő év elején a barcsi járásban nyolc, a nagyatádiban tizenhét közös gazdaság kezdi az esztendőt, tehát a meglevő 32 tsz száma az egyesülések révén további héttel csökken a dél-somogyi tsz-szövétség területén. Gombaszögi Jenő bolhói elnök mondta a továbbképzés szünetében: »Március első felében kimondták a gazdák a bolhói meg a babócsai termelőszövetkezet egyesülését. A rinyaújnépiék, a somogy- aracsiak és a babócsaiak már öt éve együtt dolgoznak, jövő év januárjától a bolhóiakkai egy szövetkezetbe tartoznak. A továbbképzésnek ez a témája azért is érdekes, mert a mi egyesült gazdaságunkban is lesz mit megszívlelni, hasznosítani a hallottakból." És így van ezzel a Földváron tanuló elnökök mindegyike. Valamennyien találnak olyan taoasztálatot, új ismeretet az előadásokban az egy hét során, amelyet hazavihetnek magukkal a szövetkezetbe, útravalónak a további munkához. H. F. latot, és egyszerűen nem hajlandó figyelembe venni az építési előírásokat. E szabálytalanságok megszüntetése nagy terhet ró az építésügyi hatósági szervekre. Örömmel állapíthatjuk meg viszont, hogy egyre kulturáltabban fogadják tanácsainknál az ügyfeleket. Az ügyintéző apparátus tagjai — kevés kivételtől eltekintve — lelkiismeretesen, nagy gonddal foglalkoznak a hozzájuk fordulók kéréseivel, és minden igyekezetükkel azok gyors és szakszerű intézésére törekednek. Egyre ritkábban lehet találkozni figyelmetlenséggel, udvariatlansággal és türelmetlenséggel, az ügyfél problémáinak meg nem értésével, formális, bürokratikus intézkedéssel. Ezek miatt néhány évvel ezelőtt még elég gyakran panaszkodtak a felsőbb szerveknél, de erről tanúskodik levelező rovatunk dokumentációja is. (Ha elő fordul is ilyesmi a túlterhelés, a hivatástudat, a politikai képzettség hiánya miatt — a felsőbb szervek példásan eljárnak a magukról megfeledkezett tanácsi vezetőkkel vagy ügyintézőkkel szemben.) Az ügyintézés szakszerűségét és színvonalának alakulását azonban olyan körülmények is befolyásolják, mint a tanácsi apparátusban még mindig nagyarányú fluktuáció, vagy a politikai és a szakmai ismeret alacsony szintje. Találkozni lehet felületességgel, a döntéstől való félelemmel is. De amikor ezeket a hibákat említjük és joggal ostorozzuk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy rendkívül megnövekedett az új és a korábbiakat módosító jogszabályok száma, és ez bonyolulttá teszi az azokban való eligazodást még a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező ügyintézők számára is. Mindezek ellenére — főképp a korábbi esztendőket figyelembe véve — az állampolgárok többsége elégedett ügyeink intézésével. Ez azonban tartalmi vonatkozásban nem jelenti azt, hogy nem keletkeznek feszültségek egy-egy intézkedés kapcsán. Ezek elsősorban olyan esetekben fordulnak elő, ha az eljárásban ellentétes érdekű felek vesznek részt, vagy amikor a jogok elvonásáról vagy a kötelezettségek teljesítéséről intézkednek az illetékesek. De hát ilyen jellegű konfliktusok mindig is lesznek az ügyintézésben. A hatósági tevékenységben legnagyobb mértékű változás a községekben tapasztalható. A községi közös tanácsok létrehozása, valamint a hat nagyközség kialakítása lehetővé tette a létszámban nagyobb, szervezetileg tagoltabb szakapparátus kialakítását. Kezdetben az egyes községi szakigazgatási szervek — az itt dolgozók megfelelő politikai és szakmai képzettségének hiányában — nehezen és sok hibával látták el a hatáskörükbe került hatósági feladatokat. Határozott fejlődés tapasztalható e téren: fokozatosan magukra találnak, egyre körültekintőbben alkalmazzák a jogszabályokat, döntéseik megalapozottabbak lesznek. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a városi tanácsok hatósági tevékenységének vizsgálata: itt intézik ugyanis az ügyek csaknem egyötödét, emellett igen széles körű első fokú hatáskörrel rendelkeznek. A városi tanácsoknál az ügyintézés színvonala, szakszerűsége, az anyagi és eljárási jogszabályok alkalmazása azonban városonként — és ezen belül egyes szakigazgatási szervek között is — változatos képet mutat. Az új városok jogalkotó munkája, szabály ismerete, szemlélete folyamatosan formálódik, javul. Kaposvár tanácsa nehezebben birkózik meg a lakosság számának dinamikus növekedésével előállt helyzettel. Fokozza az itteni gondokat, hdgy a hatósági ügyintézésben legjobban érdekelt szakigazgatási szervek apparátusában változatlanul nagy a fluktuáció. A városi szintű első fokú döntések általában magas színvonalúak, megfelelnek a jogszabályi követelményeknek. A megszaporodott ügyforgalom azonban esetenként gyors, mennyiségi intézésre kényszeríti az apparátust, és így nem fordíthat kellő li- gyelmet az ügyek alaposabb előkészítésére, a tényállások tisztázására. E negatív jelenségek ellenére a városi tanácsok hatósági tevékenysége is javult, amit az is bizonyít, hogy a fellebbezési eljárás során egyre kevesebb első fokú határozatot változtatnak meg a fölöttes szervek. P. L. fiz ineerszepp^i Ha valamiről sokat beszé- Mert nem csupán a mozit#!. lünk, különös hajlandóságunk van arra, hogy átessünk a ló túlsó oldalára. Divatból vagy tudálékosságból, vagy a jól értesültség látszatának fölkeltése céljából sokszor emlegetjük ugyanazt a dolgot. Például az ingersze- génységet. »A vidéki gyermek; ingerszegény" — olvasom' egy Összegező tanulmányban. De mondok egy frissebb példát. Nemrégiben a középiskolai igazgatók kaposvári tájértekezletén egyik gimnáziumigazgató — nagyközségi intézmény vezetője — arról beszélt, hogy diákanyaguk ingerszegény. A kifejezés így már eleve nem tetszik, de az fölöttébb nem tetszett, hogy erre, mint valami sorscsapásra többször is visszatért. Tisztázzuk mindjárt az elején : az ingerszegénységröl mint esetről joggal beszél a pedagógia; ingerszegény környezetről, ingerszegény gyermekről. Vagy az ellenkezőjéről. Ezek esetek. De az általánosításkor azért jó vigyázni. Mert nincs mindig elégséges valóságfedezet a szóhasználat mögött, hanem legtöbbször csak a cikk elején említett indokok. Igaz, hogy egy nagyközség környezete, sok tekintetben inger- szegényebb, mint egy vidéki városé, s egy vidéki városé, mint a fővárosé ... Kár ezzel így játszadozni, kár az ingerszegénységre mint általános meghatározó tényezőre hivatkozni, amelyre minden visszavezethető. Hogy miért? a színháztól, hanem a természettől, a szabad környezettől is kaphat ingereket a gyerek. Ha hasonlítgatunk, akkor sok tekintetbem a városi gyermeknél ingergazda- gabb lehet a falusi, aki ideje nagy részét friss levegőn tölti. nagyot csatangolhat, fantáziája szerint rendezhet csatákat az erdő mélyén, míg ugyanazt a városi társa két lakótömb között, fejcsóváló felnőttek szeme láttára kénytelen végigharcolni. Nem tagadom, hogy a tudás, az ismeretszerzés szempontjából előnyösebb feltételeket nyújt a nagyobb település, de ellenkező hatást is kifejthet. Egyszerűen arról van szó, hogy ne használjuk a kifejezést derűre, borúra, ne általánosítsunk kellő alap nélkül. Azt hiszem az országban igen sok példa akad arra, hogy az úgynevezett »ingerszegény" környezetből fogékony, jófejű diákok kerültek főiskolák, egyetemek padjaiba, és jó néhány régi, vidéki pedagógus megtalálta az ellenszerét, hogy a divatos ingerszo- génvséget lekiizdie. Hát még amióta a világot tekintetközeibe hozó televízió is van! Jobb lenne arról beszélni többet, hogy néhol »túlingereljük« a környezetet. Van erre példa falun és városon is. Van kisdiák, aki napi tíz- tizenkét órát tanul? Én szegényt nagyon sajnálom. Tudniillik ő ingergazdag. T. T. • • Önzetlenül, együtt közügyért (Folytatás az 1. oldalról) a lakosság. Megyénkben ez idő alatt 43 millióról több mint 58 millióra nőtt (forintban kifejezve) a közért végzett önzetlen tevékenység ősz- szege. Azt jelenti ez. hogy minden lakos átlag 160 forint értéket teremtett (az országos átlag 137 forint), és így Somogy a megyék között élen jár. A társadalmi összefogással elért eredményekben, megyénk dinamikus fejlődésében igen jelentős szerepe van a Tegyünk többet Somogy ért! mozgalomnak, amely a lakosság körében messzemenő egyetértésre talált, igaz, mély tartalmat kapott és széles körben elterjedt. Ez a mozga„Beszélnek” a trófeák 680 szarvas, 1550 őz, 610 vaddisznó került puskavégre Kevesen tudják, milyen gazdasági haszonnal jár Somogybán a vadászat. íme néhány adat a múlt évi eredményekből: a vadászat tényleges bevétele 8,5 millió forint — egy vadászra átlagosan 6800 forint jut —; a MAVAD közreműködésével összesen száz tonnányi vadhúst értékesítettek, mintegy 4 millió forintért; a külföldiektől bérvadásztatásból származó bevétel 3 millió forint volt. Alig több, mint egy hónappal ezelőtt hírül adtuk, hogy folynak a trófeabírálatok a megyében. Azóta ez a munka befejeződött, s Giczi Frigyes megyei vadászati felügyelő most arról tájékoztatott bennünket, hogy a somogyi vadásztársaságok egyebek között 234 szarvasagancsot és 580 őzagancsot hoztak elbírálásra. Az előbbiek közül 104 kapott arany-, ezüst-, illetve bronzérmet, az utóbbiaknál mindössze 16 bizonyult éremre érdemesnek. Ezúttal először oklevelet adnak az érmes trófeák tulajdonosainak. A szarvasagancsoknál az említett arány országosan is jónak mondható. Az elbírált őzagancsok között azért akadt olyan kevés érmes — 1973ban még 5, tavaly csupán 2,4 százalék —, mert minőségi romlás állt be az ő^állomány- nál. Mintegy kétezerrel több az őz, mint amennyit a terület eltartóképessége kibír. Szarvasoknál kedvezőbb ugyan a kép, de itt is 800-ra, a vaddisznóknál pedig 400-ra tehető a »plusz«. Énről »beszélnek«' a trófeák. A vadászati eredmények és a vadszámlálás adatai ezenkívül másról is tájékoztatnak. Egyebek között megtudjuk, hogy az eredmények megfelelnek annak a célnak, melyet a szakemberek maguk elé tűztek. Fokozatosan nőtt például a fácán-, a fogoly- és a nyúl- állomány. Fácán az 1970. évi 32 130 helyett az idén már 77 190, fogoly 11 150 helyett 19 630, mezei nyúl pedig 14 150 helyett 22 575 van (jóllehet fácánt például tavaly 30 ezret lőttek, 13 ezerrel többet az 1972. évinél). A nyulaknál a kímélésnek, a fácánoknál pedig a mesterséges szaporításnak tulajdonítják a nagyfokú elszaporodást, azonban az enyhe telek is közrejátszottak általában a vadállomány gyarapodásánál. Sok a vad annak ellenére, hogy tavaly is — csak a nagyvadakat számolva — több mint két és fél ezer került puska végre. Nagyjából a kilövési tervet »hozták« a vadászok, amikor 680 szarvast, 1550 őzet és 610 vaddisznót ejtettek el. Hogy a terület eltartóképessége nem elegendő a meglevő vadállománynak, azt egyebek között az is tanúsítja, hogy az éhes állatok kiszorulnak olykor a szántóföldi művelésű földekre. Tavaly csaknem 9 millió forint vadkárt kellett fizetni. A megye összes vadászterülete egyébként ez idő szerint megközelíti az 540 ezer hektárt, ennek több mint egynegyede az erdő. Harmincöt vadásztársaság 1250 vadásza csaknem 357 ezer hektáron gazdálkodik. Egyre több jó példa található a megyében a vadásztársaságok és a termelőszövetkezetek együttműködésére, s a megyei vadászati felügyelő szerint e téren is előbbre kívánnak lépni a vadászat és a vadgazdálkodás terveinek sikeres megvalósítása érdekében. H. F. icm számos, kiemelkedő sikert hozó kezdeményezést indított el — gondolunk itt többek között a »Virágos barcsi járás«, a »Tegyük szebbé községeinket!«, a »Tiszta, virágos falu« versenyekre, amelyek nagyszerű lehetőséget teremtettek a helyi kezdeményezések, a helyi lehetőségek hatékony kihasználására. 342 személy és 28 kollektíva kapta meg a mai napig kiemelkedő munkájáért a Tegyünk többet Somogyért kitüntető jelvényt. A nyolc év óta folyó községfejlesztési versenyben a helyezést elértek hétmillió-hatszázezer forintot kaptak jutalmul a megyei tanács fejlesztési alapjából. 58 község ért el helyezést, közülük Barcs és Kéthely négy esetben. A társadalmi munka, az önzetlen támogatós településeink fejlődésében döntő jelentőségű. Elegendő megemlíteni, hogy megyénkben tavaly ilyen forrásból több mint húszmillió forint értékű út, híd, járda készült el, 3,4 millió forint volt az óvodai helyfejlesztés, 3,8 millió az általános iskoláknál végzett társadalmi munka. És lehetne még sorolni tovább. Szinte nincs a megyében olyan település, ahol valamilyen formában ne Láthatnánk a lakosság áldozatos tenniakará- sát. A barcsi járás —1 egy év kivételével — 1969-től élen jár a társadalmi munkában. Egy lakosra itt tavaly 228 forint társadalmi munka jutott. Második helyen kimagasló eredményeivel Kaposvár áll. De megszámlálhatatlanul sok egyéni és egyre több kollektív cselekedetet említhetnénk, amelyik mind méltó arra, hogy a jelen és az utókor is számon tartsa. Kocsis László zárszavában úgy summázta ezt: »Mindaz az eredmény, amit magunkénak mondhatunk. az a fejlődés, amely Somogy életében végbement.- a lakosság összefogása nélkül vem valósulhatott volna meg. Es ez a támogatás a jövőben is kiapadhatatlan erőt jelent számunkra.« Az ülés végén Kocsis László a Hazafias Néofromt 18 aktivistái árnak emléklapot nyújtott át, kiemelkedő társadalmi munkájuk el'«méréséként. V. M. Somogyi Néplap
