Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-14 / 61. szám
Szibériai utazás Olajon úszó sziget Fölmérés az elektroncs"%yárban Még mjrxfig sóikat gondolok azokra a szibériai barátaimra, azokra a derék szovjet emberekre, akiket a nyáron, a két hétig tartó utazás során megismertem, megszerettem. Akik a 40—50 fokos hidegek említésére is csak legyintettek: nyi- csevó! Iván, Mikul, Andrej és a többiek, akikkel együtt hajóztunk az Irtás és az Ob hátán, együtt jártunk az átalakulóújjászülető partokon. Sokat gondolok rájuk ezen a télen, fölidézve a sok közös élményt, a szép és érdekes emlékeket... Úszik az Irtás vizén a Cser- nisevszkij, ez a pompás, kényelmes, nagy hajó. Úszik az éjszakában, a csillagos, világos szibériai éjszakában. Mindenki a fedélzeten., a korlátnak dőlve, még visszaintegetve a partra, a kikötőbe, a búcsút in- tegetöknek. Azután egy elköszönő kürtszó, és a folyó közepére fordulva még jobban nekilendül a hatalmas hajótest. Lassan eltűnnek Tobolszk fényei. Megkezdődött az egy hétig tartó hajóút. Felfedező utunk — Nyugat-Szibériában. \ " Valóságos eldorádó Szibéria az utóbbi években legendás hírre tett szert, mint az energiahordozók kimeríthetetlen kincsesházát emlegetik. Azt tartják: valóságos eldorádó, a föld leghatalmasabb olaj- és gáztartalékaival. És itt vannak ezen a földön a Barátság kőolajvezeték forrásai is. Mérhetetlenül gazdag források. Reggel a hajó szalonjában tájékoztatót rendeznek vendéglátóink. Konsztantin Ja- kovlevics Lagunov, a tyumeni írószövetség titkára az informátor. Előkerül a térkép a' »Tyumenszkája oblaszty« szemléltetésére. Hatalmas terület ez, sokszorosa Magyarországnak: 1,5 millió négyzetkilométer. A sűrűbben lakott déli részektől föl északig, az Ob torkolatáig, a Jamal-fél- szigetig terjed, ahol bizony már sokkal kevesebb a település. Nagyobbrészt az Ob vízgyűjtőterülete ez. de a keleti részen seregnyi más folyó erezi még a térképet. És a tavak ezrei. És ez a folyós, tavas, mocsaras terület — mint Lagunov elvtárs mondja — mind olyan, mint egy úszó sziget — az olajon. Hozzáteszi, hogy mindez itt nem újdonság. Már a harmincas években, amint az ország gazdaságilag lábra állt, megjelent a Közép-Ob vidékén az első geológueexpedíció. Ma már százával vannak fúrótornyok, gázfáklyák jelzik a kutatók útját. A kísérőgázt még sok helyütt el kell égetni, de helyi felhasználására is készülnek tervek. Szurgutnak már van gázzal működő hőerőműve. Ilyen hőközpontok segítik majd Szibéria fölmelegítését, embernek valóbbá sze- lídítését a jövőben. A chantik és a manysik földjén Másnap reggel Hanti-Man- szijszk kikötőjében áll a hajónk. Üdvözlés, motorosok felvonulása — a szovjet népek zászlait viszik a különbuszok előtt. A nagy forgalmú, hajókkal, uszályokkal lüktető kikötőből fenyves hegyoldalra kanyarodunk. Kedves faházak után régi kőépületek következnek, majd új, panelekből rakott házóriások. A tyumeni terület chanti- manysi nemzetiségi körzetének központjában vagyunk, egy félmillió négyzetkilométeres terület centrumában. A körzeti párttitkár, Leonid Georgie- vics Tajmatov — maga is chanti származású — tart beszámolót a városi kultúrház nagytermében. Utána filmvetítés is kiegészíti. Mi, »nyári szibirjákok«, most fogalmat alkothatunk az itteni tél emberpróbáló nehézségeiről. Robbantás, fúrás, útépítés, vezetékfektetés közben láthatjuk a pufajkás, fülvédősapkás embereket. Látunk a jégcsapok piramisába fagyott fúrótornyot. Gőzgomolyag és hóvihar keveredik a vásznon. Hegesztők pisztolya villámük az óriás csövek mellett, amint összevarrják a vezetókereket. S látunk rénszarvasszánt és repülőgépet, aminthogy az iskolásgyerekek rajzán i6 egymás mellett a sítalp és a helikopter, az ősi fenyők és a mai olajkutak, ök már ilyennek ismerik meg világukat. Nyelvrokonaink, a manysik és á chantik — vagy, ahogy nálunk szokottaíbb, a vogulok és az osztjákok földjén elfo- gódottan állunk mi, magyarok: Regulyra, Munkácsi Ber- nátra, Pápai Józsefre gondolunk, akik a múlt században nagy nyomort, ínséget — ugyanakkor páratlan népköltészeti kincseket találtak itt ku- tatóútjukon. Simái Mihály (Következik: Rokonok között.) Gondjaikról, vágyaikról szóltak Megalakult a tárcaközi O r zöldség-gyümölcs bizottság A Minisztertanács a burgo- i ellátás javítasara, és folyamanya-, a zöldség- és a gyümölcs- j tosan figyelemmel kisérik az termelés, -ellátás javítására j árak alakulásai, hozott legutóbbi határozatai között tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottság létesítéséről is rendelkezett: a bizottság szerdán a MÉM-ben tartotta alakuló ülését. A fiatalok szociális helyzetét összegezte az elektroncsőgyárban az a fölmérés, melynek kezdeményezője a Somogy megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa volt. A tapasztalatok azonban nemcsak a két megyei szervnek szolgálnak tanulságul. ÉRDEMES elgondolkodni a 22 éves átlagéletkorúak válaszain, akik átlagosan öt éve dolgoznak a gyárban. Véletlenszerűen választották ki a 200 megkérdezettet, de az eredmény birtokában megállapítható, hogy a mintavétel helyes volt. A válaszadók életkora, neme, iskolai végzettsége kifejezte a gyár fiataljainak helyzetét, véleményét. Legszembetűnőbb az, hogy a megkérdezettek közül hatan nem végezték el az általános iskolát. Ezzel foglalkozik az ifjúsági törvény gyári végrehajtási utasítása, mely kimondja: » ... biztosítani kell, hogy a fiatal dolgozók valamennyien elvégezzék a nyolc általános iskolát.*' Reméljük, ez nemcsak terv marad. A gyár profilja elsősorban betanított munkásokat kíván, így magyarázható, hogy a fölmérésben szereplőik közül száz- harminckilencnek (70,3 százalék) nincs szakképesítése. Éppen ezért dicséretes a helyi KISZ-szervezet igyekezete: a betanított munkát végzőknek népszerű, könnyen feldolgozható módon szakmai továbbképzést indítanák, fiatal műszakiak közreműködésével. A béremeléssel kapcsolatos válaszokból az a tanulság vonható le, hogy lényeges életszínvonal-javulást nem jelentett a dolgozók számára. A statisztikából kiderült, hogy mindösz- sze a fiatalok 28,4 százalékának lett 200 forinttal több a havi jövedelme a béremelés után. Az adatok alapján minimális — tizennégy — azoknak a száma, akik jelentősnek tartják az 1973. évi béremelést. Ezért a gyár vezetősége úgy .határozott: megvizsgálja, mennyi az a béremelés, amelyik már értékelhető a dolgozók számára, sőt ösztönző erejű. A fölmérés figyelmeztette s vezetőséget arra is, hogy jobban kell népszerűsíteni a mun- j káslakás-építésd akciót, mert I kevesen tudnak róla. A megkérdezettek 24,8 százalékának fogalma sincs arról, milyen módon változtathatna lakásgondján. Erre még az 6em mentség, hogy életkoruknál fogva a többség a szüleivel él. Nagyon sokan albérletben laknak. A válaszokból kiderült: a fiatalok 9,1 százaléka kapott vállalati segítséget lakásszerzéshez. Ez az arány mutatja, hogy milyen kicsi az a keret, mely a gyár rendelkezésére áll a lakásépítési akció támogatásához. Szoros összefüggés van a kívánt lakás, és a születendő gyermekek száma között. Megállapítható, hogy az elektroncsőgyár fiataljai többségükben a kétgyermekes családnagyságot tartják — reméljük csak egyelőre — ideálisnak. Ehhez viszont két-három szobás lakást szeretnének. Nyilvánvaló, hogy a jövőben a nagyobb családok érdekében nem célszerű kétszobás lakásnál kisebbeket építem. A megkérdezett 143 nő és 57 férfi közül 123 csak két gyermeket vállalna. Megdöbbentő, hogy majdnem azonos azoknak a száma, akik két gyermeknél többet nevelnének, és azoknak, akik egyet vagy egyet! sem. Persze magyarázhatók ezek az arányok azzal, hogy a megkérdezettek java része még nincs olyan helyzetben, hogy határoznia kellene, lakásgondja még nem megoldott, és fizetése — főként kora miatt — viszonylag alacsony (átlag- jövedelmük 1870 forint). De a magyarázaton túl: kétségtelen, hogy ezen a téren komoly szemléletváltozást is el kell érni. Kiderült: ma már természetes és általános a fiatal házasoknál, hogy mindketten dolgoznak. A megkérdezettek közül hatvanhat házas, és hatvannégynek a házastársa is dolgozik. AZ ÉRTÉKES fölméréssel az elektroncsőgyári fiatalok jelenlegi családi állapotáról, lakás- és anyagi helyzetéről kaptunk viszonylag reális képet. A válaszok világosan utalnak arra, hogy erősen él bennük a kiegyensúlyozott családi élet megteremtésének a vágya. Gombos Jolán Jó sors A bizottság tevékenységének összefogásával és irányításával a kormány a Mezőgazdasági és Éflélroezésügyi Minisztériumot bízta meg. Az elnöki tennivalók ellátására ár. hénárt Lajos mezőgazda sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes kapott felhatalmazást. A bizottság tagjai a Belkereskedelmi, a Külkereskedelmi s a Pénzügyminisztérium miniszterhelyettesei, az Országos Tervhivatal, az Országos Anyag- és Árhivatal, a Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa, a Magyar Nemzeti Bank, valamint a fővárosi tanács illetékes elnökhelyettesei. A bizottság munkájában az érintett kereskedelmi és ipari szervezetek vezetői is részt vesznek, akik segítik a bizottság munkáját, és munkaterületükön szervezik a gyakorlati feladatok megvalósítását. A tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottság feladata egyebek között az ágazati irányító tárcák és szervek hatékony együttműködésének elősegítése a termelés, valamint a forgalmazás anyagi-műszaki színvonalának növelése. Különös figyelmet fordítanak a lakossági 1926-ban, huszonnyolc éves korában szegődött él Ács Lajos pályamunkásnak. Kemény munka volt, más izmokat mozgatott meg, mint előtte a pusztai robot. A kapaccsal kellett tartani a ritmust. S az nem volt tekintettel az emberi fáradtságra. A következő évben átvette őket a fatelep. S harminc évig nem is engedte. Milyen volt akkoriban egy fatelep? Nem ismerték az akkoriak a rönköket könnyedén marokra kapó gépeket, a drótkötélpályát, az emelőszerkezeteket Az egyetlen igazi gép egy munkamozdony volt le is fényképeszkedtek mellette büszkén. A telítésre is »kenyérgőzzel- tolták be a talpfákat Üzemi konyha? A két kezük meg a kendő volt melybe a két karéj kenyeret tette a? asszony. A kenyérszéletek között lekvár, darab szalonna, mikor mi jutott. Állta a helyét a maga ötvenegy néhány kilójával a mázsás testsúlyú- ak mellett is. Meghízni sohasem tudott. »iNem ér rá az meghízni, aki dolgozik.-« Tenyerének »jó ismerőse« lett a kapicska sima nyele. Jó szerszám ez, hegyével belekapaszkodik a fába, s nem engedi azt, amíg az ember nem akarja. A szelíd fenyőrönköket szerette, azok magukat megadó lányokként alázkodtak meg a szerszámnak. Ha a talpfa repedt, befogták a présbe, összekapcsolták. Ha majd vonat robog fölötte, kitartson. De dolgozott a gattemál is, fedél alatt, nemcsak az isten hidegén, melegén. Egy éjjel durranva robbant az egyik törzsben egy lövedék, mely a háborúban szaladhatott bele, s most a fűrész foga elérte. A tetőt elvitte a fejük fölül, két-három fűrészt elgörbített a nyomása, de neki és Topor szaktársának nem esett baja. Sok mindent baj nélkül vészelt át. Egy ízben máglyá- zásnál indult meg a »lejtő«, azaz a feltámasztott deszka alattuk. A vállukon talpfa. Nagyot zuhantak, de csontjuk nem törött. Mint ahogy akkor sem, amikor a társa válláról leforduló rönk őt térdeplő helyzetéből kibillentve fejbe vágta. A gatterbéli örökös huzat azonban megártott a derekának. No, meg a szálló évek. Kapus lett, innen is nyugdíjazták, amikor betöltötte az időt. S, amitől félt, már-már bekövetkezett. Elfelejtették, úgy gondolta. De egyszer csak értesítés jött az üzemből. Itt és itt, ekkor és ekkor jelenjen meg. Elment. Jutalmat kapott. Egy másik alkalommal »tiszteletbeli« arany törzsgárdajel- vénvt. Kevesen vannak már, akik hűségesen kitartottak, s elsőként kezdték ott a munkát; hát becsülni kell őket! Ez volt a vélemény az irodán. Aztán állandó ingyen- jegyet kapott az ország összes vasútvonalára. Azt a szorítást érezte mellében, mint amikor évtizedekkel ezelőtt először mászott a kazánba, hogy annak oldaláról levakarja az üledéket. Csakhogy ez nem a rossz érzés szorítása volt. Olyan ember, mint ő, nem egy, de száz, ezer, millió van. Olyanok, akiktől tanulnunk lehet, sőt kell. Mit is? Mindenek előtt hűséget, alázatot a munka iránt. Pontosságot, fegyelmet és türelmet. Igényességet, keménységet. Egy-egy üzem, gyár az ő szorgalmukkal fejlődik jelentőssé. S az sem felfedezés, hanem igazság: az ország lesz erősebb tőlük. Jó sors... Segít a szán1Tt »” -»»> Magyarország egyik legnagyobb számítóközpontjaként működik a Számítástechnika; Koordinációs Intézet Siemenstípusú komputerekből álló berendezése. Ezeket a számítógépeket főleg bérmunkában veszik igénybe a különböző vállalatok, intézmények. Óránként 7400 forintos díjért végzik el részükre a megrendelt számításokat. Annak érzékeltetésére hogy ez milyen előnyös a megrendelőnek : egy tervezőmérnök több hetet igénylő számítási munkáját a gép néhány perc alatt elvégzi. Vannak azonban olyan feladatok, amelyeket számítógép nélkül megoldani nem lehet. A MÉLYÉPTERV például a vidéki városok vízvezeték hálózatának tervezését végezteti számítógépen. A sok száz kilométer hosszú csővezeték rendszerek méretezése olyan sok számítást igényelne, hogy korábban nem is gondolhattak arra, hogy azt megtegyék, hanem e helyett csak hozzávetőleges, közelítő számításokat végeztek. 1968 óta ezeket a munkákat számítógéppel végzik, s így nemcsak drága mérnöki munkaórák ezreit toki lj ; . ie". bar .n — is ez enrál is 'or. os"bb — a ko: i- puter segíts.'-1 n az tt hálózat rk o'»sóbban p'kész t- hetók és W;ban mesél Ír,k a ... .’ete-n. y. . k. füst mint-gv 50 nil.) 1 >- -i—t-; újabb gépekkel. bővítik a számítóközp. tot,, így annak adattárolóiban egyszerre elhelyezhető lesz például 10 ezer újságolt!alnyi helyet elfoglaló szöveg. Ez indokolja az adatbank elnevezést, mert olykor így is nevezik az ilyen nagy tárolókapacitással rendelkező számító- központokat. Amint a bankok feladata nagy mennyiségű péhz tárolása, ehsez hasonlóan a számítógép adatbankja ' nagy tömegű és gyorsan kikereshető adatokat tárol. A számítógéphez előfizetők is csatlakozhatnak. A komputertől bármilyen távol lévő helyen egy viszonylag olcsó berendezés, valamint telefonvonalak segítségévei ugyanúgy »kérdezni lehet«, illetve válaszokat kaphatnak az előfizetők, mintha az a saját tulajdonú és a telephelyükön működő számítógép lenne. Ahhoz, hogy az adatok bejuthassanak a számítógépbe, úgy kell előkészíteni azokat, hogy a gép számára olvashatók legyenek. A leggyakrabban használt adathordozó a lyukkártya. A képen látható, amint a berendezés asztalán fekvő, kézzel irt adatlapból a gép számára érthető lyukkártya les?. A számítógép az adatokat vagy mágnesszalagon vagy mágneslemezen tárolja. A mágnesszalag nagyon hasonlít a magnószalaghoz, a mágneslemez pedig a hanglemezhez. Mi is gyorsabban megtalálunk egy keresett zeneszámot a hanglemezen, mint a magnószalagon, ezért a számítógépeknél ma már szívesebben alkalmaznak mágneslemezeket. Ez a televízióhoz és írógéphez egyaránt hasonlító készülék módot ad arra, hogy »társalogni« lehessen a komputerrel. A kérdési az írógépen keli leírni, s a válasz nillanatokon belül olvasható a képernyőn. Eeskó László
