Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-15 / 62. szám

Husszein Washingtonban Hiányzik minden igyekezet A wasshingtoni Anderson Honseban vr.csorst adtak'Husszein Jordániái király tiszteletére. Képünkön: az uralkodó Ford alelnökkel, feleségével és Kissinger külügyminiszterrel. (Telefoto—AP—MTI—KS) ANKARA Lezárták a török—iraki határt A török kormány csütörtö­kön bejelentette, hogy lezár­ta iraki határát. A döntést az­zal indokolta, hogy Irak északi részében, a határ menti terű letekén fegyveres .harcok tör­tek ki kurd törzsek és iraki kormánycsapatok között. Török kormányforrások sze­rint Ankara a határlezárással »szeretné megelőzni, hogy egy­részt kurd menekültek török területre lépjenek, másrészt, hogy a Törökországban élő kurd nemzetiségűek segítséget nyújtsanak az Irakban harco­ló kurdoknak«.« WASHINGTON Schultz lemondott Nixon elnök csütöv tökön, érderneinak elismerése mellett és tevékenységét melegen mél­tatva, »nagy sajnálkozással« elfogadta George Shultz pénz­ügyminiszter lemondását. Az eredeti Nixon-kormány egyet­len még hivatalban lévő tagja május elsején távozik. (MTI) Az olasz belpolitikai helyzet bírálata Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága állást foglalt a kormányválság kap­csán kialakult belpolitikai helyzettel kapcsolatban. A ki­jelölt miniszterelnök által előterjesztett programot és a négy kormánypárt megbeszé­léseit teljesen formálisnak minősítette, és rámutatott: hiányzik minden igyekezet a közélet megújítására, a gaz­dasági nenázs v;ek gyökeres reformokkal történő megoldá­sára, az eddigi «.kormányzási módszerek felülvizsgálatára. »Nyilvánvaló a keresztény­demokrata párt vezető cso­portjának felelőssége mind­ebben — hangoztatja az OKP. — Ez a csoport képtelen fe­lelős módon szembenézni a gazdasági válsággal, elhatá­rozta, hogy a válság terheit a dolgozók vállaira hárítja, és a bizonytalanság légkörét meghonosítva komoly nehéz­ségeket okoz a vállalkozóknak is. Tovább rontotta a helyze­tet, hogy a kereszténydemok- ra érdekszövetségek nem haj­landók fölszámolni az utóbbi időkben ismeretessé vált kor­rupciós jelenségeket, súlyos visszaéléseket.« »Nem lehet kikerülni a sú­lyos gazdasági válságból, ha a kormány ugyanazt a poli­tikát folytatja, mint elődje — emeli ki az állásfoglalás. — A kicsinyes kompromisszu­mok, a tehetetlenkedés csak rontják a helyzetet — mutat rá az OKP vezető testületé, és felhívja a figyelmet arra, hogy ez a magatartás meg­fosztja minden hitelétől a de­mokratikus intézményeket, te­ret ad a felelőtlen szélsősé­gességnek.« »A fenti meggondolások alapján — folytatja az OKP határozata — kijelentjük, hogy pártunk a megalakuló­ban levő kormánnyal szem­ben kemény és kérlelhetetlen ellenzékiséget fog tanúsítani. A dolgozó tömegek, az olasz nép világos állásfoglalásra, határozott cselekvésre várnak; teljes súllyal érvényesíteni kell a tömegek mgújhodásra, haladásra irányuló akaratát.« Vélemények a „Konzultációs bizottság” üléséről A kezdeti bizonytalanság után mind nagyobb elégedetlenség Á „nagy kormányos" és Konfucius ETIÓPIA Folytatódtak a munkabeszüntetések Hailé SzelAsszié etióp csá­szár csütörtökön fogadta az Aszmarában állomásozó má­sodik hadosztály küldöttségét. Mint ismeretes, az etióp vá­rosban február végén kirob­bant katonai zendülés a kor­mány bukásához és széleskörű reformmozgalom kibontako­zásához vezetett az országban. A katonai küldöttség tájé­koztatta az uralkodót az elé­gedetlenséget kiváltó okokról és sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy egyes elemek, ne­vezetesen a diákok »az ország gazdasági életét túlzottan meg­terhelő követelések alátámasz­tására használják fel a hadse­reg megmozdulását«. Az AFP francia hírügynök­ség szerint a hatóságok szer­dán őrizetbe vettek nyolc egyetemi oktatót, akik röpira- taikban a kormány lemondá­sát követelték és általános fel­kelésre szólították fel a lakos­ságot. 1 Az országban ugyanakkor folytatódtak a munkabeszün­tetések is. A repülésirányítók mellett csütörtökön sztrájkba léptek a dolgozók egy fővárosi dohánygyárban és egy vidéki cukorgyárban. Béremelési kö­veteléseik alátámasztására ab­bahagyták a munkát az ország egyik legnagyobb gyapotültet­vényének mupkásai is. Az Egyesült Államok meg akarja kötni európai partnerei­nek kezét — írják a brüsszeli lapok a washingtoni olajfo­gyasztói konferencián létreho­zott »konzultációs bizottsági- üléséről. A belga fővárosban megrendezett ülés tapasztala­taiból a megfigyelők azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy Washington mindenáron meg akarja előzni a Közös Piac és az arab államok tárgyalását s biztosítani akarja, hogy olaj­termelő országokkal csak az Egyesült Államok irányításá­val lehessen tárgyalni. A kezdeti óvatosság után a brüsszeli lapok mind nagyobb és nagyobb elégedetlenséggel írnak az amerikai diplomáciai akciókról és különösen Kissin­ger külügyminiszternek a Kö­zös Piac ellen intézett táma­dásairól. A kereszténypárti be­állítottságú La Cité csütörtö­kön terjedelmes cikkben uta­sítja vissza az amerikai kül­ügyminiszter vádjait. »Az európaiak mind gyakrabban kérdezik magúiktól, vájjon va­lóban olyan jó diplomata-« Henry Kissinger, mint ahogy azt reputációja és néhány lát­ványos sikere tanúsítja — írja a lapban Frederic Kiesel, utal­va arra, hogy a Közös Piac egyik veteránja, Jean Rey »igen fiatal külügyminiszter­nek« nevezte az amerikai dip­lomácia vezetőjét. »Kissinger azt akarja, hogy a nyugati szolidaritás nevében, s hálából a Marshall-terve jótéteményei­ért, Nyugat-Európa hivatalo­san ismerje el az Egyesült Ál­lamok vezető szerepét az ener­gia-kérdésekben«. »Amikor Nixon külügymi­nisztere arról beszélt, hogy a nyugat-európai polgárok nem bíznak vezetőikben, akasztott ember házában emlegeti a kö­telet — ha ez a bizonyos ház fehér is« — írja a lap. A kaposvári áfész lályázatot iiiriiei az 5/1972. Bk. M. sz. rendeletben foglaltak szerint a kaposgyarmati közös kezelésű, szabad kasszás egységvezetői állásának betöltésére. Az egység átlagos havi forgalma 60—70 ezer Ft. Feltételek: szakmai ké­pesítés, erkölcsi és ■működési bizonyítvány. Jelentkezés: Kaposvár, Budai Nagy A. u. 9. sz. alatt, a személyzeti vezetőnél. (13948) Leszállt a Marsra egy szovjet űrállomás Új, fontos adatok a távoli bolygóról A Mars—6 és a Mars—7 szovjet automatikus bolygóközi űrállomások március 12-cn, illetve 9-én elérte a Mars bolygó körzetét. A Mars—6 leszállóbercndczése 12-én leereszkedett a bolygó felszínére. Első ízben érkeztek tudo­mányos adatok a földre a Mars légköréről. A bolygóról érke­zett kutatási eredményeket előzetesen földolgozták. Az űr­állomások új, fontos értesülé­seket szereztek a Mars bolygó- | ról, a bolygót környező kozmi kus térségről és annak az út Rakodó­munkást, valamint éjjeliőrt fölvess az AGROKER (13967) vonalnak a sajátosságairól, amelyen keresztül haladtak. A Mars—6 és a Mars—7 űr­állomás heliocentrikus pályán tovább kering, és folytatja a kozmikus térség fizikai sajá­tosságainak tanulmányozását. Amikor a Mara—6 űrállo­más a bolygó közelségébe ért; az asztronacigációs fedélzeti rendszer segítségével automa­tikusan végbement az utolsó pályakorrekció, s az állomásról levált a leszállóberendezés. A leereszkedés idején a leszálló­berendezés által továbbított adatokat fölvette a Mars—6 és — folytatva útját a heliocent­rikus pályán — a földre to­vábbította az adatokat. Ami­kor a leszállóberendezés 8 Mars felszínének közvetlen kö­zelébe ért. megszűnt vele a rá- dioösszeköttetés. A Mars—6 le­szállóberendezése a déli szé­lesség 24. foka és a nyugati hosszúság 25. foka koordinátái által határolt térségben érte eJ a bolygó felszínét. A Mars—7 leszállóberende­zése — miután elvált az űrál­lomástól — az egyik fedélzeti rendszer meghibásodása követ­keztében elhaladt a bolygó mellett, annak felszínétől 1300 kilométerre. A bolygó kisugárzásának elemzése révén új adatokat kaptak a felszín domborula­tairól, a Mars-talaj hőmérsék­letéről, hővezető képességéről, szerkezetéről és összetételéről, a Mars-légkör alsó rétegeinek vegyi összetételéről és felső ré­tegeinek szerkezetéről. Megál­lapítást nyert, hogy a Mars felszínének egyes részei fölei a légkör vízpáratartalma több­szöröse annak, mint amit a ré­gebben kapott adatok alapján föltételeztek. Mágnességmérő segítségével a bolygó közvet­len környezetében regisztrál­ták a mágneses mezőt is. Az automatikus űrállomá­sok folytatják a napszélré­szecskéknek, a kozmikus su­garaknak és a Nap rádiósu­gárzásának kutatását. Ezeket a kísérleteket szovjet és francia tudományos berendezéssel vég­zik. A szovjet automatikus űrál­lomások révén szerzett tudo­mányos eredmények szélesítik a Mars természetéről szerzett ismereteket és jelentősen hoz­zájárulnak a planetodógia fej­lődéséhez. * * • Csütörtökön a Szovjetunió­ban földkörüli pályára bocsá­tották a Kozmosz—635 jelzésű mesterséges holdat. A műhold fedélzeti berendezései a koz­mikus térség kutatását szolgál­ják. Konfuciusnak, az időszámí­tásunk előtti VI—V. század híres kínai filozófusának nem mindig kedvezett a szerencse. Egy kis tisztviselő sarjaként hihetetlen szorgalmával ma­gas udvari állást szerzett ma­gának a Liu császári dinasz­tia idején. Ez a dinasztia va­lamikor a jelenlegi kínai San- tunk tartomány területén uralkodott. Konfuciust azon­ban nagy szerencsétlenség ér­te ’ állami szolgálatában és mindent elvesztett. Ezután evekig bolyongott az ősi Kína különböző tartományaiban, s megpróbált híveket szerezni tanainak. A filozófus, miután a »Mennyei Birodalomban« nem talált elismerésre, ma­gányosan élte le életének utolsó napjait. Almában sem gondolt arra, hogy gondolatai és mérlegelései, amelyeket a tudósok gondosan följegyez­tek az utókor számára, vala­ha meghozzák a halhatatlan­ságot. Arra meg különösen nem számíthatott, hogy távo­li utódai a huszadik század­ban visszatérnek filozófiájá­hoz Pedig ez történt. A Konfucius féle filozófia iránt rendkívül nagy vonzal­makat fedezett föl magában Mao-Ce-tung, a Hunan tar­tománybeli egykori falusi ta­nító, akinek a sorstól most az adatott meg, hogy a mai »Mennyei Birodalom nagy kormányosa« legyen. A mao- izmusban, a szocialista ta­nok és filozófiai iskolák marxista terminológiával íze­sített kispolgári koktéljában Konfucius, pontosabban taní­tásának legreakciósabb részei, megtisztelő helyet kaptak. Példákat nerri nehéz talál­nunk. Akár azzal is elkezd­hetjük, hogy a mesterségesen (és nem Mao elnök személyes részvétele nélkül) létrehozott »a legtündöklőbb nap« fogal­ma pontosan egyezik Konfu- ciusznak azzal a klasszikus állításával, hogy az uralkodó az égből származik. Koniu- ciusznak olyan politikai es etikai tételeiből, mint példá­ul az uralkodó iránti hűség kötelessége származik a mai Kínában széleskörűen elter­jedt módszer, hogy az embe­rekbe beleneveljék a vezéi iránti vak engedelmesség, a gondolkodás nélküli engedel­messég érzését. A Kínai Kommunista Párt nemrég megtartott X. kong­resszusán ezek az eszményké­pek tükröződtek a párt uj szervezeti szabályzatáról szó­ló beszámolóban, nevezetesen a beszámoló parancsszerű fel­hívásában. E szerint az igazi kommunistának nem szaöadV a leváltástól, a -kizárástól, a szabadságvesztéstől sem fél­nie, ha a Mao-féle politikai irányvonal megvédéséről van szó, hanem bátran kell halad­nia az árral szemben is. Ha Konfucius ma élne és utasí­tást adhatna követőinek, hogy ne ijedjenek meg a börtöntől és a leváltástól, megmenthet­né magas pozícióját az udva­ri intrikusoktól és a felfelé törő kollégáitól úgy, ahogyan az most sikerült Ma Ce-tung- nak. Mao Ce-tung filozófiai kok­téljának ízesítése végett nem csupán Kohfuciustól, hanem az ókori filozófus követőitől is kölcsönzött egyet s mást. Így a korunk előtti XI. szá­zadban élt Csu Szi-től vette át az emberi életet meghatá­rozó két koncepciót; a »ren­det« és a »szellemet«. Innen ered az a maoista megállapí­tás, hogy a politika'olyan pa­rancsoló erő, amely abszoluti­zálja a ráhatás szerepét és fi­gyelmen kívül hagyja az em­ber anyagi szükségleteinek kielégítését. Végezetül: a maoizmus mai elültetésének, hirdetésének formái és módszerei alig kü­lönböznek a konfuciusi dog­mák középkori bevezetésének formáitól és módszereitől. A kínaiak nemzedékről-nemze- dékre tanulmányozták Konfu­cius tanait, anélkül; hogy megértették volna azok valódi jelentőségét. Ma pedig arra kényszerítik a kínaiakat, hogy csupán »a hit alapján« szó- ról-szóra bemagolják a Mao- féle nagy »felfedezéseket«, amelyek a konfuciusi aforiz­mák formáját viselik magu­kon. Ilyenek például, hogy a szegénység az erény, hogy a világméretű megrázkódtatá­sok nem kárára, hanem javá­ra szolgálnak a népeknek, hogy a fegyverek szülik a ha­talmat, hogy készülni kell az elemi csapásokra, az éhezésre és háborúra ... A középkorban a fanatiku­sokat nevelték így, ma viszont — Konfucius tanai alapján — ily módon nevelik Kínában Mao akaratának gondolkodás­nélküli végrehajtóit. Men­jünk csak tovább! Mao Ce- tung egyik híve, Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadé­mia elnöke »Az ősi Kína fi­lozófiája« című könyvében Konfuciust »materialistának és forradalmárnak« festette le. Sőt, azt állította, hogy Marx — Konfuciushoz képest — semmivel sem gazdagítot­ta a filozófiai tudományt. Ami pedig Mao Ce-tungot, a nagy marxistát illeti, aki kegyesen megengedi, hogy így nevezzék őt, egyszerűen eleresztette a füle , mellett leghűségesebb szolgájának ab­szurd állítását. A X. kongresszus után azonban váratlan dolgok tör­téntek. Az ókor e tisztelt gon­dolkodója hirtelen a kínai saj­tó, a rádió és a szónokok dü­hödt támadásának célpontja lett. Ami pedig még érdeke­sebb, hitelt érdemlő források értesülései szerint ezt a had­járatot maga a »nagy kormá­nyos« indította, aki nemrég még Konfucius igaz híve volt Csak így képzelhető el, hogy a Zsenmin Zsipao közölte egy szinte ismeretlen kantoni pro­fesszor cikkét, amely meg­nyitotta a Konfucius elleni saj­tókampányt. Pakingben élő külföldi meg­figyelők szerint Konfucius ta­nai közül elsősorban a huma­nitás elvét támadják. Ez bi­zonyára nem illőik a kulturá­lis forradalom garázdálkodá­saihoz, amely a Mao-féle ob­jektív törvény erejénél fog­va — úgy látszik — hét-nyolc éves időközökben ismétlődik Kínában. Konfuciusnak azt is szemére vetik, hogy előmoz­dította a kudarcot vallott hi­vatalnokok rehabilitását. Mégis: mi lehet az oka an­nak, hogy a maoisták most életre keltették ezt az évszá­zadok óta elfelejtett gondol­kodót? Erre akár Kínában, akár külföldön rendkívül ha­tározott a válasz. Azt mond­ják, hogy a történelmi alle­góriákból szövött sűrű köd és a szózuhatagok függönye mö­gött megindult a hatalmi harc újabb fordulója a pekingi párt és állami hierarchia leg­felsőbb szintjén. A dologból ítélve ebben az esetben Konfucius alatt Csou En-laj miniszterelnök, ellen­feleként pedig az a radikális csoport értendő, amelynek élén Mao Ce-tung felesége, Csiang Csín áll. A Konfucius trónfosztásá­val kapcsolatos új összeeskü­vésnek van még egy figye­lemreméltó aspektusa. Maa Ce-tung, azzal, hogy áldását adta a kritikusok Konfucius elleni támadására, szertefosz- latta a legendát, hogy a X kongresszuson állítólag sike­rült elérni a »nagy összefor- rást«. A maoisták ismét a névtelen bujtogató szellemé­ben bontották ki hadjáratát, amely egyetlen vonással húz­za keresztül az új szervezeti szabályzat ama tételét, misze­rint egyenesnek és őszintének kell lenni, nem szabad Lntri- kálással foglalkozni. Miféle egyenességről és becsületes­ségről lehet szó a kritika ki­bontakozásában, ha a X kongresszuson a maoisták még nevén sem nevezték Lin Piao javíthatatlan híveinek szánalmas csoportját, most pedig az össztüzet névtelen el­lenzékükre zúdítják, arra az ellenzékre, amelyet Lin Piaó­hoz hasonló gazembernek ne­veznek. A hatalmi harc újabb for­dulójának kimenetelétől és attól függetlenül, hogy ebben az egészben mi a »nagy kor­mányos« valódi szerepe, a Konfucius neve körül vert propaganda világosan tükrözi a jelenlegi kínai vezetés által teremtett permanens politikai válságot. A maoisták felelőt­len politikája, amely elvonja a tömegeket az alkotó .mun­kától, súlyos teherként nehe­zedik a kínai nép vállára. G. Busujev

Next

/
Oldalképek
Tartalom