Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
Kaposvár iskolaügyéről — a 101. évben AIÍ£bory a bíró a sípjába lújt, hügy küzdjük el a játékot, kisodródtam a labdá- val az alapvonalra. Ilyen szögből nem lehet betenni a hosszú sarokba, pedig a nézők xnár gólt üvöltenek. Azt h -dk, minden, ami a kapu e:őtt történik már gólhelyzet. A ’ ,'odát már le is tették az ötösre, ezt a gonosz fehér gömböt a fekete macskasze- mekkel. Köpök. A pályán köpni szabad. ha nem a bírót találom el. Kocogok vissza felezővonalhoz, nehogy azt mondják, me^mt miattam volt a les. Eimélázok: remélem ma jó napom lesz, a bőr messze elkerül. Aztán mégis felém száll a laoda ... Úgy teszek, mintha fejjel akarnám elérni. Sok idő van még. Az lenne jó, ha minden így maradna. Null — null. A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Van egy pont. meg a prémium fele, a szakosztály- vezető is csak moroghat, és az edzőnek se lehet sok szava ... Jut is, marad is, nem kell mindent egyszerre elhappolni. A védelmünk hülyéskedik. A kaputól húsz méterre fölvágják az ipsét. Persze a bíró rögtön lefújja. A srác már válogatott is volt, s az ilyen hamarabb kap szabadrúgást, mint a magamfajta. Kerettag már én is voltam, jó három éve, de ki emlékszik mér arra... Szerencsére semmi. A labdát csúnyán elvágták a kapu fölé. Más se hiányzik, mint hogy most az elején rúgjanak egyet, máris rá kellene kapcsolni, hogy legalább döntetlen legyen. Ahogy elnézem ezt a játékvezetőt, tizenegyest fog adni ellenünk... A bírók is megérik a pénzüket. Az a legkönnyebb : tizenegyest ítélni idegenben játszó csapat ellen. Ez meg egy lónk pali. Legutóbb is balhém volt vele. Mondtam is neki valamit, de szerencsémre nem hallotta. Tudom, hogy ezért mi jár ... Hátha ma olyan a kedve, hogy benne van egy null- nullban és nem ad ellenünk büntetőt. És persze ha beválik a kabalám. Péntek óta nem káromkodom, könyvet, újságot nem olvastam, csak kártyáztam ... és vesztettem. Elpattan tőlem egy laoda, kintről valaki már be is ordít, hogy azt a hülyét le kell cserélni. Ordít Hol ordíthat még? Otthon nem, a munkahelyén se, az utcán se. Tíz — húsz forintéit itt azt ordít, amit akar. Sérteget. A bíróságon becsületsértésért legalább háromszázat fizet, itt csak tíz — húsz forint a belépő ... Elgondolkoztam már azon, hogyan lehetne megszabadulni ezektől a szurkolóktól. Egyre kevesebben vannak, de még mindig elég sokan járnak ki. Közülük is főleg azok, akik hamar begurulnak. A francba kívánom őket: mennének szurkolni egy másik csapathoz. De a szurkold nem megy... A szurkoló nem olyan, mint a játékos, hogy fogja magát, aztán lakásért, dohányért odébbáll. Életemben még nem hallottam, hogy egy szurkoló átment volna egyik csapattól a másikhoz. Sőt, azt mondják: mennél rosszabbul játszik a csapat, rá annál nagyobb szükség van ... Még idegenbe is elkísérnek... És itt a baj! Ezek kérem szívósak, mint a macska... Már jó tíz perce úgy elkerül a játék, mintha a labda félne tőlem. De most itt van; a védők elvétették, és úgy tálalták elém a helyzeteit, mintha rám játszanának. Tíz méterre vagyok a kaputól, ha most a hálóba vágom, kész, a játék elvadul. A kapus rámrohan, csak el kellene húznom mellette... de én a kapu mellé kanalazom. Régi szabály: idegen pályán ne rúgj gólt először, mert a játék elvadul. Ezek a piros-sárgák meg ráadásul kemény fiúk is. Acélból a csülök, meg valahogy nem is bírjuk egymást... Ügy harag nincs, de ellenük» mindig szikrázik a pálya: Bunda velük kizárva. Ha ezt most berúgom, már látom magam: tíz percen .belül ölben visznek le a pályáról. A kapus vigyorog. Ha véletlenül kapunk egyet, nehéz Somogyi Néplap lesz egyenlíteni. Az ilyen földobot kapus ak jók a reflexei..'" Lehet, hogy valami dopping is van benne. Üjra nálam a labda. Csinálok egy cselt. Máris betartanak. A bíró egy szót sem szólhat, mert elfektetem magam és szenvedő arcot vágok. A pályán is érvényes: előbb szenvedni kell. csak aztán sajnálnak. Lógatom a bokáIMRE GÁBOR Hull-null mat. pedig sípcsonton rúgtak. A sípcsontrúgás nagyon fáj, de ha nem törik el, csak rá kell toppantani, mehet minden tovább... A boka az más. Ott nincs mese. De hát arra vigyázunk. Mindenesetre fekszem a fü- vön. A játékvezető int, hogy nem kell hozzám bejönni. Tapasztalt pali, látja, hogy ha meg is rúgtak, nincs nagyobb baj. Hallom, hogy kint zajon- ganak, a jobb érzésűek még sajnálnak is... Nem egy hátrány. Majdnem a félpályán történt az eset, a mi térfelünkön. Pedig az edző megmondta, elöl tartsam magam a söprö- gető mellett, még akkor is, ha egy ötöst kapunk. De hát kit érdekel az edző. Meg aztán ismerem ezt a söprögetőt: ha nincs ott a labda, akkor is rugdal, belekönyököl az oldalamba, hogy vegyem észre, ő is itt van. Föltápászkodom. Nézek a játékvezetőre, persze úgy. hogy ha már ezért se jár kiállítás, akkor miért... Csak egy mozdulattal jelzi, hogy nem érdekli a véleményem. Nem baj, a szurkolóknak is adni kell valamit. A játékvezetőre egyébként ne számíts, nem azért van, hogy sajnáljon valakit. Nem foglalkozom tovább a bíróval. Köpök egyet, aztán kihúzódom a partvonalra. Most megtehetem. Ezen az oldalon ül az a kék ruhás nő, akit már akkor észrevettem, ahogy kijöttünk a pályára. Azt hiszem, ő is nézett engem. Labdába most úgysem rúghatok, a védelmünk kapkod ... Csak ezt a nyomást kibírjuk gól nélkül! Péntektől nem káromkodtam, könyvet, újságot nem olvastam, csak kártyáztam, és vesztettem... Mégis odaállok a söprögető mellé. Zsinóron jön hozzám a labda. Állva hagyom az ürgét ... Ha most meglövöm, nincs kapus a világon ... Belesípol a bíró! Mutatja, hogy lesen álltam. Szavalókórus ordítja: hülye! Futkos a pályán, mint aki be- dilizett, elönti az izzadság, és dühösen mutat arra a pontra, ahonnan a les miatt el kell végezni a szabadrúgást. Rálépek a labdára, a képébe bámulok: én tudom csak igazán, hogy milyen hülyeséget csinált. Csak arra vár, hogy mondjak valamit, és máris le- küld a pályáról... Valamit mondanom kell, ha nem akarom, hogy megegyen a méreg. Azt mondom neki magának van igaza, rájuk se rántson... Hátha az ilyen duma később kamatozik nála. Már el is végezték a szabadrúgást. Köpök. A pályán szabad köpni, ha nem a bíró a célpont. Visszakocogok a félpályára. Az a lényeg, hogy holnap nincs edzés, csak fürdő. Este vár a lány, színházba megyünk, utána két korsó sör, egy korttyal se több. Azzal a kék ruhással még konyakot is innék... A hátvédünk az ötösön cselez. Nagy zsugás, és azt hiszi: tizenkilencre mindig alsót húz. Most azt húzott. Kihozza a bőrt, előrevágja a szélsőnknek, az a vakegér meg elfut, kapura lövi; a hátvédről lepattan, pont elém ... Kapásból rálövöm, kiflisze- rűen, a léc alá. A kapus ujjheggyel kinyomja. Aztán felugrik, és int nekem, hogy jól van fiú, értjük egymást... Csak az edzőm nem ért. A szünetben átnéz rajtam, mintha a pályán se lettem volna. Ez akkor van, ha valaki egy- , maga megnyerhette volna a I mérkőzést. Gondolom lecserél, de egy szava sincs hoz- i zám. a játékvetető pedig már sürgeti a csapatokat. Nézem a pálya óráját, a második félidőből is eltelt már húsz perc, pedig mintha most kezdődött volna. Egy szusszanásnyi megállásom nem volt: a bőr úgy járt. visz- sza, hozzám, mintha én lennék a mágnes a pályán ... A labdának nincs esze, rá semmiféle szabály nem vonatkozik. Szabadon mozog, nem úgy, mint mi, játékosok, akiket állandóan valami kalická- ba akarnak bekényszeríteni. Taktika így, taktika úgy... Aztán ha kikapunk: nem tar- tottku be a taktikát... A labdának mindent szabad. Történhet bármi, a labdát senki nem szidja. Csak én! Ma úgy látszik, engem szúrt ki... Nehéz pillanataink voltak együtt, de most már túl vagyok rajta. A helyzet stabilizálódik már nem a pálya Hosszában, hanem keresztben megy a játék. A döntetlen még áll. és a szurkoló únja magát. Unalmában fütyül. A két edző sápadtan, merev orrcimpákkal fújja a füstöt. Igazság szerint még bármelyik fél veszíthet. Ilyenkor kellene a játékvezetőnek a sípjába fújni, magához inteni a csapatokat, és beszédet intézni hozzájuk: sporttársak, kár a gőzért, itt már úgyse történik semmi, mindenki igyon meg egy korsó sört, és menjünk haza... Sajnos, nem teheti. Ügy kell tennie, mintha érdekelné a játék. Pedig unatkozik. Unalmában aztán ő is fütyül, rohangál összevissza, és mindenféle hülyeséget csinál... Ezzel legalább elszórakoztatja a szurkolót. Most már nyugalmam van, a labda is észhez tért, csak pillanatokig van nálunk, aztán rögtön átkerül az ellenfélhez. Engem végleg megúnt, meg aztán el is fáradtam. Nem lehet kilencven percig hajtani. Már nem is vigyáznak rám. Így kerülök szembe a kapussal. Csak hárman vagyunk: a labda, ő meg én. A kapussal persze nem jó ütközni. Átemelem fölötte a labdát, az meg csak néz utána, mintha a leszálló holdat követné, ahogy a hold lágyan ráesik, a léc felső lapjára, és onnan a kapu mögé. Különben is az utolsó percben járunk, és van, amit nem lehet megtenni a pályán. A magam részéről például utálom a győzelmet az utolsó percben. Egyébként sem rajongok érte, de az utolsó percben utálom. Az olyan csatárt, aki az utolsó pillanatban rúg gólt, különben is meggyűlölik, és biztos, hogy előbb vagy utóbb, de valaki végrehajtja rajta az ítéletet. Ilyenkor már a döntetlen a legjobb; senki nem szólhat egy szót se. Labdaszedők visszarúgják a bőrt. Figyelem a kapust. A játékvezető már lefújta a mérkőzést, de ő még most is görcsösen tartja karjában a labdát, é,s úgy szorítja magához, mintha egy lány fejét tartaná. K aposvár a felszabaduláskor — és ezt követően, a nyolc osztályos általános iskola kiépítésének időszakában — nagyjából ötven éve kialakult, elhelyezésében és kapacitásában egyaránt elégtelen iskolahálózatot, illetőleg iskolaépületeket örökölt. A gondokat hosszú ideig tetézte a fejlesztés lassú üteme és helyenként korszerűtlen szemlélete is. Ezzel összefüggésben szólni kell a Somogy megyei iskolahálózat fejlesztésének aránytalanságáról, a népesedés belső dinamikájával, az el- és bevándorlással alig számoló ötletszerűségéről. Sajnos, a »közoktatás földosztását«, az iskolák államosítását nem követte a »nagyüzemi gazdálkodásra« való áttérés, a körzeti iskolák hálózatának átgondolt tervek alapján történő kiépítése. Az egyenlőtlen fejlődés eredményeképpen az iskoláztatási igények és az iskolaépítési lehetőségek nem mindig találkoztak. így épülhettek egyes községekben modernnek számító, de lassan elnéptelenedő iskolák, és így alakulhatott ki állandó és tűrhetetlen zsúfoltság a dinamikusan fejlődő településeken, elsősorban a megyszékhelyen. Kaposvár általános iskolai tantermeinek száma éveken át alig haladta meg a hajdani elemi iskolai tantermek számát. Állandósult a váltott műszak, s nem jutott megfelelő hely a szertáraknak, előadóknak, illetve az iskolai könyvtárnak. A néhány éve megindult iskolaépítés pedig — elsősorban nemcsak anyagi problémák és a rosszul értelmezett takarékosság, hanem a szemléletbeli korszerűtlenség és a pedagógiai szempontok mellőzése miatt — nem a jelen és a jövő igényeinek megfelelő iskola- épületeket eredményezett. Nemcsak a változatos törekvéseket mutató nemzetközi, hanem a lassan gyarapodó hazai tervek és minták ismeretében is leszögezhetjük; ezek az iskolák már építésük időpontjában részben elavultak. Hiányzik belőlük néhány alapvető »járulékos« helyiség (mint például az iskolai könyvtár), a differenciálódó nevelő-oktató munkához szükséges változatosabb belső tagoltság. Ezeket utólag pótolni nagyon költséges volna, esetleg lehetetlen is. Egyre szűkül az iskolák »zöldövezete«. Az egyébként is zsúfoltan beépített Honvéd utcai — Petőfi utcai részen például a gyerekek elleni merénylet a Krénusz iskola telkének ismételt zsugorítása. Hasonló veszély fenyegeti — a tervezett diákotthonépítéssel — a Zrínyi Ilona Általános Iskola telkét. Sőt a most épülő Klapka utcai iskola is szemléltető példája az el- mondottakn ak. Néhány apró — és végül is részben korrigálható — építészeti tájékozatlanságra vagy ügyetlenségre utalva csupán két olyan kihasználatlanul maradt lehetőséget említek, amely nemcsak az iskola használati értékét emelhette volna (az összköltséghez képest szinte jelentéktelen költségráfordítással), hanem egy városrész művelődési és sportolási gondjainak a megoldásában is segíthetett volna. Az egyik: az iskola rosszul kihasznált belső terének, téli kertjének a beépítése, földszintjén nagy, iskolai rendezvényekre, szülői értekezletekre vagy akár esti filmvetítésekre is alkalmas teremmel, emeleti részein pedig az iskola központját jelentő könyv- és más ismerethordozó központtal. A másik: az iskolai tornateremnek mindössze néhány méterrel történő meg- toldása szabályos méretű sportcsarnokhoz juttatta volna a Kalinyin lakótelepet. A neveléstudomány mellett az oktatásgazdaságtant, a nevelésszociológiát és az iskolaépítészetet is egyre többet foglalkoztatja, hogy milyen is legyen az optimális nagyságú iskola. (Természetesen az is, hogy milyen legyen a belső terek kialakítása» kihasználása és a hagyományos oktató iskola funkcióin kívül milyen iskolán belüli nevelési és egyéb — sőt, iskolán kívüli felnőttoktatási, közművelődésügyi, tömegtestnevelési — funkciókat láthat el.) Az valószínűnek látszik, hogy a Kaposváron épített és épülő 12—16 tantermes iskolák az optimális nagyság alatt maradnak; sem építésük, sem kihasználásuk nem felel meg az iskolák iránt támasztható gazdaságossági követelményeknek. Ezekben az iskolákban gondot okozhat például — többek között — a gyarapodó és egyre bonyolultabb oktatás- technikai eszközök növekvő költsége, illetve gazdaságos kihasználása; a megfelelő összetételű, szerkezetű testület és iskolavezetés kialakítása, a speciális szakemberek (könyvtáros, pszichológus) és a kisegítő-technikai személyzet (idővel például technikus, laboráns stb.) alkalmazása. E zeknek a kérdéseknek a megoldatlansága pedig — hosszú távon — gazdasági, szervezési, pedagógiai és közoktatáspolitikai gondjaink folyamatos újratermelését eredményezi. A megye oktatási intézményhálózatát, amint ezt a megyei tanács 1973 júniusi ülésének határozata is kimondja, a változás, fejlődés 2000-ig mutató tendenciád alapján az eddiginél körültekintőbben, gazdaságosabban lehet és kell megtervezni. Kaposváron — ennek megfelelően — a jövőben szakítani kell az iskolaépítés eddig kialakult gyakorlatává a rosszul tervezett és ellátott oktatási »kisüzemek« építésével. Célszerű megoldást — amint ezt például Egerben bebizonyították — egy új városrész kialakításánál a lakóházakkal együtt telepített nevelési központ kialakítása jelentene. Erre pedig a város tervezett továbbépítése az északkeleti városrészben nemcsak lehetőséget kínál, hanem — az eddigi tapasztalatok alapján — nyomatékos igényt is támaszt Egy nevelési központban az alsó fokú intézmények (óvodák, általános iskola) mellett középiskola (esetleg úgynevezett 12 évfolyamos iskola), iskolai és iskolán kívüli célokra felhasználható művelődési intézmények (könyvtár, színházterem, mozi stb.) és sportlétesítmények is helyet kaphatnának. Ez viszonylag olcsóbb, a jelenlegi megoldásoknál gazdaságosabb együttélést és a .permanens nevelés, művelődés élő és bizonyító propagandáját is jelentené. M eggyőződésem, hogy egy ilyen nevelési, művelődési központ nemcsak az adott városrész lakói számára biztosítana nagyon kedvező művelődési feltételeket. hanem az ott folyó pedagógiai, közművelődési munka tapasztalatai, tanulságai révén a város — sőt a megye — egyik szellemi centrumává válhatna. Dr. Kelemen Elemér Vilinszka 'üzenetem im Apa: — Hová sietett annyira ez a csinos lány? Fiú: — Valószínű, hogy haza. Nem kérdeztem. Apa: — Szép kislány. Fiú: — Ügy gondolod? Apa: — Te talán nem? Fiú: — Mondjuk ... Apa: — Talán ezért nem kísérted el? Fiú: — Ugyan! Hadd menjen csak egyedül. Apa: — Helytelen felfogás. Fiú: — Szóra sem érdemes. Elkíséred egyszer-kétszer, s aztán a jóisten tudja, mit forgat majd a fejében. Apa: — Csodálkozom, hogy neked nem tetszik. Kész csinibaba. Fiú: — Már mért ne lenne s az? Nekem nagyon is tetszik! Apal: — Ezek szerint talán te is... szóval.'., te is imponálsz neki? Fiú: — Mondjuk... De miből gondolod? Apa: — Szeretsz kettesben lenni vle? Fiú: — Ühüm ... Apa: — Féltékeny vagy rá? Fiú: — Eléggé ... Apa: — Gyakran gondolsz rá? Még munka közben is? Haladsz a munkával? Fiú: — Nem igen. Apa: — Nos, tudod mit, mondok én neked? Te szerelmes vagy. Ezt minél előbb meg kell mondanod neki, különben más valaki mondja meg, és akkor mindennek befellegzett. Fiú: — Igazad van... De hogy kezdjek hozzá? Apa: — Hát nem fontos előtte térdre hullanod, meg miegymás. Egyszerűen kijelented, hogy ez és ez van, hogy én téged... Szóval érted, ugye? Fiú: — Értem. Csupán azt nem tudom, hogyan fogadja majd ... Talán még ki is nevet. Apa: — Régóta húzódik az ügy? Fiú: — Két éve. Apa: — De hát ez nem is sok? Fiú: — Lehet. .. csakhogy már egy éve együtt élünk. Fordította: Karaié Rozália Morét Eurique (Kuba): Tévedsz, jenki, ez nem zöldség. (A Nemzetközi Kisplasztika Biennálé anyagából.) Simon Lajos Haza, Magyarország! Álmomban kinéztem a térre. (Csak álmaimban nézek a térre, udvarra nyílik ablakom). A tér sötét volt, hemzsegett, mint a hangya boly hemzsegett, felgyűltek ott, felgyűltek ott sötétedtek az emberek. Így jajorfgtak az emberek: Mi mindannyian egyedül vagyunk, mi mindannyian elidegenedtünk, minékünk nem elég az otthon meleg fészke, minékünk nem elég csordaként hajtható gépek serege, minékünk nem elég mű-bolygók madárkarepülése, minékünk nem elég emberek Hold-földre huppanása, minékünk asztalt szakító bőség sem lenne elegendő, mi elidegenedtünk, mi egyedül vagyunk. Almomban dörrenve zártam ablakot, s csak hirtelen feleletként papírra róttam pár szót: anya, gyerek, család, szomszédok, nép, szülőföld, haza, Magyarország!
