Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-14 / 61. szám
Kis szövetkezetek nagy gondjai Interjú dr. Kiss Józseffel, a MÉSZÖV elnökével — A Belkereskedelmi Minisztérium munkacsoportja ágazati vizsgálatot tartott a megyében, s egyebek között megállapította: Somogybán sok a kis szövetkezet, s ez akadályozza a kisközségek áruforgalmának megfelelő bővülését. Miért működik megyénkben ilyen sok apró fogyasztási szövetkezet? — A sajátos települési viszonyok miatt. Somogybán, Vas és Zala megyében rengeteg a kis település, és ennek megfelelően alakultak ki a fogyasztási szövetkezetek is. 1945 Után gyakorlatilag minden községben önálló szövetkezet alakult, s csak 1951 után egyesült néhány. Az első jelentősebb egyesülés akkor a Kaposvár és vidéke szövetkezet megalakulása volt. 1963-ban alakult ki a jelenlegi körzeti rendszer, Ma 30 fogyasztási és egy méhészszövetkezet működik. Természetesen ez idő alatt nemcsak egyesülésekre került sor, a csökö- lyiek például különváltak a ku- tasi szövetkezettől, s az egyetlen községet, Csokölyt ellátó áfész azóta is működik. Ehhez még hozzátenném, hogy sem az országos, sem pedig a megyei szövetség nem ösztönözte mind ezideig a szövetkezeteket sem az egyesülésire, sem a szétválásra. — Változott-e a helyzet 1968 óta, mikor az áruforgalom és a kereskedelmi munka feltételei lényegesen módosultak? — 1968-tól megújult feltételek között kellett dolgozniuk az áfész-eknek. Megváltozott az adózás rendszere, a hitelpolitika, nagyobb hangsúlyt kapott a saját erőből származó fejlesztés. Az életszínvonal rohamosan emelkedett, megnőtt a vásárlóerő, s az emberek a falusi viszonyok között is már többet akartak a hagyományos árukínálatnál. E feltételek között néhány szövetkezettől is kaptunk jelzéseket, amelyekből világossá vált, hogy a kis szövetkezetek egyre kevésbé képesek megfelelni ezeknek a megnövekedett igényeknek. 1972-ben az országos szövetség felülvizsgálta a megyei szövetség és az egyes szövetkezetek helyzetét. Már akkor kiderült, hogy néhány kis szövetkezet a jelenlegi viszonyok alapján a dául a legszigorúbb takarékosság mellett is 28 évre lenne szükség ahhoz, hogy a kívánt hálózatot meg tudják építeni. Ráadásul a kis szövetkezeteknél az igazgatási-irányítási költség is jóval magasabb a megyei átlagnál, mégsem tudják biztosítani — egyebek között a szakképzett munkaerő hiánya miatt —, a korszerű irányító és ügyviteli szervezetet. Így képtelenek hatékony belső ellenőrzést és gazdálkodást teremteni. — Hogyan tudják a kis szövetkezetek képviselni tagságuk érdekeit? Mivel kisebb szervezetek, szorosabb lehet a kapcsolatuk tágjaikkal... — Éppen ellenkezőleg. Vizsgálatunk során kiderült, hogy egyáltalán nem képesek azokat az előnyöket biztosítani tagjaiknak, mint a nagy szövetkezetek. Kevesebb a vásárlási visszatérítés, fejletlenek a szolgáltatások, a kölcsönzés, és a különböző juttatások is elmaradottak. A balatonmáriai áfész például ingyen házhoz fuvarozza tagjainak a gázt, az olajat. De a kis szövetkezetek erre nem képesek. A tagok tájékoztatása is hiányos, évente egyszer, s csak szóban történik. A nagy szövetkezetek technikai és személyi feltételei olyanok, hogy tagjaikat fél- és negyedévenként is tájékoztatni tudják írásos anyaggal, és jobban be tudják vonni őket a szövetkezeit munkájába. — Tehát hosszabb távon a kis szövetkezetek jelenlegi helyzete nehezen tartható. Mit lehet tenni? — Több lehetőség is van, ezek egyike az egyesülés. Ha viszont egyesülésre lesz szükség, ennek úgy kell történnie, hogy a demokratizmus elve maradéktalanul érvényesüljön. Mi ennek szellemében jártunk el. 1973-ban az áfész-ek választmánya elé tártuk vizsgálatunk megállapításait. Akkor a választmány úgy határozott, hogy minden kis szövetkezet vizsgálja meg saját helyzetét, és keresse a megoldást. Ennek eredményeként tíz szövetkezet jövőben inkább csak szinttar- ereomenyeKenx uz szoveosezei S képes, fejlődésre kevés- - Mezocsokonya-Somogyjad,, bé. Tavaly a kis bonnyai áfész vezetői felhívták a figyelmünket arra, hogy milyen nagy ellentmondást éreznek a fejlesztés igényei és lehetősegei között. Megyei szövetségünk is munkához látott, és széles körű vizsgálatba kezdtünk, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: mi az oka a szövetkezetek közt létrejött differenciálódásnak? A vizsgálatot közgazda- sági és szövetkezetpolitikai nézőpontból végeztük. Csököly—Kadarkút, Bonmya— Karád, Sfomogysámson—Bala- tonmária és Kaposfő—Nagybajom — az egyesülésben látta a jövőt. Az egyesülés kérdését és feltételeit megvitatták a járási pártbizottságok, a csúcspártszervezetek, a nagyközségi tanácsok elnökei és a szövetkezetek vezetőségeinek együttes ülésein. Ezeken és a kibővített igazgatósági üléseken mindenütt egybehangzó, egyöntetű állásfoglalások születtek. Ugyanígy az eddig lezajlott küldöttközgyűléssken is. — A döntéseket, állásfoglalásokat nem befolyásolták a vidéken olykor még igen erős lokálpatrióta érzelmek? — Szinte egyáltalán nem. Vizsgálatunk igen részletes volt, s az érvek, a tények túl súlyosak ahhoz, hogy bárki is helyettük az érzelmekre hallgatna. Mindamellett az egyesülés még nincs lezárva: a tagság jelenleg is foglalkozik vele. Jobb ellátást várnak az egyesülés kimondásától, a szolgál tatások fejlődését, a tagság gyakoribb informálását és a kistermelői gazdaságok megfelelő ellátását. Mindez a tagság legelevenebb érdekeibe vág. A részközgyűlések ezért igen népesek, s az . ellenszavazatok aránya elenyészően kicsi. Eddig már határozatképes közgyűléseken kimondták az egyesülést Mezőcsokonyán, Somogy jádon, Csökölyben, Ka- darkúton, Balatonmárián és Somogysámsonban. A tényleges gazdasági egyesülésre azonban csak a következő évtől kezdve kerül sor. S közben folyik a többi szövetkezet helyzetének a fölmérése is. — Ezzel lezárul az egyesülések időszaka? — Valószínű még néhány áfész rákényszerül, hogy egyesítse erejét a másikkal. Ügy gondolom, hogy a következő tervidőszak elejére kialakulhatnak azok a feltételek vagy nagyságrendek, amelyek a még dinamikusabb fejlődéshez szükségesek. Csupor Tibor Huszonöt éves az Állami Biztosító Együtt fejlődött, f népgazdaságunkkal Sajtótájékoztató a Magyar Sajtó Házában Negyedszázada, hogy több mint 200 haaad, külföldi és kis helyi biztosító társaság, egyesület, szövetkezet egyesülésével létrejött az Állami Biztosító. — Legfontosabb feladatunk, egyben célunk volt, hogy kialakítsuk a szocialista tartalmú biztosítást, fedezetet nyújtsunk országunk lakosságának, gazdaságainak a vagyon- és a személybiztosítás valamennyi ágazatában. A megtett útra visszatekintve elmondhatjuk: a biztosítás együtt fejlődött, erősödött a népgazdasággal, s a társadalom gazdasági felemelkedésével együtt nőtt jelentősége is — hangoztatta tegnap Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója a jubileum alkalmából Budapesten, a Magyar Sajtó Házában rendezett tájékoztatón. Családonként kettő is Hazánkban ma — mint a vezérigazgató tájékoztatójából kitűnt — 150 fÓe biztosítási módozat áll a gazdasági szervezetek és a lakosság rendelkezésére. S hogy a biztosítás, illetve az Állami Biztosító elérte kitűzött célját — sikerült azt a tevékenységet szocialista tartalommal megtölteni —, azt bizonyítja: a biztosítások száma meghaladja a hatmilliót. Hazánk 3 és fél millió családjából mindegyik rendelkezik valamilyen biztosítási formával (lakásbiztosítás, CSÉB, tanulóbiztosítás, CASCO), sőt a legtöbb családnak két, illetve ennél is több biztosítása van. Különösen népszerű a csoportos élet- és baleset biztosítás. Hazánkban hárommillió taggal 3500 ilyen csoport működik, s az utóbbi tíz évben — baleset, halál következtében — több mint kétmilliárd forintot vettek föl a csoporttagok, illetve hozzátartozóik. S a többi, húszféle életbiztosítás elterjedését jelzi az is, hogy ma ennek összege eléri a 60 milliárd forintot. Fedezet az elemi csapások ellen Mint a vezérigazgató hangsúlyozta: kezdettől fogva leg fontosabb feladatuknak tekin— A minisztériumi vizsgálat anyagából és egyéb dokumentumokból tudjuk, hogy a megyében 13 áfész évi forgalma nem éri el a 45 millió forintot. Ezzel szemben vannak olyan szövetkezetek is, amelyek már a 400 millión felül járnak. Mi ennek az oka a MÉSZÖV munkacsoportjának vizsgálata szerint? — Nagyon érdekes dolgokat sikerült megállapítani. A tizenhárom kis szövetkezet körzetéhez tartóté községekben 1960 és 1970 között 13,1 százalékkal csökkent a lakosság száma, a bonnyai áiész-hez tartóté 9 községben például 23 százalékkal. Hetvenhét faluról van szó, ezek közül csak három központi községben tapasztaltuk, hogy nőtt a lélekszámú A népmozgalmi adatok szerepe nem vitás az áruforgalom alakulásában. A kis áfész-ekinél — közgazdasági számítások szerint is — a biztosítható nyereség szövetkezetenként körülbelül egymillió forint körül van, a fejlesztési alap pedig mindössze 200 ezer forint körül mozog. Viszont egy közepes alapterületű üzlet költségei meghaladják az egymillió forintot. Csökölyben pélElegendő a nagyobb lesz a bútor, választék A negyedik ötéves tervben kormányhatározat írja elő a bútoripar és a bútorkereskedelem rekonstrukcióját. A bútor- üzemek korszerűsítése, kapacitásuk bővítése az elmúlt három évben örvendetesen előrehaladt. Hogyan jelentkeznek az eredmények a kereskedelemben, az üzletekben? A kérdésre a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályán kapott választ az MTI munka társa. A múlt évben nem volt már hiány bútorban, mennyiségben talán némi túlkínálat is mutatkozott. Az ipar a kereskedelemmel együttműködve olyan bútorcsaládokat alakított ki, melyek a kis és a nagy lakószobák berendezésére egyaránt alkalmasak. Három-négy éve még hiánycikk volt a kárpitozott bútor, most mennyiségben már szintén elegendőt találni az üzletekben. Egyre több a gyermekbútor is; az ellátásban ebben az évben további fejlődés, a választék bővülése várható. A konyhabútor sem hiánycikk már, csupán a Tisza Bútorgyár 8—10 félét ad a belföldi piacra. A rekonstrukció nyomán a belkereskedelem a hazai iparra alapozza az ellátást, a forgalom 86—87 százalékát a hazai bútorok teszik ki, külföld röl 600—650 millió forint értékű bútort szereznek be, lényegében a választék bővítésére, színesítésére, a különleges igények kielégítésére. A rekonstrukció során modern, nagy teljesítményű gépsorokat, automatákat. helyeznek üzembe, a berendezések kihasználása, a gazdaságos termelés érdekében az üzemek minél nagyobb sorozatok előállítására törekednek. Ez ellentmond a kereskedelem, illetve a lakosság érdekeinek. A vásárlók inkább egyéni elképzeléseik megvalósításához szeretnének kis sorozatban gyártott bútorokat. A tapasztalatok szerint egy-egy típusból öt év alatt van szükség az ipar " által egy évre felajánlott húszezres sorozatra. Az ellentmondás feloldásához az ipar és a kereskedelem szakemberei most keresik azt az optimális sorozat- nagyságot, mely az iparnak is gazdaságos, és megfelel a keresletnek is. Most előtérbe került a bútoroknak elemek, lapok formájában történő értékesítése, a lakásokban való összeszerelése. A rekonstrukció eredményeként a nagyüzemek — a BUBIV, a Kanizsa, a Zalaegerszegi Bútorgyár — képesek ilyenek gyártására, a dobozelemek szarinti árusítási már szinte mindennapos, a lapelemes termelés és értékesítés azonban még nem. Még mindig igen nagy — mintegy 20 százalék — a bútorok szállítás közbeni sérülése, főleg a biztonságos fuvarozáshoz szükséges speciális vagonok, kamionok hiánya miatt. A rekonstrukció további feladata még a kiegészítő bútorellátás hátterének megteremtése, például a könyvszekrények, az író- és dohányzóasztalok, a polcok, az ágynemű, az előszoba- és a cipőszekrények stb. nagyobb mennyiségű előállítása. A Belkereskedelmi Minisztérium a rekonstrukció eredményeit és a követélményeket figyelembe véve módosította a hálózatfejlesztés eredeti terveit, s a tervidőszak végére a 30 000 négyzetméter eladótér helyett mintegy 50 000—55 000 négyzetméterrel bővíti a bútorkereskedelem üzlethálózatát. A terv szerint 1975-re 30— 40 új bolt nyílik, s kialakul a lakberendezési áruházi rendszer. Budapesten ez év első felében megnyílik a tízezer négyzetméteres Domus áruház, s ehhez hasonló rendszerű, 3000 —5000 négyzetméteres, nagy üzleteket létesítenek nyolc vidéki városban. tik, hogy fedezetet nyújtsanak a mezőgazdaságot, a termelő- szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat fenyegető elemi csapások ellen. — Ez tükröződik az Állami Biztosító 25 éves üzletpolitikájában. S ezt igazolják a terveik is. Termelő- szövetkezeteinek 1961 óta 12 milliárd 'forintnyi kárt térítettek meg. S hogy a biztosítás mennyire fontos a tervszerűen gazdálkodó szövetkezet részére, azt jelzi az 1973-as év is. Noha kedvező volt az időjárás és lényegesen kevesebb a kár, mint korábban, mégis száznál több volt a természeti csapás következtében egymillió forint veszteséget szenvedő mezőgazdasági üzem. Sőt, akadt olyan gazdaság is, amely terhesnek tartotta a biztosítási díj fizetését, felmondta azt, s a múlt évben jégverés következtében 40 milliós veszteség érte. Az Állami Biztosító rugalmas üzletpolitikáját jelzi, hogy idén csökkentik 850 mezőgazdasági üzem biztosítási díját, s ez — a gazdaságnak — 135 millió forint megtakarítást jelent. Néhányét viszont emelik, ennek összege azonban csupán 29 millió forint. Jelentős az az összeg is, amit évente a háztáji gazdaságok és az egyénileg gazdálkodók részére megtérít a biztosító: 120—150 millió forintot. Egyszerűbben, gyorsabban — A biztosítás: szerződés. Üzletpolitikánkat a múltban is az jellemezte s arra törekszünk a jövőben is, hogy tovább szilárdítsuk ügyfeleink bizalmát — mondta a vezérigazgató, amikor ismertette milyen intézkedésekkel törekszenek egyszerűbbé és gyorsabb^ tenni az ügyintézést. Az önsegélyezési csoportok a szociális segélyeket eddig is önállóan kezelték, most a kisebb balesetek után járó kifizetéseket is ők intézik. Lehetőséget kapnak a népesedéspolitikai elvek megvalósítására, segélyt adhatnak a nagy családosoknak, az egyedülálló szülőknek, anyáknak gyermekük betegsége £etén. Segítik a házasuló fiatalokat, segélyt adhatnak gyermek születésekor, vagy ha a csoport- tag leszerel a katonaságtól. A sajtótájékoztató részvevői érdekes képet kaptak az Állami Biztosító negyedszázados munkájáról, hazai és nemzetközi kapcsolatairól. Elgondolkoztató volt hallani azt is, hogy sok nagyvállalatunk a tűz- és robbanásveszélyei kívül másra nem kötött biztosítást. A múlt évben gépjánnűkár címén — 120 ezer volt az országban — felelősségi és CASCO-károkra csaknem 500 millió forintot fizettek ki. Csupán a máit évben 325 ezer balesetre 'járt térítés a , biztosítótól. És a statisztika még mást is jelez: »legveszélyesebb üzem« a háztartás! Ezt bizonyítja, hogy tavaly a lakásokban 3000-nél több robbanás történt, és a családi otthonokban keletkezett tűzkárokra 27 millió foriijjot fizetett ki az Állami Biztosító. Igaz, a tájékoztatóbb kitűnt, hogy kétmillió csalásai több rendelkezik már biztosítással. Az aggasztóan nágy számok viszont mindenkit nagyobb figyelemre és óvatosságra intenek. Sz. L. k ____ f ¥ T ízéves iubileum Nagyatádra került az „aranykesztyí" (Tudósítónktól) A Pécsi Kesztyűgyár évvel ezelőtt — 1964. | eredményeik elérésében nagy tíz ! szerep jutott a három szocia- már-1lista brigádnak. A Tyereskova cius 6-án — nyitotta meg nagyatádi telepét. A nőket foglalkoztató, bedolgozó jellegű kis telepnek nyolcvanra szaporodott a létszáma, és számottevően nőtt a termelési érték is. A pécsi üzem a napokban értékelte a nagyatádi telep 1973. évi gazdasági eredményeit. Tervüket 8 százalékkal teljesítették túl, és egy év alatt 72 ezer pár kesztyűt varrtak. Ezek több mint 90 százaléka exportra került Jó minőségű munkájukat mutatja az is, hogy csupán 17 pár kesztyű nem felelt meg a követelményeknek. Egy bedolgozó átlagosan havi 1700— 1800 forintot keres, de vannak olyanok is, akik 2200— 2400 forintot visznek haza. Kiscsinál Györgyné, a telep vezetője elmondta, hogy brigád hétszer nyerte el a szocialista címet, és kétszer kapott aranykoszorús jelvényt A Hámán Kató brigád hatszor, a Dobó Katalin brigád pedig háromszor kapta meg a szocialista címet. Mivel a nagyatádi telep egymást követő két negyedévben is az első helyre került a gyár 11 telephelye közül, ezért véglegesen hozzájuk került az anyaüzem által létesített »aranykesztyű« díj. Ez év első Két hónapjában is túlteljesítették a tervet, februárban például 17 százalékkal termeltek többet a tervezettnél.
