Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
fl szabadsági bőseinek hírhedi börtöne volt A pesti Újépület Valahányszor diákkorom óta eszembe jutott a hely neve, mindig a fájdalom, a szomorúság, de egyben a harag és felháborodás érzését váltotta ki belőlem. Sokkal több történt itt, mint amennyit a középiskolás történelem tankönyvek az 1867- es kiegyezés békéltető elgondolásának megfelelően szerényen közölték, hogy »-ide zárták be az elbukott 48-as szabadságharc résztvevőit«. Hazájukat szerető, ártatlan magyarok sokasága szenvedett itt mártírhalált; került bitóra, állt puskacső elé kínzások, szenvedések tengere után. Sokszor olvastam ezekről, vagy kutattam egy-egy elrejtett vagy gondosan őrzött feljegyzés nyomában. A »szelíd kalapos király«, n. József építtette ezt a rosszhangzású épületkomplexumot, a Neugebände-t 1786-ban abból a célból, hogy a lázadó, vagy a németesítés ellen tiltakozó magyarokat ide zárják be és egyben kaszárnyája legyen a Pesten állomásozó osztrák katonaságnak. Több mint tízezer négyszögölnyi területével, számos pavilonjával, kilenc udvarával elfoglalta az egész mai Szabadság tér helyét. A vérengzés Windíschgátz- nek Pestre való bevonulása után, 1849. január 30-án kezdődött meg. Az első magyar vértanú egy marburgi születésű kereskedő volt, akinek az volt a »bűne«, hogy kalapokat szállított a honvédseregben küzdő tiroli zászlóaljnak. Utána egy ko- máromaranyosi molnármester következett, aki állítólag «kézzel támadt a részeg császári katonákra«. Augusztusban egy nap alatt hat székesfehérvári polgárt lőttek agyon a falak tövében, mert a derék tímár- és szűcsmesterek meg akarták védeni városukat Falkenhayn tábornok gyújtogató-fosztogató katonáitól. Megyénk egyik egykori plébánosát, a balatonboglári ősz, beteg Streith Miklóst is felakasztották itt. König Mór káplánt — fiatal korára való tekintettel — csak »15 évi, vasban töltendő várfogságot« kapott. Azután jött Világos: a bosz- sz-ú. A bresciai hiéna, Haynau, váltott bírókkal, három-négy vértörvényszéket is működtetett, hogy minél többen életükkel fizessenek magyar hazaszeretetükért, és minél hamarabb megteljenek Kufstein és Olmütz börtönei. A legborzalmasabb nap itt is az aradi tizenhárom kivégzésének napja, október 6-a volt. Szurokfáklyák fényénél, az őszi sötét estében agyonlőtték Magyarország első felelős miniszterelnökét: Gróf Batthyány Lajost. Batthyányi nem tehetett felakasztani, csak agyonlőni, mert több sebből vérzett. Haynau kora reggeltől késő estig orvosokkal injekcióztat- ta_ hogy ne természetes halállal, hanem a kivégző osztag goivóitól ‘haljon meg./ Ezekben a napokban az ország minden vidékéről idehurcolt rabokkal, többek között Lenovics József egri érsekkel, R udnyánszity József besztercebányai, Jekelfalussy Vince szepesi püspökkel, Könyves Tóth Mihállyal, a nagyhírű debreceni prédikátorral együtt itt várták a hadbíróság ítéletét, a két Károlyi gróf, a Lipthay bárókisasszonyok, Teleky Blanka, báró Perényi Zsigmond, Csá- nyi László, báró Jeszenák János és Szacsvay Imre. Borsi József bicskei plébánost, aki 44 napig volt itt bezárva, néhány hírlapi cikkért ítélték húsz évi várfogságra. A hetvenéves országbírót, báró Perényit három orvos is elmebetegnek nyilvánította. Beért a vonatkozó rendelkezések értelmében nem lett volna szabad kivégezni. Haynau toporzékolt dühében és a már alig eszmélő embert hordágyon vitette a vesztőhelyre. Csányi Lászlót, a felelős minisztérium közlekedési miniszterét, báró Jeszenák János kormánybiztos főispánt, és Csernyus Manót a képviselőház jegyzőjét egymás után akasztották fel. Csányi minden vagyona elveszett, míg a börtönben volt. Jeszenák kivégzése előtt, az utolsó percekben, minden pénzét átadta a porkolábnak, és arra kérte, hogy abból vértanúsága emlékére az Újépület minden foglyának adjon egy új ezüst húszast. Október 20-án három idegen származású szabadsághőssel végzett a hóhér. Woroni- eczky Micislav herceg lengyel dzsidásezredessel, Giron Péter honvéd alezredessel, aki a német diákok parancsnoka volt, Abancourt Károly századossal, aki Dembinszky tábornok bátor segédtisztjeként harcolt hősiesen. A legnagyobb bűne Gironnak volt, mert megeskettette a Bécsből ide sereglett diákokat, hogy kitartanak a szabadságharc mellett. Se szeri se száma a névtelenül kivégzetteknek. Ahhoz, hogy a kegyencekből álló hadbírók halálos ítéletet hozzanak, elég volt annyi, hogy akár két ismeretlen tanú aEt mondta bárkire: »rebellis volt«. Ha valakinek semmi bűnét sem találták, nemre és korra való tekintet nélkül nyilvánosan megbotozták, csak azért, mert magyar volt. Mindenki aki ide került, »Kossuth kutya« volt a szemükben. Egyetlen napon, október 12-én húsz foglyot végeztek ki. Ezek közül egy Matherni nevűnek az volt a »bűne«, hogy Irányi Dániel sógora volt. Egy Gábel nevű, 61 éves báriya- mestert már jóval előbb azért állítottak bitó alá, mert vadászfegyvert és »Kossuth- bankót« találtak nála. 1851. szeptember 22-ére 36 bitót ácsoltattak, és ezeken jelképesen »in effigie« felakasztották Kossuth Lajost, Jósika Miklós bárót, Irányi Dánielt, Guyon Richardot, Perczel Mórt, Kmetty Györgyöt, Táncsics Mihályt, Csernátoni Lajost, Gorove Istvánt és még huszonhét olyan társukat akiknek a hóhér keze elől sikerült elbujdosni vagy külföldre menekülni. I 12 év Után 1898-ban bontották le az épületet, köveit széthordták, hogy lehetőleg emléke is minél előbb feledésbe menjen. Gyenes Zoltán 99 c\ m Ái ^ / * Rippl-Rónai Munkácsy párizsi műtermében, í Hogyan ír Rippl-Rónai Munkácsyval történt első tá* laikozásáról? Irántam való jóindulata és segítő szándéka Munkácsy önarcképe. 1844. február 20-án született Lieb Mihály, a hányatott sorsú asztalosinas, aki — fölhagyva ráerőszakolt mesterségével — ecsettel írta be névét a magyar piktúra dicsőséges lapjaiba, s akit valamennyien Munkácsy Mihály néven őrzünk emlékezetünkben, szívünkben. A százharminc éve született, nagy, magyar festő életének egyik különös szakaszat próbáljuk bemutatni, s nem kisebb festőegyéniség kalauzolásával, mint a kaposvári Rippl-Rónai József. A somogyi művész a müncheni tanulmányút után kopogtatott be Munkácsy Mihály pompás párizsi szalonjába, nem is remélve, hogy olyan meleg szeretetet kap a gazdag társaságokkal körülvett, központban álló mestertől. Ripp-Rónai emlékezéseit közreadó kötetében, melyet író barátai buzdítására kezdett el, A nagy pártfogó cím alatt megtaláljuk azokat a följegyzéseket, melyek, ha szuverén módon is, leírják: milyen ember volt Munkácsy, mit látott Rippl-Rónai a nagy magyar párizsi szalonjában, műtermében. Festő vall festőről, de az ember az emberről is... Rippl-Rónai 1887-ben utazott Párizsba. Két éven át dolgozott Munkácsy műtermében. Amennyiben ezek az évek a kiegyensúlyozott... megélhetést jelentették Rippl-Rőnai- nak, annyira tele volt ez az időszak belső gyötrelemmel, mely aztán odáig vezetett, hogy a fiatalember kénytelen volt szakítani Munkácsy- val. A két ember szakításának belső viharait egy külső vihar keltette: korszakváltás történ a magyar piktúrában, mely Rippl-Rónai és kortársai munkássága révén európai élvonalba került. már bemutatkozásom napján megnyilatkozott ... Akárhány jónevű művésznek is visszaküldte a névjegyét. ha meg akarták látogatni. Én is. a névtelen, pénztelen fiatalember, néhány, akkor Párizsban élő ifjú festő. köztük Kárpáthy Rezső biztatására, valóban csak a »próba szerencse- érzésével, aggodalmak közt, hogy ne mondjam, dobogó szívvel mentem hozzá .. A bécsi nagy meny- nyezet-képének vázlata előtt ült éppen... s mikor a mű- terembérelés került szóba, azzal a kérdéssel lepett meg, hogy »hát ez — az ő tizenegy méteres, pompás atelier- je, melyben a nagy Krisztusciklust is festette — nem elég-e kettőnknek?« Munkácsy talán azt a fiatalembert látta Rippl-Rónai- ban, aki egykoron ő maga volt? Munkácsy gyermekkorának emlékei épp oly megkapó olvasmányok, sőt, kiegészítik a Rippl-Rónai emlékezést, mint A nagy pártfogó. Talán ide való megjegyzés, hogy egyik bestsellerünk hőse is éppen Munkácsy Mihály: Dallos ciklusa az egyik legnépszerűbb életrajzi regény ma is. De hát milyen élete volt a kis Munkácsynak? ötvenkilenc éves volt, amikor az Emlékeim fejezeteit papírra vetette. Lázár Béla — A Munkácsy-kérdés című köhy- vében — ezt írja: »A sok csúnya emlék lelki alkatának kulcsa.« Munkácsy emlékezései ellentétben Rippl-Ró- naiéval — önéletrajzi levelek, melyeket a lelkileg gyötrődő mester »gyógyítására« íratott Charles Chaplin francia festő és grafikus felesége. Az életrajzi leveleket először Boyer D’ Agen adta ki Párizsban, természetesen francia nyelven, (a levelek így is Íródtak),. Souvenir de Munkácsy címen. Részlet az egyik, párbeszédes formában megírt önéletrajzi levélből: »A majszter hozzám jött és rám támadt: — Hát téged mi szomorí- tott el? — Nem akarok több festéket törni — mondtam. — Mit beszélsz? Te ostoba! Nem akarod tovább a festéket törni? Hát mit akarsz tulajdonképpen?.-,« Másik önéletrajzi levelében írja: — »Mázolói pályafutásom egyik legszomorúbb emléke az, amikor egy kegyetlen téli napon — nem is tudom már. hány fok hidegben — a csabai templomudvarban sírkerítést kellett festenem ... Reszkettem a hiRippl-Rónai írja ein lé1 el között: — Szívessége alig ismert határt. Csak így érihe; 5, hogy később is, ..legnagyobb elfoglaltsága ideién is, valahányszor hívtam, mindany- nyiszor eljött valamely ki- szülő festményemet megtekinteni, korrigálni vagy : róla véleményt mondani. Rippl-Rónai Munkácsy műtermében elsősorban a mesternek dolgozott, másolatokat készített festményeiről. Ezeket főleg Amerikába adták el. így aztán kevés ideje volt saját fejét használni Rónainak. A No fehér pettyes ruhában című kepét Rippl-Rónai már az Aumont ThíéVille- utcai önálló műtermében készítette. Munkácsy rosszalta a tőle különböző festői eljárást: Rippl-Rónai fez Súgj-nevetett »egyszerre festés« híve volt. Munkácsy a témákltoittassága szerint haladt- a» képén. Munkácsy nemcsak az »egyszerre festést« vetette meg, hanem a rajzokat sem értékelte. — Mérnökmunka. Tervezés. Reggeli! — mondta rájuk, miközben Rippl- Rónai tudta, hogy Munkácsy rajzai sikerültebbek festményeinél ... Rippl-Rónai visszaemlékezésében nyilván, sok a szubjektív elem, megítéléseiben túlzások is lehetnek. De jelzik, hogy a képzőművészetben valami új készült. Párizsban már az impresszionisták bontogatják szárnyaikat. Így is, »történelmi jeMunkácsy Mihály: Siralomház SHAW, AZ UTAS Bemard Shaw egy alka- lomnvaU vonatra ült, hogy meglátogassa vidéken elő barátját. A vasúti rendelkezés szerint csak 1. osztályú fülkében volt szabad dohányozni, a mozdony utáni első fülkében. Shaw beült ide, megtömte a pipáját és derűs hangulatban fújta a füstöt. A vele szemben helyet foglaló egyetlen utast a füst köhögésre ingerelte. Morogva megszólalt: — Kérem, oltsa el a pipáját. — Eszembe sincs — vágott vissza Shaw. — Akkor szólok a kalauznak. — Szóljon. A kalauz megjelent, de ki se nyithatta a száját, mert Shaw felállt és ingerült határozottsággal útitársára mutatott: — Kalauz úr, mondja meg ennek az úrnak, hogy ne avatkozzék olyan dolgokba, amihez semmi köze. Mert a második osztályon és a mögöttem lévő I. osztályú kocsiban megtilthatja a dohányzást, de itt nem. Nézze csak meg a vasúti jegyét! A kalauz elkérte az utas jegyét: az okvetetlenkedónek valóban második osztályra szólt a jegye. Szégyenkezve ki kellett vonulnia a fülkéből. Közben hallhatta, amint a kalauz bocsánatot kér Shawtól. Amikor Shaw az esetet egy asztaltársaságban elmondta, többen felkiáltottak: — De honnan tudta, hogy a pasasnak második osztályra szólt a jegye? A nagy író mosolyogva felelte: — Roppant egyszerű. A jegy csücske kilátszott a mellénye zsebéből, hát nyomban megláttam. hogy pontosan olyan — mint az enyém. Tavasz volt, kirügyeztek a cseresznyefák. Shaw akkora vágyat érzett a természet iránt, hogy vona tra ült, megmegnézni a tengert. Alig ült le, jött a kalauz, kérte a jegyet. Shaw izgatottan kutatott a zsebében, de nem találta. Ekkor a kalauz felismerte a nagy írót: — Ah, művész úr! Tessék csak hagyni! Majd meg tetszik találni. De ha nem lesz meg, az sem okozzon gondot a művész úrnak! Én nem csak elhiszem, sőt, jót is állok azért, hogy ön megváltotta a jegyét. Tessék csak nyugodtan ... művész úr ... Shaw ekkor roppant gyorsasággal kutatott zsebeiben, majd ingerülten a kalauzra kiáltott: — Ne dumáljon már any- nyit, inkább segítsen megkeresni azt a nyomorult jegyet. Meg kell találni, különben nem tudhatom, hogy hol kell leszállnom! Shaiv egyszer barátjával tett hét végi vonatkirándulást. Bár igen feledékeny volt, barátja mégis rábízta a jegyváltást. El is utaztak, majd a kirándulás után újra vonatra ültek, hazamentek. Az odautazásnál is Shawnál voltak a jegyek, s a barátja jegye is nála maradt. Jött a kalauz. Shaw kétségbeesve kaparászott a zsebeiben, szinte mindet kifordította, de csak az | egyik retúrjegyet találta meg. Mikor már nem volt hol keresgélnie, átadta az egyetlen jegyet a kalauznak, majd barátjához fordult, széttárva kezét: — Édes öregem, ez szinte hihetetlen. Oly nyugtalan vagyok! Hiába keresem, a jegyed örökre eltűnt, Most szólj hozzá. Még ilyet! Nahát! Dénes Géfca gyűjtése degtől és a félelemtől... Reggeli után Langi uram megparancsolta, hogy ismét menjek a temetőbe, rácsot festeni.. • De a kis Miska inas ezúttal makacsul tartotta magát s mennél inkább páholták, annál keményebben ismételte: Nem... .Nem ...« lentőségű nagy művésznek« nevezi életrajzában, s azt hiszem, most, Munkácsy születésének 130- évfordulóján sem tudunk mást mondani róla. A Honfoglalás, az Ecce homo és a többi híressé vált festménye nélkül szegényebbek lennénk. Horányi Barna Panoráma Megemlékezések, arcképek. Lenin halálának 50. évfordulója alkalmából megjelenő kötetben összegyűjtve kapja az olvasó Leninnek azokat az írásait és beszédeit, amelyekben ő emléke- kezik meg másokról, kortársairól, harcosairól nagy elődökről; oroszoktól és más országok fiairól. Engels 'és Bebel, Tolsztoj és Herzen, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, Eugene Pottier és Szverdlov — hogy csak néhányat említsünk —, róluk olvashatunk ebben a kötetben. » • • Daniel Olbrychski játssza a főszerepet Andrzej Wajda A dicséret földje című új filmjében, amely a Nobel-díjas lengyel író, W. Reymonl regénye alapján készül. 25 éves a Zasztava katonai filmstúdió. Fennállása óta kb. 2000 oktató- és dokumentumfilmet készített, hazai és nemzetközi fesztiválokon ?4 filmjét tüntették ki. Münchenben, Eduard Bandhauer minden évben gondosan letisztítja a középkori kádár céhet szimbolizáló figurákat. A fából faragott emberkék 1906 óta naponta délelőtt 11 órakor lejtenek finom táncot a városháza épületének tetején a turisták gyönyörűségére. A Müncheni Operaház vezetősége kérte fel Jan Cikkért A szerelem és halál játéka című opera komponálására. A kívülről jött megrendelés láthatóan találkozott a szlovák zeneszerző humanisa hitvallásával, hiszen Romain Rolland drámája is az emberbe vetett hit himnusza. Cikker ötödik zenedrámája — a müncheni és a svájci premier után — eljutott a pozsonyi Ná- rondé Divadlo színpadára is. Somogyi Néplap B
