Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

Kaposváron tárgyalt dr. Csanádi György miniszter (Folytatás az 1. oldalról.) A készülő új KRESZ is a biztonságosabb közlekedést szolgálja majd. Megalkotását az is indokolja, hogy csatla­kozott hazánk a genfi közle­kedési egyezményhez. Dr. Csanádi György miniszter ez­zel kapcsolatban hangsúlyoz­ta, hogy az új KRESZ hatály­ba lépése után nem kell ismét vizsgát tenni annak a más­fél millió embernek, aki már megszerezte a jogosítványt. A közlekedés megváltozó szabá­lyait azonban ismerniük kell. 105 millió vasúti fejlesztésekre A tegnapi tanácskozáson megállapodás született arról, hogy az idén végleg dönte­nek a kaposvári és a siófoki vasútállomás rekonstrukció­jának módjáról. A régóta hú­zódó beruházás megkezdése előtt most több tanuljnány- tervet készítenek arra, hogy miként lehetne a népgazda­sági igényeknek leginkább megfelelő pályaudvart építe­ni Kaposváron. Az év végén egyértelmű döntés születik a megyeszékhely pályaudvará­nak átépítési módjáról é§ a siófoki vasútállomás rekonst­rukciójáról. Jövőre elkészítik a kiviteli terveket, s az ötö­dik ötéves terv első éveiben A megyei vezetők arra kér­ték a minisztert, hogy vizs­gáltassa felül a Nagyatád— Barcs közötti vasútvonal megszüntetésére vonatkozó tervet. Barcs erőteljes iparo­sítása ugyanis szükségessé te­szi a vasútvonal fenntartását. Megállapodtak abban, hogy június 30-ig elvégzik ezt a munkát, s 1976-ig döntenek a Kaposvár—Szigetvár közötti vasútvonal sorsáról is. (Meg­szüntetése esetén felújítják a két várost összekötő utat.) A vasút az idén 105 millió forintot költ Somogybán fej­lesztésre. Egyebek mellett kor­szerűsíti törzshálózatát, új biztosító berendezéseket szerel föl, és folytatja a gyékényesi határállomás átépítését. Járm ügondok A tegnapi tanácskozáson egyeztették a közúti korsze­rűsítés programját is. Egye­bek mellett megkezdik az idén a Berzence—Csurgó kö­zötti szakasz átépítését. Szó volt arról, hogy a Deseda- völgyben megemelik a 67-es utat, és tovább épül a 61-es út. A megye vezetői a minisz­térium segítségét kérték, hogy a siófoki autóbusz-pályaudvar építése kezdődjön meg, s kor­szerűsítsék a Volán 13. sz. Vállalat járműparkját. A sok elavult autóbusz és teherautó selejtezését nehezíti, hogy drágán és az igényeknél ke­vesebb kocsit kap a vállalat. A megyében ugyanakkor emelkednek a személy- és áruszállítással kapcsolatos fel­adatok. Évek óta nehéz helyzetben van a balatoni hajózás is: a 15—20 százalékos forgalom- emelkedéssel együtt a jármű­park mind elavultabb. S ön­erőből képtelenek a felújítás­ra. A tanácskozáson szó volt a postai fejlesztésekről is. A ka­posvári postahivatal bővítésé­re — amelyet a megye anya­gilag is támogat — 300 ezer forintot biztosított a vezér- igazgatóság. A tegnapi tanácskozáson azt is bejelentették, hogy a tv jobb műsorvételi lehetőségé­nek elősegítésére automata át­játszó adó épül Kaposváron. Üzembe helyezése attól függ, hogy a gyár mikor tudja szál­lítani a berendezéseket. Leg­később azonban a jövő év el­ső felében már ez biztosítja a zavartalanabb televíziózást. A tegnapi tanácskozás után dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi miniszter a tárca irányítása alá tartozó vállalatok vezetőivel találko zott. A somogyi mezőgazdasági üzemek számára is nélkülöz­hetetlen, hogy folyamatos le­hozzálátnak a megépítéséhez, i gyen az üzemanyag-ellátás. Az idei kilátásokról, a táró­Folyamatos üzemanyag-ellátásra számíthatnak a mezőgazdasági üzemek Siófoknak még mindig nincs általános rendezési terve: el­készítését az hátráltatta, hogy az állomás átépítéséről nem született meg a végleges dön­tés. ló és szállító kapacitás fej­lesztési lehetőségeiről tájékoz­tatta hétfőn a megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési al­ÁFOR tájegységi központjá­nak vezetője. Jóllehet, az ÄFOR nem bő­víti az idén a megyénkben levő tárolótereit, mégis re­mény van arra, hogy a múlt évihez hasonlóan folyamatos nak a szükséges üzemanyag­hoz. Tény, hogy mindinkább számolni kell a mezőgazdasá­gi üzemekben ez idő tájt mu­tatkozó, s egyre növekvő igé­nyekkel: az erőgépek mellett legyen az ellátás. (A megye számos szárító berendezés lé­termelőszövetkezetei 1975-ig további 3000 köbméter tároló­Százalékok és abszolút számok ’ »Előfordul még olyan szem­lélet, amely kevésbé figyel föl a hazai eredményeinkre, ugyanakkor hajlamos a külföl­di sikerek túlértékelésére« — mondta a közelmúltban egy in­terjú során. dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter. Ez a megjegy­zés jutott az eszembe a Mező- gazdasági adatok most megje­lent negyedik kötetét lapozgat­va. Aki figyelemmel tanulmá­nyozza ezeket a számoszlopo­kat, annak föl kell figyelnie a hazai eredményekre. Csupán néhány tényt hadd idézzek ebből. A mezőgazdasá­gi termékek értékesítése 1960- tól 1972-ig 192 százalékra emel­kedett. Ez idő alatt 31 száza­lékkal nőtt hazánkban az egy főre jutó élelmiszer-fogyasz­tás. Érdemes néhány élelmi­szeripart ág termelését is meg­említeni. A legnagyobb fejlő­dést a baromfi- és tojásipar produkálta, több mint ötszö­rösére nőtt a termelése- Sor­rendben a tartósító ipar követi ezt, 440 százalékos termelés­emelkedéssel. És említhetném sorba a többi ágazatot. Egye­dül a cukoripar termelése csökkent, 1971-ben volt a mélyponton, azóta az ismert intézkedések hatására ismét fokozatos fejlődés tapasztalha­tó. A negyedévenként megjele­nő kiadvány többek között már összegezi a múlt év szep­tember 30-ig bekövetkezett változásokat is az állatállo­mányban. A szarvasmarha-ál­lomány egy év alatt 2.6 száza­lékkal, a sertésállomány 8,4 százalékkal nőtt országosan. Somogybán 112 000-ról 115 000- re emelkedett a szarvasmarha-, ezen belül negyvenötről negy­venhétezerre a tehénállomány. Ezzel a ténnyel a megye or­szágosan a kilencedik helyen áll, Érdekes megfigyelni, hogy ugyanakkor a termelőszövetke­zetek állományát tekintve So­mogy országosan a hetedik, a háztáji szarvasmarha-állo­mányt véve alapul pedig ötö­dik országosan. Sajátságos sorrendiséget fi­gyelhetünk meg a sertésállo­mány vonatkozásában is. Az összes állományt tekintve So- mog3r a kilencedik, a termelő- szövetkezetek állománya ötö­dik, a Mttáüé országosan he- edik. Figyelemre miit) az a Körülmény, hogy 1972. szen­tember 30-tol 1973. szc '. ..nb. 30-ig ugyan kétezerrel csök­kent a háztáji sertésállomány, bizottságát Rammer István, az I teret építenek, tavaly mintegy ________________________________1 600 köbméter befogadóképes­ségű új tároló létesült.) A ki­elégítő ellátást elősegíti, hogy az ÁFOR szállítóparkjá szá­mottevően bővül az idén: öt 12 köbméteres és két 5 köb­méteres tankkocsival gyara­podnak, s ehhez jönnek még a múlt év decemberében ér­kezett gépkocsik. Mindez azt eredményezi, hogy a szállító kapacitás napi 320 köbméte­res bővülésével ezután nem kell kisegítő gépkocsikat igénybe venniük. Segítségnek r ' mít az is, hogy a környe- megyékben az ÁFOR nö­veli tárolótereit a következő de még így is 16 000-rel több sertést tartanak ebben a szek­torban, mint a szövetkezetek közös gazdaságaiban­Csak néhány adatot ragad­tam ki ebből a csaknem két­száz oldalas kiadványból. Ügy vélem beszédesek, érdemes »•búvárkodni-« a számoszlopok között. V. M. években, és a somogyi gaz­daságok innen is hozzájuthat­tesül részben önálló beruhá­zásként, részben pedig szako­sított állattenyésztő telepek részeként, s ezek tüzelőolaj­fogyasztása számottevő. A ter­melőszövetkezetek — mint az iménti adatokból kitűnik — növelik ugyan tárolóterüket, azonban ez sem bizonyul mindenütt elegendőnek. A siófoki járás tabi körzetében például nagy szükség lenne az üzemanyag-ellátás javításá­ra, de az itteni kis befogadó- képességű tárolók bővítésére csak a következő ötéves terv­ben kerülhet sor. (A siófoki és a tabi kirendeltséghez Pét­ről, illetőleg Százhalombattá­ról hozták az üzemanyagot.) A megyének ezen a részén az autójáratok sűrítésével se­gítenek a bajokon, s így elé­gítik ki a gazdaságok igényeit. „Nekem kellett mindent kézben tartanom’ Két érig az ellenőrző bizottság élén A TOT nemrég befejeződött tanácskozásának fő témája a termelőszövetkezetek belső ellenőrzési rendszerének meg­vitatása volt. A termelőszö­vetkezetek egyesülésével szükségessé válik a belső el­lenőrzés fejlesztése, új mun­kamódszerek kidolgozása. Je­lenleg hogyan dolgoznak a szövetkezetek ellenőrző bi­zottságai? A válaszért felke­restük Bakos Lászlót, aki ja­nuár elsejéig, az ötvöskónyi tsz-szel való egyesülésig, a se- gesdi tsz ellenőrző bizottságá­nak elnöke volt. Néhány nap szabadságot vett ki, hogy az otthoni sür­gős munkákat elvégezhesse. Foglalkozása traktoros. J\ . — Két évig voltam az öt­tagú bizottság elnöke — mondja. — Negyedéves ütem­tervet készítettünk. Ebben feltüntettük a bizottság fel­adatait. A legfontosabb: ész­revenni a hibákat. Mivel trak­toros vagyok, csaknem min­dennap a határt járom. Lá­tom, hogyan végzik az egyes munkákat. Például, ha meg­raknak egy takarmánykazlat, ügyelek, hogy a fedés is azon­nal rákerüljön. — A bizottság elnökének nemcsak a mezei munkát kell figyelemmel kísérnie. — Az állattenyésztési tele­peken, az istállókban is el­lenőriztük a takarmány adago­lást, az állatápolást. A gé­peknél a szerelők munkájára szintén figyelni kell. — A számviteli munkához is értenek? — Természetesen. Minél jobban ért hozzá valaki, an­nál pontosabb munkát végez­het, hiszen a pénzgazdálko­dást is ellenőrzi a bizottság elnöke. A főkönyvelővel le­zártuk a pénztárt, utána át­vizsgáltuk a bizonylatokat, megszámoltuk a bent levő ^összeget. — Az eddig felsoroltakon kivül még milyen feladatai voltak? — Balesetvédelmi szempont­ból is meg kellett vizsgálni a gépek állapotát és az egyes munkafolyamatokat. Ha vala­milyen hiányosságot észleltem, azonnal jelentést készítettem. A tagok észrevételeit is meg­hallgattam, kivizsgáltam. — Ügy véli, volt értelme a munkájának? — Mindig figyelembe vet­ték a jelentéseimet, és ha va­lamilyen hiányosságra, hibá­ra hívtam fel a figyelmet, a tsz-vezetőség általában a le­hető legrövidebb idő alatt megszüntette azt, így meg­előzve az esetleges nagyobb bajt. — Az ellenőrző bizottság 'Ir.ökének lenni egymagában is komoly feladat, ön trakto­rom, és ez sem könnyű mun­ka. Hogyan tudja a kettőt el­végezni? — Az. hogy traktoros va­gyok, sok szempontból jó. Is­merem az egész termelőszö­vetkezetet, észrevettem a hi­bákat, hiszen magam is nap mint nap találkoztam velük. Ez a dolog jó .oldala. Rossz viszont, hogy az ellenőrző bi­zottsági tevékenység a sza­bad időmet rabolta el. Nem sok időt töltöttem itthon. Ha a gépről leszálltam, kezdő­dött a másik munka, helye­sebben folytatódott. — Most, az egyesülés után is vállalt valamilyen funk­ciót? — Jelenleg tagja vagyok a bizottságnak. Őszintén szólva, szeretek ezzel foglalkozni, de az, hogy én voltam az elnök, túl nagy lekötöttséget jelen­tett. Nekem kellett mindent kézben tartanom. Most lé­nyegesen könnyebb. — Véleménye szerint az a módszer, amellyel eddig dol­goztak, most az egyesülés után is hatásos lesz? — Szerintem igen. Olyan emberek tevékenykednek a bizottságban, akik ismerik a szövetkezetét, és értik a fel­adatukat. Természetesen, az egyesült gazdaságban ezek a feladatok nagyobbak, jobban oda kell figyelni, és a mos­tani elnöknek még több sza­bad idejét kell feláldoznia, mint nekem. Ezért én is he­lyesnek tartom, amit néhány gazdaságban már megtettek: függetlenítették ezt a munka­kört. A leglényegesebb, hogy az ellenőrző bizottság elnöke mindenhez értsen, mindenhez hozzá tudjon szólni. Munkája csak így lehet igazán haté­kony. n. t. Rossz tanácsadó E gy kommunistát töröltek a párttagok közül, azután visszahelyezték eredeti jogaiba. Ritka eset, de nem ezért teszem szóvá. Megkértek: tartsam titokban a he­lyet, a személyeket, mert fölfedésükkel sokat árthatnék a kö­zösségnek. Állom a szavamat. A történetet azonban nem hall­gathatom el. Azt példázza: hova vezet a harag, a hirtelen in­dulat, a megfontolatlan, elhamarkodott lépések sorozata. Meg azután azt is, hogy a jellembeli tulajdonságok, az emberi ér­tékek és hibák sohasem mutatkoznak feketén, fehéren. Mai két szereplőnket s a többieket védeni és bírálni is kell egy­szerre; egyikük sem fehér bárány, egyikük sem fekete. A tsz-elnök számára nem kiváltságos jog a tisztség, s a brigád­vezetőnek sem nyújt menlevelet a párt. Igazságot osztani — nem az én feladatom így is nehéz, ha eluralkodik a sze­mélyeskedés, ha láthatatlan rugók hozzák mozgásba az in­dulatokat. Vágjunk a közepébe. Jellemzésként csak annyit, hogy a tsz-elnök is kommunista, húszéves mozgalmi múltja van; a munkája lendületes, hozzáértő ember. A brigádvezetö állat- tenyésztési szakiskolán tanult. Húsz éve szövetkezeti tag, ti­zenkét évvel ezelőtt lépett a pártba. Régóta ismerik egymást. Most nagyon magukra vonták a figyelmet. Az összeütközés nem politikai eredetű. A tsz-elnök hir­telen indulatában — most már tudjuk, megfontolatlanul —• közölte vezető társával, hogy azonnal leváltja a brigádvezetői tisztségről. Meg is tette. Volt oka rá, hogy ne legyen elége­dett a brigádvezetö munkájával, 'magatartásával, magam is mondhatnék néhány példát erre. Hirtelen elhatározását azon­ban nem indokolta meg. Döntött és kész. Később szentesíttet- te elhatározását a vezetőséggel is. A brigádvezető nem volt ott; ki tudja, hogy állította be az ügyet? De elég annyi, hogy a vezetőség »rábólintása« látszólag mentesítette őt az egyéni felelősség alól, s a döntés így már megfelelt az alapszabály előírásainak is. A brigádvezető fellebbezett. Nem csapták nagy hűhót. Hamarosan megszületett a tsz döntőbizottságának határozata, amely helybenhagyta az elnöki döntési, és nem adott lehe­tőséget a további fellebbezésre. Azt hiszem, itt érdemes fi­gyelni egy »apró« részletre. A múlt év elején ugyanis több szövetkezet egyesüléséből jött létre a mostani. A határozat­ból kiderül: a brigádvezetőt 1973. január 1-től bízták meg a brigádvezetői teendők ellátásával. Az elnök február 3-án le­váltotta, s 26-án már a döntőbizottság is állást foglalt. Ki­váncsi volnék: egy hónap alatt mennyit mutathat meg egy ember önmagából? Az indokolásban egyébként ez áll: nem úgy látta el a feladatát, ahogy azt elvárták tőle. Előfordult, hogy késett munkahelyéről, s hogy alaptalan viták keletkez­tek közte és a dolgozók között. Arra is volt példa, hogy a főállattenyésztő utasítását nem, vagy csak részben hajtotta végre. (Csak úgy mellesleg jegyzem meg: a brigádvezetönek húsz év alatt nem volt fegyelmi büntetése.) Eddig a munkaügyi, a munkajogi história. Talán »kí­vülállóként« elmondhatom: a döntőbizottsági jegyzőkönyvön igencsak megérzi az ember az elnöki »sugallatot«. Ámbár ez később se maradhatott el. A brigádvezetőt természetesen senki sem mentheti föl, ha egyszer rosszul dolgozott; a fi­gyelmeztetés, a büntetés mindenképpen jogos volna. De a hirtelenkedés, a harag nem volt jó tanácsadó. E 's íme a másik adalék. A brigádvezető megsértődött Elhagyta a tsz-t, s munkajogi sérelmét összekeverte a pártélettel. Öt hónapig nem ment el a taggyűlések­re, nem fizetett tagdíjat, elhanyagolta kötelességeit. Hátat fordított a pártnak? Túlzás lenne ezt állítani. Csak éppen nem akart oda menni, ahol leváltóival találkozhatott. Ez leg- , alább olyan elhamarkodott lépés volt, mint a tsz-elnöké. Így aztán a taggyűlés — távollétében — a szervezeti szabályzat­ra hivatkozva törölte öt a párttagok közül, és visszavette vol­na a tagsági könyvét. Az indokolás helyénvaló volt, csakhogy a mérlegelésről, az eset tisztázásáról feledkeztek meg a párt­szervezet tagjai. De kik is mérlegeltek volna, hiszen a szer­vezet tagjai — köztük a tsz-elnök — így vagy úgy részt vet­tek a leváltás szentesítésében. Vagy a kommunisták félre­értették a tsz-elnökhöz fűződő viszonyukat? Ügy tűnik, mint­ha náluk »függelemsértés« volna másfajta véleményt kifej­teni, mint ami a tsz-elnöké vagy a párttitkáré, aki tanács­elnök is egyben. Az ilyen felfogás egy kis közösségben külö­nösen megnehezíti a helyes álláspont kialakítását. Így azután hibát hibára halmoztak a faluban, s már úgy látszott, hogy nincs kiút. Ráadásul egy nappal későbbi!) a csúcsvezetőség is jóváhagyta az alapszervezet meglehetősen indulatos és el­hamarkodott döntését. Lehetséges, hogy ebben is valamiféle összefonódás játszott közre? De most hadd szakítsam félbe a folyamatot. A brigád- vezető ugj^anis már a döntőbizottság határozata után panasz- szal fordult a járási pártbizottsághoz. Hogy milyen választ kapott onnan? Nagyon helyesen azt, hogy »Munkájának meg­ítélése a közvetlen vezetők feladata. Kérjük, hogy vegye fel a munkát, és dolgozzon példamutatóan.-« Miért tartom fontos­nak ezt? Azért, mert néha bizony még figyelmeztetni kell a kommunistákat arra, hogy a párttagság nem előny és nem menlevél; hogy a párt felsőbb szervei ugyanúgy a rend, a fe­gyelem megteremtésén fáradoznak, mint az állami, a gazda­sági szervek vezetői. És nem veszik át a legilletékesebbek hatáskörét, nem indítanak mentőakciót. Különben sem volt világos, hogy mi mozgatja az indulatokat. A pártból való törlés ügyében azonban van feladata — és beleszólása — a felsőbb pártszervnek. A járási vb vizsgáló­dott és döntött — minden érdekelt meghallgatása után, az ügy teljes ismeretében. Túlzottnak és indokolatlannak tartot­ta az alapszervezet döntését, és nem hagyta jóvá. De ne higy- gyék, hogy megdicsérte a brigádvezetőt, ellenkezőleg. Elma­rasztalja, és mulasztásainak pótlására, kötelességeinek telje­sítésére hívta föl a figyelmét. Figyelmeztette a tsz-elnököt is arra, hogy a megfontolatlan döntés, a személyes indulatok­ból táplálkozó önkényeskedés nem vezet jóra. A brigádvezető tehát továbbra is párttag, de még nem dolgozik a szövetke­zetben. Ennyi a történet. S hogy miért vettem ilyen sokáig igénybe a türelmüket? Mert sok minden izgat az ügy hátterében. Ügy érzem, a hatalom túlértékelésétől a megalkuvásig, az elvtelen védelem feltételezésétől a felelőtlen ügykezelésig rengeteg emberi hiba halmozódott fel, amely következetlenséget, rossz- indulatot, ridegséget, helyezkedést és bonyodalmakat idézett elő. A tsz-elnök — tekintélye biztos tudatában — megfelleb­bezhetetlennek tartotta véleményét. A brigádvezetö azt hit­te: a párt fogja kimosni hanyag munkájának következmé­nyeiből. A vezetőség, a döntőbizottság az elnök kedvére tett, és tetézte hibáit, s csaknem ugyanezt tette az alapszervezet és a csúcsvezetőség is. Nem volt egyetlen ember, egyetlen szerv a faluban, aki vagy amelyik képes leit volna fölülemel­kedni az indulatokon. Jellemző, hogy az elnök már visszaállí­totta brigádvezetőjét, pedig ezt senki sem kérte. Ezzel beis­merte megfontolatlanságát. Jellemző, hogy a csúcsvezetőség most is görcsösen ragaszkodik álláspontjához, mert a vissza­lépéstől tekintélyét félti. Végül is megtudtam: a tsz-elnök felesége és a brigád- vezető édestestvérek. Lehetséges, hogy belső családi viszály- ’:odás bolygatta meg ennyire a falut, s hogy ebből fakadt a helytelen döntések sorozata? Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom