Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

Kapoly nyerte a megyei bajnokság rangadóját ROVÁSÍRÁS hozott különösebb meglepetést a megyei labda­rúgó-bajnokság második ta­vaszi fordulója. Ez alkalom­mal Marcaliban játszottak rangadó jellegű mérkőzést. A testvércsapatok párharcából a Kapolyi Kiss J. SE került ki győztesként. A K. Gazdász— K. V. Lobogó mérkőzésen vá­ratlanul könnyen nyert a ja­vuló formát mutató főiskolás csapat. K. Gazdász—K. V. Lobogó 5:1 (2a) Kaposvár, 200 néző. V.: Pesti. Sportszerű mérkőzésen a vendég textiles csapat nem volt képes komolyabb ellen­állást kifejteni. Biztosan nyert a főiskolás csapat. G.: Páli (2), Petz (2), Kálmán, illetve után valamelyest lehiggadt a hazai csapat, s ez elég volt a győzelemhez. G.: Takács (2), Kéki, Törzsök (11-esből), illetve Hock, Soós. Jók: Ta­kács, Tallián I., Kelemen, Törzsök, illetve Kadlicskó, Harmath F, Magyar. Götz János Marcali SE—Karád 2:1 (2d)) Karád, 200 néző. V.: Zsala- kó. Az első percekben súlyos védelmi hibákból kétgólos előnyre tett szert a vendég­csapat. Szünet után nagy fö­lénybe került a Karád, erejé­ből azonban csak szépítésre futotta. G.: Kovács (2), Illet­ve Lepenye (11-esből). Jók: Kiss, Haló I., Dunkler, illetve Halász, Kudomrák, Békefi. Mészer János csera. Jók: Borzas, Dorogi, Németh, illetve Bognár, Far­kas, Vecsera. Tóth Sándor Kapoly—M. Latinca 1:0 (1:0) Marcali, 200 néző. V.: Mó- ritz. Noha helyzete inkább a hazai csapatnak volt, egy lesgyanús góllal mégis a ven­dégek nyertek. A döntetlen inkább megfelelt volna a lá­tottaknak. G.: Szőcs. Jók: Szőcs, Somogyi, Bordács, il­letve Győrfi, Szabó. Kisborsó Imre Csurgó—Somogytarnóca 3:1 (1:1) Csurgó, 200 néző. V.: Tóth Gy. Alacsony színvonalú mér­kőzés, amelyen szünet után mar egy percig sem volt vi­Jelek a térképen A Lábodi MEDOSZ labdarúgó-csapata, mely a jelekből ítélve a tavaszi idényben lénye­gesen jobban szerepel majd, mint az őszi fordulóban. Páti (11-esből). Jók: Páli, Bá­tor, Petz, Gelencsér, illetve Páti. Herczeg Miklós K. Vasutas—Balatonboglár 4:2 (1:1) Kaposvár, 100 néző. V.: Au- mann. Ideges légkörben kap­kodó volt a játék. Szünet Lábod—Fonyód 2:1 (2:1) Lábod, 200 néző. V.: Schrantz. Küzdelmes mérkő­zés. Két gól után nagyon le­fékeztek a hazaiak, s ez majdnem megbosszulta ma­gát. A végén bizony nagyon keservesen nyert a lábodi csa­pat. G.: Borzas (2), illetve Ve­Kettős Kaposvári siker (Folytatás a 4. oldalról.) K. Táncsics SE — Sabaria Cipőgyár 3:1 (1:1) Szombathely, 600 néző. V.: Hon tvár i. Kaposvár; Török — Gondos, SzöUősi, Bányász, Horváth I., Savanyó, Szabó (Papp), Varga, Potyók, Mezei, Takács (Veszel- ka). Edző: Jutási Róbert. Szom­bathely: Szandi — Sümcghy, Var­ga L., Tóth, Gangli, Jankó, Gál, Bencsik, Janzsó, Nagy (Herendi), Kecskés. Edző; Velekei Ferenc. A kaposvári öltözőben Szol- lősi bejelentette, hogy vállal­ja a játékot. Viszont Bo- romissza lába bedagadt. Kölcsönös erőfelmérés után a 6. percben Potyók tiszta helyzetből tíz méterről íölé lőtt. A 14. percben a kitörő Takácsot a 16-oson belül a védők elkaszálták. Vitathatat­lan 11-es! A büntetőt a »sér­tett« Takács lőtte — élesen a kapu mellé. A kihagyott büntető szárnyakat adott a hazaiaknak, akik a 18. perc­ben vezetést szereztek. A kés­lekedő Táncsics-védök mellett Tóth 18 méterről talált a hálóba. 0:1. A 20. perc de­rűs jelenete volt, hogy Szabó labdája fejen találta a szom­bathelyi kapust. Mégis fel­szabadult a Sabaria hálója. A 37. perc hozta meg az egyen­lítést: Szabó futott el; leadás helyett 18 méterről lövésre szánta magát, s a labda épp csak befért a jobb felső sa­rokba. 1:1. Szünet után 15 percig bi­zony nagyon szorongattak a hazaiak. Helyzetet azonban a jól záró Táncsics-védők mel­lett nem tudtak kidolgozni a szombathelyi csatárok. Vi­szont a 16. percben már Jan­kó próbálkozott lövéssel, majd ezután is Táncsics-támadá- sok következtek. Aztán jött a kettős csere, és Papp mind­járt meg is hálálta Jutási ed­ző bizalmát. Az újonnan be­álló csatár a 35. percben hosszan vitte föl a labdát, s jó húsz méterre a kaputól lö­vésre szánta magát. A labda B Jobb sarokba tartott. Szan­di kapus is úgy vetődött, az­tán az ötös tájékán a pettyes irányt változtatott és a kapu közepén hullt a hálóba. 2;1. Még egy rohama volt a Sa- bariának, aztán a 44. perc­ben végképp megpecsételődött a hazai csapat sorsa. Gondos hosszan verekedte át magát a hazai védőkön, szinte a szög­letzászlótól iveit középre, s a jó ütemben érkező Varga fe­jesével szemben tehetetlennek bizonyult Szandi. 3:1. Épp csak újra kezdte, és a játék­vezető már a mérkőzés végét jelezte. Ismét hasznosnak bizonyult a K. Táncsics »vidéki had­rendje«. Valójában csak két előretolt csatárral játszottak a kaposváriak, számolva azzal, hogy nem lesz túlságosan tö­mör a hazai védelem. Így is volt. A kis létszámú Táncsics- támadósor a középpályások támogatásával már az első félidőben is gyakran jelentett veszélyt a szombathelyi kapu­ra. A 2:l-es vezetést körítőén már teljesen a Táncsics irá­nyította a mérkőzést. Vég­eredményben átgondoltabb já­tékával teljesen megérdemel­ten győzött a kaposvári csa­pat, amelynek ez alkalommal nem volt gyenge pontja. SzöUősi, Savanyó, Mezei azon­ban kiemelkedett társai közül. A hazaiaknál Tóth és Gál nyújtott átlagon felülit. További eredmények a Nyugati csoportban: Körmend —PVSK 0:0, Sz. SE Dózsa— Máza-Szászvár 1:1 (0:0), Sop­ron—Bakony Vegyész 1.1 (1:1), Győri Dózsa—BKV Elő­re 1:0 (0:0), KOMEP—Győri Elektromos 5:1 (1:0). Az NB II Nyugati csoport állasa: tás a hazai csapat győzelme G.: Péntek, Mód II., Mód I., Illetve Nagy II. Jók: Mód I., Péntek, Nagy, illetve Pintér, Novák, Nagy II. Vörös István Babocsa—Lengyeltóti 4:2 (1:1) Lengyeltóti, 300 néző. V.: Buzsáki. Jó iramú, sportszerű mérkőzés. A hazai csapat két­szer is vezetett. A 75. percben még a Lengyeltóti Vasasnak volt egy gól előnye, a hajrá­ban viszont téves partbírói Ítéletek folytán a babócsai csapat nemcsak egyenlített, hanem a győztes gólt is meg­szerezte. G.: Bakó (2), Hajdú (11-esből), Luczek, illetve Csordás (11-esből), Riba. Jók: Vangyia, Bakó, Luczek, illet­ve Kesztyűs, Hollósi, Kani­zsai. Dr. Körmendy István Balatonfenyves—Taszár 0:0 Fonyód, 100 néző. V.: Bog­nár. Magyar vonatkozásai miatt is érdekes könyv jelent meg a közelmúltban a Gon­dolat Kiadónál: Helye Ingstad norvég professzor Vesterveg til Vinland című munkája. (A világszerte nagy feltűnést kel­tő művet Sulyok Vince fordí­totta magyarra.) Mint a Vi­kingek az Újvilágban magyar cím is mutatja, azt mondja el, hogy az izlandi sagák sze­rint Leif Eiriksson az 1000. év táján új földet fedezett föl nyugaton, s ez valószínűleg Észak-Amerika. Azt a terüle­tet, ahol Eiriksson tanyát ütött, Vinlandnak nevezte el. öt más normann férfiak és nők is követték. A vinlandi utak történelmi és földrajzi bázisa az a grönlandi nor­mann társadalom volt, ame­lyet Vörös Erik alapított 986- ban. (A grönlandi normann települések öt évszázadon át | fennmaradtak.) I Hol lehetett a »agákban em- [ lített Vinland? Főleg erre ad i választ könyvében Helge Ings­tad, amikor kutatásairól szá­mol be. A könyv első részé­ben a legfontosabb forrás­munkákat elemzi, amelyek vinlandi utakról szólnak. Ezekből arra következtet, hogy Vinlandot Üj-Fundland északi partjain kell keresni. Van azonban egy minket, ma­gyarokat is érdeklő forrás­anyag: egy térkép, amely az 1950 táján készült izlandi Skárholt-térkép és az 1605- ben rajzolt Resen-térkép egyetlen ismert megfelelője. Ezt — elég meglepő módon — Magyarországon fedezték föl, Esztergomban. Az 56. számot viselő map­pa 1599-ben a nagyszombati magyar egyetemen készült Descriptio Maré (A tenger rajza) címmel és Észak-Euró- pa egy részét s az észak­amerikai földrésznek a mai Üj-Fundland—New York kö­zötti partvonalát ábrázolja meglepő pontossággal. Ami a legfontosabb: jelzi az eredeti­leg Skandináviában és Jyl- landon élő normannok hajói­nak útvonalait Angliába, Iz- landra, Grönlandra és az észak-amerikai partokra. A térképen kétfajta írást talá­lunk: latin betűsét és rovást. A székely rovásírás olvasata megfejtésem szerint: ORO- SIUS. TJÖNNE VIDJ NÖRT- JAN VELD EV1ELME NÖRTJAN NVVERLT S1N- DÖN CA. JÖRK END VIN- LANDA. A szöveget angol­szásznak, Illetve valamilyen germán nyelvűnek vélik. A. van Loey brüsszeli professzor szerint egy olyan (tengerész) nyelv elemeivel van dolgunk, amely Észak-Európa, vagyis Vikingek nyomában Hollandia és Észak-Németor- szág irányába mutat. Nálunk Erdélyi István ré­gész is megfejtette a rovás- írásos szöveget; angolszász nyelvűnek tartja és a követ­kezőképpen értelmezi: »Oro- sius. Akkor Észak-Európa (?) kezdetének irányába és az Északi Üj-Világ irányába vannak körülbelül York és Vinlanda. Az Északi-tenger (útvonala), valamint az északi világ (Európa) és az Északi Üj-Világ egészen Yorkig és Vinlandig.« A rovásírás szö­vege nem lehet más, mint idézet Orosiusból. Szakmai kö­rökben közismert, hogy Nagy Alfréd angolszász király Oro- sius V. századi történetét an­golszász nyelvre lefordította és kibővítette korabeli ismere­tekkel. A másik — 79. számmal je­lölt — mappát Helge Ingstad nem említi, pedig kapcsolat­ban van az előbbivel. Ez azonban csak Izland szigetét ábrázolja — szinte tökélete­sen. A készítés évszáma 1630. Szintén a nagyszombati ma­gyar egyetemen készült. A térképen csak latin betűs fel­irat van; magán a szigeten EISLAND. a szigettől délre pedig a MERI (tenger?) szó. A másik térképhez hasonlóan hajóutat is feltüntet: ez dél­ről megkerüli a szigetet, ke­let—nyugati irányban, beka­nyarodik 5 kikötőbe, köztük RIJK-be is. Az útvonalat >»nordweg« szóval magyarázza, s egy hajót is rajzol mellé. (A hajóút Izlandtól folytatódik nyugat felé.) E szóval minden bizonnyal egy északi utat akartak jelezni, megkülönböz­tetésül a már ismert délitől az Újvilág felé. A térkép felső felén a kö­vetkező szöveg olvasható ma­gyarul, de szép folyóírással: »Phoebus Szekere a’ / Ik­rek mezein halada a d 1151- bc / Wikingenek szigettykre távol / Eislantra mennének harczosan / és men vélük Arnoldus atya es.« A szövegből kitűnik, hogy a »kirándulás« nyáron történt (csak akkor hajózhattak az északi úton!). A nagyszom­bati egyetem tudósai jól is­merhették a skandináv sagá- kat, mert az Ozlandi Annales szerint 1151 táján lett Arnold Grönland püspöke, és akkor épült ott ki az egyházi hie­rarchia. A rajzon a hajóút — nyugat felé — a szigetnél nem ér véget, s feltételezni lehet, hogy tovább is hajó­zott 1151-ben Arnold püspök és kísérete. 1965-ben a Yale Univer­sity Press »A vinlandi térkép és a tatár kapcsolatok« (The Vinland Map and the Tartar Relations) című kötetében közzétette a negyedik felfede­zett vinlandi térképet. Ez a térkép a velencei B. Andrea Bianco 1436, évi térképével mutat rokonságot, de vannak olyan jellegzetességei is. ame­lyek az előbbitől megkülön­böztetik. így például Vinland megjelöléssel egy nagy sziget van rajta, Grönlandtól nyu­gatra—délnyugatra. A sziget fölött hosszabb latin szöveg látható. A térkép közzétevői arra az eredményre jutottak, hogy a keletkezési dátuma 1440 tájára tehető. A térkép és a térképet tar­talmazó kötet körül heves vi­ta támadt — írja Helge Ings­tad a könyvében. A térkép el­len emelt legfontosabb kifo­gások egyike az, hogy Grön- landot szigetként tünteti föL Egy másik fontos ellenvetés szerint a vinlandi térkép kör­vonalai túlságosan pontosan tükrözik a mai, valóságos partvonalat, és ebből arra kö­vetkeztetnek, hogy a térkép­nek korunkban kellett készül­A legújabb híradás szerint a térkép hamisítványnak bi­zonyult. A Yale-egvetemen közölték, hogy ezt a térképet olyan tintával rajzolták, mely­nek egyes alkotóelemeit csak a XX. században fedezték föl, és mindössze 1920-tól kezdve használták. Csak a pergamen bizonyult valódinak. Ha valóban helytálló ez a hír, még akkor sem dönti meg azt a már tényként elfoga­dott állítást, hogy a vikingek fedezték fel Amerikát, leg­följebb annyit, hogy a négy vinlandi térkép közül egy nem valódi. Egyébként az elmondot­takkal kapcsolatosan még A. E. Johann 1973-ban Kanadá­ról megjelent könyvének ma­gyar fordításából is idézhe­tünk. Ezt írja: »Ezen a he­lyen ősi világ, viking telepü­lések kétségtelen maradvá­nyait találta meg és tárta fel a norvég Helge Ingstad, mi­után negyven esztendeig, ti­zenegy nagyszabású expedíció során kutatta a vikingek nyo­mait. Észak-Amerika partjait már Kolumbusz előtt ötszáz évvel felfedezték a Dél-Grön- landról átvitorlázó vikingek, akik egyébként réges-rég ál­landó településeket létesítettek Izlandon és Grönlandon.« Belcnessy Alajos Vasárnap délután a parkerdőben Inkább a pad, mint a nyújtó 1. Sopron .1« 7 9 2 23:12 23 2. PVSK 18 8 8 4 28:19 22 3. K. Rákóczi 1.8 9 3 6 37:22 21 4. Fűzfő 18 8 5 5 31 r20 21 8. K. Táncsics 18 6 9 3 25:17 21 6. Gy. Dózsa 18 9 3 6 28:22 21 7. KOMÉP 18 7 4 7 32:23 18 8. BKV. Előre 18 8 6 6 23 :22 18 9. Sabaria 18 8 8 5 19r20 18 10. Bakony V. 18 5 8 5 19:22 18 1.1. M.-Szászvár 18 8 8 8 17:25 IP 12. Dunaújv. 18 8 5 7 22 :2ft 17 13. Szf. MÁV 18 7 S 8 19:24 17 Í4. Körmend 18 6 4 8 19:24 16 15. Gy. Elektr. 18 4 3 lfl 18:36 n K. SzSE Dózsa 18 2 t 12 17:44 8 A SZENNAI ÚTRÓL már látszanak a szemközti domb­oldal fái közt megbúvó gép­kocsik. Apró, színes játéksze­reknek tűnnek a lombtalan ágak alatt. Porzik az erdei kövesút. Nagy a forgalom. A második parkolóban egy piros Skoda próbálkozik benyomakodni egy vékony gyertyántörzs és egy Zsiguli közé. Vezetője nem a türelmesebb fajtából való, hamar megunja a kísér­letezést. Megfordul, és elhajt az első parkolóhoz, ahol ké­nyelmes kis »boxok« között válogathat. Igaz, utasainak annyival többet kell gyalo­golniuk, de hát legföljebb nem végzik el a táblákon ja­vasolt valamennyi gyakorlatot az erdei tornapályán. Pedig lehet válogatni, három foko­zatot is megjelöl az ábrával illusztrált, szakszerűen össze­állított program, aszerint, ki milyen egészségnek örvend. Egyelőre azonban csupán olvassák a vasárnap délutáni kirándulók a feliratokat, mint valami idegenforgalmi tájé­koztatót. Egy jókedvű cso­portban a társaság egyik tes­tesebb férfi tagját ugratják, próbálja csak meg, jót tesz a vonalainak. — Hogyne, hogy kiröhögjenek a járókelők? — hangzik a méltatlankodó vá­lasz, nem csekély hahotától kísérve. — Fiatalasszony biz­tatja jócskán pocakos férjét: legalább az enyhébb fokozatot csináld végig! De az inkább letottyan a közeli padra, és zsebkendővel megtörli gyön­gyöző homlokát. Szóval szokatlan még a test edzését segíteni szándékozó útbaigazítás, a sok jó tanács, mint ahogy a-Tokaji parker­dőt is csak kóstolgatják az ide látogatók. Pedig szép számmal keresték föl ezen a kellemes vasárnap délután is Kaposvár e gyorsan kedvel t- té vált kirándulóhelyét. Jó, nem a tornapálya kedvéért — talán rövidesen nem lesz szé­gyen felhúzózkodni a nyújtón, vagy mélylégző gyakorlatokat végezni —, hanem a tiszta le­vegő, a változatos táj, a fafaj­ták, a növények gazdagsága, az olyannyira vágyott csönd vonzotta a családokat, baráti társaságokat, fiatal párokat. No, ne gondoljon senki vala­mi áhítatos csöndre, melyet legföljebb a vadgalamb távoli bugása vagy néhány korai madárka csivitelése tőr ésak meg. A természetnek ezek az üdítő hangjai is hallatszanak ugyan, de néha erősebbnek bi­zonyul a gyermekzsivaj. Mert játszótér Is az erdő: tisztásain, a tó melletti gyepen tollas­labda száll, rögtönzött mini­csapatok kergetik a bőrt. És a játék nem csupán a gyerekek szórakozása itt, fiatal háza­sok — fél szemmel a közeli kis fakunyhó körül hancúrozó, óvodás korú fiaikat figyelve — barna gumilabdát dobálnak egymásnak. Az igazi csendre vágyókat a tó túlsó oldalán fehér köves út csalogatja beljebb az er­dőbe. És egy táblán nyíl: Függőhíd. Távolodnak a gyer­mekhangok. A mozdulatlan fenyők gondokat feledtető nyugalmat árasztanak. Perc­nyi pihenőt kínál egy frissen ácsolt pad. Ropog az apró kő­zúzalék — újabb sétálók igye­keznek a »függőhíd« irányá­ba. Mély szurdék állja útju­kat, alján vékonyka ér kanya­rog. Igen, bizonnyal itt kel­lene lennie a függőhídnak. Egyelőre azonban csak a két partján ásott gödrök láttán reméljük, hogy a pilléreknek készítették. Nem baj, ne le­gyünk türelmetlenek, ha már a tábla kint van, a jelzett tárgy is hamarosan elkészül. Addig pedig az egyik cso­port úgy dönt, hogy — tekin­tettel hölgytagjaira — nem kísérli meg az átkelést. A tó mozdulatlan. A felszí­nén elterülő zöld moszatfol- tok csak akkor rezzennek meg, ha a víz láthatatlan kis lakói apró hullámokat kelte­nek fickándozásaikkal. A gá­ton sétálók színes ruhái tisz­tán tükröződnek a tó vízében. Partjához közel, a kőből ra­kott, kerek szalonnasütő tor­kából vékony füstcsík száll fel. Alig órája még vidám tár­saság ülhette körül, egymást nevetve, hogyan ég meg a pi­rításra szánt kenyér, esik be­le a tűzbe a szalonnadarab. Néhány lépésnyire hosszú hajú, tízéves forma kislány aprókat sikongatva lépdel a zsombékokon, a beljebb sár­gálló gólyahír után. Óvatosan hajol le, azután fut a kis cso­korral szülei után. A SZERDAHELYI dombol­dalon virágzó meggyfák fe­hérlenek. De nicsak, itt is bontogatja egy a virágát! Igaz, veszélyesen meredek partból nőtt ki a kis fa, de a férj nem tud ellenállni párja kérésének: bicskát kattint, óvatosan ereszkedik egyre lej­jebb. Villan a penge, és két szép bimbós ág kerül az asz- szonyka kezébe. Paál László Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom