Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

Centenáriumi kirakatok A Carmen volt a Emlékplakett, oklevél, jutalom a dekoratőröknek illatszerbolté legszebb SVíátl és sokszor megálltak tavaly egy-egy kaposvári ki­rakat előtt, s egy kicsit cso­dálkozva mondták a társuk­nak: milyen szép. Ezzel elis­merték, hogy Kaposvár bente- náriumának tiszteletére min­den vállalat, minden dekora­tőr igyekezett az átlagosnál jobbat, többet adni. A centenáriumi kirakatver­senyt tegnap délelőtt értékel­ték a városi tanács vb-termé- ben. Fűzi István, a termelés­ellátásfelügyeleti osztály ve­zetője nyitotta meg a díjkiosz­tó ünnepséget, majd Rostás Károlyra városi tanács elnöke elmondta, hogy a KPVDSZ megyei bizottsága és a városi tanács kirakatversenyt hirde­tett a város centenáriumának tiszteletére. A felhívás kedve­ző visszhangra talált. Az ed­digi legsikeresebb verseny volt a tavalyi, amelyben nyolc vál­lalat üzletei és boltjai vettek részt, s összesen ötvennyolc versenykirakat készült. Rostás Károly úgy értékelte hogy a verseny elérte a célját, sok jó ötlet valósult meg, a kiírásnak megfelelően grafi­konokon, képekben bemutat­ták a város fejlődését, a cen­tenáriumi hangulatot. Az ér­tékelés ezenkívül a politikai ünnepek kifejezését (ezekre készültek a kirakatok), vala­mint a szakmai szempontokat is figyelembe vette. Most az a fontos, hogy a centenárium be­fejeződésével ne legyen végéé szép és nemes mozgalomnak. Különösen fontos, hogy ne csak a belvárosi, hanem a pe­remkerületi boltok kirakatai is magas szinten feleljenek meg a követelményeknek. A tavalyi versen}7 során úgy vették észre, hogy már szeb­bek és fényesebbek voltak ezek is. A város felszabadu­lása 30. évfordulójának tiszte­letére szintén kirakatversenyt hirdetnek, s azt szeretnék, ha minél nayobb számban ven­nének részt ebben is. A városi tanács elnöke ez­után kiosztotta az emlékpla- '.-etteket, okleveleket és jutal­makat. Első díjat kapott a So­Ú<ia'<i beszélgetés: „Aliit tud#, szívesen megteszek a izissépri" — Gyuszi, levelem nem jött? — Lottót kaphatok, Gyula bácsi? — Segítene kiállítani ezt a pénzesutalványt, nagyon rosz- szul látok! Kis község Balatonújlak, alig. több mint hétszáz lakó­ja van. A posta azonban for­galmas, sokan térnek be ér­deklődni valamilyen külde­mény iránt, vagy csak azért, hogy szót váltsanak a köz­ség gondjairól Börczi Gyula hivatalvezetővel. — Tudja, ismer itt minden­ki, a legkisebb gyerektől kezdve a legöregebbig. Éppen huszonnegyedik esztendeje, hogy 1951. január 1-én meg­kezdtem postai szolgálatomat. Kézbesítő voltam, a szőlő­hegyre meg a falu külső te­rületére hordtam a leveleket, az újságokat, vittem a pénzt. Annak pedig 10 esztendeje, hogy a szükséges vizsgák le­tétele után hivatalvezetőnek neveztek ki. Börczi Gyula föleleveníti az eltelt csaknem negyedszáza­dot. Gyakran nyílik a hiva­tal ajtaja, aimíg beszélgetünk. Egy ajánlott levél fölvétele, s közben néhány közvetlen szó, érdeklődés az ügyfél egészsége, munkája iránt, majd folytatjuk beszélgeté­sünket: — Mindössze 13 napilap járt akkor a községbe: Ma csak a Somogyi Néplapra 82 család fizet elő, a Népsza­badság pedig 46 családnak jár. A napi- és hetilapokra összesen 269-en fizetnek elő. Olyan család, ház nincs, ahová valamilyen újság ne járna. Rádió három volt ak­kor Balatonújlakon, ma a 168 rádión kívül 134 család­nak van televíziója. Ez is jelzi a fejlődést, egy­úttal a postahivatal megnö­vekedett munkáját. Börczi Gyulának mindennap Bala- tonmáriára kellett átmennie a hajnali vonathoz, s onnan elhozni a postai küldemé­nyeket. Ez naponta 10 kilo­métert jelentett, körzete pe­dig — indulástól vissza a hi­vatalig — újabb napi 24 ki­lometer. S amikor a rossz idő miatt nem kerékpározha­tott, bizony elég volt ezt a távolságot végigjárni. — Olyan ember a mi pos­tásunk, akitől nagyon sok hasznosat, újat lehet tanulni — mondja Börczi Gyuláról egy idős parasztember. Ezt a véleményt több mint két év­tizedes postai munkájával és a község életét is előrevivő, a közösségnek hasznos kezde­ményezéseivel érdemelte ki. Huszonhárom esztendeje tevékeny szerepet vállal a szövetkezeti mozgalomban. Ettől kezdve igazgatósági tag a balatonmáriai áfész-nél. S ha valami szokatlant kell be­vezetni, megvalósítani, első­nek ő mutat példát. Selyem­hernyót, majd nyúl at te­nyésztett. most pedig a pri­mőrzöldség fóliasátras ter­mesztését kezdte el. Sokan, követték és követik példáját, 1 mert látják, érdemes. Mind-! ezekért kapta meg tavaly a '• kiváló szövetkezeti dolgozó j kitüntetést és jutalmul tízna-; pos szovjetunióbeli jutalom-; kirándulásra küldték. — Amit tudok, szívesen I megteszek a közösségért —j mondja Börczi Gyula, s er-; ről az oldaláról ismerik az 1 újlakiak. Ezért is jelölték őt,! húsz évvel ezelőtt tanácstag- ! nak, s választották meg azóta; is minden alkalommal újra.; Évekig tagja volt a tanács; végrehajtó bizottságának, s! hetedik éve a községi nép-! frontbizottság elnöke. Helyébe bizonyára többen; megsokallták volna ezt a sok-; irányú közéleti elfoglaltságot. I Tőle ezt nem hallani. Inkább! arról beszél, hogy mennyit j fejlődött, gazdagodott Bala-; tonújlak, hogy jövőre mit ki-; vánnák tenni: parkosítják az utcákat, fákat ültetnek, ven­déglőt, presszót építenek, s a társadalmi munkából szin­te mindenki részt vállal. Azért becsülik, tisztelik őt a község lakói, mert több mint két évtizedes közéleti tevékenységével bizonyította, hogy mindenkor kész, ha a közösségért valamit tenni kell. Sza4a<i László ! mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat Carmen il- latszerboltiának kirakata (de­koratőre Bokor Pálné). Máso­dik díjas ■ lett ugyanennek a vállalatnak a Május 1. utca 21. szám alatti készruházati bolt­ja (dekoratőre Dómján Ta­más), illetve a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási, Vegyi­áru Kiskereskedelmi Vállalat Ady Endre utcai állami gazda­ságok mintaboltjának kira­kata (dekoratőre Gulyás Sa­rolta). Harmadik díjjal tüntet­ték ki az iparcikk-kiskereske­delmi vállalat Csibi áruházá­nak kirakatát (dekoratőre Bu- lecza Mihály). m A ver&enyző vállalatok vezetői közül Rajii Mihály, a Somogy megyei Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat igazga­tója, Kovács Lajos, a. Somogy megyei Élelmiszeri-, Háztartási, Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, valamint Fűzi Ferenc, a kaposvári áfész igazgatóságának elnöke megjutalmazta a centenáriumi kirakatversenyben jó ered­ménnyel szerepelt dekoratő­reit. Mindhárman megígérték, hogy ezután is szebb kirakatok rendezésére ösztönzik dolgozói­kat. Czigány Károly, a városi pártbizottság munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a közeljövőben sok új üzlet nyí­lik a városban, éppen ezért azokra is gondoljanak a szebb és ízlésesebb kirakatokért in­dított mozgalom során. L. G. Andocsiak — Andocsról A boltos öröme Hogy milyen a falu, arról a tetszetős kis- áruházban is tudomást sze­rezhetünk. A szép boltnak már a kirakata is sejteti a vá­lasztékot. A legújabb di­vatfazonban készült férfi­ing, modern elektromos já­ték és egy ka­rácsonyfa hí­vogatja a ve­vőket. Éppen az ünnepi csúcsforgalom idején keres­tük meg a boltvezetőt, Ráncsik Józse­fet. Sok ilyen­kor a dolga,. hiszen segíte­nie kell az el­adói gárdát, ta­nácsokat adni a vevőknek.. Azt hiszem, ő a legújabb andocsiak egyike. — Három éve vagyok itt boltvezető. Ügy gondolom,' hogy nem dicsekvés: egy bolt­vezető a leghamarabb ismeri meg a falubelieket. Különö­sen, ha azt akarja, hogy azok a vásárlói legyenek. A vas­műszaki nagykernél dolgoz­tam, mielőtt kijöttem ide. Az első idő, a gyakorló boltosság mindenkinek nehéz. És elein­te nagyon hiányzott Kapos­vár. Jó ideig úgy jártam ide ki. Azután nagy örömmel fo­gadtam el a szolgálati lakást. Itt élünk most, és azt hiszem nagyon jól választottam. Megakad a szemem egy pár korcsolyán. Országszerte hiánycikk. boltvezető, zem. Elmosolyodik a amikor megjegy­— Nézze, nem árt, ha van az embernek ismeretsége. És, ha j9 árut akar a boltos, ak­kor nem elég megrendelni, ha­nem járni kell utána. Én a já­tékokat a Trióinál válogattam ki. Sikerült megszerezni egyet s mást, -de -tulajdonképpen nem vagyok elégedett a vá­lasztékkal. Így aztán nem olyan a kínálat, mint ami­lyent szeretnék. A modern elektromos játékokból sokkal több kellene, azt keresik. — És a ruhanemű? Nincs messze Kaposvár, nem ott vá­sárolják inkább az emberek? Száztízezer falusi fiatal a KISZ termelési versenyeiben Eredményesen kamatozik a védnökségi munka Az élelmiszer- és fagazda­ságban, a vízgazdálkodásban és az áfész-eknél dolgozó fa­lusi fiatalok a szocialista munkaverseny különböző ifjú­sági formáiban tevékenykedve mind eredményesebben segí­tik a szűkebb munkahely s az egész népgazdaság terveinek végrehajtását — állapították meg a közelmúltban a KISZ központi bizottságának illeté­kesei, mérlegre téve a falusi fiatalok részvételét a gazdasá­gi építőmunkában. Az elmúlt esztendőkben az ezen a területen dolgozó csak­nem 300 000 fiatal közül 110 000-en vettek részt a KISZ által szervezett termelési ver­senyek különböző formáiban, a védnökségi munkában, a ki­váló mozgalmakban, a külön­böző vetélkedőkön és pályáza­tokon, társadalmi muukaaik- ciókban. Az élelmiszer- és fagazdaságban, a vízgazdálko­dásban, valamint az áfész-ek területén 2400 ifjúsági brigád­ban 23 000-en dolgoznak. A KISZ védnökséigi moz­galmaiban ötezer falusi KISZ- szervezet és 3500 úttörőcsapat tevékenykedik. Az országfásí- tó védnökségi és környezetvé­delmi munkában például évente 6—9 ezer hektár terü­leten ültetnek fákat, ligeteket, a II. tiszai vízlépcső építésé­be és mezőgazdasági haszno­sításába, a táj üdülőkörzetté fejlesztésébe — ugyancsak védnökségi munkában — ezer­nél több KISZ-szervezet és csaknem 800 úttörőcsapat kap­csolódott be. Munkájuk mér­lege: 120 gazdaság 50 000 fia­talja csaknem 400 000 óra tár­sadalmi munkát végzett. Az állattenyésztés, az állató ere­detű termékek feldolgozása és forgalmazása során jelentke­ző feladatok teljesítésének ha­tékony segítésére fokozott fi­gyelmet fordítanak az élelmi­szer-gazdaság ifjú kommunis­tái. A kiváló ifjú mérnök cí­mért a múlt évben 430-an (Versenyeztek, a szakma ifjú mestere címért pedig több mint 2200-an küzdöttek. A fia­talok szakmai, fejlődésének fontos eszközei a különböző vetélkedők: az elmúlt három év során 433 vetélkedőn csak­nem tízezer mezőgazdasági és falusi fiatal adott számot szakmai, politikai felkészült­ségéről. — Ha itt nincs olyan, ami­lyet keresnek, akkor biztosan. — Mit keresnek? — Nem az olcsót, ezt előre­bocsátom. Én olvastam arról, hogy valamikor a falusi em­ber szeretett minél olcsóbban öltözni, s a szatócsüzlete’* polcaira jó volt a bóvli is. Hol van ez már? A divato­sat, a modernet keresik, sze­retik az emberek, öreg bácsi- kák választanak trevira puló­vereket, mert nyilván az a jó, aminek megkérik az árát. Így mondják. És igazuk van ... A tsz havonta fizet, s ennek kö­szönhető, hogy nagyjából egyenletes a kereslet. A bolt­ban olyat kell a pultra ten­nünk, ami egyébként a városi üzletek kirakatában is ott van. Sőt olyat is sikerül néha, ami ott hiánycikk ... — Sóik a konzerv a rak­táron. Nem marad a boltos nyakán? — Itt sem abból kell kiin­dulni, hogy falun önellátás fo­lyik. Nem mondom, van az is, mert a családok többsége le­vágja a disznót ezen a télen is. De — bármilyen különös — ettől függetlenül rendkívül nagy az érdeklődés a friss hentesáru iránt. Mit mondjak — egyszerűen elkapkodják. Sőt már kipróbáltam a mirelit készítményeket. Ezekhez saj­nos nem jó a norvég pult, spe­ciális hűtőpult kellene. Most csak a hűtőszekrények mély­hűtőiben tartottuk, de nem sokáig, egykettőre elfogyott. A konzerveket meg kell ismer­tetni a vásárlókkal. Nemrégi­ben rendeztünk egy kón.zerv- kiállítást kóstolóval egvbeköt- ve. Az ezt követő vásárlás bi­zonyította leginkább a sikerét A lecsó mellett nagyon nép­szerűek a pörköltek, és külö­nösen kedvelt lett egy tordai módra készített húsétel. Az utóbbi mind elfogyott. Kellene még minél több fla­konos tej, sőt kakaó is. Ha vé­gignézne egy napot itt a bolt­ban, pontosan megrajzolhatná, hogy mit esznek az andocsiak. — És mit isznak? — Kávét. De rendkívül so­kat! Főleg az Omnia népszerű. Havonta több mint kétszáz kiló fogy. A szeszes italokat is viszik, a rövidből főleg a likő­röket. Tudja én úgy vagyok ezzel, hogy legszívesebben le­mondanék az árusításról. Le­het, hogy mások a haszon fő forrásának tartják, én nem. A karádi áfész különben is kor­látozó rendelkezéseket vezetett be. Megszabták, hogy a forga­lom hány százaléka származ­hat szeszes italokból. — Az ünnep azért kivétel? —• Természetesen — és mu­tat a pezsgőspalackokra a boltvezető. (Folytatjuk.) Tröszt Tibor Kilőtt páncélautó melleti haladtak el, amikor váratla­nul »óriásbogarak« — bom­bázók — húztak el a fejük fölött. Partizánballada kamasz útja! Ártatlanokat árokba lövő hóhér lett belő­le. Utol kell érni, megadásra kényszeríteni! Hogy ne öl­hessen többet!« A csendre neszeit föl. A gyilkos ott lapul valamelyik fánál, és fülel. Várja az al­tivá: léptekkel tent el a cserjés­ben. A német főhadnagy nem követte, pedig Csík két-há- fegy- rom másodpercig Professzor 1noszogatni a foglyokat _ ______^___^ ______ v érének csövével. Dühödten talpraállításával bajlódott, fente rajtuk nyelvét: Lapátállú, széles járom- _ Atkozott bitangjai! Kü- csontu legény lett StemerboL lönösen t rókaképű gyiikos! Ajka korul gyakon fölényes Hát mit' akartatok!? Taposni más népeken?! Te, te hó­hér! Te nem is vagy árja, ha mosolyától rögződtek a meg­vetést kifejező vonások. Szep- lőpöttyei szétfolytak hurkái bőrű arcán. Volt valami Ru­dolf Steinerben, ami az ál­latra emlékeztette a fiút. Ka­tonásra fegyelmezett osonó járása, alattomos pillantásai váltották ki ezt az érzés! Csíkbői. a besúgóból egyen­ruhás gyilkos lett. Eddig a sötétség volt a me­nedékük. A felhők azonban őket, mert lőni kezdték lassan tovaszálltak, hideg-sár- környékbeli bozótot, gán fölragyogott a hold. Bácski Stevan tudta: a vi- — Nem mernek kimozdul- lágosság a nyakukra hozhat- ni — ismerte föl a helyzetet ja a bajt Nem szűnt meg Professzor. vagy te? Nyomorult gazem­ber! Szedd a lábad, mert ke­resztüllőlek! A falu felől a távolságtól vékonnyá nyúlt kiáltások ér­ték utol őket. A németek Egy pillanatra valameny- nyien fölkapták a fejüket. Ezt a megtorpanást használta ki , , Steiner. Hirtelen hátracsapva k^mas P^anatot, hogy u do- kezével a járműhöz lökte z?jere vesse, magát Hátulról, Bácski Stevant, majd öles ahogy gyerekkorukban a ma- ’ J nyi erdőben tette. »Mar ak­kor megölt volna, ha igazi a revolvere!« — csikordí tóttá meg a fogait a partizán. Dobogó lábak zaját hallot­ta balról. A rohanó fölé lőtt egy sorozatot. Bukdácsolva futott a holdfényben világo­san kirajzolódó alak felé. Az lefélé igyekezett a lejtőn. Fütyült a vad kedvű északi szél, vissza-visszalökte Csí­két. Sapkáját rég elvesztette már az erejét is próbára tevő üldözésben. Steiner megbotolva végig­gurult a lejtőn. Egy pillanat­ra eltűnt üldözője elől, de aztán lélekszakadva menekült tovább. — Hagyj! — förmpdt a fiúra Bácski. — Fuss a hó­hér után! Nem menekülhet! Csík arrafelé rohant, amer­re a gallyak ropogtak. A a fiú igazat mond! Tudod, mi pattogó hangok eligazították. Görcsösen markolta fegyve­rét. Nem szabad elszalaszta­nia Balázs Pista, Petár Mi- lankovics és sok más parti­zán gyilkosát! Tombolt benne a düh. még­most fedezték föl a megkötő- is mintha kívülről figyelte zött őrt. Ez megzavarhatta volna önmagát. Elevenen kell a a partizánbíróság elé juttat­nia az elvetemült fasisztát. Cél nélküli futás volt ez. Csík tudta, hogy Steiner el- Agyában egymást kergették vesztette tájékozódási készsé- a gondolatok. »Hát ide veze- » tett az egykori, madarat ölő * (FolytatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom