Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

Á sátoraljaújhelyi évfordulóján TISZTELGÉS A FORRADALMÁR SZOBRÁNÁL 1943 februárjában, már Horthy-Magyarország minden politikai börtöne megtelt kommunistákkal és antifasisztákkal, a vezérkari főnök új börtönt szervezett. A sátoraljaújhelyi, addig kizáró­lag köztörvényes börtön felső két emelete katonai börtön lett, és csak az épület föld­szintje maradt meg »civil« börtönnek. 1943 nyarán a bör­tönbe újabb csoportokat hoz­tak: magyar kommunisták csoportjait, főleg Budapest­ről, Kassáról, Pápáról és Er­délyből. A börtönben képvi­selve volt Magyarország szin­te minden nemzetisége: ma­gyarok, szerbek, ruszinok, szlovákok. A legújabbak az 1943 tavaszán főként Buda­pesten és Kassán letartózta­tottak, a Békepárt tagjai és szimpatizánsai. »A kitörés gondolata, az a vágy, hogy megszabaduljunk a börtöntől, újra a mozgalom sorába álljunk, küzdhessünk a fasizmus, a háború ellen, már korábban is foglalkozta­tott bennünket — írta Bazsik Renáta, az egykori fogoly, visszaemlékezésében. — Kol­lektívánk vezetősége följegy­zést juttatott el hozzánk. A följegyzés, emlékezetem sze­rint, a következőket tartal­mazta: A győzelmes Vörös Hadse­reg közeledik Magyarország határaihoz, már elérte a Kár­pátok gerincét; a hitleri fa­siszta hadsereg Magyarorszá­got rövidesen hadszíntérré változtatja. Milyen sors vár ránk ebben a történelmi hely­zetben, ha nem tudunk kijut- '■ ni a börtönből? A helyszínen Itffípeznek velünk, mint tették ezt az olasz és a jugoszláv börtönök és táborok foglyai­val; keletre hurcolnak a szov­jet aknamezőkre, mint annyi más kommunistát, munka­szolgálatost; a harmadik es­hetőség, hogy elhurcolnak bennünket Németországba, koncentrációs táborokba, ahol az éhenhalás, a gázhalál vár ránk, mint sok, kommunistá­ra és ellenállóra. Várjuk be a sors kiszámíthatatlan ítéle­tét?« A kollektíva vezetősége a kitörést a tavaszra javasolta. A jelszó: »Mire az erdők ki- zöldülnek« — mire az időjá­rás is kedvez, s a lombba bo­rult erdők rejtik a menekü­lőket. De közben jött 1944. már­cius 19-e. A németek meg­szállták az országot. Az erdők még nem zöl­dek, de cselekedni kell! Ta­lán néhány nap, és elzárva előlük minden lehetőség, hogy életüket kitépjék a vak sors kezéből, s megkíséreljék a majdnem lehetetlent: sza­baddá válni és újra harcolni. S harminc éve, március 22-ón a börtön több száz fog­lya fellázadt. A titokban ki­dolgozott terv szerint, a víz­kérés ürügyén kinyittatott cellaajtókon belépő fegyőrö- ket ártalmatlanná tették. Van már fegyver! A foglyok »ro­hamcsapata« a pihenő őrséget is leíegyverezte. Szabadak lettek, mámoros boldogsággal özönlöttek ki a zárkákból a folyosókra. A falak vissz­hangoztak: Puskákat, elvtár­sak! Le a fasizmussal! Előre a hegyekbe! Az udvaron puska- és pisz­tolylövések. A kapu kitárul — fel a magasba, a Sátorhegy­re. A városban minden fegy­verest, magyart, németet ria­dóztatták. Aknavetővel, géppuskával pásztázták a hegyoldalt. So­kan ott estek el és haltak kínhalált. Hideg télutói idő köszön­tött be azon az éjjelen hóvi­harral, az alig rügyező fák nem fogták fel a jeges északi szelet, a lábnyomok árulko­dóan kirajzolódtak a friss ha­von. Nappal a sáros földön la­pultak, gallyakkal fedve be egymást, hogy az üldözők ne vegyék észre őket. De hiába. Nem messze Sátoraljaúj­helytől, Felsőregmec község­ben húsz fiatal került csen- dőiikézre. Egy padláson rej­tőztek el. A csendőrök elfog­ták őket, kivezették a rétre, s mindnyájukat megölték. Senki se menekülhetett. És megállás nélkül folyt a rögtön ítélő bíróság tárgyalá­sa. Szörnyű megtorlás. »Nem megtörni, nem kér­ni, nem ismerni el semmit, és fölemelt fejjel meghalni, ha kellk — ez volt a vádlottak jelmondata. A börtön búcsúzott a halál­ba menőktől. Mélységes csend volt az egész épületben, egyet­len zárka kivételével. Itt töl­tötték utolsó óráikat a halálra ítélt kommunisták. Énekszó hallatszott, szerbül, magyarul, szlovákul. Forradalmi dalokat énekeltek, verseket szavaltak, és leírták utolsó gondolatai­kat : gyerekeknek, anyának, testvérnek, feleségnek, meny­asszonynak — elvtársaknak. fegyvert ragad­tak, és elestek a harcban a tizenegy kivégzettel együtt hatvanketten. Ma a sátoraljaújhelyi em­lékmű előtt a tömegsír ma­gyar, szerb, szlovák és ruszin kommunisták maradványait őrzi. Kommunistákét, inter­nacionalistákét. K. Gy. Nyolcvanhét éve született Kassák Lajos-emlékköllítás Furcsa dolog ez: amíg él­nek, a tárgyaik, ruhadarabjaik teszik megjelenésüket külön­legessé, jellemzővé, egyedivé. Aztán, ha elhunynak, ezek a tárgyak, ruhadarabok egyszer­re jellegtelenekké válnak, mert viselőjük nélkül »ár­vák« lesznek. Ilyen most a hí­res csúcsos Kassák-kalap is ott a budapesti Petőfi Irodal­mi Múzeumban. Belappadt, gazdátlan szürkeség. Az író műveiben lelhető fel. 1887. március 21-én látta meg a napvilágot ez a jelen­tős író-festő-költő-szerkesztő- szobrász. Első bizonyítványait végig­böngészheti a kiállítást meg­tekintő. Érdekes: fogalmazás­ból a kitűnők mellett / »csak« jeles szerepel. Lakatossegéd azonban lehet jelessel is. Érsekújvárról Győrbe, majd Pestre költöztek. Angyalföldi fiatal lett Kassák Lajos, ahol korán bekapcsolódott a bér­harc szervezett formáiba, sztrájkokban vett részt. Első versei is akkor születtek. ».. .ha kell, kimegyek a pla­kátragasztókkal, vagy segítek a. röpirat osztogatóknak« — irta. 1905-ben az »apostolok lo­ván« Párizsba készült egy szobrásszal. Aachenből ki­utasította őket a rendőrség. Vándorlásainak végállomása mindig a hírhedt Hétház nyo­mortanya volt. Háború. S ő kiadja a Tett című folyóiratot, melynek programja: »... o művészetre, de legkivált az irodalomra, mint legközvetlenebbül ható kifejezési eszközök birtokosá­ra nagy feladatok várnak a jövő generáció emberré for­málásábani.« S tollal igye­keztek a háború ellen harcol­ni. A betiltás indokolása: »a hadművelés érdekeit veszé­lyeztető tartalma miatt.« Hány folyóiratot szerkesz­tett? Sokat, annyi bizonyos. De ezek közül is kiemelkedik a Ma című, mely megindulá­sától aktívan bekapcsolódik az európai avantgarde művé­szet áramlatába, és helyet ad lapjain a hazai és külföldi képzőművészeti alkotásoknak is. A folyóirat »kilép kere­teiből«, fiatal művészek alko­tásait mutatja be a Váci és Kossuth utcai termekben. A Tanácsköztársaság idején Kas­sák művészetpolitikai felada­tokat lát el. Az ellenforradalom győzel­me után letartóztatják. Bécs- be emigrál. A Máglyák éneke című kötetével a Tanácsköz­társaságnak állít emléket. Új­ra megjelenteti folyóiratát, a Mát. Jelentős szerepe van a konstruktivizmus irányzatá­nak terjesztésében, szervezé­sében. Első jelentős képzőmű­vészeti kiállítására 1921-ben kerül sor a Würthle Galériá­ban. Megteremti a képarchi­tektúrát. 1924-ben már Ber­linben állít ki. 1926-ban tér haza Angyal­földre. Üj folyóirata a Doku­mentum. Egy könyvéért — az Álláspontért — perbe fog­ják. Tizenegyszer áll bíróság előtt politikai okokból. 1928- ban megjelenik a Munka cí­mű folyóirata. Egyre inkább elszigetelődik, a háború és a fasizmus idején a magára maradottság érzete válik ural­kodóvá költészetében. A felszabadulás után ja volt irodalmunknak, kép­zőművészetünknek. Olyan mű­vei, mint a Misilló királysá­ga, a Máglyák énekelnek, a Tisztaság könyve, az Angyal­föld, az Egy ember élete, vagy a Vagyonom és fegyvertáram a magyar írók legjobbjai kö­zé emelik. Nyolcvanhét éves lenne... L. L. Népünk iSIS-bsa nem terseit liiáte Ezrek gyűl­tek össze teg­nap délelőtt Kaposváron, Latinca Sán­dor szobránál, hogy leróják kegyeletüket, tisztelegjenek városunk, me­gyénk forra­dalmárának szobránál és a többi mártír emléke előtt. A Himnusz hangjai után Komlanecz Erika gimná­ziumi tanuló szavalta el Ady Endre A hadak útja cí­mű versét, majd Róna Imre, a megyei párt-vb tagja, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója mondott ün­nepi beszédet. Méltatta a Magyar Ta­nácsköztársa­ság kikiáltásá­nak jelentősé­gét, beszélt a somogyi forradalmárok: La­tinca Sándor, Tóth Lajos, Szalma István, Lewin Samu és a többiek harcáról, pártos­ságáról, a nép iránti elkötele­zettségéről; fölelevenítette a Tanácsköztársaság sikereit, beszélt az eltelt 55 esztendő­ről, majd ünnepi megemléke­zését így fejezte be: — Sok értékes tanulságot hagyott a magyar kommunis­tákra, a magyar dolgozó nép­re a Tanácsköztársaság. A legfontosabb, hogy a proleta­riátusnak ahhoz, hogy meg­szerezhesse és megtarthassa a hatalmat, erős, egységes, for­radalmi pártra van szüksége. Büszkén elmondhatjuk, hogy népünk 1919-ben nem harcolt hiába. A harc a szocializmus ügyéért hazánkban győzelem­mel végződött. Elértük azt a célt, amelyért 55 évvel ezelőtt a magyar proletárok harcba indultak. Ez a győzelem ed­digi eredményeinkkel együtt az új, nagy gazdasági és po­litikai sikerek alapja, né­pünk jóléte növekedésének kiapadhatatlan forrása. Nagy sikereink, méltán töltenek el bennünket bizakodással és op­timizmussal. A Munkás gyászinduló hangjai mellett megyénk és városunk vezetői, az ifjúkom­munisták és az üzemek kép­viselői megkoszorúzták a for­radalmát szobrát. A megyei és a városi pártbizottság ne­vében Németh Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titkára, Róna Imre, a megyei párt- vb tagjai, Deák Ferenc, a vá­rosi oártbizottság első titká­ra: a tanácsok nevében Böhm József, a megyei tanács elnö­ke. Somogyi József, a megyei tanács pártbizottságának tit­kára, a megyei párt-vb tagjai és Rostás Karoly, a vámosi tanács elnöke koszorú ztak. Klenovics Imre és dr. Szöré­nyi János az SZMT nevében helyezték el a tisztelet koszo­rúját, A város és a megye fiataljai részéről Szenes Imre és Havrillai Judit a megyei KISZ-bizottság nevében he­lyezték el a tisztelet koszorú­ját. Koszorúzott a húskombi­nát, a cukorgyár és a bőripari ktsz l.atinca Sándor szocialis­ta brigádja is. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. E napon a Magyar Tanács­köztársaság mártírjainak va­lamennyi emléktábláját meg­koszorúzták Kaposváron a tár­sadalmi és a tömegszerveze­tek, az üzennek, intézmények képviselői. A megyei tanács, a városi tanács épületében, a Kossuth téren, a Nádasdi er­dőben, Latinca Sándor laká­sánál. a Latinca-század em­léktáblájánál, Krénusz János szobránál, Tóth Lajos emlék­táblájánál és a Damjanich utcában levő emléktáblánál szintén kegyelettel emlékez­tek forradalmár elődeinkre. A kadályversenyek, me gém fékezések OEX-R — riadií úttörőknek OEX-R, en­nek az elhang­zása mozgatott meg tegnap Somogy me­gyében 30 ez.er úttörőt. Or­szágos expe- díciós > riadót szervezett az úttöröszövet- ség a forradal­mi ifjúsági napok tiszte­letére a Nem térkép e táj című akció keretében. Bizonyára nem egy fia­tal kisdobos és úttörő hallgatta teg­nap reggel a rádió adását, hogy mikor hangzik el a felhívás, mikor indulhatnak. Szabó Ferenc, az országos úttörőszövetség elnö­ke rádióbeszédében ismertet­te az OEX-R célját, felada­Fölkészülnek a rajok. Menetrend információ nélkül? A kérdőívek nem értek vissza A tanácstagi interpellációk és a falugyűlések tíz százalé­ka az utazásokkal kapcsolatos bosszúságokkal, a menetren­dek hiányosságaival foglalko­zik. A jogos kifogások orvos­lása nem egyszer nehéz: a menetrend-módosítás csatla­kozások elmaradását, újabb panaszok forrását jelenti. A sok változtatás pedig nehéz­kessé, vagy éppen használha­tatlanná teszi a menetrendet. A vasúti és az autóbusz­menetrend szerkesztése, az igények fölmérése évről évre visszatérő gond. E gond nagy­ságát jól jelzi néhány szám. Somogybán másfél ezer út­ugyanakkor ne legyen ráfize­téses sem a közlekedtetésük. E sokirányú igényt csak ak­kor lehet kielégíteni, ha is­merik az utazási szokásokat, a különböző — helyi, üzemi stb. — érdekeket. Ezek megisme­résében nagy szerep jut a mi­nél szélesebb információnak. Gyakorlattá vált már, hogy a menetrendek készítése előtt a megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztálya le­velet, kérdőívet küld a köz­ségi tanácsokhoz, a vállala­tokhoz, intézményekhez, s kéri, mondják el véleményü­ket a menetrendről, tegyék meg javaslataikat a módosí­tás előtt. Ezeknek az igé­.......................................lrla: ; százaléka van a megyében, s »N apunk felkeltet, jószágunk e járművekkel az országos gyarapodását éneklem.« 1947— | hálózat 6.4 százalékán bo­vonalon összesen 2100 autó- j nyéknek az ismeretében állít buszjárat közlekedik. A Volán ják össze a menetrendterve- Tröszt autóbuszparkjanak 2,8; zeteket, amelyeken lehet, s 48-ban a Kortárs szerkesztő' sével bízzák meg. 1965-ben a Kossuth-díj első fokozatával tüntetik ki. 1967. július 22-én halt meg. Nemcsak művel, hanem a kiállítás is bizonyítja, hogy jelentős, színes — ellentmon­dásoktól sem mentes — alak­nyolítják le a forgalmat. Az utasok igénye, a csatlakozási lehetőségek és az üzemek munkakezdésének ideje mel­lett a járatok indításakor a gazdaságosságot is figyelembe kell venni. Egyebek mellett ha alapos a kifogás, kell is változtatni. Somogybán — ebben az évben kísérletkép­pen — a számítógépet is igénybe veszik a menetrend szerkesztésében. A Volán Tröszt és a megyei tanács kö­zött létrejött megállapodás alapján a Volán Elektronika dolgozza fel a forgalommal azt, hogy ne legyenek túlsá- j kapcsolatos somogyi adato- gosan zsúioltak a buszok, j kát, s ennek alapján tesznek javaslatot az új autóbusz-me­netrendekre. A korábbinál alaposabb in­formációt azonban nemcsak kérni, hanem közölni is kell. S az első gond tulajdonkép­pen itt van: a kérdőívek idő­ben postára kerüljenek, de a címzettek — tanácsok, válla­latok, intézmények — halo­gatják a választ. A kiküldött felmérőlapok töredéke érke­zett csak vissza, a rajtuk levő információ is meglehetősen szegényes. Ettől nem lehet azt várni, hogy a különböző igények alapján választ adjon arra: milyen a legtöbb utas igényét kielégítő menetrend. A tapasztalatokról közle­ményben tájékoztatta az érin­tetteket a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője, s a hely­zet ismeretében készült infor­mációra szólította fel a vál­lalatokat, intézményeket. A közömbösségen érdemes elgondolkodni: az indokolt változtatásoknak most van az idejük, később mások ér­dekeinek sérelme nélkül csak nehezen lehet módosítani. K. I. tát. Akadályversenyekre hív­ta fel a pajtásokat a Tanács- köztársaság kikiáltásának 55 évfordulójának méltó megün­neplésére. Az északnyugati városrész» szabályosan megszállták i gyerekek. Piros, kék nyak- kendős, őrsi zászlót vivő fia talokat vártak az idősebbel a különböző állomásokon Kérdéseket kaptak a háror» tavaszi évfordulóval és az if­júsági mozgalommal kapcso '.atban. Képünkön a Petőfi Sándoi Általános Iskola úttörőcsapa­tának egyik őrse tanácskozni a harmadik állomásnál. Meteorológiai világnap 1961-ben nyilvánították már­cius 23-át (az újjáalakított meteorológiai világszervezet megalakulásának napját) me­teorológiai világnappá. Ezen a napon világszerte előadásokat tartanak, kiállításokat, filmbe­mutatókat rendeznek. 1974 me- | teorológiai világnapjának köz­ponti témája a turizmus, pon­tosabban az, hogy milyen mó­don lehetne a szabad- és pihe­nőnapokra pontosabb meteoro­lógiai információkat adni, hogy mindenki idejében értesüljön hétvégi programjának összeál­lításánál az időjárási tényezők­ről. változásokról. Et

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom