Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

Ember, természet, technika Még többet parkosításra! Városi vagy városiasodé környezetünk mind jobban igényli a természet jelenlétét is. A rohamosan épülő, égnek törő házak, a mohón terjesz­kedő aszfaltszőnyeg, a kő, a malter, a beton és a tégla mes­terséges — bár egy részről igen praktikus — környezetéből ki­szorul az embert évezredek óta körülvevő fű, fa, virág, s a csendesen csobogó forrás. A hús árnyék helyett csak a be­ton forró kisugárzását érez­zük, és a talpunk alatt frissen ropogó havat egykettőre elta­karítják a roppant célszerű­séggel, gyorsasággal működű gépek. (Ám ezeknek a gépek­nek a munkája nélkülözhetet­len a mai települések életé­ben.) Az emberben azért élnek régi-régi nosztalgiák az elha­gyott természet iránt. Még azokban a városokban felnövő kis lurkókban is, akik a zsú­folt parkoknál alig láttak több zöldet, és sosem szívtak erdei levegőt. De e nosztalgián kívül az embert fontos, mondhatni létérdekei is arra ösztönzik,, hogy mind buzgóbban keresse e régi, évezredes kapcsolat új­rateremtésének a lehetőségét. Nem túlzás azt állítani, hogy az embert létérdekei vezérlik? Egyáltalán nem. Az egykor oly büszkén emlegetett ingergaz­dag környezet, a város, kiter­jedésével, sodró, magával ra­gadó életritmusával, sosem hitt nagyságúra nőtt forgalmával, állandó és egyre töményebb zajával egyszerűen több, mint ingergazdazdag környezet. Át­lépte azt a küszöböt, amikor a millió zajforrás, a por, a ro­hanó tempó, a zsúfoltság, az időhiány már az emberi sze­mélyiséget kezdi ki. E sajátos hatások elkísérik a reggeli éb­redéstől a munkahelyéig, s on­nan a bevásárlóközpontokig, majd haza, különös körforgás­ban, bűvöletben tartva az em­bert. A városiasodás egy bizo­nyos szakaszában megjelenik a teljesen magányos városi ember, aki, minél nagyobb, forgalmasabb, szédítőbb, ma­gával ragadóbb a városa, ő annál kétségbeesettebb, szomo­rúbb, magányosabb. Az egyén régi harmóniáját keresve fedezi fel újra a ter­mészetet, jobban mondva an­nak hiányát. Hétvégeken, ün­nepnap kisétál, kiutazik sétál­ni, friss levegőt szívni, üldö­gélni a csendben, egyszóval valamennyire regenerálódni, kiszakadni, ha rövid időre is a városi környezetből. Lengyelországi tudósítás A dolgozók jogainak és kötelezettségeinek egysége Lengyelországban több mint1 három éven át dolgoztak az új munkatörvénykönyv terve­zetén. A cél az volt, hogy a dolgozók és a vállalat viszo­nyát a szocialista társadalmi rend normái szerint rendezzék, pontosan és részletesen meg­határozzák kölcsönös jogaikat és kötelességeiket. Lengyelor­szágban természetesen eddig is voltak olyan rendelkezések, amelyek ezeket a kérdéseket rögzítették. A munkaviszony minden részletét azonban nem érintették, s nem állapították meg általánosan, átfogóan és egységesen mind a munkavál­laló, mind a munkáltató fel­adatait. Az új munkatörvény könyv számottevően csökkenti a munkaviszony területén köte­lező rendelkezések számát, megszünteti a konfliktusok forrását. A múltban gyakran előfordult, hogy a dolgozó és az üzem között a nem mindig világos és esetenként ellent­mondásos előírások következ­tében viták, ellentétek támad­tak. Most mind a munkáltató, mind a munkavállaló pontosan megismerheti jogait és kötele­zettségeit, ami kétségkívül to­vább szilárdítja a törvényes­séget. létezik. A munkaviszonyra, ki­tüntetésre, jutalmazásra, táp­pénzre, szociális juttatásra, munkafegyelemre stb. vonat­kozó előírások mindenkire egy­formán érvényesek lesznek. A munkatörvénykönyv pon­tosan meghatározza a munka­viszony-szerződések alapel­veit. Megállapítja, hogy a dol­gozó elbocsátásáról a vállalat­vezető egyszemélyi felelősség­gel dönt. Elhatározását előző­leg közölnie kell az üzemi szakszervezeti bizottsággal, mely az igazgatói döntést fenn­tartással fogadhatja, s ha be­bizonyítható, hogy a felmon­dás alaptalan, akkor a szak- szervezet magasabb állami vagy szakszervezeti fórum elé terjesztheti ellenvéleményét. A felmondási idő alatt a dolgozó panaszt tehet a munkaügyi bí­róságnál. Az új munkatörvénykönyv egyfelől biztosítja a gazdálko­dás társadalmi hatékonyságát, minden állampolgár társadal­mi es egyéni érdekeinek meg­felelően a munkafegyelem be­tartását, a zavartalan vállalati munkamenetet, másfelől pedig a dolgozók törvényes jogainak maradéktalan érvényesítését. S ahogy növekszik a techni­kai színvonal, az egyes embe­rek, családok jövedelme, s hozzá tudnak jutni a gépko­csihoz, mind több utazást en­gedhetnek meg maguknak, roppantul megnő mozgási le­hetőségük. S a hét végi fá­radtságot nem szombat dél­utáni nehéz, rosszízű, fejfájós alvással űzik el, hanem egy másfajta pihenéssel: útnak in­dulnak. Nálunk is egyre több az autós turista, aki Dejárja a megyét, az országot. Mások in- kábo kertészkednek — évről évre több tagja van a kertoa- rátok sző ve övezetének —, nem is a kis kertoen megtermelne- tó zölQség vagy szőlő tényle­ges értéke miatt: sjikkaí in­kább a pénzben iá nem tc.ez- hető mozgás, a napfény örö­méért. S ez a pihenés újla.ta aktív pihenés másfajta moz­gással, tevékenységgel állítja helyre a városi ember harmó­niáját, személyiséginek meg­bomlott egyensúlyát. Érdekes, hogy a ma városá­ban, ahol egyre inkább a tech­nika-technológia fejlődése, a város növekedése bontja meg az egyensúlyt, ugyanez a tech­nika (autózás) segíthet helyre­állítani, regenerálni azt. A mű­szaki fejlődés modern vívmá­nyait tehát tudni kell helye­sen alkalmazni, ez a dolog nyitja. Számos olyan, szá­munkra intő, figyelmeztető példát ismerünk, amelyet ta­nulmányozva a mi fejlődé­sünknek eleve más irányt szabhatunk. Nem véletlenül tesznek nagy erőfeszítéseket Kaposváron a város környéki parkerdők és tavak létrehozá­sára. Évente számottevő össze­geket fordítanak a város útjai mentén húzódó keskeny par­kosított részek, virágos szige­tek és a fák gondozására. Jó példaként érdemes idézni a barcsiak munkáját is. A kü­lönböző létesítmények építésé­vel és a nagyarányú iparosí­tással párhuzamosan fásítási és parkosítási programot is el­kezdtek. A somogytarnócai úton például 1,5 millióért zöldövezetet alakítanak ki, a 6-os út mentén feltárják a hí­res ősborókást Az utóbbi há­rom évben mintegy 5000 fát telepítették csak Barcson, és az idén újabb 3000 telepítését kezdik el jelentős társadalmi közreműködéssel. A technika es a városi fejlődés csak akkor jár együtt nem kívánatos, káros hatások­kal, ha a fejlődést kezdemé­nyező ember nem számol ter- mészetátalakitó munkájának minden következményével. Ezért a városfejlesztő tervek­ben a parkosításnak, a zöld­övezet létesítésének is fontos szerepet kell kapnia. Cs. T. A munkatörvénykönyv ter­vezetét széles körben megvi­tatták a vállalati kollektívák, majd kifejtették róla vélemé­nyüket a jog- és a munkaügyi szakértőik. A különböző fóru­mokon rendezett viták es mó­dosítások után a tervezet a LEMP Politikai Bizottsága elé került. Említést érdemel, hogy érmék a kérdésnek a Lengyel Szakszervezetek Központi Ta­nácsa külön plenáris ülést szentelt A rpunkalörvénykönyv in­tézményes formában rögzíti a jó munkáért járó kitüntetést és jutalmat Ezek odaítélésében, illetve szétosztásában közvet­lenül részt vesznek majd a szakszervezeték. Eszerint a jól dolgozók pénzjutalomban ré­szesülhetnek, írásos vagy nyil­vános szóbeli dicséretet elis­merő oklevelet, vállalati és minisztériumi kitüntetést kap­hatnak. Másrészt az esetleges kihágásokért felelősségre von­ják őket, ami esetenként fi­gyelmeztetést megrovást vagy pénzbüntetést jelenthet Az új munkatörvénykönyv megszünteti a szellemi és a fi­zikai dolgozók jogi helyzeté­ben eddig meglévő különbsé­get Minden dolgozóra egyfor­mán kötelező rendelkezéseket tartalmaz. A szellemi dolgozó jogi fogalma a jövőben nem lelőtt elindultam volttá az utca alatti alagúton a röntgenvizsgálatra, Icuka, a fönővér a telkemre kötötte: — Föltétien keresse meg a váróban Molnár nénit. Két órája átment, es meg nem. jött vissza. Biztosan csak áll tehetetlenül szegényke. Rá is találtam a csíkos- szürke köpenyes, éterszagú várakozók között. Nevének hallatára ijedten nézett fel; alacsony, kedves arcú, ősz fürtű parasztasszony volt. Szóltam a röntgenesnek, és hamar behívták. Velem nem sokáig kukoricáztak, így a fojtás levegőjű alagútban ' utolértem. Nehezen lépke­dett, vastag, duzzadt bokáin jobbra-balra hintázta magát. Kezével a durván vakolt fa­lon keresett támaszt. Köszön­te a közbenjárást, és — en- gedelmet kérve — belém ka­rolt. Már a lépcső alján erő­sen szuszogott, kisebb pihe­nőkkel kapaszkodtunk fel az emeletre. — Jaj, az isten áldja meg a jóságáért, kedves fiam — hálálkodott a nénike, mikor a kórterem ajtajánál elvál­tunk. Másnap a délelőtti vizit után a folyosó sarkában kör­berakott fotelekben mellém ereszkedett. — Há valósi fiatalember, ha szabad kérdöznöm? — fordult hozzám csendes, me­leg hangon, dél-somogyi táj- szólással. Kiderült, hogy majdnem földiek vagyunk. Az egykori mezőváros híres gimnáziumában a fiával együtt jártam, bár nevére nem emlékeztem a diákkor emlékkazlából. Molnár néni a betegek szokásától eltérően nem a vizsgálatokról, bajáról kezdte a beszélgetést. — Tudja, édösöm, neköm is van két döreje gyerököm. Mindkettő gyerök. Azazhogy már csak egy maradt... —- szemét elfutotta a könny. — Tán meghalt? — Dehogy, kedvesöm. Há­rom éve kidikszidált. A fele­sége elcsalta. Szép, dörék gyerök vót, kitanúta a laka- tosmestörségöt. lgön jó ke­resőit, amikor a gyárbú ha­zaért, mingyá nekiát a ma­Továbbjutott a Fonómunkás A bogláriuk mennek Csurgóra Szóljatok játszók, regolök Sokszínű, változatos műsort Láttunk a Kilián György Ifjú­sági és Űttörő Művelődési Köz­pontban a somogyi irodalmi színpadok egésznapcs verse­nyén. Délelőtt azok az együtte­sek szerepeltek, melyek a rádió Szóljatok játszók, regölő:: me­gyei döntőjiére neveztek. A fo- nyódi gimnazisták Tűz, víz között megütközött kis .Ma­gyarország címmel a Rákócd- szsbadságharoról em’.if*' -' e't meg. A gigeiek életképp ' s repcétek, többnyire helyi gyűj­tési hiedelmeiket, dalokat, szo­kásokat dolgoztak föl a fonó fölidézéséhez. Beültettem kis­kertemet címmel a so.v.cgy- geszti irodalmi színpad érté­kes, szerkesztett műsort muta­tott be elsőnek; csúfol ókból, szerelmes dalokból kaptunk ízelítőt úgy, hogy a fiatalok jókedve is átsugárzott az örök­ségen. Somogygeszti másik, Tente baba, tente című műso­ra balladai megfogalmazásban állította elénk a múlt »nem kí­vánt gyemnek<=•’1*'. A kompozí­ció közi ^ vontjában a Fehí László ballada állott. A Fonómunkás Kisszínpad Vasra vert fohász című ösz- szeállítása a délelőtti program legkiemelkedőbb bemutatója volt, egy boszorkánypör tár­sadalmi hátterét világította meg. Vértes Elemér produk­cióját értékelte legjobbnak a zsűri is, tehát Somogy színeit a Fonómunkás Kisszínpad képviseli a Szóljatok játszóik, ragölök zalaegerszegi területi versenyén. Nem volt kisebb a tét a dél­utáni bemutatón sem, hiszen a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépisko­la irodalmi színpada, a marca­li gimnázium és szak' ^ziptsko- la, a nagybajomi Pálóczi Hatásos színpadkép a fonóból. \dám Színpad, a Fonómunká HsMzinpad GyermekszínpaJL Is a balatonboglari szakközép- iskola irodalmi színpada kö­zött dőlt el, melyik két csoport vehet részt a csurgói diákszin- játszó találkozón. A kaposvári mezőgazdaság szakközépiskola fiatal cso­portja névadójuk emlékének szentelte első műsorát, melyet Élet az írásban címmel mu­tattak be. Ezután egy eredeti mű következett: Csokonai öz­vegy Kamyóné és a két sze- leburdiak komédiáját a marca­liak adták elő. Ugyancsak Csokonai-műsorral készültek " nagybajom iák. A Fonómunkás Kisszínpad Gyermekszínpad? a Ki mit tud hetvenkedővel neveztek a versenyre és a szín­•01 szó csoport’1' megyei minö- •* sére. A délutáni részvevők közül d pálmát a balatonboglárial: ítték cl; Brecht-összeállítá- uikkal vesznek részt a csurgói iiákszínjátszó napokon. A ’ycrmekszínpítflot Is meghívták a diákszín ja'szó napokra, me­lyen versenyen kívül mutatja be műsorát. A siófoki színpad több szereplő betegsége mi­att nem vehetett részt a mi­nősítésen. Valamennyi részvevő somo­gyi irodalmi színpad minősí­tést szerzett szombaton. Ki­válóan megfelelt minősítést kaptak: a somogygesztiek, a nagybajomiak, a Fonómunkás Kisszínpad, a balatonboglári- k és a gyermekszínpad H. B. Somogygeszti »»vének«. IIT ELŐTT szekolásnak. Tudja, most di­vat a vaskerítés, hát olya­nokat fárasztott. Szép cifrá­kat, mög modernyokat. Nem győzte csinyáni, annyira rá­kaptak — áradt a szó a kis asszonyból. — Még a har­madik szomszéd faluból is ühozzá gyüttek. Csak úgy dűt a pénz hozzájuk. — És a menye? — Hát az is szép lány vót, sokan szerették vóna, de az én Jóskámhoz mönt. Igaz. ütet nem taníttatták, a nász­asszony aszonta, hogy elvö- szik őt a szépségéért. Így is lőtt, a fiam belegabalyodott. Nem mondom, jól éltek, ha­marosan szépült a házuk, pe­dig a menyem nem is dol­gozott sehol. Talpig ember volt a Jóskám, nem enged­te el a háziul. — Ugye közbejött valami — érzem meg a következ­ményt. — Ne gondoljon rosszra, fiam. Szépen éltek azok, csak a Marikának — a menyem­nek — szűk vót a falu; a városba kívánkozott. Jó gye­rök vót a Jóska, még töb­bet dógozott, befizettek égi házra a városban, az ittho nit eladták. Sokat jártak szórakozni, az asszonya is elhelyözködött, hamar lőtt autó is. Ügy három évvel ezelőtt nyáron, mikor haza­látogattak, összeszödött a fiam mindent, amit csak ta­lált a sublótban; gyerökkori fényképeit, kiszáradt fafu- ruglát. Azt mondta, egy or­voscsaláddal külföldi útra készülnek. Így is főttek. Mindön országbul kaptunk képeslapot. — Ne haragudjon. Molnár néni; szívesen hallgatom, de nem f araszt ja a beszéd? — A, kedvesöm, jó esik elmondanyi, könnyebb lösz a szívem ... Hol is marad- tunk? Ugye, gyütt a lap nagysokára Svédországbul. Mikor a kisebbik gyerök el­olvasta, majd összerogytam. Letelepedtünk — írták. — Mög, hogy kicsit nehéz, de az orvosék segítik ükét az eí- helyezködésben. — Na, anyám, a fiát már nem látja — mondta kese­rűen a kisebbik, aki ippen szabadságon vót a tisztiisko- lábul, aztán sírtunk egy ku­pacba. Az öccsét is kérdez­ték, hogy mit tudott róluk, de ezök maguk főzték ki a dikszidálást. Persze, biztos íz asszony vót a főcinkos.. ■ Az orvosékkal együtt möv- tek ... Nagy pompa .. mög mindön — mérgelődött Mol­nár néni, és csöndes átkot fohászkodott a menyére, amit mingyárt vissza is vont, hi­szen a fia felesége. — Hej, csak az az átkozott fehérvép ne lőtt vóna... Szögény fiam, írta, hogy beteg vót, mög emészti a honvágy ... Hogy tudták titokban tarta­ni... — szálldostak szavai a fáradt öregasszonynak, ug­ráltak ágról ágra, pilledő szárnyakkal vergődtek mon­datai a tehetetlenségtől. — Molnár néni, drága, vi­zit lesz, tessék bemenni a kórterembe — állt meg előt­tünk Katika, a bájos nővér­ke, és karja alá nyúlt a. hin­tázva lépkedő, vállára tá­maszkodó betegnek. Xovák Ferenc Somogyi Nép/api 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom