Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-14 / 37. szám
f enyegetőznek a nagyvállalkozók Tizenegy százalékos béremelést kapnak a nyugatnémet közalkalmazottak — jelentették be szerdán este a nyugatnémet fővárosban. Willy Brandt kancellár elnökletével szerdán délelőtt ismét összeült a nyugatnémet kormány, hogy tárgyaljon a szakszervezetek elé terjesztendő új béremelési javaslatról. A tanácskozás után Genscher 1 belügyminiszter nyomban Stuttgartba utazott, hogy tud- tul adja kormánya állásfoglalását. Brandt kancellár délután egyórás tanácskozást tartott a tartományi miniszterelnökkel tők olyan javaslatot dolgoztak ki, amelynek értelmében 11 százalékkal, illetve (a kiskere- setűeknél) legkevesebb havi százhetven márkával emelik a béreket. A béremelési ajánlat a postásoknak és a vasutasoknak is szól. A bérharcot irányító szak- szervezetek a kormány javaslatát elfogadták. A megállapodást a szakszervezetek tagságának természetesen még jóvá kell hagynia. Kenű bányászok Londonban Nyagat-németországi sztrájk ü szakszervezetek elfogadták a kormány javaslatát Tüntető bányászok érkeztek Kernből Londonba, hogy az angol főváros erőmüveinél sztrájkőrséget létesítsenek. és kormányának több tagjával. A tanácskozáson a munkáltaAz oktatáspolitikai határozat végrehajtásáról tanácskozott az országgyűlés kiitorális bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) voslásával a minisztérium foglalkozik: tovább kell csökkenteni a pedagógusok adminisztratív terheit. javítani kell élet- és munkakörülményeiket, s erkölcsileg, anyagilag is meg kell becsülni azokat, akik sokat tesznek az iskolai munka korszerűsítéséért. Túlnyomórészt megelégedést váltott ki a heti testnevelési oraszam növelése, jóllehet nagy gond még a tornateremhiány. Kifejezetten jó visszhangot keltett az enek- zene oktatás kiterjesztése a gimnáziumnak mind a négy évfolyamára. ».Jó lépés« voll az orosz nyelv első osztályos óraszámának növelése. A nevelők nagy többsége egyetért a tananyagcsökkentéssel, bar az igazi megoldást mindenütt az új tantervektől várják. Az általános iskolai felnőtt- oktatásban új, öthónapos formát vezettek be az V—VI. és a VII—VIII. osztályban a korábbi tízhónapos helyett, azzal a céllal, hogy közelebb kerüljön az általános és a szakmai képzés. Az első tanfolyamra körülbelül tízezren szám jelentősen tovább emel- ( zó gyermekének biztosit havi kedett, utalva arra, hogy a dolgozók kedvelik ezt az új formát. Számos fontos intézkedés látott napvilágot a felsőokta tás területén is. Az idén első alkalommal szervezték meg a szakmunkások felvételi előkészítő tanfolyamait a Budapesti Műszaki Egyetem rektorának közvetlen irányításával Az egyetemek és főiskolák életét az elmúlt evekben is jellemezte a képzés tartalmának korszerűsítésére irányuló tevékenység, s ebben több szakterületen konkrét eredmények is születtek. Az anyagi-tárgyi feltételek javításában két lényeges területen is sikerült előbbre lépni. A kormány 1973-ra 60 millió forint központi támogatást adott az általános iskolák alapvető taneszközeiben felmért hiányok pótlására; a Pénzügyminisztérium ugyanezt az összeget 1974-re is kilátásba helyezte. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács — a SZOT, a szövetkezeti szervek és a tanácsok közreműködésével — a központi ifjúságpolitikai alapból jelentkeztek, később a lét-1 csaknem 11 000 fizikai dolgoThaiföldi javaslat a politikai pártokról Sportkapcsolat Pekinggel — miniszteri szinten Bangkokban a thaiföldi belügyminiszter vezette szerkesztő bizottság politikai pártokról intézkedő — 57 cikkelyből álló — törvényjavaslatot dolgozott ki és terjesztett jóváhagyás végett a kormány elé. A nemzetgyűlés február 22-én fog szavazni e tervezetről, amelyről eddig csak kevés részlet szivárgott ki. Az AP amerikai hírügynökség szerint a javaslatok egyik cikkelye kimondja: új politikai pártok nem fogadhatnak el pénzügyi támogatást sem az országon belül, sem az országon kívül működő külföldi személyiségektől, illetve szervektől. Egy-egy politikai pártnak legkevesebb 1000 taggal kell rendelkeznie, ellenkező esetben az országos választások után feloszlatják. A thaiföldi »professzorok kormánya« — amely a tavaly októberi országos méretű tüntetésekkel megdöntött Kittikacsom-kormány távozása után vette át a hatalmat — ismételten azt hangoztatja: mindezeknek az intézkedéseknek célja az ország életének demokratizálása, a politikai helyzet megszilárdítása. * * O Dave Csullaszapaja thaiföldi hadügyminiszter, aki a thaiföldi olimpiai bizottság elnökeként egy hetet töltött Pekingben, szerdán elutazott a kínai fővárosból. A Kínai Népköztársaság megalakulása óta ő volt a legmagasabb rangú thaiföldi személyiség, aki Pekingbe látogatott 200—400 forintos középiskolai tanulmányi ösztöndíjat. A bizottság tagjai kézhez kapták a Munkaügyi Minisztérium írásbeli tájékoztatóját is az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásáról — ehhez Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes fűzött kiegészítéseket. Elmondotta: zökkenőmentesen lezajlott a szakmunkásképző intézetek tulajdonjogi »átadása«, az intézmények minisztériumi hatáskörből tanácsi irányítás alá kerültek. A képzés szempontjából nem megfelelő szakmunkásképző iskolákat megszüntették, így számuk 381-ről 267-re csökkent. A bevezetett új rendtartás már az iskolai demokratizmus szélesítésének jegyében készült; határozatok születtek a tanulók túlterhelésének csökkentésére, az oktatás tartalmának korszerűsítésére A tájékoztatókat követő vitában számos képviselő fejtette ki véleményét. Elhangzott például, hogy szakközépiskolákból ma még nem »egyenes« az út a szakirányú főiskolákra, egyetemekre, s a tanácsok még többet tehetnének a pedagógusok szociális helyzetének javításáért. A vitában felszólalt Sebes Lászlóné, dr. Király István, Somogyi József, Papp Dénes- né, Varga Gáborné, Varga Zsigmond, dr. Varga Paine (az ipari bizottság titkára), Salamon Hugóne, dr. Csendes Béláné, Petrovics Emil, Har- tai Irén, Simon István, Géczi János, Káli Ferenc és Terényi Józsefné országgyűlési képviselő. Az ülés dr. Ortutay Gyula zárszavával ért véget Von Wechmar, kormányszóvivő szerda esti sajtóértekezletén tette meg bejelentését. A kormány »utolsó ajánlatát« tette meg, de nagyon aggódik a várható következmények miatt — mondotta. Brandt kancellár a tartományi miniszterelnökökkel közölte, levelet kapott Heinemann elnöktől, aki arra kérte, hogy a munkáltatók higgadtan és az egész ország javát szemük előtt tartva járjanak el. A nyugatnémet nagyvállalkozók körében idegesen fogadták a hírt. Tartanak tőle, hogy más foglalkozási ágakban — így mindenekelőtt a fémiparban — legalább ugyanilyen arányú bérköveteléssel kell végső soron szembenézniük. Azzal fenyegetőznek most a vállalkozók, hogy e követelések teljesítésének esetére — ami elkerülhetetlennek látszik — az arak fölemelésével és munkáselbocsátásokkal válaszolnak. MOSZKVA Szolzsenyícint megfosztották állampolgárságától A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a szovjet állampolgársággal összeegyeztethetetlen és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kárt okozó, rendszeresen elkövetett cselekményekért 1974. február 13-án megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította a Szovjetunióból A. I. Szolzsenyícint. Csaladja Szolzsenyícinhez utazhat, ha úgy látja jónak. Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség jelentette: Szol- ssenyicin szerdán délután repülőgépen Nyugat-Németor- szágba érkezett. Az elhagyott Skylab B Somogyi Néplap Ezt a képet a Skylab—3 űrhajósai készítették az űrlahoratóritimrél — útban a főidre —, nehány perccel azután, hogy elszakadtak a nekik 84 napig otthont nyújtó kabintól. (Telelőtó; AP—MTI—KS) II kínai gazdasági élet ■ Kínai Kommunista fii Part tavaly augusztus- ban megtartott X. kongresszusa nem adott konkrét programot az óriási ország gazdasági fejlődése számára. Ehelyett néhány jelszóra és utasításra szorítkoztak, amelynek egy részét még a »nagy ugrás« idejéből vették át. A kongresszuson közzétett két fő beszámoló nagyon kevés ténybeli tájékoztatást tartalmazott Kína elért eredményeiről, a megoldatlan problémákról es a feladatokról. Csőn En-laj beszámolójában az ország gazdasági helyzetének jellemzése, tények és konkrét feladatok helyett, lényegében ennyiből állt: »Országunk iparának, mezőgazdaságának, szállításának. pénzügyének és kereskedelmének ügye jól áll«. A gazdasági fejlődés feladatainak meghatározása kimerült az olyan semmitmondó jelszavakban, mint »a mező- gazdaság a népgazdaság alapja, az ipar pedig ennek vezető ereje«. »Két lábon kell járni«, »saját erőnkre kell támaszkodni« stb. Igaz, a beszámoló tartalmaz felhívásokat arról, hogy »meg kell valósítani az ésszerű szabályokat és rendet«, »figyelmet kell szentelni a gazdaságpolitikának«, »törődni kell a tömegek életével«, ám egy szót sem szól a népgazdasági tervek konkrét tartalmáról, a magasabb életszínvonal érdekében soron következő tennivalókról. Jóllehet a maoista kormány egyik legnagyobb titokként kezeli a gazdasági statisztikai számításokat, néhány — erősen szépített — adat bekerült a kínai sajtó hasábjaiba, ami lehetővé teszi, hogy némi képet kapjunk az ország gazdaságának valódi helyzetéről. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ország gazdasági helyzete bonyolult és nehéz; az alapvető népgazdasági problémákat pedig továbbra sem sikerült megoldani. A kínai kormány gazdasági politikája nem mutat föl semmilyen elvi változást, az továbbra is elsősorban a háborús gépezet fejlesztésére irányul. A gazdaságpolitikát továbbra is Mao elnök »hatalmas stratégiai irányvonala« határozza meg, s eszerint »elő kell készülni a háborúra és az elemi csapásokra«, »népfelkelő hadosztályokat kell. fölállítani«, »mélyre kell ásni a lövészárkokat, széleskörűen tartalékolni kell a gabonát«. Vagyis folytatódik az a káros gazdaságpolitika, amely az utóbbi, immár másfél évtizedben a »nagy ugrás« és a romboló »kulturális forradalom« okozta visszaesésekben keletkezett károk helyrehozására elvesztegetett évékben, az ipari és a mezőgazdasági termelés zavaraiban jutott kifejezésre. A Kínai Népköztársaság gazdaságának nemzetközi kapcsolataiban azonban lényeges változás következett be. Amíg a tőkés országokkal lebonyolított árucsereforgalom 1959 és 1972 közt 3,4-szeresáre emelkedett, a szocialista államokkal folytatott külkereskedelem volumene ugyanezen idő alatt két és félszer lett kisebb. Amíg 1951 és 1901 között Kína aktívan együttműködött a szocialista országokkal, addig a KNK külkereskedelmének évi átlagos növekedési üteme 12,6 százalék volt. Az 1961—72-ig terjedő 12 esztendő alatt, amikor Kína erőteljesen csökkentette külkereskedelmi forgalmát a szocialista országokkal, a külkereskedelmi forgalom átlagos évi növekedési üteme alig érte el a 3 százalékot. Bár jelenleg a KNK az ipari termelés teljes volumenét tekintve a világ első tíz országa között foglal helyet, részesedése a világ ipari termeléséből nem haladja meg a 3 százalékot, mivel az ország lakossága a föld lakosságának kb. egynegyedét teszi ki (az ENSZ számítása szerint 1972-ben meghaladta a 800 milliót). A nyugati sajtóban közzétett számítások szerint az egy főre eső nemzeti jövedelem értéke a hetvenes évek elején mindössze évi 100 dollár, ami azt jelenti, hogy Kína a vílágem az utolsó helyek egyikét foglalja el A kínai ipar fejlesztéséhez sokoldalú és céltudatos erőfeszítések lennének szükségesek. Hiszen a KNK-ban széles körben elterjedtek a termelés technikailag elavult formái (a kézi munkán alapuló manufaktúrák, kézműipar, kisipar). 1970-ben például az ilyen kézi munkán alapuló helyi ipar tette ki az ország teljes ipari termelésének 40 százalékát. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes iparágak között és az iparágakon beiül is jelentősek az aránytalanságok. (Különösen nagy a bányászat és a feldolgozó- ipar, illetve az energiatermelés és a gépipar között.) A China News Analysis — jól értesült hongkongi hetilap — szerint »ha egy városban elkezdenek új üzemeket építeni, akkor annak a városnak a lakosai elektromosság nélkül maradnak«. A gazdaság egyik leggyengébb láncszeme pedig a szállítás. A vasúthálózat fejletlenségét csak súlyosbítja, hogy a meglevő vonalakon még a gőzvontatás van túlsúlyban (90 százalék). Rendkívüli hiány mutatkozik teherautókban, az aviatika csadr kw légiparkkal rendelkezik, ások is többnyire kiöregedett aae- mélyszállító gépek. Egyse nagyobb problémává válik az ipar ellátása mérnökökkel, műszaki káderekkel, kvaláfr- kált szakmunkásokkal. A feltételeket e téren tovább rontotta a »kulturális forradalom«, hiszen a KUK felsőoktatási intézményetoeíi több mint négyéves szünetéltetése azzal járt, hogy csaknem háromnegyed millióval kevesebb szakembert bocsátottak a népgazdaság rendelkezésére. Ami a mezőgazdaságot Eleti: a. gabonatermesztés alapvető a közélelmezésben, s a termelés 1957-től 1972-ig mintegy 25 millió tormával növekedett. Az egy főre jutó mennyiség mégis észrevehetően csökkent, mivel ebben az időszakban Kína lakossága 150 millió emberrel szaporodott. A mezőgazdaság fejlesztését nagymértékben gátolja, hogy csaknem teljesen abbahagyták a nagyszabású földrendezési és öntözési munkálatokat, amelyet a mezőgazdaság fejlesztésének 12 éves tervében irányoztak elő még az ötvenes években. A meglevő mező- gazdasági géppark is élavult, a mezőgazdaság gépesítése kezdetleges (a szántóterület 15 százalékát tudják géppel megmunkálni), az állattenyésztés zömében kézi munkán alapul. Változatlanul nagy a hiány műtrágyában. M indez azt eredményezi, hogy a lakosság csupán 75 százaléka számára tudják biztosítani a szükséges kalóriamennyiséget (vagyis a szükséges 2850 kalóriával szemben naponta átlagban nem egészen 2200 kalória jut egy emberre). Ez a csaknem másfél évtizede tartó áldatlan állapot mindinkább visszaveti a kínai népgazdaságot, Ha ehhez még hozzászámítjuk a hatalom jellegében mutatkozó negatív fejleményeket, akkor szembe kell nézni egy súlyos következtetéssel. Azzal, hogy a fejlődésnek ez az irányzata a Kínai Népköztársaság gazdaságában és társadalmi struktúrájában a szocialista elemeket egyre jobban aláássa. v. r.
